Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-14 / 257. szám, péntek

Az NDK kormányküldöttsége beszámolt Pieck elnöknek a prág-a tanácskozások eredményeiről Berlin, (ČTK). — vyühelm Pieck el­nök fogadta a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét, amelyet Ottó Grotewohl miniszterelnök vezetett, hogy jelentést tegyen a cseh­szlovák kormánnyal Prágában folyta­tott tanácskozások lefolyásáról és eredményeiről. Ottó Grotewohl miniszterelnök Pieck elnököt tájékoztatta a két állam közös nyilatkozatáról, a szociális politika te­rén való együttműködésre vonatkozó egyezményről, a gazdasági együttmű­ködésre vonatkozó jegyzőkönyvről és a jogi segítségről szóló szerződésről. A kínai dolgozók munkasikerekkel üdvözlik Kína Kommunista Pártjának Vili. kongresszusát Peking, (ČTK). — A kínai dolgozók Kína Kommunista Pártja Vili. kong­resszusát munkasikerekkel üdvözlik. Az ipari vállalatok sok kollektívája új termelési kötelezettséget vállalt a kongresszus tiszteletére. Az Anhuejzsibao beszámolt arról, hogy a hajnani szénmedence Kilukan bányájának munkaegyüttese a kong­resszus tiszteletére arra kötelezte ma­gát, hogy szeptemberben a szénterme­lést 200Ó tonnával emeli. A Hejlunkianisibao jelentette, hogy a hejlunkiani vapongyár munkásai e jel­szó jegvében dolgoznak: A párt VIII. kongressz-sának tiszteletére a harma­dik negyedévi t >. v termelési feladatait időben teljesítjük. A kongressza'i előtti verseny folya­mán Senjan 227 ipari vállalata telje­sítette az augusztusi termelési tervet. Több mint 41 vállalat elérte azt a ter­melési színvonalat, melyet a terv 1957­re előírt. A senjani pneumatikus be­rendezési üzem az első ötéves tervet 16 hónappal előbb teljesítette. A bányaberendezés senjani üzemé­nek öntői, akik az augusztusi tervet 45 százalékra teljesítették, sikerrel tel­jesítik a VIII. kongresszusra vállalt kö­telezettségeiket. Míg az acélolvasztás azelőtt négy-öt órát tartott, most át­lagban három és fél óra alatt elvégzik. Újabb összetűzés a jordániai-izraeli határon London, (ČTK) — A Reuter hír­ügynökség jeruzsálemi tudósítójának közlése szerint az ENSZ palesztinai megfigyelői törzskarának képviselője kijelentette, hogy Jordánia kormánya panaszt adott be a megfigyelők törzs­karához, hogy Izrael fegyveres erői szeptember 12-re virradó éjjel beha­toltak Jordánia területére. A panasz beszámol arról, hogy az izraeli csapat két csoportra oszlott Az egyik csoport megtámadta a Heb­ron-hegyi jordániai rendőrosztag ál­lását és az osztag épületét a levegő­be röpítette. A másik csoport meg­támadta azokat a jordániai erősíté­seket, amelyeket e körzetbe hívtak segítségül. , Az ENSZ megfigyelői törzskarának képviselője közölte, hogy szeptember 12-én reggel még tartott a lövöldö­zés. A Reuter hírügynökség ammani tu­dósítójának közlése szerint Hebron térségében 19 jordániait megöltek és kettőt megsebesítettek. Szeminárium a nők egyenjogúságáról a Szovjetunióban Moszkva, (ČTK) — Moszkvában szeptember 15 An kezdődik a nők egyenjogúsításának nemzetközi sze­mináriuma. N. P. Popová, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának képviselője és a szeminárium szervező bizottságának elnöke a TASZSZ tudósítójával foly­tatott beszélgetésében rámutatott arra, hogy a Szovjetunió nagy jelen­tőséget tulajdonít azon nemzetközi szemináriumoknak, amelyek hozzájá­rulnak a népek életének kölcsönös megismeréséhez és ezért megbízta N. Sz. Szpiridonovát, a Szovjetunió küldöttét, az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanáosa nőbizottságában, hogy hívja meg a nők egyenjogúságáról szóló szemináriumra a bizottság tagjait és a különböző szervezetek képviselőit. A hivatalos meghívásra szeptem­ber 22-én több mint 90 válasz érke­zett. BUKARESTBEN megnyitották a Ro­mán Népköztársaság Központi Állami Könyvtárát. A könyvtárnak 300 könyv­tárosa áll az olvasók rendelkezésére. (ČTK). A NYUGATNÉMET hadsereg a Die Welt című lap közlése szerint felvette a régi Hitler-Wehrmacht 33 volt tá­bornokát. A nyugatnémet hadseregbe már több mint 3D0 ezredest és tábor nokot vettek fel. (ČTK). I KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓNK EGY HÉT A NAGYVILÁGBAN Világsajtóban továbbra is száz számra jelennek meg a szuezi kér­déssel foglalkozó hírmagyarázatok, állásfoglalások. Az elmúlt héten véget ért az ötös bizottság kairói tanácskozása. Londonban francia-angol megál­lapodás jött létre a további „intézkedések" ügyében, amelyből kiderült, hogy nem más, mint a Dulles-terv konkrétizálása. A nyugati hatalmak elutasítják Nasszer javaslatát a további tanácskozásra. Egyiptom viszont a nemzetközivé tétel alapján nem hajlandó tárgyalni. A szuezi kérdés megoldása jóformán olyan messze van, mint a probléma kirobbanásakor. A nyugati hatalmakat a gazdasági nehézségek is józanabb lépésekre intik. Erről tanúskodik az angol szakszervezeti főtanács kongresszusának új hangja. Míg a nyugati hatalmak fegyveres intervencióval fenyegetik a szu­verén jogaihoz ragaszkodó Egyiptomot, Szukarno indonéz elnök Moszkvá­ban hosszúlejáratú hitelről tárgyalt Indonézia békés fejlesztésére. A kö­zeljövőben folytatják a szovjet-japán tárgyalásokat,' bár Amerika nem szí­vesen látja ezt. A hét eseményeihez tartozik még a Német Szövetségi Köztársaság memoranduma a nagyhatalmakhoz Németország egyesítése ügyében. Közös koreai-aibdn nyilatkozat Fenjan, (ČTK). — Az Oj Kína sajtó­iroda közlése szerint szeptember 12-én tanácskozás folyt Fenjanban az albán kormányküldöttség és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezető ál­lamférfiai közöt. Az albán kormány­küldöttséget Mehmet Sehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára vezeti. A koreai kormánykül­döttség élén Kim Ir Szen, a koreai Népi Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke áll. A tanácskozás befejezésével közös nyilatkozatot adtak ki, amely a többi között arról szól, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai hangsúlyoz­zák: szükséges, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az ENSZ közgyűlésének XI. ülésén képviseletet nyerjen a koreai kérdés megvitatásá­nál. A Nyugateurópai Unió külügyminiszterei szeptember 15-én üléseznek London, (ČTK). — A Nyugateurópai Unió közleményt adott ki, amelyben jelentette, hogy a nyugatnémet kor­mány kívánságára a külügyminiszterek ülését szeptember 15-én tartják Pá­rizsban. A Francé Presse hírügynökség tudó­sítása szerint a külügyminiszterek ezen az ülésen a párizsi egyezményekből eredő problémákkal és a Nyugateurópai Unió parlamentjének jövő ülésszakával fognak foglalkozni. A Szovjetunió és az NSZK közötti kereskedelmi szerződés megkötésének pozitív jelentősége volna I. <x. Kabanov szovjet külkereskedelmi miniszter válasza a Die Welt nyugatnémet lap tudósítójának kérdéseire Moszkva, (TASZSZ). Kérdés : Célravezetőnek tart­ja-e a mai feltételek mellett a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti kereskedelmi szer­ződést? V á 1 a s z : A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti keres­kedelmi szerződés megkötésének pozi­tív jelentősége volna a két ország kö­zötti kapcsolatokra nézve. Kérdés: Az Ön nézete szerint mit kellene magában foglalnia az ilyen kereskedelmi szerződésnek és ^ mi a véleménye a legmagasabb elő­nyök, a kereskedelmi képviseletek és az érdekvédelem kérdéseiről? Válasz: Mivelhogy a Szovjetunió törvényei szerint a külkereskedelem az állam monopoljoga, a Szovjetunió más országokkal kötött kereskedelmi szerződései szokás szerint magukban foglalják a Szovjetunió kereskedelmi képviseleteiről szóló fejezetet. E ke­reskodídmi képviseletek feladata, hogy C ' SZÖ 1956. szeptember 14. az illető országokban képviseljék a Szovjetuniót a külkereskedelem "kérdé­seiben és hozzájáruljanak a kereske­delmi kapcsolatok fejlesztéséhez. Ter­mészetes, hogy ezeket a kérdéseket magában foglalná a Német Szöveteégi Köztársasággal kötött kereskedelmi szerződés is. Kérdés: Az Ön nézete szerint milyen terjedelmű lehetne a szovjet­német árucsere és mik a Szovjetunió fő kívánságai a kivitel és a behozatal terén? Válasz : Nézetem szerint a Szov jetunió és a Német Szövetségi Köztár saság közötti kereskedelem kibővíté sének eddigi gazdasági feltételeit nem használtuk ki kellőképpen. A két or szág közötti árucsere 1954-ben 88 mii lió rubelt és 1955-ben 212 millió ru beit tett ki. Az csak természetes, hogy a gazdaságilag olyan magasan fejlett országok között, mint a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság ez a terjedelem nem felel meg a le­hetőségeknek. A kereskedelmi kapcso­latok rendszeresítése folytán a két or­szág közötti árucsere nagymértékben bővülhetne. A gordiusi csomó A hidegvérűségükről híres angolok a szuezi kérdésben szokatlanul forró­fejűén kuszálták össze a szuezi kér­dés fonalát, amelynek egyik végét Egyiptom tartja kezében. Nasszer el­nök igyekszik kibogozni ezt a gor­diusi csomót. Ezt bizonyítja a Szuezi­csatornát használó 45 országhoz in­tézett tárgyalásra felszólító nyilat­kozata is. De amennyit Egyiptom ki­bont, a Nyugat kétszer annyit bonyo­lít rajta (az egyiptomi javaslat eluta­sítása, az idegen révkalauzok visz­szarendelése, a katonai fenyeoetések, stb.) A News Chronicle ezt kérdezi: A brit kormány magára vállalja azt a kockázatot, hogy lehetetlenné teszi a hajózást a Szuezi-csatornán, ame­lyet Eden országunk létfontosságú ütöerejének nevezett. Folytassuk ezt a balgaságot?" Igen. A brit és a fran­cia kormány folytatni akarja, mert karddal is el lehet vágni a gordiusi csomót, egy megoldásnak ez is jó. Egyiptomot olyan helyzetbe szeretnék hozni, amely igazolná a világ közvé­leménye előtt a katonai beavatkozás „elkerülhetetlenségét". Erre a tarta­lék-megoldásra készen állnak Lon­donban és Párizsban egyaránt. A Dulles-terv új köntösben Eden miniszterelnök az alsóházban, Mollet pedig a francia rádióban és te­levízióban ismertette „az új" nyugati tervet. Eszerint nyomban új szerveze­tet kell létrehozni a Szuezi-csa-.ornát leginkább használó országokból. Ezzel a szervezettel Egviptom is együttmű­ködnék. és a szervezettől, amelynek saját révkalauzai lennének, anyagi tá­mogatást is kapna. Mi ez? A Dulles-terv kicsit konkre­tizált köntösben, vagyis a Szuezi-csa­torna Egyiptomtól való elrablásának terve és a világ megnyugtatása., hogy nem a régi Szuezi-csatorna Társaság­nak követelik vissza a csatornát, ha­nem egy újonnan létesülő szervezet­nek. Nagyon árulkodó fogás, már mesz­sziröl lerí róla a gyarmatosítás. Eden miniszterelnök azt is bejelen­tette. hogy ha Egyiptom beavatkoznék az új szervezet ügyeibe, ezt az ENSZ elé vinnék vagy „más módon intéznék el". Ez a „más mód" a fegyveres tar­talékmegoldás. Az elsikkasztott ENSZ Nagyon sokan azt remélték, hogy Kairó után az ENSZ előtt folytatódik a szuezi kérdés vitáia. A londoni meg­beszéléseken azonban elsikkasztották az ENSZ-t, mellékesnek degradálták, mintha ilyen fontos nemzetközi kér­désben nem az ENSZ lenne hivatva ki­mondani a döntő szót, hanem Eden és Mollet. Persze ez nem véletlen. Az ENSZ nyugati szavazó gépezete már nem megbízható. A koreai háború óta sok minden történt a világban, az erővi­szonyok másképp alakultak. Ki bizto­síthatja hát. hogv az ENSZ többsége nem áll-e Egyiptom oldalára. Ha azonban az ENSZ-t mégse hagy­ják ki teljesen, és azok is megnyugod­janak. akik az ENSZ-ben bíztak, le­vélben értesítették a Biztonsági Taná­csot. hogyha Egyiptom továbbra is kitart nézetei mellett, ezzel „veszé­lyezteti a békét''. Már m ;nt az az Egyiptom, amelyiket intervencióval fe­nyegetnek. A nyitott ajtó „Egyre több kommentár'' — ezzel a kifejezéssel jellemzik az amerii<a: ál­láspontot a szuezi kérdésben. A „nyi­tott ajtó" azt ielenti, hogy az USA nem égeti fel a hidat maga mögött az arab országokkal szemben, melyek szö­vetségesei. Az USA Közép-Keleten és Ázsiában elszenvedett sorozatos kudar­cai után nem akarja tovább rontani kapcsolatait az arab világgal. Meq az­tán a Nagy-Britannia elleni gyűlöletet Amerika a maga iránti baráti rokon­szenvvé szeretné változtatni abban a reményben, hogy a közép-keleti angol gazdasági pozíciókat is megkaparint­hatja. A „nyitott ajtó" tehát azért kell az USA-nak, hogv azon mint a békés rendezés híve. az arabok barátja, besé­táljon a Közép-Keletre. Leszámolás a pánarab nacionalizmussal Nagy-Britanniában és Franciaor­szágban erős befolyásos körök léteznek, melyek azt hiszik, hogy a szuezi kér­dés lehetővé teszi a leszámolást a pánarab nacionalizmussal, vagyis a nemzeti függetlenségi törekvésekkel, amelyek veszélyeztetik a Nyugat be­folyását Közép-Keleten — írja a New York Herald Tribúne. Persze azzal ezek a körök nem igen törődnek, hogy ez a leszámolás világháborút idézhet elő és az is le­hetséges, hogy nem az arabok kény­szerülnek térdre. Az izraeli határinci­densek arra figyelmeztetnek, hogy a szuezi kérdéssel felszított közép-keleti puskaporos légkör nem kedvez a ka­Iandorkodásnak. Ide kívánkozik a Monde című fran­cia lap egy további idézete: „Az arab nemzetek nemzeti és szociális fej­lődése megváltoztathatatlan. A gyar­mati rendszer, legyen közvetlen vagy közvetett, nyílt vagy álcázott, ha­lálra van ítélve. Ugyanígy a feudális rendszer is. Az igaz, hogy még élet­képes egy bizonyos ideig, de nem túl sokáig. A fejlődést lehet fékezni, de megállítani soha. Valamennyi rea­lista politikának, amely számol a jö­vővel, ezen JZ úton kell haladnia: inkább megegyezésre törekedni s függetlenségért harcoló nemzetek­kel, mint ^Mmbeszállni velük. Inkább a feltörekvő szociális rč-teget kell segíteni; r nt a hanyatló feudális rendszer ­n a kérdésben az USA világosát it, mint szövetségesei — persi ..eg kell értenie, hogy nem lehet egyik gyarmati rendszert egy másikkal pótolni, a politikai ural­mat gazdaságival felcserélni. Az arab államokat nem lehet „guatemalizálni". (Utalás az USA-nak Guatemala füg­getlenségének elfojtására tett intéz­kedésekre). Nem a kommunisták találták ki, ha­nem a történelem szülte. Nemzetközi ellenőrzés vagy nemzetközi együtt­működés? A szuezi problémában ez a kulcs­kérdés. Egyiptom új javaslata bizto­sítja a nemzetközi együttműködést. Ezen az alapon lehet elindulni a bé­kés megoldás felé. Csakis ezen az alapon, amely nem sérti Egyiptom nemzeti szuverenitását. Az új nyugati javaslat elfogadhatatlan. Eden mi­niszterelnököt az angol alsóházban kinevették, mikor ismertette az új társaság létrehozásának tervét. A munkáspárti képviselők bizalmatlan­sági indítványt nyújtottak be Eden kormánya ellen. Ha a többség támo­gatni is fogja a kormányt, ez a tény, egy kicsit talán gondolkozóba ejti a „nemzetközi ellenőrzés" elvakult akarnokait. A kellemetlenebbik „ultimátum" Az ötös bizottság Nasszer elnök­höz továbbított tervét a lapok „ulti­mátumnak" nevezték. De az elmúlt héten még egvszer napvilágot látott ez a szó. A Daily Mail nevezte így az angol szakszervezeti főtanács ha­tározatát. Ultimátum az angol kor­mányhoz. Ezt egy kicsit másképp fo­gadták Londonban, mint ahogy a má­sikat Kairóba küldték. A gazdasági nehézségek tornyosul­nak Angliában. (Franciaországban is állami kölcsönt bocsátott ki a Mollet­kormány az algériai háború költsé­geinek fedezésére.) Macmillan pénz­ügyminiszter a gazdasági nehézségek leküzdésére nem kevesebbet követelt a szakszervezetektől, mint szigorú bérrögzítést, persze a kongresszus elvetette ezt a taktikát és követelte, hogy a katonai kiadások csökkenté­sével oldják meg a gazdasági prob­lémákat. A szuezi katonai előkészü­letek százezreket emésztenek fel és a konzervatív kormány ezt a dolgo­zókon akarja behozni. Foglalkozott a kongresszus az automatizáció kirob­bantotta problémával és követelte a hidrogénbomba-kísérletek beszünte­tését. A szakszervezetek ultimátuma a balratolódás jele és a munkások és munkaadók közötti súlyos harcok előszele. A kormánynak eddig sike­rült a jobboldali szakszervezeti ve­zetők segítségével leszerelni a radi­kális követeléseket. Ezen a kong­resszuson azonban ez nem sikerült és a következő időben még nehezeb­ben megy majd. Segítség a 3000 sziget országának Nemrég egy, konzervatív brit kép­viselő azt mondta, hogy Ciprus még nem érett meg az önállóságra. Most járja a szuverenitás iskoláját. A nemrég függetlenné lett Egyiptomot pedig francia és angol csapatok fe­nyegetik. De a Szovjetunióban Szu-' karno elnök, a fiatal Indonéz Köz­társaság elnöke hosszúlejáratú köl­csönről tárgyalt és az ország békés építéséhez a Szovjetunió segít-' ségét kérte. Még emlékszünk arra, hogy néhány hónappal ezelőtt Szukarno amerikai útján elhangzott beszédeiben milyen kijelentéseket tett a gyarmatosítás és a népek leigázásának imperialista politikája ellen. Az erőpolitika hívei bizonyára nem nagyon örülnek Szukarno alábbi sza­vainak, amelyeket a Szovjetunióból távozva mondott: „A Szovjetuniót már régen ismerik az egész világon, de sokan még nem tudják, hogy va­lójában mit is jelent a Szovjetunió. Sokan azt állítják, hogy a Szovjet­unió állítólag háborút akar és a Szov­jetunió népe erre törekszik. Már két hete a Szovjetunióban vagyok. Sok emberrel találkoztam itt, és most az egész világnak ki akarom jelenteni, hogy a Szovjetunió nem akar hábo­rút, hogy a Szovjetunió népei szere­tik a békét." Mégis megszületik a békeszerződés A lapok már beszámoltak róla, a japán kormány úgy döntött, hogy Si-. gemicu miniszterelnök a szovjet— i japán tárgyalások folytatására a na-í pókban Moszkvába utazik. Abban, hogy mindeddig Japán és a Szovjet­unió között nem rendeződtek a kap­csolatok, nagy része van az Egyesült Államok politikájának, amely több ok-s\ nál fogva nem szívesen látja a szov­jet—japán kapcsolatok javulását. Ez a javulás ugyanis azt jelenti, hogy az USA korlátlan uralmának Japán­ban leáldozóban van napja. Az ame­rikai intrikák jellemzésére elég meg­említeni, hogy most, mikor a japán kormány lemondott a Szovjetunióval' szemben támasztott területi követe-: lésekről, a szovjet—japán tárgyalá­sok során, Amerika jegyzékben kö­zölte a japán kormánnyal, hogy tel­jes mértékben támogatja Japánnak a Szovjetunióval szemben támasztott területi követeléseit. A japán közvélemény hangja azon­ban sokkal erősebb, mint az amerikai jegyzék hatása. Reméljük, hogy a most elkövetkező tanácskozásokból megszületik végre a békeszerződés. A bonni csel Befejezésül még meg kell említe­nünk a Német Szövetségi Köztársa­ságnak a nagyhatalmakhoz intézett jegyzékét, amelynek állítólag az a célja, hogy „kezdeményezze Német­ország újraegyesítését". Ezt a jegy­zéket azonban sem a Nyugat, sem a nyugatnémet közvélemény nem fo­gadta oly lelkesedéssel, ahogy azt Adenauer várta. A nyugatnémet la­pok kételi/ednek a jegyzék őszinte­ségében. Amikor a bonni kormány hadjáratot folytat az ország demok­ratikus erői ellen, nem lehet őszinte az a kívánság, hogy békés tárgyalá­sok útján egyesítsék Nyugat-Német­országot az NDK-val, ahol minden hatalom a dolgozók kezében van. Né­metország békés egyesítésének útja nyitva áll, s a két Németország kö­zös ügye. Szűcs Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom