Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-14 / 226. szám, kedd

Egyiptom nem vesz riszt a londoni értekezleten Kairó, (ČTK). — Gamal Abdel Naszszer, az Egyiptomi Közljársaság elnöke augusztus 12-én 16 órakor beszédet mondott egy sajtóértekezleten, amelyen 500 egyiptomi és külföldi újságíró vett részt. Beszédében kifejtette Egyiptomnak a Szuezi-csatornával kapcsolatos londoni értekezlethez elfoglalt álláspontját. Nasszer elnök többek közt a következőket mondotta: „Egyiptom kormánya nem érthat egyet az USA, Franciaország és NagyBritannia kormányainak nyilatkozatával. Ami az értekezletre való meghívást illeti, az egyiptomi kormány nagy meglepetéssel értesült arról, hogy az angol kormány az Egyiptom területén fekvő Szuezi-csatornával összefüggő kérdések megvitatására hívott össze értekezletet, anélkül, hogy előbb megkérdezte volna Egyiptomot, amelyet ez a kérdés elsősorban érint." Az Egyesült Királyság kormánya 24 államra korlátozta az értekezlet részvevőinek számát, annak ellenére, hogy a Szuezi-csatornát 1955-ben használó államok száma nem kevesebb mint 45 ... Tekintettel erre, az egyiptomi kormány nem tekintheti a tervezett értekezletet döntés hozatalára jogosult nemzetközi konferenciának. Ezenfelül a tervezett értekezletnek semmiféle joga sincs olyan kérdések megvitatására, amelyek Egyiptom hatáskörébe tartoznak, vagy érintik Egyiptomnak saját területe fölötti szuverenitását". „Egyiptom tehát nem fogadhatja el a meghívást". „Az egyiptomi kormány azonban el van szánva arra, hogy semmilyen erőfeszítést sem mulaszt el a nemzetközi béke megóvása érdekében és híve az ENSZ alapokmányának, valamint a bandungi értekezlet határozatainak, amelyek a nemzetközi viták békés megoldását követelik. Éppen ezért hajlandó az 1888-as konstantinápolyi cgyezmány többi aláíróival együtt összehívni egy értekezletet, mindazoknak a kormányoknak a részvételével, amelyeknek hajói áthaladnak a Szuezicsatornán. A három nyugati külügyminiszter nemrég Londonban megtartott megbeszélése után kiadott közleménnyel foglalkozva Nasszer kijelentette, hogy „ez a közlemény igyekezett a Szuezicsatorna Társaságnak igazi jellegétől eltérő jelleget adni, hogy így ürügyet teremtsen az Egyiptom szuverenitása alá tartozó ügyekbe való beavatkozásra". „Ismeretes, hogy Egyiptom sohasem szegte meg semmféle nemzetközi kötelezettségét. Teljesen elfogadhatatlan az az érvelés, hogy bármiféle társaság vagy vállalat lehet felelős a csatorna hajóforgalmának szabadságáért és biztonságáért". A három nyugati hatalom közleménye „arra irányul, hogy elvitassa Egyiptomtól a területének szerves részét képező Szuezi-csatorna fölötti szuverenitás jogát". A nyilatkozat hozzáteszi, hogy „a háromhatalmi nyilatkozattal párhuzamosan tervszerű összeesküvés foly

:k, amelynek célja kiéheztetni és megfélemlíteni az egyiptomi népet. Mind Nagy-Britannia, mind Franciaország mozgósította tartalékosait, hivatalosan bejelentette, hogy csapatmozdulatokat hajtott végre". Az egyiptomi kormány a legnyomatékosabban elítéli ezeket az intézkedéseket, amelyek az egyiptomi nép megfélemlítését szolgálják, és arra akarják kényszeríteni Egyiptomot, hogy területének és szuverenitásának egy részéről mondjon le, valamilyen nemzetközi hatóság javára, amely valójában nem lenne más, mint a kollektív gyarmatosítás szerve. „Az angolok és a franciák ezekkel az intézkedesekkel veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot és ezzel ellentétbe kerülnek az ENSZ alapokmányával, amelynek tiszteletbentartására kötelezettséget vállaltak". A nyilatkozat rámutat arra, hogy Nasszer a csatorna-társaság államosításakor kötelezte magát a csatorna hajóforgalma szabadságának biztosítására. „A Szuezi-csatorna Társaság államosítása egyáltalán nem érintette a csatorna hajóforgalmának szabadságát, amit az is mutat, hogy az elmúlt két héten 766 hajó haladt át a csatornán". Nasszer elnök vasárnapi sajtóértekezletén bejelentette továbbá, hogy Egyiptom hetvenegy miiiió font sterling összegű kártérítést fizet a csatornatársaság részvényeseinek. A csatornából származó profitot Egyiptom gazdasági és szociális programjának megvalósítására fordítják. Nasszer elnök évi 10 millió font sterlingre becsülte a profit összegét. Nasszer egyiptomi elnök rádióbeszéde Kairó, (ČTK.) — Gamal Abdel Naszszer egyiptomi elnök augusztus 12én este rádióbeszédet intézett az egyiptomi néphez és az arab országok hépeihez. Beszédében megindokolta Egyiptomnak azt az elhatározását, hogy nem vesz részt a Szuezi-csatornával kapcsolatos londoni konferencián. „Még néhány nappal azelőtt kész Voltam részt venni a londoni értekezleten," — mondotta Nasszer elnök. Ügy véltem, így bebizonyíthatom, hogy Egyiptomnak mennyire fontos a világbéke, mennyire tiszteletben tartja azt az elvet, hogy a nemzetek közötti ellentéteket békés úton kell megoldani. Később azonban, elsősorban Aníhony Eden rádióbeszéde után tudatára ébredtem annak, e konferenciának célja, hogy megalázza az egyiptomi népet, gazdasági nyomással és katonai fenyegetésekkel kívülről jövő diktátumot kényszerítsen rá. Azokról a rágalmakról és fenyegeiőzésskrol, amelyeket a Nyugat Egyiptom ellen indított, Nasszer a következőket mondotta: „Azt hiszik talán, hogy Nagy-Britannia ezt az egész kampányt azért folytatja ellenünk, mert megfosztottuk öt- vagy hat millió font évi jövedelemtől? Nem, másról tan szó. Az imperializmus a Szu'ezi-csatornát, a mi csatornánkat kizárólagos befolyási területének tartja, és ezért keltett oly izgalmat az államosításról hozott határozatunk Londonban és Párizsban. Az Egyiptom bllen irányuló rágalmak azonban mind hem elegendők ahhoz, hogy megtévesszék a nyugati országok népeit. Ezen országok népei — hangsúlyozta Nasszer, — bölcsen és gyorsan meglátták, hogy kormányuk mennyire féire vezeti őiket. A francia-brit és más országbeli liberálisok ma nyíltan tiltakoznak kormányuknak a Szuezibsatorna kérdésében elfoglalt álláspontja ellen". „Arra, hogy a Szuezi-csatorna áliamosításával kapcsolatos három oldalú nyilatkozatot milyen kevés becsülettel állították össze, szeretnék á következő példával rámutatni: A nyilatkozat az 1954. évi angolegyiptomi szerződés 8. cikkelyére hivatkozik, de e cikkelynek csak máísodik részét idézi, amely a csatornán való átkelés nemzetközi jellegét érinti. Ezzel szemben gondosan elhall(jajja e cikkely első részét, amely megállapítja Egyiptom teljes szuverenitását a Szuezi-csatorna fölött. A Szuezi-csatorna Társaságot államosítottuk — egyiptomi társaságot — hangsúlyozta Nasszer elnök —. de "nem a Szuezi-csatornát, mert az a mienk, csak a mienk, és így nem volna értelme azt államosítani". „Már néhány hónalja intrikákat íszőnek, melyek a Szuezi-csatorna Társaság koncessziójának meghosszabbítását célozzák — folytatta Nasszer elnök. — „Picot úr. (a társasag volt főigazgatója), mint megtudtuk, az Egyesült Államokba ment és arra akarta rávenni az amerikai hatóságokat, hogy bennünket a koncesszió meghosszabbítására kényszerítsenek. A társaság igazgatója azzal fenyegetődzött, hogy beszünteti a csatorna bővítésén végzett munkálatokat, ha nem adjuk beleegyezésünket a társaság működésének meghosszabbításához. ' ' A Nyugaton folyó katonai előkészületekről Nasszer elnök a következőket inondotta: „Ezek a készülődések nem ijesztenek meg bennünket. Valamenynyi arab nép kész utolsó csepp vérét ontani Egyiptomért." „A Nyugatot meglepi az, hogy valamennyi arab nép egyhangúlag Egyiptom ügye mellé áll, és ezért azzal vádolnak engem, hogy oán-arab mozgalmat indítottam az imperialisták befolyása ellen. De vájjon lehetséges volna-e — folytatta Nasszer —, hogy egyetlen egy ember bármilyen zseniális és bármilyen befolyásos ember, máról holnapra képes volna megszervezni a szolidaritásnak azt a hatalmas mozgalmát, amelyet annyi ország kifejezésre juttat Egyiptom iránt? Valamennyi nép a Távol-Kelettől, egészen a Közel-Keletig megértette, hogy nemcsak Egyiptomnak a Szuezi-csatorna feletti szuverenitásáról van szó, hanem az ő függetlenségükről, saját jövőjükről is. És ezért egy emberként védelmünkre kelnek anélkül, hogy Gamal" Abdel Nasszer parancsaira várnának. Nagyon jól tudják, hogy Egyiptomnak nincsenek terjeszkedő szándékai, amint azt a nyugati államok szeretnék elhitetni, hanem országunk az önrendelkezés elveinek és a világbékének őszinte híve. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében épp úgy, mint Bandungban és Brionin mindig a nemzetközi ellentétek békés rendezésének elvét vallottuk. Nasszer elnök rádióbeszéde végén kijelentette: „Ha szükséges lesz, megvédelmezzük függetlenségünket, a Szuezi-csatorna feletti szuverenitásunkat, népünknek az életre és a békés életre való jogát". Az ENSZ hivatott Szuez kérdésében dönten

: A magyar kormány tiltakozása ® Tito elnök ismertette Jugoszlávia álláspontját Afgán-pakisztáni tárgyalások Kabul, augusztus 12. (TASZSZ). — Kabulban befejeződtek Mohamed Zahír sahnak, Afganisztán királyának és Iszkantfer Mirzának, Pakisztán köztársasági elnökének tárgyalásai. A közös nyilatkozat rámutat a többi között, hogy a két ország szoros együttműködésére van szükség és hogy a nézeteltéréseket közösen, barátságos tárgyalásokon kell rendezni. Mohamed Zahír sah, Afganisztán királya elfogadta a pakisztáni köztársasági elnök meghívását. Iszkander Mirza vasárnap reggel Kabulból Karacsiba repült. Meghalt Mincso Nejcsev Szófia, augusztus 12. (TASZSZ). — A lapokban megjelent a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának alábbi közleménye: A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa mélységes fájdalommal közli, hogy dr. Mincso Nejcsev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere súlyos és hosszú betegség után 195S. augusztus 11-én 19.40 órakor elhunyt. Szovjet hadihajók norvégiai látogatásai Budapest. — Budapesten nyilvánosságra hozták a magyar külügyminisztérium nyilatkozatát a Suezi-csatorna Társaság államosításával kapcsolatban. A nyilatkozat a többi között így hangzik: A Magyar Népköztársaság kormányát teljes mértékben kielégíti és megnyugtatja az Egyiptomi Köztársaság kormányának azon — az államosításra vonatkozó 1956. évi 285. számú törvénybe is foglalt — kötelezettségvállalása, amely a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának biztosítására vonatkozik. A magyar kormány abban a tényben, hogy az államosítás óta a Szuezi-csatornán zavartalanul folyik a hajóforgalom, ezen kötelezettségvállalás megvalósulását látja. A Magyar Népköztársaság kormányának véleménye szerint, amennyiben a Szuezi-csatornán való szabad hajózás biztosítását illetően az egyes államoknak még mindig lennének aggályai, úgy a problémát tárgyalások útján kellene megoldani. A magyar kormány azonban kétségét fejezi ki a tekintetben, hogy a tervezett, úgynevezett 24-hatalmi értekezlet nyújtaná erre a legalkalmasabb keretet, mert az az értekezlet részvevőit tekintve, nélkülözi a fontos nemzetközi problémák megoldásához szükséges egyetemességet. Szembetűnő többek között, hogy a londoni értekezletre nem hívták meg Magyarországot, amelynek az 1888. évi Szuezi-csatorna egyezményben való részességét a trianoni szerződés 217. cikke kifejezetten fenntartotta, valamint az, hogy hasonlóképperi mellőzték az Osztrák-Magyar Monarchia többi jogutódját, így Ausztriát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát és egyéb, a kérdésben érdekelt államokat. A Magyat Népköztársaság kormánya ezt diszkriminációnak tekinti, elítéli és a leghatározottabban tiltakozik ellene. A magyar kormány a fentieknek megfelelően azon a véleményen van, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a hivatott fórum, ahol minden, a Szuezi-csatornán és egyéb nemzetközi víziutakon történő szabad hajózással kapcsolatos esetleges problémák békés úton, megállapodással, az egyenjogúság elve alapján megtárgyalhatok. Az ENSZ ugyanis magában foglalja mindazon országokat, amelyek részesei az 1888. évi Szuezi-csatorna egyezménynek, továbbá azokat az országokat is, Oslo, augusztus 12. -(TASZSZ). — A szovjet haditengerészeti flotta hajói negyedik napja tartózkodnak baráti látogatáson Norvégiában. A szovjet tengerésztisztek és altisztek egy csoportja pénteken Hortenben megtekintette a norvég haditengerészeti tábort. A szovjet hajókat sok oslói és környékbeli lakos, valamint külföldi látogató kereste fel. Az északi flotta ének- és táncegyüttese a Fronger-parkban tartotta meg második hangversenyét. A lapok szerint Oslóban még soha egyetlen hangversenynek sem volt olyan látogatottsága és sikere, mint a szovjet tengerészek pénteki hangversenyének. Este A. T. Csabanyenko tengernagy, a szovjet hajóraj parancsnoka a „Molotovszk" cirkáló fedélzetén fogadást rendezett, amelyen megjelentek Olaf régensherceg, O. Torp, a storting elnöke, E. Gerhardsen miniszterelnök, a külügyminiszteri tisztséget betöltő A. Kaug kereskedelemügyi miniszter, N. Handal hadügyminiszter, J. Jakobson altengernagy, a norvég haditengerészet főparancsnoka, képviselők, külföldi diplomaták, magasrangú norvég tisztek. amelyek a csatornát és a többi nemzetközi víziutakat leginkább használják. Jugoszlávia álláspontja a szuezi kérdésben Belgrád. — Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a Tanjug sajtóiroda igazgatójának kérdésére válaszolva közölte a jugoszláv kormány álláspontját a Szuezi-csatorna Társaság államosításával és a londoni értekezlettel kapcsolatban. Tito elnök válaszában kijelentette, hogy Jugoszlávia jogutódja a volt Osztrák-Magyar Monarchia tengerészeti jogainak. Ezenkívül Jugoszlávia egyike a Földközi-tenger tengeri hatalmainak és ebből kifolyólag közvetlenül érdekelt a Szuezi-csatornán való hajózásban. Ezért igen meglepett bennünket — mondotta Tito elnök — hogy a három nyugati hatalom, amely a londoni értekezletet összehívta, teljesen figyelmen kívül hagyta országunk érdekeit és azt a jogot, hogy részt vegyünk minden értekezleten, amelynek a csatornán való hajózás a tárgya. Ez nem úgy tűnik, mintha a véletlen műve lett volna, mert egyéb olyan államokat sem hívták meg az értekezletre, amelyeknek hasonló, azonos érdekeik vannak. Ez árnyékot vet a készülő értekezlet céljaira és hatására. A probléma ilyen egyoldalú kezelése és az a nagy sietség, amely az értekezlet összehívóinál megnyilvánult, annál sajnálatra méltóbb, mert bizonyos gazdasági intézkedések foganatosításával és az Egyiptom elleni erőszak fenyegetésével kötötték össze. Ez az akció csapást jelent az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi eddigi törekvésére, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és a világbéke megszilárdítására irányult. Tito elnök beszéde befejező részében ezeket mondotta: „Véleményünk szerint a londoni értekezlet összehívásának módja és az erőszak alkalmazásával való fenyegetés által teremtett légkör lehetetlenné teszi Egyiptom és más érdekelt országok számára, hogy bizalommal legyenek az értekezlet iránt. Hangsúlyozni kell, hogy egy nemzetközi értekezlet csak a szabad hajózás elve alkalmazásának feltételeit vitathatja meg, mégpedig Egyiptom egyenrangú részvételével, a döntés Egyiptoíuro nélkül." A román nép lelkes barátja az arab népeknek Bukarest, augusztus 12. (TASZSZ). — Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a napokban fogadta A. K. Guntát, a Hindustan Standard főszerkesztőjét és nyilatkozott előtte Románia külpolitikájának egyes kérdéseiről. Chivu Stoica hangsúlyozta, hogy a román nép őszinte híve a béke ügyének és őszinte barátsággal viseltetik India nagy népe iránt. A Szuezi-csatorna Társaság államosításáról szólva Chivu Stoica kijelentette: A román nép lelkes barátja a nemzeti felszabadulásukért, függetlenségük megvédéséért és megszilárdításáért küzdő arab népeknek. Együttérzéssel figyeli az egyiptomi nép gazdasági erőfeszítéseit és teljesen törvényes lépésnek tartja a Szuezi-csatorna Társaság államosítását. „Véleményem szerint Nasszer elnök nyilatkozataiban elegendő garanciát adott a Szuezi-csatorna szabad forgalmának biztosítására és a volt részvényesek kártalanítására. A gazdasági és katonai megtorlás-* sal vaíó fenyegetődzés tűrhetetlen beavatkozás az egyiptomi nép belügyeibe. Románia és a szomszédos országok viszonyáról szólva Chivu Stoica kijelentette. hogy szeretné, ha bővülnének Románia gazdasági és kulturális kapcsolatai Törökországgal és rendeződnék viszonya Görögországgal. Indiában a tartományok számát a leiére csökkentették London, augusztus 11. — Mint á" BBC jelenti Üj-Delhiből, az indiai népi kamara szombaton jóváhagyta az ország területi beosztásának átrendezéséről és a tartományi határok megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatot. Eszerint a tartományok számát 29-ről 14-re csökkentették, ezenkívül pedig négy közigazgatási területet létesítenek és ezeket közvetlenül a központi kormány ellenőrzése alá helyezik. Az amerikai elnökválasztás előtt Washington, augusztus 12. — Két nappal a Demokrata Párt hétfőn megnyíló chikágói elnökjelölő küldöttközgyűlés előtt Truman volt amerikai elnök bejelentette: Harrimant tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen és a Demokrata Párt közgyűlésén Harriman elnökjelelöltsége mellett fog síkraszállni Stevénsonnal szemben. Truman bejelentése bizonyos zavart keltett Stevenson hívei körében, bár továbbra -is bíznak Stevenson győzelmében. Stevensonra eddig általában úgy tekintettek, hogy a Demokrata Párt — ha nagy harcok után is — őt fogja állítani hivatalos elnökjelöltjének a novemberi választásra. Az AP kommentárja szerint — Truman kiállása minden valószínűség szerint sok hívet szerez majd Harrimannak, ez azonban a jelek szerint nem lesz elegendő győzelméhez. Az AP tudósítója megjegyzi, hogy sokan, különösen a déli államok küldöttei, akik nem támogatják Harrimant, de nem akarnak Trumannal szembekerülni, tartózkodni fognak a szavazástól a Stevenson és Harriman közötti harcban és így a kettő közül egyik sem éri el a megválasztáshoz szükséges több mint 686 szavazatot. Ez esetben egy harmadik személyt kellene jelölni. A szovjet nyilatkozat a külföldi közvélemény figyelmének középpontiéban Moszkva, (TASZSZ). — P. Nyekraszov, a moszkvai Pravda londoni levelezője így ír: „A szovjet kormány nyilatkozata a brit közvélemény és sajtó figyelmének középpontját képezi. A sajtó közlése szerint a brit kormány is gondosan tanulmányozza a nyilatkozatot. A Daily Telegraph and Morning Post és más burzsoá lapok a szovjet nyilatkozatot propagandista lépésnek minősítik. A napilapok hírt közölnek arról, hogy bizonyos körök nem mondottak le a nyomás és fenyegetőzés politikájáról Egyiptommal szemben. A Sunday Express, a Sunday Times, a Sunday Dispatch és a News of The World szerkesztőségi cikkekben támogatják a brit kormány álláspontját. Egyes lapok azonban bírálják a kormány politikáját. Az Observer szerkesztőségi cikkben arról ír, Nagy-Britannia jogi helyzetének gyengesége abban rejlik, hogy az egyiptomi kormánynak teljes méríékben joga van a Szuezi-csatorna Társaság államosítására. A lap rámutat arra, hogy Egyiptom megfélemlítésének politikája céltalan. Az Observer hangsúlyozza, hogy Nagy-Britanniára nézve a kilátások nagyon komolyak, mert fennáll az a veszedelem, hogy megszakadnak NagyBritannia kapcsolatai az ENSZ ázsiai tagállamaival és a Közép-Kelet országaival, amelyek kőolajjal rendelkeznek. A. Robens munkáspárti képviselő a Sunday Pictorialban azt írja, hogy sem a fenyegetőzések, sem az erőszak nem oldják meg a Szuezi-csatorna problémáját. Most nem alkalmas az idő a fegyvercsér%3téss.t, írj$ Ijtobens. W. Fienburgh és Driberg munkáspárti képviselők cikkeikben ugyancsak elítélik az Egyiptommal szemben folytatott erőszak és fenyegetőzés politikáját. G. Ratiani, a moszkvai Pravda párizsi levelezője beszámol arról, hogy valamennyi párizsi lap nagy figyelmet szentel a szovjet nyilatkozatnak, amelyet nagy jelentőségű eseményként vastagbetűs címmel az első oldalon közölnek. A Monde kénytelen volt beismerni, hogy a szovjet nyilatkozat olyan állam szózata, amely védi azon országok függetlenségét, amelyekben azelőtt gyarmati rendszer volŕ. A Szovjetunió síkraszáll az államok közötti egyenjogúság elve mellett. A francia sajtó rámutat arra, hogy a nyugati hatalmak álláspontja védelmezőinek nincsenek saját bizonyító indokai, amelyeket érvényesíteni tudnának a szovjet nyilatkozattal szemben. Be kell ismerni, hogy a diplomáciai hidegháború, amelyet az utóbbi napokban a Nyugaton életre keltettek, minduntalan kudarcot szenved. Az a törekvés, hogy az egyiptomi kormány döntését nemzetközi összetűzés ürügyéül használják fel, nem járhat eredménynyel. Ezért a nyugati sajtóban úgyszólván már nem is állnak elő azzal az argumentummal, hogy az egyiptomi kormánynak állítólag nem volt joga a Szuezi-csatorna Társaság íliamosítására. OJ szo 1956 auausztus k 3