Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-18 / 199. szám, szerda

A IX. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL Két film a boldogságról A Dr. Donwitz házassága című nyugatnémet film vetítése elótt a küldöttség vezetője joggal hivatkozhatott a fesztivál jelszavára, mert a film szociális jellegével és erős kritikai hangjával valóban olyan művészi tettet jelent, amely hivatva van az emberek közti nemes kapcsolatokért, a népek közti tartós barátságért síkraszállni. Évente körülbelül kétezer fiatal orvos hagyja el a nyugatnémet egyetemeket s özekből csak 750 számolhat foglalkoztatással. Mi lesz a többiekből, hogyan keresik meg mindennapi kenyerüket? — ezt az égető kérdést vetíti fel a film. A válasz lesújtó, az egyik orvos éjszaka taxisofőr, a másikat a felesége tartja el, hiszen a kórház szűkkeblű vezetősége, az egészségügy és az egész rend odáig megy, hogy a kórházban gyakorló és tudományos munkát folytató orvostól még az ebédet is megvonja. Ugyanekkor ez a rend százmilliókat költ katonai célokra, felfegyverkezésre. Dr. Donwitz, a film hőse abba a helyzetbe kerül, hogy segíthetne magán, 2000 márka keresethez juthatna, ha tiltott műtétet végezne egy gazdag asszonyon. Az utolsó pillanatban azonban becsületessége, orvosi esküje visszatartja. Szívszorongatóan megdöbbentő a film példázása: ahhoz, hogy a fiatal orvos saját gyermekének életlehetőséget teremthessen, el kellene pusztítania egy másik világra kívánkozó életet. Danwitz doktor nem vállalja a becstelenség útját, de nincs itthon maradása, feleségével együtt ki kell vándorolnia, hogy tudásával gyógyíthasson és az asszony világra hozhassa gyermeküket. A. M. Rabenaltnak, a film rendezőjének sikerült két fiatal ember boldogságkeresésének történetét minden hangos agitatív eszköz nélkül úgy beleágyazni a nyugatnémet környezetbe, hogy széles távlat nyilt a szociális viszonyokra. A film legeredetibb jelenetében elviszik a részletre vásárolt bútorokat, mialatt a rádióban Adenauer a nyugatnémet nép csodálatos gazdasági felemelkedéséről szónokol. Irónia ez, de vád is, ^mely telibe talál. Az emberek a sziklák közt cimü argentin film balladaszerű szépséggel vall a szegénységről, a nehéz életről, és arról, hogy a legnyomorultabb indiánnak is joga van a tiszta, szabad élethez, a minden bajt és nyomorúságot feledtető szerelemhez és boldogsághoz. A film eszmei vonala rokon a már ismert más argentin filmek, a Sötét folyam és a Tüzek a völgyben mondanivalójával. R. V. Baretto, a film rendezője a történet népi balladaszerűségét nemcsak színészei mesteri játékával, hanem a kísérő muzsikával és énekekkel is emelni tudta. A csordákat őrző gaucsók dalaiban a kisemmizett ember fájdalma cseng. „Csak a bánat á miénk, a tehenek másoké" — hangzik az egyik panaszos ének és Imasco, a film főhőse, a boldogságáért oly keményen verekedő pásztor egész életének mondhatatlan bánatát sűríti egy mondatba: „Olyanok vagyunk, mint sziklák, amelyek elindulnak." Imasco nem ismeri a lázadás érzését, nem tud kikelni sorsa zordsága ellen és nincs senki a környezetében, aki az összefogás szükségességének érzését a szivébe oltaná. Pedig ez a szív fogékony volna erre és lelke nemességéből is többre telnék, mint bánatot és fajdalmat elzsongító álmokra. Mintha ébren is álmodna, mintha nem tudná, hogy lehetne jobb élete is, amikor ábrándozva mondja: „Nekem elég a lyukas palástom, szép álmokat takar. A kinti világ ismeretlen előttem, nem is értem." Nem állítható, hogy tökéletes a film, legfőbb hibája talán az, hogy az élet szociális valóságaiba nem tud elég mélyen hatolni. A történet Hraiséga megenyhíti az ellentéteket, nem ad elég teljes és tiszta képet Imasco és társai szenvedésének okairól és nem buzdít ellenállásra. A film beéri azzal, hogy megmutassa, hogyan találja meg Imasco Senda személyében álmai boldogságát. Ernst Thälmann, népe vezetője Két esztendővel ezelőtt a Thälmannfilm első részét a fesztivál békedijával tüntették ki és akkor nem fukarkodtunk az elismerés jelzőivel. A film második része, amely ugyancsak Twchesno-Hell és Willi Bredel forgatókönyvírók és Kurt Maetzig közös munkája, megfelelt a várakozásnak es a XX. kongresszus tükrében sem keltett csalódást. Sikerült benne a német nép története I egyik fejezetének nagy horderejű eseményeit művészileg összefogni és drámaian úgy sűríteni, hogy a néző hatásos Jelenetekben látja 1931-től, a fasizmus uralomrajutésától a német nép lejtőjét egy nagy hazafi sorsán át. Nehéz, szinte megoldhatatlannak tűnő feladat az ilyen történelmi sűrítés és a film fogatókönyve íróinak, a rendezőnek nagy érdeme, hogy ez lényegében sikerült. — Filmünknek ez a része elsősorban a Hitler-fasizmus elleni harcnak van szentelve — mondotta Maetzig professzor. — Ezt a harcot 1938-ban a német munkásság nem nyerhette meg, mert a munkásosztály nem volt egységes, ketté volt hasadva. Leírhatatlan áldozatok után, amelyeket a népeknek meg kellett hozniok, a fasizmus 1945ben az egész világ lemokratikus erőinek összefogáséval vereséget szenvedett. A Thüimann-film Így nemcsak Thálmann-nak, fáradhatatlan harcának, a világ békéjéért való erőfeszítéseinek állit emléket, hanem a keleten és nyugaton is élő németeket inti, ne engedjék, hogy a német föld még egyszer a háború szinterévé váljék. Ez a célkitűzés teljes egészében sikerült a film alkotóinak. Günther Simon, Thälmann alakítója ebben a második részben kevésbé szónokias, s mélyebben hozza ki a német nép nagy fiának emberi vonásait és nagyságát, alakítása ezért jobban megfogja a nézőt. Igaz, a szónokias szólamokat a film teljesen elkerülni nem tudta, de ettől eltekintve a film művészileg magas színvonalon elvégzi a németség körében nevelő küldetését és tárgyánál, hőse alakjánál fogva a mi érdeklődésünkkel is számot vethet. A film minden más művészetnél közvetlenebbül és mélyebben hat az emberek gondolat- és érzésvilágára. Ez a hatása lehet káros vagy megsegitően hasznos. A Thälmann-film a hasznos és segítő filmek közt az élenjáró útmutató alkotások közé sorolható. Nincs értékesebb, mint az élet, és boldog az, aki abban a tudatban hal meg, hogy az emberiség felszabadulásáért éh és cselekedett. Ezt a mély igazságot fejezi ki lényegében a Thälmunn-film Ezért tartjuk fontosnak és hasznosnak ezt a német nép l'iáról szóló kordokumentumot. EGRI VIKTOR Milyen lesz az idei nyár ľ Dr. Donwitz házassága (NSZK) Ha a világ minden embere (francia) Az idei nyár nem kezdődött túlságosan jól. Júniusban és július elején gyakran /olt hűvös idő és az időjárás állandóan változott. Sok embernek okoz gondot az időjárás további alakulása, emelett felteszik a kérdést: Milyen lesz az idő július második felében és augusztusban? Egyesek szép időjárást akarnak, mert üdülésre készülnek, hogy az évi munka után kissé megpihenjenek, mások a kedvező időjárást a gabonabegyűitésre akarják kihasználni. Sokan fordulnak tehjt közvetlenül a meteorológiai intézet időjárás-osztályához annak reményében, hogy legalább bizonyos időjárási távlatot kapnak a legközelebbi időszakra. Beszéljünk tehát kissé részletesebben a problémákról. Ismert dolog, hogy az időjárás nálunk jelentősen változik nemcsak az egyes évek folyamán, hanem az egyes évek, esetleg évtizedek között is. Egyik évben hűvös és nedves a nyár, a másikban száraz és forró az idő. Az első esetben ezt az Időjárást az Atlantióceán felől érkező tengeri levegő betörései okozzák, a másodikban pedig a magasabb légnyomás vagy a meleg déli áramlat kerül fölénybe. Ezen időjárásváltozást okozó körülményeket egyelőre még nem ismerjük. Lehetséges, hogy ez irányban megoldják ezt a kérdést az arktídákon végzett megfigyelések a további évek folyamán. Az egyes helyek időjárásáról készített statisztikai jegyzetek sem nyújtanak a megfigyelt évek kis száma miatt egészen világos képet a középeurópai időjárás hullámzásának valamilyen rendszerességéről. Másrészt e megfigyelésekből mégis kitűnik valami. A legrégibb statisztika! jegyzetek nálunk Bratislavában vannaik, ahol már 1850 óta végeznek időjárásmegfigyelést. Eszerint meleg nyarak voltak az alábbi években: 1852, 1857, 1861, 1863, 1868, 1873,1875,1877,1889,1905,1911, 1917, 1935, 1938, 1939, 1945, 3946, 1947 és 1952 években. Igen meleg nyár volt 1859-ben és 1950-ben. Hűvös nyarak voltak: 1864, 1882, IS."

1., 1902, 1903, 1906, 1909, 1912, 1916, 1918, 1919, 1920, 1924, 1925, 1926, 1940 években. Igen hűvös nyár volt 1913ban. A fentemiitett évek meleg és hűvös nyarai az utóbbi 105 évben nem mutatnak semmilyen rendszerességet. Ha azonban összehasonlítjuk a meleg és hűvös nyarakat a hideg és enyhe telekkel, megfigyelhetjük, hogy az esetek többségében hideg tél után meleg nyár és hűvös nyár után enyhe tél következett. Ebből kiindulva az idei nyárnak általában melegnek kell lennie, amit természetesen nem lehet teljes bizonyossággal állítani. Dr. Peter Forgáč. Holovnyákék problémája az újsággal Bély község legszélső házában lakik a Holovnyák-házaspár. Bizony már nem fiatalok, de Sándor bácsi még hűségesen ellátja az éjjeli őr tisztjét a szövetkezetben. Ügy őrzi a közös vagyont. mint a szeme világát. ~ Tudja iól, hogy miért. Sok-sok nélkülözésen, megpróbáltatáson mentek keresztül életük során. Átéltek sok mindent, de legtöbb a rosszból jutott ki nekik. Sándor bácsi a legnehezebb időkben is hűséges olvasója volt a munkássajtónak. Már 1922-től munkás élharcos volt. Sándor bácsi ma is előfizetője az Oj Szónak. Zsófi néni — a felesége — tudja, hogy férjének első az újság s csak utána következhet az ebéd. Ment is ez egy- jó darabig, mígnem egy szép napon Zsóji néni a postáról hazajövet így szólt élete párjához: — Hallod-e, te Sándor — ezt az újságot le kell mondanunk. — Már hogyan kellene! Hiszen rendesen megfizetem, meg azután újság nélkül én meg nem leszek — válaszolta Sándor bácsi meggyőzően. Szó szót követett, Sándor bácsi végül megtudta, hogy hát a postásnak nem tetszik, hogy olyan messzire kell járni hozzájuk az újsággal. — Dehát ez csak nem bai?! — szól Sándor bácsi — hiszen ezért fizetik a kézbesítőt! — Nem bizony, nem volna baj — mondja Megszeppenve Zsófi néni —, csak a tyúkok jobban tojnának. Mert az úgy volt, hogy a postamester figyelmeztette a Zsófi nénit, hogyha már olyan messzire jár Lajos, a kézbesítő az újsággal, hát néha-néha várhatná egy pár tojással. Hát ebben nem is volna hiba, dehdt kevés a tyúk, meg a tojásra bizony nagy szükség tan a háznál. — Éppen volna más megoldás is — próbálta meggyőzni férjét Zsófi néni —, mert egy kis szemes-féle is jól jönne az újságkézbesítésért, ahogy azt a postamester úr mondotta — ajánlotta Zsófi néni félénken, — Hát nem, anyjuk, — zárta le a vitát Sándor bácsi —, ez lehetetlen! Az újságot nem mondjuk le, de ajándékot sem adunk! Azt hisszük, hogy Sándor bácsi megoldása helyénvaló. Ki hallott olyant, hogy az újság kézbesítéséért még külön ajándék is jár? Reméljük, hogy ezt az ,,új módszert" sem Bélyen, sem másutt nem kísérlik meg bevezetni a postások. Kaszonyi István. EGY LEVÉL NYOMÁN Szegő Kálmán aláírással Ogyalláról levél érkezett szerkesztőségünkbe. A sorok írója így kezdi leveiét: „Kérem, ha lesz egy kis Idejük, nézzenek ki a vágfarkasdl szövetkezetbe, ahol megtalálhatják Svéda K. nevű 60 holdas kulákot a szövetkezetben meglapulva. Lánya pedig, Svéda Sarolta az ógyallai járásban levő Martos községben működik, mint tanítónő. Ott Szakái Károly nevű kulákhoz ment férjhez. Ezek a kuiákok ellenségei a szövetkezetnek, sőt a kulák tanítónő a gyermekeket ellenséges szellemben neveli." A levél alapján az út első céljául Ögyall t tűztem ki, hogy egy kicsit elbeszélgessek a levél írójával s megnyugtassam, hogy igenis foglalkozunk levelével. Ó^yallcn a helyi nemzeti bizottság elnöke isokáig gondolkozik, aztán Így szól: — Szegő Kálmán nevű polgárt nem ismerek, nálunk ilyen nincs. — De hát ki írhatta a levelet? __ t Az ügy kezd érdekesé válni, Mármár arra gondoltam, hagyom az egészet, biztosan valótlanság, azért írt hamis nevet az illető. De előtte még jónak láttam benyitni a járási nemzeti bizottság épületébe, Az iskolai ügyosztály vezetőjét, Hunásik elvtársat kerestem, majd megmondtam neki is jövetelem célját. — Szegő nevű embert nem ismerek — mondja —, de Svéda Sári, helyesebben most már Szakái Sári tanítónőről egyetmást már hallottam. Ügymondván félfülröl már azt is hallottam, hogy kulák családból származik, azt pedig határozottan tudom, hogy jómódú család fia vette el. — Milyen ajánlólevél alapján vették fel Svéda Saroltát — teszem fel a kérdést. — Nekünk a nevezett tanítónőről egy sor adat sincs a kezünkben. Mi nem is vettük fel, — folytatja és egy iratot tói elém. A levél a nyitrai kerületi nemzeti bizottság Iskolaügyi osztályának bélyegzőjével van ellátva. Az írás kurtán meghagyja a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályának, hogy Svéda Saroltát helyezzék el tanítónői állásba. Az ügy most már bonyolultabb. Ügylátszik mégis csak valami igazság van a levél sorai mögött. Gyerünk hát Vágfarkasdra, hisz a levél írója kéri, hogy először Vágfarkasdon nézzünk szét. Útközben azon járt az eszem, hogy a levői írója miért használt Idegen nevet. Bátran odaírhatta volna az igazi nevét is, hisz az eddigiek alapján mellette szól az igazság. Taián félt? Lehet, hiszen a gyakorlat számtalan esetben bebizonyította, hogy a bírálónak nem olyan könnyű a helyzete, Egy nemrég lejátszódott eset jutott eszembe. Ugyanis a dolog azzal kezdődött, hogy Tóth Mihály tárnoki szövetkezeti tag arról írt szerkesztőségünknek, hogy szövetkezetükben kuiákok garázdálkodnak. A cikk megjelenése után fell'orgatóntk, árulkodónak nevezték. Azóta lépten-nyomon maguk a vezetők is borsót törnek az orra alá. Ehhez hasonló eset történt Vásárúton is. Nagy Tivadar a szövetkezet vezetőinek rossz munkája ellen emelt szót. Mi lett az eredmény? Az, hogy a kritizáltak nemhogy beismerték volna hibájukat, hanem a bírálót még a faluból is ki akarták űzni. Lehet, hogy a jelenlegi levél írója is attól tartott, hogy kellemetlensége származhat, ha nyíltan megmondja az igazságot. Vágfcrltasdon A vágfarkasdi HNB elnöke kipirult arccal érkezik a földekről. Amikor elmondom, miről van szó, felháborodva válaszol: — Szemenszedett hazugság. Ilyesmit írni. Svéda nom is tagja a szövetkezetnek. A deáki állami birtokon dolgozik, A lánya, hm, az lehet, hogy valahol tanít, megvan hozzá a képesítése, A múltban volt módja a tanuláshoz. Az elnöl. utolsó mondata szöget ütött a fejembe, de egyelőre hallgattam. Az előbbi ügytől eltérve, a csaladja után érdeklődtem. Az elnök szája újból szólásra nyilt. Többek között szóha került a lánya Is, Varga mo<t már nem mint hivatalos .személy beszél, hanem mint apa emlegeti lányát, — Szegényke igen gyenge. Szeretném ha ő Is a szövetkezetben dolgozhatna. Versenyben egyelhetné a répát a többi fiatallal, de hiába, nem bírja. Naphosszat otthon ül. Elvégezte a 11 éves iskolát, érettségizett. Gondoltuk, majd csak elhelyezkedik, de hiába. A szegény leány előtt még ma is nehezen nyílnak meg a hivatalok ajtói?! Éppen az ellenkezőjéről akarom meggyőzni, amikor szinte diadalmasan mondja: — Ne akarjon meggyőzni, hisz ott van a papír a kezében. Ott a példa, hogy Svéda Sarolta sem túrja a földet. Neki jó volt a múltban, és ma is urasan él. Most már végleg nem értem az elnököt. Kezdetben azt mondta a levélre, hogy hazugság, most meg azzal akarja bizonyítani Igazát. Talán az Irigység vett rajta erőt, vagy a lánya sorsáért aggódó apa beszél most belőle. — De az előbb azt mondta, hogy a levél tartalma hazugság. — Ezt most is mondom. Svédának az én tudomásom szerint 15—18 hold földje lehetett, nem pedig nyolcvan. Földjét soha sem művelte, felében, harmadában dolgoztatta, ö pedig üzletelt. A szövetkezetnek sem tagja. Földjét konfiskálták, mivel a felszabadulás után is a nép bőrítf akart élősködni. A legszükségesebb ňruPlkkeket felhalmozta és háromnégyszeres áron adta el a rászorulóknak. No látja, az ilyen ember gyermekének lehet jő állást biztosítani, — De hát miért nem akadályozták meg. Miért nem mondtak meg, nem vagy méltó a tanítói tisztségre? — Miért nem mondtuk meg? Ki kérdezett minket? Megmondom flazlntén, Varga István azavának adtam Is hitelt, meg nem is. Felkerestem még egynéhány kommunistát, de lényegében azok Is azt mondták, amit Varga elnök. Sörös elvtárs az egészet még azzal bővítette ki, hogy Svéda nem tartozott a kuiákok közé, sem a szegénysorsú parasztok közé. ő Inkább olyan falusi úrféle volt. Mindenkihez volt szép szava, no de ezt az üzlet megkövetelte. A levél írójának. |;a el is túlozta a dolgot, lényegében igaza volt. Svéda a mások munkájából élt. A felszabadulás után Is élősködött a falu népén. A leánya pedig titokzatos módon a martosi Iskola katedrájára került. Nem volna-e helyesebb, ha Svéda Sarolta helyére egyszerű, dolgozó emberek gyermekei kerülnének? Útközben Vágfarkasdhoz jó pár kilométerre van Martos, Ezalatt az idő alatt tovább olvasom a titokzatos levelet. A sorok szerzője igy ir tovább: „Svéda Sarolta most apósánál, vagyis id. Szakái Károlynál lakik a Szivattyútelepen. Szakái Károly a múltban 15 emberrel dolgoztatott a Szivattyútelepen és ezek az emberek kötelesek voltak „fajront" után a földjét is megdolgozni. Aki ezt nem csinálta, annak a Szivattyútelepen sem volt munka, A múltban is fürdött minden földi jóban, most is úgy él, mint egy kiskirály. Két személyautójuk van, Egyik fiát az állam költségén tanittatja Komáromban. A menye is jól beilQJ SZO 1936. jalius 18. 5 *