Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-13 / 256. szám, csütörtök

Az NDK kormányküldöttsége hasaérkezett Csehszlovákiából Berlni. (CTK) — A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Ottó Grotewohl miniszterelnök vezetésével szeptember 12-én a délelőtti órákban visszatért Berlinbe. A küldöttséget a berlini Ostbanhofon a politikai pártok és szervezetek tftzető: fogadták. Ottó Grotewohl miniszterelnök az üdvözlő beszédre adott válaszában kijelentette, hogy az NDK kormányküldöttségének prágai jelentőségteljes tanácskozásai hozzájárultak a német és a csehszlovák nép barátságának elmélyítéséhez és az európai béke megszilárdításához. Az állami látogatás alkalmával aláírt egyezmények nagy jelentőségűek az egész szocialista táborra nézve. Kínában választások folynak Peking. (CTK) — A Kínai Népköztársaságban most folynak a választások a népi államhatalom alsóbb szerveibe, a népképviseletek helyi gyűléseibe. Pekingben a Hsuanvu kerületben szeptember 9-én kezdték meg a választásokat, amelyeken a választásra jogosultak 91,5 százaléka vett részt. Megválasztották a helyi képviselet 214 tagját. A megválasztottak között 70 munkás és 50 nö van. A kerület lakosságának valamennyi rétege képviselve van a helyi testületben. Az ENSZ arab-ázsiai csoportja megvitatta az algériai-kérdést Az ENSZ arab—ázsiai csoportja — az AFP közlése szerint — hétfőn zárt ajtók mellett összeült, hogy Algériáról tanácskozzék. A tájékoztatások szerint a csoporton belül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az „algériai ügynek" az ENSZ-közgyülés napirendjére tűzését. Döntés még nem történt, a J

c.oport a jövő héten újból összeül. Pakisztánban az ellenzék vezetőit kérték fel az új kormány megalakítására Mohammed Ali. a szombaton lemondott miniszterelnök nem volt hajlandó vállalni az új kormány megalakítását, s ezért Iszkander Mirza elnök hétfőn H. Szuravardit, az ellenzék vezetőjét kérte fel kormányalakításra. Szuravardi később bejelentette, hogy elfogadta az elnök megbízását és koalíciós kormány alakításáról tanácskozott a pártok vezetőivel. összetűzés az Izrael-jordániai határon Párizs. (ČTK) A Francé Presse hírügynökség amani (Jordánia) tudósítójának közlése szerint Jordánia hadseregének képviselője kijelentette, hogy egy század izraeli katona szeptember 10-én átlépte a demarkációs vonalat és Hebron térségében jordániai területre hatolt be. Az izraeli katonák tüzet nyitottak a földművesekre és a jordániai nemzeti gárda tagjaira. A jordániai járőrök az izraeli katonákat visszavonulásra kénvszeri tették. Az összetűzés folyamán hat izraeli katona elesett, a jordániai nemzeti gárda egy tagja pedig megsebesült. Jordánia hadseregének képviselője közölte, hogy Jordánia ezen összetűzés miatt tiltakozott az ENSZ megfigyelőinek törzskaránál. Angol-francia „haditanács" Cipruson Az AP jelentése szerint a Cipruson állomásozó francia és angol ejtőernyős csapatok legfőbb parancsnokai hétfőn tanácskoztak „azoknak a közös hadmüveleteknek terveiről, amelyeket végrehajtanának, ha háború törne ki Szuez miatt". A múlt héten több ezer francia ejtőernyős érkezett Ciprusra és a napokban újabbak érkeznek. Szabri Aszszali, szíriai miniszterelnök felhívta Franciaország figyelmét arra, hogy Szíriát „nyugtalansággal tölti el" a francia csapatok nemrégiben történt Ciprusra szállítása. Averoff görög külügyminiszter a DPA tudósítójának kijelentette: „A ciprusi önkormányzati jog elvi kérdése az egész görög politika legfőbb ügye." Görögország hajlandó tárgyalni „minden ésszerű és becsületes ciprusi megoldásról. A tárgyalások felvétele azonban nem Görögországtól függ". (MTI) Véres összetűzések Algériában Párizs, szeptember 11. (MTI) — Az algériaiak Mostaganem vidékén több autót támadtak meg és egy európai gazdaság ellen is támadást intéztek. Relizane helységben két francia katonát megölt egy gránátrobbanás. Egy rendőrt súlyosan megsebesítettek. Tlemcenben bomba robbant egy moziban. A helység közelében egy tehervonat aknára futott. Algír közelében öt helyen csaptak össze a francia egységek algériai fegyveresekkel. Oranban a megyefőnököt támadták meg. A lövések a megyefőnök kíséretében levő két tisztviselőt és három rendőrt megsebesítettek. A rendőrök tűzharcban lelőtték a támadó algériait. Bonéban folytatódnak a rendőri intézkedések. A város egyik kerületét körülvette a rendőrség, csendőrség és katonaság. Ezerkétszáz személyt előállítottak és 40-et letartóztattak. Észak Szurr.atrában -40 Odú munkás sztrájkol Dzsakarta, szeptember 11. (MTI) — Három, nem kommunista szakszervezethez tartozó 40 000 munkás hétfőn általános sztrájkot indított az „Avros" társaság valamennyi északszumatrai gumiültetvényén — jelenti az AFP. A sztrájk szeptember 15ig tart és a munkások bérkövetelései indították el. Csehszlovák nap a bécsi nagyvásáron Bécs. (ČTK) — Szeptember 11-én a bécsi nagyvásáron sok vendég részvételével a csehszlovák pavilonban csehszlovák napot tartottak. A pavilont felkereste F. R. Dworak, az osztrák Szövetségi Kereskedelmi Kamara elnöke, az osztrák kereskedelmi élet több személyisége, valamint a külföldi expozíciók képviselői. Jelen volt Emil Žatloukal csehszlovák gépkocsi és mezőgazdasági gépipari miniszter, Ján Franz mérnök, a nehézipari miniszter* helyettese és dr. Otakar Vašek bécsi csehszlovák követ. A vendégeket Jaroslav Mizera, a csehszlovák expozíció igazgatója üdvözölte. A bécsi nagyvásáron a látogatókat a csehszlovák "készítmények közül főképp a gépipari gyártmányok érdeklik. - m Vasárnap, szeptemhnr 9-én ünnepélyesen nyitották meg Bécsben az őszi nem/.etközi vásárt, amelyen 2600 osztrák és 1500 külföldi cég vesz részt. Kéjünkön a bécsi nagyvásár csehszlovák expozícióját látjuk. Egy bortermelő szovhozban Egészségükre! — emeltük magasba csiszolt poharainkat,melyekben mint az „Egri bikavér" gyöngyözött a vörös bor. — Milyen bor is ez? — kérdeztem társaságunktól. — Ez a mi borunk. Geledzsik a neve, mint városunknak. Megkóstoltam és csettintettem a nyelvemmel: — Ez aztán bor. És másnap megismerkedtem a kitűnő „Geledzsik"-et termelő szovhozzal. Ott, ahol a geledzsiki öböl kiszélesedik, áll egy magas fehér emlékmű. Hősi halált halt szovjet katonák nevei vannak ráírva, akik életük feláldozásával védték ezt a magaslatot, amely sohasem került az ellenség kezébe. Vérrel áztatták ezt a kavicsos talajt a hősök, ahol ma gyönyörű szőlőültetvény terül el köröskörül a hegy oldalában. Bombák, lövedékek százai hullottak itt minden talpalatnyi földre és a nagy harcokra ma már csak az emlékmű emlékeztet. A zöld szőlőkert örökre eltakarta a véres harcok nyomait. A kavicsos talajban, melyet mélyen szántott fel az eke, még ma is találnak vasszilánkokat. De ha körülnézel, akkor nem látsz mást, csak azt a fiatal 112 hektárnyi szőlőt. A dombos vidékről, a napos szőlőkből szép kilátás nyílik a tengerre, ahonnan párás levegőt hoz a lágy szellő. Végigmentünk a két méter széles sorok között, melyeket dróthuzal választ el egymástól. Ahhoz vannak hozzákötve a szőlővesszők és a karó, amely nálunk elmaradhatatlan kelléke a szőlőültetvénynek, itt csak a dróthuzalt tartja 6—7 méter távolságra egymástól. A szokatlan széles sorok láttára kételkedni kezdtem; biztosan kisebb termés van itt, mint nálunk a sürűsoros szőlőkben, ahol jobban kihasználják a területet. Jól megtermett, ősz hajú ember jött velünk szemben. — Szoldatov csoportvezető — mutatkozott be katonásan az öreg. Ráncos arca egészen napbarnított. Éppen a traktortól jött, amely feljebtt í Sörök közt kultivált, permetezett és porzott egyszerre. — Mennyi az átlagos termés — érdeklődtem. — Hogy mennyi a termés? Attól függ, melyik fajtából. A rizling itt nem a legkiadósabb fajta. De a múlt évben 113 mázsa termett átlagosan csoportunk 38,5 hektárén. A saszla, vagy az aligati jobban terem a mi vidékünkön. Hektáronként már 140—150 mázsa is termett errefelé. — És mennyi az átlagos termés a szovhozban ? — A múlt évben 88 mázsa volt, de a mi csoportunk 113 mázsát termelt és így az élre kerültünk, — válaszolt nyugodtan az öreg. Szoldatov, vagy ahogy ott hívják „batykó", nagyon népszerű ember. Nagy szaktudásáért, — már 32 éve dolgozik a szőlőben, mindenki nagyon megbecsüli. 1950-ben mint a munka hősé.t aranycsillaggal tüntette kí a szovjet kormány, 1951-ben szintén érdemrendet kapott a kitűnő eredményekért. A múlt évi 113 százalékos átlagos hektárhozamért is kitüntették. Batykó mindamellett szerény és a csoport minden tagjával barátságos kapcsolatot tart. — Tudja, elvtárs, csoportomban csaknem valamennyi munkás nő, akik hárorpéves szőlészeti szakiskolát végeztek. Munkájukkal nagyon meg vagyok elégedve. Mikor megkezdődött a háború, előbb 19 férfit mozgósítottak szovhozunkból, majd lassan elment a többi is. Csak nők maradtak itt és azóta is kitartottak. — Ebben az évben 20 hektárt fogunk felforgatni az új ültetés alá — dicsekedett az öreg, s közben odaértünk a traktorhoz, amely sárga felhőt permetezett a levelekre és felszántott sorokat hagyott maga után. Ez az LTZ típusú traktor, mely 15 ember munkáját helyettesíti, három nap alatt 94 hektár szőlőben végzi el a permetezést. A szőlőhegy aljában, ahová elkísért minket Szoldatov elvtárs, 4 nő kötözött. A hosszú sorok kifeszített drótjaihoz spárgával fürgén odakötözték a szőlővesszőket. Köztük volt Galina Danielova, ugyancsak aranycsillaggal kitüntetett szőlőmunkás, akit már Szoldatov nevelt a munka hősévé. Nem hiába tanítja őket az öreg. A fiatal nőkre ragad a szaktudás és nemrég, mikor a csoportjuknak gyűlése volt, már nem is Szoldatov, hanem a csoport tagjai javasolták, hogy vállaljanak kötelezettséget, hogy a 102 mázsás tervezett termés helyett 115 mázsát termelnek hektáronként, ami nagyon merész javaslat. Elbúcsúztunk a munka hőseitől és az öböl másik oldalán felkerestük a szovhoz igazgatóját. Bent az irodában megtudtuk, hogy a szovhoz a múlt évet 632 600 rubel tiszta jövedelemmel zárta. A „Sztahanovista munkáért" című faliújság arról is tudat, hogy a szovhoz dolgozói 20 hektár új terület betelepítését vállalták ez évben. Trosin és Szafonov traktoristák már szép eredményeket érnek el a talaj előkészítésében. Mindkettőjük 200 százaléknál többre is teljesíti napi munkatervét. Útközben láttam is. milyen könn.vedén húzgálták ki lánctalpas traktorokkal a vastag fatörzsek gyökereit. Mert ott, ahol nemrég még a háború tönkretette erdő volt, most szőlő alá készítik elő a talajt. A szovhoz igazgatója, Nyiszatov Ivan Ivanovics kövérkés ember. Amikor visszajött az ebédről, pontosan tájékoztatott a szovhoz gazdálkodásáról. — Minden hektár szőlő megdolgozására 11 ezer rubel a kiadás. Ebben az összegben benne van a munkaerő, az elhasznált anyag, gépek koptatása. De egy hektár szőlőből szovhozunkňak évente 45—50 ezer rubel bevétele van. A telepítés, talajelőkészítés 1 hektár szőlő alá 7—8 ezer rubelbe kerül. Erre a célra az állam ad kölcsönt a szovhoznak, és ezt az összeget már a negyedik évben, azaz az első termésből visszafizetjük. Nagyon jól jövedelmez tehát a szőlőtermelés itt a Fekete-tenger partján. — De jöjjön. elvtárs, nézze meg a borüzemünket is — intett felém az igazgató. A korszerű laboratóriummal felszerelt borüzem udvarán rengeteg egymásra rakott hordó fogadott. Évente itt 1000—1500 tonna szőlőt dolgoznak fel. Rizlingszőlő adja az itt gyártott háromfajta szovjet pezsgőhöz az alapanyagot, a gabarne szőlő pedig a Geledzsik bor mustját. Tehát itt gyártják azt a finom erős bort, amelyet már én is ismerek. Anna Nyikolajevna Sztaszj, az üzem vezetője hozott olyan literes laboratóriumi üvegekben a különféle borokból kóstolóba. — Ez itt száraz bor, rizlingből — mondotta. — Milyen, száraz? Inkább a torkunk száraz a bor láttán — gondoltam maqamban. De tényleg, szárazbornak hívják itt az olyan bort, amely nincs szesszel „házasítva". — Ezt kóstolja mea még. elvtárs, töltött már vagy harmadszor a poharamba, de akkor már semmi különbséget nem éreztem a sok borfajta között. Még nagyon sokáig beszélgettünk. Az igazgató elmondta élményeit Csehszlovákiából, ahol ő hadnagyként harcolt a második világháborúban. Hej, de nem szívesen búcsúztam el ezektől a vendégszerető elvtársaktól. A Fekete-tenger friss, párás levegője szinte tágította a tüdőmet, különösen a jó bor után. HAZAFELÉ A Szovjetunióban tartózkodásunk idején sok ezer kilométert utaztunk és sok várost, falut láttunk útközben, keletet?, nyugaton, északon és délen. Szemünk előtt feltárult Szibéria hatalmas területe a Jenszej, Irtis, Ob folyóival, a Fekete-tenger csodás képe rózsás kertjeivel, üdülőhelyeivel, a Balti-tenger, a Kola félsziget, Ukrajna búzatáblái, ami mind felejthetetlen emléket hagyott bennünk egész életünkre. Mégis nem a táj, a szép természet, nem a tajga, vagy az újraépített városok hagyták bennünk a legnagyobb és legmélyebb benyomást, hanem a szovjet emberek testvéri együttélése, vendégszeretete, előzékenysége és hazájuk iránti forró szeretete. Ez kísért el minket mindenhová a 25 ezer kilométeres úton. Amerre csak utaztunk, kis őrházak, nagy állomások mellett Szibériában, délen, nyugaton, mindenütt találkoztunk egy és ugyanazon óhajjal: Békét akarunk! A békéért harcolunk! Néhol fehér kövekből volt gondosan kirakva, máshol festékkel írta valaki az üzem falára. Moszkvában színes lámpákból volt ez a mondat az épületekre szerelve. Minden formában a szovjet nép közös akaratát fejezte ki: a békeszeretetet. Annyi szenvedés után, amennyit a szovjet nép átélt hazája szabadságának védelmében, érthető is ez a forró óhaj. A szovjet emberek mindig és mindenütt megbecsülik a szomszédaikat, akikkel barátságban, jóviszonyban akarnak élni. Csak hazafelé utazva értettem meg, miért kaptam annyi virágcsokrot a szovjet pioníroktól, komszomolistáktól, amikor hazámról, népemről kezdtem nekik beszélni, csak a hosszú út után tudtam meg, miért szeretik a szovjet olvasók annyira híres írónk,

'Kašek regényét, a Svejk, a derék katoná-t, miért szeretik dalainkat, táncainkat. Azért, mert éppen ez a barátság, az egymás megismerése egyik feltétele a szoros testvéri kapcsolatok elmélyítésének, a békés építő munkának. Találkoztam sok olyan szovjet emberrel, akik hazánkban, Csehszlovákiában fejezték be győztesen a háborút. Ezek soha sem felejtik el Csehszlovákiát, hős partizánjainkat. Mikor kiszálltunk Csapon, ajándékokkal megrakodva, egy kicsit félve léptem a vámőrség szobájába, nem fognak-e valamit kifogásolni. Kinyitottam bőröndjeinket és vártam, mikor kerül rám a sor. — Haraso, tovariš! Bezárhatja. — És a fiatal szovjet vámőr még csak bele se nézett poggyászunkba. Még beszaladtam a postára, hogy feladjak egy táviratot rokonaimnak. „Köszönjük még egyszer a határról a forró szeretetet, a vendéglátást, — majd rövid gondolkodás után odaírtam: — az egész szovjet népnek." Mikor mindezt írom, gondolatban ismét ott járok Szibériában, a Fekete-tenger partján, Moszkvában, Leningrádban. Eljön, tudom biztosan, eljön egyszer az az idő is, amikor szabadságomat minden évben együtt tölthetem rokonaimnál Szibériában, a Fekete-tengeren, a Kola félszigeten. És akkor nemcsak én, hanem száz és ezer ember fogja csodálni a Szajani hegyek szépségét, az óriási vízierőmüveket, a tengert és élvezni a szovjet nép nagy vacdégszeretetét. Horváth Sándor. A hatodik ötéves tervben épült fel Kizilben a TUVAI AT fővárosában a fenti terv szerint a Szovjetek Háza Lazarov Szergej Sztyepanovics már 25 éve tanít a kizili mezőgazdasági iskolában. Képünkön fiatal agronómus jelölteknek magyaráz