Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-17 / 290. szám, szerda

Az indonéz parlamenti küldöttség a nemzetgyűlésben Kedden, október 16-án délelőtt Zdenék Fierltager, a nemzetgyűlés elnöke fogadta az Indonéz Köztársa­ság nemzetgyűlési küldöttségét, amely hétfőn érkezett csehszlovákiai láto­gatásra. A küldöttséget, amelyet Hardi, Indonézia Nemzeti Pártja par­lamenti csoportjának elnöke vezet, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlés iro­dájának vezetője kísérte. A nemzetgyűlés épületében a kül­döttség tagjait szívélyesen üdvözölte Zdenék Fierlinger, a nemzetfyűlés elnöke, Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, a nemzetgyű­lés bizottságainak elnökei és a kép­viselők. A baráti beszélgetést & nemzetgyű­lés elnöike nyitotta meg, aki hangsú­lyozta a parlamenti küldöttségek ki­cserélésének jelentőségét a kölcsönös megismerés, együttműködés és a nemzetek békés egymás mellett élése szempontjából. Anežka' Hodinová­Spufné, a nemzetgyűlés alelnöke meg­ismertette a vendégeket a nemzet­gyűlés és egyes szerveinek összetéte­lével és tevékenységével. Utána a némzetgyülés képviselői válaszoltak a küldöttség tágjainak kérdéseire a Nemzeti Front politikai pártjaival, a képviselők jogaival és tevékenységé­vel. a kormánnyal, valamint más köz­és politikai kérdésekkel kapcsolatban. Befejezésül Hardi képviselő köszö­netet mondott a csehszlovákiai meg­hívásért, amely lehetővé teszi a küldöttség tagjainak, hogy közelebb­ről meqiismerhe&sék népünk életét, gazdaságunk fejlődését és jelentős mértékben hozzájárul a két ország nemzetei közötti barátság megerósíté­i séhez. Az Indonéz Köztársaság parlamenti küldöttsége a miniszterelnöknél Viliam Široký miniszterelnök ked­den, október 16-án délelőtt a prágai Hrzan palotában fogadta az Indonéz Köztársaság parlamenti küldöttségét, melyet Hardi, az. indonéz nemzeti párt parlamenti csoportjának elnöke ve­zet. A fogadáson részt vett Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés al­elnöke, dr. Gertruda Sekaninová-Ča­krtová külügyminiszterhelyettes, dr. Václav Hulinsky képviselő, Jozef Ko­váčik, a nemzetgyűlés irodájának veze­tője és Richard Hradec, a miniszter­elnöki hivatal vezetője. Jelen volt Marzuki, az Indonéz Köz­társaság prágai ügyvivője is. Viliam Široký miniszterelnök barát­ságos beszélgetés keretében válaszolt Csehszlovákia gazdasági, kulturális és társadalmi életével kapcsolatos számos kérdésre. A podbrezovai acélgyár dolgozói terven felül termelnek A podbrezovai Šverma Vasművek dolgozói ÍZ év utolsó negyedévében azzal az eltökéltséggel indultak, hogy a termelés minden szakaszán még in­tenzívebb szocialista munkaversenyt fejlesztenek, mint eddig, hogy az el­sők között jelenthessék az idei fel­adatok teljesítését. Ez a törekvésük meglátszik a terv túlteljesítésén már az év eleje óta. Minden munkahelyen jól állnak a tervteljesítésben, de a-­legjobban az acélmű dolgozói, akik Szlovákiában valamennyi cukorgyár megkezdte működését Ma reggel megindult a munka a se­redi és a Trenčanska Xepla-i cukor­gyárban. Szlovákiában annak ellenére, hogy a cukorrépa begyűjtése a terv­hez viszonyítva lemaradt, már minden cukorgyár teljes ütemben dolgozik. Az idei cukorrépa-kampány gyors befejezése érdekében a cukorgyárak túlnyomó részében az általános kar­bantartási munkálatokon kívül jelentős módosításokat hajtottak végre a gyártásban, hogy megkönnyítsék a munkát és növeljék a cukorhozamot. Trenčanska ľeplán új szűrőállomást létesítettek, ami lényegesen megjavít­ja a cukor minőségét. végéig 2640 tonna acélt adnak ter­ven felül, eddig már 2119 tonnával túlteljesítették. Ez a jó munkaszer­vezés és a hőrendszer helyes kihasz­nálásának eredménye. E követelmé­nyek következetes teljesítése segített Ján Magna öntő kollektívájának az ötödik kemencénél, ahol szeptember­ben 298 tonna acélt öntöttek terven felül és ily módon elnyerték a pod­brezovai acélmű legjobb kollektívá­jának címét. Megszervezik a lakásépítés fő beruházójának szervét Az építőmunkások a gyorsabb lakásépítkezésről tanácskoznak Miután a lakásépítési terv teljesíté­se Szlovákiában nem kielégítő, és téren haladéktalanul meg kell oldani a legfontosabb problémákat nem csu­pán ebben az évben, hanem a követke­ző években is, az Építészeti Megbízot­ti Hivatal 1956. október 25—26-án Bratislavában megrendezi az építő­munkások szlovákiai aktíváját, mely a lakásépítkezés különleges kérdéseivel foglalkozik. Az aktíva résztvevői meg fogják tárgyalni a második ötéves terv lakás­építkezési feladatait, továbbá a terv­szerű beruházás problémáit a komp­lex éDÍtészet szemDO.ntjából stb. Az építőmunkások megismerkednek a Szovjetunió, a népi demokráciák és a nyugat-európai államok lakásépítke­zési tapasztalataival. Az egyes vállalatok és üzemek kép­viselői itt ismertetik tapasztalataikat a jövő évi lakásépítkezési terv előké­szítésére és a bevált műszaki-szerve­zési intézkedések érvényesítésére vo­natkozóan. * *** ** René Clair. a világhírű francia film­rendező a varsói propagandaminisz­térium meghívására háromheti látoga­tásra Lengy lországba érkezett. A Bratislavai Központi Nemzeti Bi­zottság tanácsa október 16-i ülésén jóváhagyta a polgári és lakásépítés tő beruházója szervének létesítésére vo­natkozó javaslatot. A bratislavai lakás­és polgári építkezés városi beruházó szerve a Bratislavai Központi Nemzeti Bizottság hatáskörébe tartozik és a komplex lakásépítés, valamint egyéb polgári építkezések beruházó feladatai­nak biztosítását szolgálja majd, bele­számítva a város terllletén a technikai berendezések építését is. A Központi Nemzeti Bizottság taná­csa továbbá megtárgyalta a bratislavai vár rendbehozatalával kapcsolatos munkálatok menetéről szóló beszámo­lót és intézkedéseket fogadott el a munka megjavítására. A legfőbb mun­kák közé, amelyeket a vár megújítá sa keretében eddig végeztek, tartozik a palota nyugati szárnyában levő lép­csőház rendbehozatala s a nyugati és déli szárny oszlopainak és boltozatai­nak kiépítése és rendbehozatala. Az 1957. évi távlati terv számol a palota déli szárnyának rendbehozatalával, az amfiteátrumtól nyugatra eső tömbök kiépítésével, valamint a Corvin- és Bécsi-kapu teljes felújításával. A bra­tislavai vár rendbehozatala, amely az 1964. évig van tervezve, az I. fokú normálkalkuláció szerint 26 millió ko­ronába kerül. A Központi Nemzeti Bizottság ta­nácsülésén megválasztották a műem­lékek és védett területek különbizott­ságát, amely irányítani fogja a városi műemlékekre fordított gondoskodást és biztosítja az újraépítési munkálatok rendszeres támogatását. Egy új üzem indulása előtt A Tatrasvit gyártmányai már az egész világon ismeretesek. A skandi­náv államok, Málta, Görögország, Cyp­rus, Kuba, Ceylon, Dél-Amerika lakos­sága körében nagy keresetnek örven­denek. Megnyugtató különösen az, hogy a svéd piacot a Svitben készült harisnyák uralják. Az első 7200 pár harisnyát tartalmazó szállítmány után Svédország további küldeményeket vár. Az elmúlt napokban kapta meg Svit a jövő évi irányszámokat. Ezek szerint a hosszú harisnya és térdharisnya ter­melését 16 százalékkal, a kötött fehér­neműét 4 százalékkal, a harisnyanad­rágét 14 százalékkal, egyéb öltözéki cikkét 20 százalékkal keli emelniök. Hogyan érik ezt el? A rendelkezésre álló. gépek, a megrendelt belföldi és német gépek jobb kihasználásával, egyes gépek kettős rendszerre való át­állításával és nem utolsó sorban a ter­melés kiszélesítésével. Amint már is­meretes, a Tatrasvit Kassán fióküze­met létesít ruházati textilcikkek gyár­tására. A szükséges gépek egy része Svitből és az NDK-ból már Kassán van. Az építészeti dolgozók, valamint a gép­szerelők szorgalmasan dolgoznak, hogy — Lieskovský elvtárs, az üzem igaz­gatója szavai szerint — november 15-re megkezdhessék a termelést. Az új üzemben egyelőre 70 alkalmazott nyer elhelyezést, akiknek nagy része nő. A jövő évtől ez a szám 120-160­ra emelkedik, majd tovább gyarapodik úgyannyira, hogy a kassai üzem elér­je a ruházati textilcikkek gyártásában az évi félmillió darabot. Jozef Henžel, Kassa Kirándulás Magyarországra A bussai nyolcéves középiskola 45 pionírja az elmúlt napokban kirán­duláson volt Szécsényben. A kirándu­lás a két iskola közötti levelezés eredménye. Pionírjaink barátságot kö­töttek és ennek jeléül meglátogattuk magyarországi pajtásainkat. Az ott el­töltött két nap felejthetetlen lesz szá­munkra. Barátaink nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Közös műsorunk után táncmulatságon vettünk részt, majd megtekintettük a város neveze­tességeit. Beszélgetéseink során sok hasznos tanácsot adtak, melyek fel­használásával munkánkat jobbá és eredményesebbé tudjuk tenni. Nagy László, Bussa. A mezőgazdasági termelés növelésére irányuló törekvéssel egy­időben szükségszerűen mindinkább előtérbe kerül a mezőgazdasági ter­melés tájrendszerének fokozatos ki­alakítása, vagyis, hogy vidékenként a mezőgazdasági termelésnek azokat az ágazatait fejlesszük, amelyek a leg­jobban megfelelnék a táj adottságai­nak, termelési feltételeinek. Magától értetődő, a mezőgazdasági termelés feltételeiből szükségszerűen eredő ez, mert nálunk a mezőgazdasági terme­lés növelése csakis az intenzivítás fokozása útján lehetséges. Nekünk nincsenek végeláthatatlan szűzfölde­ink, mi azzal a 260 ezer hektár föld­del, amellyel a második ötéves terv folyamán a szántóföldterületet bővít­jük, a mezőgazdasági termelés növe­lésének ez irányú lehetőségeit ki is használjuk, annál is inkább, mivel e terület jelentős része már termőte­rület volt, s most újra művelés alá vesszük. Nem marad, nincs más le­hetőségünk a termelés növelésére, minthogy a mezőgazdasági termelést intenzívebbé tegyük, növeljük a hek­tárhozamokat, fokozzuk és gazdasá­gosabbá tegyük az állattenyésztést. Az elmúlt évek során sokszor el­ismételt és nagyon is ismertté vált megállapítások ezek, de a megoldás­hoz vezető — szerintem — egyik leglényegesebb útról, sajnos nemcsak kevés szó esett, hanem a mezőgaz­dasági termelés irányításának eddigi módszere egyenesen eltorlaszolta ezt az utat — a mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakításának útját. A mezőgazdasági termelés irányításában is mind ez ideig érvényesülő centra­lizáció, helytelenül értelmezve az or­szágos érdekeket és szükségleteket, egy-egy vidék termelési adottságaitól és feltételeitől függetlenül írta elő és tette kötelezővé a termelési feladato­kat. De nemcsak ez történt. A cent­ralizáció éppen a helyi termelési fel­tételektől való elszakítottságával szét­aprózta a mezőgazdasági termelést. Mert ha például egy járásban, mond­juk 300 vagy 400 hektár majoránnát kellett termelni, akkor abból földte­rületéhez mérten minden község, ott pedig minden gazdaság megkapta a maga területére eső részt. Az 5—6 holdas kisparasztnak, ha csak tenyér­nyi területen is, de majoránnát kel­Gondolatok a mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakításáról ÚJ szó 1956. október 17. lett termelnie. A mezőgazdasági ter­melés irányításának ez a módszere, amely lényegében az osztás és a szor­zás roppant egyszerű műveletén ala­pult, kényelmes lehetett a különböző fokú nemzeti bizottságoknak és más egyéb szerveknek, de nem volt hasz­nos a termelés és ennek következté­ben sem a termelő, sem pedig a köz szempontjából. Az országos pártkon­ferencia tehát nagyon helyesen és a gyakorlat tapasztalataiból kiindulva vonta le következtetéseit, amikor az oly sok irányú decentralizációt a me­zőgazdasági termelés irányítására is kiterjesztette. Ezt elsősorban abban látja és kívánja kifejezésre juttatni, hogy a mezőgazdasági termelés foko­zatosan az egyes kerületek és terü­letek termelési adottságaihoz és vi­szonyaihoz ttMnifewk. A mezőgazda­sági termelés irányításának decentra­lizálása tehát azt jelenti, végső soron oda kell vezetnie, hogy minden darab földön olyan növényeket termesszünk, amelyek a legnagyobb termést adják, valamint hogy vidékenként kialakít­suk és tovább fejlesszük az állatte­nyésztés azon ágazatait, amelyek a legelőnyösebbek és a legjobban kifi­zetődnek. Nem túlzás azt mondani és azt állítani, hogy a mezőgazdasági terme­lés legnagyobb és eddig nemcsak ki nem használt, de még csak alig érin­tett tartaléka a tájankénti termelés kialakítása, a helyi adottságok és a termelési feltételek kihasználása. Gon­doljuk csak meg, a mezőgazdasági termelésnek mily hatalmas arányú fellendülése következik be, ha min­den vidéken azt termelik, ami a táj éghajlati és termelési viszonyainak legjobban megtelel. Igaz ugyan, hogy ez a föld adottságaihoz való alkal­mazkodás merőben ellentétes a múlt­ban oly gyakran hangoztatott, a ter­mészet leigázása vulgáris értelmezé­sének elvével és gyakorlatával. Mert lehet ugyan erőszakot venni a föl­dön, — de képletesen szólva —, hogy ebből az erőszakból milyen utódok születnek, hát ez olyan, hogy példá­ul a Csallóközben a dunamenti lapá­lyos földekbe lehetett árpát vettetni, de viszont melyik földművelő nem tudja, hogy éppen az árpa a legké­nyesebb a „lábvízre" és az ilyen föl­dön termést nem ad. De nemcsak az ilyen kirívó esetekről van szó. Ugyan­is lehetségesek és vannak olyan tá­jak, olyan földek, amelyek megfelel­nek mondjuk a kalászosok termesz­tésének, de ugyanakkor a táj éghaj­lati aduttságai folytán kiválóan alkalmasak a kertészkedésre is. Ez a helyzet például a Mátyusföld jelen­tős részén, Farkasd, Naszvad, Zsigárd és a többi községekben, amelyeknek földjei amellett, hogy alkalmasak és megfelelnek a kalászosok termeszté­sére, még inkább megfelelnek a ker­tészkedésre. Megfontolandó és a me­zőgazdasági tudományos kutató mun­ka feladata megállapítani, vajon e termelési ág kultúrájának fejleszté­sével, a termelési feltételek korsze­rűsítésével nem tudná-e ez a vidék az eddig külföldről importált primő­rökkel felvenni a versenyt, illetve pó­tolni őket. Döntő még e falvak ter­melési tájrendszerének kialakításában, hogy a kertészkedésnek itt évtizedes hagyományai vannak, a földművelők az eddig adott lehetőségekhez mér­ten kiváló szákemberei a zöldségfélék nagybani, szántóföldi termesztésének. S ha már itt tartunk, beszél­jünk a mezőgazdasági-termelési táj­rendszer további fontos tényezőjéről, illetve előnyeiről, mégpedig a terme­lési-gazdálkodási hagyományokról, és ezzel összefüggően a földművelőknek a táj éghajlati és termelési viszo­nyainak legjobban megfelelt és idővel kialakult termelési ágak, illetve nö­vényfajták termesztésében szerzett tapasztalatairól és szakismereteiről. Természetes és szükségszerű folyamat volt, hogy minden vidéken az éghaj­lati és termelési viszonyoknak legin­kább megfelelő kultúrák termelése fej­lődött. Érthető ez a termelő szem­pontjából is, akit gazdasági, megélhe­tési okok kényszerítettek arra, hogy gazdasága lehetőségeihez mérten azt termelje, ami a legnagyobb hasznot hozza, azt, ami földje adottságainak leginkább megfelelt. S éppen ezért az egyes vidékek földművelői a táj adott­ságainak megfelelő növények termesz­tésében vagy az egyes állatfajták te­nyésztésében kiváló szakismeretekre tettek szert. Ismerik a tájon legjobban termeszthető növényfajták és a leg­nagyobb hasznothajtő állatfajták ter­mesztésének és tenyésztésének minden csínját-bínját. De nemcsak azt tud­ják, hogy ezen a vidéken mit érdemes leginkább termeszteni és tenyészteni, és nemcsak értenek ezek termeszté­séhez és tenyésztéséhez, hanem mert ezt látják a legcélszerűbbnek és leg­kifizetődőbbnek, ehhez is van kedvük. Ezt pedig, a termelési kedvet, a ter­melésre kiható jelentőségét igen sú­lyos hiba volna lebecsülni és figyelmen kívül hagyni. Mert — maradjunk csak a már említett példánál — az osztás és a szorzás egyszerű művelete alap­ján lehetett egy község minden gazda­sága számára majoránnát előírni, s az előirt területet, ha már kellett, be is vetették, de mi volt az eredménye, azt úgyis mindenki tudja. Nem lehetett termésre számítani nemcsak azért, mert e növény termesztésének sok helyütt nem feleltek meg a földek, hanem azért is, mert a termelőknek ebben semmi tapasztalatuk nem volt és így érthetően semmi kedvük sem. Szóval: a táj, a vidék éghajlati, talaj- és termelési viszonyainak leg­inkább megfelelő kultúrák és állat­fajták termelése és tenyésztése, a ter­melési tapasztalatok, a termelési kedv — lám, mily hatalmas tartalékai és mozgató erői a mezőgazdasági terme­lés növelésének. Olyan tartalékok ezek, amelyek ha helyesen tárjuk és hasz­náljuk fel őket, az elkövetkező évek­ben könnyűszerrel tudják biztosítani a mezőgazdasági termelésnek azt a harminc százalékos növelését, amelyet a második ötéves terv előír. A mezőgazdasági termelési tájrend­szer kialakítása és ebből származóan a földművesek sokéves termelési ta­pasztalatainak felhasználása és terme­lési kedvük fokozása attól függ, ho­gyan, milyen ütemben és mértékben valósítjuk meg a mezőgazdasági ter­melés irányításában is a decentralizá­lást. Decentralizáció: kevesebb a felül­ről, az ilyen vagy olyan központtól jövő, sok esetben a helyi viszonyokat egyáltalán nem ismerő és figyelembe nem vevő utasítás; ezzel szemben mindinkább nő a termeléshez legkö­zelebb eső alsóbb szervek szerepe. A mezőgazdaságban a decentralizáció­nak végső lecsapódásában a termelő — EFSZ, állami gazdaság, egyénileg gazdálkodó egyaránt — mind nagyobb termelési önállóságát kell jelentenie, minthogy 1954 óta komoly lépéseket is tettünk már ez irányban. Anélkül, hogy ezzel a legkisebb mértékben is csorbát ejtenénk az országos érdeke­ken és szükségleteken, végső soron a termelők határozzanak afelől, mit, mennyit, hova, hogyan és mikor. S ép­pen ezért a mezőgazdasági termelés szervezésében és irányításában közvet­lenül részt vevő propagandánk olykor helytelenül és felületesen jár el, ha például csupán azt magyarázza és ar­ról igyekszik meggyőzni a földműve­seket, hogyha megérett a gabona, ak­kor le kell aratni. Nagyon jól tudják a földművesek, sőt ők tudják a legjob­ban, melyik földjükön mikor érik be a termés, és lehet az aratáshoz fogni. De ha valami mégis akadozik, ha va­lami nem megy jól, akkor annak va­lami oka van. Falusi munkánk pedig csak akkor lesz jó, ha elsődleges fel­adatként ezeknek a gátló okoknak a felderítésére és megszüntetésére tö­rekszik. A mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakítása nem tör­ténhet máról holnapra. Egyrészt az adottságok és lehetőségek összeegyez­tetése az országos szükségletekkel, másrészt a termelők egyéni érdekei az országos érdekekkel, mindez alapos, tudományos munkát igényel. S végül pedig nem haladhat elszigetelten a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés­től. Ellenkezőleg! A mezőgazdasági termelés tájrendszerében rejlő lehe­tőségeket a valóságban csak a nagy­üzem aknázhatja ki. Logikus és világos is ez, mivel a kistermelő egyéni gaz­daság szükségleteinél fogva nem foly­tathat egvodalú gazdálkodást, még ha az oly hasznothajtó és jövedelmező is. A mezőgazdasági termelési tájrend­szer kialakításának jelentőségével csak általánosságokban is foglalkozni - túl­haladja egy cikk keretét, — de nem is erre törekedtem. Viszont foglalkozni e gondolattal 'és realizálni megvalósí­tását, döntő jelentőségű feladat. BÄTKY LÄSZLO /

Next

/
Oldalképek
Tartalom