Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-16 / 320. szám, péntek

«u tti*L Közgyűlésének irányító bizottsága a napirendi programról tárgyalt New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének november 14-i ülé­sén szervezeti kérdésekkel és a napirendi programmal foglalkoztak. Csak az irányító bizottság tartott iilést. A délelőtti ülésen az irányító bizott­ság elhatározta, hogy az ENSZ köz­gyűlésének XI. rendes ülésszaka 1957 február 15-ig tart. A közgyűlés 1956. december 23-tól 1957. január 2-ig szünetet tart. Az irányító bizottság ezután a köz­gyűlés napirendi programjával foglal­kozva, a javasolt pontok többségét ellenvetés nélkül jóváhagyta. A dél­afrikai küldött tiltakozása ellenére a bizottság javasolta, hogy a tárgyso­rozati programba vegyék fel a faji megkülönböztetési terrort a Dél-afri­kai Unió indiai kisebbségével szemben. Ä bizottság ezenkívül javasolja a köz­gyűlésnek, hogy vegye fel a program­ba Ciprus kérdését is, amely külön fontosságot nyert azáltal, hogy a brit és francia haderők Ciprusról intézték Egyiptom elleni támadásukat. Egyes nem vitás kérdéseken kívül felvették programba a nyugati hatal­mak gyarmatosító politikáját érintő pontokat. Az irányító bizottság elha­tározta, javasolja a közgyűlésnek, hogy tárgyalja meg a francia gyarmatosító háborút Algéria népe ellen, valamint Hollandia gyarmati igényeit Nyugat­Iriánra. Amikor India javaslatát tárgyalták, hogy az irányító bizottság javasolja a közgyűlésnek, vitassa meg a Kínai Népköztársaság legális kormányának azon jogát, hogy elfoglalja az őt meg­illető helyet az ENSZ-ben, az USA küldötte javasolta, hogy a közgyűlés ezen az ülésszakon ne foglalkozzék Kí­na képviseletének kérdésével. Az ame­rikai küldöttet természetesen a fran­cia és brit képviselők támogatták. Az irányító bizottság szótöbbséggel elhatározta, nem javasolja a közgyű­lésnek, hogy tárgyaljon a kuomintangi képviselőknek Kína képviselőjével való felváltásáról. A közgyűlésnek termé­szetesen joga van arra, hogy ne fogad­ja el ezt a javaslatot és a javaslat ellenére programra tűzze ezt a kér­dést, amelynek megoldását az embe­riség túlnyomó többsége és valamsny­nyi ázsiai nemzet követeli. A KEGYETLEN AGRESSZIÓ engesztelhetetlenné fokozta az arab világ imperialistaellenes gyűlöletét A nyugati sajtó a közép-keleti válságról London. (ČTK) — A reakciós brit sajtó, hogy megmásítsa az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszakának határozatait, követeli, hogy a brit és francia katonaság továbbra is Egyiptomban maradjon. Különféle ürügyek­kel állást foglal amellett, hogy a nemzetközi rendőregységeket olyan eszközzé kell változtatni, amely Egyiptomot megfosztaná a Szuezi-csator nától. ÍPÜIÚ MWNIMUSMW ^JžAB J B e LÄ UTIJ EÜVXETCl 1 ' " A Daily Sketch szerkesztőségi cik­kében fenyegetően jelenti ki, „ameny­nyiben az ENSZ vereséget szenved" (vagyis ha nem ér el olyan megol­dást, amely kedvező lenne a nyu­gati hatalmaik számára), Nagy-Britan­niának és Franciaországnak „Egyip­tomban kell maradniok, akár tetszik ez a világnak, akár nem". A Daily Telegraph and Morning Fost kijelen­ti, „Szó sem lehet arról, hogy olyan helyzet álljon elő, hogy a Szuezi­csatorna Egyiptom kezében marad­jon". A Daily Mail ragaszkodik hoz­zá, hogy nemzetközi erők szállják meg „a Szuezi-csatorna egész öveze­tét és nemcsak azt a területet, ame­. lyet az angol—francia haderők elfog­laltak". A washingtoni Star vezércikkében rámutat, hogy Nagy-Britannia, Fran­ciaország és Izrael esztelen kalandja csúfos kudarcot vallott. Nem érték el e kaland céljainak egyikét sem. A támadás egyedüli eredménye a gyűlölet, amely rendkívüli módon megnehezíti az izraeli—arab összetű­zés megoldását. A Les Eches az egyiptomi inter­v.enció gazdasági következményeivel foglalkozva rámutat, hogy a francia állampénztárnak véres adót kell fi­zetnie Franciaország részvételéért az egyiptomi fegyveres intervencióban. A lap közli, hogy Franciaország kato­nai költségvetése ez idén az algériai háború következtében rekordmagas­ságot, 1284 milliárd frankot ért el és ezzel a múlt évi katonai költség­vetést 130 milliárd frankkal szár­nyalta túl. A Les Echos hangsúlyozza, hogy az ideiglenes adatok szerint Franciaországnak az egyiptomi inter­venció minden napja egymilliárd frankjába kerül. A lap rámutat, hogy ezenkívül az országban kőolajhiány mutatkozik és emellett a Távol-Ke­letről szállított ipari árucikkek ára rohamosan emelkedik. Drágább lett a kaucsuk, a cink, mangán stb. A lap hozzáfűzi, hogy Franciaország ezután kénytelen lesz nem Egyip­tomból, hanem az USA-ból, Peruból vagy Szudánból beszerezni gyapot­szükségletét és drágábban vásárolni az amerikai kőolajat. De szólt az uram helyettem, mert neki is helyén van az esze meg a nyelve. Amikor az egyik pandúr azt mondja az uramnak, hogy ezért a szabálytalanságért ülni fog, azt vá­laszolta neki, hogy azért sem fog ülni, mert ül ő eleget egész nap a suszterszéken. És így is volt, ami­kor két napra bezárták a fogházba, dacból egyetlenegyszer sem ült le. Így babrált ki az én uram azokkal a kapitalistákkal. Külön zamata van a szónak, ami­kor Róza néni kiejti, hogy „kapita­listák". Mondanivalójában az elégtétel a győzelemmel ad egymásnak találkozót és a felszabadulás diadala kap zengő hangot. Amikor arról beszél, hogy a felszabadulás óta négy' lányát férj­hez adta és mindegyiket segítette, hogy új házat építsenek, azt is meg­jegyzi, hogy neki a régi házikó is elég, az a régi házikó, amelynek fun­dusát még a kapitalista érában vásá­rolta. Jó neki az is öregségére, hisz nagymama ő, tíznél több unokája van már. Persze, van egy kis megtaka­rított pénzecskéje is. Hogy meny­nyi ? ... Az nem tartozik senkire. Igaz?... így beszél .Róza néni folyékonyan azzal a varázzsal, amely a becsületes, tapasztalt emberek mondanivalóját hitelessé avatja. Az ember legszíve­sebben napokig elhallgatná. Ö is szí­vesen beszélne, boldogan kiöntené a szívét, de nincs ideje, a fejést még be kell fejezni, Lilit, Lolát meg Aran­kát még ne-m fejte meg. Valamennyi tehene ilyen előkelő nevet visel. Nagy részüket már ő nevelte fel. Hallgat­nak is rá az állatok, amint megszólal erélyes hangján, már fordítják is fe­léje jámbor fejüket. És Pallai Róza nagymama gyors, szakértő mozdula­életünk felől, én pedig beszámoltam mindenről, amit tudtam*. Megkérdez­ték, vajon nálunk is épül-e annyi ház, mint náluk a kolhoz megalapí­tása óta. Ezt Vargáné kérdezte, aki­nek új háza hatvanezer rubelbe ke­rült. Olyan épület ez, amely három szobával, konyhával, éléskamrával, elő- és fürdőszobával rendelkezik. Kérdése indokolt volt, mert a három faluban a kolhoz megalakítása óta Talpas József, a tarnóci kolhoz fiatal elnöke 134 új ház épült, ezenkívül 97 most van épülőben. Természetesen azt vá­A népek bírósága elé Edennel, Mollettel és Ben Gurionnal Egyiptom közvéleménye követeli, vonják felelősségre az agresszorokat Kairó. (ČTK) — Az egyiptomi közvélemény követeli, hogy Anthony Edet.it, Guy Molletet s Ben Guriont,akik előkészítették és végrehajtottak az Egyiptom elleni agressziót, mint háborús bűnösöket vonják felelős­ségre. Az Al Gunihuria azt írja, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének kép­viselői felkeresik a harcteret, meggyőződhetnek az Egyiptom elleni alias tá­madás következményeiről. Ezt az agresziót nem lehet büntetlenül hagyni. Amennyibein a háborús bűnösöket nem vonják felelősségre, ez annyit fog jelenteni, hogy a jövőben is bármikor sor kerülhet erőszak alkalma­zására. A lap hangsúlyozza, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésszaka annál na­gyobb jelel.ntőségű, hogy azon agresszió után tartják, ajmelyre a békés egymás mellet élés időszakában került sor és amely az emberiséget a har­madik világháború szélére sodorta. A lap így folytat­ja: A Port Said-i gyermekek nevében, akik szüleiket, az asszonyok nevében, akik férjüket és gyer­mekeiket vesztették el, azok nevében, akik a harcban elestek és végül valamennyi nép szabad és békés élete biztosításálnak nevé­ben követelik, hogy a háborús bűnösöket ál­lítsák bíróság elé. Az Al Masa című lap rámutat, hogy Nagy-Britannia, Fran­ciaország és Izrael agressziója rrijélyen felháborította a világ valamennyi szabadság­és békeszerető népét. A lap ugyanúgy, mint az Al Gumhuria köve­teli, a háborús bűnö­sök felelősségrevoná­sát. tokkal már feji sajtárjába a tejet, i laszoltam, hogy ilyesmi nálunk sem ujjai legalább is oly fürgén mozog­nak, akárcsak a nyelve, amikor az igazat mondja. A fejőnőü után meglátogattam a kultúrházat, ahol a könyvtár is el­helyezést nyert. Nem nagy épület és nem is új, berendezése is régi kele­tű. De hogy gondot fordítanak a kul­túréletre, azt igazolja az is, hogy a kultúrház tisztaságára és rendben­tartására külön egy elvtársnő ügyel fel, aki ezért fizetést kap. A könyv­tárat pedig egy másik elvtársnő ke­zeli. A könyvtár négy falát könyvek­kel zsúfolt polcok borítják, és az olvasók a szovjet és magyar szép­irodalom legkiválóbb műveit kaphat­ják kezükbe. Tekintettel arra, hogy Tarnóc lakosságának túlnyomó része magyar, a könyvek is ehhez az arány­hoz igazodnak, nagyrészt magyar nyelvűek. Mondanom sem kell, hogy Gorkij összes műveit, mindkét nyel­ven megtalálja itt az olvasó. Arról is értesültem, hogy a községben tánc­és énekegyüttes működik, ezenkívül hétosztályos magyar iskola is van itt. Elhagyva a kultúrházat, asszonyok állítottak meg mindunta­lan az úton és megkértek, hogy lá­togassam meg házuk táját. Így jár­tam házról házra. Mindenütt borral, szalonnával, gyümölccsel kínáltak. Mindenütt komolyan érdeklődtek a mi újság, és bárhová is mennének, ha­sonló méretű építkezésekre akadná­nak falvainkban. Arra a kérdésre, vajon a magyar lakta falvakban is így folynak a csa ládi házak építkezései, teljes határo­zottsággal igennel válaszoltam. Azt az állításomat azonban, hogy nálunk a magángazdálkodók is építkeznek, bi­zonyos kétkedéssel fogadták. De ez érthető is. Itt van például Vargáné esete, aki sertésgondozónő. Férjével együtt tavaly közel 1500 munkaegységet dolgozott le. Ezért tisztán kukoricából annyit kaptak, hogy teherkocsival kellett hazaszállí­taniok. Hetven mázsát tett ki a kuko­ricamennyiség. Az asszony tíz anya­sertést gondoz. Tavaly a terv szerint 14 malacot kellett volna elválasztania egy kocától, ehelyett 18-at választott el. (A kolhoz sertésállományára mi sem jellemzőbb, minthogy az idén mindössze 4 malac hullott el.) Vargáné kiváló munkájáért tavaly 15 malacot kapott prémiumként. Mind­erről azonban nem az asszony, hanem a férfi beszélt. Az asszony arról is hallgat, hogy ötéves munkájáért, a sertésgondozásban elért kiváló ered­ményeiért két arany és egy ezüst éremmel tüntették ki. Ezenkívül tavaly egy kéthetes moszkvai kiránduláson vett részt, ahol tanulmányozhatta a * N É HÁNY SORBAN * AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG Népi Gyűlése megkezdte IV. rendes üléssza­kának harmadik funkciós időszakát, hogy megvitassa a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának valamennyi ország parlamentjéhez intézett leszerelési felhívását és hogy meghallgassa Meh­med Sehu miniszterelnök beszámolóját az albán kormányküldöttség látogatá­sáról a Mongol Népköztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban és a Kínai Népköztársaságban. (CTK) JEMEN kairói nagykövete Jemenből érkezett hírek alapján közölte, hogy Adenbe új brit szárazföldi és légi egy­ségek érkeztek. A brit haderőt az Aden és Jemen közötti határmentén helye­zik el. (ČTK) AZ INDONÉZ KORMÁNY elhatároz­ta, hogy Nyugat-Iriári kérdését, ame­lyet Hollandia törvényellenesen szállott meg, az ENSZ közgyűlése elé terjesz­ti. Hollandia e kérdésben az USA tá­mogatását azzal akarja biztosítani, hogy Nyugat-Iriánban egyes gazdasá­gi pozíciókat átenged az amerikai mo­monopóliumoknak. (ČTK) A SZUDÁNI SZAKSZERVEZETEK ezer főt számláló osztagot állítottak össze az egyiptomi nép megsegítésére a brit-francia, izraeli agresszió ellen. (ČTK) INDONÉZIÁBAN 75 000 önkéntes je­lentkezett Egyiptom segítségére a brit, francia, izraeli agresszió ellen. A dzsa­karti egyiptomi nagykövet kijelentet­te, hogy a Kínai Népköztársaságban már 250 000 és Pakisztánban 10 000 önkéntes kész Egyiptom támogatására. (ČTK) OLASZORSZÁGBAN, Róma vidékén és Közép-Olaszország egyes tájain az elmúlt napokban nagy zivatarok és vízáradások voltak. Róma elővárosában a víz 600 házat és több száz földműves telepet, valamint több ezer hektár föl­det árasztott el. A marhák százai ful­ladtak bele az árba. Sok helyen meg­szakadt a közlekedés. A Francé Pres­se hírügynökség az okozott károkat egy milliárd lírára becsüli. (ČTK) SZAÚD-ARÁBIA honvédelmi minisz­tere elrendelte, hogy az országban központokat létesítsenek az önkénte­sek katonai előkészítésére. (ČTK). A BRIT ÉS FRANCIA egységek tü­zet nyitottak az újságírók egy cso­portjára,. amely Kairóból Port Saidba igyekezett. A Kairói Rádió jelentette, hogy az újságírók egy más csoportját, amelyek között amerikai és szovjet újságírók voltak, Port Saidtól nyugat­ra a brit katonai parancsnokság több­órás kihallgatásnak vetette alá. Ki­hallgatás után az újságírókat vissza­küldték Kairóba. (ČTK). BAGDADBAN három ízben tüntettek az egyiptomi nép mellett. A tünteté­sek részvevői követelték, hogy Irak lépjen ki a bagdadi egyezményből, sza­kítsa meg Nagy-Britanniával a diplo­máciai kapcsolatokat és szüntesse be a kőolajszállítást Franciaországba és Nagy-Britanniába. (ČTK) DELHIBEN november 14-én megnyílt az indiai parlament rendes ülésszaka, amely december 21-ig tqft. A sajtó közlése szerint az ülésen főképp a nemzetközi helyzettel fognak foglal­kozni. (ČTK) mezőgazdasági kiállítás csúcseredmé­nyeit. A sertésszaporulatban elért eredményeinek ismertetése helyet ka­pott az ukrán pavilonban. Varga Margit minderről hallgat. Szerény, csinos egyszerű asszony, és amint kiderül, szíve mélyén nemrég érettségizett fiára gondol, aki most katona és tiszti iskolába jár. — Tanári pályára szeretne menni, — mondja szerényen, noha az anyai • hangból határozott büszkeség csen­dül ki. És miközben jószívvel szeli a jóízű kenyeret meg a vastag szalonnát a tányéromra, minden mozdulatán ér­zem, a jólétből, a bőségből eredő em­beri méltóságot, amely a felszabadu­lástól elválaszthatatlan. Férje itallal kínál és nekem innom kell, holott egy kicsit részeg vagyok már az új háztól és az „érettségi", „tanári pálya", „tiszti iskola", „arany­érem" szavaktól, amelyek a kolhozban meghonosodtak, gyökeret vertek és amelyek a családban a fejlődés állo­másait jelentik. Ilyen képet nyertem a Varga­családról, amely 1948 előtt 5 és fél hektáron gazdálkodott, keményen dol- ,, gozott a férfi is, meg az asszony is, de saját bevallásuk szerint állandóan komoly gondokkal küzdöttek. Nem akarom még tovább részletez­ni, hogy Vargáék padlásán, éléskam­rájában mi volt, mert számos család­nál jártam, akik az úton megállítottak és meghívtak, hogy egy kicsit körül- • nézzek náluk, és hasonló jóléttel talál­koztam, mint Vargáéknál. Beszéltem Rákosi Erzsébettel is, a fejőnővel, aki most építi családi fészkét. Aztán Kol­bász Ilona is ragaszkodott hozzá, hogy meglátogassam új házában. Karján ott volt háromesztendős kislánykája, oly rózsás volt az arcocskája, hogy szinte vetekedett a selyemszalag szí­nével, amely aranyszínű hajkoronáját díszítette. Szép „kis házikó" volt. Ná­la is, miután bejártam épülő birodal­mát, le kellett ülnöm, hogy* igyam és egyem. így ment ez órák hosszt, Tarnő­con aznap minden háznak táfva-nyitva állt előttem az ajtaja, és mindenütt szívesen látott vendég voltam. A ven­déglátás itt minden hivatalos mellék­ízt nélkülözött, mert a meghívások, amint már említettem, az utcán tör­téntek. Az ételek és italok ugyancsak nem voltak ünnepélyesen tálalva, úgy futtában a konyhában terítettek szá­momra, és a kolhoztagok legalábbis annyi kérdést tettek fel nekem, mint én nekik. Az érdeklődés tehát közös volt, a felelet és kérdés a feltárás jellegével bírt, mint amikor rég nem látott barátok, rokonok találkoznak. De azért nem maradt el az ünnepi lakoma sem. Amikor már tele voltam étellel, itallal, amit különféle konyhákban fogyasztottam, * falu vé­gén beinvitáltak egy házba, ahol leg­nagyobb meglepetésemre terített asz­tal fogadott az utcai szobában. Egy óriási tálon ízletes tejfeles csirke­paprikás párolgott, és az aszta! körül ott ült Talpas, az elnök, mellette a pártelnök, majd az ellenőrző bizottság tagjai, csoportvezetők és más kolhoz­tagok. Ilyen társaság közepette nem lehettem ünneprontó, de bevallom, az első pillanatban bizony megijedtem, és az volt hirtelen a benyomásom, hogy nem a csirke, hanem én vagyok. az áldozat. Dicséretemre legyen mondva, nem hátráltam meg, hanem lépést tar­tottam a vendéglátókkal. Ettem és it­tam aznap, amennyi csak belém féťt, mintha csak be akartam volna hozni azokat a hosszú éveket, amikor reg­gel és este éheztem, és tisztán a kávészag akkoriban oly tömény illat­tal árasztott el, hogy a jövő méhéből ezt a mai színes napot vetítette elém. De amikor a tejfeles csirkepaprikás után töltött káposzta következett, már nem bírtam, lépést tartani. Ezt azon­ban szerencsére senki sem vette észre, mert az egész társaság dalolt. Szlovák, ukrán és magyar dalok kaptak szárny­ra. Mindenki énekelt,' csak én hall­gattam, mert bizony dalolni máig sem tanultam meg. Hallgattam, mint akit megigéztek. És szólni akkor sem tud­tam a nagy meghatottságtól, amikor Talpas, a kolhoz fiatal elnöke felállt, kinyitott egy kis ékszertokot, és szlo­vákul, anyanyelvén szólva átadta ne­kem a Pobeda-órát, mint a kolhoz ajándékát. — Mondd meq otthon, hogy szívesen látott vendég voltál nálunk. Percek múltak el, de szívem még mindig a torkomban vert. Itt nem volt többé szó csirkéről, töltött káposztá­ról, avagy Pobeda-óráról, hanem egész másról. A vendéglátáson túl az aján­dékozás a kolhoztagok olyan össze­fogását tárta fel előttem, amely ün­neppé, felejthetetlen élménnyé avatta számomra a szovjetunióbeli tartóz­kodásomat. Rögös írói és újságírói pályámon legalábbis annyi nehézséget kellett leküzdenem, mint a versenyló­nak az akadályversenyen, mégis teljes határozottsággal éreztem, hogy érde­mes volt ezt a pályát választanom. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom