Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-12 / 255. szám, szerda

A bodrogszögi rizsföldeken Itt-ott még csillog a víz a rizsföldeken, javarésze azonban már a lefolyó kiadós téli takarmány. Ezenkívül a cséplési hulladékot a fiatal szarvasiét árkokban csörgedez a Bodrog felé. A marha etetésére használják fel. KELE TRE Bodrogszögi Állami Gazdaságban ké<2 szülnek az aratásra. A 65 hektárnyi rizsterület érésben van. Szakáll János, Kosztura elvtárs szívesen magyaráz meg mindent, ami a rizstermeléshez tartozik. Ami a rizstermelés anyagi réa rizstermelés 'vezetője és Kosztura szét illeti, elmondja, hogy például taKellemes dolog nyáron a Fekete-tengerben fürödni. Akik megpróbálták, azok biztosan sokáig nem felejtik el a ringó hullámokat, a forró íiapokat, a kocsonyaszerű tengeri medúzákat. Szibériából a Fekete-tengerhez, Gelendzsikbe, egy gyönyörű kis üdülő városkába vezetett az utunk. Amilyen szép ma Gelendzsik rózsás, virágos kertjeivel, gyönyörű épületeivel, annyira szét volt rombolva még néhány évvel a fasiszták bombázásaitól. Gelendzsik környékén minden talpalatnyi földet a hősök vére öntözött a Nagy Honvédő Háború idején. És ebben a városban, ahol száz és száz szovjet katona, polgár vesztette életét hazája szabadságáért, ma új generáció, elszánt komszomolisták nevelkednek, akik elhatározásaikban, hazaszeretetükben, munkájukban méltók apáik, testvéreik nevéhez, tetteihez. A Kom s z omol gelendzsiki járási bizottságán beszélgettünk egy nyári reggel a vezető titkárral, Dubinyin Nyikolajjal az ottan; építkezésekről, amikor eg.y fiatal ember lépett az irodába. — Még semmi? — kérdezte egyenesen a titkártól. — Ígérték, hogy a jövő héten lejönnek. Nézz be hétfőn — válaszolta Dubinyin elvtárs. A látogató elment, mi pedig tovább folytattuk beszélgetésünket. Néhány perc múlva ismét kopogtak. Fiatal, rövidre nyírott hajú fiú lépett a szobába. — Dubinyin elvtárs, szeretném tudni, mi van a mi utunkkal, — érdeklődött kíváncsian. — Három nap múlva befejezzük a vizsgákat, a többiek is szeretnék tudni, mikor indulunk. — Körülbelül két hét múlva indul az első csoport. És lesz kettesnél rosszabb jegyed? — Jelesen érettségiztem, Dubinyin elvtárs. — No rendben van, csak vigyázz, nehogy helyetted mást kelljen küldenünk, — válaszolta a titkár tréfálkozva. Érdeklődéssel hallgattam beszélgetésüket, s mikor a fiú kiment, megkérdeztem, hogy ki volt ő. — Egy érettségiző, aki hazánk keleti részébe jelentkezett a párt és a kormány felhívására. Nincs is most más problémánk, csak velük foglalkozunk. Higyje el, elvtárs, egy nyugodt pillanatunk nincs tőlük. Reggel kezdődik a látogatás és naponta 10— 15-en is jönnek hozzám érdeklődni, még többen telefonálnak, mind tudni akarják, mikor indulnak. Sajnos, nem tudok nekik pontos váleszt adni, mert már vagy tízszer telefonáltam a kerületre, de ott sem tudják, hogy mikor jön el az üzem munkatoborzója. Járásunkból 80 Komszomol-tag utazik keletre a párt és kormány felhívására. Csak 80 helyet kapott a járás, jelentkező pedig 350 van, s ez a szám naponta növekszik. A legjobb 80-at választottuk ki a sok közül. Nézze, itt vannak a jelentkezések. A járási titkárok gyűlésén hiába kértük, veszekedtünk, nem engedélyeznek többet. A többi járáshoz képest mi még sokat is kaptunk. Csodálkozva hallgattam Dubinyin szavait, aki asztalából egy egész csomó jelentkezést húzott elő. írógéppel, kézzel írt levelek, jelentkezések az üzemi pártszervezet, üzemi tanács és komszomol-szervezet ajánlásaival ellátva. Mindenhonnan csak a legjobbakat, legelszántabbakat ajánlják. Ezért kellett külön bizottságot összeállítani a járáson, amely kiválasztja a sok közül a 80 legjobbat. Kezembe vettem néhány levelet, melyek soraiból érezni lehetett a szovjet fiatalok elszántságát, hazaszeretetét. Dugyin Alexander Vasziljevics pl. ezt írja: „Kérem a járási bizottságot, hogy engem az élenjáró komszomolistákkal küldjön ki keletre, ahol a kommunizmus építkezésein akarok dolgozni. Legyen az én szerény munkám is egy kis láncszem hazánk nagy építkezésein Keleten." Sorba vettem a leveleket, melyek között nem egy érdekeset találtam. Például így ír 5 komszomolista leány: „Ismerjük a párt és a kormány felhívását a komszomolistákhoz, mi is részt akarunk venni a molotovi olajfinomító üzem építkezésén. Szakmánk ugyan nincs, de van forró szívünk és lelkesedésünk hazánk jövője iránt. Nagyon szeretnénk mi is Keleten dolgozni a hatodik ötéves terv megvalósításán, hogy ezzel ís elősegítsük népünk jobb jövőjét." A leányok, akik ezt a levelet írják, mint felszolgálónők dolgoznak egy üdülőhelyen. — Elmehetnénk hozzájuk? Nagyon szeretnék velük elbeszélgetni — szóltam a titkárhoz. — Természetesen, ha akarja, szívesen elkísérem. Zöld fák között széles sétányon jutottunk el az üdülőbe, ahol az öt leány dolgozott. — Zdrasztvujte, Nyikolaj Metogyievicsl Mi újság, mikor indulnak? — fogadták a járási titkárt. — Már nagyon szeretnénk utazni. A holminkat is becsomagoltuk ezen a héten és az igazgató is türelmetlen, mert nem tudja, mikorra vegyen fel helyettünk új alkalmazottakat — mondották a leányok. Várakozóan tekintettek rám, nem én vagyok-e a várva várt toborzó, s mikor a titkár bemutatott, egymás után árasztottak el különböző kérdésekkel. Vagy tizenöt komszomolista leány és fiú gyúlt össze a klubteremben, akiknek kérdéseire alig győztem válaszolni. — Hány tagja van a CSISZ-nek? Van-e nálunk szüzföld és milyen munkát végeznek a CSISZ-tagok? Hol van most a Lúčnica együttesük? Szívélyesen és barátságosan elbeszélgettünk, majd a párt és kormány komszomolistákhoz szóló felhívására és az elutazásra tereltem a beszédet. Megtudtam, hogy innen nem 5, hanem 12-en adták be a jelentkezésüket és most mindnyájan türelmetlenül várják az elutazás pillanatát. — Miért jelentkezett Keletre? — kérdeztem Fefelová Valesztyinát. — Miért? Mert szovjet polgár vagyok én is, és nekem is szólt a felhívás — válaszolta. — Tudja, elvtárs, még csak 9 éves voltam akkor, amikor szüleim elpusztultak itt Gelendzsikben, a háború alatt. Akkor még nem értettem,' miért van ez így, csak sírtam tudatlanul. Ma már tudom, miért haltak meg. Ezért jelentkeztem én is, hogy szerény munkámmal részt vehessek hazánk építésében, amelynek szabadságáért nemcsak az én szüleim, de sok százezer szovjet polgár áldozta életét. Egymás után beszéltek jövőjükről, elmondták, hogy Natasa pl. már szakkönyveket' is vett az olajfinomításról, mert ő nemcsak építeni, de dolgozni is akar abban a gyárban. Gánya darunál fog dolgozni, Ljuba és Valja kőművesek szeretnének lenni. Már most hallgatják a molotovi rádió adásait az ottani időjárásról, újságoktól érdeklődnek az ottani színházak, mozik műsoráról. — Nem fog hiányozni Gelendzsik, a szép parkok, a tenger, a fürdés? A lipcsei nagyvásár megfelelt várakozásunknak Lipcse (ČTK) — Szeptember 9-én véget ért Lipcsében az őszi mintavásár, amelyen 33 ország 7000 kiállító vállalata vett részt. Csehszlovákia volt a legnagyobb külföldi kiállító; kiállítási területe 2850 négyzetméterre terjedt. Az őszi nagyvásárt 77 ország 274 097 látogatója kereste fel, ebből 9040 külföldi és 15 057 a Német Szövetségi Köztársaságból. A csehszlovák részvételnek a hagyományos őszi lipcsei nagyvásáron jelentős politikai és kereskedelmi jelentősége volt. Erről tanúskodik mind az NDK-beli, mind a külföldi látogatók, az újságírók érdeklődése és a német sajtóvisszhang. A csehszlovák expozíciót felkereste a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió, Egyiptom, Franciaország, Svájc és más országok kirendeltségének egész sora. Az NDK lakosságának és a külföldi látogatóknak érdeklődését a csehszlovák expozíció iránt több tény igazolja: a kereskedelmi tanácskozások, a megkötött szerződések, az érdeklődők nagy száma nemcsak az expozícióban, hanem a Jawa és ČZ motorkerékpárok pályáján, valamint Motzkau-repülőtéren, ahol az Aero Super és Tréner csehszlovák repülőgépeket állították ki. A csehszlovák külkereskedelmi vállalatok és az NDK külkereskedelmi vállalatai között a Csehszlovákia és az NDK közötti állandóan növekvő gazdasági kapcsolatok szellemében folytak a tárgyalások. Az ez évi lipcsei nagyvásár keretében megkötött behozatali és kiviteli szerződések a múlt év eredményeihez viszonyítva lényegesen jelentősebbek és teljes mértékben megfelelnek a Csehszlovák Köztársaság és az NDK közötti kapcsolatok kibővítésének. — kérdeztem tőlük. Csabaj Nagyezs- M da válaszolt. — Tisztában vagyunk azzal, hogy ott nem várnak ránk párnás ágyak, hanem nehézségek és a kemény munFerenc, a gazdaság vezetője megelégedéssel szemlélik a gazdag termést ígérő rizsföldeket. — Ez itt egy nyolchektáros parcella — magyarázza Koszt ura elvtárs —, valy 300 ezer korona befektetéssel 1 millió 600 ezer korona bevételük volt a rizsből. Szakáll János, aki ötödik éve irá-. nyitja a rizstermelést, elmondja, hogy ka. De aki fél, az ne menjen. Olyan * termeljük a rizst, de még mindig megpedig köztünk nincs. Mások is el- w mentek már arra a vidékre, de még egy sem tért vissza — ' mondotta szaporán a kisnövésű Nagya. — Nyikolaj Mefogyievics! — szaladt be lihegve egy fiú. Telefonáltak a járásról, hogy azonnal menjen a titkárságra, mert megjött az üzemi toborzó. Látták volna csak, micsoda örömöt, tapsot, ugrándozást, ölelkezést váltott ki ez a hír a lányok között. Mikor visszaérkeztünk a járási titkárságra, tényleg már várt az egyik üzem toborzója, csakhogy nem a molotovi olajfinomítóból, hanem a cseljabinszki cementgyárból, ahová innen 40 komszomolista utazik. Egyenként nézte át a jelentkezők ívét, % foglalkozását, korát. " A Csereganov családból mind a amelyen már ötödik éve egyfolytában a rizs termelése nagyobb anyagi előnyt jelent a gazdaságnak, mint más nő-, vény, sokkal olcsóbban termelnek egy mázsa rizst, mint egy mázsa búzát. adja a 35 mázsás hozamot. Bejárjuk a földeket. Kétféle rizsfajtával ismerkedünk meg. Mintegy 30 hektáron termesztenek Kenzo -fajtát, Ez valóban így is van. A rizsnél igeri fontos a jó tálajelökészítés, vagyis á melynek aránylag elég rövid az érési föld felszántása, műtrágyázása. Nagy ideje s egy hektáron 40 mázsás hozamot is ad. Minőségileg azonban gyenelönyt jelent, hogy nem kell drága istállótrágyát használniok, amelyből gébb a bodrogközinél, s nincs olyan él- legtöbbször úgy sincs elegendő. lenállóképessége a betegségekkel és az időjárással szemben. A bodrogközi — Szakáll elvtárs 5-tagú csoportja e67 ben az évben is jó munkát végzett. Bár. melyből 35 hektáron termelnek — egy az időjárás kedvező volt a rizsre

t itteni, újfajta rizs, melyet Litavsky Ist- mégis a gondos és odaadó munkának ván a Kenzo- és a román Aloria-fajták köszönhető a gazdag termés. Az idén keresztezéséből nyert, mégpedig oly 35— 40 mázsás hektárhozamra számi? nagy mennyiségben, hogy a királyhelmeci járás legtöbb rizstermelő helyét négyen jelentkeztek — mondotta ma- * elláthatták az ezeň a vidéken jól begyarázóan a titkár. — Előbb a fiú, aki most érettségizik, majd a nővére, utána az anyja és apja is eljöttek jelentkezni, ők [ vált vetőmaggal. A bodrogszögi gazdaságban már i 1951 óta termelnek rizst. Hogy menytanak a tervezett 26 mázsával szem-, ben. Az aratást e hó 20-án kezdik meg aratógépekkel, és kézi erővel. Az ara3 tásban részt vesznek a gazdaság ösz3 szes munkacsoportjai és csapatai. Ä munkacsoportok között szocialista már rég nem komszomolisták, mit %nyire kifizetődő ez a gazdaságnak, azt verseny indul az aratás gyors elvég„ az összeget már az első termésből ^ visszakaptuk. Emellett más előnye is van a rizsit termelésnek. Takarmányuk 30 százaié- idén pedig biztosan sokkal több lesz J kát például a rizsszalma adja, mely a jutalom, szecskának felvágva, silóval keverve — 1951-ben 123 hektár földet készícsináljak velük? Minden áron Csel ja- )t Kosztura elvtárstól tudjuk meg: binszkbe akarnak utazni a gyerekek- JJ kei együtt. — Egyelőre csak a fiatalokat viszszük. Majd később eljöhetnek ők is, különösen ha jó szakemberek — válaszolt a toborzó a titkár kérdésére. — Örülök, hogy 16 érettségizett is van a 40 Komszomolista között. A gyárban lehetőségük lesz rá, hogy szakmát tanuljanak, beiratkozhatnak az esti ipariskolába, majd főiskolára is, ha beválnak a munkában. Van ott futballpálya, mozi, színház, tehát nem fognak szomorkodni Gelendzsik után. De ki fogja őket elkísérni — kérdezte a toborzó. — Én megyek velük, legalább megnézem, hol fognak dolgozni komszomolistáink — válaszolt a titkár. — Mennyi előleget kapnak ruházatra? éséért. Egyidejűleg végzik a cséplést és a szárítást is. A rizs szárítását kii-. tettünk elő rizstermelés céljaira közéi lön erre a célra gyártott szovjet gé-. egymillió korona befektetéssel, s ezt pekkel végzik. Szakáll elvtárs már most örül a gaz3 dag rizstermésnek. Örül, mert tavaly is 1800 korona prémiumot kapott, az Kaszonyi István. Dunaszerdahelyröl jelentik A Dunaszerdahelyi Állami Gazdaság osztályvezetői e napokban számoltak he az őszi munkák menetéről. Jelen_ téseikből kiderül, hogy a repce már -L™

3o!í' helyen Mlcelt"és a többf őszi a]

ä a {

ö]j|

e

t szakszerűen előkészítették. A * éli .takarmány bizto-. 6ítására is megtették a megfelelő inművel együtt 24 rubelbe kerül havon ta — magyarázta az üzem dolgozója. Sajnálkozva búcsúztam a titkártól, hogy 25-én nem lehetek' az állomáson, amikor zeneszó kíséretében jj elindul Gelendzsikből Keletre az első ^ csoport komszomolista, hogy harcoljanak a hatodik ötéves terv megvalósításáért. Horváth Sándor. tézkedéseket. A tejhozam változó až osztályokon. így a vásárúti osztály 7,16, a dunatőkési 11. várkonyi 7, á maiomhelyi pedig 8,37 liter napi tej-: hozamról ad számot eny tehéntől. Mor dok Gábor, Dunaszerdahely, I

HHM

MI

HI

tW

MM

M

mtlt

WMHtm

MII

MHM A velencei filmfesztivál eredményei Velence. (ČTK) — A velencei XVII. Nemzetközi Filmfesztivált szeptember 9-én az eredmények kihirdetésével fejezték be. Tizenkét nap alatt 14 versenyfilmet mutattak be. A bíráló bizottság ez idén egy filmet sem tün tett ki a Nagydíjjal. Az alapszabályok szerint két serleget ítéltek oda a legjobb színművészi teljesítményért. Az egyik díjat Bourville francia színész kapta a Párizsi keresztút című, a másik díjat Maria Schell nyugatnémet színésznő a Gervaise című francia filmben nyújtott kiváló színészi játékáért. A bíráló bizottság hangsúlyozta a velencei XVII. Nemzetközi Filmfesztiválon lejátszott valamennyi film magas színvonalát. Handlová bányásznapja szeptemberi regGyors ütemben folyik a nyugatnémet hadsereg kiépítése Bonn, (ČTK) — A sajtó híreiből kitűnik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság katonai helyőrségeiben meggyorsítják valamennyi fegyvernem tisztjelöltjei és altisztjelöltjei oktatását. Kiegészítik a hadosztályok és más katonai alakulatok törzskarát és erőfényes gel... A város a bányászzenekar pattogó hangjaira ébredt. Mindenki készülődik, mindenki ;iet. Handlová utcái már a korai órákban népesek. Még 8 óra sincs, s a zászlódíszbe öltözött teret emberek sokasága töl* ti meg. Közben állandóan szól a hang~ szóró, zenét közvetít. A bányászzenekar játszik az üzemben. Ritmusára a fálő g felvonuló bányászok sorakoznak. Par ün- perccel 8 után megindul a hosszú menet. Handlová, bányásznépe felvonul. .. / A díszemelvényen a vendégek mellett a kitüntetésre jelölt bányászok állnak. Az ünnepi beszédek elhangzása után a nap legjelentősebb pillanatához érkeztünk: megkezdték a bányászok kitüntetését, az érdemrendek kiosztását. Megható volt, ahogy az öreg harsocok, a munka igazi ősei megilletődve átvették a jól végzett munka elismeréséért kapott értékes kitüntetéseket. Adamec János, Althop Ján, Balej Ignác, Danko Píter és a többieknek mellén már ott csillog a Vörös Zászló érdemrend. Ezt a magas kitüntetést, amelyet húsz éven felüli bányamunkáért kaptak, a handlovai bányászok közül 79-en kapták meg. Aztán a Vörös Csillag és a többi érdemrendek kerültek a bányászok mellére. A handlovai bányászok közül összesen 184-en részesültek kitüntetésben. kiszemelik az új katonai körzetek és ^ hatóságok új parancsnokait. A külön- ÍJszép szám. Még szebb azonban, ha leges katonai szakiskolákban és tá- * arra gondoIunki hogy 6zek mögöt

t borokban lázasan folyik a kiképzés. A nyugatnémet honvédelmi minisz térium képviselői kijelentették, hogy * t eszédes" adatok s emberek, munkában edzett kemény bányászok vana nyugatnémet hadseregnek az év * végéig 96 000 katonája lesz. Amint * Minden bányásznak a kitüntetés átismeretes, az NSZK honvédelmi mi- W adása után pionírjaink virágcsokrokat nisztériuma rendeletet adott ki, * nyújtottak át. Az ünnepségnek nagyon amelynek értelmében a hadseregbe j^szép jelenete volt ez. Kifejezésre jufelvehetik a volt hitlerista SS-alaku- »

t

ott itt az is. hogy a bányászokat az latok tisztjeit, akiknek meghagyjak »

egés2 társadalom m

e gbecsülése veszi regi rangjukat. uľtr

íu A Neue Rheinzeitüng tudósítása M

,sulu

l- * * * szerint az 1937-es évfolyam 210 000 * emberét hívják be a hadseregbe. Az £ XA damec Jáhos. Az ő melléidősebb korosztályok sorozását későb- * re került fel elsőnek a ben valósítják meg. Ezen korosztályok * kitüntetés. Mi is vele beszéltünk legalapszolgálatát lerövidítik. 2 először. Nehezen indult a beszéd, hiszen nagy az öröm, meg aztán sok az érdeklődő. K' ezt, ki meg azt kérdi, Mit mondjon ilyenkor az ember? Látjuk, hogy ezzel a gondolattal küzd Adamec is, de a pillanatnyi zavart hamar leküzdi és azt mondja, amit r z ő helyében mindenki". — Örülök és büszke vagyok, hogy munkámért ilyen megbecsülésben részesültem. Erre még a fiaim is büszkék lesznek. Tovább szállnak kérdések. Adamec most már sorban válasz ol mindegyikre. Válaszából csak ezeket ragadtam ki: — Ötvenegy éves vagyok. 34 éve dolgozom a bányában. Ebből hatot Rudňanyban, 28-at ped

;i Handlován. Még nem érze: i magam öregnek, ha annyit már nem is, mint amennyit dolgoztam, pár évet azonban még ledolgozom a bányában. Danko Péter szintén a legelső között kapta a kitüntetést. Vele is még a díszemelvényen beszéltünk. — Nehéz szavakban kifejezni —

i mondotta, mit érez most az ember. Hiszen néha hihetetlennek tűnik, hogy azokat az embereket, afrikét azelőtt semmibe sem vettek, most ilyen n.gy megbecsülés és szeretet veszi körül. Mert mi volt azelőtt a bányász? Semmi! És mi most? Minden! A mai nap is ezt bizonyítja. Danko Péter sem titkolta, hogy büszke a kitüntetésre és a mai napot sem fogja elfeledni. A Vörös Zászló érdemrendet 39 éves bányamunkáért kapta. Jelenleg az 52. évet tapossa, Sokat megélt, de mint mondotta: ilyen nagy nap, mint a mai, még kevés volt. Valóban. Nagy nap volt az idei oányásznap nemcsak Danko Péterne*, hanem Földessy Ignácnak, Ihring Antonnak, Kovács Mihálynak, Tóth Jánosnak és annak a sok száz bányásznak, akiknek ezen a napon került mellükre a jelentős kitüntetés, hirdetve viselőik sokéves helytáiiását a munka frontján. (•» OJ SZO 1956. szeptember Lľ R 12. W