Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-31 / 212. szám, kedd

A világ filmművészetének harca a realizmusért iniiiiiiiiiiiiiiinaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii . < • • aiaiiiiiiiniiiiilinmiiii-iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiuiiniiiiiiiiiiiiiiiiiluiiiiii Darvas József magyar népművelési miniszter nyilatkozata Darvas József elvtárs, a Magyar Népköztársaság népművelési minisztere a fesztivál vendégeként részt .vett filmje, a szakadék bemutatóján. A Szakadék az Egy pikoló világos filmmel együtt elnyerte a fesztivál öt nagydíjának egyikét, éspedig a zsűri különdíját. Ezzel a különdíjjal azokat az igazságokat és művészi törekvéseket tünteti ki a zsűri, amelyekkel a magyar film dolgozói az emberileg és társadalmilag hatásos témákat megformálják.. Darvas József m'niszter elvtársat, mint írót jól •merik könyvbarátaink. Már a Vízkereszttől Szilveszterig című első regénye erősen felfigyelni késztetett. Különösen nagyra becsüljük A törökverő című történelmi regényét, nemkülönben azokat a műveit, amelyek a közelmúlt és a jelen magyar életét ábrázolják nagy művészi erővel és sajátos egyéni hangon, így a Fekete kenyér, Város az ingoványon, Októberi köd, Egy parasztcsalád története című műveit. Darvas elvtárs nem kímélt sem időt, sem fáradságot, hogy néhány kérdésemre, amelyek a filmet általában és a fesztiválokat érintik, kimerítő választ aüjon. — Milyen a magyar írók viszonya a filmgyárral? Mi d vél ménye általában a magyar filmekről? Miben látja a fejlődés eredőit? — tettem fel az első kérdéseket. — Egy mondattal, persze, nem lehet -rre felelni. Ha mégis ezt kellene, sokkal inkább azt mondhatnám, hogy jó a viszony, mint azt, hogy nem jó, — hangzik a válasz. — Sokaknak, a külföldieknek is — keleten és „nyugaton" egyaránt — az a véleményük, hogy a magyar film ma egy igen komoly fellendülés korszakát éli. Mi otthon,' Magyarországon, szintén így látjuk. Nem akarunk az elbizakodottság bűnébe esni, azt sem mon'hatnám, hogy filmjeinkkel ftíarádéktalanul elegedettek vagyunk, — de talán nem hat szerénytelenségnek, ha magunk is megállapítjuk, hogy az utóbbi egy-k4t esztendőben valóban fölfelé ível a magyar filmművészet. — S ha ennek a fejlődésnek eredőit keressük, a legfontosabbak között azt említhetjük, hogy nálunk az írók kezdik nemcsak szavakban, hanem müvekkel is elismerni a lenini megállapítást, hogy az összes művészetek közül a legfontosabb a film.l. Bármelyik újabb sikeres, eszmeileg és művészileg előremutit£ filmünket nézem, ezek forgatókönyveit mind jelentékeny írók írták. Hadd mondjak néhány példát. A Budapesti tavaszt Karinthy Frigyes, a KUlönös ismertetőjel-et Vészi Endre, a S'mpn Menyhért szliletésé-t Déry Tibor, a Körhintá-t Sarkadi Imre, a 9-es kórterem elműt Méray Tibor, az Egy pikoló világos-t Máriássy Judit és sorolhatnám tovább... Szabó Páltól és Illyés Gyulától kezdve a legfiatalabb tehetségek jónéhányá^ mind ott találjuk a filmek alkotói között a magyar iro lalom számos ' jelentékeny képviselőjét. Mi azt tartjuk, hogy a film önálló, külön művészet, de a jó film alapja mégis a jó forgatókönyv, s a jó forgatókönyveket csak a jó íróktól várhatjuk. Ezért törekszik filmgyárunk arra, hogy minél több jó íróval teremtsen jó alkotó viszonyt. Ez részben már eddig is sikerült — és ezen az úton akarunk továbbmenni előre. — Miben látja Darvas elvtárs a Művészeti Tanács szerepét? — A filmgyár igazgatója mellett igen fontos szerepe van a Művészeti Tanácsnak... A film kollektív művészet, jó film c_ak az író, rendező, operatőr, színészek együttes munkájával jöhet létre, hogy csak az alkotás legfontosabb szereplőit említsem. .. S hogy mindezek a tényezők a lehető legjobbat adják: t ehhez segít a Művészi Tanács, amely írókból, rendezőkből, dramaturgokból álló testület. A Művészi Tanács a filmgyár igazgatója mellett működik, — megvitatja a forgatókönyveket, próbafelvételek alapján a szereposztást, az elkészült film első, nyers változatát és segítséget ad az alkotóknak. Szeretném hangsúlyozni ezt a szót, hogy segítséget és ijem utasítást. A Művészeti Tanács vitájából az alkotók (a rendező, az író, az operatőr) azt fogadják el, amit helyesnek látnak. A vita valóban csak tanács, — mert a művészet nem tűri a Darancsolgatást, az utasítást. — Darvas elvtárs tavasszal részt vett a cannes-i fesztiválon és most itt van Karlovy Varvban. Mi a véleménye a világ filmtermeléséről, merre halad ön szerint a film? — Nagyon érdekes és nagyon tanulságos így egymás mel'ett szemlélni két nagy nemzetközi filmfesztivál eseményeit. Szeretném megemlíteni, hogy két évvel ezelőtt is jelen voltam a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, — a mostani feszfjVált tehát aKKoz is tudom raérni. De még így is óvakodnék attól, hogy határozott mígállapitásokat tegyek a világ filmművészetétől, inkább csak észrevételre szorítkoznék, tapasztalataim alapján. — Az egyik az, hogy világméretekben roppant izgalmas folyamat zajlik a filmművészetben: a realizmusért, a valóság hű és igaz ábrázolásáért folyó harc folyamata... Én nem tartom véletlennek és nemcsak a viUgpolit'kai helyzet pozitív változásával magyarázom azt — bár persze ennek is nagyon nagy szerepe van, — hogy a két legjelentősebb nemzetközi filmfesztivál, a cannesi és a Karlovy Vary-i mindenféle szempontból közelebb került egymáshoz. A Karlovy Vary-i filmfesztivál profilja egységesebb, tisztább, — de a cannesi fesztivál igazi eseményeit is olyan filmek jelentették, amelyekben a realizmus, a humanizmus, egyáltalában az ember, az élet, a valóság ábrázolása .-agyobb szerepet kapott... Fontos dolog ez, — érdemes felfigyelni rá. Én nem azt mondom, hogy a mi művészi eszménk csatáját megnyertük már, szó sincs róla, mert a giccs, a ponyvaszellem, a lélekmérgezés szelleme nagyon erősen ott van még a világ filmgyártásában, különösen az amerikai filmgyártásban, — de azt se kell eltagadnunk, hogy teret hódít mindenütt a világon a realista filmművészet. Ez a fejlődés iránya. — A másik nagyon érdekes dolog, — folytatta Darvas elvtárs, — hogy epészen i színek bomlanak ki a filmművészetben az imperialista elnyomás alól felszabadult a felszabadulásért harcot vivő nemzeteknél. .. India mellett Kína, Indonézia, Korea, Vietnam, Egyiptom is egyre jobban szót kér már a világ filmüvészetében, nem beszélve a délamerikai országokról, főleg Argentínáról és Brazíliáról. Érdekes, hogy néhány európai kapitalista országban, például Svédországban, Finnországban is már felfelé ívelőben van a nemzeti filmművészet. De ugyanakkor meg kell említenem azt a negatívumot, hogy az olasz filmművészet, amely az elmúlt években egy sor szép alkotással ajándékozta meg az emberiséget, valahogyan hullámvölgybe került. Én nem tudom pontosan, mi lehet az oka, — nyilván a cenzúra nyomásának, az amerikai filmtőke kegyetlen szorításának igen nagy része van ebben. Ez a vázlatos kép is azt mutatja, és a cannesi, különösen pedig a Karlovy Vary-1 fesztivál müvekkel is dokumentálta, hogy a nemzeti szabadságért, az emberi haladásért vívott harc nagy és erős serkentője minden művészetnek, a filmművészetnek is. — De ugyanakkor harmadikként nem hallgatom el azt a tapasztalatomat sem, hogy a világméretű fejlődést bizonyos válságjelek is kísérik. Én úgy látom, hogy a filmművészetben az egész világon van valamiféle megrekedés is; új utakat kellene vágni, mert a régi -művész* • formák' ismételgetése kezd már-már aggasztóvá válni. Hogy mi lenne, mi lehetne ez az új út? Nehéz ezt megfogalmazni. Nem hiszem, hogy a technikai újítások jelentik ezt. A "inemascop, a szélesvászon fontos és jelentős újítás lehet, — de nem ezt tartom én lényegesnek, hányni az e zmei és művészi útkeresést az ember, a valóság, a világ belső tartalmának minél igazabb kifejezésére. — Engedje meg végül, hogy egy teljesen személyes kérdést is feltegyek. Milyen művén dolgozik jelenleg, készül-e új filmje? — Bár elsősorban regényíró vagyok, nagyon megszerettem a filmet és nem akarok hozzá hűtlen lenni. Ranódy Lászlóval, aki a Szakadék-ot rendezte, új filmen dolgozunk. Város az ingoványon című regényemből csinálok filmet; valahogyan éppen az új művészi utak keresése jegyében. Hogy sikerül-e valami ebből, azt majd a mű dönti el. Egri Viktor tfr't* ÚJSÁGÍRÓK KÖSZÖNETE A fesztivál sajtópalotájában tizen- I nyolc napon át kattogtak az írógépek, 1 a szobákból hallani lehetett a telefonbeszélgetések foszlányait. Légipostán és kábelen repültek a cikkek Bombayba, Londonba, Moszkvába és Budapestre. Az asztalon hevertek a legfrissebb újságok a világ minden tájáról. Különfňe Idegen nyelvek keveredtek egymással. Két hét alatt nemcsak a küldöttségek ismerkedtek meg, hanem az újságírók is. Barátságok szövődtek olyan emberek között, akiknek nézeteik ugyan különböznek egymástól, de egyben egyetértenek: a békés együtt

T élés lehetőségében és szükségességében. S ez a nagy közös gondolat hozta közel egymáshoz ezen a fesztiválon a külföldi újságírók legtöbbjét. S az idegenek, a vendégek között kiváló összekötők voltak: a csehszlovák újságírók, a vendéglátók. Lépten-nyomon segítették munkánkat s kitűnő házigazdákhoz illően olyan baráti légkört teremtettek a találkozókon, hogy ezzel is elősegítették a közeledést. Az újságírók között filmekről, művészetről zajlott a beszélgetés, öe ezen keresztül mindig eljutottak a nagy kérdésekhez is: az emberiség égető problémáihoz. Hfszen mi, újságírók feladatunknak éreztük e nagy kérdések megoldásának segítését. A mi hivatásunk is igényelte a személyes találkozókat, egymás munkájának alapos megismerését. Azt hiszem, hogy nagyon sok itt-tartózkodó újságíró nevében mondhatom, hogy a filmfesztivál művészi eseményei mellett, sőt azokkal összefüggésben rendkívül fontos volt az itt összegyűlt újságírók munkája. Nagyszerű dolog az, hogy a különböző országok olvasóit gyorsan és frissen tájékoztathatják az újságírók a fontos nemzetközi fesztivál eseményeiről. Ez hozzátartozik a megváltozott légkörhöz, a békés egymás mellett élés gondolatához. írók, művészek, egyszerű emberek, üzletemberek mondják mostanában: meg kell ismernünk egymást. Mi újságírók is ezt kívánjuk. S amikor a sajtépalota dolI gozójában e cikket írtam, ezt a gondolatot hallottam kicsendülni az írógépek zakatolásából, ezt olvastam a különböző nyelvű tudósításokban, ezt hallottam a beszélgetéseden. A cikkek más és más gondolatokat, eszméket tartalmaztak, de a cikkek címei és első sorai között azonos volt a felírás: Karlovy Vary. Ezt jelképezte a közös munkát, a nemzetközi újságírók találkozóját. Hadd ragadjam meg tehát az alkalmat s megköszönjem csehszlovák barátainknak, hogy ilyen szeretettel fogadtak és segítették munkánkat. Ezt az itt-tartózkodó magyar újságírók nevében mondhatom, de azt hiszem, nem tévedtek: így vélekedik sok más külföldi újságíró. Vendéglátóink figyelmességének, barátságának köszönhetjük, hogy Karlovy Varyban a fesztiválon újra meg újra érezhettük hivatásunk szépségeit és azt: jó újságírónak lenni. Demeter Imre, Budapest , Kiosztották a IX Nemzetközi Filmfesztivál díjait Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, vasárnap délelőtt a fesztivál ünnepien feldíszített mozitermében Antonín Zápotockýnak, köztársaságunk elnökének jelenlétében kiosztották a IX. Nemzetközi Filmfesztivál díjait. A díjkiosztás előtt A. M. Brousil professzor, a zsűri elnöke hosszabb beszédben méltatta a fesztivál megváltozott jellegét. Beszédében többek között ezeket mondotta: — A Karlovy Vary-i fesztivál a népek közti együttműködés és barátság egyedülálló manifesztációja volt. A film dolgozóinak májusban Párizsban lefolyt nemzetközi kongresszusa felszólította valamennyi állam kormányát, hogy vállaljanak felelősséget a nemzetközi kinematográfia fejlődéséért. És ugyancsak közös munkára szólította fel a világ minden filmdolgozóját. Örömmel, jelenthetjük ki — mondotta A. M./Brousil —, hogy a IX. N. F. az első felelet volt erre a felhívásra. A zsűri elnökének beszéde után sorra léptek a£ emelvényre a díjnyertes filmek kitüntetettjei, illetve azok, akik nevükben a kitüntetéseket átvették. A IX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál eredményei A nemzetközi zsűri a nagydíjat a Ha a világon mindenki ilyen volna című francia filmnek ítélte oda, mely a bemutatott filmek közül a legmélyebben fejezte ki a fesztivál jelmondatát: az emberek közti nemes kapcsolatokért, a népek közötti tartós barátságért. Ezt a filmet Christian Jaque rendezte. Forgatókönyvét Jaques Remy Irta. A négy nagydíj: A világ haladásáért nagydíjjal jutalmazták a japán filmművészet Alkonyat délben című alkotását. Az új emberért vívott küzdelemért nagydíjjal tüntették ki a Rumjanceviigy című szovjet filmW:. A fiatal alkotók díjával tüntették ki Pereira Dos Santos fiatal brazil' rendezőt 'a Rio 40 fok című filmért és Cecil Holmes ausztráliai rendezőt Három történet című filmjéért. Ezután az egyéni díjakat osztották ki. Az első aktus megható volt: á fesztivál zsűrije In memoriam (posthumus) díjjal tüntette ki a József a fjordok fia című finn film rendezőjét, Ohjaus Roland af Halist-i römöt, aki ebben az esztendőben vá-= ratlanul meghalt. A záróünnepség közönsége egyperces néma felállással adózott a nagyszerű film rendezője emlékének. A rendezés diját Yves Allegret francia* rendező kapta a Jobbik rész (Emberségünk java) című cinemascope-filmért. A színésznők díját R. Nffontővá szovjet filmszínésznő kapta a Szabadság gyermekei című filmben nyújtott kiváló alakításáért, a színészele díját Günther Simon, a Német DeV mokratikus Köztársaság művésze a? Ernest Thälmann című film cimsze-i repének alakításáért. Az operatőrök díját Jan Kaíis, ä Vladimír Olmer vétke című filmért és Alois Jiracek két rövidfilm fotografálásáért. A muzsika díját az argentin Kőhorizont című film zeneszerzője, Atahualpa Yupanqui kapta. Nagy elismeréssel jutalmazták az osztrák Fidelio című film rendezőjét, Walter Felsenšteint, a Dr. Danwitz házassága című nyugatnémet filmet, véfíámint Apostol Karamitoff bolgár színészt Az utcán történt című filmben nyújtott alakításáért. A dokumenturr^ilm díját Luciano Emmer olasz rendező kapta a Picasso című rövidfilm rendezéséért. x Díjat kapott ezenkívül még egy len-; gyei dokumentumfilm, egy kínai rövidfilm; a legnépszerűbb tudományos film díját kapta Klusanzev szovjet rendező Az anyag titkai című filmért, a filmriport díját a Tibeti utazás cluy,y uimu szovjet inmai. r— J —•«.»» 1.1• A zsűri külön" napiját a magyat filmművészet két alkotása, a Szaka- iciiuezeseert aidék és az Égy pikoló világos kapták. A népek közötti barátságért nagy díjat az Utazás Indiában című indiai dokumentumfilm kapta. kapták. jat kapott Anthony Simons angol filmrendező a. Nemesszívű korzikai című filmért, s külön elismeréssel jutalmazták Štefan Uher szlovák rendezőt a Tanítónő című filrr^ért. téééATOMOK A BÉKE SZOLGALATÁBAN A bratislavai Kultúra és Pihenés /4 Parkjában volt az atomenergia békés jelhasználásának ^ehetőségeit ismertető kiállítás. Be kell vallanom, mikor beléptem a kiállítási terembe, nem is annyira az atomfizika mai állására voltam kíváncsi. Az a kérdés izgatott erősen: mit szólnak az emberek mindehhez, hogyan foglalnak állást a modern technika megdöbbentő eredményeivel szemben? A kor \zellemét kerestem, annak a megfoghatatlan és meghatározhatatlan légkörnek a lényegét, amely minden idők emberére jellemző és amely minden idők íróinak fantáziáját foglalkoztatta. Figyeltem az embereket. Jártakkeltek, nézelődtek, magyarázták egymásnak az egyes gépek működési elvét vagy tárgyilagos kérdéseket tettek fel a vezetőnek. Ahogy elnéztem őket, olyan érzésem támadt, hogy ezek valami furcsa emberek, mások, mint a régiek. Sejtettem, hogy a kérdésre; mely izgat, itt van a felelet, de nem tudtam, hogy mi az. Csak néztem őket megdöbbenve és megfeszített erővel gondolkoztam azon, hogy mi döbbent meg rajtuk? Egy 12 év körüli kisfiú segített rajtam. Kisebb csoport szélén álltam egy atomerőmű modellje előtt. Vezetőnk elmagyarázta azt a folyamatot, ahogy az atombomlás vehemességét megfékezik, létrehozva a láncreakciót és érzékeltette azokat az óriási energiákat, melyek eközben felszabadulnak. A gyerek arcrándulás nélkül hallgatta. Aztán egy fotocellában működő automatikus számológépet mutatott be a vezető, miközben bekapcsolta. A gép halkan zümmögni kezdett és a kis ablakocskában szaporán váltakoztak a számok. A gép számolt. A kisfiú közelebb furakodott és alaposan megnézte a gépet. Tekintetem az arcára esett. Gyermekarc, nyugodt és szenvtelen, szinte felnőttes, annyi mag át ólért etődöttséggel, hogy majdnem felkiáltottam. Megvan! Megvan a kor szelleme! A gyamban megindult egy képso/A rozat. A XVIII. század végefelé járunk. Középkori városi utca, lovaskocsik, gyalogjárók. Az egyikmellékutcából váratlanul kirobog egy ember, egy hórihorgas csodabogár. Valami csodálatos masinán üt, melynek két kereke és ökörszarvhoz hasonló nyúlványai vannak. Az ember fogja a nyúlványokat, ösztövér lábaival vadul rúgja a port, a kerekek forognak és az egész babonás jelenség gyorsabbon halad, nílnt a lovasfogatok. Az utcán kitör a pánik. Megvadulnak a lovak, az emberek ' rikoltozva menekülnek házaikba és magukra zárják az ajtót, szűkülő kutyák futnak riadtan a kétkerekű ösztövér sátán elől. A hatás fenséges és minden borzalmassága mellett a végtelenségig groteszk. Íme az első kerékpár első útja. 50 évvel később. Nagy néptömeg közepén két vassínen egy fekete, füs-. töt és szikrákat okádó őskori szörnyeteg áll. A nép félelemmel nézi, halkan dohogó vastestét, hatalmas kerekeit. Aztán a gép gyomrából vérfagyasztó fütty tör elő fehér pára kíséretében, — az első vonat döcögve megindul és óriási, 12 kilométeres sebességgel tovaszáguld. Az ördög paripája ez — néznek utána az emberek vallásos csodálattal és borzongva keresztet vetnek — ilyet csak a sátán tud kigondolni! Es bámulattal fülelnek a távolba, ohol a szörnyeteg vágtat Ss dübörgő kerekei alatt panaszosan sikítanak a sínek. És 100 év múlva! 12 éves gyerekember arcrándulás nélkül Hallgat végig egy előadást olyan energiákról, melyek darabokra tudnák tépni a földgolyót és minden különösebb csodálkozás nélkül szemlél meg egy szinte fan", tasztikus képességű gépezetet. 7

gen ez az! A mai kor embere nem tud csodálkozni! Három és fél óra az út Moszkvából Londonba? Hát ez csak természetes! Két év múlva utazunk a holdba? Kérem, ha úgy tetszik. Miért ne! Földi méretekben nincs távolság, nincs elérhetetlen terület, nincs lehetetlen. Az emberiség felnőtt, nagykorú lett és közben elfelejtett csodálkozni. Ezt láttam én az Atomok a béke szolgálatában címen tartott kiállításon. Duba Gyula. 0 J SZÖ c 1956. július 31. J