Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-16 / 259. szám, vasárnap

Meg kell teremteni a jövő évi terv minőségi és mennyiségi teljesítésének feltételeit J. Dolanskýnak, a miniszterelnök első helyettesének az 1957. évi terv előkészítéséről mondott beszédéből A népgazdaság fejlődése állami tervének előkészítéséről folytatott értekezleten csütörtökön, szeptember 13-án felszólalt Jaromír Dolanský elvtárs, a miniszterelnök első helyettese. Beszédében többek között ezeket mondotta: Az a feladat áll előttünk, hogy kidolgozzuk az 1957. évi tervet. Azt a tervet, amely biztosítaná a CSKP országos konferenciája gazdasági, politikai útmutatásainak megvalósítását; azt a tervet, amely kidolgozásának színvonalával teljesítené azt a követelményt, hogy gazdaságunk tervezését tökéletesítsük. A terv fontossága abban van, hogy az 1957. évi feladatok rpagukban foglalják a rendkívül fontos és bonyolult feladatok egész sorát, amelyeknek sikeres megoldásától függ az egész* második ötéves terv teljesítése. Érvényes ez elsősorban az 1957. évben a beruházási építkezés tervének teljesítésére, amelytől függ azon kapacitások idejében való üzembehelyezése, amelyek a második ötéves terv végleges termelési céljainak eléréséhez szükségesek. Érvényes továbbá az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődése fokozottab ütemének biztosítására, mivel különben az ötéves terv utolsó éveiben a feladatok rendkívüli felhalmozódása következnék be. Ugyancsak érvényes ez a külkereskedelem feladataira. Végül vonatkozik a munkatermelékenység növekedése gyorsabb ütemének és magasabb színvonalának biztosítására az irányelvekhez viszonyítva, mivel csak így lehet elérni a termelés növekedésének fokozottabb ütemét és egyidejűleg megteremteni a munkaidő folyamatos lerövidítéséhez, valamint a CSKP országos konferenciáján elfogadott többi szociális, gazdasági intézkedések megvalósításához szükséges feltételeket a megszabott ütemben és terjedelemben. Az 1957. évi terv feladatainak nehézsége a következőkben van: céljaink igényességében, de abban is, hogy ez idén a gazdaság fejlődésében, amely a jövő évhez teremti meg a feltételeket, élesen kitűnnek az egyes komoly fogyatékosságok és az újabb szűk keresztmetszetek, amelyek az 1957. év megkezdését tovább komplikálják. Ezért szükséges, hogy az alatt az idő alatt, ami még rendelkezésünkre áll, mindent megtegyünk az idei terv minőségi és menynyiségi teljesítése érdekében. Az idei tervteljesítés elemzése megmutatta az egyes kedvező tüneteket, amelyek alapjaiban a gazdaság progresszív fejlődését bizonyítják. Ez főleg a termelés növekedésének általános ütemét, a lemaradó szakaszokon bizonyos javulást, az életszínvonal további gyors növekedését bizonyltja. Ezzel szemben egész sor komoly gyenge" pont mutatkozik. Ez főleg a termelés nyerstervének teljesítése és az árutermelés tervének teljesítése közötti kedvezőtlen arányban, valamint az árufajták tervének nem teljesítésében mutatkozik főleg a kohókban és a gépiparban, továbbá az alapvető építkezési anyagok szükséges termelési terjedelmének ném kielégítő biztosításában és a beruházási építkezés feladatainak késedelmességében. Ehhez még hozzájárul a teherszállítás komoly lemaradása. Ez idén a fejlődés azt is mutatja, hogy komoly lemaradás észlelhető a minőségi mutatók teljesítésében, elsősorban a választékban és a termelés minőségében, valamint az önköltség csökkentésében. Komoly figyelmeztetés a munkatermelékenység növekedése és az átlagkeresetek növekedése közötti kapcsolatok fejlődése. Az 1957. évi terv összeállítása, amellyel biztosítani kell a mostani nehézségek kiküszöbölését és a CSKP országos konferenciája útmutatásainak megvalósítását, megköveteli, hogy a tervet ne nézzük szorosan az egyes ágazatok szemszögéből, hanem annak a célnak szem előtt tartásával, hogy minden ágazatban maximális mértékben hozzá kell járulni a népgazdaság központi problémáinak megoldásához, amelyek döntő jelentőségűek a további fejlődés szempontjából. Ezért azokról a problémákról is beszélni fogunk, amelyre fel kell hívnunk gazdaságunk minden dolgozójának figyelmét. És ez annál fontosabb, mivel az ellenőrző számokban kifejezett, még megoldatlan problémák sorát a terv kidolgozásának folyamán kell megoldani. Milyen problémákról van itt szó? 1. Biztosítani kell gazdaságunk ágazatainak továbbfejlődésében az arányosságot és a fokozott munkaütemet. 2. Ki kell küszöbölni a beruházási építkezés tervében mutatkozó késést és biztosítani kell annak teljesítését. 3. Igyekezni kell az ország egyes körzeteiben a gazdasági fejlődés szakaszán a z arányosság feltételeinek fokozatos megteremtésére. 4. Biztosítani kell a külkereskedelem tervének feladatait. 5. Biztosítani kell a mezőgazdasági termelés további fellendülését. 6. Biztosítani kell az életszínvonal tervezett emelkedését. 7. Tovább kell növelni a társadalmi munka termelékenységét és biztosítani kell

1 a munkatermelékenység növekedésének előnyét az átlagkeresetekkel szemben. 8. Lényegesen emelni kell a népgazdaság irányításának színvonalát és fokozni gazdasági hatékonyságát. I. A gazdasági fejlődés arányosságának és ütemének biztosítása A népgazdaság gyors fejlődése, amelyet az Í953. és 54-es években mutatkozó átmeneti lassúbb fejlődés után 1955-ben újból elértünk, folytatódott ez év első félévében is. A munkák eddigi állapotában az ellenőrző számok biztosítják az 1957. évben az ipari termelés 7 százalékkal való növekedését. De a mi feladatunk az, hogy az idei tényleges állapotokhoz viszonyítva legalább 9 százalékkal nagyobb gyarapodást érjünk el, ami feltétlenül szükséges a népgazdaság szükségleteinek fedezésére, a társadalmi termelés megfelelő gyarapodására és Ü nemzeti jövedelem elérésére, szükséges a beruházási építkezés szükségleteinek kielégítésére, valamint a személyi szükségletek gyors növekedésének biztosítására. Ezért minden ágazatra az a fontos feladat vár, hogy megtalálja az utat a termelés bruttóterjedelmének további növelésére. De szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy nem akármilyen munkaütemrő! van szó, hanem a termelés növekedésének olyan üteméről, amely összhangtan van a népgazdaság arányos fejlődésének követelményével. Az ipari termelés felépítésében elsősorban arról van szó, hogy biztosítani kell a szúk keresztmetszetek kiszélesítését és elsősorban azokra a termékekre kell összpontosítani a figyelmet, amelyek nem fedezik teljesen gazdaságunk szükségleteit. A termelés növekedésével karöltve kell haladnia a termékek minőségi javulásának is. A nyerstermelés terjedelme növekedésére irányuló hajsza ÚJ szo 1956. szeptember 16. a kívánt árutermelés kárára, de főleg a termékek minőségének kárára nem tartja tiszteletben a gazdaságosság szempontjait és súlyosan megkárosítja népgazdaságunkat. A gazdaság általános fejlődésében a szükséges ütem és arányosság elérésének döntő részét képezi a gépipar. A gépiparban mint döntő tényezőben tömörülnek a népgazdaság jelenlegi időszaka fejlődésének kulcsproblémái: a technika bevezetésének meggyorsítása a népgazdaságban, a lemaradás felszámolása a beruházási építkezésben és terjedelmének betartása 1957ben; a kiviteli alapok biztosítása, amelyhez a gépipar mintegy 50 százalékban járul hozzá és végül a lakosság gyorsan növekvő keresletének kielégítése hosszú élettartamú gépipari termékek juttatásával; a tervteljesítés fogyatékosságai azt mutatják, hogy a gépipari termelés nem készült fel kellőképpen ezekre a feladatokra. Annak ellenére, hogy a gépipar teljesíti a nyerstermelés tervét, ioleg a nehézgépiparban előfordul az egyes fontos feladatok nem teljesítése, valamint a jelentős szállítások határidejének be nem tartása. A gépek és berendezésekszállításának határideje még mindig túlságosan soká tart, a gazdaság szükségleteihez való alkalmazkodás gyakran nehézkes és hosszadalmas; a termelés pedig sok esetben drága; a szállítmányok néha nem érik el a kellő minőséget, az új termékek előkészítésének és fejlődésének előnye nem kielégítő; az egyes szakmák technikai színvonala lemarad a világszínvonal mögött. Ez igazolja gépiparunkban a helyzet komolyságát és az alapvető megoldás szükségességét. Olyan állapot alakult ki, amikor a gépipar és a vásárló ágazatok egyik a másikra hárítja a hibát, mindenütt keresik a bajok okát, csak nem saját magukban. Nem kétséges, hogy a gépiparban egész sor komoly fogyatékosság van a termelés szarvezésében és technikájában. De a gépipar fő nehézségeit nemcsak a saját termelésben kell keresni, hanem a termelési tevékenység feltételeinek öszsz.ességében, amelyeket részben objektív hatások, de főleg az egész gazdaságban az irányítás és szervezés színvonala idéz elő. Tehát szó van magában a gépiparban a belső okokról, valamint a tervezés szakaszán az anyagtechnikai ellátásban és a keresletben mutatkozó külső okokról. A gépiparban mutatkozó fogyatékosságok belső okai közé sorolhatjuk elsősorban a szervezési problémák csoportját. Az eddigi szervezés túlságosan centralizált volt, hogy megbírkózhassék a gépipar sokrétű és bonyolult problémáival egy helyről. Ez legjobban az ellátás és kereslet szakaszán mutatkozik. A hatalmas centralizált irányító szervek megteremtését célzó túlzott igyekezet gyakran a hagyományos kapcsolatok megsértéséhez vezetett a termelési folyamatban, pl. a tervezés, fejlődés, kompletizálás, szerelés, kereslet, stb. között. Egyes esetekben a vállalatok túlzott szétforgácsolásával túlságosan kicsiny, technikai és gazdasági szempontból előnytelen, néha úgyszólván önálló életre képtelen vállalatokat teremtettek. Ezek a szervezési hibák a tervezés fogyatékosságaival együtt néha arra vezettek, hogy a vállalatok — még a legnagyobbak is —, megszűntek törődni saját fejlődésükkel, termékük fejlődésével, a termelés technikai színvonalával, az egyenletes munkavégzés biztosításával és az eladással, úgyhogy általánosságban eltompult a vezető gazdasági dolgozókban a felelősségérzet saját vállalataik és az egész népgazdáság jövőjének biztosításáért és komplex fejlődéséért. A további dolog az, hogy a vállalatok szervezésében és a termelőüzemek széthelyezésében még mindig nem fordítanak kellő gondot a célszerű speciallzálás elveire. A termelési programok szétosztása a pillanatnyi helyzet szem előtt tartásával és gyakran azzal a céllal történik, hogy elérjék a termelés szoros specializálását, amely a gépipari termelés terjedelmében a kivitel magas arányára való tekintettel nagyon labilis. Nem készítik elő, nem dolgozzák ki és nem használják fel a technológiai specializálás módszerét, amelynél az üzemek termelési profilja a technikailag és technológiailag közel álló gyártmányok szélesebb körére terjed ki, ami lehetővé teszi a népgazdaság szükségleteihez való sokkal rugalmasabb alkalmazkodást. Ez a specializálás, valamint a termelés gazdaságossága okozza a gépiparban azt, hogy még mindig csak kis mértékben fejlesztik és léptetik életbe a tipizálást, az unifikációt és normalizálást a fejlődésben és a konstrukciókban, valamint a beruházási tömbök terveiben is. A gépiparban mutatkozó hiányosságok okainak harmadik csoportja az irányítás és a káderek. Főként a techno lógusok és a vezető gazdasági dolgozók száma és minősége nem kielégítő. A gépipar irányításában a leggyengébb pont a gazdasági szempontoknak és a termelés lendítőinek nem kielégítő biztosítása és megvalósítása. Eze-ken a belső okokon kívül gépiparunkban számos más külső tényező is nehézségeket okoz, kezdve az anyagtechnikai ellátástól egészen a termelési programok leghosszabb tartamú állandóságának biztosításáig. A fogyasztó reszortok távlati követelményeik megvilágításával együtt kötelesek a gépipar problémáinak megoldásához szükséges feltételek megteremtéséhez hozzájárulni. E nehézségek megállapítása nem mond ellfent azoknak a jelentős sikereknek, amelynek gépiparunk elért, bár az önelégültségre nincs semmilyen pkunk. Ezeknek az alapvető problémáknak megoldása elkerülhetetlen feltétele a gépipar munkája alapvető megjavításának. De nem lehet halogatni az 1957. év döntő, sürgős feladatainak megoldását. Miről van tehát szó a gépiparban? Elsősorban arról, hogy ma a gépipari szállításokban, főleg a kivitelben a hiányok maximális csökkentésére ossz pontosítsuk a figyelmet. A jövő évre biztosítanunk kell a gépipari termelés tervének olyan öszsžeállítását, hogy a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen gazdaságunk, külföldi és belföldi piacunk követelményeinek és hogy biztosítsa a termelő kapacitások teljes kihasználását. Az 1957. évi terv előkészítésében főleg a nehézqéoipar fő szállításai szakaszán kell biztosítani azt, hogy a feladatok szétosztásában egyes negyedévekre és hónapokra ne ismétlődjék az arányt danság, amely kedvezőtlenül befolyásolja ez idén a feladatok teljesítését. A megrendelések, pótprogramok és a termelés növeléséhez vezető utak megvilágításában azon termékfajták esetében, amelyekben a kereslet nincs fedve, gépiparunkat mint egészet kell tekinteni, tekintet nélkül a reszort határokra. Az 1957. évet aiva kell felhasználni, hogy eiőnyt érjünk el a konstrukciókban, s az aktív értékesítés megválósításához szükséges feltételek megteremtését kell szorgalmaznunk. Az 1956. évi terv tartalmának megvilágítása. érdekében különös figyelmet kell fordítani az egyes szakmákban az ellenőrző számok színvonalát meghaladó termeléshez vezető utak feltárására ott, rhol sem a belföldi, sem a kiviteli követelmények nincsenek fedezve. Elsősorban a megmunkáló gépek termeléséről van szó, ahol szüntelenül behatóan kell fejleszteni az új tipusok.it és korszerűsíteni kell a termelést a kereslet rövid tartamú kilengéseire való tekintet nélkül; továbbá a vagonok gyártásáról és a villanymozdonyok gyártására való gyors áttérésről van szó, ahol fel lehet használni az - összes gépipari minisztériumok megfelelő vállalatait, amelyek sokszor nem rendelkeznek elegendő saját ötlettel; harmadsorban a szállítóberendezésekről van szó, mely szakaszon gépesítési programunk a kilátások szempontjából a követelmények hirtelen fellendülését váltotta ki; végül az erős és gyenge áramú elektrotechnikáról van szó. El kell érni a termelési programok lehető leghosszabb tartamú stabilitását 10—15 évre terjedő hosszú tartamú ágazati tervek kidolgozása alapján. * * * Természetesen az arányosság és ütem problémája az ipar minden ága zatának ügye. A fő hangsúlyt tartósan arra kell helyezni, hogy népgaz Saságunk számára biztosítani kell tüzelőanyagot, mely szakaszon 1957ben a helyzet állandóan fe. zült lesz. Az a helyzet, amely az utóbbi időben a fejtés szakaszán mutatkozik, azonnali orvt slást. követel. Annál nagyobb fontosságot kell tulajdonítani az Ostrava—Karvin-i körzetben a szénfejtés problémájának megoldására irányuló intézkedéseknek és a terv túlteljesítése idei maximális 'ehetőségének, a munkaerők toborzásának, a beruházási építkezésnek, a szénipari berendezések szállításának és 1957-ig a fejtés sikeres megkezdéséhez szükséges feltételek megteremtésének. Ugyancsak lankacfatlan figyelmet kell fordítani, a/ energetikában mutatkozó helyzetnek. A jövő évben ugyanis a termelés növekedésének gyors üteme és az új kapacitások aránylag lassú üzeímbehelyezése következtében az energetika szakaszán mutatkozó feszültség tovább tart. Ez megköveteli egyrészt, hogy fokozottabb gondot fordítsunk az üzemzavarok nélküli munkamenetre, másrészt az energiafogyasztás rendszerének szigorú betartására. A jövő évben a terv kiegyenlített^ sége szempontjából nagyon fontos „a hengereltanyag-szükségletek biztoJ sitásának kérdése. Amint tudjuk, nem á hengerelt anyag termelési terjedeimé-' ben van a probléma, hanem annak választékában. Erről azért beszélek, mivel kohóinktól megköveteljük az árúválaszték tervének teljesítésében mutatkozó eddigi helyzet beható megjavítását és azt, hogy termékeinek struktúráját maximális mértékben alkalmazza a követelményekhez. E kérdések megoldásának főleg az anyagtechnikai ellátás megjavítása szempontjából van döntő jelentősége, amit . joggal hangsúlyozott a CSKP országos konferenciája. Az anyagtechnikai ellátás és az értékesítés rendszerének és szervezésének- átépítése a decentralizálás elvei alapján feltételezi a gazdaság szakaszán mutatkozó kapcsolatokból és kölcsönös összefüggésekből kiinduló csoportintézkedések rendszerének kidolgozásét. Ehhez bizonyos időre van szükség és csupán fokozatosan valósítható meg. De nemcsak a szervezésről van szó, hanem elsősorban az anyagi felételekről, a szükséges tartalékok megteremtéséről. Ezért követelnünk kell, hogy a munkaütem kellő fokozására irányuló törekvés éppen azon termelési ágakra összpontosuljon, ahol a keresleti vonalra való áttérés feltételezi a keliő mennyiségű tartaa i lékok megteremtését. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az anyagtechnikai ellátás megjavításának és folyamatosságának egész problematikáját komplikálja az anyagfogyasztásban mutatkozó gazdaságosság hiánya és az anyagfecsérlés. A KÖZLEKEDÉSI FOGYATÉKOSSÁGOK FÉKEZIK A GAZDASÁG FEJLŐDÉSÉT. Gazdaságunk fejlődésének arányossága szempontjából egyre élesebben lép előtérbe a közlekedés problémája. Tény az, hogy az első ötéves terv folyamán a beruházási építkezés lemaradása következtében a vasutak technikai alapjainak szakaszán részbeni lemaradás mutatkozott a szállítási feladatok növekedésének sokkal gyorsabb üteméhez viszonyítva. De ennek 'ellenére — bár jelentős nehezségeket okoz — nerrr kereshetjük ebben a tényben a vasutak munkája rosszabbodásának fő és döntő okát. Ezen állapot fő okai a vasúti forgalom szervezésében és irányításában mutatkozó komoly és tartós hibák, mivel a vasutak technikai alapja fejlődésében mutatkozó lemaradás és a technológia lemaradása is túlnyomórészben ennek következménye. Természetesen hatékony intézkedéseket kell tenni a vasútak technikai alapja fejlődésében mutatkozó lemaradás fokozatos kiküszöbölésére. De a hatékony javító intézkedések keresésében a fő súlyt a vasutak szervezésének és irányításának megjavítására kell helyeznünk és ebben kell keresnünk a leggyorsabb utat ahhoz, hogyan érhetjük el a vasutak kapacitásának szükséges előnyét a termelés fejlődése előtt. Ez a kulcsa a vasúti technikai alap kielégítő fejlődésének és az újonnan üzembehelyezett kapacitások teljes kihasználásának is. A vasutak irányításának fogalma a tulajdonképpeni közlekedés irányítására szűkül és túlnyomó részben a vezető dolgozók ezt a problémát nem komplex módon, mint szervezési, tervezési, technikai és technológiai kölcsönösen összefüggő kérdések problémáját értelmezik. Az irányítás szűk értelemben vett felfogása arra vezet, hogy nem előzi meg a hibák keletkezését és a kedvezőtlen helyzetet csak akkor oldja meg, ha már zavarok keletkeztek. Fontos tényező a szállítás eddigi tervezésének sablónossága is, ami az átlagos napi rakodás mutatójának helytelen érvényesítésében mutatkozik a vasútak technikai tervében. Az eddigi gyakorlat nem számol termelésünk heti ritmusával és a szállítás tervében felhasznált átlageredményeket gépiesen viszi át a technikai tervbe, sőt sok esetben a vonatok közlekedési grafikonjába is, beleszámítva a vasúti alkalmazottak és technikai eszközök biztosítását is. Ez a közlekedés szüntelenül ismétlődő zavaraihoz vezet, a vonatforgalomban rendszertelenségeket okoz; ezek aztán a vonatok késének fő forrásai és rendkívüli intézkedések megvalósítását követelik meg, amelyek végeredményben a közlekedésbén mutatkozó rendellenesség okait nem szüntetik meg, mivel nem voltak előkészítve. Bár a technikai tervekben számolni kell termelésünk heti ritmusával, ez nem jelenti azt, hogy belenyugodjunk a ritmus hiányába és a hairá-munkába. A* vonatközlekedés rendszertelensége és a vonatok nagy késése fölösleges teljesítményieket követel meg a vonatkísérő személyzettől, melyben amúgyis hiányunk van. II. Ki kell küszöbölni a beruházási építkezésben mutatkozó lemaradást és biztosítani kell a tervet Az 1957. évi tervjavaslat problémái között különösen (fclentős helyet foglal el megvalósításának körülményessége és gazdasági terjedelme folytán a beruházási építkezés. A beruházási építkezés döntő feltétele a második ötéves terv céljainak teljesítésében az, hogy feladatait éz idén és a jövő évben teljesítse. Ilyen megvilágításban az 1957. évi beruházási építkezés tervjavaslatának döntő jelentőséget kell tulajdonítani. Ebből az okból ezt az évet és a jövő évet is, mint a második ötéves terv (Folytatás az 9; oldalon.)