Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-17 / 260. szám, hétfő

Belga parlamenti küldöttség Prágában A 15-tagú belga parlamenti küldöttség a Kínai Népköztársaságba vezető útját szombaton, szeptember 15-én megszakította Prágában. A küldöttséget Camille Huymans. a képviselőház elnöke vezeti. A ruzyni repülőtéren a küldöttséget dr. Mojmír Fučík, dr. Václav Kulinský és dr. Pavel Kotužal mérnök, a nemzetgyűlés képviselői, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlési iroda vezetője, valamint a Külügyminisztérium képviselői üdvözölték. A küldöttség fogadtatásán jelen voltak Ke Puhái, a kínai nagykövetség tanácsosa és Marcel Svinnen, Belgium prágai ügyvivője. A belga képviselők a délutáni órákban megtekintették Prága műemlékeit. Az utiforgalom megújítása Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság között Szombaton, szeptember 15-én 12 órakor Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság határán Pomezi nad Ohŕí és Schirdingi szakaszon meqújították a két orszáq közötti utiforgalmat. Ez az átjáró Cheb —Pomezi nad Ohŕin, Schirding-Beyruth-i állami orszáqúton megkönnyíti a két ország közötti kereskedelmi, turista és fürdőkapcsolatokat. Az út megnyitásakor kisebb ünnepséget rendeztek, amelyen részt vettek a nemzeti bizottságok és a német hivatalok képviselői. Az országutat elzáró szalag átvágásakor Jozef Loŕenz, a chebi Járási Nemzeti Bizottság elnöke annak a reményének adott kifejezést, hogy a jószomszédi kapcsolatok tovább fognak fejlődni. Dr. Vv altér Eurilitz. a nyugatnémet hivatalok nevében egyértelműen válaszolt. A délutáni órákban a Cheb—Beyruthi orszáqúton megindult a forgalom. Bratislavában megnyitották az ő*zi mezőgazdasági kiállítást Vasárnap, szeptember 16-án délelőtt Nagy-Bratislava szövetkezeti tagjai és gazdálkodói eljöttek az őszi mezőgazdasági kiállítás megnyitására, melyet a Banská Bystrica-i utcán lévő üzemi postásklubban rendeztek meg. A Karlová Ves-i, lamacsi, račai, petržalkai és más bratislavai szövetkezetek itt mutatják be a növényi és állattenyésztési termelésben elért eredményeiket, amit szorgalmas munkájuknak köszönhetnek. Külföldi vendégek a helyi gazdálkodás kiállításán Vasárnap, szeptember 16-án a helyi gazdálkodás II. országos kiállításának megnyitásán jelentős külföldi vendégek vettek részt. Szombaton, szeptember 15-én megérkezett Prágába Pavel Filipovics Gricenko. az Ukrán SZSZK helyi gazdálkodási és tüzelőanyaügyi minisztere. A ruzyni repülőtéren dr. Josef Kysely helyi gazdálkodásügyi miniszter üdvözölte. Péntek óta van Prágában Sztojan Tomcsel, a Bulgár Népköztársaság helyi gazdálkodási minisztere és Gerhard Beil, az NDK helyi qazdálkodási államtitkárának helyettese. A vendégeket szakértők kísérik. Sztojan Toncsev miniszter és Gerhard Beil államtitkán helyettes szombaton többek között megnézték a holešovici „felszabadított háztartás" részlegeit, Toncsev miniszter megtekintette még a podolii vízmüveket. A Banská Bystrica-i keriiäetbsn 5003 köbméterrel több takarmányt silóztak az idén, mint tavaly A Banská Bystrica-i kerületben a szövetkezeti tagok ez idén fokozott figyelmet fordítanak a nedvdús takarmányok előkészítésére. A téli időszakra eddig már harminckétezer köbméter takarmányt silóztak be, ami csaknem 5000 köbméterrel több, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A silózásban legjobb eredményeket a tornaijai, rimaszombati és losonci járásokban értek el, ahol jóformán már annyi siló van, amennyi a múlt évben az ősz végén volt. Ebben az évben a kukoricakóróból is sokkal többet silóznak be, mint tavaly. Például a Sajógömöri EFSŽ^ben e hónap végén 35 hektárról silózzák majd be a kukoricakórót és a cukorrépaszeleteket. úqy. hoqy csaknem 600 köbméterrel több silótakarmányuk lesz, mmt tervezték. Ugyanígy döntöttek a tamási, vrbovkai és más EFSZ-ek tagjai is, ahol több mint háromezer hektárról silózzák be a kukoricakórót. Ünnepélyesen megnyitották az Egyetemi Könyvtárt 11*11101 Az e hó 15-én hivatalosan megnyílt Egyetemi Könyvtár épületének homlokzata. Szombaton, szeptember 15-én ünnepélyes keretek között megnyitották és átadták a közönségnek a Bratislavai Egyetemi Könyvtár átépített épületét. Paska' elvtársnak, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának megnyitó beszéde után az iskola- és kulturálisügyi megbízott, Ernest Sýkora mondott ünnepi beszédet. Kifejtette a bratislavai Egyetemi Könyvtár fontos küldetését. Ebben az épületben hirdette Ľudovít Štúr azt, hogy Szlovákia népei között mindinkább terjeszteni kell a felvilágosodást és műveltséget. A bratislavai EK a hét állami könyvtár között ma a harmadik helyen áll. A könyvállomány állandó gyarapodása követ2 ű j s z ö 1956. szeptember 17. keztében a közeljövőben a könyvtárnak további raktár és egyéb helyiségeket kell kapnia. Utána a külföldi delegáció nevében dr. Baumgert, a krakkói Jagelló könyvtár igazgatója kívánt sok szeren csét a könyvtár megnyitásához. Be szédében utalt a hagyományos szlovák-lengyel kultúrkapcsolatokra, me lyeket a jövőben is mindjobban ápolni kívánnak. Utána Dr. Varjas Béla, a Magyar Könyvtárügyi Tanács és a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke emelkedett szólásra. Beszédéből a következőket lehet kiemelni. „Múltunk és sorsunk ezer szállal köt össze ma is. Bűnös mulasztást követnénk el népeinkkel szemben, ha nem vennénk tudomást arról, hogy egymásra vagyunk utalva. Egy évezredes kultúrának hordozói és formálói vagyunk a Dunamedencében, akkor is, ha más nyelven beszélünk." Idézte a közös múlt és kultúra egyik nagy alakját Bél Mátyást, akinek mindkét nép művelődéstörténetében nagy jelentősége van. Életműve képviseli a népek találkozását. A Notitia Hungáriáé novae historico-geographica könyvében az itt élő valamennyi nemzetről egyforma szeretettel ír. A két ország gyűjteményei egyaránt őriznek olyan szlovák és magyar szellemi kincseket, melyek mindkét nép tudományos kutatása számára felbecsülhetetlen értékűek és nélkülözhetetlenek. A beszédek után Ernest Sýkora megbízott, Augustín Michalička, az SZLKP KB titkára és kíséretük, valamint a vendégek megtekintették a könyvtárat. Az épületet ünnepélyesen átadták a közönségnek. Az Egyetemi Könyvtár a párt és kormány támogatásával kiemelkedett eddigi tudományos eiszigeteltséqétől és az egész nép közkincsévé vált. -gkÁ szovjet kormány nyilatkozata a szuezi kérdés békés megoldásának szükségességéről Moszkva, szeptember 15. (ČTK) — A moszkvai rádió szeptember 15én este a következő nyilatkozatot közvetítette: A szovjet kormány szükségesnek tavija, hogy újból kifejtse álláspontját arról a helyzetről, amely most a szuezi kérdéssel kapcsolatban keletkezett. Ismeretes, hogy Anglia és Franciaország folytatják fenyegetőzéseiket. hogy Egviotommal szemben erőszakhoz folyamodnak. Egyiptom közvetlen szomszédságában egyre nagyobb mértékben összpontosítják az angol és francia fegyveres erőket és hajóhadat. Ezek a körülmények kétségkívül még jobban kiélezik a Szuezi-csatorna kérdését és olyan helyzetet idéznek elő, amely fenyegeti a békét. A szovjet kormány 1956 augusztus 9-én a Szuezi-csatorna kérdéséről tett nvilatkozatában már rámutatott arra, hogy azok a háborús előkészületek és fenyegetések, amelyeket az angol és francia kormány kezdett meg a Szuezi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által való államosításával kapcsolatban, nem férnek össze az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveivel. A szovjet kormány ebben a nyilatkozatában kiejtette álláspontját azzal kapcsolatban, hogy az egyiptomi kormány jogosult a Szuezi-csatorna Társaság államosítására és a csatorna szabad hajózásának biztosítására is és kijelentette. hogy a szuezi kérdést békés úton keli megoldani. A Szovjetunió, mint a nemzetközi feszültség enyhítésének határozott híve, következetesen valósítja meg a .béke és a nemzetek közötti barátságpolitikáját és minden téren igyekszik elősegíteni a nemzetközi ellentétek békés megoldását. Ezért elfogadta Anglia meghívását a londoni értekezletre, annak ellenére, hogy ez az értekezlet képviseleténél és jellegénél fogva nem volt tekinthető nemzetközi reprezentatív értkezletnek, amelynek joga van dönteni a Szuezi-csatornáról. A Szovjetunió abból indult ki, hogy az érdekelt államok készsége mellett ez az értekezlet is hozzájárulhat annak az útnak megtalálásához, amely a Szuezi-csatornán át való szabad hajózással kapcsolatos problémákban elősegítené e kérdés békés megoldását. A Szuezi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által való államosítása jogosságát a londoni értekezleten a résztvevők nagy része lényegében elismerte. Számos ország képviselője, amikor a szuezi-kérdés megoldáshoz vezető utakról volt szó, teljes nyíltsággal a békés eszközökkel való megoldás érdekében emelt szót. Ilyen megoldás mellett nyilatkozott számos olyan ország kormánya is, amelyek az értekezleten nem vettek részt, de érdekeltek a Szuezic atorna hajózásában. Egyes nagyhatalmak próbálkozásai, hogy a londoni értekezlet nevében rákényszerítsék Egyiptomra azt a javaslatot, 'hogy a Szuezi-csatornát kivonják az egyiptomi igazgatás és fennhatóság jogköréből, csődöt mondtak. Az értekezlet egyetlen megoldást hagyott jóvá: az E. yiptomi. kormánynak át kell adni az értekezlet tárgyalásainak teljes gyorsírásos jegyzőkönyvét. De a Szuezi-csatorna nemzetközi igazgatására vonatkozó javaslat kezdeményezői külön útra tértek, amikor az értekezlet keretén kívül megteremtették az úgyflevezeu .,ötös bizottságot". Ezt a bizottságot nyilvánvalóan azért alakították meg, hogy megpróbálja rákényszeríteni Egyiptomra az úgynevezett „Dulles tervet", mely szerint a Szuezi-csatornát idegen igazgatás alá helyezik. Anglia és Franciaország kormányai, hogy nyomást gyakoroljanak Egyiptomra és a többi arab országokra, a „Dulles-tervnek" Egyiptomra való kényszerítése kísérletein kívül katonai intézkedéseket is tettek. A Szuezi-csatornához vezető kapuknál összpontosították és továbbra ís összpontosítják a tengeri, légi és szárazföldi haderőket. A francia parancsnokság az angol kormánnyal megegyezve kiküldte katonai egységeit, többek között ejtőernyős és légi erőit Ciprus szigetére. Dzsibuti körzetébe (Francia-Szomálföld) francia szállító repülőgépek érkeznek Madagaszkár szigetéről ejtőernyős katonasággal. Angliában fokozódnak a mozgósítási intézkedések és a kereskedelmi hajókat a katonaságnak és hadifelszerelésnek a Közel-Keletre való gyors szállítására használják fel Az angol és francia kikötőből újabb és újabb katonai osztagok hajóznak a Szuezi-csatornával szomszédos körzetekbe. A sajtószervek az angol és francia harcias körök ösztönzésére követelik, hogy azonnali és határozott katonai intézkedéseket tegyenek Egyiptom ellen. Valószínűleg azért is, hogy nyomást gyakoroljanak Egyiptomra, hívták össze nemrégen az Északatlanti Tömb tanácsának (NATO) rendkívüli ülését, amelyen a Szuezi-csatornáról tárgyaltak. Anglia és Franciaország az USA támogatásával minden habozás nélkül Egyiptom ellen akarja felhasználni a NATO-t annak ellenére, hogy erről a tömbről továbbra is azt állítják, hogy „védelmi" és „regionális" szervezet. Az Északatlanti Tömb szervezői nyilvánvalóan igyekeznek bevonni ezekbe a veszélyes tervekbe e tömb többi résztvevőit is, akik szeretnének távolmaradni ezektől a tervektől. Azok a hírek, hogy e napokban megtartották Londonbán Anglia és Franciaország miniszterelnökeinek és külügyminisztereinek tanácskozását a két ország katonai képviselőinek részvételével, azt bizonyítják, hogy mindkét kormány folytatja az Egyiptom elleni katonai előkészületek politikáját. A továbbiakban a nyilatkozat ismerteti Eden szeptember 12-i kijelentését és hozzáfűzi: Az angol kormány azzal próbálja mentegetni az Egyiptom elleni katonai előkészület'eket, hogy állítólag Egyiptom a Szuezi-csatorna Társaság államosításával erőszakhoz folyamodott. Ez az állítás csak igen naiv embereket győzhet meg. A valóságban a Szuezicsatorna magántársaság államosítását — ami Egyiptom belügye — Egyiptom törvényes jogaival összhangban hajtotta végre és ezért értelmetlen lenne, ha Egyiptom ellen a fegyveres erők felhasználásáról szóló kísérleteket az államosításra való hivatkozással mentegetnek. Ezenkívül nem Egyiptom az, amely Anglia és Franciaország ellen küldi hadseregét, ellenkezőleg, az említett nagyhatalmak katonasága összpontosul Egyiptom közelében. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az USA annak ellenére, hogy gyakran beszél a kérdések békés megoldásáról, a valóságban nem tiltakozik a katonaság összpontosítása és azok felhasználásával való fenyegetőzés ellen, ami Angliában és Franciaországban természetesen buzdítőlag hat azokra, akik az erőszakos eljárás hívei Egyiptommal szemben. Eisenhower, az USA elnöke a szeptember 11-i sajtóértekezleten mondott nyilatkozatában szintén úgy nyilatkozott, hogy Anglia és Franciaország fegyveres erőinek felhasználása Egyiptom ellen lehetséges. Az USA állásfoglalásáról még világosabb képet nyújt Dulles államtitkárnak a szeptember 12-i sajtóértekezleten mondott nyilatkozata, amelyben Dulles szintén lehetségesnek tartotta, hogy Anglia és Franciaország erőit felhasználhatják Egyiptom ellen, hajóiknak a csatornán való áthajózásakor, másrészt pedig közvetlenül kijelentette, hogy az USA indítványa volt „a csatornát használók társaságának" megalakítása. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy Anglia és Franciaország háborús előkészületei, amelyekkel az USA támogatása mellett nyomáRt gyakorolnak Egyiptomra a szuezi-kérdésben, durván megsértik az ENSZ alapelveit. Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak tehát végeredményben semmilyen oka sincs arra, hogy erőszakkal fenyegetőzzenek, vagy pedig erőszakot alkalmazzanak Egyiptom ellen, amely érvényesíti a Szuezi-csatorna Társasággal szemben a független állam törvényes jogait. Nagy-Britannia és Franciaország akcióit nem lehet összeegyeztetni ENSZ-beli tagságukkal, főleg ha tekintetbe veszszük azt, hogy mindkét állam tagja a Biztonsági Tanácsnak, amely fő felelősséggel tartozik a béke megőrzéséért. Azokat a katonai előkészületeket, amelyeket ezek a hatalmak Egyiptom ellen tesznek, nem lehet másképpen értékelni, mint Nagy-Britannia és Franciaország olyan tervének, hogy hatalmukba kerítsék a Szuezicsatornát, amely Egyiptom területén halad át és egyiptomi fennhatóság alatt van. Az ilyen akciókat nem lehet másképpen értékelni, mint Egyiptom ellenes agressziót, akárhogy is próbálkoznak ezt magyarázni. Nagy-Britannia és Franciaország a háborús fenyegetőzések útjára tértek és ezzel nemcsak a békére veszélyes helyzetet teremtenek, hanem azt is kockáztatják, hogy helyrehozhatatlan kárt okoznak. Nehéz kételkedni abban, hogy az Egyiptom elleni katonai támadás és ebben a körzetben a katonai akciók ne vezetnének óriási károkhoz a Szuezi-csatornán és az arabkelet országaiban lévő naftalelő, vagy kőolajlelőhelyeken, valamint az ezen országokon keresztül vezető olajvezetékekben. Nem kell kételkedni abban, hogy az események ilyen fejlődése nagymértékben károsítana más országokat is, amelyeknek Kelet országaival fejlett gazdasági kapcsolataik vannak. Ha Egyiptom elleni külföldi beavatkozás történne, akkor nem vitás, hogy ez a hasonló akciók említett anvpqi következményein kívül mély felháborodást váltana ki az ázsiai és afrikai nemzetek sorában azon országok kormányai ellen, amelyek az agresszió útjára léptek. Ezek a nemzetek jól tudják, hogy az emberiség történelmi fejlődése a szégyenteljes gyarmatosítás teljes felszámolásához vezet és hogy nincs olyan erő, amely ezt a folyamatot megállíthatná. A háborús fenyegetőzések elleni mozgalom ismertetése után a nyilatkozat így folytatja: A szovjet kormány szükségesnek tartja újból kijelenteni, hogy azon a nézeten van, hogy a Szuezi-csatorna szabad hajózását biztosítani kell minden ország részére, és hogy az ilyen helyzetet kizárólag békés úton lehet és kell megoldani, tekintetbe véve Egyiptomnak vitathatatlan fennhatősági jogát, valamint a Szuezi-csatornát használó államok érdekeit. Ennek más útja nincsen, ha nem akarjuk, hogy komoly konfliktus keletkezzék és mesterségesen kiéleződjék a helyzet. A szovjet kormánv tudatában van a Szuezi-csatorna jelentőségének Nagy-Britannia . és Franciaország, mint tengeri hatalmak szempontjából, és tudatosítja azt is, hogy milyen szerepe van gazdasági kapcsolataikban Kelet országaival. A Szovjetunió maga is nagy jelentóséget tulajdonít a Szuezi-csatorna szabad hajózásanak és a normális hajóközlekedésnek. ami a szovjet kormánynak augusztus 9-i nyilatkozatában és a Szovjetunió küldöttségének a londoni értekezleten tett nyilatkozatában is kifejezésre jut. De a Szovjetunió kormánya szilárdan meg van győződve arról, hogy a szuezi kérdést meg kell és meg lehet oldani békés eszközökkel, annál is inkább, mivel az egyiptomi kormány teljes készséget mutat arra, hogy ebben a megoldásban aktív részt vegyen. Jól tudjuk, hogy az egyiptomi kormány nem egyszer kijelentette, hogy kész tiszteletben tartani az 1888. évi konvenciót a Szuezi-csatorna szabad hajózásáról és egyetértését fejezte ki azzal is, hogy részt vesz az érdekelt államokkal együtt az új nemzetközi konvenció előkészítésén és megkötésén, amely megfelelne a mostani feltételeknek és a kor szellemének és pótolná az 1888. évi konvenciót. Mint ismeretes, az egyiptomi kormány kész biztosítani a csatorna szabad hajózását, megteszi a csatorna normális munkájához szükséges intézkedéseket s a csatorna állandóan üzemben van. A Szovjetunió egész sor lépést tett, amelyek hozzájárultak a szuezi kérdésnek tárgyalások útján való igazságos megoldásához. Igyekezetét ebben az irányban a jövőben is folytatni fogja. A szovjet kormány annak a reményének ad kifejezést, hogy mindenki, akinek drága a béke és aki nem szavakkal, hanem tettekkel akarja építeni kapcsolatait a többi országokkal az egyenjogúság, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján, lépéseket tesz arra, hogy a szuezi kérdést békés úton, Egyiptom nemzeti érdekeivel és jogaival összhangban, a béke megszilárdításának és a nemzetközi együttműködés érdekeinek megfelelően oldják meg. A Szovjetunió, mint nagyhatalom, nem hagyhatja figyelmen kívül a szuezi kérdést, s nem teheti meg, hogy ne törődjön azzal a helyzettel, amely a nyugati hatalmak eljárása következtében most kialakult. Ez érthető, mivel Közel- és Közép-Keleten a béke bármilyen megsértése feltétlenül érinti a szovjet állam biztonságát. A szovjet kormány úgy véli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének reagálnia kell erre a helyzetre — az Egyiptom elleni erőszakos fenyegetőzésre, amit e szervezet egyes tagállamai alkalmaznak. Ezek a fenyegetések éles ellentétben vannak az ENSZ alapelveivel és alapokmányával, fetiely alapelvek a szervezet minden tagjának meghagyják, hogy a nemzetközi kapcsolatokban tartózkodjanak az erőszakos fenyegetőzésektől, vagy erőszak alkalmazásától bármely állam területi sértetlensége, vagy politikai függetlensége ellen ugyanúgy, mint bármilyen másfajta eljárástól, amely nem fér össze az ENSZ békeszerető elveivel és ünnepélyesen kihirdetett céljaival. t