Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)
1956-11-02 / 306. szám, péntek
Az Eügyiptomellenes agresszió megtárgyalására összehívták az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlését A Biztonsági Tanács többsége elítélte az izraeli, francia és brit agressziót Az izraeli agresszióról tárgyaló Biztonsági Tanács szerdára virradó éjszakai ülésén A. A. Szoboljev szovjet küldött beterjesztette a szovjet küldöttség határozati javaslatát, amelynek fő pontjai: A Biztonsági Tanács felhívja valamennyi érdekelt felet, hogy haladéktalanul szüntessék be a tüzet, felhívja Izraelt, hogy azonnal vonja vissza fegyveres erőit a fegyverszünet által meghatározott vonal mögé, felkéri az ENSZ főtitkárát, hogy folyamatosan tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot e határozat teljesítéséről és tegyen olyan javaslatokat, amelyeket megfelelőknek tart a világbéke megőrzésére e térségben. A szovjet küldöttség határozati javaslatáról a mi időnk szerint 21 órakor szavaztak. A javaslat mellett szavazott hét küldöttség: a Szovjetunió, Jugoszlávia, Irán, Peru, Kuba, Ausztrália és a Csang Kai-sek küldött. Nagy-Britannia és Franciaország küldöttei a szovjet javaslat ellen szavaztak és így a határozati javaslatot megvétózták. Az USA és Belgium küldöttei tartózkodtak a szavazástól. Mivel a Biztonsági Tanács két állandó tágja — Nagy-Britannia és Franciaország — vétót emelt e javaslat ellen is, a Szovjetunió határozati javaslatát nem fogadták el. A szavazás után A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője emelkedett szólásra és kifejtette a Szovjetunió álláspontját, utána Brelij jugoszláv képviselő kijelentette, hogy a határozati javaslatra leadott szavazattöbbség mögött az egész világ közvéleménye áll. Az ülés további során a Biztonsági Tanács megkezdte annak az egyiptomi kérelemnek megvizsgálását, hogy tűzze napirendre az angol—francia agresszió kérdését azzal kapcsolatban. hogy Nagy-Britannia és Franciaország Egyiptomnak olyan ultimátumot adott át, amelynek célja a Szuezi-csatorna térségének katonai erőkkel való megszállása. A Biztonsági Tanács e kérdést szavazattöbbséggel délutáni ülésének napirendjére tűzte. Az Egyiptom kérelmének napirendre tűzéséről lefolyt szavazáskor a brit, francia, ausztrál és belga küldöttség tartózkodott a szavazástól. Lufti, Egyiptom képviselője hangsúlyozta. hogy Nagy-Britannia és Franciaország arra használta fel vétójogát, hogy szabad kezet nyerjenek Egyiptom kérdésében. Kiemelte, hogy ezen országok eljárását semmi sem indokolja, mert a Szuezi-csatorna normális forgalma nem forog veszélyben. Ami azt a követelést illeti, hogy megszálljanak egyiptomi helységeket, Lufti kijelentette, hogy ez az ENSZ alapokmányának durva megsértése és súlyos következményekkel járhat az egész világra. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió küldöttsége nevében rámutatott arra, hogy a Biztonsági Tanács megkerülésével kl akarják használni az Izraelnek Egyiptom ellen elkövetett agreszsziója következtében kialakult helyzetet arra, hogy fegyveres erővel kerítsék hatalmukba a Szuezi-csatornát. Eden beszéde arról tanúskodik, hogy előre kitervezett akcióról van szó. Reméljük — mondotta Szoboljev —, hogy a Biztonsági Tanács a legerélyesebb intézkedéseket teszi annak megelőzésére, hogy a közel-keleti fegyveres konfliktus tovább terjedjen. A Szovjetunió küldöttsége kész támogatni minden javaslatot, amely e fenkölt célt szolgálja. Dixon brit képviselő azt állította, hogy a britek és franciák előkészített betörése a csatorna övezetébe „ideiglenes" és hogy az akciót „a csatorna veszélyeztetése" tette szükségessé, jóllehet francia kartársa, aki előtte szólalt fel, beismerte, hogy a britfrancia akció „visszavágó intézkedés" a Szuezi-csatorna Társaság államosítása ellen. Irán képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy súlyos felelősség hárul Nagy-Britanniára és Franciaországra „azokért a tettekért, amelyeknek nincs párja az ENSZ történetében". Brilej jugoszláv képviselő kiemelte, hogy a brit—francia ultimátum mérhetetlenül fokozta azt a világbékét fenyegető veszélyt, amely az izraeli agresszió következtében keletkezett. Brilej azt a nézetét hangsúlyozta, hogv célszerű volna egybehívni az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülését. A Biztonsági Tanács elnöke úgy döntött, hogy október 31-ére, newyorki időszámítás szerint 15 órára (21 óra) egybehívja a Biztonsági Tanács ülését a jugoszláv képviselő javaslatának megtárgyalására. 4 ÜJ szö 1956. laovember 2. Október 31-én helyi időszámítás szerint 15 óra 20 perckor (időszámításunk szerint 21.20-kor) összeült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa annak a panasznak megtárgyalását, amelyet Egyiptom a britek és franciák agresszióval való fenyegetése miatt benyújtott. A napirendet ellenvetés nélkül jóváhagyták és a tárgyalásokra meghívták Egyiptom képviselőjét is. Az ülés elején D. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára emelkedett szólásra, aki tiltakozásul az egyiptomi kormánynak adott brit—francia ultimátum ellen felajánlotta a Biztonsági Tanácsnak, hogy lemond hivataláról. Hammarskjöld kijelentette, hogy nem láthatja el a főtitkári tisztséget addig, míg valamennyi tag nem tartja be azt a kötelességét, foogy betartja az alapokmány valamennyi cikkelyét. A főtitkár beszédére az USA, Franciaország és a Szovjetunió küldöttei válaszoltak, s mindnyájan bizalmukról biztosították a főtitkárt. Szoboljev szovjet küldött kijelentette, hogy a közép-keleti helyzet a tanács keddi ülése után jelentősen romlott. A legutóbbi rendelkezésre álló hírek — mondotta Szoboljev — azt mutatják, hogy Franciaország és Nagy-Britannia fegyveres erőinek betörése Egyiptomba megkezdődött. Franciaország és Nagy-Britannia a fegyveres intervencióval való fenyegetésről áttért előre megfontolt tervének megvalósítására és megkezdte az egyiptomi terület megszállását. Felhívtuk már a figyelmet arra — mondotta Szoboljev —, hogy Izrael agressziója, valamint Franciaország és Nagy-Britannia agressziója előre elő volt készítve egységes terv alapján. Az izraeli agressziót azért készítették elő, hogy megkönnyítse a Szuezi-csatoraának Franciaország és Nagy-Britannia fegyveres erőivel való elfoglalását. Ha Franciaország és NagyBritannia a szuezi problémát valóban békés úton akarták volna megoldani, más eszközök álltak volta rendelkezésükre. Tekintettel e térség helyzetére, a Szovjetunió küldöttségének az a nézete, hogy a Biztonsági Tanácsnak el kell ítélnie Franciaország és NagyBritannia agresszív akcióit, az egyiptomi városok bombázását, francia és brit fegyveres erők partraszállítását Egyiptom területére. A Biztonsági Tanácsnak fel kell hívnia Franciaországot és Nagy-Britanniát arra, hogy azonnal visszahívják Egyiptom területéről fegyveres erőiket. Egyiptom képviselője, aki következőnek szólalt fel, kijelentette, hogy ebben az időben, amikor szólásra emelkedik, a francia-brit légierők megkezdték Egyiptom bombázását azzal a céllal, hogy partra szállítsák fegyveres erőiket. Ez kitűnik az United Press hírügynökség jelentéséből is. Míg a Biztonsági Tanács nem teszi meg a szükséges intézkedéseket — mondotta Egyiptom képviselője — az egyiptomi kormánynak nincs más választása, minthogy védelmezze országát az agresszorral szemben. Ezen álláspont mellett, amely összhangban áll az Alapokmánnyal, kitartok, mert az Alapokmány megengedi, hogy védekezzünk, hogy visszaverjük az agressziót. Azzal, hogy Nagy-Britannia és Franciaország a Biztonsági Tanácsban vétót emelt és megakadályozta a tanácsot olyan határozat elfogadásában, amely lehetővé tette volna a kérdés békés megoldását az Alapokmány elvei és rendelkezései alapján, nagy felelősséget vállalt magára a történelem előtt. A történelem azonban arra tanít, hogy a háborúkat nem az agresszorok nyerik meg. Az legutóbbi világháború élő példája annak, amit mondottam, s közvetlenül bizonyítja ezt. Ez a ki nem provokált agresszió, amelyet a Biztonsági Tanács két állandó tagja követett el, megsértve az Alapokmány elveit, súlyos csapást mér az ENSZ-re, a világbékére, az egész emberiségre. A helyzet nagyon komoly. Ez a precedens veszélyes. Egyiptom képviselője után Jugoszlávia küldötte szólalt fel. A Biztonsági Tanács 24 órán belül másodszor áll az agresszió világos esete előtt — mondotta. Nyilvánvaló, hogy e két agreszsziót időbelileg gondosan összeegyeztették. Az agressziók indítóokai összefüggnek egymással úgy, hogy nem ítélhetők meg két külön agressziós aktusként. Ami most folyik, az Izrael, Franciaország és Nagy-Britannia közös óriási agressziója Egyiptom ellen. Dixon brit küldött azt állította, hogy a francia-brit offenzíva katonai célpontokra korlátozódik és hogy a polgári lakosságot figyelmeztették, ne közelítse meg ezeket a célpontokat. A brit-francia beavatkozás fő célja szerint a Szuezi-csatorna biztonságának biztosítása, s a békés viszonyok helyreállítása Közép-Keleten. A brit küldött természetesen nem magyarázta meg, hogyan lehet Egyiptom városainak bombázásával biztosítani a biztonságot és helyreállítani a békét. A jugoszláv küldöttnek arra a megjegyzésére, hogy az angol-francia agresszió a valóságban sokkal veszélyesebb konfliktust jelent, mint amilyent az izraeli agresszió, a brit küldött azt válaszolta, hogy aki ilyen módon bírál, az nem érti meg vagy nem akarja megérteni, mily komoly volt a helyzet a Közép-Keleten akkor, amikor a két kormány intézkedéseit foganatosította. Az iráni küldött, aki a francia képviselő után szólalt fel, megjegyezte, hogy Franciaország és Nagy-Britannia küldöttei egyetlen mentséget találtak tetteikre, azt hozván fel ürügyül, hogy a közel-keleti helyzet, főleg a Szuezi-csatorna övezetének helyzete veszélyes volt. Ezzel szemben azt hozhatjuk fel, hogy Franciaország és Nagy-Britannia miért nem terjesztette efeletti aggályait a Biztonsági Tanács elé és miért nem kereste ott a megoldást. A másik felhozott ok az, hogy a Szuezi-csatorna övezetében egy más ország agresszív tette következtében kialakult veszély állt fenn. Mit tettek azonban önök — kérdezte az iráni küldött Franciaország és Nagy-Britannia képviselőitől — ennek az agreszsziónak megállapítására ? Szembehelyezkedtek a tegnap előterjesztett határozati javaslattal és most ahelyett, hogy elítélnék az agresszort, az áldozatra támadnak. Vajon lehetséges-e. a világ közvéleménye előtt mentséget találni ilyen eljárásra? A jugoszláv küldött emlékeztetett arra, hogy már az előző ülésen kérte a közgyűlés rendkívüli ülésének összehívását. Az események gyors irama még sürgetőbben követeli, hogy találjanak olyan más formákat, amelyekkel az ENSZ megoldhatja ezt a fenyegető válságot. Ezért a jugoszláv küldöttség határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a Biztonsági Tanács elítéli az Egyiptom ellen foganatosított akció következtében keletkezett nagyon komoly helyzetet és tekintettel arra, hogy nincs egység a Biztonsági Tanács állandó tagjai között, elhatározza a közgyűlés rendkívüli ülésének egybehívását a megfelelő javaslatok kidolgozására. Félórai szünet után a Biztonsági Tanács elfogadta a jugoszláv javaslatot és elhatározta a közgyűlés rendkívüli ülésének egybehívását, hogy megtárgyalja az Egyiptomellenes brit-francia intervenciót. Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségei ugyan szembehelyezkedtek a jugoszláv javaslattal, mivel azonban eljárási kérdésről volt szó, ahol nem lehet vétót alkalmazni nem akadályozhatták meg a javaslat elfogadását. Az arab országok készek segíteni Egyiptomot nemzeti harcában KAIRÓ (fTK) — A szudáni kormány elhatározta, hogy minden kapcsolatot megszakít Franciaországgal és NagyBritanniával. Egyben megtiltotta, hogy brit repülőgépek szálljanak le a szudáni repülőtéren. AMMAN: Jordánia kormánya általános mozgósítást rendelt el. A jordán kormány továbbá hivatalos közleményt tett közzé, amelyben rámutat, az öszszes arab országok államfői hamarosan rendkívüli ülésre jönnek össze, hogy megtárgyalják az izraeli agresszió következtében beállott helyzetet és egységes eljárásban egyezzenek meg. TRIPOLISZ: A líbiai kormány bejelentette, kész megakadályozni NagyBritannia és Franciaország fegyveres erőit abban, hogy beavatkozzanak az Egyiptom elleni harcokba. Ezek a fegyveres erők az angol-libiai szerződés alapján líbiai területen tartózkodnak. A kormány továbbá teljes szolidaritás sát nyilvánította Egyiptommal és az összes arab államokkal. BAGDAD: Az iraki kormány elhatározta, hogy tiltakozik a francia és brit kormánynál az Egyiptommal szemben folytatott eljárás ellen, ami arcátián megszegése az Egyesült' Nemzetek Szervezete alapokmányának. Az iraki kormány továbbá kijelentette, hogy kész együttműködni a többi arab államokkal és Egyiptomnak katonai, valamint más segítséget nyújtani. KAIRÓ: A Kairói Rádió jelentése szerint Libanon egyiptomi nagykövete átadta Nasszer elnöknek Samun libanoni elnök üzenetét, amelyben Libanon teljes szolidaritásáról biztosítja Egyiptomot. Husszejn, Jordánia királya Naszszer elnökhöz üzenetet intézett, amelyben bejelenti, hogy a jordán hadsereg készen áll. Viharos vita a brit agresszióról Eden magyarázkodása a brit alsóházban London. (CTK) — A brit alsóház szerdán már második napja tárgyalt a brit csapatoknak a Szuezi-csatorna övezetében tervezett inváziójáról. A. Eden izgatott légkörben beszélt a Szuezi-csatorna helyzetéről. Beszédét minduntalan félbeszakították a munkáspárti képviselők felkiáltásai, akik a miniszterelnök lemondását követelték. Eden beszédét a Biztonsági Tanácsban emelt brit vétó megindokolásával kezdte és lényegében helyeselte az Egyiptom elleni izraeli agressziót. A munkáspárti ellenzék zajos tiltakozása 'közepet:© felhangzott Eden érvefósével kapcsolatban Bradock asszony hangja. Ezt kiáltotta: „Álszentek vagytok!" Eden a továbbiakban kijelentette, hogy még mindig érvényben van a „harcok beszüntetésének" • brit-francia terve. Nem volt hajlandó azonban arról beszélni, vajon a brit-francia fegyveres erők már útban vannak-e Szuez-felé. Azt állította, hogy NagyBritanniának és Franciaországnak nincs más lehetősége, mint erőszakkal beavatkozni, ha az egyiptomi válasz mem |érkezik meg hamarosan. Gaitskell, a Munkáspárt ellenzéki vezetője arra kérte Edent, tájékoztassa a képviselőket arról, mit tett és mit szándékozik tenni a brit kormány, s vajon a tegnapi ultimátum lejárta után parancsot adtak-e a brit és francia csapatoknak Szuez erőkormány szabad kezet kap". Eden további szavait a Reuter jeleintése szerint elnyelte a munkáspárti képviselők felháborodott kiáltozása. Eden miniszterelnök válasza után a munkáspárti képviselők leírhatatlan zajongások közepette kiáltották: „Fantasztikus helyzet". A brit kormány elnöke, aki tetsze-' legve mondja magáról, hogy híve a demokratikus módszereknek, a parlamenti kormányformának, újból elutasította e kérdésre a választ. Nem mondta ímeg, hogy a brit kormány háborút vagy békét akar. A vita során Ch. Moyhew, a kormány volt munkásparti külügyi államtitkárhelyettese azzal vádolta a kormányt, nem tisztázhatja magát az alól a gya-; nú alól, hogy csupán felhasználta a mostani helyzetet arra, hogy valóra váltsa régi szándékát és .megszállja a Szuezi-csatornát. A vita végén Seiwyn Lloyd külügyminiszter kijelentette, hogy állítólag a briti kormány akcióját nem halaszthatja el és nem várhatja meg az Egyesült Nemzetek Szervezetében folyó vita eredményeit. Lloyd beszédében nyíltan beismerte, hogy ha a Biztonsági Tanácsban elfogadták volna az Izrael agresszióját elítélő javaslatot, ez lehetetlenné tette volna Anglia és Franciaország közvetlen céljai megvalósítását. A francia és a brit csapatok Egyiptomszakos megszállására. Az ellenzék i ellenes támadását Lloyd az ENSZ heves közbekiáltásai közepette Eden kitérő választ adott. Azt mondotta, hogy a brit és francia kormány keddi nyilatkozatából világosan kitűnik, miszerint ha az ultimátumban foglaltaknak nem testnek eleget, „mindkiél Alapokmánya 51. cikkelyére való hivatkozással igyekezett mentegetni, Gaitskell Munkáspárti képviselő azonban ezt az érvelését megcáfolta. A kormány politikájával kapcsolatos vita csütörtökön szavazással zárult. A francia nemzetgyűlés jóváhagyta az Egyiptomeíleni agresszív intézkedéseket Párizs (ČTK). A francia nemzetgyűlés október 30-án az esti órákban öszszeült, hogy meghallgassa a Franciaország közép-keleti eljárásáról szóló kormánynyilatkozatot az izraeli haderőknek Egyiptomba való betörésével kapcsolatban. , Guy Mollet miniszterelnök foglalkozott az izraeli haderőknek egyiptomi területre történt betörése után keletkezett helyzettel és ezzel kapcsolatban igyekezett igazolni az EgyiptomAz egész világ elítéli a britek és franciák közel-keleti agresszióját London (ČTK) — A világ különféle államainak fővárosaiból szüntelenül hírek érkeznek, amelyek elítélik a brit és a francia kormány Egyiptomellenes akcióját, amelynek célja, hogy elérjék imperialista törekvéseiket a KözépKeleten. Az indiai kormány hivatalos képviselője Delhiben kijelentette, hogy az indiai kormány a brit és francia csapatok betörését Egyiptom területére az ENSZ alapokmánya durva megsértésének tartja. Sigemi-jii japán Külügyminiszter szsrint Japánt komolyan aggasztja a közép-keleti helyzet és arra fog törekedni, hogy a válságot békés úton oldják meg. Peason kanadai külügyminiszter nyilatkozatában követelte, hogy a válságot békés eszközökkel oldják meg. Lange norvég külügyminiszter, a norvég parlamentben elítélte a brit és a francia kormány agresszióját és az ENSZ hatékony közbelépését követelte. Erlander svéd miniszterelnök a parlamentben hangsúlyozta, a világbéke érdeke, hogy a Közép-Keleten beszüntessenek minden agressziót. Ilyen értelemben nyilatkozott ! BritBékevédők Bizottsága is, amely követeli, hogy a brit kormány a brit nemzet állásfoglalásának megfelelő politikát folytasson és szüntesse be agresz r sziós politikáját. A Francia Kommunista Párt politikai irodájának nyilatkozatában élesen elítéli a brit-francia csapatok agreszsziós tettét, valamint Izrael agresszióját és követeli, hogy az Egyiptomban partra szállítandó csapatokat és hadihajókat azonnal vonják vissza és térjenek vissza hazájukba. A haladó brit közvélemény élesen elítéli a brit kormánynak azt a szándékát, hogy agresszív háborút folytasson Egyiptom ellen. A politikai és társadalmi szervezetektől tiltakozó táviratok érkeznek a miniszterelnökhöz. A pakisztáni közvélemény figyelmének középpontjában az izraeli csapatok Egyiptom területére való betörése áll. A lapok elítélik az imperialista hatalmakat, amelyek Izraelt Egyiptom és a többi arab országok ellen uszítják. A Népi Muzulmán Liga karacsi munkásbizottsága határozatában elítéli Izrael agresszív tetteit és táviratot intézett Nasszer egyiptomi elnökhöz, amelyben teljes támogatásáról biztosítja Egyiptom népét az agresszor elleni harcban. hoz intézett francia-brit ultimátumot. Franciaország és Nagy-Britannia katonai akcióit „ideigleneseknek" minősítette és azt állította, hogy az egyiptomi szuverénitás e hallatlan megsértése „nem irányul sem Egyiptom, sem Izrael ellen". Mollet közölte továbbá, hogy a francia és brit kormány részletesen tájékoztatta határozatairól az Egyesült Államokat és hogy ő maga is személyes üzenetet intézett Eisenhower elnökhöz, amelyben reményét fejezte ki aziránt, hogy „az elnök magas tekintélyével támogatni fogja a francia-brit eljárást a Közép-Keleten." A miniszterelnök után Raymond Guyot kommunista képviselő emelkedett szólásra, és élesen elítélte a francia kormány eljárását Egyiptom ellen. „Egyiptom megtámadása Izrael részéről a francia és brit kormány számára ürügyül szolgált arra, hogy Egyiptomnak és Izraelnek ultimátumot adjanak, és követeljék mind a támadótól, mind a megtámadottól, vonják ki fegyveres erőiket a Szuezi csatorna övezetéből, hogy ezáltal ott szabad tarét nyerjenek Franciaország és Ang'ia megszálló csapatai. „A Francia Kommunista Párt felszólít minden dolgozót, szociaJjstát és kommunistát, hogy fogjon össze a naború ellen 4s hogy segítsen egyesíteni az ország valamennyi békeszerető erejét" — mondotta Raymond Guyot. Pierre Cot, haladó képviselő beszédében bejelentette, hogy csoportja nem fogadja el a kormánynak bizalmat nyilvánító határozatot. A francia nemzetgyűlés ezután, a Francé Presse hírügynökség közlése szerint, a kormánynak Egyiptom elleni eljárását 380 szavazattal 191 szavazat ellenében jóváhagyta. A Francia Köztársasági Tanács Párizsból érkező hírek szerint a kormány nyilatkozatát 289 szavazattal 19 ellenében jóváhagyta.