Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-31 / 212. szám, kedd

KÖZÖSEN ARATTAK NAGY ISTVÁN, Nagy András, Máté Isitvén; Gál Gyula, Veres István és több más nyíri földműves, amikor látta, hogy sárgul a kalász, összedugta a fejét. Tanakodtak, hogyan tudnák minél gyorsabban betakarítani a jónak ígérkező termést. Az egyik vasárnap délután aztán kimondták a döntő szót: úgy mint tavaly, közösen. A szövetkezeten kívül álló nyíri földműveseknek nagy része már a múlt évben is közösen végezte az aratást. Arra még nem tudták rászánni magukat, hogy közösbe vigyék földjüket, állataikat, de az olyan munkát, ami halasztást nem tűr, mint pl. az aratás, mégis csak közösen végezték. Összeadták erejüket és azt mondták: így közösen még a kasza is jobban fog. Gyorsabban ment a munka, több lett a termés, mert nem hullt ki a kalászból a mag a túíérés miatt. Egyszóval jobban ment az aratás, mint valaha. , Ezek szerint természetes dolog, hogy az idén is a közös aratás mellett tették le a garast. A közös aratásra váró terület 35 hektárt tett ki. Az aratás idejére munkacsoportokat szerveztek, akárcsak a szövetkezetiek. Két csoport fogott munkához, amikor eléggé érettnek mutatkozott a termés. Az egyik csoport Cseri András irányítása mellett aratott. A termés legnagyobb részét lóvontatásos kaszáiógéppel vágták le. De ha a szükség úgy hozta, a kézikaszát is igénybe vették. A MÁSIli. CSOPORT feladata volt a csomózás. A marokból kéve lett, a kévékből buzakereszt. A munkának már a derekán jártak, amikor megkezdték a hordást is, sőt a cséplőgép is felzúgott a közös szérűn. Nagy István 9 holdas gazda így nyilatkozik a közös aratásról: — Amíg féltünk egymástól, féltünk a közös munkától, 14—15 napig is arattam. Ma pedig 11 nap alatt rendbetettük mindanynyiunk gabonáját. Nemcsak learattunk, hanem ki is csépeltünk. A nyíri földművesek jó állampolgárokhoz méltóan elsőrendű kötelességüknek tartották az állam iránti kötelezettség teljesítését. Haza addig egy szem gabonát sem vittek, amíg beadási kötelezettségüket nem teljesítették, most" tiszta számlával állnak a dolgozó nép, a munkások és parasztok állama előtt. Beadási kötelezettségüket teljesítették, de az ő magtárjuk is szépen megtelt. Maradt bőven kenyérnek való. A vetőmag sem hiányzik, sőt Nagy István így mondja: , — VAGY 15 MÁZSA TERMÉST még terven felül is adok. Igazán jó volt az idén a termés. Nagy István, meg a többi nyíri földműves terven felül is tud adni gabonát, mert jól megművelt földbe vetették a magöt. Nem sajnálták a műtrágyáért sem a pénzt, s közös aratással a szokásos szemveszteségnek is elejét vették. (szi) Meggyorsítják az iskolaépítkezést a kassai kernelben A kassai kerület magasépítészeti vállalatának dolgozói az új iskolák felépítésének meggyorsítása érdekében augusztust a példás munka-hónapjává hirdették ki. Az építészeti dolgozók augusztusban mindenekelőtt az új slovinkai, strážnei, Svate Maria-i és ďurďošiki bányász-telepek iskolái építésének gyors befejezését akarják elérni. Ezekben az iskolákban az új iskolaévben már megkezdődik a tanítás. Az építészeti dolgozók szeptember 30-ig további iskolák építését is be akarják fejezni. Csökkentik az adminisztratív erők létszámát A párt és szakszervezettel együttműködésben az ostravai Petr Cingr bánya igazgatósága a CSKP országos konferenciája után megkezdte az adminisztráció és az üzemvitel irányításának leegyszerűsítését. A bányaigazgatóság helyzetének alapos elemzése után megszüntettek néhány felesleges funkciót és 17 műszaki adminisztrációs alkalmazottat szabadítottak fel, akik képességük szerint produktívabb munkára mennek át. Éberen őrizzük és tartsuk be a lenini normákat (Folytatás az 1, oldalról.) hetetlenül harcoljanak a párthatározatok teljesítéséért. Az országos pártkonferencia után azonban a stríbrói járásban a járási bizottságban lévő elvtársak az • elfogadott határozatok azonnali megvalósításának megkezdése helyett egyszerűen eltökélték, hogy sok határozatot egyáltalán nem teljesítenek, hanem „a maguk módja szerint intézik el." Nemcsak nem akarták megalakítani a bizottságokat, hanem elhatározták, hogy a kisszámú pártszervezetekben a szervező bizottság egyáltalán ne üljön össze és egyáltalán ne dolgozzon, másutt viszont megkövetelték, hogy a bizottság rendszeresen „havonta egyszer" összeüljön, stb. Az ilyen intézkedések egyenesen ellentétben álltak a konferencia határozatainak szellemével és következményeikben végül új bürokratikus formákba szorították volna a szervezeteket. A párt állandó és éles fegyvere az önbírálat és . az alu^ól jövő bírálat. Ez alatt azonban távolról sem értünk „minden áron való kritikát", bármilyen kritikát, hanem olyant, mely a fogyatékosságok megszüntetésének célját követi. Említettük a rokycani járást. Itt Sücha elvtárs, a volt vezető titkár igen érzékeny vplt a munkájával kapcsolatban elhangzott bíráló hangok iránt. Nemcsák hogy „falra hányt borsó" volt a bíráló .szó, hanem előfordult, hogy a vezető titkár gyakran bosszút állt a bírálón. A bírálat egyenesen megengedhetetlen elnyomásáról tanúskodnak Ernest elvtársnak, a stupňai pártszervezet elnökének 0J SZO 1956. július 31. szavai: „Mikor a járási konferencián bíráltam a pártimunka hiányosságait, a bírálat ellenem fordult. Javasoltak a járási bizottságba. Mint az utóbbi időben megtudtam, akkori kritikám alapján nyomást gyakoroltak a választó bizottság elnökére, hogy töröljék nevemet a javaslatról." Komoly leniítí alapelv a kommunista azon kötelessége, hogy szüntelenül szilárdítsa a párt kapcsolatát a tömegekkel, figyelmes és -meleg baráti kapcsolatban álljon a néppel, erősítse a párt befolyását és a párt iránti bizalmat. A nevelő és a politikai tömegmunka lebecsülésének természetes következménye csupán az lehet, hogy a párt befolyása ilyen helyeken erősödés helyett gyöngül. Egész pártunk a helyes lenini alapelveknek a mindennapi gyakorlatban való felújítására és széleskörű érvényesítésére törekszik. A stribroi járásból merített példák, hol az elvtársak idejében tudatosították hiányosságaikat, vagy a rokycani járás példája, ahol a párt kerületi bizottsága nyúlt bele energikusan, arról tanúskodnak, mennyire fontos és szükséges az ilyen dolog. A munka mindkét járásban alapvetően megjavult, megszilárdult a pártba vetett bizalom, jobb eredményeket érnek el az ipari és mezőgazdasági feladatok teljesítésében. A lenini normák szigorú megőrzése és következetes betartása a lehető legkomolyabb parancs minden kommunista számára. Amint az országos konferencia is hangsúlyozottan kiemelte, „a párt eg§sz tevékenységében az a fontos, hogy következetesen érvényesítsük " pártunk alapszabályait, melyek magukban foglalják a pártélet lenini alapelveit." (Rudé právo) Rozsnyó Művelődési Házában Rozsnyón jogosan panaszkodtak sokan sokszor, hogy a városban nincsen művelődés háza, ahol a dolgozók kellemesen tölthetnék munka utáni szabad idejüket. Eau nagy múltú, igényes, ma is állandóan fejlődő bányaváros művelődési ház nélkül? Sajnos, így volt. Sok évig hiányzott, ami nemcsak a szórakozás, de a fejlődés szem-, pontjából is nélkülözhetetlen. A probléma most nyert megoldást. A helyi gazdálkodási szervek szakszervezeti csoportja gondozásában megnyitottak Rozsnyón is egy szép művelődési otthont, amelyben bizonyára jól érzik magukat a munka után szórakozni vágyó dolgozók. Többszáz kötetes könyvtár van az épületben. Megtalálhatók a hazai és küföldi sajtótermékek is. Munka után sokan keresik fel a szépen berendezett terrffet, s eddig a sakk, zene, kugli és a színjátszó csoport működik. Herskovics Mihállyal beszélgetve megtudtuk, hogy a szakszervezet vezetősége szeretné, ha fellendülne Rozsnyó kulturális élete. Terveik vannak, hogy ennek érdekében a lehető mindent megtesznek. Hogy a fiatalság is minél nagyobb számban keresse fel a művelődés házát, kéíhetenkeht kultúrműsorral egybekötött zenésesteket rendéEddig qgy ilyen jól sikerült összejövetelük volt. Az esten Vidám jelenetekkel szórakoztatták az egybegyűlteket és saját együttesük szolgáltatott dicséretet érdemlő műsort. Régi kívánságuk teljesült a rozsnyóiaknak a művelődési ház megnyitásával. Most már csafr az kell, hogy minél többen látogassák a helységeket és olyan kultúréletet teremtsenek, amely méltó a város imlturális múltiához. Az „Atom á béke szolgálatában

4' című kiállítás befejezése Liberecben véget ért a dolgozók IV. filmfesztiválja Vasárnap, július 29-én Liberecben véget ért a dolgozók IV. filmfesztiválja. A libereci nyári mozgóképszínház vetítésénél részt vett a filmszínészek és filmdolgozók küldöttsége. A fesztivált 46 ezer néző — tehát 18 ezer nézővel több nézte meg, mint az 1954. évi fesztivált. Az utolsó előadáson az Egy pikoló világos című magyar filmet vetítették. Vasárnap, július 29-én véget ért Bratislavában a szovje*. tudományosműszaki és csehszlovák, tudományos-népszerű kiállítás, mely az atomenergia békés felhasználásával foglalkozott. A Kultúra és Pihenés Parkjában július 7-én megnyitott kiállítás megmutatta a Szovjetunióban és hazánkban folytatoit békecélokra felhasználandó atomkutatás eredményeit. A kiállítás felkeltette a dolgozók élénk, érdeklődését nemcsak Bratislavában, hanem Szlovákia és a köztársaság többi kerületeiben is. A kiállítást megtekintették a Szovjetunióból, Angliából, az USA-ból, Kanadából, Finnországból, a Nýnet Demokratikus köztársaságból, Franciaországból, Bulgáriából, Lengyelországból, Magyarországból, Ausztriából és Olaszországtól érkezett küldöttségek és egyének. A kiállítást összesen 94 201 látogató tekintette meg a városokból és falvaktól. A kiállítás befejezése alkalmából • Kultúra és Pihenés Parkjának nyári amfiteátrumában dr. Miloš Marko, a Pravda főszerkesztője értékelte a kiállítás nagy jelentőségét. Azután kisorsolták a kiállítási bei lépőjegyeket. Az első díjat, egy Pionír- jelzésű motorkerékpárt a 5429-es számú belépőjegy tulajdonosa nyerte, a má-? sodik díjat, egy televíziós készüléket a 34 431 szám, a hamadikat, egy Perota-viilanymosógépet a 91780., a negyediket, egy férfi kerékpárt a 89142., az ötödiket, egy turista-sátort a 30 419., a hatodikat, egy bőr aktatáskát a 86 077. szám, a hetediket, női szilon fehérneműt a 23 592 szám, nyolcadikat, egy ólomkristály készletet a 60 795. szám, a kilencediket, egy töltőtollat, a 7725. szám, a tizediket, egy töltőtollat a 91667í szám nyerte. Eddig közel 1000 látogatója volt a komáromi hajógyárban rendezett kiállításnak* A komáromi Steiner Gábor Hajógyár üzemi klubjában megrendezett új technika és újítási javaslatok kiállítását július 24. óta már közel ezer ember nézte meg. Különösen nagy az érdeklődés az üzemben elfogadott, jóváhagyott és bevezetett újítási /javaslatok iránt. A ^agy érdeklődést az váltja ki, hogy az üzemben állandóan több az olyan dolgozók száma, akik ésszerűsí-, tik, könnyítik a munkát. Míg 1948-öan csak három javaslatot fogadtak el és vezettek be a terhelésbe, addig öt évvel később 1952-ben már 89 volt az elfogadott újítások száma, melyekből 59-et vezettek be. Jelenleg is emelkedő irányzatot mutat az újítómozgalom. Ez év július l-ig 64 'újítási javaslatot fogadott el az arra hivatott bizottság és ebből 51 már segít is a dolgozóknak munkájukban. Az utóbbi kilenc év alatt közel 5 millió korona megtakarítást eredményezett az újítómozgalom a hajógyárban és jutalomként havonta átlag 17 300 koronát fizettek ki az újítóknak. . A kiállításon láthatjuk Mondla, Németh, László, Chudý, Wagner, Lengyel, Surányi, Nedič, Lavička, Polčák, Procházka, Nezhyba és Szabó elvtársak újításait. A kiállításra más üzemekből is jár1 nak elvtársak, hogy tapasztalatokat nyerjenek az ott látottakból. Ma délután 16 órakor az üzemi klub mozihelyiségében „A lengyel hajóépítés technikája" napjának keretében technikai értekezlet lesz, melyen Jedlicska elvtárs, a hajógyár dolgozója beszámol lengyelországi tanulmányút-! járói. Az értekezlet résztvevői megtekintik a kiállítást, majd utána vita lesz. Hasonló technikai értekezletet tartanak augusztus 10-én, amikor Kreň és Schlet elvtársak „A Német Demokratikus Köztársaság hajóépítési technikája" napjának keretében beszámolnak az NDK-ban tett tanulmányútjukról. Ezen a napon fejeződik majd be a kiállítás is, melyet az üzem dolgozóinak részvételével a kerületi szakszervezeti tanács küldötte értékel ki. D. V. m A téglagyári dolgosok kösBtt K

is üzem a rozsnyói téglagyár. Eltörpül a környező nagy bányaüzemek mellett. Egyesek észre sem veszik. Várositól érdeklődtem munkája felől. Azt sem tudta megmondani: dolgozik-e, vagy sem. Pedig e kis üzem is hozzátartozik a városhoz. Serény emberek dolgoznak benne s a szorgos kezek munkája nyomán sok ezer tégla kerül ki naponta az üzemből. Nemrégen még úgy beszéltek róla: ott van a város szélén. Mikor felkerestük, úgy láttuk, hogy inkább a város közepéhez van közelebb. Nem optikai csalódásról és nem földcsuszamlásról van sző, amely következtében az ingatlanok ingókká válva megváltoztatták volna térbeli elhelyezésüket. Csupán annyi történt, hogy a téglagyár és a város közötti, és a valamikor a város szélét jelentő téglagyáron túli rész annyira beépült, hogy az üzem ma közelebb van a város szívéhez, mint a széléhez. ( Igaz, a téglagyáron nem sokat változtattak az ^elmúlt évek. Egyetlen égbemeredő kéményével úgy áll most is, mint felépítése idején. Nem lehet azonban azt állítani, hogy semmi sem változott. Azt a munkát, melyet régen kézzel kellett elvégezni, most géppel végzik. I

rodahelyisége úgyszólván nincs is az üzemnek. Egyetlen szobájuk van, amely egyébként lakóhelyül is szolgál. A munka mégis folyik. Nem is egy, hanem két műszakban. Itt még a rossz szájak sem mondhatják, hogy a bürokrácia felemészti a termelő munkát. Az igazgató sem csak az igazgatással törődik. Ott van a munkahelyen és mindig ott segít, ahol kell. Munkaidő alatt, délelőtt látogattunk el az üzembe. A vezetőt keresfük. — Nincs itt — mondta egy várakozó, ahogy az irodán kopogtunk. — Hol találhatjuk? Az idegen a kemence felé mutatott. — Ilyenkor ott szokott lenni. Valóban ott találtuk, ötven év körüli szikár, magas ember, Rijavec József, az üzem vezetője. Beszélgetés közben tudjuk meg, hogy július elsejétől van az üzemben. Azelőtt a Kelet-Szlovákiai Téglagyárak kassai üzemében dolgozott. Régi, tapasztalt munkás. Jól érti a téglagyártás mesterségét. De ért a munka jó megszervezéséhez is. — Miért helyezték át? — Bajok voltak a tervteljesítéssel. A múltban valahogy a rozsnyói téglagyár mindég lemaradt. Most arra lenne szükség, hogy a kassai modern téglagyárban szerzett tapasztalatokat felhasználva fellendítsük a munkát. — Eredmény? — Nagy eredményekről eddig még nem beszélhetünk. Rövid egy hónap alatt nagy átszervezések még nem történhettek. A műszakbeosztásnál történt változás azonban máris eredményes. Dekádtervünket már sikerült teljesíteni. — Jövőbeni terveik? — Az van sok. Először szeretnénk a. munkát rendes kerékvágásba hozni. Legfontosabb, amit most szem előtt tartunk: következetesen teljesíteni a tervet. Járásunkban nagy építkezések folynak. A téglaigénylés állandóan nő. Jelenleg bányák, szövetkezetek, a helybeli építkezési vállalat és a magánépítkezések részére termelünk. Az igények csak fokozott munkával elégíthetők ki. S

ok tégla kell. Ezt nem tagadja senki. Ez a tudat irányította a tervmegállapító bizottság munkáját is, mikor megszabták a rozsnyói téglagyár tervét. ' Tagadhatatlan: tervük elég nagy. Nagy feladatok elé állítja az üzem dolgozóit. Dehát több épület, több családi ház, csak úgy készülhet, ha a téglagyárak egyre több téglát termelnek. Több téglát kell adni a rozsnyói téglagyárnak is, A vezetővel beszélgetve megtudjuk, hogy menne itt jobban is a munka, csak hát sok a nehézség. A kemence kicsi. Nem tud annyit kiégetni, amenynyit a terv megszab. Vízhiány is hátráltatja a munkát. Meg aztán egyes berendezések is elöregedtek. Különösen a kotrógépet kellene kicserélni. Öreg masina. Diesel-motoros. Gyakran elromlik. Jó lenne helyébe egy villanymotoros. ígérték, hogy kicserélik. Csak azt nem határozták meg, hogy mikor. Ezek a termelést gátló objektív akadályok. Mikor arról érdeklődtünk: hogyan küzdenek a nehézségek ellen, Rijavec József így válaszolt: — A vízhiány megoldására a hiányzó mennyiséget a városból hordjuk. A motort, ha elromlik, kijavítjuk. A többi gépet hasonlóképpen. Lehet velük dolgozni. A kemence? Ez a legnagyobb probléma. De ezen is segítünk valahogy. Van itt egy régi égető, amit az utóbbi években nem használtak. Ennek rendbehozását tervezzük és megkezdjük majd benne a munkát. Ha ez sikerül, a termelés megkétszereződik. — Akkor már nincsenek nehézségek? — Vannak, dehát azért vagyunk itt, hogy leküzdjük azokat — mondja Rijavec elvtárs. A munkahelyekre indulunk. Rijavec az égetőkemencére mutat. — Rövidesen ide egy ventillátort szerelünk, amely a levegőáramlás meggyorsításával az égetést gyorsítja meg. Több téglát égethetünk majd ki, s ez is egyik biztosítéka lesz, hogy az elmúlt hónapi adósságát augusztus, vagy legkésőbb szeptember végére behozzuk. A munkahelyeket nézegetve az üzem egyik legjobb dolgozójánál, Hurák Bélánál álltunk meg. Hurák elvtárs több munkafolyamatot végez. Kezeli a felvonót, a keverőbe agyagot rak, s az agyag nedvesítését is ő végzi. Negyedik éve dolgozik az üzemben. Munkájáról beszélve mosolyogva mondja: — Az emberek igyekezetével nem lenne itt baj. Zavart az okoz, ha nincsen áram, vagy elromlanak a gépek. Igaz, az utóbbi időben ezek a műszaki hibák egyre ritkábbak. Hurák Béla után Taskó József bágeressel beszélgetünk. Húsz éve dolgozik az üzemben. A téglagyártásnak úgyszólván minden szakaszán dolgozott. — Ha kicsi is az üzemünk — mondotta —, az utóbbi években nagy változások történtek itt "is. Számos olyan munkát, amit azelőtt nehéz munkával kézzel végeztünk azt most gép végzi. A téglagyártás — a régihez hasonlítva — bizony itt is alaposan megváltozott. (M