Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-01 / 274. szám, hétfő

A Mos

zkvai Míívész Színház vendégjátéka Nyikolaj Pagogyin: A Kreml toronyórája S

emmiképpen sem esünk túlzásba, ha azt írjuk, hogy a MCHAT, a Moszkvai Művész Színház vendégjátéka az utolsó esztendők egyik legkimagaslóbb kulturális eseményét jelenti nálunk. Azok, akik már ismerték a szovjet kultúra e nagyköveteinek utolérhetetlen művészetét, csak megerősíthetik állításunkat, azok pedig, akik tegnap a Szlovák Nemzeti Színházban először láthatták őket, mint B. N. Livanov, a Szovjetunió nemzeti művésze Zabelin szerepében. eletük felejthetetlen művészi élményére gondolnak majd vissza vendégszereplésükre. Hogy igen gyakran mennyire visszaélünk a jelzőkkel és hasonlatokkal, s mennyire szürkévé, mindennapivá koptatjuk az elragadtatásnak legszebb, ünnepi szavait, azt most hatványozottan érezzük, amikor olyan művészetet kell a legmélyebb és legőszintébb hódolat jelzőivel köszöníenünk, amelynek a világon talán párja nincs. E beszámoló írója mindenképpen kerülni akarja, hogy elragadtatása és csodálata, amelyet a moszkvaiak magával ragadó művészi teljesítménye kiváltott benne, az olvasóban ne ébressze az eltúlozás érzését, — de valóban, az elragadtatásra száz oka van és nem tudja, minek adjon elsőbbséget, mit méltasson előbb: az egész világ színművészetének példát mutató ötletgazdag és mégis páratlanul fegyelmezett rendezést, amelynek legfőbb erénye, hogy a játék egyetlen jelenete sem hat beállítottnak, megrendezettnek, annyira természetes, utolérhetetlenül mesteri. Vagy kezdje az együttes dicséretével, az összjáték finomságainak, annak a hallatlan művészetnek elemzésével, amely nem. tűr merevséget, holt pillanatot a színpadon, nem ismer kis szerepet, mert egy statisztával is megjátszhatóan vélt egy-két szavas szerepből is emlékezetes nagyot formál. Folytassa aztán az egyes nemzeti vagy érdemes művészek játékának remekbe formált alakításai dicséretével? A Kreml toronyórája színlapján húsz művész neve mellett találja a rangot jelentő címet és talán igaztalan volna a többiekhez, akik közül nem egy nagy művész és bizonyára csak fiatalsága miatt nem kapta még meg a nemzeti vagy érdemes művész kitüntetést. D

a tatán kezdjük magával a színjátékkal, Pagogyin átdolgozott művével, mert hiszen a mű ad clapot minden másnak értékeléséhez. 1920-ban játszódik le a darab, hétesztendős harc, az imperialista háború, az intervenciósok fosztogatása után. Még elevenek a polgárháború ütötte sebek is, ám a mindenéből kifosztott, lerongyolt nép rettentő erőfeszítéssel megkezdi az országépítést, a szovjet haza megteremtését. A harcra kész katonák, matrózok, szűkös fejadagon élő murikások közt még sok a tolvaj és a csavargó. Köztük pedig Zabelin mérnök, a kitűnő villamosítási szakértő, g% OJ SZÔ 1956. október 1. tüntetően gyufát árul az utcán és keserű öngúnnyal azt vallja magáról, hogy Prometheusként tüzet ad az embereknek. A játék első képében ez a helyét nem telő, a forradalom eszméit nem értő tudós ezt mondja elkeseredettségében: „Elromlott a legfőbb állami óraszerkezet, testvér. Elhallgatott a Kreml toronyórája ... Mit szólnának az angolok, ha a londoni Westminsterben elhallgatna az óra. Az angolok azt mondanák, hogy vége Angliának ... ez olyan, mint amikor a szív kihagy." És a színjáték befejező képében ugyanez a Zabelin ott áll a Kremlben Lenin dolgozószobájában és Lenin jövőbe pillantó jós szavaitól elragadtatva hallgatja a Kreml toronyórájának ütését és a felcsengó Internacionálét. Mi történt közben? A legtöbb, ami emberrel megeshet: megújhodott, új emberré vált. Ribakov, a forradalom hős matróza már nem vághatja a szemébe, hogy szabotál-, Zabelin rádöbben arra, hogy az új rendszer, a forradalom nem tette felesleges emberré, ellenkezőleg, soha ennyire nem volt szükség a tudására, s tehetségére. Maga Lenin vezeti rá végtelen emberségével és lélekismeret ével. De Zabelin sorsánál lényegesen több van Pagogyin színművében, éspedig allegorikusán értve „a legfőbb állami óraszerkezet" megjavításáról, az egész Szovjetunió talpraállításáról, a hadikommunizmus kezdetlegességeiből és zűrzavaraiból a békés építőmunkára való áttérésről, a hatalmas birodalom villamosításáról van szó. És az „órás", az álmoknak, ábrándoknak tűnő, hatalmas tervek elindítója, ihletője, szervezője és irányítója: Lenin. P

agogyin színjátékát a művészi megformálás kérdésében nem egy gáncs érheti, de egy feladatot maradandó művészi igényességgel oldott meg. Korunk legnagyobb emberének alakját úgy állítja színpadra, ahogy százmilliók szívében él, ahogy tetteivel és írásaival a haladó emberek leikét mélyen megragadja. Pagogyin érdeme annál nagyobb, hogy kettős megvilágításban sikerült Lenin halhatatlan alakját megformálnia: látjuk a nép szeretetétől övezve, egyszerű paraszti emberek közt. Csadnov kunyhójában és Moszkva utcáján a villamossíneket javító munkások közt, akikről azt vallotta, hogy önként vállalt munkájuk m* tudó és győzelmében mély hittel bízó ember megértő mosolya. Nyemirovics-Dancsenko csaknem húsz évvel ezelőtti rendezői elgondolásain épült fel Pagogyin színjátéka új változatának rendezői munkája, melynek legfőbb érdeme, hogy a tizenegy képre tagolódó és így érthetően epizódokra eső cselekményt a részletek pompásan árnyalt kidolgozásával és az egyes alakok jellemének mesteri kidolgozásával egységesebbre markolja. A moszkvai vendégek bámulatos összjátéka pedig olyan atmoszférát teremt, amelyben szinte szikrát vetnek a kemény összecsapások és a szembenálló erők egymásnak feszülésében elhalványulnak a játék illusztratív részei. indez természetesen elképzelhetetlen az egyes alakok megformálásának legmagasabb művészete tfélkül. B. A. Szmirnov maszkban és testalkatban is eszményi Leninje az előadás felejthetetlen élménye. Az új típusú bolsevik ember tökéletes megszólaltatója, minden mozdulata, szeme rebbenése mély átéltségbőt fakad, mindvégig érezni, hogy szavpt a benső megszállottság tüze, a lángelme heve fűti, az igazi lenini szellem, amely kort és embert egyaránt formál. És mesterien hozza ki a szerep kettősségét is: a jövőbelátó álmodozót és korunk történelmének legtetterősebb jellemét. B. N. Livanov Zabelin mérnöke a lélektani rajz mesteri mivoltával lep meg. Az első képekben úgy érezzük, hogy patetikusságot kényszerít magára, ezzel vértezi fel magát vélt sérelmei ellen, de ahogy Lenin felébreszti benne emberi méltóságát, s lassan visszanyeri önmegbecsülését, egyre természetesebbé és emberibbé válik. A népes szereplőgárdából különösen ki kell emelnünk az órást játszó B. J. Betkevet. Egyetlen nagyjelenete van, amelyben kitűnően érzékelteti a szakmáját szerető, sértődött kisiparost, akit a váratlanul ért kitüntetés, a Kreml órája megjavításának munkája Zabelinhez hasonlóan új emberré formál. És ugyanilyen nagyszerű E. A. Alejeva Zabelina szerepében. Asszonyosan finom, szentimentalizmus nélkül érzelmes. A lányát alakító Anasztaszjeva nemcsak a szerelmes kislányt tudja megmutatni, hanem a kételyeivel, bánatával vívódó embert is. N. P. Alekszejev, Ribakov matróza csupa hév és lelkesség. Valahányszor a színen láttuk, az a hitünk támadt, hogy a forí . / -O.JO • % jii m •« >• '.J' VJ/SSm. JW äHHtt í <i & MÍKSm&S&r wjm vr, f jhraf j^y&íž í jé^HHH ... . v 1 mm u 'v # f. šm** , i, r ! • -yi- •'•• . mrnr .:JI >'vs S:

?Í ; Csudnov és felesége kunyhójukban Lenint fogadják. Jelenet Pagogyin színművének negyedik képéből. B. A. Szmirnov az OSZSZK érdemes művésze Lenin szerepében. felér egy königgrützi csata győzelmével. Látjuk aztán dolgozószobájában nagy tervei elindításának pillanataiban és egy angol íróval tárgyalva, aki a jegyzőkönyvecskéjében gyűjtött tagadhatatlanul igaz, sanyarú adatokkal Marxot akarja „megcáfolni", vak szemmel ügyet sem vetve mindarra, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtett. Lenint, amikor az felszólítja, hogy jöjjön el tíz év múlva és győződjék meg, mennyire megváltozik majd a szovjet föld, „csodálatos álmodozónak" mondja gunyoros mosollyal. De Lenin ajkán is ott a mosoly: a nagy álmokat, nagy terveket megvalósítani radálom ügyét biztos, bátor karok védik. De igaztalanok volnánk, ha nem jegyeznénk fel. O. N. Labzinovova, V. N. Popovova, N. K. Szvobogyin és V. V. Gotovcev, Sz. G. Jarov és A. P. Zujevova nevét, akik mind bővebb méltatást érdemelnének, oly nagy művészettel dolgozták ki kis szerepüket. r\sszegezve elmondhatjuk, hogy a moszkvaiak első vendégjátéka várakozáson felüli nagy művészi élményt nyújtott és fokozottabban felkelti érdeklődésünket, mit nyújtanak majd Gogol, Tolsztoj és Csehov játékaiban. EGRI VIKTOR A népgazdaság decentralizálásának kérdéseiről A különféle fokú nemzeti bizottságok a népgazdaság kiterjedt decentralizálásából eredő feladatok megoldásával és biztosításával foglalkoznak. A kerületi nemzeti bizottságok tanácsai üléseiken megtárgyalták a reszortminisztériumok javaslatait, melyek megelőző tevékenységük egy nagy részét a nemzeti bizottságokra ruházzák át. A Közlekedésügyi- és Belkereskedelemügyi Minisztérium már előterjesztették a kormányhatározati javaslatokat, melyekben pontosan meghatározták, hogy az új évtől kezdődően mi kerül a nemzeti bizottságok irányítása alá. Főként a vendéglők és éttermek, a gépjármű útiközlekedés stb. irányításáról van szó. A vízgazdálkodás központi igazgatóságának dolgozói kidolgozták egy hirdetmény javaslatát, mely szerint ezen a szakaszon az egész jogkört a nemzeti bizottságokra ruházzák és ezt a javaslatot elküldték az összes kerületi nemzeti bizottságoknak. Ezután a közös tanácskozáson megegyeztek a hirdetmény végső szövegében. Ennek az volt az előnye, hogy a kerületi nemzeti bizottságok dolgozói előre mAfismerkedtek a decentralizáció terjedelmével és ezért tárgyalásaik is sikeresek voltak. Ennek ellenére azonban felmerült néhány hiányosság. Nem kísérték például figyelemmel, hogy a vízgazdálkodásról' és csatornázásról való gondoskodás legszélesebb jogköre is a járási és helyi nemzeti bizottságok kezébe menjen át. Egyes reszortok, mint például a Földművelésügyi- és Erdőgazdálkodásügyi Minisztérium kiküldték a kerületi nemzeti bizottságokra dolgozóikat, hogy segítsenek a nemzeti bizottságoknak a iövő évi tervek előkészítésében és 'közvetlenül helyben elintézzék a központi terv és a kerületi nemzeti bizottságok közötti esetleges véleménykülönbségeket. A nemzeti bizottságok megbízottai segítenek ugyancsak az 1957. évi tervek előkészítésében azokon a szakaszokon, melyeket maguk fognak irányítani. Október l-ig a reszortok előterjesztik a kerületi nemzeti bizottságokkal részletesen megtárgyalt közös javaslatokat. Ezután az összes javaslatokat együtt fogják megítélni az irányítás általános leegyszerűsítése és minőségi megjavítása és a decentralizálási feladatok komplex biztosítása szempontjából a különféle fokú nemzeti bizottságoknál. Gazdag jövedelmet biztosít a lóheremag Az őrösi szövetkezetnek nem hiába vannak ügyes vezetői, ez megmutatkozik az eredményeken is. Hosszú idő után újból összetalálkoztunk Feke Barnabással, a szövetkezeti agronómussal; aki további szép eredményekről számolt be. — Reméljük — mondotta Feke Barnabás — jövőre már nem lesz problémánk a lóheremaggal. Mert bizony a tavaszon alig-alig tudtuk a szükséges vetöma'jot megszerezni. örösön minden évben levonják a tanulságot az elmúlt év tapasztalaiból. Hogy sem náluk, sem pedig a többi szövetkezeteknél ne legyen probléma a Ióherevetőmag, 21 hektáron hagyták meg magnak a lóherét. A vetőmagnak szánt lóherét már augusztus 21-re kazlakba rakták s pár nap múlva megkezdték a cséplést. Az eddigi eredmény szép hozamot ígér, hektáronként 5—6 mázsa magot csépelnek. Nagy az öröm a szövetkezetben, s már most számolgatják, hogy több mint 110 mázsa vetőmagjuk lesz, melyből mintegy 380 ezer koronát bevételeznek. Örösön nem csak jól dolgoznak a tagok, de kihasználnak minden lehetőséget, hogy szövetkezetüket gazdagabbá tegyék. _ ki — Étterem a szivecskéhez Ahol az útvonal a pályaudvar felé kanyarodik a város szívéből, áll az Étterem a szivecskéhez. Nagyot mondó, még többet sejtető cím. Engem is megfogott a cégér, s mert a gyomrom is korgott, benyitottam. Tízpercnyi várakozás után kezembe nyomták az étlapot. Bécsi szeletet rendeltem két adag burgonyával. Alig negyed óra múltán, hozták. Hurrá! Bécsi szelet. De micsoda bécsi szelet! Száraz, ízetlen, mint a tapló. Erős fejtörést okozott, hogyan sütik itt a bécsi szeletet, mert egy zsírpöttyet a legnagyobb igyekezettel sem tudtam felfedezni rajta. Agyamban rémképek indultak meg a bécsi szelet elővarázsolásának titokzatos folyamatairól. Elképzeltem, hogy a nagydarab szakács, akinek hármas toka gyűrűzik az álla alatt, puha, zsírpárnás kezével lisztbe, tojásba veti a papírvékony hússzeleteket. Mikor már feltornyozott egy tállal, meghengergeti a prézliben, majd a lábasba löki. Sistergő sírással sül a hús, egészen belepirul kínjába. De a kegyetlen tekintetű szakács a legcsekélyebb szánalom nélkül döfi bele a villát és a zsírtalanít óba helyezi. A zsírtalanító nagyon elmés szerkezet. Erre a legbüszkébb a szakács. Ez egyedül és kizárólagosan az ő újítása. Tulajdonképpen egy présről van szó, amely két közönyös kéz és egy részvétlen szív hozzájárulásával kipréseli a bécsi szeletből a lényeget, a gyémántfényű zsírgyöngyöket, amelyek ki tudja milyen célt hivatottak szolgálni a konyha titokzatos labirintusában. így képzeltem el a bécsi szelet kálváriáját. És most tegyük szóvá a burgonyát. Bevallom őszintén, azért rendeltem dupla adagot, mert az ország sok éttermében megfordulva, szívemhez nőtt a jó, zsíros krumpli. Sajnos, itt csalódnom kellett, mert az én burgonyám a zsírral sohasem találkozott, nem ismeri, azt sem tudja mi fán terem. Hiába akartam, nem tudtam torkomon leeröszakolni. Megakadt a nyeldeklőmön és fuldokló köhögésre ingerelt. A kétségbeesett küzdelmet feladtam. Már csak egyetlen vágy élt bennem, menekülni innét és valahol normális ebédet enni. Magamhoz ordítottam hát a pincért. — Fizetek! Fizetek! Jött, mint a szélvihar. Kezében az elmaradhatatlan blokkal, ceruzával. — Zsírtalan bécsi szelet kettős adag sóskrumplival — diktáltam mordul. Némán, süketen mosolygott, de keze gyors mozgással rótta fel a számokat, s kitépve a lapot elibém tette a számlát. Hét korona, nem tudom hány fillér volt. Fizettem és gyorsan kimenekültem. Ügy éreztem, megloptak. Kint hivalkodva kiabált felém a cégér: Étterem a szivecskéhez. Feljajdultam. Ó, micsoda szívtelenséget takar ez a három szó! Jó lenne minden embert figyelmeztetni: vigyázat, szőrös ez a szívecske. D. Gy. Levelezőink íridk Üjra az iskolában Éveken keresztül vágyakoztam az után, hogy iskolába járhassak és tanuljak. Most végre, ha későn is, de teljesült ez a kívánságom. Városunkban megnyílt a dolgozók 11-éves iskolája, amelybe én is beiratkoztam. Több mint húszan vagyunk Ipolyságon férfiak és nők, akik egy héten háromszor, munkaidő után összejövünk meghallgatni tanáraink előadásait és szabad időnket rendszeres tanulásra fordítjuk. Szívvel és lelkesedéssel tesszük ezt és reméljük, hogy ez a lelkesedés később is megmarad mindannyiunkban. Nem •könmyű feladatra vállalkoztunk. Dolgozni is és tanulni is, különösen családos embereknek, nehéz feladatot jelent. Az iskola igazgatósága és tanári kara mindent megtesz, hogy segítségünkre legyen. Homoki Ernő Ipolyság. Sikeres kezdet A šurányi mezőgazdasági iskola tantermei és laboratóriumai újra megteltek tanulni vágyó ifjúsággal. Különös szorgalommal tanulnak az első és negyedik osztály tanulói. Az elsősök meg akarják mutatni, hogy megállják a helyüket, míg a negyedik osztályból 23 agronómus és 29 állattenyésztési szakember készül ebben az iskolai évben kész emberként kilépni az életbe. A sportpályán is nagy a sürgés-forgás. A tanulók tisztítják a pályákat és itt-ott javításokat is eszközölnek.