Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-31 / 304. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ľ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. október 31. szerda 30 fillér IX. évfolyam, 304. szám. Ä decentralizálás útján Mikor öt hónappal ezelőtt az Országos konferencia határozatot hozott a népgazdaság irányításának alapvető decentralizálásáról, ezt egész közvéleményünk nagy megelégedéssel fogadta. Most számos gyakorlati lépést lehet megállapítani, melyeket e cél elérése érdekében megtettek. A kormány elhatározta az ipazgatók jogkörének kibővítését. Most az igazgatók maguk hagyják jóvá a műszakiipari és pénzügyi terveket, egyes változtatásokat eszközölhetnek a tervben, a dolgozók tervezett számának keretében a legcélszerűbben eloszthatják őket, stb. Sor került az 1957. évi terv állami mutatószámainak 1189-ről 854-re való leszállítására és a központilag elosztott úgynevezett alapgyártmányok számának 560-ról 39Ó-re való leszállítására. A minisztériumok előterjesztették javaslataikat dolgozóik számának leszállítására. Pl. az Energetikaügyi Minisztérium 40 százalékkal csökkenti dolgozóinak számát azzal, hogy megszüntette az egyes, közvetítő szerveket és egyszerűsítette az Irányítást. Sor került a különféle kimutatások és jelentések számának korlátozására is. Az Állami Statisztikai Hivatal pl. az évi kimutatások megszüntetésével vagy korlátozásával félmillió ív papírt takarított meg. A Panar nemzeti vállalat adminisztrációjának felülvizsgálása megmutatta, hogy 34 jóváhagyott sztatisztikai kimutatásból kettőt teljesen megszüntethetnek, 21-et lényegesen korlátozhatnak és a vállalaton belüli elemzés eddigi módjának megváltoztatásával 600—700 ív papírt takaríthatnak meg havonta, stb. A népgazdaság irányításának decentralizálása ezzel természetesen 'nem ért véget. Az eddig tett intézkedések azok közé tartoznak, melyeket a párt országos konferenciája határozataiban rövid lejáratúaknak jelzett. Egyrészt azért, mert az országos konferencia tárgyalásai arra az időre estek, amikor az 1957. évi terv összeállításának módszere már meg volt állapítva és elképzelhetetlen volt, hogy benne mindent egyszerre megváltoztassanak, anélkül, hogy ez komoly nehézségeket okozna a népgazdaságban. Továbbá azért is, mert a mi erősen fejlett gazdaságunk rendkívül bonyolult szerkezet: a vállalatok ezrei alkotják, melyeket kölcsönös bonyolult kapcsolatok fűznek egybe, gazdag bennük a gyártmányok sorozata, mely csupán a gépiparban néhány százezerre rúg. Ilyen bonyolult szerkezetben minden beavatkozást alaposan meg kell gondolni, hogy ne; okozzon több kárt, mint hasznot. Ezért az országos konferendia a decentralizálás feladatait két szakaszra osztotta fel: rövidlejáratú és hosszúlejáratú intézkedésekre. Ezért nem állunk meg az eddigi intézkedéseknél, hanem további intézkedéseket hozunk a jövőben. Fel kell azonban tenni a kérdést: kihasználtuk-e már az összes eddigi lehetőségeket, melyeket a kormányintézkedés hozott népgazdaságunk számára? Egyes tények arról tanúskodnak, hogy ez gyakran nem egészen így van. Kitűnik, hogy például egyes minisztériumok dolgozói túlságosan korlátozottan fogják fel a decentralizálás feladatát, oly módon, mintha főleg arról lenne szó, hogy korlátozzák a jelentések számát és bizonyos mértékig a dolgozók számát. Ez is nagyon fontos természetesen, de ezen a téren is csupán akkor lehet alapvető változásokat elérni, ha az elfogadott intézkedések a vállalatban levő helyzetből fognak kiindulni, a termelés legszükségesebb szükségleteit fogják megoldani, és ejpsegítik a munkatermelékenység gyors növekedését, ami minden jólét forrása. Beszéljünk azonban a vállalati igazgatókkal, hogyan használják ki kibővített jogkörüket. Például Hromádka elvtárs, az Uherský Brod-i Slovácky gépgyár igazgatója, vagy pedig Vrbka elvtárs, a budejovicei Koh-i-Noor vállalat igazgatója, azt mondják, hogy azon jó intézkedéseken kívül, melyek valóban bővítik jogkörüket és lehetővé teszik számukra a termelés jobb irányítását, minisztériumaik utasításai számos olyan intézkedést tartalmaznak, melyek csupán forrná* lisak és nem hoznak semmiféle változást az eddigi helyzettel szemben. Kitűnik ugyanis, hogy egyes minisztériumok formálisan, sematikusan dolgozták fel a kormányhatározatokat, anélkül, hogy előzőleg alaposan tanácskoztak volna az igazgatókkal, akiknek jogköréről és felelősségéről van szó. Ha azonban lényeges eredményeket akarunk elérni a népgazdaság irányításának decentralizálásában, akkor az alapnál — az üzemnél és vállalatnál kell kezdeni a munkát. Minden intézkedést, minden utasítást abból a szempontból kell mérlegelni, hogyan segíti elő éppen ott a, termelés színvonalának emelését, hogyan járul hozzá a termelést gátió akadályok megszüntetéséhez. Röviddel ezelőtt például kiszámították, hogy egy erdésznek havi munkaidejéből több mint 130 órát kell szentelnie az adminisztrációs munkának. Világos, hogy bármiféle intézkedés értelmét veszti, ha nem érik el, hogy az erdész 130 órás irodai munka helyett legalább ennyi időt vagy még többet az erdőben töltsön. A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium eddigi intézkedései azonban nem éppen arról tanúskodnak, hogy a dolgokat helyesen fogták fel. A minisztérium decentralizálására vonatkozó javaslataiban egészségtelen hivataloskodással számolnak, mely az apparátus nem gazdaságos kiépítésére és a dolgozók elégtelen felelősségérzetére vezet. Mint a rövid lejáratú intézkedések eddigi keretéből kitűnik, nem használták még ki ezt eléggé arra, hogy megjavítsák a népgazdaság irányítását. Most a kormány különleges bizottságot bízott meg azzal, hogy segítsen a minisztériumoknak következetesebben érvényesíteni a párt országos konferenciáján kitűzött alapelveket és célokat. Legfőbb azonban az, hogy maguk a minisztériumok felelős dolgozói vessék el a gondolkodás régi módjait és az irányítás régi formáit és maguk térjenek rá sokkal határozottabban a párt országos konferenciáján kitűzött útra. Természetesen az igazgatók jogkörének kibővítése az éremnek csak egyik oldala. De a vállalat vezető dolgozói néhány bíráló hozzászólásának jogossága ellenére sem érthetünk egyet olyan felfogással, amely a jogkör kibővítésével csökkenteni akarná a felelősséget: vagy amelyik úgy értelmezi mindezt, hogy a vállalatot ki kell vonni mindenféle irányításból és szervezésből, és azt tehet, ami neki tetszik. A legutóbbi idők egyes tényei főként az 1957. évi terv előkészítésében egyes igazgatóknak és az üzemek felelős dolgozóinak hasonló felfogásáról tanúskodnak. Mit mondunk például arról, hogy Filip elvtárs, a mosti acélüzem Igazgatója 1957-re alacsonyabb termelést javasolt, mint 1955-ben és 1956-ban volt. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy ÍFoivtatäs a 1 oldalon) EGYSÉGESEN ÉS HATÁROZOTTAN ELŐRE A SZOCIALIZMUS FELÉ Á Nagy Október tiszteletére A bratisiavai Kablo-üzem dolgozói szakszervezeti évzáró gyűlést tartottak, amelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójának tiszteletére munkafelajánlásokat tettek. Termelési tervüket bruttó értékben december 19-e helyett már december 14-re teljesítik. Terven felül 11 5Ű0 000 korona ^értékben termelnek árut. A Szovjetunió számára készülő magasfeszültségű kábelek gyártását december 22-e helyett már december 20-ra befejezik. Az év végéig 50 kilométerrel több magasfeszültségű kábellel gazdagítják népgazdaságunkat. A tervezett munkatermelékenységet, amely ez évben 17,3 százalékkal magasabb, mint tavaly volt, 101 százalék helyett 102 százalékra teljesítik a béralap átlépése nélkül. A bratisiavai Gumongyár kollektívája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójának tiszteletére szintén értékes vállalásokat tett 203 000 korona értékben. Évi tervüket az utolsó negyedévben 103,5 százalékra, december 19-ig teljesítik. Az árufajták tervét 100 százalékra, az akkumuláció tervét 106 százalékra, a munkatermelékenység tervét pedig 105 százalékra teljesítik. Az önköltséget öttized százalékkal, a selejtet három százalékkal csökkentik. A lakatosműhely dolgozói 2560 korona értékű anyagot takarítanak meg. Az expedíciós osztály kollektívája ígéretet tett, hogy a csomagolásra szolgáló anyagokon 125 000 koronát takarítanak meg. —y-r— A handlovai Nagybánya keleti részlegének bányászai a célban A handlovai Nagybányában a fejtési részlegek közötti szocialista munkaverseny kezdeményezői — a keleti részlea bányászai és technikusai Mikuška mérnök vezetéslével kedden, október 30-án a reggeli műszak megkezdésekor teljesítették a szénfejtés havi feladatát. Röviddel dél előtt több mint 200 tonna szenet fejtettek terven felül. A sikeres erednuti.iyhez főleg az 1700-as fejtési fal dolgozói járultak hozzá Psota Géza, Hamran László és Gál Ignác élvájárok vezetésével. Az esti órákban a délutáni műszakban a keleti részleg dolgozói határidő előtt teljesítik a széntermelés októberi tervét. A keddi éjszakai műszaktól kezdve, szerdán, október 31-én már a havi terven felül fejtenek. A handlovai Nagybányában a fejtési részlegek közötti szocialista munkaverseny kezdeményezői „Ki tern.el több szenet terven felül?" jelsző jegyében vállalták, hogy legalább 400 tonna szenet fejtenek terven felUI. Mosógépek és hűtőszekrények a prešovi kerület legtávolabbi falvaiban is A prešovi kerület dolgozói anyagi színvonala emelésének egyik mutatója az emelkedő kereslet olyan háztartási szükségletek iránt, ^melyekre valaha a munkások és .földművesek családjai gondolni sem mertek. Ma már a mosógép, a rádiókészülék, vagy a hűtösjekrény nem különösebb dolog még a kerület legtávolabbi falvaiban sem, amelyekben az idén először gyúltak ki a villanyégők. A harmadik negyedév végéig a kerületben 241 különféle típusú mosógépet adtak el, tehát többet, mint tavaly egész évben. Az év kezdete óta a prešovi kerület városainak és falvainak dolgőzói 214 hűtőszekrényt és 1593 rádiókészüléket vásároltak. A prešovi kerület dolgozói háromnegyed év alatt több mint négy és félmillió koronával több háztartási cikket vásároltak, mint múlt év ugyanezen időszakában. Ä bratisiavai televízió rövidesen megkezdi rendszeres adásait Csak néhány nap választ el a bratisiavai televíziós adóállomás rendszeres műsorainak megkezdésétől. A berendezéseket szerelő vállalatok dolgozói ezekben a napokban az utolsó simításokat végzik a különleges szerkezeteken. Képünkön Ševčík mérnököt láthatjuk, amint a hangerősítőt szereli. Épífőmunkával a köztársaság megszilárdításáért és a nép életszínvonalának emeléséért A TISOVECI Š VER MA VASMŰ dolgozói a párt és a kormány iránti hüségUk jeléül elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom' 39. évfordulójának és a csehszlovák-szovjet barátsági hónapnak tiszteletére kötelezettséget vállalnak, hogy december 12-ig a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti' kölcsönös barátsági segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés megkötésének évfordulójáig teljesítik a nyersvastermelési tervet. • • • A LIPTOVSKÝ HRÁDOK-I Lesostav vállalat dolgozói kifejezték eltökéltségüket, hogy építő munkával és konkrét tettekkel szilárdítják népi demokratikus rendszerünk erejét. Eddigi kötelezettségvállalásukat, hogy az idei termelési tervet december 19-ig teljesítik, megszilárdították és kötelezettséget vállaltak arra, hogy már december 15ig teljesítik az egész évi feladatokat. » * • A PEZINOKI ércbánya alkalmazottai lerövidítik az 1956. évi terv idő előtti teljesítésének határidejét; a tervet az eredeti kötelezettségvállalás helyett már december 19-ig, vagyis két nappal előbb teljesítik. • * * A BARDEJOVI EFSZ tagjai, akik már az összes mezőgazdasági terményekben teljesítették évi beadási feladataikat, azzal az elhatározással válaszolnak az ellenforradalmi elemek magyarországi gaztetteire, hogy az év végéig 12 000 liter tejet, 15 000 tojást és 9600 kg sertéshúst adnak be terven felül. 34 nappal a határidő előtt Az október 27-ről 28-ra virradó éjjel 24 óra előtt 5 perccel a Nováky-i II. villanyerőmű TG-6-os jelzésű első turbogenerátorát néhánynapos sikeres üzemvitel után rákapcsolták a villanyhálózatra. Ezzel az üzemek, városok, falvak, kórházak és háztartások 34 nappal a kormány által kitűzött határidő előtt már villanyáramot kapnak. A. Hodinová Spurná Rómába utazott Anežka Hodinová-Spurná, a Csehszlovák Nőbizottság elnöknője, a nemzetgyűlés alelnöke kedden, október 30-án délelőtt repülőgépen Rómába utazott. Október 31-től 'november 4ig részt vesz a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség irodájának ülésén. II Oszi munkák a lévai járásban ösz utolsó heteit pergeti az idő, a nappalokat kurtákká rágcsálják a falánk éjszakák, téli megnyugvásra készül a paraszt s a föld. Már csak három-négy hét van hátra az esztendőből, földben már a mag, górékban a kukorica, megelégedettség csillog a szorgalmasak szeméből s idegtépő utolsó hajszára készül a hanyag. A lévai járás parasztsága nagy többségben a szorgalmasok közé számíthatja magát, alig akad már számottevő munka a mélyszántáson kívül, földben csírázik a rozs és az árpa, s a búzából is az utolsó zsákokat ürítgetik már. Ugyanennyire vannak a betakarítási munkálatokkal is, magtárakban hever a felszedett krumpli, a cukorrépa mindenütt kiszántva, s a kukoricaszedés is napok kérdése csupán. Nos, dicsérjük hát meg a szorgalmasokat, s szóljuk meg azokat, kiknek munkájában hiba akad: A búzaföldeknek mintegy nyolc százaléka áll már csak vetetlenül, 29 szövetkezet fejezte be idejében ezt a fontos őszi munkát. Legserényebb volt Szántó és Kiskér, mindkét szövetkezet október közepére teljesen elvetett már. Szántó külön dicséretet érdemel jő minőségű munkájáért is. Sajnos, hanyagok is akadtak e legfontosabb magvetési munkák körül, a bátiak, csejkőiek, garamfalusiak és a sólymosiak még máig sem vetettek teljes egészben el. Hatvanöt, hetven, illetve 40—40 hektárnyi földjük teljesen vetetlen még. Itt a munkaszervezés tökéletlensége a legfőbb hiba, s az, hogy rossz a munkaviszony a szövetkezeti vezetők s a traktoros brigádközpontok vezetői között. Miért nem járnak el a szövetkezetesek és a brigádközpontiak egymás gyűléseire? A betakarítási munkálatok közül csupán a kukorica törést nem végezték el mindenütt a járás parasztjai. A krumpli és a cukorrépa felszedésének idejeben való elvégzésével szemben kukoricából a termésnek mintegy 25 százaléka kint van még a földeken. Különösen Csejkőt és Garaműjfalut figyelmeztethetjük e késedelemre. A kapásnövények termelésében egyébként a lévaiak sem értek el ez idén gazdag eredményeket. A korai krumpliból csak a derzsenyiek takarítottak be 95 mázsás átlagot, míg a késeiből a garamkesziek és a bagonyaiak tűntek ki 120, illetve 150 mázsás eredménnyel. Kukoricából 26—27 mázsa az átlagos hozam, de itt is atfádnak kivételes jó eredmények. A devičei öregek nem is emlékeznek rá, mikor fordult elő nálunk 29—30 mázsás termés, ami annál inkább feltűnő, mert földjük legészakabbra fekszik a járásban. Föntebb már nem is igen termelnek kukoricát. Alsóés Felsőszecsén 30—37 mázsa kukoricát takarítottak be egy-egy hektár földről. A cukorrépa kiszántásával szintén elkészültek már a lévai dolgozó parasztok. A kiszántott répa hetven százalékát már le is adták a feldolgozó üzemeknek. Jő termést cukorrépából sem értek el ez idén, 128 mázsa lett az átlagos hozam, csupán Léván takarítottak be 340 mázsás átlagot 35 hektárnyi földről. A lévaiak tudniillik vizes, talajba vetették a répát, s így nem ártott az idei szárazság. Szóval a cukorrépa leadása teljes ?rővel folyik a lévai járásban is.