Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-21 / 202. szám, szombat

/Q lóvasúHól a girobuszig IÚSZORON TÚL TÖRTÉNT |ó öreg nagyanyám jut eszembe, aki nekünk meséket, régi adoHiákat olyan érdekesen tudott elmesélni. Ha szófogadó voltam, vagy jó jbizsnyitványt hoztam haza, akkor rendszerint azzal jutalmazott meg, hogy kérésemre oda adta a technikai feltalálásokról, felfedezésekről szóló könyvet, melyet oly féltve őrzött. Ez a könyv nagyon lekötötte figyelmemet, de még inkább az, amikor nagyanyám maga kezdte elmesélni a régi. a teohRégi villamos a Haltéren jiika fejlődésével összefüggő élményeit visszaemlékezéseit. Az ilyen kedvelt elbeszélések közé tartozott az a történet, amikor újból elmesélte kalandját a Nagyszombat és Pozsony között közlekedő lóvasúton. Abban az időben ez nagy technikai vívmánynak számított. Egyszer, amikor éppen Pozsonyba utazott, történt ez az eset. A polgári asszonyok akkor krinolint, a férfiak szürke cilindert viseltek. A vasúti kocsikban fapadokon elég szoroáím ültek az utasok. Egyéb mellékhelyiség rom lévén, sokszor komikus jelenetekre került sor. Egy alkalommal Momszédja, egy elegáns cilinderes férfi, kellemetlen helyzetbe került. Nem tudni, a lóvasút rázása, avagy a bazini jő kapásbor következeiében, szenvedő hősünk gyomra és mindene kavarogni kezdett. A lovakat nem tudtak megállítani. Kénytelen-kelletlen, szégyen ide, szégyen oda, mit csináljon?... Hát feláldozta cilinderét. Sokat nevettünk ezen a tréfás történeten, amit nagyanyám már annyiszor elismételt. így vésődött emlékezetembe a pozsonyi Jóvasút Is, amely 34 évig közlekedett, amíg 1872-ben kiépült a gőzvasút. A városi közlekedést nálunk lovas fiákerek bonyolították le. 1857ben Észak-Amerikában már kétszemélyes motoros, ba'téri&vai hajtott viK lamoskoesit taláHak fel. A dinamót akkór nem ismerték még, Az első tömeges személyszállító elektromos árammíl hajtott szállítóeszközt Werner Siemens kísérletei alapján 1881ben Berlinben 3ÔU m hosszú pályát, adták át a forgalomnak. . Ebben a? időben mar Pozsony városának iparosodása erősen fejlődött. ben ostorukkal csapták rá. Gyakran összevesztek a kocslvezetőkkel. Mindez azonban nem sokat használt, mert a technika fejlődését nem lehetett feltartóztatni, azonkívül döntő tényező volt a villamosjegy olcsóbb ára, amely a váraljai kis tempľomtól a vasúti főállomásig 4 krajcárba került, a fiákeres pedig ugyanezen útért 15 krajcárt kért. * * # további évek folyamán több vonalszakasszal bővült ki a villamosvasút. 1924-ben a gördülő anyag és a pályatestek már annyira elhasználódtak, hogy a villamosvasutaí majdnem leállították. Három évig tartott átépítése és modernizálása. A második világháború alatt a mellékútvonalakon bevezették a trolibuszokat, kibővítették az autóbuszhálózatot. A háborús események sck kárt okoztak, A visszavonuló fasiszta német hadsereg megsemmisítette a felső vezetéket és az oszlopokat, a trolibusz kocsiszínt, elhurcolta az autóbuszok nagyrészét. A felszabadulás után volt mit rendbe hozni. A DOZÁB dolgozói nem riadtak vissza a nagy munkától, megindult a személyszállítóforgalom, a városba csakhamar visszatért az élet. Később néhány pályatestet újból átépítettek, a vasúti főállomás előtt hurokvágányt létesítettek, a Szára^vám úton, eltávolítva a legveszélyesebb akadályt, ezt a szakaszt kiegyenesítették, a hármas vonalat Káro'.yfatuig meghosszabították és átépítették két vágányra. Ugyancsak az elmúlt évek ben két vágányúvá építették át a vonalat a Februári Győzelem útján és a végállomása is aurokvágányt kapott Mindezekkel a beruházásokkal meggyorsították a forgalmat, lecsökkentették a kiadásokat. A DOZÁB műhelyei dolgozóinak önfeláldozása és lelkesedése nagy volt. Maguk készítettek el néhány villamoskocsit és autóbuszt. lamosvonal épül a dunai hídtól a Városi sörgyár mellett a Csalogányvölgyön keresztül és a Vödric patak mentén a Díyoniz Štúr intézetig. A Béke térről a Május 1-i téren a Vámúton keresztül a volt récsei vámig összekötővágányt építünk a 3-as és 5-ös vonalra, úgyhogy jelentősen lerövidítjük az utat. Megtudjuk még, hogy a DOZÁB új korszerű üzemének építését Trnávkán megkezdték és ez 1961-ig elkészül. Elsőisorban hatalmas csarnok épül fel, 96 újtípusú villamoskocsi, 64 autóbusz és 64 trolibusz részér© való férőhellyel, automatikus szalaghendszerű mosóberendezéssel. A csarnok egy része már üzemben van. Ezenkívül korszerű javítóműhelyek épülnek, ahol maguk gyártják majd a különféle sínkonstrukciókat, váltókat, kitérőket. ovábbi kérdéseinkre Tandlmár elvtárs, a tervosztály vezetője ad választ. — Mennyivel emelkedett a forgalom a % elmúlt évekhez viszonyítva? — kérdezzük. — Tessék öszszehasonlítani a diagrammokat. 1930ban 13 millió, 1937-ben 15 millió, 1955ben már 94 millió utast szállítottunk. Tehát 1930-hoz viszonyítva 25 év alatt, majdnem nyolcszorosára emelkedett az utasforgalom. — MUyén technikai javításokat terveznek a máspdik ötéves terv, illetve Mint lomha óriáskígyó, úgy kacska ringózott vonatunk a végtelen búza' mezők között. Kétoldalt sárga aranyként hullámzott a gabona, piros pipacsok, kék búzavirágok lubickoltak a napsugáresöben, — olyan volt a látóhatár, mintha rubintokat, zafírokat tűzdelt volna szóké hajába a csallóközi anyaföld. Fülkénkben azonban senkit sem érdekelt a nyári panoráma. Az utasok nagy része mindennap végigdöcögi ezt az utat, a füllesztö meleg is megfeküdte a kedélyeket, emellett késett a vonat, — érdekesebb volt megjegyzésekkel csipkedni a jegykezelöt, kritizálni a vasutasok munkáját. Az egyik utas azért jajgatott, hogy ilyen tempó mellett bizonyisten lekési a bratislavai csatlakozást. Egy másik példákat hozott fel a „régi jó időkből", amikor még meg is „bubózták" volna az ilyen mozdonyvezetőt. Egy öreg parasztasszony meg azért keseregett, jaj, még lekéti a látogatási Időt, pedig egy jó tarisznyányl hazait hoz kórházban fekvő „nagybeteg" fiának. Ilyen hangulatban hagytuk el 0szórt, egy pár új felszálló is növelte a zúgolódók hadát, egy zebrainges fiatalember még cédulát is ragasztott az ablakra, hogy^— ha megy a vonat, b ehajolni tilos, — amikor egyszerre csak úgy összekoccant a fejünk, mintha biliárigolyá lett volna. - Mi történt T - Miért átttunk meg a nyílt pályán? — No még esak ez hiányzott a menetidőnek! — kiabáltak ötsze-vissza az utasok, — ét aki esak tudott, rohant, furakodott az ablakhoz. Hát hiszen nem is mindennapi látvány tárult ott szemeink elé! A vonat mellett a szokásos ár ok f éle húzódott, sárgára érett gabonaerdő határolta az árok túlsó oldalát, — ebben az árokban esárdásozott komikus taglejtések között egy füstös képű, olajos ruhájú ember. Vonatunk mozdonyvezetője volt az ugrándozó, lábai alatt sisteregve parázslott a napfonnyasztotta fű, — valamelyik előző vonat utasa gyújthatta fel könnyelműen eldobott cigarettavégével, Az utasok megszégyenülten nézték a derék vasutas topogását, egyetlen ember sem akadt, aki mosolygott volna a groteszk mozdulatokon, senki sem bosszankodott az újabb időveszteségen. És amikor néhány perc múlva újból megindult a vonat, egy csomó megilletődött ember mélyedt el magába, meg a kerekek egyhangú zakatolásának hallgatásába. Mintha Fiala János mozdonyvezető szíve dobogott volna a kerekekben, mintha azt dübörögte volna feléjük: I

Védd — a — ke-nye-ret, a re — ke-nye-red! NEUMANN JÁNOS Riport az andódi határból F

elkerestük a ságán a lOOS-ban indult útjára az el kő trolibuiz. 1014-bjn beszüntették DOZÁB igazgatóforgalmi osztály vezetőjét, Drinka elvtársat, aki készséggel válaszúit kérdéseinkre. — Hogyan javul a személyszállítás ez évben? kérdeztük. — A terv szerint 1956-ban a mostan: 22-es autóbuszjáratot^ Tren* čianská és Suleková utcák között rendes trolefburzvonalra építjük át és 1200 méterrel hosszabbítjuk meg a 2-es vonalat Szó'lős irányban. Azonkívül felépül öt új várószoba, Károlyfalu és a Nová Doba között ez idén létesítettük az új 7-es vonalat. A Kultúra és Pihenés Parkjánál 19 villamosvonat részére 280 m hosszú mellékváFelépültek a gázgyár, húsárúgyár, zongoragyár, gőzmalom, sörgyár, dinamitgyár, len, kender- és jutagyár, asztalt- és kátránypapírgyár, kábelgyár, olajfinomító. A lakosság már 65 000-re szaporodott. Felvetődött a terv: kiépíteni a városi közúti villamoavasútst, amely 1895 augusztusában tényleg megvalósult. A villamosvasút három vonalon, 5 motoros és 4 pótkocsival közlekedett. 1908-ban helyeztek üzembe az első trolibuszt, amely a Lamacsi út kezdetétől a (a mai Pražská ulica) Vaskutacskáig közlekedett, de 1914-ben megszűnt. z első villamoskocsik technikailag bizony még tökéletlenek voltak. A kocsik a vágányokon csikorogtak és ide-oda táncoltak, gyakran kieiklftktak, a villanyáramot pedig alul vezették, s a szikrák csakúgy röpködtek. mint a tűzijátéknál. Ha leva-ik^sik keresztezték a vágányokat, az érintéskor minden szikrázott. A szegény lovak pedig, ha két lábbal a patkókkal ráléptek a vágányra, erős elektromos ütést éreztek. Sokszor kínszenvedés volt ez a kocsisok részére, mert lovaik, akárhogy verték őket, bizony nem akartak a vágányakon átlépni. 4 fiákereseknek és a lovasomnibusznak nagy vetélytársa volt az új villamos. A büszke fiákeresek bizony sokszor versenyeztek a villamossal és dühük* gány épült, úgy hogy egyszerre 3000 utas szállítható el onnan. — És milyenek a további feladatok a második ötéves tervben? — Az új 18-as vonal kiépítését tervezzük. Eddig két lehetőség van. Az egyik terv Fórévtöl a Malinovský úton (Sánc út) keresztül a főállomásra, a második Trnavkáról ugyancsak a Nagyszombati úton, az Unitas házak mellett és a Malinovský úton keresztül, szintén a főállomásra. Az ötévt« tervben még 3,5 km rel meghosszabbítjuk a villamosvonalat Récséig, egészen az iskoláig. Ezt persze nem az országúton, hanein kb. 150 lépésre, párhuzamosan az Úttal építjük, nehogy az autóforgalmat bármiképpen us akadályozzuk. Ugyancsak meghosszabbítjuk a mostani 6-os vonalat 3,5 km-re a ligetfalusj (Petržal- ka) Matador üzemen túl egészen a lakótelepig. Oj vllAz omnibusz tetején .. A Vaskút előtt a további távlati terv idején? — A mostani villanyvontatású kocsikat kicseréljük új 4 motoros T 11. tlpusu egyes (szóló) kocsikra, elől és hátul két-két motorral, melyek sokkal gyorsabbak az eddigieknél. Hoszszabb távolságoknál összekapcsolnánk 2—3 kocsit. A városban idővel megs üntetlük az autóbuszjáratokat és kicseréljük az autóbuszokat nagyobb, háromtengelyű trolibuszokra. A kocsikban mindenütt bevezetjük a villany fűtést valamint a fékeknek és indításnak lábbal való kezelését. Azon is gondolkodunk, hogy az utasszállító kocsikba rádiót szereljünk. — Nem gondolnak az úgynevezett girobusz bevezetésére? — A giróbuszok az autóbuszokhoz hasonloak, villanyhajtásos elektróbuszok. Az úttesten bizonyos távolságokban károg oszlopok vannak elhelyezve, melyekbe kábelek segítségével villanyáramot vezetnek. A kocsik tetején, akáresak a trolibuszokon áramszedő van. A kocsi megáll az oszlop előtt és áramot szed fel, amely a belsejében levő lenditőkereket meghajtja, Ebben energiamennyiség halmozódik fel és dinamó segítségével villanyáramot termel. Enné] a módszernél megtakarítják a felső vezetéket. Ez idő szerint Svájeban közlekednek ilyen girobuszok, és a NDK-ban is kísérleteznek velük. Nem tudjuk, de reméljük,. hogy egy későbbi távlati tervünkben majd talán egyszer ezt is megvalósítjuk, — mondja Tandlmár elvtárs. Mi is azt hisszük, hogy Bratislava lakossága amely a második ötéves terv befejezése után csaknem 300 000 lélekre szaporodhat, biztosan igényesebb is lesz a helyi személyszállítással szemben. Talán nem kalandozik messze fantáziánk sem, ha úuv képzeljük el, hogy egyszer majd atomenergia hajtja villamosainkat, sőt helikopterek szállítják az utasokat. G re k Imre Az új hurokvágány a főállomás előtt Azt olvastam az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági 3 szakosztályának e hó 15-én készült aratási helyzetjelentésében, hogy Anv dódon, meg Tardoskedden akadozik az aratás, különösen ami a szalma u betakarítását illeti. Megjegyzem, kissé bosszantott a dolog, hogyan lehet ez? Különösen ami az andódiakat illeti, akikről elég sok dicsérő szót hallani a járásban. Hogy azonban már a dolog legelején tévedés ne essék, az egyik elvtárs azzal engedett útnak, azt mondta, hogy egész pontos áttekintésük az aratásról nincs. — Több szem többet lát — gondoltam, s az apostolok lován kényelmesen átballagtam a határúton Andódra. Arpatáblán keresztül vezetett az út. Z Túlzás, mert már csak volt árpatábla, M már felszántották. ¥ — Jó jel — biztatom magam; va» w lakinek csak igaza lesz. $ Téglát szállító szekerek mellőznek, ¥ távolabbról nagy pöfögés hallatszik. A * falu végén csaknem nyílegyenes irányvban csatorna, annak a partján halandók végig, megközelítve a kazlakat. * Most már látom, hogy a jelentés egy J héttel ezelőtt készült, azóta sok min* den történt, kazlak emelkednek a J magasba, rajta emberek, * Idősebb, töpörödött asszonykp néze* get erősen a tarló felé, úgy látszik, Jj kalászt szeretne szedni. itf Köszönés után megkérdem, merre, J hová tart. * — Jaj lelkem — mondja amúgy 5 öregesen — kalászt szeretnék szedni, M de "ahogy látja, „hárítanak" még itt. $ — Az ám — mondom, — ugyancsak sietnek a szövetkezetiek, majd tovább menve azon gondolkozom, hogy a hárítás nem lehet egyéb gömöri értelemben, mint a tarlót felgereblyézni. És ezt csinálták valóban. De még mást is. Hordták a szalmacsomókat 8 lófogattal. Rudakat toltak a csomók M alá, aztán gyí te Fakó, gyí te Szürke, JJ gyerünk az elevátorhoz. A kis Slávia * ugyancsak köhög, dohoq. nek|-nekiJ rugaszkodik, hogy az elevátorba ra<* kott jó ölnyi szalmacsomókat f elviJJ gye a kazal tetejére. J A szalmahordók között a levasge2 reblyék összegyűjtik az elhullett szal* mát, így nem vész kárba semmi. y Az első kazalnál fényképezni akarJ tam a dolgozókat. Az egyikük odalép ¥ hozzám és azt mondja: 3 — Elvtárs, most még ne. Bedögjj lött a masina. Mit szólnának, ha a fényképen azt látnák, hagy a gép * mellett állunk és nézzük a papét. * — Igazuk van •=• mondom —, még % rossz fényt vetne rájuk. * — Nézze meg a kombájnokat Is — » mondja a gép mellett álló szövetke6 zeti tag a második kazalnál. őszintén szólva, vegyes érzelmekkel indultam neki a párszáz méternek, mlg a kukoricatáblán áthaladtam, egyre azon törtem a fejem, mire célozhatott az ember. Ahogy a táblára léptem, még boszszankodtam is az ügyetlenségemen, hogy már a hangjából nem tudtam kivenni, mit gondolt. Rozsot aratott a négy kombájn. De még rhilyen rozsot; hosszú, jó erős szalmájút. Egyenletes, tiszta tarlót hagy a gép, nem szórja a szemet. Csak nem szabad arra váml, hogy túlérjen a gabona, mert akkor töri a kalászt. A kombájnhoz közelebb kerülve megint csak a tarlót fürkészem, majd a vezetőülésre tekintek fel. — Tetszik? — szólal meg csehül egy szőkehajú fiatalember. Bólintok, hogy igen. — Jó föld ez — mondja ô —, jó termés. — És maguknál — kérdezem — milyen a határ? — Nem tudom, mert mír jó ideje eljöttem— Hová való? — Ostravai kerület — feleli. S tovább haladok a kombájnnal, ki a föld végére, ahol egy csoport ember üldögél, — Talán váltás? — mondom a köszönés után. — Eltalálta — így ók. Fiatal fiúk, csaknem gyerekek, meg a csoportvezető. — Mégis jó ez az aratás — mondja a csoportvezető. —Hoqv-hogv? — kérdem. — Hát úgy, hogy mégis csak könynyebb ezt így nézn', meg kettőt-harmat fordulni a kombájnon. (Itt a váltásra gondolt.) Lovas pótkocsi áll meg velünk egy Irányban. Az ember nagyot kösz m. — Az öreggel meg kitoltak — mondja az egyik fifl. Elmondja, hogy az öreg elment egy kicsit a kukoricájába. S mig odavolt, más vitte be a rozsot, neki nem maradt. — Nem hagyják az embert dolgozni — mondja az öreg egész komolyan — Jó jel — állapítcnn meg magamban. Ez az igyekvés máris gyümölcsöző más vonalpn is, 40 hektáron elvégezték a tarlóhántást. 26 hektár másodnövényt vetettek. Ügy hiszem, Andéd nem marad le Géreez Arp d O J S / fl £ 1956. július 21. W