Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-02 / 306. szám, péntek

Á magyarországi helyzet Budapest. (ČTK) — A budapesti rádió és többi sajtóiroda október 31­én közölte, hogy a magyar hadsereg és fegyveres csoportok külön bizott­ságainak megbízottjai a kora reggeli órákban bizottságot alakítottak, amelynek tagjai magasrangú katona­tisztek és rendőrtisztek. A bizottsaq felhívást adott ki. amelyben nyíltan követeli Magyarország elszakadását a szocialista államok családjától és köz­li, hogy mindenkit, aki nem teljesíti parancsait, bíróság elé állít. Az AFP francia sajtóiroda tudósítása szerint lázasan szervezkednek katonai cso­portok, amelyek politikai akciókat ké­szítsenek elő. A hírügynökség közli továbbá, hogy ezek a csoportok érint­kezésbe léptek a jelenleg Ausztriában élő nácista, ultranácista emigráns elemekkel. Az AFP hírügynökség szó szerint hozzáfűzi; „a Horthyra való emlékezés gyakran kísérti az egyes magyarországi lelkeket". Magyarországon qyorsan felújítják a régi agrárpártokat, amelyek élén nagybirtokosok állanak. E pártok egy hatalmas pártban való tömörülés'' igyekszenek létrehozni, amint art a budapesti rádió jelentette. Az agrár­pártok képviselői ma Budapesten és Pécsett tanácskoznak. A Magyar Szakszervezetek élére a nép ellenségei kerültek és a budapesti rádió október 31-i közlése szerint elhatározták, hogy a magyar szak­szervezetek kilépnek a Szakszervezeti Világszövetségből. Az ország reakciós erőát erősíti Mindszenti bíborosnak, a magyar népi demokrácia megátalkodott ellensé­gének visszatérése Budapestre, akit Nagy Imre visszahelyezett érseki szé­kébe. A magyar es emiényekkel való egyet­értését nyilvánította Horthy, Magyar­ország fasiszta diktátorának fia, Franco és Csang Kaj-sek. Ezenkívül szavát hallatta már Hauhsburg Ottó is, aki 1945 óta az amerikai hatósá­gok oltalmában él. Kijelentette, hogy Magyarországnak vissza keli adni Szent István koronáját. A győri rádió és több nyugat-euró­pai hírügynökség tudósítása szerint a fasiszta csoportok Budapest utcáin a haladó irodalom müveiből máglyát raktak és fosztogatták a nyilvános helyiségeket. Tűzbe vetettek zenemü­veket, így Mozart müveit is. Az ADN hírügynöksjég közli, hogy Budapesten és vidékén, valamint az osztrák határhoz közelfekvő tájakon az a hír terjedt el, hogy a nyilaske­resztes fasiszta párt tagjai az országba igyekeznek, hogy megerősítsék 1 1 ellenforradalmi csoportokat. Budapest, november 1. (ČTK) — A nemrégen még viruló Magyarország fővárosából csütörtökön reggel a fran­cia sajtó azt jelentette, egyáltalán nem mondható meg, kinek a kezében van a város, ki uralkodik benne, kié az uralom Magyarországon. Azt mondják hogy az országban legalább „négy" „kormány" áll fenn és ez eléggé pon­tosan kifejezi azt a zavaros helyzetet, amely az országban uralkodik. Ezekről a kormányokról említést tesz a mai Manchester Guardian is, amely azt írja, hogy „e kormányok tekintélye csak addig ér, ameddik szavuk és fegy­vereik hangja hallatszik." Az AFP francia sajtóiroda továbbá utal arra, hogy Magyarország további politikai fejlődése nem halad valami­lyen koalíció megteremtésének útján, hanem nyíltan készül a kemény bur­zsoá diktatúra. Erről a törekvésről tanúskodik a „győri kormánynak" — amelyet a múlt napokban teljesen ha­talmukba kerítettek az ellenforradalmi elemek —, azon követelései is, hogy Nagy Imrét kormányelnöki funkciójá­ban Kovács Béla nagybirtokos váltsa fel, a kisgazdapárt egyik vezére, aki még 1945 után is nyíltan szövetkezett a nyilaskeresztes fasiszta szervezet­tel. Különféle sajtóirodák jelentése sze­rint visszatért Budapestre Eszterházy Pál herceg, akit 1945 után Magyaror­szágon a fasiszta rendszer támogatása miatt 15 évi börtönre ítéltek. Eszter­házy a magyar nemesség leggazda­gabb rétegének első embere, a monar­chista Mindszenti bíboros és Habsburg Ottó közeli barátja. Eszterházy azért érkezett Budapestre, hogy megkísérel­je visszaszerezni latifundumait. Ma­gyarországon ugyanis a földreformig 115 000 hektár földet birtokolt (vagyis Magyarország szántóföldjeinek egy negyvenedét). Ezenkívül csekély há­rom millió dollárra rúgott a vagyona. Eszterházynak Ausztriában 60 000 hek­tárnyi kiváló föld a birtoka, Nyugat­Németországban 67 500 hektárja van. Az AFP csütörtökön a kora reggeli órákban jelentette, hogy a budapesti utcákon még égnek a könyvmáglyák, közöttük Tolsztoj, Dosztojevszkij és Puskin müvei, amelyeket a fasiszta elemek a könyvtárak és könyvkereske­dések kifosztása után meggyújtottak. A kormányt csütörtökön újból át­szervezték, miután a Magyar Népköz­társaság Minisztertanácsa visszahívta Horváth Imrét, eddigi külügyminisz­tert hivatalából és ezzel a funkcióval Nagy Imrét bízta meg, aki egyúttal továbbra is ellátja a miniszterelnöki hivatalt. Volt amerikai kémek megerősítik vallomásaikban: a CIC irányítja a Csehszlovák Köztársaság és Lengyelország elleni kémkedést Jf\ nyugatberlini CIA és CIC ameri­PÉ\ kai kémszolgálat három ügy­nöke, akik néhány nappal ezelőtt el­határozták, hogy véget vetnek kém­tevékenységüknek és önként jelent­keztek az NDK biztonsági szerveinél, szerdán a Berlin demokratikus öveze­tében rendezett sajtókonferencián a néniét és külföldi újságírók előtt el­mondották, milyen fondorlatokon mes­terkedik az amerikai kémszolgálat. Vallomásaik megerősítették, hogy az amerikai kémszolgálat Nyugat-Berlint nagyméretű kémtevékenységre hasz­nálja fel nemcsak az NDK-val szem­ben, hanem a népi demokratikus or­szágok ellen, különösen Lengyelország és Csehszlovákia ellen. Werner Duffke, a CIA volt ügynöke megerősítette, hogy az amerikai kém­szolgálat már a múlt év végén külön­féle módon ki akarta bővíteni kém­szolgálatát Magyarországon. Megbízá­sukból Duffke a magyar bélyeggyűjtők újságjában hirdetés útján kapcsolatot keresett az ottani bélyeggyűjtőkkel, hogy az alkalmas személyeket Nyugat­Berlinbe csábítsa, ahol az USA érde­kében végzett kémszolgálatra toboroz­ták őket. Henry Moser volt ügynök elmondotta az újságíróknak, hogy az amerikai szolgálatban álló lengyel nemzetiségű kémeket mily módon csempészte át Nyugat-Berlinből az NDK-n keresztül Lengyelországba. 1955. szeptemberé­től ilyen módon hét kémet juttattak át a határon, ezenkívül a CIA megbí­zásából több utat tett kis fényképező­géppel felszerelve az Odera-Nisa-i határ mentén, felvételeket készített azokról a területekről, amelyek alkal­masoknak látszottak a kémek átcsem­pészésére, és a határvidéken lakó személyeket keresett, kik hajlandók lettek volna a kémeket átvezetni a határon. Arról, hogy az amerikai kémszol­gálat kémhálőzatot épít nemcsak az NDK-ban, hanem Nyugat-Berlinből szervezi meg a Lengyelország és Cseh­szlovákia ellen irányuló kémtevékeny­séget is, bizonyítékot adott Max von íven volt CIC-ügynök, 1953 óta állt a CIC szolgálatában, a berlini Dahlem­körzetben, amelynek vezetője William Freiherr von Walter, az amerikai had­sereg kapitánya, volt keletporosz jun­ker. Ez a von Walter az amerikai kémkedés szolgálatában működött Ko­reában, ahonnan Nyugat-Berlinbe helyezték át, hogy ott megszervezze az NDK elleni kémkedést. Egyik nyu­gatnémetországi szolgálati útja alkal­mával elmondotta Ivennek, hogy az amerikai kémszolgálat főparancsnok­sága megtárgyalta azt a kérdést, ho­gyan használják fel a legtevékenyebben az NDK-ban és a népi demokratikus országokban működő ügynököket tit­kos feoyver és robbanószer-raktárak létesítésére, amelyeket azután megfe­lelő időben szervezett provokációk céljaira használnának fel az illető or­szágok kormányai ellen. Von Walter kapitány Bad Godesbergben főnökétől, az amerikai katonai parancsnokságon működő Mr. Hoowertöl azt a feladatot kapta, hogy az NDK határterületein, a lengyel és a csehszlovák határok men­tén olyan központokat létesítsen, ame­lyek az ügynökök titkos átcsempészé­sére szolgálnak. Ezeken a támponto­kon az amerikai ügynökök és futárok a megadott jelszóra szállást, élelmet és segítséget kaptak illegális határ­átlépésükhöz. Amint az értekezleten az NDK ál­lambiztonsági minisztériumában dolgo­zó Borman ezredes bejelentette, e volt CIA és CIC ügynökök bejelentései alapján meg tudták bénítani az ame­rikai kémhálózatot az NDK-ban. Az utóbbi napokban az NDK-ban hetven­három ügynököt tartóztattak le, akik amerikai kémközpontok szolgálatában állottak. K. DOUDERA Magyarország tragikus napjai Magyarország népe súlyos, tragikus napokat élt át. Minden egyes nap, sőt csaknem minden egyes óra újabb hí­reket hoz, amelyekből kitűnik, hogy az ország ellenforradalmi erői rohamosan előrenyomulnak s céljuk az, hogy a dolgozókat megfosszák vívmányaiktól és megszakítsák azokat a testvéri kö­telékeket, amelyek a magyar népet a béketábor országaihoz fűzik. E törek­vések szemléltető megnyilvánulása a különféle úgynevezett „forradalmi ta­nácsok" erélyes követelése, hogy Ma­gyarország lépjen ki a varsói szerző­désből. Mindez azt tanúsítja, hogy egy­re jobban felülkerül a volt horthysta tisztek fasiszta kamarillája. Aligha mondható még meg egyelőre, hogy az emúlt véres napokban mennyi emberélet esett áldozatul és mily nagy népgazdasági károk keletkeztek. Nincs eddig megbízható hír, amely megadná a halottak és sebesültek végső számát, az üzemekben keletkezett nagy káro­kat, a szétrombolt és kiégett házak számát. Eddig csak fokról fokra állíthatjuk össze a véres események képét a rész­leges hivatalos hírek alapján és főleg aszerint, amit a szemtanúk — a lap­jaikat tudósító újságírók — a sebe­sülteket és halottakat összegyűjtő he­lyekre kiküldött orvosok és azok a pol­gárok láttak, akik az őket körülvevő borzalom elől külföldre menekültek. Ezek a nem teljes hírek is teljes vi­lágossággal mutatják, hogy a magyar nép véres adót fizet azért, hogy nem ismerte fel idejében a fasiszta ellen­forradalmi elemek részéről fenyegető veszélyt. Nemcsak, hogy nem szállt ve­lük kellő erővel, egységgel és határo­zottsággal szembe, hanem sok helyen engedett nekik, megkönnyítette útju­kat olyan manifesztációkkal és de­monstrációkkal, amelyek ahelyett, hogy a közélet javítását és a gazdasági ne­hézségek kiküszöbölését segítették volna elő (hisz a tüntetések részvevői talán csak ezt akarták), ellenkezőleg, óriási anyagi károkat okoztak és főleg alkalmat adtak az ellenforradalmi ele­meknek arra, hogy kifejtsék akcióikat, veszedelmes csapást mérjenek Magyar­ország szocialista országépítésének alapjaira. Ma még nincs itt az ideje mindazon okok általános értékelésének és ösz­szefoglalásának, amelyek a magyaror­szági eseményekhez vezettek. Látnunk kell azonban, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetősége a döntő pillana­tokban nem állt feladatának magasla­tán, nem volt képes az egész országban kellőképpen mozgósítani a kommunis­tákat és a munkásosztályt arra, hogy a dolgozó tömegek élén meghiúsítsák a külföldről támogatott, és sok helyen közvetlenül onnan irányított ellenfor­radalmárok fondorlatait. A legutóbbi Magyarországról érkező hírek szerint már ma sokan súlyosan kiábrándultak azok közül, akik az el­múlt napokban még a felkelés hívei voltak, sőt a felkelésben vezető sze­repet játszottak. Hamis naconalista jel­szavaktól megtévesztve, abban a hamis Hitben, hogy ezek a jelszavak össze­egyeztethetők a szocializmus eszméi­vel, most hamarosan észreveszik, hogy a maguknak választott szövetségeseik, vagy akik egyszerűen rájuk akaszkod­tak, a valóságban ellenségeik. A DPA nyugatnémet hírügynökség már október 29-én jelentette Magyar­országról, hogy a felkelés részvevői két csoportra oszlanak — valamilyen „nemzeti kommunistákra" és olyan kommunistaellenes elemekre, akik tel­jesen meg akarják szüntetni a népi de­mokratikus rendszert az országban. „A megfigyelők nézete szerint — írta a fent említett hírügynökség — az a veszély keletkezett, hogy nyílt harcra kerül sor felkelők e két csoportja között. A reakció előre tör Ez a jóslat hamarosan beteljesedett Győrött, a felkelés egyik központjában. Amint október 31-én az APF francia hírügynökség jelentette Győrből már kedden, mindjárt a koalíciós rendszer felállításának bejelentése után a had­sereg tagjaiból toborzódott ellenfor­radalmi alakulatok kivonultak állásaik­ból, hogy kiűzzék a „kommunistákat" a felkelés céljait szogáló rádióállomás épületéből. A Süddeutsche Zeitung c. nyugat­német lap különtudósítója jelentette Győrből, hogy a forradalmi nemzeti tanács elnöki tisztségéből eltávolítot­ták az előző Nagy-kormány hívét és helyére egy bencésrendi szerzetest ál­lítottak, Áz ellenforradalmi ellenség, amely eddig jól-rosszul álcázta magát, fokozatosan megmutatja igazi arcát. A felkelő bandák azonban legtöbbször nem is kísérleték meg fasiszta szándé­kaik leleplezését, amint erről egy má­sik budapesti hír tanúskodik. Hétfőn Budapesten több helyen felgyújtották a haladó szervezetek helyiségeit. A Magyar Dolgozók Pártja városi bizott­ságának székhelyét szétrombolták és kifosztották. A Magyar-Szovjet Barát­sági Szövetség házát is felgyújtották, hétfőn a szovjet és a haladó irodalmi műveket teljesen hitleri mintára az utcákon máglyára rakták és eléget­ték. Elégették az utcán a moszkvai Pravda példányait is. Este Budapest utcáin újabb máglyák tüze lángolt fel: ezeken a marxista irodalmat égették el. Mintha a sors iróniája volna, hogy a Szabad Nép szerkesztőségét — amely még néhány órával azelőtt soviniszta hangnemű polemikában a moszkvai Pravdával, azt írta, hogy az országban nem ellenforradalmárok ragadtak fegy­vert, hanem nemzeti erők, ezek a „nemzeti erők" hétfőn a szerkesztősé­get megtámadták és felgyújtották. Budapesten hódolatos tisztelettel fogadták a vatikáni reakció képvise­lőjét. Mindszenthy hercegprímást. Ami­kor budai székhelyére ment, megszó­laltak a templomok harangjai, Buda­pest utcáin röplapok jelentek meg, amelyek Mindszenthy kardinális rész­vételét követelték a kormányban. Különféle újonnan alakuló lapok ha­sábjaikon kifejezetten reakciós néze­teket és követeléseket hirdetnek, éles szovjetellenes támadásokat közölnek, mint pl. a „Magyar Nemzeti Forradal­mi Tanács" „Magyar Függetlenség" című lapja. A Diákifjúság című lap ve­zércikkében olyan új magyar külpoli­tikát követel, amelynek tengelye az „európai gondolat" volna. _ Egyéb szervezeteken és csoportokon kívül a varsói szerződés hatálytalaní­tását követeli az úgynevezett Magyar Parasztszövetség is. Azok a politikai pártok, amelyek részt vesznek majd a koalíciós rendszerben, jelentik, hogy megkezdték működésüket. A tragikus napok szemtanúi A halottak és sebesültek számát ma­gában Budapesten is a különféle hírek csak találgatják. De valamennyi hír meg egyezik abban, hogy a főváros a har­cok alatt borzalmas képet nyújtott. A Reuter hírügynökség tudósítója októ­ber 30-án „a romokkal teli utcákról" és arról írt, hogy „az egész városban fekete zászlókat függesztettek ki a hét napig tartó harcokban elesettek gyá'-! szólására. Az AFP hírügynökség tudósítója fel-! tépett villamossínekről és utcaköve-o zetről és olyan zavarról tudósít, amelye ben „senki sem tudja, mi a helyzet". A' nyugatnémet DPA hírügynökség tudósítója a budapesti helyzetet így ecseteli: „Budapest borzalmas képet nyújt. A belvárosban romhalmazok. Azt mondották nekem, hogy az utolsó há­ború ostroma után a magyar főváros nem nézett ki olyan rosszul, mint ma... kételkedem, hogy ma Buda­pest nagyobb külföldi segítség nélkül begyógyíthatja sebeit. A belvárosban alig van ház, amely ne viselné a har* cok nyomait." Nagy károkati ókoztak az ellenfora radalmi elemek által gyújtott tüzek. A budapesti rádió vasárnapi jelentése szerint a városban október 23. és 26. között a tűzoltó testületek 260-szo? vonultak ki. Egy Budapestről most érkező or­vos, aki egy vöröskereszt szállítmányt kísért oda — írja az AFP október 30-án Bécsből — a halottak számát Budapesten a felkelés óta 15 000-re becsüli. A Reuter genfi jelentése szerint a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője, nek első hírei megállapítják, hogy ke­vés a kórházi berendezés és a men­tőautók. A londoni Daily Telegraph című lap a múlt hétéin azt írta, hogy már szerda óta több kórház zsúfolt volt. „Sok helyen a sebesültek ket­tesével fekszenek az ágyakon, mások a puszta padlón és a folyosókon f es­küsznek." Ausztriából érkező hírek budapesti menekültekről beszélnek, akik karjuk­ban vittiék kis gyermeküket vagy csecsemőjüket. „Egyesek az ország­úton jöttek Budapestről, mások félel­mükben a mocsaras földeken gázoltak át". A magyar népre nagyon súlyos csapásokat mértek az ellenforradalmi erők. A sok sebnek begyógyításához hosszú időre lesz szükség; sok sebet azonban soha sem lehet behegeszteni, mert a sok ezer halott életét senki s-urn adhatja többé vissza. De a ma­gyar dolgozók előtt nemcsak az á feladat áll, hogy helyrehozzák a i anyagi károkat. A legnehezebb a dön­tő küzdelem a népi delmokratikus rendszer adta vívmányok v»rdel­mének tértén vár rájuk. Harcolniuk kell azért, hogy a magyar népnek az az elhatározása, hogy országában fel­építi a szocializmust', végül az ellen­forradalom minden merénylete elle-» nére megvalósuljon. K. J. Vorosilov a moszkvai repülőtéren fogadta Szíria elnökét Moszkva. (ČTK) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke a repülőtéren mon­dott beszédében, amellyel Sukri Ku­vatlit. Szíria köztársasági elnökét fo­gadta, a többi között ezeket mondot­ta: „A szovjet nép nagy rokonszenvet érez Szíria népe és más arab orszá­gok harca iránt, a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdításáért, a gyarmati uralom következményeinek leküzdéséért és a nemzeti független­ség megerősítéséért. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Szovjetunió és Szíria baráti kapcsolatai egyre bő­vülnek, és hogy a két ország népe közötti barátsáp olyan szilárd, mint az önök damaszkuszi acélja." Sukri Kuvatll, Szíria köztársasági elnöke válaszában a többi között a következőket mondotta: „A Szovjetunióval minket már rég­től fogva baráti kapcsolatok kötnek össze. Azért jöttünk ide, hogy baráti kapcsolatainkat még jobban megszi­lárdítsuk és fejlesszük." LEGUTOLSO JELENTÉSEINK: Egyiptom megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával és Franciaországgal Kairó. (ČTK) — Kairóban novem­ber 1-én hivatalosan közölték, hogy az egyiptomi kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Nagy­Britanniával és Franciaországgal. Fegyveres összetűzés az izraeli-szíriai határon A szíriai hadsereg katonai képvise­lője november 1-én a damaszkuszi rádióban a következő nyilatkozatot tette közzé: „Szíriai katonai őrjáratok november l-re virradó éjszakán a délnyugati határokon az izraeli hadsereg őrjára­taival találkoztak, ami azt bizonyítja, hogy Izrael agresszív szándékokat táplál Szíriával szemben. Alakulataink azért behatoltak a megszállt terület­re, hogy konszolidálják e fronton a helyzetet. Az izraeli csapatok megkí­sérelték ezen alakulatok kerülzárását, elszigetelését és megsemmisítését. A szíriai alakulatok az előre tolt állá­sok tüzének fedezete alatt visszatér­tek támaszpontjaikra." G. Mollet szabad kezet kér a parlamenttől Párizs, (ČTK) — A Reuter hírügy­nökség jelenti, hogy Guy Mollet fran­cia miniszterelnök november 1-én a parlamenttől kivételes teljhatalmat kért az Egyiptom elleni imperialista kampányban. E kivételes teljhatalom lehetővé teszi Molletnek, hogy olyan katonai intézkedéseket foganatosít* son, amelyek (normálisan csak hadiál­lapot esetén rendelhetők el. Molleť pártjának szocialista köreiből e hí­rekhez hozzáteszik, hogy Mollet é rendkívüli teljhatalmat arra is fel akarja használni, hogy elnyomja az esetleges franciaországi zavargásokat. Líbia támogatja Egyiptomot Tripolisz. (ČTK) — November lí­re virradó éjszaka Musztafa Ben Ha­lim líbiai miniszterelnök rádióbeszé­dében rendkívüli állapotot hirdetett ki Líbiában. Egyúttal bejelentette, hogy a líbiai kormány támogatja Egyiptom jelenlegi állásfoglalását és nem engedi meg, akárcsak Jordánia, hogy a területén levő angol támasz-? pontokról támadjanak Egyiptomra. Az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülése az Egyiptom elleni angol-francia intervenció ügyében New York. (ČTK) — A Francé Presse jelentése szerint az ENSZ fő­titkársága bejelentette, hogy 1956. november 1-én 23 órakor az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülést tart, amely az Egyiptomban végrehajtott brit-francia intervencióval foglalko­zik. A közgyűlés e rendkívüli ülésének összehívását az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kérte OJ SZO 1956. november 2. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom