Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-31 / 212. szám, kedd

A szovjet haditengerészet ünnepe A szovjet haditengerészet napja alkalmából az eqyik nagy moszkvai központi klubban ünnepi ülést tartottak. Az ülésen a fővárosi dolgozó.', nevében Butuszov. az SZKP moszkvai városi bizottságának titkára üdvözölte a hős s'o viet tenqírészeket. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a haditengerészet napja alkalmából napiparancsot adott k

i'., ' Ünnepi qyüléseket tartottak a haditenqerészek tiszteletére Leningrádban, Kijevben. Tallinban. Vlagyivosztokban, Bakuban és más szovjet városokban is. A csehszlovák kormányküldöttség izlandi halászaton Reykjavik, (ČTK) — Július 28-án kora reggel a csehszlovák kormányküldöttség Reykjavikból Akranesbe, Izland legnagyobb halászfalujába utazott, ahonnan egy 100 tonnás halászhajón tőkehalfogásra tengerre szállt. Három őriáig tartó sikeres halászat után a küldöttség Akranesben megtekintett egy heringfeldolgozó-üzemet. A fővárosba való visszatérő útja folyamán a csehszlovák küldöttség meglátogatta a hvalfirdi izlandi nagyhalfeldolgozó-üzemet és megtekintette három óriáshal feldarabolását. A kazahsztáni mezőgazdasági dolgozók értekezlete Moszkva, (ČTK) — A kazahsztáni mezőgazdasági dolgozók értekezletének részvevői július 28-án tovább tárgyaltak G. A. Melnyíknek, a Kazah SZSZK földművelésügyi miniszterének, M. G. Roginyecnek, a Kazah SZSZK szovhozai miniszterének és A. Sz. Szalahuddinovnak, a Kazah SZSZK gabonaterményügyi miniszterhelyettesének beszámolójáról. N. I. Zsűrin, Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára a vitában kijelentette, várható, hogy a kazah mezőgazdasági dolgozók az államnak legalább egymilliárd pud gabonát adnak be. Az értekezlet részvevői melegen üdvözölték N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának a konferencián mondott terjedelmes beszédét. N. Sz. Hruscsov beszédében a kazah mezőgazdasági dolgozók sikereiről beszélt. Rámutatott elsősorban az új mezőgazdasági földek megművelésében és a gabonatermelés fokozásában elért sikerekre. Beszédének jelentős részét a kazahsztáni juh- és lótenyésztés fejlesztésének, a kukoricatermelésnek, az erdősítésnek, a zöldség és burgonya idejében való begyűjtésének szentelte. Jövő márciusra hívták össze a LEMP III. kongresszusát Befejeződött a LEMP Központi Bizottságának VII. teljes ülése Varsó, július 29. (TASZSZ) — Július '28-án befejezte munkáját a Lengyel EQyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VII. teljes ülése. Az ülésen két határozatot hoztak: 1. Az ország politikai és gazdasági helyzetéről és a párt feladatairól, 2. A hatéves terv teljesítésének eredményeiről es az 1956—1960. évi ötéves terv alapvető előirányzatairól. Az ülésen a Központi Bizottság politikai b'zottsá.qának tagjaivá választották E. Giereket, R. Nowakot és A. Rapaekit. A politikai bizottsáq póttagjaivá r- S. Jedrychowskit és E. Stawinskit. Az ülés jóváhagyta a politikai bizottsáqának azt a döntését, hoqy J. Berman kiválik a politikai bizottsáq tagjai közül. Az ülés W. Jarosinkit beválasztotta A brit gépkocsiipari munkások sztrájkja UTOLSÓ KÉVÉK Aratási jefentés a nagymegyeri járásból Július 25-én a dagenhami Fordüzemek 12 ezer munkása sztrájkba lépett, hogy ezzel tiltakozzon 3000 munkástársuk elbocsátása ellen. Képünkön látható, amint a rendőrség elhurcolja az egyik sztrájkoló munkást. A brit tankok tönkreteszik a nyugatnémet parasztok termését a LEMP Központi Bizottságának titkárságába. A központi pártellenőrző bizottság elnökévé R. Nowakot választották meq. A Központi Bizottság elhatározta, hoqy 1957 márciusában összehívja a Lenq.vel Eqvesült Munkáspárt III. konoresszusát. A kongresszus napirendjét, a kongresszusi képviseletek rendjét a LEMP Központi Bizottságának 'VIII. teljes ülésén határozzák meq. A LEMP Központi Bizottságának teljes ülése üdvözlő táviratot intézett az SZKP Központi Bizottságához. A LEMP Központi Bizottságának teljes ülésén Edward Ochab. a Központi Bizottság első titkára mondott záróbeszédet. Július 25-án brit páncélkocsik ismét: elpusztították a dél-szászországi Har-1 burg járásban levő gabona-, burgo- j nya- és'cukorrépaföldeket. A kárval-i lott lakosság élesen tiltakozott e tett: ellen. Képünk fiatal nyugatnémet hari burgi földműveseket mutat, amint a: brit páncélkocsik okozta károkat szem-: lélik. . : lyl ire e tudósítás sorait újságE cikké változtatja a rotáE ciósgép, a nagymegyeri járás közel E 4500 hektárnyi gabonájának utolsó E részecskéjét harapdálja a kombájn. E A járás 29 szövetkezete közül hétE főre 28 faluban fejezték be az ara= tást, egyedül Alistálon kelepel még E az önkötöző, ott ijesztgeti madárE bámulóit az aratógép. E Nézzük hát most, milyen eredméE nyeket szült eddig a paraszti veE rejték : E * » » E A nagymegyeri járásban június utolE só napjaiban kezdődött el az aratási E munka. Elsőnek az őszi árpa került E kasza, önkötöző alá, csak azután köE vetkezett a repce levágása. Sajnos, az E őszi árpa aratásában nem lett nagy E örömük a szövetkezeteknek, a tavalyi E 27 mázsás átlaggal szemben az idei E termés alig adott 22 mázsás hozamot. E Egyedül a tanyiak értek el csúcsteljeE sitményt; 25 hektárnyi árpaföldjükről E 34 mázsa és 9 kiló átlagot csépeltek E ki. Aránylag gyengén fizetett a repce E is, — az egy Apácaszakállas kivételéE vei, ahol 22 mázsán felül csépeltek, — E alig tett ki 12 és fél mázsát az átlagos E termés. E A tavaszi árpa aratását július 14-én E a szilasiak kezdték meg elsőnek. Itt E már járási átlagban is felülmúlták a E tavalyi hozamot, mert bár sok helyen ž még a cséplést sem fejezték be, méE gis már most is 22 és fél mázsás át5 lageredményt mutathatnak ki. Sőt Z Okánikovón 27 mázsán felül csépeltek. ~ A búza aratását e hó 9-én a gélléŽ riek kezdték meg elsőnek. Kilencven= hat kombájn, 20 cseh és 76 szlovákiai ž aratógép követte aztán a gellériek jelS adását, s olyan rohammunkát végezľ tek, hogy a cseh kombájnosok már el • is hagyhatták a járás gabonaföldjeit. : Különösen a komáromi járásból „át: ugrott" Lepič nevü cseh kombájnos ; végzett szép munkát, Ócsára jött át •segíteni és délélőtt fél 11-től estig 220 • mázsa gabonát csépelt ki. De a Lipo\ vén arató ácsai kombájnos, Beke elvl társ is kitett magáért, 2 vagon életet : csépelt ki naponta. A legszebb csépllési eredményt eddig Szap érte el, 25 • mázsa kenyérnek válót kapott átlagos i terméshozamként. • * * j Az aratási munkák elvégzése után a i cséplés, a magtisztítás és az állam i iránti kötelezettség minél előbbi letörI lesztése f üti most a nagymegyeri szö•vetkezeteseket. Éjjel-nappal zúg majd T

egnap három hete, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő államdíjas együttesnek, a Lučnicának 46 tagú csoportja elindult a bratislavai pályaudvarról három hónapos dél-amerikai körútjára. Dél-Amerikában ilyen nagy létszámú külföldi ének- és táncegyüttes még egyáltalán nem szerepelt. Amellett nagyon szerény ismereteink és elképzeléseink voltak az itteni fellépési feltételekről, a közönség érdeklődéséről a népművészet iránt, a rendezőség és közönség igényeiről és szeszélyeiről, ugyanakkor magának a rendezőségnek sem volt fogalma közelebbről arról, hogy milyen művészi színvonalon van együttesünk, milyen feltételek megteremtése szükséges a műsor sikeres bemutatásához. A Lúčnica tehát úttörőként indult Dél-Amerikába, hogy az itteni közönséget megismertesse a szlovák népművészet gazdagságával. Szép, de egyben nehéz feladat! Ráadásul alig egy hónap alatt a 140 tagú Lúčnica legsike'resebb számait át kellett dolgozni úgy, hogy egy kis 46 tagú csoport számára is előadhatók legyenek. Előkészületeinket még az is megnehezítette, hogy közben tanulmányainkat sem hanyagolhattuk el: a csoport többségét főiskolások alkotják. Nem is volt idő arra, hogy úrrá legyen rajtunk az utazási láz. Csak akkor, amikor ott álltunk a bratislavai pályaudvaron a búcsúzó szülök, rokonok, ismerősök gyűrűjében, körülyéve a Lúčnica otthon maradt tagjaitól (akik augusztusban skandináv államokba utaznak), akkor ébredtünk igazán tudatára, hogy valóban nagy út küszöbén állunk: három hónapra egy számunkra ismeretlen világba megyünk, távol az otthontól, hazától, új barátokat szerezni, tarka bokrétát kötni népművészetünk gazdag virágaiból. Jól estek a búcsúzók bíztató szavai Prágában a kulturális ügyek minisztere helyettesének irántunk nyilvánított bizalma és Brazília követének az a kijelentése, hogy a brazil nép őszinte szeretettel vár bennünket. S

okat lehetne írni mindarról, amit a mai napig láttunk és átéltünk: a Nyugat-Németországon keA 0 J SZÖ A LÚČNICÁVAL DÉL-AMERIKÁBAN AZ UTAZÁS (Tudósítónk tó') 1956. július 31. resztül vivő úton -sj.szép napsütéses nyári délután volt, az utak tele autós — scooteres segédmotoros, vagy egyszerű kerékpáros kirándulókkal. Vidáman integettek felénk. Mintha tudták volna, hőgy mi még nagyobb kirándulásra megyünk... Mit írhatnék Franciaországról és egynapos párizsi tartózkodásunkról? Egy világváros megtekintéséhez 24 óra nagyon kevés, de elég ahhoz, hogy az átutazó megközelítő képet alkosson magának a város szépségéről. Körüljártuk a várost autóbusszal, az idegenvezető barátságosan felhívta figyelmünket minden lényegesre, nem üzleti szempont vezette őt: a felesége cseh asszony... Este végigmentünk a Champs ďEIysee-n, melyet nyugodtan nevezhetünk a tőkés államok kirakatablakának — itt állítják ki áruikat a leggazdagabb, legdivatosabb, és főleg legbefolyásosabb cégek. Az áru önmagát dicséri: megtalálhatók itt a könnyűipar legremekebb gyártmányai. Mindezek a tárgyak az ember találékonyságát és kényelemvágyát bizonyítják, az árak azonban azt mutatják, hogy e kényelmet megvásárolni nem olyan egyszerű. S

ok nehézségtől mentesített bennünket a Wagoons-Lits, idegenforgalmi iroda szervezett gondossága, amely utunkon a határtól egészen hajóraszállásunkig végigkísért. Poqqyászunkat méq Bratislavában címkével láttuk el és így egész utazásunk alatt npm kallett törődnünk vele. A hajón már vártak ránk. Le Havreből Montevideoba, a „Lavoisier" nevű francia hajóval utaztunk. 1950-ben épült 12 000 tonnás modern óceánjáró. Maga az utazás 19 napig tartó üdülés volt, minden kényelemmel, kitűnő francia konyhával, figyelmes személyzettel és barátságos útitársakkal. Itt is. megmutatkozott, hogy a népek közötti barátság kialakulásának legjobb módja a személyes találkozás. A rosszindulatú propaganda már sok jóhiszemű embert félrevezetett. Például az egyik spanyol útitársunk elmesélte, hogy mikor Vigoban a hajóra szállás előtt megtudta, hogy a hajón csehszlovákok vannak, nem is akart ezen a hajón utazni. Rio de Janeiróban ugyanez a spanyol a legjobb barátként búcsúzott és csehszlovák jelvényt kért tőlünk. Lisszabonban a portugál főiskolásleány, aki mint idegenvezető' a városnézésnél kísért, eleinte igen szófukar volt, azután olyan kérdéseket tett fel, igaz-e, hogy nálunk becsukták az összes templomot, hogy az emberek egyáltalán nem házasodnak, stb. Kétórás együttlétünk alatt egészen megváltozott. A végén portugál népdalokat énekelt nekünk és sajnálta, hogy már el kell válnunk. V

igoban a spanyol rendőrség sajnos nem adta meg nekünk a partraszállási engedélyt. A többi utas megkapta. Vigo után Lisszabonban álltunk meg. A város — ugyanúgy, mint Róma — hét dombon épült. Igen érdekes képet nyújt. Egy rendelet alapján a házakat minden öt évben tatarozni kell. A házak tarkák, ízlésesek, a régebbiek színes és mintás csempével vannak kirakva. Ritkaság számba megy, ha egymás mellett két egyforma színű ház látható. Ha valaki házat épít, a világ minden kincséért se építene olyat, mint a szomszédjáé. Június 30-tól július 5-ig nem láttunk partot. Az Atlanti-óceánt szeltük át Európa és Dél-Amerika között. Minél délebbre értünk, annál melegebb lett. A fedélzet fürdőmedencéjét alaposan kihasználtuk. Itt ízleltük meg először a sós vizet. Filmek vetítésével szórakoztatták az utasokat, minden nap délelőtt hanglemezekről szimfonikus hangversenyt rendeztek. Július 5-én nagy ünnepben volt részünk: Ekkor haladtunk át az egyenlítőn és nem maradt el a hagyományos és izgalommal várt egyenlítői keresztelő sem. Nem hiányzott Neptun, sem felesége, Amphytride. Segítségükre volt eqy csomó testőr és a borbély, mindnyájan korhű öltözékben. A szertartás rövid leírása: Az egyszerű halandó, aki először hajózik át az egyenlítőn, letérdel Neptun és felesége előtt, megcsókolja mindkettőjük kezét, az egyik testőr megeteti sóval, megitatja tengervízzel, majd megetet vele egy kanál mustárral keverV lekvárt. Az íze szörnyű és senkinek sem ajánlatos megenni — mi sem ettük meg. A köpködő áldozatot ezután a fürdőmedence szélére ültetik, a borbély bekeni szappanhabbal, mely vízben hígított lisztből készült, azután a habot egy hatalmas faborotvával levakarja, ezzel jelképezve, hogy az északi félteke szennyétől megtisztultan áthajózhat a déli féltekére. A keresztelőt általános kényszerfürdés tetőzi be. A megkereszteltek serege végül minden tiszteletet félretéve, megragadja Neptunt és udvarát, velük is sót etet, megkóstoltatja a vizet, a lekváros mustárt, bekeni őket péppel és a medencébe dobja. Az egész vidám szertartásnak a Československý film velünk utazó munkatársa, Karol Krška örült a legjobban, mert hálás témát vehetett filmszalagra. Állandóan délnyugatnak utazva az időjárás megint változott, a levegő lehűlt: Déi-Amerikában most tél van. Azokban az államokban, melyekben megfordulunk, nem ismernek olyan telet, mint nálunk otthon. Például Rio de Janeiroban, ahol két órára partra szálltunk, az emberek ingujjra vetkőzve járnak, úgy jobban bírják a téli „hideget". Az itt hajóra szállt brazil diákok csodálkoztak, mikor elmondtuk nekik, hogy nálunk nem ritkaság a mínusz 20 fok alatti hideg, és mikor közöltük velük, hogy nyári szünidőnket töltjük Dél-Amerikában, nevetve újságolták, hogy náluk éppen most van a téli vakáció. A sok vidám, gondtalan óra mellett komoly munkát is végzünk a „Lavoisieren". A tánccsoport, a női énekkar és a népi zenekar külön-külön is, együtt is lelkiismeretesen gyakorolt, hogy alaposan felkészüljön a dél-amerikai portyára. Két előadást is tartottunk, melyek még közelebb vittek útitársainkhoz és a hajó személyzetéhez. Montevideóban, ahol július 14-én szerencsésen partraszálltunk, őszinte barátokként búcsúztunk el egymástól és sok-sok sikert kívántak nekünk. Hogy kívánságuk eredményes lesz-e, meglátjuk a közeljövőben: holnap délután első ízben mutatkozunk be Uruguay fővárosában. Előadásaink visszhangjáról és további élményeinkről tájékoztatni fogom az Üj Szó olvasótáborát. Montevideo, 1956. július 15. FARKAS ZOLTÁN, minden faluban a cséplőgép, aranytavacskákként szárad a betonon a búza, fellobogózott szekerek, teherautók sorakoznak a begyüjtöhelyek előtt, — egy törekvés jellemzi a járás parasztjait: legalább 10 nappal lerövidíteni a beadási határidőt. És hogy ezt el is fogják érni, bizonyítja az, hogy a járás máris 46 százalékra teljesítette a beadást, s nem egy szövetkezet gavallérosan meg is tetézi a reája eső menynyiséget. A balonyiak például 5 százalékkal, a füssiek 27 százalékkal, a. tanyiak pedig 40 százalékkal adtak már eddig is többet az előírt kontigensnél. Különösen a tanyiákról vehetnek példát a „fösvények", ók egyenesen másfélszeresre akarják felemelni beadásukat. De érdemes megemlíteni az egyénileg gazdálkodók becsületességét is, ők is majd minden helyen befejezték már az aratást, s Őcsán 13, Tanyon pedig 4 magángazdálkodó teljesítette már az egész évi gabona beadási tervét. Vége felé jár már a 'nagymegyeri járásban is az idei kenyércsata, azonban az aratáson, cséplésen és beadáson kívül egyébre is kellene gondolni. Igaz, a nagymegyeriek is be akarnak kapcsolódni a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal szálmaösszegyűjtési versenyébe, de jelenleg még nagyon gyengén, állnak ebben a szintén fontos nyári munkában. Alig 40 százaléka van még csak kazalozva a gabonaszárnak, igazán példát vehettek volna a szilasiakról, akik rögtön a kombájn után gyűjtötték össze a szalmacsomókat. Ugyancsak több gondot kellene fordítani a tarlóforgatásra is, hiszen még az e munkában legjobban kitűnt padányiak is mindössze 60 százalékát forgatták meg földjüknek. Ne csak a mai kenyérre, de a jövő kenyerére is gondoljatok ám, nagymegyeriek! (n. i ) Tíz vagon gabonát terven felül Sok volt a munka az idén a gabó-» nával, mondják a berencsiek, de megérte. Jól fizet a búza, telnek a zsákok. A learatott 100 hektár búzából eddig 15 hektárra valót csépeltek ki. Az eredmények azt mutatják, hogy a búzából az átlagos hektárhozam 31—33 mázsa között lesz. Ez azt jelenti, hogy 6—9 mázsával több termett hektáronként, mint amennyit terveztek. Az árpa már rosszabbul fizet, mint a búza, de azért a tervezett hektárhozamot ebből is 60 kilogrammal túllépték. A szövetkezet példásan teljesíti a beadási kötelezettségét. Eddig 11 vagon gabonát szállított a begyűjtőhelyre. A traktorállomást is kifizette. A jó termés azt is lehetővé teszi, hogy előíráson felül még 10 vagon gabonát adhasson el előnyös áron. Betartottuk ígéretünket A mihályfai szövetkezet fejőnői az országos nökonferencia tiszteletére vállalták, hogy a 7,3 literes napi tejhozamot augusztus l-re 8 literre növelik. Büszkén közölhetem, hogy vállalásunkat július 16-ig teljesítettük. Most azon vagyunk, hogy a hozamot tovább fokozzuk. Hrdá Júlia, a mihályfai EFSZ fejönője. Feladatuk tudatában A Kelet-Szlovákiai Gépgyárak kassai üzeme öntődéjének dolgozói elhatározták, hogy üzemrészlegük a jövőben nagyobb súlyt helyez a takarékosságra. Ennek érdekében több, a dolgozók által javasolt intézkedést megvalósítanak. Az első ilyen javaslat a KULI-gereblye alkatrészeinek öntésével kapcsolatban hangzott el. Valamennyien megegyeztek abban, hogy az eddig érvényben levő normát tíz százalékkal megszilárdítják. Ezt az elhatározásukat kötelezettségvállalásokkal alapozták meg. Munkahelyükön önkéntes munkabrigádot szerveznek, hogy helyiségeik rendezésével a termelés sikerének kedvezőbb feltételeket teremtsenek. A munkabrigádba az öntöde valamennyi dolgozója, mindegyik munkás, mester és ügykezelő jelentkezett. A bérrendszer rendezését, ami keresetük lényeges emelésével jár, az öntöde dolgozói megelégedéssel vették tudomásul. ígéretet tettek, hogy munkateljesítményeiket az öntési folyamat megjavításával igyekeznek emelni. Céljuk, hogy üzemrészlegük nagyobb sikerrel végezze feladatát. —ÍHB*—