Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-15 / 258. szám, szombat

A damaszkuszi nemzetközi vásárról A Szíriai Köztársaság fővárosában szeptember 1-én ünnepélyesen meg­nyitották a hagyományos nagyvásárt. 150.000 négyzetméternyi területen 31 állam, közöttük a Szovjetunió, Kínai Népköztársaság, az európai népi de­mokratikus államok és a Német De­mokratikus Köztársaság, valamennyi arab állam, a nyugat-európai államok Franciaország kivételével, amely az utolsó pillanatban lemondta részvéte­lét, részt vesz a kiállításon. Képün­kön a damaszkuszi nemzetközi vásár szovjet pavilonját látjuk. Kambodzsa királya fogadia a csehszlovák kormányküldöttségei Pňom Penh, (ČTK) — Norodom Szu­ramarit, Kambodzsa királya, a király­nő, Norodom Szihanuk herceg, a ki­rályi tanács tagjai és további tényezők jelenlétében királyi palotájának trón­termében fogadta a csehszlovák kor­mányküldöttséget, amelyet dr. Ladis­lav Simovič, a külügyminiszter he­lyettese vezetett. A csehszlovák kormányküldöttség tolmácsolta a kambodzsai királynak és népének a Csehszlovák Köztársa­ság elnökének, kormányának és né­pének üdvözletét, amelyet a király a kambodzsai nép nevében viszonzott. A két fél a félórás baráti beszélge­tés folyamán hangsúlyozta a két or­szág közötti békés együttműködés le­hetőségét az 1956. július 14-i közös nyilatkozat szellemében. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége részt vesz Kína Kommunista Pártjának kongresszusán Belgrád, (ČTK) — A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Közpon­ti Bizottsága kinevezte azt a küldött­séget, amely részt vesz Kína Kom­munista Pártjának Pekingben, szep­tember 15-én kezdődő VIII. kong­resszusán. A küldőttséq tagjai: Jovan Veselinov, Vlado Popovics és Riszta Antunovics. Az indonéz közélet üdvözli Szukarnoelnök szovjetunióbeli látogatásának eredményeit Dzsakarta, (ČTK) — Szukarno elnök látogatása a Szovjetunióba, amely­nek befejezésével közös szovjet—in­donéz nyilatkozatot írtak alá, az in­donéz közélet figyelmének közép­pontját képezi. Az indonéz lapok az első oldalon hozták a közös nyilatko­zatot. A Szulu Indonézia, Bintang Timur, a Harian Rakjat, a Sin Po és más lapok rámutatnak az indonéz elnök szovjetunióbeli útjának értékes eredményeire és a közös nyilatkoza­tot nagy politikai jelentőségű ok­mányként értékelik nemcsak a Szov­jetunió és Indonézia közötti kapcso­latokra, hanem a nemzetközi helyzetre nézve is. Éz egjútťal a két állam kö­zötti őszinte barátság megnyilvánu­lása. Az indonéz lapok kiemelik, hogy a Szovjetunió teljes megértést tanúsí­tott az indonéz kormánynak a füg­getlen aktív politika folytatására irányuló törekvéseivel szemben. Az indonéz sajtó magasan értékeli a szovjet kormány azon készségét, hogy fejlessze kapcsolatait Indonéziával gazdasági, technikai és kulturális té­ren. Kínába érkezett Indonézia parlamenti küldöttsége Peking, (ČTK) — Liu Sao-csinak : a népi képviselők összkínai gyűlése állandó bizottsága elnökének meg­hívására szeptember 13-án Pekingbe érkezett az indonéz parlament 23 ta­gú küldöttsége, amelyet Kusz Konon, Indonézia Nemzeti Pártjának képvi­selője, a oarlament pénzügyi bizott­ságának elnöke vezet. Az indonéz küldöttség mintegy 25 napig fog tar­tózkodni a Kínai Népköztársaságban. ÚTINAPI AUTÓBUSZKÖRÚT MAGYARORSZÁGON E 1 z volt társasutazásunk célja és •*­J címe. Az ismertetett prog­ram bőséges látnivalót ígért az uta­zóknak. Érthető, hogy mindenki izga­tottan várta az indulás napját. Augusztus 5-én a korareggeli órák­ban, mikor a bratislavai Carlton szálló elöl kigördült a 28 személlyel a Skoda­autóbusz, már nem annyira az izgalom, mint inkább a kíváncsiság uralkodott mindannyiunkon. Vajon mit tartogat számunkra az az ország, melynek nevezetességeiről már olyan sokat hallottunk? Budapes­ten kívül, melyik város lesz a legszebb ? Miskolc? Debrecen? Szeged? Győr? Pécs ? ... Vagy Eger, ahol a nálunk is híres egri bikavér terem ?... Vagy Sztálinváros, amely az elmúlt három­négy év alatt épült harmincezer lako­súvá? Ki tudja? Csoportunk legtöbb tagja cseh nem­zetiségű, és most járt először Magyar­országon. A szomszédos népi demok­ráciát csak hírből ismerték. Különféle elképzeléseik voltak róla. Egyesek a paprikást, mások a Balatont, sokan a labdarúgókat, meg Iharost emleget­ték... Üzemi munkások, mérnökök, tiszt­viselők, orvosok és egyéb szakmabeliek voltak köztünk. A baráti szellem azon­ban a különféle foglalkozás és eltérő irányú érdeklődés ellenére már az első percekben kialakult köztünk. Nagy ré­sze volt ebben a Csedok alkalmazott­jának, Keller Antónia vezetőnek, aki­nek kedvességgel és hozzáértő szerve­zéssel a legjobb hangulatot sikerült te­remtenie. Csoportunk tagjainak ajká­ról így már az első kilométerek után felhangzott a dal, s autóbuszunk vidám hangulatú éneklő csoporttal érkezett Rajkánál a magyar határra. A vámvizsgálat nem tartott soká. Mindkét részről a legnagyobb udvarias­sággal találkoztunk. Igy történt, hogy Magyarország földjére a csehszlovák és magyar vámvizsgálók jókívánságai­val léptünk. Kellemes utazást és jó szórakozást kívántak mindkét részről. Kocsink ablakaira felkerültek a Cse­dok-címkék, s ahol elhaladtunk, fiata­gadója. Büszkék is rá a győriek. Ogy emlegetik, mint a bratislavaiak a De­vínt. I A fogadó falait szebbnél szebb fres­kók díszítik. Van miben gyönyörködni az idegeneknek. A szép képeket élve­zettel szemlélik azok is, akik naponta látják. Idegenvezetőnk a szálló előtt egy táblára hívta fel figyelmünket. Az or­szágúti tábla azt jelzi, hogy ez a pont A budapesti Szabadság-szobor azonos távolságra, 128 kilométernyire, van Budapesttől és Bécstől. Útitervünk Győrre kevés időt sza­bott. Igy csak a legnevezetesebb he­lyeket látogattuk meg A város renge­teg műemlékkel dicsekedhet. Sok len­ne mindegyikről akárcsak említést is tenni. Meg aztán Győrre nem is a mű­emlékek sokasága jellemző. Ipari gócpontban vagyunk, a Dunán­lok, öregek mindenütt kedvesen inte- túl és egész Magyarország egyik leg gettek felénk. Hegyeshalmon és Mo­sonmagyaróváron áthaladva számos ki­sebb-nagyobb községet magunk mögött hagyva érkeztünk programtervünk el­ső városába. GYO R Az 1954-ben épült Vörös Csillag szál­lónál kötöttünk ki. Ez az ország egyik legmodernebb berendezésű vendégfo­jelentősebb ipari városában, villany­erőmű, gáz-, textil-, szesz-, bútor-, olaj-, csipke-, harisnya-, tégla-, keksz-, csavar- és gépgyár, mélyhü­tésre berendezett hűtőház, fémdoboz és linoleumgyár, valamint korszerűen felszerelt tejüzem működik. Rengeteg az üzem és rengeteg az iparban foglal­koztatottak száma. A várost ezért a napnak úgyszólván minden szakában nagy sürgés-forgás s az igazi gyárvá­rosi levegő jellemzi. <yiöoideii Qug&S&láoiwóL A jugoszláv parlamenti küldöttség látogatása hazánkban fokozott mér­tékben erre az országra tereli a figyelmet. Ezért időszerűnek tartjuk, hogy a legfontosabbakat ismertessük erről, a szocializmust a maga útján építő országról. A Jugoszláv Szövetségi Népköz- I 17 millió, vagyis egy négyzetkilomé­társaság Délkelet-Európa egyik leg­nagyobb állama. Területe 255 000 négyzetkilométer, lakosainak száma terre 66 lélek esik. hat tagállama van: km 2 lakos főváros Szerbia 88 000 7 millió Belgrád Horvátország 56 000 4 ,. Zágráb Szlovénia 20 000 1.5 „ Ljubljana Bosznia-Hercegovina 51 000 2,8 „ Szarajevó Macedónia 26 000 1.3 „ Skopje Crna Gora (Montenegro) 14 000 0,4 „ Titograd A szövetségnek lakos 470 000 350 000 140 000 135 000 120 000 16 000 Ez a hat népköztársaság az 1946. évi alkotmány alapján szövetségi ál­lamot alkot. Ezt az alkotmányt az 1953. évi alkotmánytörvény egészíti ki. Az alkotmány a termelőeszközök háromféle tulajdonát különbözteti meg: közös népi tulajdont, szövet­kezeti tulajdont és magántulajdont. A természeti kincsek, a vasúti és re­pülőközlekedés, a posta, a távíró és a rádió közös népi tulajdonban van­nak. A föld azé, aki dolgozik rajta. A dolgozók politikai jogaikat a né­pi tanácsokba, a népi szkupstinákba, a munkástanácsokba és más önkor­mányzati szervekbe küldött, demok­ratikus választójog alapján megvá­lasztott küldötteik révén gyakorolják. Az államszövetség legmagasabb szerve a szövetségi népi szkupstina (nemzetgyűlés). Az állam közös ügyeit a szkupstina részben közvetle­nül maga, részben az állam elnöke és a szövetségi végrehajtó tanács ré­yén intézi. A szövetségi népi szkupstinának képviselőit négy évre választják és ez két kamarából áll: a szövetségi tanácsból és a termelők tanácsából. Az előbbinek 352, az utóbbinak 202 tagja van. A szkupstina választja meg az ál­4 ÜJ szö 1956. szeptember 15. lam elnökét — ezt a tisztséget je­lenleg Joszif Broz-Tito tölti be — és a szövetségi végrehajtó tanács 30—45 tagját. Ez utóbbinak hivatal­ból tagjai az egyes köztársaságok végrehajtó tanácsainak elnökei is. A végrehajtó hatalom szerveit Ju­goszláviában államtikárságoknak (nem minisztériumoknak mint nálunk) hívják. Szövetségi államtitkárság van a külügy, a honvédelem, a belügy, a gazdasági ügyek és az államháztar­tás ügyei intézésére. Az összes többi ügykör az egyes tagköztársaságok autonom joga (pl. az oktatásügy, az egészségügy stb.). Az egyes gazdasági ágak helyzetét így lehet röviden jellemez­ni: Jugoszláviában az ipar a háború előtt a nemzeti jövedelemnek alig egy negyedét szolgáltatta S ez is lé­nyegében a könnyű- és az élelmiszer iparból származott. A háború alatt az ipari berendezések jó része epusztult, lényegesen nagyobb károkat szenve­dett, mint nálunk. Ezért a háború után az első feladat az újjáépítés volt. Ez még be sem fejeződött, ami­kor az ismert események következ­tében 1948-ban megszakadt a szocia­lista államok és Jugoszlávia gazda­sági kapcsolata, aminek következté­ben az ország ipari termelése az 1949—1952. években bizonyos mér- i rôl." tékben visszaesett. A termelőeszkö­zök termelése ugyan emelkedett, de a közszükségleti cikkek gyártása egy­negyedével visszafejlődött. 1953 óta i adat: az egész ipari termelés növekszik, különösen az 1955. évben volt gyors a fejlődés üteme. Elsősorban az energetika, a gép­és a vegyiipar ért el az utóbbi évek­ben jelentős sikereket. íme néhány 1939 1948 1955 elektr. energia milliárd KWh 1,17 2,06 4,34 szén millió tonna 7 10,6 15,2 kőolaj ezer tonna 1 36 257 acél ,» 235 368 805 ólom M 11 49 76 alumínium „ 1,8 1,9 11,5 cement millió tonna 0,9 1,2 1,6 az ipari termelés mutatója 100 150 242 vagyis a jugoszláv ipar 1955 végén körülbelül két és félszer haladta meg a háború előttit. A mezőgazdaság Jugoszláviá­ban a háború után kedvezőtlenül fej­lődött. Ha a háború előtti (1935—39) ötéves átlagot összehasonlítjuk a há­ború utáni (1950—54) évek átlagával, úgy azt látjuk, hogy mind a növény­termelés, mind az állattenyésztés ál­talában még mindig a háború előtti színvonal alatt van. Mindössze a zöld­ség, gyümölcs, olajosnövények és do­hány termelése alakult kedvezően. Befolyásolta ezt a lemaradást az 1950, 1952 és 1954-es évek nagy szárazság okozta rossz termése. Ilv módon a ju­goszláv gazdaság minden évben je­lentős, több százezer tonnányi gabo­nabehozatalra szorul. . A gazdasági állatállomány 1951-ben érte el mélypontját, azóta azonban lassan, de állandóan emelkedik. Tito államelnök a mezőgazdaság lemara­dásának okát 1955. november 27-i beszédében főleg a következőkben látja: „Az ország iparosítása miatt el kellett halasztanunk a mezőgaz­daság fejlesztését, amire pedig an­nak igen alacsony fokú gépesítése miatt nagy szükség lett volna. Nem tudtunk külföldön sem gépeket, sem pedig műtrágyát vásárolni. Hibákat követtünk el a mezőgazdasági szö­vetkezetek alakításában is, aminek következménye számos szövetkezet feloszlása volt. Ez azonban koránt­sem jelenti azt, hogy lemondtunk volna a mezőgazdaság szocializálásá­Fokozta a gazdasági nehéz­ségeket a közlekedés elégtelen szín­vonala. Jóllehet Jugoszlávia a hábo­rús évek óriási kárait rendbe hozta, sőt nagy erőfeszítéssel új vasúti vo­nalakat is épített (pl. Samac—Szara­jevó 242 kilométer és Bihács—Kn'n 115 km stb.), a vasútvonalak elégte­lensége,— összesen 12 000 km, (a fele­akkora Csehszlovákiában 15 000 km) — a aazdasáq eqvik szűk keresztmet­szetét okozza. Örvendetesen fejlődött a vízi- és a légiközlekedés és az autóforgalom. Megkezdték a Szlové­niát Macedóniával, az Adriai-tenger partjával párhuzamosan haladó, északnyugat—délkelet irányú hatal­mas autósztráda építését is. A vázolt gazdasági nehézségek kö­vetkezményeképpen Jugoszlávia a ka­pitalista külfölddel szemben eladóso­dott. Ez év elején összes kötelezett­ségei kb. 400 millió dollárt tettek ki. A Szovjetunió s egyes népi de­mokratikus országok segítő politikája, valamint Jugoszlávia iavuló aazdasá­gi helyzete következtében ma már ezek a kapitalista külfölddel szemben fennálló kötelezettségek korántsem olyan nyomasztók, mint egy évvel ezelőtt. Jelentősen megjavítja az or­szág fizetési mérlegét az élénk ide­genforgalom. összefoglalóban elmondhatjuk, hogy a viszonyok normalizálásának követ­kezményeképpen Jugoszlávia gazda­ságának fejlődése az utóbbi időben meggyorsult, s így ez az ország is erősíti a világ béketáborát. Szőke Lőrinc. Idegenvezetőnk említette, hogy Győrt a „sztrájkok városának" is hívják, mert a múltban a Dunántúlon sehol nem harcoltak annyit a munkások a ki­zsákmányolók ellen, mint itt. A győri dolgozók már 1897-ben sztrájkkal til­takoztak az elnyomás ellen, s sztráj­kokkal kifejezett tiltakozásukat egé­szen a felszabadulásig további évszá­mok jelzik. Kíváncsi voltam, milyen a dolgozók magatartása most. A győri dolgozók — kaptam a választ — min­den megmozdulásban az elsők között vannak. Lelkes munkájukra talán jel­lemző ez az egyetlen adat: a Wilhelm Pieck Vagongyár amely az ország egyik legnagyobb ipartelepe, az utóbbi években már többször elnyerte az él­üzem címet. Győr rengeteget szenvedett a má­sodik világháborúban. Az a 14 hatalmas légitámadás, amely a várost érte, egész qyárakat és utcanegyedeket döntött romba. A támadásoknak nyomai azon­ban már eltűntek. Az újjáépítést ha­mar elvégezték, s ma már újabbnál újabb épületek gazdagítják a város­képet. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Ma­gyarországon Győrött találkoztam az első ismerőssel. Olvasni valót akartam venni s az utcai újságárusnál az Új Szót pillantottam meg. Érdeklődésem­re, vajon rendszeresen kapják-e la­punkat, igenlő választ kaptam. Egyet­len példány jár belőle és ennek állan­dó vásárlója van. Utunk további 13 napja alatt másutt sehol sem láttam Űj Szót, még Budapesten sem. Hogy nem érdekli a magyarországiakat it­teni életünk, vagy csak az újságter­jesztéssel van a baj? — nem tudom.) Győrről tarsolyunkban gazdag él­ményekkel indultunk tovább. Legkö­zelebbi megállónk: i BUDAPEST Ebben a közel két millió lakosú, iga­zán világvárosi jellegű gyönyörű fő zá­rosban két napot töltöttünk. Azt mindenki tudja, akár járt valaha Budapesten, akár nem, hogy egyike a második világháború legtöbbet szenve­dett városainak. A pusztulás méretei­nek érzékeltetésére talán elegendő ez a néhány adat: négy és félmillió négy­zetméter tető teljesen megsemmisült, 32 753 ház és 79 000 lakás pedig el­pusztult vagy súlyosan megsérült a második világháború folyamán. Kit ne érdekelne, hogy ennek az óriási rom­bolásnak mennyire láthatók a nyomai? Vajon sikerült-e az elmúlt évek alatt a pusztulást helyrehozni, vagy még ma is találkozunk romokkal? — foglalkoz­tatott engemet is a gondolat. A városba érve jólesőn láttam, hogy a pusztulás bármilyen nagy volt, már a múlté. Nem tudom milyen a helyzet a külvárosokban, de a belváros­ban a háborúra már csak annyi em­lékeztet, hogy egyes házak vakolatán itt-ott még kisebb-nagyobb golyó­ütötte sebek láthatók. Budapest egé­szében újjáépült és szebb, mint va­laha ... Az első nap rekkenő volt a hő­ség, ezért lemondtunk a városnézés­ről. Kétezer éves fürdőkultúrájú vá­rosban vagyunk, melynek területén 123 melegforrás naponta összesen 70 millió liter gyógyvizet juttat az uszó­dáknak, fürdőknek. Gyerünk fürödni! — hangzott az általános kívánság. Nem telt sok időbe, s mindannyian a Margit-szigeti Palatinus-strandfür­dő vizében lubickoltunk. Én nem fürödtem soká. Gyönyör­ködni akartam Budapest legnagyobb parkjában, a két és fél kilométer hosszú Margit-szigetben, amelynek óriás tölgyei alatt olyan sokat üldö­gélt Arany János és a magyar iro­dalomnak még sok-sok neves képvi­selője. A látvány, amit rövid szem­lélődésem alatt szereztem, mindennél többet ért. Másnap autóbusszal városnézésen voltunk. Rengeteg helyen jártunk, de vezetőnk szavaival: Budapestnek csak egy töredékét láthattuk. A város min­den nevezetességének megtekintésére nem két nap, hanem két hét ís kevés lenne. A látottak közül mindannyiun­kat megragadott a Milleniumi emlék­mű, a Bazilika, az Országház, a Ha­lászbástya, a nemrégen épült gyönyö­rű Szabadságszobor és a hatalmas méretű Népstadion. Oly világhírű építészeti remekekről, amilyen a Ba­zilika és az Országház, talán érde­mes megemlíteni néhány adatokat. Balázs Béla. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom