Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-05 / 278. szám, péntek

Á LÚČNICÁVAL Jégrevő Göteborgban Négy őra alvás, 460 k-m fárasztó 'út és Göteborgba érkeztünk. Mind­járt érkezésünk után szerepeltünk. Nagy fizikai megerőltetésbe került, hogy a közönség mosolyogva, pihen­ten, kitűnő formában lásson bennün­ket a színpadon. Ehhez még hozzá­járult az, hogy a zenekarnak sem veit rendes helye (a színpad jobb oldalán játszottak) és a színpad olyan síkos volt, mint a jégtábla. Mindjárt az első szá-mnál. mikor a színpadra léptünk, az egyik énekesnőnk alapo­san elcsúszott. Hát még a táncosok; "bonyolult nehéz táncfigurák eltán­colása a fizikai megerőltetés mellett bizony nagy idegmunkát is jelentett. Mintha a jégpályán táncoltunk vol­na. Nagy szerencsénk volt, hogy sen­kinek sem történt kdmolyabb baja. A siker még e nehéz körülmények között is nagy volt. Másnap táncosaink nem akartak fellépni az életveszélyes parketten. Követeltük az impresszáriótól, hogy gyantával hintesse be a színpadot. A p&rket tisztítása azonban pénzbe került volna, ezért nem egyezett be­le. Mint mindenhol, eddigi utunkon, itt is pénz jelentkezett. Pénz. pénz... minden a körül forgott. Bergenben impresszáriónk nem akarta eltávolí­tani a nézőtérről az első két szék­sort, mert ez pénzbe került volna, s így zenekarunknak az erkélyen kel­lett játszania. Sokszor nagyon nehéz körülmények között szerepeltünk, azért, mert ez így az impresszáriónk­nak „sokkal olcsóbb volt". Az elszál­lásolásunkat is úov próbálta ;-iegol­dani, hogy minél kevesebbe kerül­jön. Ezért legtöbbször messze a vá­ros központjától szállásoltak el. Mindez azonban nem vette el ked­vünket attól, hogy jó munkát vé­gezzünk. és így mindig száz száza­lékban sikerült megnyernünk a kö­zönség tetszését. Az itteni újságok a rengetej elismerő, kitűnő kritika mellett olyan cikkeket is hoznak, melyekben például azt írják, hogy itt külföldön állandó felügyelet alatt vagyunk, nem mozoghatunk szaba­don, csak nagyobb csoportokban stb. Ilyen és ehhez hasonló valótlan hí­reket terjesztenek rólunk. Göteborg Az öreg Göteborg középpontja kacskaringós csatornákkal van majd­nem teljesen körülvéve. A városháza előtt a városalapító Gusztáv Adolf királynak a szobra áll. Az új várost az öreg várostól a Kunsparken vá­lasztja el, melynek pazar sétányai az idillikus csatorna mellett húzód­nak, hol kis vitorlások, csónakok mo­torcsónakok úsznak. Ehhez a parkhoz kapcsolódik a gyönyörű botanikus kert A Götaplatsen-en a Szépművészeti mú­zeum épülete kelti fel figyelmünket. Boros, HaSmstod, Hčhsinborg Göteborgból Boras városkába is ellátogattunk, hol szintén nagy si­kerrel szerepeltünk. Másnap Haim­stadba utaztunk, hol az ottani Kon­serthusban léptünk fel szintén ne­héz körülmények közepette (kevés hely a zenekar részére, csúszós par­ket). Lakóhelyünk a tengerpartján volt, a tenger monmolása a fárasztó út után hamar álomba ringatott bennünket. Mikor reggel felébredtem, legtöbben már a tenger partján vol­tak, kagylót, csigát szedtek, a reg­geli napfényben gyönyörködtek, sőt néhányan meg is fürödtek. Ez a szó­rakozás nagyon rövid volt. Megjöttek az autóbuszok, indulás az állomásra, kofferek, csomagok cipelése, beszál­lás a vonatba és utazás újabb él­mények felé ... Késő délután érkezteink Hälsing ­borgba. Mindjárt a vasútállomáson megragadott bennünket a hatalma.-, kikötő az óriás tengerjárókkal. Uzsonna után még volt egy óra időnk a fellépés előtt, megnéztem a kikö­tővel szemben kimagasló Hälsingborg várát, melynek- tornyáról festői kilá­tás nyílik a délutáni napfényben fürdő városra, impozáns épületeire, kikötőjére. A fellépés után .mindjárt hajóra szálltunk és Dánia felé vettük utun­kat. A hajóúttól együttesünk tagjai nagyon féltek, mert még emlékeztek a Sassnitz-Trelleborgi útra és a kel­lemetlen tengeri betegségre. Azonban a tenger most sima volt, mint a tü­kör, fejünk felett a csillagok milli­árdjai ragyogtak és az ezüstös hold. Távolról már látjuk a kivilágított Hal­singborgot, mint ezernyi apró fény­pontot. Ir.nét utazunk mindjárt to­vább Koppenhágába, hol holnap (va­gyis ma, mivel éjjel 1 őra van már) lesz az első fellépésünk. Tölgyessy György. CH Brno — az I. liga egyik újonca Slovan Bratislava B—ČH Brno 1:2 (1:2) A brnói ČH, miután legyőzte a Slovan Bratislava B együttesét, immár 8 pont előnnyel vezet a II. ligában és ezzel behozhatatlan előnyt szerzett, úsvhogy már most bajnoknak tekinthető. Brnónak így, 5 évi szünet után, ismét az I. ligába tartozó egyesülete lesz. A Slovan Bratisiava stadiónjában vívott mérkőzésen így állt fel a két csapat: Slovan Bratislava B: Tibenský — Šteiner, Benko, Cirka — J. Kráľ, Benedikovič — Marušin, Demovič, Obert, Tegelhof, Varga. — ČH Brno: Placheta — Kohlík, Sláma, Navrátil — Šon, Popluhár — Salaj, Nedvídek. Hajský, Vojta, Majer. A vendégek már az első félidőben sokat támadtak és előbb Vojta, majd Hajský volt eredményes, aztán Obert szabadrúgásból szépített. Szünet után hol az egyik, hol a másik csapat tá­madt, de az eredmény már nem vál­tozott. A játékot 8000 néző előtt Rad­mil vezette. Két film a dolgozók egészségvédelméről i A Slovan Bratislava B—ČH Brno bajnoki találkozón heves küzdelmet ví­vott a két csapat. A vendégek már 2:0-ra vezettek, amikor a játékvezető szabadrúgást ítélt a ČH Brno ellen. A labdának Obert állt neki és éles lövéssel 2:1-re szépített. (Foto: Alexy) Az egészségügyi felvilágosítás ka­binettjei hónapról hónapra új filmek­kel fűszerezik az orvosi népművelő programját. Ezúttal két olyan filmmel ismertetjük meg az olvasókat, amelyek azt mutatják, mennyire magától a la­kosságtól is függ a tökéletes egészség­védelem és a betegellátás. Kicsiségek a címe annak az alig 15 percig pergő kisfilmnek, amely „jelen­téktelen" dolgok komoly következmé­nyeitől óv. Hányszor legyintünk a felett, ha va­laki munka közben nem tartja be az óvatossági rendszabályokat — hány­szor vétünk sietségből vagy valljuk be, hanyagságból, a higiéna és biztonság alapvető követelményei ellen magunk is. Az ember nem szeret betegeskedni. Szereti, ha szép. Mégsem vigyáz egész­ségére, testi épségére. Horák, aki egyébként jó munkás, puszta lábára húzza a gumicsizmát, miáltal nemcsak a munkafolyamatból esik ki, hanem hosszú ideig nyögi könnyelműsége kö­vetkezményét. Jarmila sem eszmény e tekintetben: kesztyű nélkül dolgozik olyan anyagokkal, amelyek nem csu­pán kozmetikai, hanem egészségügyi szempontbői is ártalmára vannak. Pedig* de egyszerű is egészségesnek és szépnek maradni... Az üzemben ott az orvos, a munka­védelmi felelős, ott vannak a védő­berendezések és az óvszerek, sőt a fel­világosító anyag is kilószámra. Mégis, egyedül a dolgozó ember megértésén és öntudatán múlik, hogy felesleges szenvedések sorozatává, avagy életvi­dám tevékenységgé lesz-e munkája. A kicsiségek tehát nem is olyan ki­csiségek és jó lesz, ha ez a film minél több ember lelkiismeretét megmozgat­ja. A mi doktorunk az egészségügy körzeti rendszeréről szól. A körzeti rendszer a régi típusú háziorvos és a szovjet „ucsasztok"', magyarul körzet orvosa, egyesített eszményére épül. Ez még elég közhelyszerűen hangzik, de amit a film mond erről, az már nálunk, Szlovákiában is, sok helyütt a legszebb valóság. A brnói kerületben van a jedovnicei orvosi kör, a filmben közelebbről is meghatározzák fekvését. Több falu központjában épült a modern, emeletes villa, amit a lakosság épített a jó egészség érdekében, akár csak nálunk Zliechovban, vagy Fačkón, a partizán­községben. Itt dolgozik .Vašecka dok­tor és áldozatkész felesége, aki a nő­vér szerepét is betölti. Csodálatosképpen a várószoba csak­nem üres. De nincs is min csodálkozni ott, ahol jól halad a körzeti rendszer kiépítése, s ahol az orvos az egész la­kosságra támaszkodhat. A mi doktorunk .(a film főszereplője) ma már többet törődhet a betegségek­megelőzésével. A betegellátásnál, a lá­togatások megszervezésénél, betegsé­gek felderítésénél a vöröskeresztes ak­tíva segít neki. Még a gyógyszerren­delés is úgy megy ebben a körben, hogy amit az orvos a betegnek felírt, azt egy önkéntes nővér a patikában egyszerre kiváltja és lelkiismeretesen széthordja a faluban. Vašečka doktor a dolgozók bizalmá­ból a nemzeti bizottságnak is tagja. Rászolgál erre a bizalomra, mert szív­vel-lélekkel küzd a népért. Ha kell, sí­talpon vág neki a hóviharnak, midőn az autó megreked — de a szülésnél ott akar lenni. S ha kell — de cseppet sem kényszerből — a kultúrmunkából is kiveszi részét és nemcsak orvosi elő­adást tart, hanem a vonószenekar fel­lépésekor még" a talp alá valót is húz­za. „Bárcsak ilyen lenne a mi dokto­runk" — gondolják a film láttán az emberek Könnyen megvalósítható óhaj! Ahol a dolgozók az orvossal vállvetve való­ban kezükbe veszik egészségvédelmük ügyét, ott az orvos hamarosan „a mi doktorunk"-ká válik. Szántó György AZ I. LIGÁBAN: Slovan Bratislava— Spartak Trnava 1:2 (1:2) \mimmm\m\ mímem Cl barátság kisköoele Vannak nagykövetek és kiskövetek. A nagykövetek megbízólevéllel érkez­nek és új állomáshelyükön bemutatják azt az állam elnökének. Marika két var­kocsában két csokorral érkezett, meg­állt a vagon lépcsőjén, fenségesen mo­solygott és azt mondta: „Nazdar!" Ezzel az érkező mosollyal sokféle változatban találkoztam mostanában. Nemcsak az állomáson, hanem utcán, otthonokban és éttermekben, napilapok és folyóiratok hasábjain. Persze, egé­szen másként mosolyog az érkező dip­lomata, mint teszem azt egy hozzánk látogató balerina, a jemeni trónörökös Moszkva utcáján, mint a szovjet jég­törő kapitánya Welligton kikötőjében. De állítom, hogy egyik sem mosolyog olyan édesen, mint Marika. Ebben szerepe lehet három kerek esztende­jének, elfogulatlan, élettől duzzadó egyéniségének, no meg annak a kelle­mes ténynek, hogy ő vendég minálunk. A szerény családi látogatások nem­zetközi jelentőségét senki se becsülje le. Magam láttam, hogy milyen nagy horderejű lehet egy kicsi leány meg­jelenése. Hogy felforgatja egy csöndes, városszéli negyed egész életét. Mert ugye Csehszlovákiából érkezett és fur­csa, idegen nyelven beszél, gyermeki bájával percek alatt maga köré gyűjti az embereket. Nincsen tekintettel arra, hogy értik-e vagy sem, hiszen nem is sejti, hogy nem értik, ő csak be­szél, mesél, kézenfogja a tagbasza­kadt, nagy munkásembVreket, megmu­togatja nekik a játékait, szlovák cuk­rokat gyömöszöl a gyerekek szájába, bújócskázik a nagymámákkál. Közben énekel, táncol, „divadlo"-t rendez köz­kívánatra és egyszer csak, egészen váratlanul, magyarul mondja ki, „kö­szönöm"'. Óriási! — úszik mindenki az elragadtatásban. Tény az, hogy a mi utcánkban — Marika áldásos tevékenysége nyomán — napok alatt szlovákul tanult gyer­mek és felnőtt és mig ők kerékbe tör­ték a szép szlovák nyelvet... Marika megtanult magyarul. A házunk társadalmi központ lett, percenként kopogott be valaki. „Ker­tünkből egy kis gyümölcs a vendég leánykának" — mondták, vagy „Egé­szen friss tojás, a tyúkom tojta". És mert Marika imádta a füstölt szalon­nát és hasonlíthatatlannak minősítette az erdélyi szárazkolbászt, hát volt szalonnánk és kolbászunk is, nem is szólva arról, hogy matracot az egyik szomszéd, takarót a másik adott köl­csön, mert hiába, külföldi látogatásra még nem vagyunk kifogástalanul föl­szerelve. Felejthetetlen heteket töltött nálunk Marika és • nagyon elszomorodtunk, amikor látogatása a végére ért. Ott ültünk ismét az állomáson, a vasúti vendéglőben és vártuk a Bukarest felöl befutó expresszt. Bánatosan néztünk ä leányka még kerekebbre telt arcába — mert a szalonna megtette a ma­gáét — és hallgattuk magyarral kevert szlovák meséjét. Egyszer csak egy csontos, öreg falusi néni állt meg mel­lettünk. Hímzett román inget és barna, durva gyapjúból szőtt zekét viselt. Hosszan, gyönyörködve nézte Marikát, figyelte vígan bugyborékoló. :degen beszédét, azután lassan körüljártatta a szemét. A gyermek anyját kereste. Amikor megtalálta, közelebb lépett hozzá, rámosolygott. Eres, bütykös ke­zével gyöngéden végigsimított a kar­ján: „Ügyes vagy lányom — mondta románul — szép gyermeked van. Még öt ilyent kívánok. Aztán mindenikkel, minden esztendőben gyere el hozzánk. Szerencsés utazást." És Marika, ez a mindig meglepetése­ket szerző, eleven jószág, hirtelen ma­gasra emelte poharát. „Nazdar" — ki­áltotta lelkesen és málnaszörpjét rá­köszöntötte a mócfalusi öregasszonyra. Még merészelje valaki lebecsülni a családi látogatások nemzetközi jelen­tőségét. Állítom, hogy Marika látoga­tása legalább tíz vezércikkel fölért, szereplése egynémely nagykövetet ár­nyékba boríthatott. Hogy itt járt, nem államfők nyilatkozatán, nem is orszá­gok politikáján, hanem az emberi szí­vek hőmérőjén lehet lemérni. Kijelölték a végleges német olim­piai ászócsapatot. Nők. 4X100 váltó: Klomp, Künzel, Jansen, Steffin, Haase. 100 m gyors: Klomp, Jansen, Steffin. 400 m gyors: Künzel. 200 m mell: Ursula—Happe, ten Eisen, 100 m pil­nagó: Langenau. 100 m hát: Schmidt. Férfiak. 4X200 m: Zierold, Köhler, Bleeker, Reich, Völl. 100 m gyors: Völl, Köhler, Bleeker. 400 m gyors: Zierold, Köhler. 1500 m: Reich. 200 m mell: Klein. 200 m pillangó: Weber. 100 m hát: Pfeiffer, Miersch. Torony­ugrás: Haase. Indul a vízilabda-csa­pat is. * * * Luxemburg színeit tíz sportoló fog­i ja képviselni Melbourneben, mégpedig három atléta, három vívó, két tor­nász, egy úszó és egy kerékpáros. Az atléták között szerepel Barthel, az 1952. évi 1500 m-es olimpiai baj­nok. Barthel kezd lassan ismét for­mába lendülni, legutóbb 3:47-et fu­tott. * * * A legújabb jelentések szerint Ar­gentína nem vesz részt az olimpián. A távolmaradást hivatalosan anyagi 1 nehézségekkel magyarázzák, az Uni­i ted Press jelentése szerint azonban a sportkörök az igazi okot abban lát­ják, hogy a legjobb argentin sporto­lók amatőrségét felülvizsgálták. A H W Wt Mt W WI MI MI tMmXMtMtHMMMH LÁTÖ ANNA, Igazság, Kolozsvár. A moszkvai női egyéni sakkbajnok­- non a szovjet O. Rubcova 10 vonttal győzött, az eddigi világbaj­nok J. J Býkova előtt, aki 9 és fél pontot szerzett. Felvételünkön O. N. Rubcova játék közben látható. (Foto: TASZSZ) vizsgálat alapján az olimpiai keret­ben levő sportolók mintegy kéthar­mada a profivá nyilvánítás előtt áll. * * * Bailey, az ausztrálok nagy 1500-as reménysége néhány hete hazatért az Egyesült Államokból és már otthon folytatja előkészületeit. Legutóbb Sydneyben indult 1 mérföldes ver­senyen, amelyet a rendezők világ-' esúcskísérletnek harangoztak be. Bai­ley kényelmes iram után 4:08,8 mp­es közepes idővel győzött és a 4000 elégedetlen néző kifütyülte. HtI tt Hl l tt HHmmM Htt tt Mt MHW Wt WW Péntek, október 5. A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda: A gyermeket szeretni kell (német) 16, 18.Í5, 20.30, Slovan: Szal­tanát (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Po­hraničník: • Tehetségek és hódolók (szovjet) 16, 18.15, 20.30. Praha: Sze­gény szerelmesek krónikája (olasz) 10, 14, — Ján Zižka (cseh) 16, 18.15, 20.30, Metropol: Egy csepp a tenger­ben (német) 16, 18.15, 20.30. Dukla: Irén, menj haza! (lengyel) 18, 20.15, Obzor: Vörös és fekete (francia) 17.30, Stalingrad: Egy pikoló világos (ma­gyar) 18,20, Liga: Névtelenek lázadása (lengyel) 16, 18.15, 20.30, Máj: Gá­bor diák (magyar) 18, 20.30, Zora: Beszterce ostroma (magyar) 17.30. 20, Pokrok: Indián áram (argentin) 17.45. 20.15, Iskra: Ördögi kör (német) 18, 2,0 20.30. A BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA Nemzeti Színház: Rigoletto (19), Hviezdoslav Színház: A négy házsár­tos (19), Üj Színpad: Gül Baba (19), Zenei Színház: Benny Goodman hang­versenye (19.30). A KASSAI MOZIK MŰSORA Slovan: Az utcán történt. Űsmev: Ján Žižka, Tatra: Az elveszett nyom, Partizán: Különös ismeretőjel nélkül. A KASSAI ÁLLAMI SZlNHÁZ MŰSORA: A Moszkvai Művész Színház ven­dégszereplése — holnap: Don Juan (19). IDŐJÁRÁS Változó, helyenként sűrű felhőzet és eső. Hűvös idő. A legmagasabb nappali hőmérséklet 12—16 fok. Élénk nyugati szél. „ŰJ SZÖ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gôrkéhó u. 10. sz., telefon: 347-16, 351-17, 326-39, 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkéhó 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden posta­A-74818 hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom