Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-02 / 306. szám, péntek

Á magyarországi helyzet Budapest. (ČTK) — A budapesti rádió és többi sajtóiroda október 31én közölte, hogy a magyar hadsereg és fegyveres csoportok külön bizottságainak megbízottjai a kora reggeli órákban bizottságot alakítottak, amelynek tagjai magasrangú katonatisztek és rendőrtisztek. A bizottsaq felhívást adott ki. amelyben nyíltan követeli Magyarország elszakadását a szocialista államok családjától és közli, hogy mindenkit, aki nem teljesíti parancsait, bíróság elé állít. Az AFP francia sajtóiroda tudósítása szerint lázasan szervezkednek katonai csoportok, amelyek politikai akciókat készítsenek elő. A hírügynökség közli továbbá, hogy ezek a csoportok érintkezésbe léptek a jelenleg Ausztriában élő nácista, ultranácista emigráns elemekkel. Az AFP hírügynökség szó szerint hozzáfűzi; „a Horthyra való emlékezés gyakran kísérti az egyes magyarországi lelkeket". Magyarországon qyorsan felújítják a régi agrárpártokat, amelyek élén nagybirtokosok állanak. E pártok egy hatalmas pártban való tömörülés'' igyekszenek létrehozni, amint art a budapesti rádió jelentette. Az agrárpártok képviselői ma Budapesten és Pécsett tanácskoznak. A Magyar Szakszervezetek élére a nép ellenségei kerültek és a budapesti rádió október 31-i közlése szerint elhatározták, hogy a magyar szakszervezetek kilépnek a Szakszervezeti Világszövetségből. Az ország reakciós erőát erősíti Mindszenti bíborosnak, a magyar népi demokrácia megátalkodott ellenségének visszatérése Budapestre, akit Nagy Imre visszahelyezett érseki székébe. A magyar es emiényekkel való egyetértését nyilvánította Horthy, Magyarország fasiszta diktátorának fia, Franco és Csang Kaj-sek. Ezenkívül szavát hallatta már Hauhsburg Ottó is, aki 1945 óta az amerikai hatóságok oltalmában él. Kijelentette, hogy Magyarországnak vissza keli adni Szent István koronáját. A győri rádió és több nyugat-európai hírügynökség tudósítása szerint a fasiszta csoportok Budapest utcáin a haladó irodalom müveiből máglyát raktak és fosztogatták a nyilvános helyiségeket. Tűzbe vetettek zenemüveket, így Mozart müveit is. Az ADN hírügynöksjég közli, hogy Budapesten és vidékén, valamint az osztrák határhoz közelfekvő tájakon az a hír terjedt el, hogy a nyilaskeresztes fasiszta párt tagjai az országba igyekeznek, hogy megerősítsék 1

1 ellenforradalmi csoportokat. Budapest, november 1. (ČTK) — A nemrégen még viruló Magyarország fővárosából csütörtökön reggel a francia sajtó azt jelentette, egyáltalán nem mondható meg, kinek a kezében van a város, ki uralkodik benne, kié az uralom Magyarországon. Azt mondják hogy az országban legalább „négy" „kormány" áll fenn és ez eléggé pontosan kifejezi azt a zavaros helyzetet, amely az országban uralkodik. Ezekről a kormányokról említést tesz a mai Manchester Guardian is, amely azt írja, hogy „e kormányok tekintélye csak addig ér, ameddik szavuk és fegyvereik hangja hallatszik." Az AFP francia sajtóiroda továbbá utal arra, hogy Magyarország további politikai fejlődése nem halad valamilyen koalíció megteremtésének útján, hanem nyíltan készül a kemény burzsoá diktatúra. Erről a törekvésről tanúskodik a „győri kormánynak" — amelyet a múlt napokban teljesen hatalmukba kerítettek az ellenforradalmi elemek —, azon követelései is, hogy Nagy Imrét kormányelnöki funkciójában Kovács Béla nagybirtokos váltsa fel, a kisgazdapárt egyik vezére, aki még 1945 után is nyíltan szövetkezett a nyilaskeresztes fasiszta szervezettel. Különféle sajtóirodák jelentése szerint visszatért Budapestre Eszterházy Pál herceg, akit 1945 után Magyarországon a fasiszta rendszer támogatása miatt 15 évi börtönre ítéltek. Eszterházy a magyar nemesség leggazdagabb rétegének első embere, a monarchista Mindszenti bíboros és Habsburg Ottó közeli barátja. Eszterházy azért érkezett Budapestre, hogy megkísérelje visszaszerezni latifundumait. Magyarországon ugyanis a földreformig 115 000 hektár földet birtokolt (vagyis Magyarország szántóföldjeinek egy negyvenedét). Ezenkívül csekély három millió dollárra rúgott a vagyona. Eszterházynak Ausztriában 60 000 hektárnyi kiváló föld a birtoka, NyugatNémetországban 67 500 hektárja van. Az AFP csütörtökön a kora reggeli órákban jelentette, hogy a budapesti utcákon még égnek a könyvmáglyák, közöttük Tolsztoj, Dosztojevszkij és Puskin müvei, amelyeket a fasiszta elemek a könyvtárak és könyvkereskedések kifosztása után meggyújtottak. A kormányt csütörtökön újból átszervezték, miután a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa visszahívta Horváth Imrét, eddigi külügyminisztert hivatalából és ezzel a funkcióval Nagy Imrét bízta meg, aki egyúttal továbbra is ellátja a miniszterelnöki hivatalt. Volt amerikai kémek megerősítik vallomásaikban: a CIC irányítja a Csehszlovák Köztársaság és Lengyelország elleni kémkedést Jf\ nyugatberlini CIA és CIC ameriPÉ\ kai kémszolgálat három ügynöke, akik néhány nappal ezelőtt elhatározták, hogy véget vetnek kémtevékenységüknek és önként jelentkeztek az NDK biztonsági szerveinél, szerdán a Berlin demokratikus övezetében rendezett sajtókonferencián a néniét és külföldi újságírók előtt elmondották, milyen fondorlatokon mesterkedik az amerikai kémszolgálat. Vallomásaik megerősítették, hogy az amerikai kémszolgálat Nyugat-Berlint nagyméretű kémtevékenységre használja fel nemcsak az NDK-val szemben, hanem a népi demokratikus országok ellen, különösen Lengyelország és Csehszlovákia ellen. Werner Duffke, a CIA volt ügynöke megerősítette, hogy az amerikai kémszolgálat már a múlt év végén különféle módon ki akarta bővíteni kémszolgálatát Magyarországon. Megbízásukból Duffke a magyar bélyeggyűjtők újságjában hirdetés útján kapcsolatot keresett az ottani bélyeggyűjtőkkel, hogy az alkalmas személyeket NyugatBerlinbe csábítsa, ahol az USA érdekében végzett kémszolgálatra toborozták őket. Henry Moser volt ügynök elmondotta az újságíróknak, hogy az amerikai szolgálatban álló lengyel nemzetiségű kémeket mily módon csempészte át Nyugat-Berlinből az NDK-n keresztül Lengyelországba. 1955. szeptemberétől ilyen módon hét kémet juttattak át a határon, ezenkívül a CIA megbízásából több utat tett kis fényképezőgéppel felszerelve az Odera-Nisa-i határ mentén, felvételeket készített azokról a területekről, amelyek alkalmasoknak látszottak a kémek átcsempészésére, és a határvidéken lakó személyeket keresett, kik hajlandók lettek volna a kémeket átvezetni a határon. Arról, hogy az amerikai kémszolgálat kémhálőzatot épít nemcsak az NDK-ban, hanem Nyugat-Berlinből szervezi meg a Lengyelország és Csehszlovákia ellen irányuló kémtevékenységet is, bizonyítékot adott Max von íven volt CIC-ügynök, 1953 óta állt a CIC szolgálatában, a berlini Dahlemkörzetben, amelynek vezetője William Freiherr von Walter, az amerikai hadsereg kapitánya, volt keletporosz junker. Ez a von Walter az amerikai kémkedés szolgálatában működött Koreában, ahonnan Nyugat-Berlinbe helyezték át, hogy ott megszervezze az NDK elleni kémkedést. Egyik nyugatnémetországi szolgálati útja alkalmával elmondotta Ivennek, hogy az amerikai kémszolgálat főparancsnoksága megtárgyalta azt a kérdést, hogyan használják fel a legtevékenyebben az NDK-ban és a népi demokratikus országokban működő ügynököket titkos feoyver és robbanószer-raktárak létesítésére, amelyeket azután megfelelő időben szervezett provokációk céljaira használnának fel az illető országok kormányai ellen. Von Walter kapitány Bad Godesbergben főnökétől, az amerikai katonai parancsnokságon működő Mr. Hoowertöl azt a feladatot kapta, hogy az NDK határterületein, a lengyel és a csehszlovák határok mentén olyan központokat létesítsen, amelyek az ügynökök titkos átcsempészésére szolgálnak. Ezeken a támpontokon az amerikai ügynökök és futárok a megadott jelszóra szállást, élelmet és segítséget kaptak illegális határátlépésükhöz. Amint az értekezleten az NDK állambiztonsági minisztériumában dolgozó Borman ezredes bejelentette, e volt CIA és CIC ügynökök bejelentései alapján meg tudták bénítani az amerikai kémhálózatot az NDK-ban. Az utóbbi napokban az NDK-ban hetvenhárom ügynököt tartóztattak le, akik amerikai kémközpontok szolgálatában állottak. K. DOUDERA Magyarország tragikus napjai Magyarország népe súlyos, tragikus napokat élt át. Minden egyes nap, sőt csaknem minden egyes óra újabb híreket hoz, amelyekből kitűnik, hogy az ország ellenforradalmi erői rohamosan előrenyomulnak s céljuk az, hogy a dolgozókat megfosszák vívmányaiktól és megszakítsák azokat a testvéri kötelékeket, amelyek a magyar népet a béketábor országaihoz fűzik. E törekvések szemléltető megnyilvánulása a különféle úgynevezett „forradalmi tanácsok" erélyes követelése, hogy Magyarország lépjen ki a varsói szerződésből. Mindez azt tanúsítja, hogy egyre jobban felülkerül a volt horthysta tisztek fasiszta kamarillája. Aligha mondható még meg egyelőre, hogy az emúlt véres napokban mennyi emberélet esett áldozatul és mily nagy népgazdasági károk keletkeztek. Nincs eddig megbízható hír, amely megadná a halottak és sebesültek végső számát, az üzemekben keletkezett nagy károkat, a szétrombolt és kiégett házak számát. Eddig csak fokról fokra állíthatjuk össze a véres események képét a részleges hivatalos hírek alapján és főleg aszerint, amit a szemtanúk — a lapjaikat tudósító újságírók — a sebesülteket és halottakat összegyűjtő helyekre kiküldött orvosok és azok a polgárok láttak, akik az őket körülvevő borzalom elől külföldre menekültek. Ezek a nem teljes hírek is teljes világossággal mutatják, hogy a magyar nép véres adót fizet azért, hogy nem ismerte fel idejében a fasiszta ellenforradalmi elemek részéről fenyegető veszélyt. Nemcsak, hogy nem szállt velük kellő erővel, egységgel és határozottsággal szembe, hanem sok helyen engedett nekik, megkönnyítette útjukat olyan manifesztációkkal és demonstrációkkal, amelyek ahelyett, hogy a közélet javítását és a gazdasági nehézségek kiküszöbölését segítették volna elő (hisz a tüntetések részvevői talán csak ezt akarták), ellenkezőleg, óriási anyagi károkat okoztak és főleg alkalmat adtak az ellenforradalmi elemeknek arra, hogy kifejtsék akcióikat, veszedelmes csapást mérjenek Magyarország szocialista országépítésének alapjaira. Ma még nincs itt az ideje mindazon okok általános értékelésének és öszszefoglalásának, amelyek a magyarországi eseményekhez vezettek. Látnunk kell azonban, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetősége a döntő pillanatokban nem állt feladatának magaslatán, nem volt képes az egész országban kellőképpen mozgósítani a kommunistákat és a munkásosztályt arra, hogy a dolgozó tömegek élén meghiúsítsák a külföldről támogatott, és sok helyen közvetlenül onnan irányított ellenforradalmárok fondorlatait. A legutóbbi Magyarországról érkező hírek szerint már ma sokan súlyosan kiábrándultak azok közül, akik az elmúlt napokban még a felkelés hívei voltak, sőt a felkelésben vezető szerepet játszottak. Hamis naconalista jelszavaktól megtévesztve, abban a hamis Hitben, hogy ezek a jelszavak összeegyeztethetők a szocializmus eszméivel, most hamarosan észreveszik, hogy a maguknak választott szövetségeseik, vagy akik egyszerűen rájuk akaszkodtak, a valóságban ellenségeik. A DPA nyugatnémet hírügynökség már október 29-én jelentette Magyarországról, hogy a felkelés részvevői két csoportra oszlanak — valamilyen „nemzeti kommunistákra" és olyan kommunistaellenes elemekre, akik teljesen meg akarják szüntetni a népi demokratikus rendszert az országban. „A megfigyelők nézete szerint — írta a fent említett hírügynökség — az a veszély keletkezett, hogy nyílt harcra kerül sor felkelők e két csoportja között. A reakció előre tör Ez a jóslat hamarosan beteljesedett Győrött, a felkelés egyik központjában. Amint október 31-én az APF francia hírügynökség jelentette Győrből már kedden, mindjárt a koalíciós rendszer felállításának bejelentése után a hadsereg tagjaiból toborzódott ellenforradalmi alakulatok kivonultak állásaikból, hogy kiűzzék a „kommunistákat" a felkelés céljait szogáló rádióállomás épületéből. A Süddeutsche Zeitung c. nyugatnémet lap különtudósítója jelentette Győrből, hogy a forradalmi nemzeti tanács elnöki tisztségéből eltávolították az előző Nagy-kormány hívét és helyére egy bencésrendi szerzetest állítottak, Áz ellenforradalmi ellenség, amely eddig jól-rosszul álcázta magát, fokozatosan megmutatja igazi arcát. A felkelő bandák azonban legtöbbször nem is kísérleték meg fasiszta szándékaik leleplezését, amint erről egy másik budapesti hír tanúskodik. Hétfőn Budapesten több helyen felgyújtották a haladó szervezetek helyiségeit. A Magyar Dolgozók Pártja városi bizottságának székhelyét szétrombolták és kifosztották. A Magyar-Szovjet Barátsági Szövetség házát is felgyújtották, hétfőn a szovjet és a haladó irodalmi műveket teljesen hitleri mintára az utcákon máglyára rakták és elégették. Elégették az utcán a moszkvai Pravda példányait is. Este Budapest utcáin újabb máglyák tüze lángolt fel: ezeken a marxista irodalmat égették el. Mintha a sors iróniája volna, hogy a Szabad Nép szerkesztőségét — amely még néhány órával azelőtt soviniszta hangnemű polemikában a moszkvai Pravdával, azt írta, hogy az országban nem ellenforradalmárok ragadtak fegyvert, hanem nemzeti erők, ezek a „nemzeti erők" hétfőn a szerkesztőséget megtámadták és felgyújtották. Budapesten hódolatos tisztelettel fogadták a vatikáni reakció képviselőjét. Mindszenthy hercegprímást. Amikor budai székhelyére ment, megszólaltak a templomok harangjai, Budapest utcáin röplapok jelentek meg, amelyek Mindszenthy kardinális részvételét követelték a kormányban. Különféle újonnan alakuló lapok hasábjaikon kifejezetten reakciós nézeteket és követeléseket hirdetnek, éles szovjetellenes támadásokat közölnek, mint pl. a „Magyar Nemzeti Forradalmi Tanács" „Magyar Függetlenség" című lapja. A Diákifjúság című lap vezércikkében olyan új magyar külpolitikát követel, amelynek tengelye az „európai gondolat" volna. _ Egyéb szervezeteken és csoportokon kívül a varsói szerződés hatálytalanítását követeli az úgynevezett Magyar Parasztszövetség is. Azok a politikai pártok, amelyek részt vesznek majd a koalíciós rendszerben, jelentik, hogy megkezdték működésüket. A tragikus napok szemtanúi A halottak és sebesültek számát magában Budapesten is a különféle hírek csak találgatják. De valamennyi hír meg egyezik abban, hogy a főváros a harcok alatt borzalmas képet nyújtott. A Reuter hírügynökség tudósítója október 30-án „a romokkal teli utcákról" és arról írt, hogy „az egész városban fekete zászlókat függesztettek ki a hét napig tartó harcokban elesettek gyá'-! szólására. Az AFP hírügynökség tudósítója fel-! tépett villamossínekről és utcaköve-o zetről és olyan zavarról tudósít, amelye ben „senki sem tudja, mi a helyzet". A' nyugatnémet DPA hírügynökség tudósítója a budapesti helyzetet így ecseteli: „Budapest borzalmas képet nyújt. A belvárosban romhalmazok. Azt mondották nekem, hogy az utolsó háború ostroma után a magyar főváros nem nézett ki olyan rosszul, mint ma... kételkedem, hogy ma Budapest nagyobb külföldi segítség nélkül begyógyíthatja sebeit. A belvárosban alig van ház, amely ne viselné a har* cok nyomait." Nagy károkati ókoztak az ellenfora radalmi elemek által gyújtott tüzek. A budapesti rádió vasárnapi jelentése szerint a városban október 23. és 26. között a tűzoltó testületek 260-szo? vonultak ki. Egy Budapestről most érkező orvos, aki egy vöröskereszt szállítmányt kísért oda — írja az AFP október 30-án Bécsből — a halottak számát Budapesten a felkelés óta 15 000-re becsüli. A Reuter genfi jelentése szerint a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője, nek első hírei megállapítják, hogy kevés a kórházi berendezés és a mentőautók. A londoni Daily Telegraph című lap a múlt hétéin azt írta, hogy már szerda óta több kórház zsúfolt volt. „Sok helyen a sebesültek kettesével fekszenek az ágyakon, mások a puszta padlón és a folyosókon f esküsznek." Ausztriából érkező hírek budapesti menekültekről beszélnek, akik karjukban vittiék kis gyermeküket vagy csecsemőjüket. „Egyesek az országúton jöttek Budapestről, mások félelmükben a mocsaras földeken gázoltak át". A magyar népre nagyon súlyos csapásokat mértek az ellenforradalmi erők. A sok sebnek begyógyításához hosszú időre lesz szükség; sok sebet azonban soha sem lehet behegeszteni, mert a sok ezer halott életét senki s-urn adhatja többé vissza. De a magyar dolgozók előtt nemcsak az á feladat áll, hogy helyrehozzák a i anyagi károkat. A legnehezebb a döntő küzdelem a népi delmokratikus rendszer adta vívmányok v»rdelmének tértén vár rájuk. Harcolniuk kell azért, hogy a magyar népnek az az elhatározása, hogy országában felépíti a szocializmust', végül az ellenforradalom minden merénylete elle-» nére megvalósuljon. K. J. Vorosilov a moszkvai repülőtéren fogadta Szíria elnökét Moszkva. (ČTK) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a repülőtéren mondott beszédében, amellyel Sukri Kuvatlit. Szíria köztársasági elnökét fogadta, a többi között ezeket mondotta: „A szovjet nép nagy rokonszenvet érez Szíria népe és más arab országok harca iránt, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a gyarmati uralom következményeinek leküzdéséért és a nemzeti függetlenség megerősítéséért. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Szovjetunió és Szíria baráti kapcsolatai egyre bővülnek, és hogy a két ország népe közötti barátsáp olyan szilárd, mint az önök damaszkuszi acélja." Sukri Kuvatll, Szíria köztársasági elnöke válaszában a többi között a következőket mondotta: „A Szovjetunióval minket már régtől fogva baráti kapcsolatok kötnek össze. Azért jöttünk ide, hogy baráti kapcsolatainkat még jobban megszilárdítsuk és fejlesszük." LEGUTOLSO JELENTÉSEINK: Egyiptom megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával és Franciaországgal Kairó. (ČTK) — Kairóban november 1-én hivatalosan közölték, hogy az egyiptomi kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat NagyBritanniával és Franciaországgal. Fegyveres összetűzés az izraeli-szíriai határon A szíriai hadsereg katonai képviselője november 1-én a damaszkuszi rádióban a következő nyilatkozatot tette közzé: „Szíriai katonai őrjáratok november l-re virradó éjszakán a délnyugati határokon az izraeli hadsereg őrjárataival találkoztak, ami azt bizonyítja, hogy Izrael agresszív szándékokat táplál Szíriával szemben. Alakulataink azért behatoltak a megszállt területre, hogy konszolidálják e fronton a helyzetet. Az izraeli csapatok megkísérelték ezen alakulatok kerülzárását, elszigetelését és megsemmisítését. A szíriai alakulatok az előre tolt állások tüzének fedezete alatt visszatértek támaszpontjaikra." G. Mollet szabad kezet kér a parlamenttől Párizs, (ČTK) — A Reuter hírügynökség jelenti, hogy Guy Mollet francia miniszterelnök november 1-én a parlamenttől kivételes teljhatalmat kért az Egyiptom elleni imperialista kampányban. E kivételes teljhatalom lehetővé teszi Molletnek, hogy olyan katonai intézkedéseket foganatosít* son, amelyek (normálisan csak hadiállapot esetén rendelhetők el. Molleť pártjának szocialista köreiből e hírekhez hozzáteszik, hogy Mollet é rendkívüli teljhatalmat arra is fel akarja használni, hogy elnyomja az esetleges franciaországi zavargásokat. Líbia támogatja Egyiptomot Tripolisz. (ČTK) — November líre virradó éjszaka Musztafa Ben Halim líbiai miniszterelnök rádióbeszédében rendkívüli állapotot hirdetett ki Líbiában. Egyúttal bejelentette, hogy a líbiai kormány támogatja Egyiptom jelenlegi állásfoglalását és nem engedi meg, akárcsak Jordánia, hogy a területén levő angol támasz-? pontokról támadjanak Egyiptomra. Az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülése az Egyiptom elleni angol-francia intervenció ügyében New York. (ČTK) — A Francé Presse jelentése szerint az ENSZ főtitkársága bejelentette, hogy 1956. november 1-én 23 órakor az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülést tart, amely az Egyiptomban végrehajtott brit-francia intervencióval foglalkozik. A közgyűlés e rendkívüli ülésének összehívását az ENSZ Biztonsági Tanácsa kérte OJ SZO 1956. november 2. 3