Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-13 / 256. szám, csütörtök

Az NDK kormányküldöttsége hasaérkezett Csehszlovákiából Berlni. (CTK) — A Német Demok­ratikus Köztársaság kormányküldött­sége Ottó Grotewohl miniszterelnök vezetésével szeptember 12-én a dél­előtti órákban visszatért Berlinbe. A küldöttséget a berlini Ostbanhofon a politikai pártok és szervezetek tftzető: fogadták. Ottó Grotewohl miniszterelnök az üdvözlő beszédre adott válaszában ki­jelentette, hogy az NDK kormánykül­döttségének prágai jelentőségteljes tanácskozásai hozzájárultak a német és a csehszlovák nép barátságának elmélyítéséhez és az európai béke megszilárdításához. Az állami látoga­tás alkalmával aláírt egyezmények nagy jelentőségűek az egész szocia­lista táborra nézve. Kínában választások folynak Peking. (CTK) — A Kínai Népköz­társaságban most folynak a választá­sok a népi államhatalom alsóbb szer­veibe, a népképviseletek helyi gyűlé­seibe. Pekingben a Hsuanvu kerületben szeptember 9-én kezdték meg a vá­lasztásokat, amelyeken a választásra jogosultak 91,5 százaléka vett részt. Megválasztották a helyi képviselet 214 tagját. A megválasztottak között 70 munkás és 50 nö van. A kerület la­kosságának valamennyi rétege képvi­selve van a helyi testületben. Az ENSZ arab-ázsiai csoportja megvitatta az algériai-kérdést Az ENSZ arab—ázsiai csoportja — az AFP közlése szerint — hétfőn zárt ajtók mellett összeült, hogy Algériá­ról tanácskozzék. A tájékoztatások szerint a csoporton belül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az „algériai ügynek" az ENSZ-közgyülés napirendjére tűzését. Döntés még nem történt, a J c.oport a jövő héten újból összeül. Pakisztánban az ellenzék vezetőit kérték fel az új kormány megalakítására Mohammed Ali. a szombaton le­mondott miniszterelnök nem volt haj­landó vállalni az új kormány meg­alakítását, s ezért Iszkander Mirza elnök hétfőn H. Szuravardit, az ellen­zék vezetőjét kérte fel kormányala­kításra. Szuravardi később bejelentet­te, hogy elfogadta az elnök megbí­zását és koalíciós kormány alakításá­ról tanácskozott a pártok vezetőivel. összetűzés az Izrael-jordániai határon Párizs. (ČTK) A Francé Presse hír­ügynökség amani (Jordánia) tudósí­tójának közlése szerint Jordánia had­seregének képviselője kijelentette, hogy egy század izraeli katona szep­tember 10-én átlépte a demarkációs vonalat és Hebron térségében jordá­niai területre hatolt be. Az izraeli ka­tonák tüzet nyitottak a földművesek­re és a jordániai nemzeti gárda tag­jaira. A jordániai járőrök az izraeli katonákat visszavonulásra kénvszeri tették. Az összetűzés folyamán hat izraeli katona elesett, a jordániai nemzeti gárda egy tagja pedig meg­sebesült. Jordánia hadseregének kép­viselője közölte, hogy Jordánia ezen összetűzés miatt tiltakozott az ENSZ megfigyelőinek törzskaránál. Angol-francia „haditanács" Cipruson Az AP jelentése szerint a Cipruson állomásozó francia és angol ejtőer­nyős csapatok legfőbb parancsnokai hétfőn tanácskoztak „azoknak a közös hadmüveleteknek terveiről, amelyeket végrehajtanának, ha háború törne ki Szuez miatt". A múlt héten több ezer francia ej­tőernyős érkezett Ciprusra és a na­pokban újabbak érkeznek. Szabri Asz­szali, szíriai miniszterelnök felhívta Franciaország figyelmét arra, hogy Szíriát „nyugtalansággal tölti el" a francia csapatok nemrégiben történt Ciprusra szállítása. Averoff görög külügyminiszter a DPA tudósítójának kijelentette: „A ciprusi önkormányzati jog elvi kér­dése az egész görög politika legfőbb ügye." Görögország hajlandó tárgyal­ni „minden ésszerű és becsületes cip­rusi megoldásról. A tárgyalások fel­vétele azonban nem Görögországtól függ". (MTI) Véres összetűzések Algériában Párizs, szeptember 11. (MTI) — Az algériaiak Mostaganem vidékén több autót támadtak meg és egy euró­pai gazdaság ellen is támadást intéz­tek. Relizane helységben két francia katonát megölt egy gránátrobbanás. Egy rendőrt súlyosan megsebesítettek. Tlemcenben bomba robbant egy mo­ziban. A helység közelében egy te­hervonat aknára futott. Algír közelé­ben öt helyen csaptak össze a fran­cia egységek algériai fegyveresekkel. Oranban a megyefőnököt támadták meg. A lövések a megyefőnök kísére­tében levő két tisztviselőt és három rendőrt megsebesítettek. A rendőrök tűzharcban lelőtték a támadó algé­riait. Bonéban folytatódnak a rendőri in­tézkedések. A város egyik kerületét körülvette a rendőrség, csendőrség és katonaság. Ezerkétszáz személyt előállítottak és 40-et letartóztattak. Észak Szurr.atrában -40 Odú munkás sztrájkol Dzsakarta, szeptember 11. (MTI) — Három, nem kommunista szakszerve­zethez tartozó 40 000 munkás hétfőn általános sztrájkot indított az „Av­ros" társaság valamennyi észak­szumatrai gumiültetvényén — jelen­ti az AFP. A sztrájk szeptember 15­ig tart és a munkások bérkövetelései indították el. Csehszlovák nap a bécsi nagyvásáron Bécs. (ČTK) — Szeptember 11-én a bécsi nagyvásáron sok vendég rész­vételével a csehszlovák pavilonban csehszlovák napot tartottak. A pavi­lont felkereste F. R. Dworak, az oszt­rák Szövetségi Kereskedelmi Kamara elnöke, az osztrák kereskedelmi élet több személyisége, valamint a külföldi expozíciók képviselői. Jelen volt Emil Žatloukal csehszlovák gépkocsi és mezőgazdasági gépipari miniszter, Ján Franz mérnök, a nehézipari mi­niszter* helyettese és dr. Otakar Va­šek bécsi csehszlovák követ. A ven­dégeket Jaroslav Mizera, a csehszlo­vák expozíció igazgatója üdvözölte. A bécsi nagyvásáron a látogatókat a csehszlovák "készítmények közül főképp a gépipari gyártmányok ér­deklik. - m Vasárnap, szeptemhnr 9-én ünnepélyesen nyitották meg Bécsben az őszi nem/.etközi vásárt, amelyen 2600 osztrák és 1500 külföldi cég vesz részt. Kéjünkön a bécsi nagyvásár csehszlovák expozícióját látjuk. Egy bortermelő szovhozban Egészségükre! — emeltük magasba csiszolt poharainkat,melyekben mint az „Egri bikavér" gyöngyözött a vörös bor. — Milyen bor is ez? — kérdeztem társaságunktól. — Ez a mi borunk. Geledzsik a neve, mint városunknak. Megkóstoltam és csettintettem a nyelvemmel: — Ez az­tán bor. És másnap megismerkedtem a kitűnő „Geledzsik"-et termelő szov­hozzal. Ott, ahol a geledzsiki öböl kiszélese­dik, áll egy magas fehér emlékmű. Hő­si halált halt szovjet katonák nevei vannak ráírva, akik életük feláldozásá­val védték ezt a magaslatot, amely so­hasem került az ellenség kezébe. Vér­rel áztatták ezt a kavicsos talajt a hősök, ahol ma gyönyörű szőlőültet­vény terül el köröskörül a hegy olda­lában. Bombák, lövedékek százai hul­lottak itt minden talpalatnyi földre és a nagy harcokra ma már csak az em­lékmű emlékeztet. A zöld szőlőkert örökre eltakarta a véres harcok nyo­mait. A kavicsos talajban, melyet mé­lyen szántott fel az eke, még ma is találnak vasszilánkokat. De ha körül­nézel, akkor nem látsz mást, csak azt a fiatal 112 hektárnyi szőlőt. A dombos vidékről, a napos szőlőkből szép kilátás nyílik a tengerre, ahonnan párás le­vegőt hoz a lágy szellő. Végigmentünk a két méter széles sorok között, melyeket dróthuzal vá­laszt el egymástól. Ahhoz vannak hoz­zákötve a szőlővesszők és a karó, amely nálunk elmaradhatatlan kelléke a szőlőültetvénynek, itt csak a drót­huzalt tartja 6—7 méter távolságra egymástól. A szokatlan széles sorok láttára kételkedni kezdtem; biztosan kisebb termés van itt, mint nálunk a sürűsoros szőlőkben, ahol jobban ki­használják a területet. Jól megtermett, ősz hajú ember jött velünk szemben. — Szoldatov csoportvezető — mu­tatkozott be katonásan az öreg. Rán­cos arca egészen napbarnított. Éppen a traktortól jött, amely feljebtt í Sö­rök közt kultivált, permetezett és por­zott egyszerre. — Mennyi az átlagos termés — ér­deklődtem. — Hogy mennyi a termés? Attól függ, melyik fajtából. A rizling itt nem a legkiadósabb fajta. De a múlt évben 113 mázsa termett átlagosan csopor­tunk 38,5 hektárén. A saszla, vagy az aligati jobban terem a mi vidékünkön. Hektáronként már 140—150 mázsa is termett errefelé. — És mennyi az átlagos termés a szovhozban ? — A múlt évben 88 mázsa volt, de a mi csoportunk 113 mázsát termelt és így az élre kerültünk, — válaszolt nyugodtan az öreg. Szoldatov, vagy ahogy ott hívják „batykó", nagyon népszerű ember. Nagy szaktudásáért, — már 32 éve dolgozik a szőlőben, mindenki nagyon megbecsüli. 1950-ben mint a munka hősé.t aranycsillaggal tüntette kí a szovjet kormány, 1951-ben szintén ér­demrendet kapott a kitűnő eredménye­kért. A múlt évi 113 százalékos átla­gos hektárhozamért is kitüntették. Batykó mindamellett szerény és a csoport minden tagjával barátságos kapcsolatot tart. — Tudja, elvtárs, csoportomban csaknem valamennyi munkás nő, akik hárorpéves szőlészeti szakiskolát vé­geztek. Munkájukkal nagyon meg va­gyok elégedve. Mikor megkezdődött a háború, előbb 19 férfit mozgósítottak szovhozunkból, majd lassan elment a többi is. Csak nők maradtak itt és az­óta is kitartottak. — Ebben az évben 20 hektárt fo­gunk felforgatni az új ültetés alá — dicsekedett az öreg, s közben oda­értünk a traktorhoz, amely sárga fel­hőt permetezett a levelekre és felszán­tott sorokat hagyott maga után. Ez az LTZ típusú traktor, mely 15 ember munkáját helyettesíti, három nap alatt 94 hektár szőlőben végzi el a perme­tezést. A szőlőhegy aljában, ahová elkísért minket Szoldatov elvtárs, 4 nő kötözött. A hosszú sorok kifeszített drótjaihoz spárgával fürgén odakötöz­ték a szőlővesszőket. Köztük volt Ga­lina Danielova, ugyancsak aranycsillag­gal kitüntetett szőlőmunkás, akit már Szoldatov nevelt a munka hősévé. Nem hiába tanítja őket az öreg. A fia­tal nőkre ragad a szaktudás és nem­rég, mikor a csoportjuknak gyűlése volt, már nem is Szoldatov, hanem a csoport tagjai javasolták, hogy vállal­janak kötelezettséget, hogy a 102 má­zsás tervezett termés helyett 115 má­zsát termelnek hektáronként, ami na­gyon merész javaslat. Elbúcsúztunk a munka hőseitől és az öböl másik oldalán felkerestük a szov­hoz igazgatóját. Bent az irodában megtudtuk, hogy a szovhoz a múlt évet 632 600 rubel tiszta jövedelemmel zárta. A „Sztahanovista munkáért" című fali­újság arról is tudat, hogy a szovhoz dolgozói 20 hektár új terület betelepí­tését vállalták ez évben. Trosin és Szafonov traktoristák már szép ered­ményeket érnek el a talaj előkészíté­sében. Mindkettőjük 200 százaléknál többre is teljesíti napi munkatervét. Útközben láttam is. milyen könn.vedén húzgálták ki lánctalpas traktorokkal a vastag fatörzsek gyökereit. Mert ott, ahol nemrég még a háború tönkretette erdő volt, most szőlő alá készítik elő a talajt. A szovhoz igazgatója, Nyiszatov Ivan Ivanovics kövérkés ember. Amikor visszajött az ebédről, pontosan tájé­koztatott a szovhoz gazdálkodásáról. — Minden hektár szőlő megdolgo­zására 11 ezer rubel a kiadás. Ebben az összegben benne van a munkaerő, az elhasznált anyag, gépek koptatása. De egy hektár szőlőből szovhozunkňak évente 45—50 ezer rubel bevétele van. A telepítés, talajelőkészítés 1 hektár szőlő alá 7—8 ezer rubelbe kerül. Erre a célra az állam ad kölcsönt a szov­hoznak, és ezt az összeget már a ne­gyedik évben, azaz az első termésből visszafizetjük. Nagyon jól jövedelmez tehát a szőlőtermelés itt a Fekete-ten­ger partján. — De jöjjön. elvtárs, nézze meg a borüzemünket is — intett felém az igazgató. A korszerű laboratóriummal felszerelt borüzem udvarán rengeteg egymásra rakott hordó fogadott. Éven­te itt 1000—1500 tonna szőlőt dolgoz­nak fel. Rizlingszőlő adja az itt gyár­tott háromfajta szovjet pezsgőhöz az alapanyagot, a gabarne szőlő pedig a Geledzsik bor mustját. Tehát itt gyártják azt a finom erős bort, amelyet már én is ismerek. Anna Nyikolajevna Sztaszj, az üzem vezetője hozott olyan literes laboratóriumi üve­gekben a különféle borokból kóstolóba. — Ez itt száraz bor, rizlingből — mondotta. — Milyen, száraz? Inkább a torkunk száraz a bor láttán — gondoltam ma­qamban. De tényleg, szárazbornak hív­ják itt az olyan bort, amely nincs szesszel „házasítva". — Ezt kóstolja mea még. elvtárs, töltött már vagy harmadszor a poha­ramba, de akkor már semmi különb­séget nem éreztem a sok borfajta kö­zött. Még nagyon sokáig beszélget­tünk. Az igazgató elmondta élményeit Csehszlovákiából, ahol ő hadnagyként harcolt a második világháborúban. Hej, de nem szívesen búcsúztam el ezektől a vendégszerető elvtársaktól. A Fekete-tenger friss, párás levegője szinte tágította a tüdőmet, különösen a jó bor után. HAZAFELÉ A Szovjetunióban tartózkodá­sunk idején sok ezer kilométert utaz­tunk és sok várost, falut láttunk útközben, keletet?, nyugaton, északon és délen. Szemünk előtt feltárult Szibéria hatalmas területe a Jenszej, Irtis, Ob folyóival, a Fekete-tenger csodás képe rózsás kertjeivel, üdülő­helyeivel, a Balti-tenger, a Kola fél­sziget, Ukrajna búzatáblái, ami mind felejthetetlen emléket hagyott ben­nünk egész életünkre. Mégis nem a táj, a szép természet, nem a tajga, vagy az újraépített vá­rosok hagyták bennünk a legnagyobb és legmélyebb benyomást, hanem a szovjet emberek testvéri együttélése, vendégszeretete, előzékenysége és ha­zájuk iránti forró szeretete. Ez kísért el minket mindenhová a 25 ezer ki­lométeres úton. Amerre csak utaz­tunk, kis őrházak, nagy állomások mellett Szibériában, délen, nyugaton, mindenütt találkoztunk egy és ugyan­azon óhajjal: Békét akarunk! A bé­kéért harcolunk! Néhol fehér kövek­ből volt gondosan kirakva, máshol festékkel írta valaki az üzem falára. Moszkvában színes lámpákból volt ez a mondat az épületekre szerelve. Minden formában a szovjet nép közös akaratát fejezte ki: a békeszeretetet. Annyi szenvedés után, amennyit a szovjet nép átélt hazája szabadságá­nak védelmében, érthető is ez a for­ró óhaj. A szovjet emberek mindig és min­denütt megbecsülik a szomszédaikat, akikkel barátságban, jóviszonyban akarnak élni. Csak hazafelé utazva értettem meg, miért kaptam annyi virágcsokrot a szovjet pioníroktól, komszomolistáktól, amikor hazámról, népemről kezdtem nekik beszélni, csak a hosszú út után tudtam meg, miért szeretik a szovjet olvasók annyira híres írónk, 'Kašek regényét, a Svejk, a derék katoná-t, miért szeretik da­lainkat, táncainkat. Azért, mert éppen ez a barátság, az egymás megismeré­se egyik feltétele a szoros testvéri kapcsolatok elmélyítésének, a békés építő munkának. Találkoztam sok olyan szovjet emberrel, akik hazánk­ban, Csehszlovákiában fejezték be győztesen a háborút. Ezek soha sem felejtik el Csehszlovákiát, hős parti­zánjainkat. Mikor kiszálltunk Csapon, ajándékokkal megrakodva, egy kicsit félve léptem a vámőrség szobájába, nem fognak-e valamit kifogásolni. Kinyitottam bőröndjeinket és vártam, mikor kerül rám a sor. — Haraso, tovariš! Bezárhatja. — És a fiatal szovjet vámőr még csak bele se nézett poggyászunkba. Még beszaladtam a postára, hogy feladjak egy táviratot rokonaimnak. „Köszönjük még egyszer a határról a forró szeretetet, a vendéglátást, — majd rövid gondolkodás után odaír­tam: — az egész szovjet népnek." Mikor mindezt írom, gondolatban ismét ott járok Szibériában, a Fe­kete-tenger partján, Moszkvában, Leningrádban. Eljön, tudom biztosan, eljön egyszer az az idő is, amikor sza­badságomat minden évben együtt tölthetem rokonaimnál Szibériában, a Fekete-tengeren, a Kola félszigeten. És akkor nemcsak én, hanem száz és ezer ember fogja csodálni a Sza­jani hegyek szépségét, az óriási vízi­erőmüveket, a tengert és élvezni a szovjet nép nagy vacdégszeretetét. Horváth Sándor. A hatodik ötéves tervben épült fel Kizilben a TUVAI AT fővárosában a fenti terv szerint a Szovjetek Háza Lazarov Szergej Sztyepanovics már 25 éve tanít a kizili mezőgazdasági iskolában. Képünkön fiatal agronómus jelölteknek magyaráz

Next

/
Oldalképek
Tartalom