Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-05 / 186. szám, csütörtök

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának ülése Budapest, (ČTK.) — A Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa július 3-i ülésén megvitatta a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének június 30-i határozatát, s annak tar­talmával teljes egyetértését nyilvá­nította. A minisztertanács megállapította, hogy a múlt hónapokban megszilárdult a szocialista törvényesség és növeke­dett a dolgozók aktivitása. A kormány számos fontos határoza­tot hozott a túlzott centralizáció csök­kentése, a hivataloskodás egyszerűsí­tése, a. bürokratizmus következetes felszámolása érdekében és további intézkedéseket készül tenni a népi demokratikus rendszer lehető legsi­keresebb fejlesztésére Magyarorszá­gon. A helyes intézkedések megvaló­sítását azonban fékszik az opportu­nista, demagóg és gyakran a népi de­mokráciaellenes fellépések, amelyek az utóbbi időben egyre gyakrabban és nyíltabban fordultak elő. A mi­nisztertanács egyhangúlag elítéli eze­ket a megnyilvánulásokat, az állam­fegyelem meglazítására irányuló kí­sérleteket, ame'yek éppen abban az időben mutatkoznak, amikor a párt és a kormány komoly erőfeszítést tesz az állami szervek demokratizálásának további fejlesztésére, a szocialista törvényesség szilárdítására és az ad­minisztratív munkák egyszerűsítésére. A nyugati sajtó Adenauer olaszországi látogatásáról Róma, július 4. (ČTK) — Adenauer nyugatnémet kancellár római tárgya­lásai még nem értek véget, azonban a nyugati sajtó már most foglalkozik azzal, ami a tanácskozásokról kiszi­várgott Kedden, július 3-án a kancellár az Olasz miniszterelnökkel az olasz mun­kásoknak Nyugat-Németországban való foglalkoztatásáról tárgyalt. A múlt év decemberében megkötött egyezmény alapján 100 000 olasz fér­fi és női munkásnak kellett volna Nyugat-Németországba utaznia, akik a nyugatnémet nagybirtokok és gyá­rak számára olcsó munkaerőt jelen­tenek. A Reuter hírügynökség közlé­se szerint mindeddig azonban nyu­gat-németországi munkára csak né­hány ezer dolgozót sikerült toboroz­ni. A sajtó a külpolitikai tanácskozá­sokra helyezi a fő súlyt, A nyugatné­met közélet figyelmét nem kerülte el, hogy a kancellár nyilvánvalóan hí­ven követi hivatalbeli elődjének nyomdokait, mert római tartózkodását arra használta fed, hogy Fanfanival, az olasz keresztény-demokrata párt elnökével egyezményre lépjen „a kommunizmus elleni" közös harca. A milánói „Corriere della Sera" in­terjút közöl Adenauerrel, aki ismét állást foglal ismert politikája mellett, amellyel visszautasítja a Német De­mokratikus Köztársaság kormányával való együttműködést és tanácskozást Németország egyesítésére vonatkozó­lag, A torinói „Stampa" ezzel kap­csolatban megjegyzi, hogy „tekintet­tel a nemzetközi helyzet újabb fej­leményeire, a kancellár politikája holt­pontra jutott". A lap hozzáfűzi, „le­hetetlen, hogy a kancellár figyelmen kívül hagyja azt a veszedelmet, ame­lyet kihív maga ellen azzal, hogy csökönyösen ragaszkodik elavult ál­láspontjához." A kommunistáknak szüntelen kapcsolatban kell állniok a néptömegekkel Palmiro Togliatti cikke az Unitában Róma, (CTK). — Az Unlta július 3-i számában közli Palmiro Togliatti cik­két, amely a következőket írja: A nemzetközi kommunista mozga­lomban most bekövetkezett fordulat oly mélyreható és mindent felölelő, hogy a jelenlegi időben nehéz felbe­csülni egész jelentőségét. Ennek a mozgalomnak az iránya a szocializ­mus, a béke és a demokrácia. Ebben az irányban halad az államok egész rendszere. Ezt a mozgalmat fejlesz­tik azok a pártok, amelyek évtizedek óta uralmon vannak és a társadalom gazdasági és politikai rendszerének átalakításán végzett munkájukban oly sikereket értek el, amelyek azelőtt nem is tűntek lehetségesnek. Vala­mennyi országban, ahol még a kapi­talizmus uralkodik, akcióikkal hozzá­járulnak ehhez az ellenzéki pártok és csoportok, amelyek mélyen a munkás­osztályban és a népben gyökereznek. Ez a mozgalom sokrétű. Régi és új problémákba ütközik, régi és új prob­lémákat old meg állandó előrehaladá­sa folyamán. Ma már nincs a világon olyan kö­rülzárt és mindenféle ellenségtől ve­szélyeztetett szocialista állam, mint a Szovjetunió volt 20 éven át, hanem fennáll a szocialista államok egész rendszere. A munkásosztály és azok a pártok, amelyek ezen államokban hatalmon vannak, ezzel új biztonsá­got kapnak gazdasági és politikai ak­cióikban, a szélesebb körű fejlődés, az új szabadság és akcióik merész­ségének új távlata nyílik meg előttük. Ügy véiem, hogy a kapitalista ve­zető tényezőknek már régen meg kellett volna győződniök arról, mily utópisztikusak azok a reményeik, hogy v'sszatér a régi gazdasági és társa­K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének távirata D. hisenhower elnökhöz Moszkva, (CTK.) — K. J. Vorosilov, a Srovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke D. Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnö­kéhez táviratot intézett az USA nem­zeti ünnepe — A függetlenség napja alkalmából. Táviratában jókívánatait tolmácsolja az elnöknek és az USA népének. K. J. VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke július 3-án fogadta Dag Hammarskjöl­döt. az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének fötittcárát, aki ielenleg a szovjet kormány meghívására a Szovjetunióban tartózkodik. (ČTK) N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkára július 3-án fogadta Daa Hammarskjöldöt, az ENSZ főtitká­rát. akivel szívélyes beszélgetést foly­tatott. (ČTK) MOSZKVÁBAN E NAPOKBAN véget Srt a szovjet-albán tudományos és technikai együttműködés bizottságá­nak III. ülésszaka. A bizottság a köl­csönös megértés és barátság szelle­mében vitatta meg a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság tudományos és technikai tapasztalatai kicserélésé­nek kérdéseit. (ČTK) N. A. BOGACSEV, az afganisztáni ezoviet nagykövetség első titkára fel­kereste az Afgán Vörösfélhold Társa­ságot és a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságainak nevében 15 000 afaánit adott át a földrengés ál­dozatainak segélyalapjára. (ČTK) A BOLGÁR SAJTÓIRODA közlése szerint a Bolgár Népköztársaság Etió­piával felvette a diplomáciai kapcsola­tokat. (ČTK) A TEMPS DE PARIS francia napilap július 4-étől beszüntette megjelenését. A Temps de Paris megalakítása óta két és fél hónapon át a hidegháború poli­tikáját támogatta. A lap beszüntetésé­tiek valódi oka a nyilvánosság érdeklő­désének hiánya. (ČTK) NIXON AMERIKAI ALELNÖK .július 4-én. a Füiöp-sziqeteknek köztársaság­gá történt kikiáltása 10. évfordulójá­nak ünnepén beszédében „a kommu­nista gvarmatosltás"-sal foglaHkozott. Koholmányait Nixon a semleges orszá­gokhoz intézett aron felhívásával fe­jezte be. hoov csatlakozzanak az Egye­sült Államok által szervezett katonai tömbökhöz. (ČTK) A kambodzsai herceg moszkvai látogatása Moszkva, július 3. (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke július 3-án a nagy Kreml-palotában Norodom Szihabuk kambodzsai herceg tiszteletére ebédet adott. Az ebéden részt vett Norodom Szi­hanuk herceg, Sziszowat Monipong herceg, Khim Tit kambodzsai minisz­terelnök, Oum Chhengszum, a kam­bodzsai nemzetgyűlés elnöke és a kambodzsai államférfiak kísérete. Szovjet részről részt vettek K. J. Vorosilov, G. M. Malenkov, V. M. Mo­lotov, M. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov, R. I. Brezsnyev és más szovjet állam­férfiak. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Norodom Szihanuk herceg az ebéden baráti felköszöntőt mondtak. Az ebéd szí­vélyes baráti légkörben folyt le. Á kambodzsai herceg kíséretével július 3-án megtekintette a Kreml­palota nevezetességeit. Felkeresték V. I. Lenin dolgozószobáját, megszem­lélték a Szovjetunió Minisztertaná­csának üléstermét és az Uljanov-csa­lád lakosztályát. A vendégek délután meglátogatták a moszkvai egyetemet. Az egyetemi internátusok egyikében találkoztak a moszkvai egyetemen tanuló vietna­mi diákokkal. • • • Moszkva, (ČTK) — Július 4-re vir­radó éjszaka a kambodzsai kormány­küldöttség Moszkvából Leningrádba utazott. A küldöttséget az állomásra kikísérték V. C. Kuznyecov, a Szov­jetunió külügyminiszterének első he­lyettese és a külügyminisztérium más vezető dolgozói. A MOSZKVAI METRO Kijevszkaja volt állomás csarnokában nemrég lakó­házak. iskolák, mozik és szanatóriumok típusos terveinek kiállítását nyitották meg. A kiállítás iránt olyan nagy az érdeklődés, hoov a Szovjetunió messze tálairól i« felkeresik azt az érdeklő­lők. Az elmúlt napokban a kiállítást csehszlovák és lenivel szakküldöttsé­oek is felkeresték, (ČTK) dalmi rendszer ott, ahol már felépült a szocialista társadalom, vagy ahol ezt a társadalmat építik. Legalább is azoknak kellene ezt megérteniök, akiknek legalább egy kevés érzékük maradt a valóság iránt. A kommu­nista mozgalomban bekövetkezett for­dulat erősíti a szocialista társadalmat, meggyorsítja és megszilárdítja e tár­sadalom építését, szorosabbra fúzi a vzetők és" a néptömegek kapcsolatát. Ellenkező irányban nem lehet haladni épp úgy, mint ahogy nem haladhat­nak mozgalmunk elveivel c .kező irányban mindazok a viták, amelyek közvetlenül a mi sorainkban folynak le és mozga'munkat tovább segítik előre. Ezt az ellenség nem akarja és nem tudja megérteni. És az ellenség itt van. Erős, tevékeny, könyörtelen. Erős a mi táborunkon kívül álló el­lenség, de vannak erői és támpontjai közvetlenül táborunkon belül is. Nem volna helyes, ha erről megfeledkez­nénk. Azok az események, amelyekre Poznanban került sor, ezt különös hangsúllyal emiékezetünkbe idézik. És azt, aki ezt nem vette volna fi­gyelembe, e tényre emlékezteti a mai nyugtalanság és izgalom, amikor a volt fasiszták és a mostani fasiszták hangja megható összhangban fuvolá­zik a szociáldemokrata kormányelnök­helyettes szavaival. (Saragatáról, az olasz szociáldemokraták vezéréről van szó — a szerk. megjegyzése.) Bíráltuk és elvetettük azt a tant, amely szerint a szocialista társadalom győzelmével és fejlődésével egyidejű­leg elkerülhetetlenül növekedik ellen­ségesek -zárna.. Ezt a tant nemcsak a-ért vetettük el; mert téves, hanem azért is, mert téves tettek származ­nak belőle. Az igazság más. Az igaz­ság az, hogy a szocializmus győzelme: egyre újabb rokonszenvet, újabb híve­ket szereznek a szocializmusnak, mely így egyre hatékonyabbá válik. Nézzék a mai világot és meggyőződnek ar­ról, hogy ennek ellenére az ellenség nem tétlen. Nem hátrál meg és ab­szurd reményekkel vigasztalja magát. Véleményem szerint világosnak kel­lene lennie, beszélni sem kell arról, hogy az ellenség nem a dolgozó em­ber, aki konkrét létkérdéseinek meg­oldásában nagyobb gondosságot kö­vetel. A szocializmust épitó országba^, elkerülhetetlenek a nehézségek, ame­lyek gátolják e kérdések legjobb megoldását. Lehetetlen, hogy ne le­gyenek nehézségek a világon, külö­nösen most, amikor tíz éven keresz­tül valamennyi nemzet vállára a „hi­degháború" terhe, egy új fegyveres konfliktus reális veszélye súlyosodott. Mindenki előtt nagyon jól ismert tény, mily erőket alkalmaztak arra, hogy megakadályozzák a szocializmus eli érését. Az az ellenség, aki abban a folyamatban, melynek célja kis áldo­zatok árán iegyőzni a jelenlegi ne­hézségeket, provokációkat szít, erö­szakot, a munkások, a népi szocia­lista hatalom elleni fegyveres harcot visz be. Abban a társadalomban, ahol már nincsenek tőkések, akik k.zsákmányol­ják az ember munkáját, a munka kér­déseit, a munka megszervezését és jutalmazását nem puskákkal és gép­fegyverrel fogalmazzák és oldják meg. Hény puskát és gépfegyvert kénysze­ríthet lövésre azonban az az évi 123 millió dollár, amelyet az amerikai ál­lam költségvetéséből arra a célra for­dítanak, hogy a nem kapitalista or­szágoktan az erőszakot és provokáció­kat táplálják? Az ellenség tehát itt van. Ott volt Poznanban is — amint ez egyre nyilvánvalóbbá válik. Ott van azonban más helyeken is. Igyek­szik letériteni bennünket utunkröl, hogy zavart okozzon, a vereség ér­zését keltse, kiforgassa a tényeket, mindenféle módszerre' megakadá yozza a szocializmus fejlődését és meggá­tolja a kommunistákat abban, hogy az embereknek a rabszolgasorsáDól való felszabadításáért folyó jelenlegi nagy mozgalom fő mozgató erői le­gyenek. Ezért elkerülhetetlenül szük­séges minden téren gondoskodni arról, hogy mi, a munkásosztály öntudatos szervezett élcsapata . zembeszáiljunk az ellenséggel, elszigete'jük őt, ami ma könnyebb, mint azelőt' és hogy így győzedelmeskedjünk feiette. Nem ismerjük azokat a konkrét nehézségeket, amelyekbe lengyel elv­társaink feladataik megoldásában üt­köztek és naponta ütköznek. Tudjuk azonban, hogy sikereket értek el, hogy megváltoztatták a régi reakciós len­gyel társadalmat, és e sikerek az új, fiatal, demokratikus és szocialista Lengyelország felépítéséhez vezettek. Ezért véleményünk megalkotásában óvatosaknak és komolyaknak kell l«n» nünk. Döntő feltétele annak, hogy a Poznanban bekövetkezett szomorú események már soha többé ne ismét­lődjenek meg, nekünk kommunisták­nak az, hogy a haladó politikai szer­vezet éreztesse hatását a munkás- és néptömegekben és szüntelen kap­csolatban álljon a munkásokkal és a néppel minden helyzetben. Tudjuk, mily eréllyel és lemondás­sal, mily ötletesen dolgoztak és dol­goznak továbbra is lengyel elvtársaink gyakran nagyon súlyos körülmények között e cél eléréséért. Tudjuk, ho­gyan harcolnak ma, hogy új, demok­ratikus ösztönzést adjanak azon tár­sadalom fejlődésének, melynek az élén állanak. És mi ebben csak sikert kívánhatunk nekik. NAGY JELENTŐSEGÜ DOKUMENTUM S ajtónk tegnap közölte az SZKP Központi Bizottságának hatá­rozatát a személyi kultusz és követ­kezményeinek leküzdéséről. Nagy je­lentőségű pártdokumentum az, nem­csak a Szovjetunió Kommunista Párt­jának és a szovjet társadalomnak szempontjából, hanem az egész nem­zetközi munkásmozgalomra is. Értékes tanulságot ad a mi pár­tunknak is, amely idősebb és tapasz­taltabb bajtársában — a Szovjetunió Kommunista Pártjában — mindig ta­nítóját látta. Az SZKP XX. kongresszusa óta el­telt időszak nagyon rövid. De e rö­vid idő alatt is világszerte megnyil­_ vánul az a tény, hogy a szovjet kom­I munisták határozatai nagy életere­jüek, megszilárdítják a szocializmus, a demokrácia és, a béke pozícióját, hallatlan forradalmi lendületet és kezdeményezést keltenek a dolgo­zókban. Világos, hogy a tartós békének, a szocializmusnak és a munkásosztíly egységének megszilárdításáért vívott harc nagy programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa tűzött zász­lajára, a reakciós politikai körökben, elsősorban az USA-ban nagy nyugta­lanságot keltett. Ez a nyugtalanság az utóbbi időben nagyméretű rágal­mazó kampánnyá növekedett a Szov­jetunió, a népi demokratikus országok, a szocializmus és a kommunizmus nagy, ragyogó gondolatai ellen. Amint látható, a szocializmus ellen­ségei annál jobban dühöngenek és gyűlölködnek, minél következeteseb­ben és erélyesebben valósítja meg a kommunista párt ezt a programot. Féktelen támadásaikhoz ürügyül hasz­nálják fel J. V. Sztálin személyi kul­tuszának bírálatával kapcsolatos egyes tényeket és azokat a komoly hibákat, amelyekre életének utolsó szakaszá­ban került sor. Ismeretes, hogy az SZKP XX. kongresszusa következtetéseiről és tanulságairól folyó vita alatt nálunk néhány alapjában becsületes ember­ben felmerült a kérdés: Vajon a nyílt bírálat és önbírálat nem vezet-e a szocializmus pozíciójának gyengü­lésére? Az ilyen nézetek nem eredtek elvi állásfoglalásból. A személyi kultusz súlyos következményeiről nyfltan és bátran beszélni kell azért, hogy együttes erőfeszítéssel a lehető leg­gyorsabban valamennyi kommunista párt leküzdje ezeket a következmé­nyeket. Természetesen ez a keserű igazság eleinte sajgó, fájdalmas ér­zést keltett, nehézségeket okozott az egyes kommunista pártokban ls. Mindezek a negatívumok azonban elenyészően csekélyek azokhoz az óriási pozitívumokhoz képest, amelyek ma és a következő években még job­ban előtérbe kerülnek a munkásosz­tály alapvető érdekei és céljai szem­pontjából. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak következetes állásfoglalása a sze­mélyi kultusz kérdéséhez újból meg­mutatta hűségét a marxizmus-leniniz­mus eszméihez. A kommunisták és valamennyi szovjet ember egyetért az SZKP XX. kongresszusának a személyi kultuszt elitélő határozataival és gyakorlati lépéseket tett, hogy a pártélet lenir,' normái valóra váljanak és tovább fej­lődjék a szocialista demokratizmus. Ez az értelme annak a négy feladat­nak, amelyeket az SZKP KB vala­mennyi pártszervezet elé tűzött. Csehszlovákia Kommunista Pártja épp úgy, mrnt a többi testvéri pártok helyeselték és támogatták az SZKP­nek a személyi kultusz és következ­ményei leküzdésére irányuló intézke­déseit. A CSKP a XX. kongresszus hatá­rozataiból gyakorlati következtetése­ket vont le további munkájára. E kö­vetkeztetések következményei, amint a pártban lefolyt széleskörű vita és maga az országos konferencia is megmutatta, érezhetően megnyilvá­nulnak már külsőleg is. Tovább kell haladni a megkezdett úton, követ­kezetesen és rendületlenül meg kell valósítani a lenini elveket életünk valamennyi szakaszán. A jelenlegi körülmények körött, amikor a szocializmus világrendszer­ré vált, valamennyi kommunista ;járt és az egész nemzetközi munkásmoz­galom előtt széles perspektívák nyíl­nak. A kommunista pártok tevékeny­ségükben nemzeti sajátosságaikból és helyzetükből kiindulva, teljesen tu­datosítják, hogy egyre jobban szilár­dítani kell a nemzetközi szolidaritáj kötelékeit a közös ellenség ellen ví­vott harcban. Ez az egység és a pro­letár internacionalizmus elveihez va­ló hűség annál is inkább szükséges, mert jelenleg a kapitalista országok legkülönfélébb agresszív tömbjei 411­nak fenn és a rakciós körök felfor­gató tevékenységet szerveznek a szo­cialista tábor országai ellen. A poznani népellenes akciók, ame­lyeket, mint megmutatkozott, mér ré­gen előre kiterveztek, megtanítanak bennünket arra, hogy nem szabad gondtalanoknak lennünk, nem szapad az önelégültség hibájába esnünk. De tudatosítanunk kell azt, hogy a tör­ténelmi fejlődés feltartóztathatatlanul halad előre, helyes vágányokon ha­lad. Nincs olyan akadály, ami a kom­munizmus felé irányuló élőrehala-lást megállítaná. (Rudé právo) O J SZO 1956. július 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom