Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-02 / 214. szám, csütörtök

Fokozódik a katonai fenyegetés Egyiptom eilen r London, augusztus 1. (ČTK) — Július Sl-én folytatták Londonban Selwyn Lloyd brit külügyminiszter, Christian Pineau francia külügyminiszter és Ró­bert Murphy az USA alállamtitkára közötti tanácskozásokat azokról az in­tézkedésekről, amelyeket a nyugati ha­talmak akarnak foganatosítani a Szue­zi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által történt államosításával kapcsolatban. A Reuter hírügynökség közölte, hogy Murphy tájékoztatta a tanácskozás részvevőit az Egyesült Államok kormányköreinek nézetéről a tanácskozások lefolyását illetően. Mint közöltük, a londoni tanácskozá­sokon részvevő három nyugati nagyha­talom megvitatja egy nemzetközi érte­kezlet összehívásának és nemzetközi hivatal megalakításának kérdését, amely pótolná a Szuezi-csatorna egyiptomi igazgatóságát. Bár hivatalos forrásokból közölték, hogy a londoni háromhatalmi értekez­leten főképp diplomáciai és gazdasági intézkedésekről volt szó, nem cáfolták azokat a híreket, amelyek az esetleges katonai lépésekről számolnak be. Eden szakadatlan tanácskozásai után Head hadügyminiszterrel, Watkinson közlekedésügyi miniszterrel. Tempier tábornokkal, a brit vezérkari főnökkel és a többi miniszterek egész sorával, amely tanácskozások július 31-én a késő esti órákig folytak, a brit had­ügyminisztérium jelentette, hogy a brit szárazföldi és tengeri erők átcso­portosítását hajtották végre. A különböző helyekről érkező hírek arról számolnak be, hogy a nyugati ha­talmak gazdasági szankción és lázas diplomáciai tevékenységen kívül kato­nai előkészületeket foganatosítanak, amelyek célja Egyiptom megfélemlí­tése. A nyugati hatalmak Egyiptomra úgy akarnak nyomást gyakorolni, hogy erőszakot alkalmaznak. A Bulwark és Oceán angol repülőgép anyahajókon kívül készültségbe helyezték a Theseus repülőgép anyahajót is, amely paran­csot kapott a Glasgow páncéloshajóhoz hasonlóan, hogy azonnal készüljön útra a Földközi-tenger térségébe. Mindkét hajó legénységének megtiltották Ports­imonth elhagyását, amelynek kikötőjé­ben a két hajó horgonyoz. A Daily Mail közölte, hogy Nagy-Bri­tannia 20 ezer tartalékost fegyverbe szólít, főképp a szárazföldi hadsereg tagjait „óvintézkedésként" a Szuezi­csatorna Társaság államosításával kap­csolatban. Eden brit miniszterelnök a sajtó közlése szerint az alsóházban nyilatkozott, amelyben részleteket kö­zöl a tartalékosok mozgósításáról. A tartalékosok behívását a brit haderő vezérkari főnökeinek július 31-i ülésén határozták el. Az United Press hírügynökség tudó­sítása szerint a brit földközi-tengeri hajóraj máltai főparancsnoksága ké­szültséget rendelt el, hogy szembe­szállhasson akármilyen helyzettel a Szuezi-csatorna földközi-tengeri bejá­ratánál. Hasonló intézkedéseket foga­natosítottak a Perzsa-öbölben állomá­sozó brit haderőknél. Ezen intézkedé­sek egyikénél sem közölték, hol és hogyan veszélyeztették a britek biz­tonságát, hanem mindenütt nyíltan „óvintézkedésekről" és várt „veszede­lem" elleni védelemről beszélnek. A Reuter hírügynökség közlése sze­rint Lloyd brit külügyminiszter a kon­zervatív párt képviselőivel folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy Nagy-Britannia elhatározta, kérlelhe­tetlenül ragaszkodik azon követelésé­hez, hogy „az életbevágóan fontos Szuezi-csatorna ellenőrzését kiragadja Nasszer egyiptomi elnök kezéből." A képviselők a Lloyddal folytatott be­szélgetésük után kijelentették, hogy a miniszter szavai azt a benyomást keltették, hogy „a kormány nem fog késlekedni katonai intézkedéseket fo­ganatosítani, ha nem használ a diplo­máciai eljárás." A Francé Presse hírügynökség kairói tudósítójának közlése szerint Ali Sabri őrnagy, az egyiptomi elnök irodájának vezetője az újságírók kérdésére kije­lentette, hogy „Egyiptom nem türi idegen hadihajók jelenlétét a Szuezi­csatorna kikötőjében a jóakaratú láto­gatások kivételével." A sajtóügynökségek londoni híreiből kitűnik, hogy a nyugati diplomaták és megfigyelők az augusztus 1-én 10 óra­kor kezdődött tanácskozásokat döntő­nek tartják a Szuezi-csatorna hajózási illetékei fizetésének kérdésében. A ta­nácskozásokon Eden, Dulles, Pineau és más diplomaták is részt vesznek. Jól informált körök úgy vélik, bogy a brit, francia, amerikai tanácskozások, ame­lyek Dulles érkezésével és részvételé­vel új stádiumba jutottak, ugyanaz nap nem érnek véget. . Japánban 700.000 a munkanélküliek száma Tokio, augusztus 1. (ČTK). — A Kiodo hírügynökség közlése szerint a japán munka^vi minisztérium je­lentést közölt, amely szerint ez év áprilisától júniu-áig Japánban átlag 700 000 teljes munkanélküli volt, ami 50 000-rel töb\ mint a múlt év ha­sonló időszakában. Az alkalmilag foglalkoztatott egyének száma a múlt évi részleges munkanélküliek számá­val összehasonlítva 2,4-szeresére emelkedett. Megindultak Moszkvában a japán-szovjet tanácskozások Moszkva, július 31. (TASZSZ). Július 31-én reggel a Szovjetunió külügymi­nis ztériuimánaik épületében felújítot­ták a Szovjetunió és Japán közötti kapcsolatok normalizálására a tanács­kozásokat. A tárgyalások felújítását az 1956. május 14-i szovjet-japán közlemény állapította meg. A szovjet küldöttséget D. T. Sepilov, ja Szovjetunió külügyminisztere, a ja­pán küldő tséget Mamoru Sigemicu' japán külügyminiszter vezeti. Az első ülésen, a küldöttségek ve­zetőinek rövid beszéde után mindkét tárgyaló fél állást foglalt a Szovjet­Unió és Japán közötti kapcsolatok rendszeresítése tárgyában. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy az 1955. jú­jiius 1.—1956. március 20-ig tartó jondoni tanácskozások során megegye­zést értek el a békeszerződés javasla­ta cikkelyeinek legnagyobb részében. D. T. Sepilov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere és M. Sigemicu japán külügyminiszter rámutattak a Szov­jetunió és Japán kormányainak a szov­jet-japán kapcsolatok normalizálásá­ra irányuló törekvésére. A két külügymi­niszter kifejtette a két fél álláspontját a békeszerződés javaslata azon cik­kelyeire nézve, amelyekben még egyez­mény nem jött létre. Ezek közé tartozik a területi kérdés. Ezenkívül eszme­cserére került sor azon japán állam­polgárok hazatérte ügyében, akik je­lenleg büntetésüket töltik a Szovjet­unióban. A két fél megegyezett, hogy a követ­kező ülést augusztus 3-ám tartja. Az NSZEP Központi Bizottsága a párt XX. kongresszus óta végzett munkájáról tanácskozott Németország Szocialista Egység­pártjának Központi Bizottsága július 27—29. között ülést tartott. Az ülé­sen egyetlen napirendi pontot vitat­tak meg, amelynek címe: „Német­ország Szocialista Egységpártjának az SZKP XX. kongresszusa óta végzett munkája és a III. pártkonferencia ha­tározatainak végrehajtása." Előadó Walter Ulbricht, a párt Központi Bi­zottságának első titkára volt. A beszámolót követő vitában 25-en szólaltak fel. Walter Ulbricht záró­szava után a Központi Bizottság a beszámolót egyhangúlag elfogadta, majd több határozatot hozott. Elfo­gadták a párt előtt álló ideológiai feladatokról szóló határozatot. A Központi Bizottság határozattal for­dul az NDK valamennyi dolgozójához, hogy a legjobbjaikat küldjék a párt soraiba. A III. pártkonferencia határozatai­OJ SZQ 1956. augusztus 2. nak végrehajtása céljából a Központi Bizottság tagjaiból bizottságokat ala­kítottak. A bizottságok feladata a körszerű technika fejlesztése, az ipa­ri dolgozók munkaidejének lerövidí­tése, a dolgozók nyugdijának rende­zése, a mezőgazdasági termelés fej­lődését szolgáló további intézkedések kidolgozása, s a második ötéves tervben százezer lakás felépítése. Ezenkívül Franz Dahlem pártbün­tetését megszüntették és Dahlem elv­társat rehabilitálták. Megszüntették továbbá Ackermann, Jendretzky és Elli Schmidt elvtársak pártbüntetését is. A Központi Bizottság felülvizsgálta 1950. augusztus 24-i határozatát és e határozatnak azokat a részeit, ame lyek a magyarországi Rajk-perre és a bulgáriai Kosztov-perre támaszkod­tak, érvénytelenítette. A Központi Bizottság ülésének ér­tékelésében Grotewohl elvtárs kiemel­te a vita magas színvonalát és rá­mutatott, hogy a párt megerősödve lát hozzá a további munkához. KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓNK EGY HET A NAGYVILÁGBAN t _ t Washingtonba egyre-másra érkeznek a nyugtalanító hírek, hogy a világ nem akar a régi megszokott vágányban fut­ni, új utakat keres, olyanokat, ame­lyekről az USA hivatalom körei nem akarnak tudni. De a világ folyásának nem lehet útját állni. Milyen rövid idő .egyetlen hét, a béke megrögzött ellenségeinek mégis mennyi keserű­séget hozhat: az angol alsóház külpo­litikai vitája, a Szuezi-csatorna államo­sítása, és a japán-szovjet tárgyalá­sok. De lássuk sorjában és összefüg­géseiben az eseményeket. A változó világ sodrában Aki figyelemmel kíséri a világ ese­ményeinek folyását, egyre nagyobb biztonsággal állapíthatja meg, hogy Anglia a gyorsan változó világesemé­nyek sodrában egyre gyakrabban pen­dít meg olyan hangokat, amelyek ki­csendülnek az atlanti hűség megkö­vetelte szótárából. Ez legszembetűnőb­ben az angol alsóház külügyi vitájában mutatkozott meg. A Kelet-Nyugat kö­zötti gazdasági együttműködés mel­lett két fontos probléma emelkedik ki a vitából: 1. A német kérdéssel kapcsolatos angol álláspont kimozdulása a szövet­ségi hűség megkötötte értelmetlen merevségből. Eden ugyanis beszédében elhallgatta azt a vitás pontot, hogy az egyesített Németország feltétlenül tagja legyen a NATO-nak Ez az ered­mény jelentős lépés lenne, de a to­vábbi fejlemények arról tanúskodnak, hogy a washingtoni és bonni igen in­gerlékeny szövetségesektől való féle­lem elvágta az angol állásoont részle­tezését és Eden valamint Lloyd kül­ügyminiszter újra hűséget esküdött az Atlanti Szövetségnek. 2. A másik pozitív eredmény Eden miniszterelnök álláspontja a hidrogén­fegyver kísérletek korlátozásában, füg­getlenül az általános leszerelési egyez­ménytől. Ez a nézet az ENSZ lesze­relési bizottságában elhangzott szov­jet -és indiai javaslathoz közeledik. Az angol külpolitikai vita munkás­párti képviselőinek felszólalása és más alkalmakkor elhangzott kijelentések egy-egy vonással kiegészítik ezt az elütő hangot, amit a New York Ti­mes így jellemez: „Noha a nyugati táborban látszólag teljes az egyetértés, kénytelen-kelletlen szembe kell állí­tani a hajlékony politika angol értel­mezését Dulles amerikai külügymi­niszter sokkal merevebb vonalvezeté­sével." Leszerelési iszony Az USA imperialista köreinek euró­pai balkezén: Adenaueren a legutóbbi héten még fokozottabb mértékben erőt vett a leszerelési iszony. A nyugati sajtóban ugyanis az a hír kapott szárnyra, hogy Franciaország és Nagy­Britannia vezetői bizonyos fokú lesze­relésen törik a fejüket. A bonni kan­cellár nyomban működésbe lépett, cik­ket írt, nyilatkozatokat adott és haza rendelte diplomáciai képviselőit Fran­ciaországból, Nagy-Britanniából, Ró­mából és az USA-ból. Ezekkel a dip­lomatákkal a bonni kancellár és köz­vetlen munkatársai tüstént tanácsko­zásokat folytattak és a megbeszélések eredménye az lett, hogy Nyugat-Né­metország jegyzékben helytelenítette a nyugati nagyhatalmak hadseregének csökkentését. A nyugat-német kancel­lár diplomáciai tevékenységét az a félelem váltotta ki, hogy ha a nagy­hatalmak mégis arra a következtetésre jutnak, hogy fölösleges a jelenlegi hatalmas létszámú haderő, ezzel elve­tik a hidegháborút és Adenauer alatt vágják a fát, mert ebből az is követ­kezik, hogy megszűnt a háborús ve­szély és ezért szükségtelen a nyugat­német hadsereg felszerelése, hiszen a nyugati hatalmakat nem fenyegeti ke­letről semmiféle veszély. Adenauernak elég problémája van az új Wehrmacht felállításával otthon Nyugat-Németországban is. Igy is egyre bizonytalanabb lába alatt a talaj. Ehhez már csak az hiányozna, hogy holmi leszerelési kezdeményezéssel nyugati szövetségesei is cserben hagy­ják. Igy tehát nem csoda, ha Aden­auer iszonyodik a leszereléstől. Egyiptom kemény dió Az elmúlt héten, amikor az Eqyesült Államok visszavonta az asszuáni gát építésére felajánlott kölcsönt, az elfo­gulatlan világpolitikai megfigyelők diplomáciai nyomásnak tüntették feí ezt a lépést, amit maguk az ameri­kaiak sem titkoltak. A Daily Express cinikusan reménykedve ezt az állás­pontot így fejezte ki szavakban: „ha nincs gát — nincs Nasszer." Azóta már az egész világ figyelmének közép­pontjában áll az egyiptomi kormány bátor lépése, a Szuezi-csatorna Tár­saság államosítása. A Daily Express okoskodását valahogy így lehetne most időszerűslteni: Nasszer marad — gát is lesz és Szuezi-csatorna is. Az államosítás óta száz és száz hír­magyarázat és újságcikk jelent meg Egyiptom lépéséről. Ezekből kitűnik, hogy a békeövezet országai teljes mér­tékben egyetértenek Egyiptom lépésé­vel. De nem így a nyugati hatalmak. Mint ismeretes, Londonban fanácsko­zik Anglia, Franciaország és az Egye­sült Államok külügyminisztere, hogy valamiképpen visszaszerezzék a részvé­nyeseknek busás hasznot hajtó csa­tornát, de ha már ez nem sikerül, legalább is valami nemzetközi felügye­let ürügyével elvegyék Egyiptomtól a Szuezi-csatornát. Az eddigi tanács­kozásokról hivatalos közleményt még nem adtak ki, de a sajtótüdósítások­ból és az angol miniszterelnök és kül­ügyminiszter egyes szűkszavú monda­taiból arra lehet következtetni, hogy a nyugati hatalmak körömszakadtáig védeni akarják a Szuezi-csatorna rész­vényeseinek érdekeit. Másról itt nem is lehet sző, hiszen az egyiptomi kor­mány az államosítás óta többször is kijelentette, hogy tudatában van a Szuezi-csatorna óriási nemzetközi fon­tosságának és éppen ezért minden marad a regiben, csak az egyiptomi nép munkájával, vérével egyiptomi te­rületen épített csatorna ezentúl nem az idegen tőkéseknek hoz hasznot, ha­nem az egyiptomi népnek, amely a lét­fontosságú asszuáni gát felépítésére fordítja a csatorna tiszta jövedelmét. Egyes nyugati körökben olyan egy­ügyű érveket hoztak fel, hogy Egyip­tom nem képes a csatorna karbantar­tására sem. A legújabb jelentések azonban arról tanúskodnak, hogy az egyiptomi kormány már az államosí­tás első napjaiban fontolóra vette a csatorna esetleges kiszélesítését és a kikötők felszereléseinek korszerű ki­bővítését. Az egyiptomi kormány az első angol gazdasági korlátozásokra nem vála­szolt bosszúval. A londoni jelentések mégis arról számolnak be, hogy Nagy­Britannia a gazdasági korlátozásokon kívül esetleg a katonai beavatkozástól sem retten vissza. Állítólag Anglia 20 000 tartalékos katonát behív és több repülőgép-anyahajót és más ha­ditengerészeti egységet készültségbe helyez. Ezzel a katonai nyomással igyekszik majd Egyiptomot meghát­rálásra kényszeríteni, aminek sikere azonban nem valószínű. Hruscsov elv­társ tegnapelőtti beszédében a V. I. Lenin-stadion felavatásának ünnepsé­gén a Szovjetunió álláspontját szögez­te le, amikor felhívta az angol állam­férfiakat, hogy könnyelmű tézisekkel ne mérgesítsék el a nemzetközi fe­szültség amúgy is oly nehezen elért enyhülését. Az a nép, mely szabadságát évszáza­dos küzdelemben vívta ki, mely a bé­kés jövő útján halad, nem ijed meg a fenyegetésektől, a gazdasági korláto­zásoktól, a katonai blokádtól, mert tudja, hogy az igazság és a világ be­csületes közvéleménye nem azok olda­lán van, akik a részvényesek haszná­ért hadihajókat és katonaságot tarta­nak ké-jzenlétben, hanem azokén, akik népük gazdasági és kulturális fel­emelkedéséért birtokba vesznek mind­azt, ami jogosan megilleti őket. Újabb lépés — a szovjet-japán tárgyalás Moszkvában a Sigemicu japán kül­ügyminiszter vezette küldöttséggel megkezdődtek a szovjet-japán tárgya­lások, melyeknek célja a Szovjetunió és Japán között a hadiállapot meg­szüntetése, a diplomáciai kapcsolatok felvétele és további gazdasági és ke­reskedelmi egyezmények lehetőségé­nek mérlegelése. A második világhábo­rú óta Japánban erősen érvényesül az amerikaiak befolyása. Elsősorban ez akadályozta eddig a kapcsolatok ren­dezését. A japán politikai életben azonban egyre követelőbben jelentke­zik a Szovjetunióval és a Népi Kínával való baráti kapcsolatokat sürgető erő. Ennek és a Szovjetunió következetes kezdeményező békepolitikájának tulaj­donítható a Moszkvában megindult tárgyalás is, amely Ázsiában jelentő­sen meggyorsítja a feszültség további enyhülését. Szűcs Béla llltlIllllllllllliniIllllllllllllllllllllHllltMItlIlllllltlBllllllllllllllllllllllIllllltlIlllllllltlIlllUllllllflllttllllllllllllllll KlllitllflllUtlIIIIIIlllillllllltlIllllltlillllllllllIllllllllllllllllfllllliBllllllllltlIlllllltl További árleszállítás a Szovjetunióban Moszkva, augusztus 1. (ČTK.) — A TASZSZ hírügynökség közlése sze­rint a Szovjetunióban augusztus v 1­től néhány árucikk árát leszállították. A. "Sarov, az Orosz SZSZSZK keres­kedelemügyi miniszterének helyette­se ezzel kapcsolatban közölte a „Szovjetszkaja Roszia" tudósítójával, hogy az árleszállítás a többi között a televízorok, a porszívógépek, a fény­képezőgépek, egyes cigarettafajták, gyermekjátékok stb. áraira vonatko­zik. A televíziós felvevő készülékek és a fényképező gépek 100 rubellel lettek olcsóbbak, egyes szövetek ára 20%-al csökkent. A legjobb minőségű cigaretták árát 30 százalékkal szál­lítják le. Lemondott a kambodzsai kormány Pnom Phen, augusztus 1. (ČTK). — Az Üj Kína sajtóiroda közlése szerint Thim Tit miniszterelnök kormánya július 28-án beadta lemondását. A lemondás okát nem közölték, azon­ban az a - élemény alakult ki, hogy belpolitikai ügy okozta. Az UP hírügynökség jelentette, hogy Kambodzsa királya nem fogadta el Thim Tit kormányának lemondá­sát és megkérte a miniszterelnököt, hogy maradjon hivat Iában Szihanuk hercegnek európai útjáról. való visz­szatéréséig. NÉHÁNY SORBAN D. P. SEPILOV, a Szovjetunió kül­ügyminisztere az iráni külügyminisz­terhez részvéttáviratot intézett azok­kal az elemi csapásokkal kapcsolat­ban, amelyek az iráni népet sújtot­ták. (ČTK.) A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK Mihaj Ralea akadémikus vezette kor­mányküldöttsége Moszkvába érke­zett, hogy átvegye a román művészet történelmi emlékeit, amelyeket az -első világháború alatt adtak át Orosz­országnak megőrzés végett. (ČTK.) TOKIÖBÖL érkezett hír szerint au­gusztus 1-én Okinava szigete felett egy / őráig tartó heves tájfun dűlt, amely 160 km-es óránkénti sebességű volt. A tájfun következtében sok helyen mégrongálódott a villany­vezeték és a sziget egy része víz alá került. A sziget fővárosában több la­kóház elpusztult. (ČTK.) ISKANDER MIRZA, Pakisztán elnö­ke Mohammed Zahir sah afgán király meghívására augusztus 7-én négy­napos látogatásra Kabulba utazik. (ČTK.) AZ ALBERTA TARTOMÁNY kana­dai szot® .áldemokrata pártszervezete vezető dolgozóinak csoportja Moszk­vában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságán találko­zott a párt vezető tényezőivel, akikkel szívélyes és baráti beszélgetést foly­tattak. Szovjet részről a találkozáson részt vett N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Központi Bizottságának első tit­kára, B. N. Ponomarev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja és mások. BRAZÍLIA NEMZETI KONGRESZ­SZUSÁNAK képviselői csoportja kö­veteli, hogy Brazília vegye fel a diplo­máciai és kereskedelmi kapcsolato­kat a Szovjetunióval. (ČTK.) URUGUAY PARLAMENTI küldött­sége július 31-én a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa meghívására Moszkvá­ba érkezett. (ČTK.) A magyar országgyűlés vitája Budapest, július 31. (ČTK) — A magyar országgyűlés, amely július 30-án kezdte ülésszakát, kedden, jú­jius 31-én folytatta munkáját. A délelőtti ülésen vita folyt He­gedűs Andrásnak, a minisztertanács elnökének a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa működéséről szóló beszámolójáról. A vitában részt vett képviselők egyhangúlag jóváhagyták a minisztertanácsnak az elmúlt idő­szakban végzett munkáját. Az országgyűlés képviselői a kor­mányhoz és az egyes miniszterekhez 19 kérdést intéztek. A július 31-i ülésen meghallgatták Non Györgynek, a Magyar Népköztár­saság fő-A!lamügyészének beszámoló­ját az ügyészség működéséről és a szocialista törvényesség megszilárdí­tásáról Magyarországon. A július 31-i ülésen határozati ja­vaslatot fogadtak el, amely szerint az országgyűlés jóváhagyja a minisz­tertanács működését és további te­vékenységének programját,

Next

/
Oldalképek
Tartalom