Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-14 / 257. szám, péntek

Példát vehetnek tőlük Szeptember elején a királyhelmeci járási nemzeti bizottság a szövetkezet vezetőségével karöltve gyűlést tartott, amelyen megtárgyalták a mezőgazdasági problémákat. Én, mint járási instruktor, Perbenyiken vettem részt ezen a gyűlésen; Illés elvtárs brigádvezetőn és Pollák elvtárs szakagronómuson kívül még húszan voltak jelen és közösen megtárgyalták, miképp biztosítsák az ősziek idejében való vetését, a betakarítás gyors elvégzését, s a takarmányalap biztosítását. A nemzeti bizottság a szövetkezet vezetőségével a következőket határozták: annyi őszi keveréket kell vetni, hogy tíz darab szarvasmarhára egy hektár őszi takarmány jusson. Ezenkívül megjelölték az ősziek vetésének pontos határidejét, hogy betartsák az agrotechnikai szabályokat. Eddig már 25 hektár gabonát, 10 hektár őszi keveréket és 11 hektár repcét vetettek el, ezenkívül 650 köbméter takarmányt silóztak el. Perbenyik közséq az első

k közé tartozott a járásban, amely a terménybeadást túlteljesítette. Eddig 130 százalékra teljesítette a gabonabeadást. A szövetkezeti tagok minden ledolgozott munkaegységre 3 kilogramm terményt kaptak. Burgonyából eddig 50 mázsát |fltak be, de vállalták, hogy október 10-ig 110 százalékra teljesítik a burgonyabeadást. A növényi termékeken kívül a perix-nyiki szövetkezet példásan teljesíti az állati beadást is. Igy például a mai napig 20 000 liter tejjel teljesítette túl tervét, sertéshúsból pedig 41 mázsát adott be terven felül. A szövetkezet átlagos napi tejhozama egyébként egy tehén után hét és fél liter tej. Nem ártana, ha a szomszédos Dobre község példát venne a perbenyiki ÉFSZ-től, amely bebizonyította, hogy magasabb hozamot csakis nagyüzemi gazdálkodással lehet elérni. Gross Emil, Perbenyik. Nagyobb jogkör — nagyobb f eíelősség A Kassai Járási Nemzeti Bizottság dolgozói nyilvános közgyűlésen tárgyalták meg a szlovák nemzeti szervek hatáskörének kibővítésére vonatkozó új törvényeket. Többek között beszéltek azokról a feladatokról is, melyek ezzel kapcsolatban a Kassai Járási Nemzeti Bizottságra várnak. Habár az egységes földművesszövetkezetekben nagy eredményeket, magas hektárhozamokat értek el a kassai járásban s a jutalmakat is rendszeresen folyósítják a szövetkezeti tagoknak, mégis nagy feladatok várnak megoldásra. Ki kell szélesíteni a létező szövetkezetek tagsáqát és eqyben új szövetkezeteket kell alapítani, hiszen a járásbari 93 község közül ötvenben még nincsen szövetkezet. Ebben az évben bizonyos sikereket értek el az új szövetkezetek alakításában, mivel az elmúlt évtől tizenegy úi földmű-.fsszövetkezetet alakítottak, melyben 290 kis- és középparaszt gazdálkodik. A régi szövetkezeti tagok azonban nem szívesen fogadiák maguk közé az új taqokat és hangoztatják, hogv ök a szövetkezetet megalakították, fe'virágoztatták és ezért nincs szükségük újabb tagokra. A nemzeti bizottságokra nagy feladat vár: meg kell győzni a szövetkezetek tagjait, hogy az egész lakosság jóléte érdekében fel kell hagyni ezekkel a káros nézetekkel, különösen Enyickén, Semsén és Sacán. Iván Sándor, Kassa. A KASSAI JÁRÁS S

ZÖV

ETKEZETE

I ' ' rÁl SEM FELEDKEZNEK MEG ® SiSOZaSfOl A cséplés és begyűjtés befejezése után a kassai járásban hozzáláttak a silózáshoz. A szinai EFSZ eddig már 1500 köbméter őszi bükkönyt és csalamádét silózott le. Annak ellenére, hogy a nagy szárazság következtében nem volt olyan termés, mint tavaly, a silótakarmányokból megközelítőleg a múlt évi ^mennyiséget biztosítják. Ezt úgy érik el, hogy minden kukoricaszárat lesilóznak. A kenyheci szövetkezetben is folyik a munka. Szeptember 5-ig 500 köbmétert silóztak le. Kenyhecen a silózásnak új módszerét vezetik be — ősszel burgonyát is silóznak. Ezt a módszert már tavaly több állami gazdaságban kipróbálták, s jól bevált. Nemcsak az az előnye, hogy sokkal jobb és táplálóbb takarmányt ad, hanem a lesilózott burgonya biztos helyen van, s nem kell attól félni, hogy a kemény télen megfagy. A silózás jól halad a miglé^i szövetkezetben is. Noha eddig még csak 250 köbmétér az eredmény, ezt a mennyiséget többszörösen túl akarják szárnyalni. —ki— Hírek a gabonabeadásról és őszi munkákról A rimaszombati járás augusztus végén vállalt kötelezettségét a gabonabeadásban 100,15 százalékra teljesítette. A sikeres teljesítésben a szövetkezet mellett a magángazdálkodók is jelentős érdemeket szereztek. Elérték azt, hogy tervüket jóval a meghatározott idő előtt teljesítették. A munka persze tovább folyik a még szebb eredmények eléréséért. * * * A füleki járás EFSZ-ei az őszi repce vetését határidőre 102,9 százalékra teljesítették. Közvetlenül a vetés után kiadás eső érte a földeket, ennek folytán ma már mindenütt szépen ki is kelt a repce. A szövetkezet példás teljesítménye mellett feltűnő, hogy a járás magángazdálkodói — Csákányházán, Rátkán, Egyházasbáston és Csornán — az őszi repce vetésénél lemaradtak. Pedig csupán 10 hektárnyi terület vetéséről van szó, s az esőzés folytán már a száraz időjárás sem gátolhatta az említett községek gazdáit a vetésben. # * * A fülekkovácsi EFSZ-ben az idén is sikerrel végezték el az aratási és cséplési munkákat és a beadással is jól állnak. Augusztus utolsó napján öt hektáron elvetették az őszi repcét, amely azóta már szépen zöldül. A repcén kívüli hat hektáron őszi keveréket vetettek el, most pedig az őszi árpa és a rozs vetésén kívül folytatják a silúzást. Követendő példa A védnökségi üzem nyújtotta segítség keretében a szinai szövetkezetben 21 napig csépelt Aiojz Müller, a kassai húsipari vállalat alkalmazottja, mint cséplőgépkezelő. Müller elvtárs cséplőgépével olyan eredményt ért el, amilyent a kassai járásban egyetlen cséplőgépkezelő sem tud felmutatni. A cséplés idején több mint 50 vagon gabonafélét csépelt ki. A kassai húsipari vállalat több más dolgozóia is segített a szinai szövetkezetnek az aratási és cséplési munkákban. Segítségnyújtásuk egyedülálló és követendő példa a kassai járásban. —ki— »» Mi együtt érzünk a német néppel" A kassai járás tanítóinak több mint négyszáz tagú serege aktívára jött össze, melyről tiltakozó táviratot küldtek a bonni kormánynak Németország Kommunista Pártja betiltása ellen. Többek között ezt írják: Mi, a kassai járás tanítói, akik részt vettünk a mai konferencián, megdöbbenéssel fogadtuk azt a hírt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság legfelsőbb bírósága betiltotta a német nép jogaiért harcoló Kommunista Pártot. Mi együtt érzünk a német néppel, melynek szabadsága így veszélyeztetve van. Egységesen követeljük Németország Kommunista Pártja betiltásának viszszavonását, a bebörtönzött kommunisták szabadlábra helyez*^.t, és az elkobzott vagyon visszatérítését. Mató Pál, Felsőcsáj. Nagyobb segítségre van szükség Alsó Mislyének lakosai szorgalmasak. Jó földjeik a Hernád mentén terülnek el. Szépek a gazdasági eredmények náluk is, de szebbek lehetnének, ha végre összefognának, szövetkezetet alakítanának. E cél megvalósítása érdekében élénk felvilágosító munka folyik, különösen a helyi nemzeti bizottság tagjai részéről, akik azt akarják, hogy még az idén alakítsák meg a községben az egységes földmüvesszövetkezetet. Enr.ek a felvilágosító munkának az eredménye már meg is mutatkozik, amennyiben a községben eddig már 11 gazda írta alá a belépési nyilatkozatot. Szükséges itt azt is megjegyezni, hogy a környék szövetkezetei, így Hernádzsadány, Csány, Nádasd, Gönyü példás eredményeket értek el; ezek megkönnyítették a felvilágosító munkát. Alsó Mislye vezetői minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az őszi munkákat már közös nagy táblákon végezhessék. Nagyon helyes lenne, ha az ilyen községet a járás jobban felkarolná és komoly támogatást nyújtana neki minden téren, hogy a kezdet nehézségeit a szövetkezet megalakításánál minél előbb leküzdje. I. S. Mikor kezdik meg a tanítást Csécsénypatonyban? A hónap elején új tanév kezdődött iskoláinkban. Csak Csécsénypatonyban nem. Pedig előkészületek voltak ehhez itt is. A mihályfai helyi nemzeti bizottság tanácsa augusztus 27-én jegyzőkönyvbe foglalt egy határozatot, mely szerint Kiss József egyedül lakó személynek más lakást biztosítanak és helyébe Szarvas Dénes költözködik be harmadmagával. Az utóbbinak | lakását iskolahelyiségnek szánták. Kitakarítását a nőbizottság vállalta. A határozatot azonban nem hajtották végre. A helyi nemzeti bizottság nem értesítette ki idejében az érdekelt feleket. Igy történhetett meg, hogy az iskolának sránt helyiségek még máig is foglaltak és tizennyolc gyermek nem kezdhette meg itt a tanulást. Havran Ferencné, Csécsénypatony Változik az élet Trnaván mezőgazdasági kiállítás nyílik A kiállítás 1956. szeptember > 23-án veszi kezdetét és október 5-én ér véget. Minden látogató számára tanulságos dolgokat mutat be és különösen az első ötéves tervben elért fejlődésünkről ad szemléltető képet. A különböző fajta terményeken kívül bemutatja a gépesítés egyre tökéletesebb formáit. Annak érdekében, hogy minél többen látogassák meg a kiállítást, mindenki számára biztosítják az utazási kedvezményt. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya minden szövetkezetnek utazási igazolványokat bocsát rendelkezésére, s ez 20 százalékos kedvezményre jogosít. A kedvezményes utazás csoportok számára épp úgy érvényes, mint az egyének számára. Legyen a kiállítás megtekintése minden szövetkezeti tag szívügye, mert az ott látottak komoly segítségünkre lesznek a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésében. Egyébként mindenki bővebb tájékoztatást nyerhet a kiállítással-kapcsolatban a helyi nemzeti bizottságon. Vámos Lajos. Az elmúlt 10 év folyamán Doborgaz (somorjai iárás) is sokat fejlődött. Községünket bekapcsolták a villany, autóbusz és telefonhálózatba. Doborgazon már épül a 27-ik új ház. A nádfedelű házak lassanként eltünedeznek. Majdnem minden házban van rádió, sőt az sem ritkaság, hogy mosógép is. A lakosság napról-napra egyre többet vásárol. Örvendetes, hogy az utcákon nem látni rongyosan járó gyerekeket, sem Tedig olyan embereket, akik valamikor rongyosan, piszkosan egy darab kenyérért házaltak. Vannak még hiányosságaink is. mégpedig a kultúrmunka terén. Ennek fő oka a kultúr helyiség hiánya. Jó volna, ha addia is, míg a betervezett kultúrház felépül, az illetékesek foglalkoznának az eddig használt kultúrterem javításával. Varga Nándor, Doborgaz. HAT CSALÁD NYUGALMÁÉRT Az ötezres kormányakció keretében 1953 őszén öt dolgozó társammal jó munkánk jutalmául engedélyt kaptunk családi ház építésére. Az építkezéseket 1954 tavaszán kezdtük meg, s 1954 őszére kettő teljesen el is készült, négyet pedig 1955 tavaszán fejeztünk be. Ez eddig rendben is volna. Most jött aztán a kemény dió. Mert mit jelent egy házat felépíteni ahhoz a fáradsághoz képest, amibe a lakhatási engedély megszerzése kerül a füleki járásban. Ön bírálatot Gondolatok a sajtónap előtt feje légy telhetetlen! Ne akarj ' mindent egyszerre látni. Ne számold a hónapokat vagy heteket, mikor mehetnél külföldre. Voltál nemrég a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, a Román Népköztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban. Mit akarsz még? — szólal meg egyre gyakrabban ébredező lelkiismeretem, amikor vágyakózva azt tanulmányozom, mikor és hová lehetne külföldre utazni. — Ne légy, telhetetlen! Ismered már annyira hazádat, hogy csak külföldi élmények után vágyódsz? Otthon nem találsz már elég szépet? A hazai táj, a hazai ember, a hazai eredmények nem lelkesítenek írásra? Jártál köztársaságunkban már mindenütt? Ismered a termelés, a tudomány, a művészet, a sport élenjáró dolgozóit? A mi népünk életéről, munkájáról, öröméről. nehézségeiről eleget írtál? Az ő értékes tapasztalataik, példáik nem elég jók? Az otthoni események nem eléfi érdekesek? Üjságíró létedre nem hegyezed a füled, nem hegyezed a ceruzád ? Otthon nem bizsereg írásra a tenyered? Lelkiismeretem részéről komoly figyelmeztetés hangzott el. Aztán jöttek egyre nagyobb számban és egyre messzebbről is a külföldi turisták. Alig győztek betelni a mi földünk gyönyörűséges tájaival, a mi életünk diadalmas építőivel. A vietnami katolikus papok, az Egyesült Államokbeli rabbik is a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak a nálunk látottakról. Mindez gondolkodóba ejtett. Az önbírálat helyénvalósága és parancsoló időszerűsége nem hagyott nyugton. Hisz otthon rengeteg a látni, néznivaló. Otthon könnyebb ismerkedni jellegzetes történelmi városokkal, falvakkal, kedves emberekkel, figyelemre méltó hagyományokkal és főleg sok-sok újjal. Büszkék lehetünk hazánkra, dolgozóinkra, eredményeinkre. És ami a legfontosabb: itt minden a miénk, a sajátunk. E

vek óta Prágában élek. És ha az újságíró számára a főváros, mint anyagforrás kimeríthetetlen is, e téren — jól-rosszul — de teljesítem kötelességemet. Nem érzek benső szorongást, hogy Prágát nem ismerem és senki sem vádolhat azzal, hogy nyüzsgő életéről keveset írok. Ám ha olykor magam mögött érzem a főváros zsibongó forgalmát — és éppen ez a baj, hogy aránylag keveset vagyok vidéken — könnyebbnek, fiatalabbnak érzem magam és minden apróságot érdeklődéssel figyelek, minden újszerűséget kíváncsisággal fogadok. Minden hazai utam tanulságos, hasznos. Mit állapíthatok meg? Hogy . barátaink élnek szerte a köztársaságban. A dolgozó milliók számára az élet együttélést jelent, ahogyan egy évszázaddal ezelőtt Medgyes Lajos magyar költő akkori Békeszózatában megénekelte : A rendszer volt csak a hibás. Mely osztályfalakat rakott, A rendszer volt csak a hibás, Nem pedig a népek maguk: „Nemes" képzé csupán a nemzetet, Ha bármelyik népfajból eredett. A „magyar" épp úgy szolga volt, Ha címert nem mutathatott. Mért gyűlölnétek hát egymást, Ti különajkú népfajok?! Mit látok országjárásom alkalmából? Mindenütt szorgos munkát, felmérhetetlen eredményeket, lelkes feléledést, buzgó tenniakarást. Qersze külföldre is kell járni, írónak, újságírónak különösen. Hadd bővítsük ismereteinket baráti országokban, különféle népek között. Ezekre az utakra felvértezzük magunkat. Tanulunk földrajzot, történelmet, irodalmat, természettudományt, politikai gazdaságtant, marxizmust-leninizmust és mindenekelőtt nyelveket. De nem méltányolhatja az ember eléggé a külföldet, a világot, ha nem ismeri aprólékosan szülőhazáját, anyanyelvét, a hazai népek nyelvét. Rendszeres hazai városjárás, falujárás elengedhetetlenül szükséges az újságírónak, hogy lapunk hasábjaira azt jegyezhessük fel, ahogyan a mi új embereink élnek. Mégis csak ez érdekli leginkább a mi olvasóinkat. őszintén bevallom, nem ismerem eléggé a cseh-morva vidéket. Aránylag keveset vagyok Prágán kívül. Pedig az olvasó fokozza az újságíróval szemben követelményeit. Mihalik Zoltán löketi olvasónk, amikor Chebről írt cikkemet olvasta, hozzám írt levelében kifogásolta, miért nem látogattam meg, ha már olyan közel voltam? Nem érdekel talán a sorsa? Pedig egyszer azt írtam róla, hogy „szebb, jobb jövőnk építője". Ez pedig nagy szó. Végleg elmúlt az a felelőtlen kor, amikor az újságíró megérkezett egy városba és pár órai tartózkodás után már hangulatos „irodalmi" riportban számolhatott be olvasóinak. Am miről, ha nem üres általánosságokról. Hiszen érdeklődni se volt ideje a mindennemű új iránt. Ideje sem volt lelkesen, pártosan, szenvedéllyel a dolgok mélyére tekinteni, még kevésbé írásával az eseményekbe beleavatkozni, azokat a nép teremtő erejével együtt formálni, legfeljebb kívülről, tárgyilagos, hűvös felületességgel szemlélni a dolgok folyását. Ideje se volt megismerkedni azokkal a gondolatokkal, amelyekkel a város, vagy falu dolgozói ébrednek és lepihennek, ideje se volt megismerni a valóságot. Ilyen újságírók ma már nem állják meg a helyüket. A z olvasóink előtt jól ismert ál** lamdíjas Jan Drda író chilei és brazíliai útijegyzetei nemrég jelentek meg könyvalakban. Milan Schulz, ez a tehetséges fiatal cseh itcdalmár az ú.i Drda-könyv -.smertetését így fejezte be: „Meg nem szűnő érdeklődéssel olvastam a „Forró talajt". (Horká pűda.) Olvastam és olvastam ... Azután e könyvpéldány és a feltornyosuló napilapok láttára a következő határozat íródott le az előttem fekvő papírra: Az épnen most kiadott „Forró talaj" vitathatatlan értékével kapcsolatban és az újságírói tevékenység minőségének fokozása érdekében Jan Drda megbízást kap, hogy egy esztendő leforgása alatt riportsorozatot írjon — Csehszlovákiáról. A határozat ellenőrzéséért saját olvasótábora a felelős." M

ilan Schulznak igaza van. Fején találta a szeget. Drda is újságíróként kezdte a pályáját. És ha mi nem is vagyunk Drdák, az írásnak olyan élvonalbeli mesterei, a felhívás minket is érint, Csehszlovákiai magyar újságírókat talán még fokozottabb mértékben. ígérjük hát meg, fogadjuk meg a sajtónap előtt: Többet fogunk írni, változatosabban, az ország minden részéről, mert bőven van mit írni kiváló embertársainkról, állandó fejlődésünkről, szeretett köztársaságunkról, drága hazánkról. Szily Imre Nem hallgathatom el azt se, hogy mi is elkövettünk egy komoly hibát. Ugyanis nem tartottuk be a „típustervet" és kivételt ez alól csak utólag kértünk, amit a kerület már nem haqyott jóvá. Ogy kezdődött tulajdonképpen az egész, hogy érdeklődtünk a füleki JNB építészeti ügyosztályán Balázs elvtársnál, hogy miként lehetne a tervrajzon változtatást eszközölni. Azt tanácsolta, hogy — miután az SBK n. v. losonci igazgatósága teljes műszaki felügyeletet vállalt ezen építkezések felett — forduljunk az SBK által kinevezet építészeti felügyelőhöz, Mrtwík elvtárshoz. Ogy is tettünk. S pár hétre rá megkaptuk az új rajzokat az általunk kért változtatások figyelembe vételével. Azt hittük, minden rendben van, felépítettük a házakat. Mikor készen voltak, akkor követelte tőlünk a JNB építészeti ügyosztályának vezetője a KNB e változtatásokra vonatkozó jóváhagyását. Már pedig ilyen nekünk nem volt. Ezzel elkezdődött a véget nem érő kálváriajárás. Megkezdődött a kiszállások sorozata a JNB-ről, a KNB-ről, az SBK nemzeti vállalat igazgatóságáról, sőt két ízben még Bratislavából is. Az újonnan készült rajzokkal és egyéb iratokkal már be lehetett volna fedni a házat, sőt a kiszállások költségeiből egy újabb családi házat lehetett volna építeni. De lakhatási engedélyt még nem kaptunk! Igaz, ez év januárjában kaptunk ideiglenes lakhatási engedélyt, de a rendeset, az igazit nem kaphatjuk meg mindaddig, míg ügyünket nem rendezik. Büntetőeljárást is indítottak ellenünk a múlt év tavaszán, de közbejött az amnesztia és így ez a kérdés megoldódott. Talán mégsem lehetne azzal vádolni az illetékeseket, hogy elhamarkodott munkát végeznek, ha végre két év után egy ilyen egyszerű kihágási ügyben rendet teremtenének. Hat család nyugalmát is jelentené ez egyúttal. Czipó János, Adamec r.ászlö Fábián Ferenc, Nagy József, Fazekas András, Szabó János. Konrádovce. U J S / '"i 1956. szeptember 14.