Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-10 / 222. szám, péntek

A könyvkiadó ez évi munkájáról és az 1957-es év terveiről Alig van hét, hogy ne látnánk ha­zánkban vendégül külföldi turistákat vagy valamely idegen ország fiait, leányait, akik tánc- és énekegyütte­sek keretében jönnek hozzlnk, hogy megismertessék velünk népük művé­szetét, kultúráját, életét. Ugyanakkor hírt kapunk a mi hazánkfiai külföldi sikeres szerepléseiről is. Az egymás­után zajló zenei, színházi és filmfesz­tiválokkal sokat foglalkoznak a lapok, óriási plakátok hirdetik az új művé­szi alkotásokat, és ki ne tudná, ha ha­zánkban valamelyik neves külföldi fut­ballcsapat méri össze erejét az itthoni labdarúgókkal, vagy ha a mi csapa­taink mérkőznek külföldön? így van ez jól, ismerjük meg egy­más szokásait, kerüljünk közelebb egy­más lelkéhez, gondolatvilágához, hi­szen ez igen fontos útszakasz a köl­csönös megbecsülés, a békés együtt­élés eléréséhez. A népek kölcsönös közeledésének van azonban még egy — nem annyira reklámozott és reflektorfényben úszó, de nem kevésbé hatásos eszköze is: a könyv. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvki­adó tudatában van annak, milyen fon­tos küldetést töltenek be azok a köny­vek, melyekkel egy-egy jeles cseh vagy szlovák író legjobb alkotásait nyújtják művészi fordításban a hazai magyar és a magyarországi olvasók­nak. De gondoskodnak arról is, hogy a világirodalom klasszikusaival és mai írógárdájának legjavával megis­merkedjék a magyar dolgozó. Nézzük csak, mit kaptak és kapnak az olvasók még ebben az esztendő­ben. Fraňo Kráľ egyik legszebb írása, a ..Találkozás" és Martin Kukučín bájos ifjúsági regénye a „Ház a hegyoldal­ban" kerül kiadásra a szlovák iroda­lom kincsestárából. A még oly kevéssé Ismert cseh iro­dalmat a következő müvekből tanulja megszeretni a magyar olvasó: Jaroslav Hašek Svejk-jéből, amely már meghódította a világot. A csetlő­botlő, ellenállhatatlan humorú főhős figurájának ragyogó képmásával gyak­ran találkozunk a könyv lapjain Josef Lada rajzolőmOvész jóvoltából. Az ál­tala teremtett alakot már a film vász­náról is ismerik messze földön. Hašek nagy népszerűsége indokolja, hogy vá­logatott novellái is napvilágot lótnak Tóth Tibor kitűnő fordításában. A régi Monarchia éles és sajátos Hašek-meg­látással remekbeötvözött típusaival találkozunk ebben a kötetben. Aškenazy most megjelent „Ember­ke" című könyve egy csapásra meg­hódítja az olvasók szívét, mit is mond­hatnánk többet erről a páratlan fi­nomsággal, tiszta művészettel megírt kis kötetről? Rövidesen kapható fesz a „száguldó riporter", Egon Erwin Kisch bravúros, talán leglebilincselóbb riportsorozatai­nak egyike is, melynek címe: „Szen­zációk vására". Čapek fantasztikus regénye, a „Harc á szalamandrákkal" szintén nagy ér­deklődésre tarthat számot, csakúgy, mint Bass könyve, a „Cirkusz Hum­berto". ízelítőt kapunk újra Jirásek műveiből, és megismerkedünk KráT, Koval, Ptáčnlk, Kratochvil egy-egy munkájával is. Külön meg kell említe­ni, hogy az ifjúságra a nemrégiben el­húnyt kiváló cseh Ifjúsági Irő, Václav Rezáč, egy nagyon kedves könyvével gondolt a könyvkiadó. Címe: „Hurrá, fiúk, utána". A legifjabbak részére szép meséskönyvek jelentek meg. A cseh és szlovák irodalomnak ez a sokoldalú színes válogatása bizonyá­ra megtalálja nálunk is Magyarorszá­gon Is olvasó közönséget. De ezeken kívül ugyancsak közös kiadásban jelent meg két szlovákiai magyar író könyve is. Fábry Zoltán „A gondolat igaza" című munkája után méltán nagy érdeklődé* előzte meg az akkor mér előkészületben lévő „A bé­ke igaza" című könyvét, így került sor közös kiadásra. Hasonló az eset Egri Viktor regénytrilógiájának má­sodik részével, úgyhogy az első kötet, a „Márton elindul" után a második, a „Tűrj üllő" már közös kiadásban je­lent meg. A világirodalom számos jeles regé­nyének jó fordítása is megjelent. Na­gyon érdekesen boncolja az úgyneve­zett örök emberi problémákat Koptya­jeva „Egy orvos élete" című könyvé­ben. Cervantes mindig keresett „Don Quijote"-ja is újra kapható. Megtalál­juk Maupassant utólérhetetlen novel­láinak válogatását két kötetben. Olcsó kiadásban jött kl Knlght figyelmet ér­demlő. Igazi angol humortól szipor­kázó könyve, a „Sam Small csodála­tos élete"­Az ifjúság Szegéi „Nézz körül" című * szórakoztatva oktató munkájában, az * Ezeregyéjszaka csodálatos és gyönyö- 0 rüen illusztrált meséiben. Verne, Coo- f* per új kiadásában gyönyörködhet. £ A már életében klasszikusnak szá- 5 mítő nagy német írónak, Thomas * Mannak utolsó írása, az „Egy szélhá- J mos vallomásai" szintén várja az ol- * vasókat. Kit ne érdekelne HeyerdahlJ kalandos, veszélyes vállalkozásának * leírása, amelynek nyomán lenyűgöző * érdekességgel tárul elénk a szerzőnek £ és társainak egy primitív tutajon megtett sok mérföldes tengeri útja. JJ * ­(Harmadik folytatás) Soká voltál — kockáztatja meg Jack London „Adám előtt" című mű- * Kocsisné a beszédet, mert olyan ve­vének olcsó kiadása is bizonyára so- £ szett a n a9y "end, hogy majd felfalja kakat fog vonzani. Lermontov, Anato- g az ember t­le Francé, mindmegannyi olyan név, 2 ~ Sok á • • • — en ny> a válasz. Se amelyeket részben jól ismer, részben fí tob b' s e ívesebb, meg kell, hogy ismerjen az olvasó, f És J6sk a szintén szorong. Izeg­gondoskodott is erről a könyvkiadó* a "éken. meg aztán egy kis KT kkT Ü k T 9if "ľľ/^fi TÄ Már­Nézzük csak. hogy mit válogatott sza- * már azon va n_ hogy feláll és né I_ munkra a magyar klasszikusokból és * kül itthagyja őket, de mit mond majd a mai magyar irodalomból: J Annának!? Hiszen Anna már biz­Megazerezhetjük Petőfi és József p tosan n a9y° n várja haza, szinte hal­Attila összes költeményeinek bibliofil * lani vé!i a kérdéseit: hogy volt, mint kiadását. Jókai és Mikszáth mellett * , vol t' 1T 1,t mondta k. mit kérdeztek, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc. T a_« haragudtak, örültek?... mási Aron szebbnél szebb könyveit a* Köszörüli a torkát, hogy magára remek tollú Tersánszkynak két köny- * ľ®* az aP 6, sa fÍ9yeI m"\, d e " se .,*» a„ _ - . , . , j. * jobbra, se balra nem néz. Maid hoqv vét és a fiatal Szeberényi elragadó, 2 J csak a tänyérijába nem a a ^ mezzel, borssal ízesített kisregényét, a * jé t_ annyi r£ tia IefeI e y -">-«"»" t. Ennyit a közös ki-" ,Szalmácská adásokról. Olvasóink talán nem kevesebb ér deklődéssel kísérik a szlovákiai magyar írók munkáiról szóló híradást sem. 8 hi r Jóska cigarettát sodor, rágyújt és hirtelen elhatározással megszólal: — Annának fia született... Feljebb emelkedik Kocsis feje, a Kiss Ibolya nemrégiben megjelent 5 ^anál egy pillanatra a ke­,. . „ , , ... w zében és valami édeskes, kesernyés „Tatraaljai rapszódia" című novellás- m , z borong a benaöjében : y kötete minden figyelmet megérdemel.^ .. . « ,j * • .1 * — Unokám van — A qondo at­Ozsva d Arpád neve sem ismeret en * „„, . . . .. ., a . : . . , ... ..... x, , . .2 nak nagysága lenyugozo hatalma dolgozóink előtt. Nagyon kedves, te- * .. „ , a . , , het égés verseskönyve jött ki idén. J a „Tavasz lesz újra kedves Nagy Irén * minden porci ká j a. A k7 n ok, nyakas­novellái arról tanúskodnak, hogy a* ^ e2 va l ^ eJet e,_ szerző nemcsak kitűnő szemmel ren- » y n€r n mosolyoghat, miért delkezik, hanem mindig érdekesen ad- * '„„,„„_ ... , .. 2 nem kacaqhat az ember, ha egysz-sr ja elő gyöngéd humorral átszőtt vál­g JJ™ K* f l odabent!? Miért kell f a_ tozatos témájú történeteit. m ™ mergdt ábrázatot öltenie> ha a z Az év végéig az említetteken kívül J féjdalniaSt ha az nehezére esik!? is sok kellemes meglepetéssel szolgál * Csak azér t_ hog y ^elégítsen egy a könyvkiadó, de belepillanthatunk jő- Jj 0j ya n érzést, amely az élet megron­vő évi tervébe is. Ami már az első ^ tója ? Hiszen ez éppen olyan, mintha pillanatban a legörvendetesebb, újra parazsat tartana a tenyerén és azt több szlovákiai magyar szerző nevé- fi csak azért fújja, hogy minél jobban val találkozunk. * égesse. A jól ismert Fábry Zoltán és Egri S Kocsis végez 1 hú s felével, gondol Viktor is szerepel egy-két sokat ígérő J egy nagyot és borért ugratja az asz­kötettel. Fábrynak „Ady igaza" című * szony t" . , müve, Egrinek pedig színművei jelen- * Kocsisné oly nagy igyekezettel ug­' fi rik, mintha legalabD is hússzal keve­w . ..2 sebb év kötné a lábát. - Ki tudja!? Sellyei Józsefnek, a múltban annyi £ Hátha a j ó vörö s horocska kiáztatja méltánytalansággal kezelt, korán el- * a harag gyökerét! — Hozza is a kam­hunyt paraszt-írónak irodalmi hagya­tékéból összeállított kötettel állít em­léket a könyvkiadó. Szabó Béla a sike­res „Marci a csodakapus" után új re­génnyel jelentkezik. Dénes György ezúttal nem verseskönyvet, hanem egy kötetnyi novellagyűjteményt bízott a könyvkiadó gondjaira. Kiadásra kerül Petrőczi Bálint „Határváros" című re rából azon nyomban és az asztalra állítja az üveget. A ráhulló lámpa­fényt ezer szilánkra freccsenti sötét­vörös tüzessége. — Két poharat is takaríts! Ott áll már a két pohár és csobog bele a venyige vére. Kiürül az üveg és szó még alig esik. Kocsisné másodszor is telihozza, génye, mely témájában a magyar-szlo- % annak is elfogy a fele. vák együttélést tükrözi. Kiss Ibolyától a jövő évben egy Madách-monografiát kapunk, a jótollú Mács Józsefnek pe­dig újabb novelláskötetét olvashatjuk, majd. Gyurcsó István, akit szintén nem kell bemutatnunk, a „Kosúti sor- 2 tűz" ctmü. hosszatyblélekzetű elbeszé- S lőkölteménnyel lép az' olvasók elé. A * gyermekeknek Irt verses mesekönyv W után Ordódy Katalin prózai írása, a S „Megtalált élet" című regény is ki- J» adásra kerül. A rátermettségét több 2 ízben megcsillantó Lovicsek novelláit W foglalja kötetbe, Kónya Lajos pedig * Jóskában már ágaskodik a vér — nem szokta az italt. De Kocsis állja, bírja, hiszen napról-na"ra benne für­dik. Végül azért oldódik a nyelve; — Osztén erős a gyerek? — Négykiló húsz... — Az szép súly... Osztán a bőre barna-é!?... — Ogy láttam veres az... — mond­ja Jóska zavartan —, de a haja, az fekete... — Akkor barna a legény — hunyo­rít Kocsis és ömlenének nyelvére a •szavak, de gyeplőre fogja az érzé­„Tátrai levelek" című egyéni zamatú * seit, gondolatait és nem engedi szóvá Feltétlen fi- S buggyanni azokat, mart úgy érzi, írásaival ismertet meg gyeimet érdemlő lesz Sas Andor új könyve, amely „Pozsony a XIX. század első felében" címmel jelenik majd meg. A könyvkiadó továbbra is gondos­kodik cseh és szlovák íróink színvo­nalas fordításairól. Hogy csak néhány nevet említsünk: Fučík, Drda, Krasko, Neruda, J. Kráľ, F. Kráľ, Kukučín, Ma­jerové, Jilemnický, Haiek, Mihálik és még számos más író, költő szólal meg magyar tolmácsolásban. Az eddig elmondottakból kiviláglik, hogy a kiadói tervben különféle ér­deklődési körökkel, minden korosztály­lyal számoltak, hogy lehetőség szerint hogy a távolságot még tartani kell. Higgye azt a másik, hogy a barátság csak látszólagos, hogy azt a bor gőze emeli, Mégis olyat kérdez, hogy maga is megijed tőle: — £s Anna elvan?,., — El az jól — falel Jóska hirtelen és láthatólag örül a kérdésnek. — Édesanyját szeretné látni... Kocsisban megremeg a szív. Meg­remeg és keserű hullámok gyűrűznek szét benne. Félénken, csendesen szűri foga között a szót: — Engem nem kérdez?... — Most nem... Sóhajba szökiK Kovács fájdalma, de mindenki megtalálja a neki megfelelő * azt Is kettétöri. Rátartian süt róla a könyveket. Hiányosságok persze még * gyengesége. előfordulhatnak, de mivel a terv még JJ _ s obas e szokott?... nem teljesen végleges, a további meg- « , beszéléseken beiktathatják a szüksé-* ~ M 1 ' gesnek vélt változtatásokat, hiszen a £ — Hát... kérdezősködni... kiadónak elsőrendű és őszinte igye- * — Szokott az... sokat is ... — kerete az, hogy megnyerje és meg- JJ mondja Jóska, mintha titkot árulna tartsa az olvasók bizalmát és szere- JJ el. tétét- j D e villanyáram a szava. Erőt, re­0. K. m ményt, édes ízt csordító. — Osztán miket?... — kérdi Ko­csis és remegő kézzel önti tele a poharakat. Jóskának kedves ráma fogja össze arcát, kisimul szép magas homloka és szeméből a békesség pillangói röp­ködnek, amikor beszél: — Aszongya — te Jóska! Édesapa hogy van. nem sovány, nem beteg ? Nem szokott szomorkodni? Csak akkor tu­dott jót pihenni, ha én igazítottam meg az ágyát... Ki tudja, hiányzik-e ne­ki a kezem!?... — És olyankor csak kimegy, oszt látszik róla, hogy rítt... Máskor megint aszongya — Jóska! Ugye nagyon haragszik rám az édes­apám? Ugye már soha többet nem simítja meg a hajam? Ugye már so­ha nem mondja, hogy „Te kis kor­mos" ... Kocsis Péter szeme könnyel telik, s ha már egyszer kibuggyan, nehéz visszaszorítani, nem is lehet. Utat tör magának és végigkígyózik az arcon, ha mégoly tüzes csíkot is húz a ke­ménységen. Mert a keménység is csak addig az, amíg valaki görcsösen ra­gaszkodik hozzá, amíg valaki nagyon akarja. De az akaraton is púhít az élet és arra készteti a dacosan tar­tott fejet, hogy igent bólintson az élet igazságának. És Kocsis Péter is igent bólint: — Köszönöm, hogy.. , hogy... őszinte voltál... fiam ... Fiam. Nem is olyan nehéz kimon­dani a szót és másodszorra még könnyebb lesz, mert ebben a szóban melegség van, ami oszlatja az egye­düllét fojtogató ködét. Oszlatja és vele napfény szökik az életbe. Nap­fény, ami derűt áraszt és értelmet, tartalmat ad az életnek... És a köny­nyek feloldják a fagyos álarcot. Fel­oldják, hogy helyét a lélek örömei váltsák fel... — Zsofka! — szól Kocsis a felesé­gének. — Azt a tízliteres demizsont ereszd teli, hadd vigye a Jóska haza — lágyul el a hangja, s miközben magasra emeli poharát, Jóskára moso­lyog. — Tudod, fiam, úgy van az ember ezzel az élettel, hogy ingyen kapta, oszt azt hiszi, csinálhat vele, amit akar... — Én tudtam, hogy egyszer' jóra­fordul a mi ügyünk — mondja Jóska melegen, — Nono, fiam! Még hátra van a fakete leves! Az apód, vagyis a... nászom, kemény ember,., Akire az egyszer aszongya, hogy rongyember, az rongyember... Az tán sose tud a szívihez érni.,, — Dehogynem, édesapám, csak meg kell találni a módját!... Az igaz em­ber előtt kinyílik a szíve. Higgye el, az én apám, az olyan ember, az az naoyon jó ember ... Közben Kocsisné behozza 8 teli demizsont. Jóska feláll és lassan készülődik. (Lőrincz Gyula raizat) — Hát köszönjük a bort. Jóéjsza­kát! Elmegy. Jóleső, jólzü gondolatokat bontó csendesség pöffeszkedik a házban. A csend lágy, a csend simogató, csak két szív boldog dobogása vegyül bele. Aztán Kocsis kedveskedve fordul az asszonyéhoz: — Hozzá! be még egy üveggel!., é — Elég lehetne már, Péter ... — Dehogy elig, dehogy eüg! A jé­nyom, meg az unokám egészségére sohasem elig! Az asszony szót fogad. S mire Kocsis beszopogatja az üveg tartalmát, Jóska visszatér a demi­zsonnal. Arcát szégyenkezés át. szo­morúság mosdatja: — Visszazavart vele az édesapám — mondja ki nehezen és az üveget a ház közepére állítja. — Jóéjszakát! Kocsis feláll és szinte megdermed. Hamuszínűre vált arcát lassan elönti a pirosság, s forró vérének tüze szik­rázik rajta. Aztán tehetetlen mérge lök egyet rajta és nagyot rúg a puhos demizson oldalába, Az üveg reccsen­ve félrebillen és vörös vére buggyan. Buzog, buzog, mint a meglékelt em­ber, s körülötte nagy, sötét tócsa festi a ház talaját. Kocsisné pedig fájdalmasan elsírja magát. 4. Másnap reggel vakító kékségben csillog az égbolt .Végre olyan idő, amelyre megkönnyebbülten sóhajt az ember. — Holnap, ha minden jól megy, megkezdődik a munka! Lázas készülődéssel telik a nap. Id. Hajnóci is tesz-vesz a ház kö­rül, Jóska pedig Anna meg a gyerek körül legyeskedik, s örömében még a tegnap esti dolgokról is megfeled­kezik. Aztán úgy délfelé jön Kocsisné, az anyós. Rántott csirkehúst hoz a „be­tegnek", meg a mély szoknyazsebbeis egy kis üveg bort. Hajnóci úgy tesz, mintha örttkkl' jóban lettek volna, de azért csak ki­kívánkozik az udvarra. Kocsisné pedig munkához lát. rend­beteszi a házat: mos, főz, takarít — csak úgy ég keze alatt a munka. Estefelé váratlan látogató érkezik. A ballábát húzza, arcát mintha' erő­szakos, durva kéz túrta volna szét. A laposon hátradűlő homlok mögött nagy, éles elme domborodik. Ha fel­tűnő is ez az agyonkínzott, szétron­csolt arc, a legfeltűnőbb mégis a két szeme. Ki tudná leírni, megmondani a színét?! Senki. Csak azt látod, hogy olykor, bársonyosan simogató, olykor jövőtlátóan merengő, s olykor mintha tűznyilakat lövöldözne szerte-szét, melyek szinte égetnek .perzselnek. Csúf betegség nyomta vagy tizenhat esztendeig ágyba Kertészt, A kénysze­rű pihenés alatt rengeteget olvasott. Tapasztalatait pedig nem azért gyűj­tötte, hogy benne mohosodjanak. ha­nem azért, hogy embertársai között hasznosítsa. S ha nehezére is esik neki a megbízatás végrehajtása, megy, csi­nálja, ha kisbalták esnek is. Az emberek szeretik, megbecsülik. Orák hosszat elhallgatják kissé reked­tes hangján előadott beszédét, ö volt az, aki a faluban megszervezte a pár­tot meg a vörös szakszervezetet, Ö az, aki tanítja, neveli az embereket. — Most olyat csinálunk, ami még nem volt itt soha — mondja Hajnóci­nak mosolyogva. — Tán csak nem forradalmat!? — nevet rá amaz. — Hát majdnem, de mégsem azt... Gondolkozz csak egy kicsit. Mit lehetne itt csinálni, ami mindannyiuk hasznára ­válna!? Hajnóci erősen gondolkozik, töri a fejét, de semmi épkézláb gondolat nam születik meg az agyában. — Nem tudom — nyugi ki végül. — Idefigyelj! Három hétig esett az eső. Három hét óta egy kapavágást sem lehetett tenni. A határ, a zölő deréklgérő gazban á'l. Most kisütött a nap, jó idő Ígérkezik, mi a teendő? (Folytatjuk.) OJ SZÚ 1956. augusztus 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom