Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-18 / 199. szám, szerda

SEPI LOV: A Szovjetunió nem gyengíti erőfeszítéseit, amíg az atomfegyvert he nem tiltják A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése Moszkva, július 16. (TASZSZ) — Hétfőn a nagy Kreml Palotában együttes ülést tartott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szö-'etségi Tanácsa és Nemzetiségi Tanácsa. A két ház külügyi bizottságai nevében B. G. Gafurov mondott beszámolót a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a leszerelés ügyében a külföldi országok parlamentjeihez intézendő felhívása kérdésében. Ezután többen felszólaltak. A vita után a két ház egyhangúlag elfogadta a felhívást. A világ parlamentjei tegyenek hathatós lépéseket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa a népek közti béke megszilárdításának magasztos céljaitól vezéreltetve kötelességének tartja, hogy felhívja a világ népeinek, kormányainak és parlamentjeinek figyelmét a jelenkor •halaszthatatla.1 és legfontosabb kérdésére, amely mélységasen foglalkoztatja a földgömb népeit; a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a fegyyerzet csökkentésére, valamint az atom- és hidrogénfegyver eltiltására. Sajnos, mind a mai napig nem koronázta siker azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete tett a utóbbi évtized lyamán a leszerelési egyezmény elérésére. A világon tovább folyik a fegyverkezési hajsza, továDbra is felhalmoznak tömegDusztitó fegyvereket, atom- és hidrogénbombákat. Millió és millió ember továbbra js elszakítva él családjától, és fegyverben áll. Mindezek súlyos teherként nehezednek a népek vállára, elvonják őket az alkotó munkától, fokozzák a jövőjük felöli bizonytalanság érzését és egy új háború veszélyétől való félelmet. Ilyen körülmények között a világ parlamentjeinek és kormányainak, amelyek népükkel szemben felelősek államuk sorsáért, szent kötelességük, hogy hathatós lépéseket tegyenek a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, annak bevárása nélkül, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi érdekelt állam szempontjából elfogadható megoldást talál majd. Erre kedvező hatással van a nemzetközi feszültségnek az utóbbi időben tapasztalható enyhülése, valamint az országok között á baráti kapcsolatok "s a jóviszony további fejlődése, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Az általános leszerelési program valóra váltásának feltételeit létrehozó rendkívül fontos intézkedés az, hogy minden állam külön-külön csökkentse fegyverzetét. Ebben a nagyhatalmak hivatottak az alapvető szerep betöltésére, hiszen ezek tartoznak a fő felelősséggel a világbéke fenntartásáért és megőrzéséért. Éppen a legnagyobb fegyveres erőkkel rendelkező nagyhatalmaknak kell példát mutatniok a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésében. f A Szovjetunió, amely következetesen folytatja a népek békéjét és biztonságát célzó politikáját, már hozzáfogott fegyveres erejének, fegyverzetének és katonai kiadásainak csökkentéséhez. A Szovjetunió nem várta be az általános leszerelési egyezményt, hanem fegyveres erőinek 1955-ben végrehajtott 640 000 főnyi csökkentésén felül 1957 május l-ig ismét, s még nagyobb mértékben, 1200 000 fővel csökkenti fegyveres erejét. Ennek megfelelően csökkent: á fegyverzetet és a haditechnikai felszerelést, valamint a védelmi kiadásokat. A Legfelső Tanács helyesli* a szovjet kormánynak a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentését célzó határozatát és e jóakaratú léoést rendkívül fontos kezdetnek tekinti, amely megkönnyíti a leszerelési kérdés gyakorlati megoldását. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa azzal a felhívással fordul a világ parlamentjeihez, hogy vizsgálják meg és támogassák a Szovjetunió ezen kezdeményezését és a maguk részéről tegyenek hathatós lépéseket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s méltóképpen járuljanak hozzá a népek békéjének megszilárdításához. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának meggyőződése, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folyó harcot siker koronázza, ha a többi áilam parlamentjei minden erejüket latba' vetik e nemes cél elérésére irányuló reális intézkedések valóra váltása érdekében. *** A két ház együttes ülése ezután áttért a következő napirerdi pont megvitatására. A japán parlamentnek az atomfegyver eltiltása és az atomfegyver-kísérle' k beszüntetése ügyében kiadott felhívással kapcsolatban a Szovjetunió Legfelső Tanácsa részéről teendő nyilatkozatról Ivan Gruseckij küldött mondott beszámolót a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizottságai nevében. Gruseckij hangsúlyozta: a Szovjetunió elsőnek tett javaslatot az atomfegyver eltiltására, mindjárt a második világháború befejezése után. Sajnos, az atomfegyver eltiltásának kérdése még ma sem oldódott meg, A szovjet javaslatok, amelyeket minden országban hatalmas néptömegek helyeselnek, nem találtak támagatásra a nyugati hatalmak kormányainál. Az Egyesült Álla. ok és több nyugati állam kormánykörei különböző ürügyekkel ma is akadályozzák a megegyezést ebben a fontos kérdésben. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságai figyelmesen megvizsgálták a japán parlament felhívását és határozatot hoztak, amelyben ajánlják a Szovjetunió Legfelső Tanácsának: a Legfelső Tanács jelenlegi ülésszakán vitassa meg a felhívást és fogadjon el megfelelő nyilatkozatot. * Gruseckij ezután felolvasta a nyilatkozat tervezetét. Ezután megkezdődött a vita. A vitában elsőnek Nyeszmejanov szólalt fel. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa több képviselőjének nevében Nyeszmejanov a következő kérdést intézte a szovjet kormányhoz: Osztjuk a Béke-Világtanács irodájának véleményét, amelynek alapján azzal a javaslattal fordult az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia kormányához, kössenek egyezményt az atomfegyverek mindennemű kipróbálásának haladéktalan megszüntetéséről. Ennek alapján azzal a kérdéssel fordulok a szovjet kormányhoz, milyen intézkedéseket szándékozik tenni az atomfegyver-kísérletek mindenütt való megszüntetése érdekében. " Ezután Ilja Erenburg emelkedett szólásra. Azt akarjuk — mondotta —, hogy a szovjet kormány tegyen meg minden tőle telhetőt, hogv teljesedjék mind a szovjet nép, mind a világ valamennyi népének óhaja. Tudja meg a világ, hogy a Szovjetunió javasolja a többi államnak, szüntessék be haladéktalanul, feltétel nélkül, minden formában mindenütt az atom-fegyver-kísérleteket. Reméljük, hogy holnap vagy egy hét múlva ugyanezek a szavak elhangzanak majd Nagy-Britannia és az Egyesült Államok parlamentjeiben is, hogy nyugati kartársaink ugyanezeket a békeszerető emberbaráti célokat követve javasolják majd kormányaiknak, haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a szovjet kormánnyal "z atomrobbantások teljes megszüntetéséről. Ezután az említett ..'oviselő-csoport kérdésével kapcsolatban a szovjet kormány nevében D. T. Sepilov külügyminiszter tett nyilatkozatot. Sepilov külügyminiszter beszéde Küldött Élvtársak! A jelen ülésszakon meghallgattuk Nyeszmejanov, Erenburg küldöttek felszólalását. Vaszilevszkaja. Kornyejcsuk, Nyeszmejanov, Popova, Szurkov, Tyihonov és Erenburg, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei, a Béke-Világtanács tagjai osztották a Béke-Világ tanács Irodájának véleményét, amely azzal a javaslattal fordult az Egyesült Államok, a Szov4 OJ SZÖ 1956. július 18. jetunió és Nagy-Britannia kormányához, hogy kössenek egyezményt mindenfajta atomfegyverkísérlet haladéktalan eltiltására és ezért interpellációt tett: milyen lépéseket szándékozik foganatosítani a szovjet kormány az atomfegyverkísérletek általános betiltására. Ezzel kapcsolatban megbízást kaptam arra, hogy fejtsem ki a szovjet kormánynak a küldöttek által feltett kérdésben elfoglalt álláspontját. A népeknek nincs hőbb kívánságuk, mint a tartós és szilárd béke fenntartása és olyan körülményeki létrehozása, amelyek szavatolják a nyugodt életet, a békés alkotó munkát, s azt, hogy az emberi ész nagy felfedezését, az atomenergiát valamennyi dolgozó jólétének emelése érdekében használják fel. Az emberiség képzeletében mindig ott áll a Népszövetség szomorú tapasztalata. A Népszövetségnek a leszerelés kérdéséiben kifejtett sokéves tevékenysége az eredmények szempontjából a teljes _ tétlenséggel volt egyenlő. A Népszövetség munkája a szónoklásban való végnélkül: versenygésre és talajtalan tervezetek kidolgozásra szorítkozott. Ennek eredményei jól ismertek. Az emberiség túlságosan drágán fizette meg a Népszövetség kudarcát a leszerelés kérdésében. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy most, az atomfegyver és a reaktív technika idején egy új háború mérhetetlen nagy pusztításokat, emberáldozatokat és szenvedést okozna a népeknek. Jól tudjuk, hogy olyan erők működnek a világon, amelyek számára spekulatív operációik végrehajtásánál az emberiség létérdekei nem jelentettek többet egy lyukas garasnál. Ezen erők mindent elkövetnek, hogy akadályt gördítsenek a leszerelés elé, mesterségesen egyik zsákutcát a másik után hozzák létre. Nekünk azonban meggyőződésünk, hogy a jelenlegi körülmények között ezen erőket meg lehet és meg fogják fékezni, a béke megszilárdításának nemes ügye pedig győzedelmeskedik. Napjaink legállhatatosabb és Iegparancsolóbb követelése, amelyben A, a népek vágyai és reményei kifejeződnek, az a követelés, hogy a fegyverzet csökkentésében és az atomfegyver eltiltásában a szavakról végre térjenek át a tettekre. Most, mint még sohasem, úgy vetődik fel a kérdés: aki valóban számol az emberiség létérdekeivel, aki v a ló b a n tiszteli a földgömb lakossága túlnyomó többségének akaratát, aki valóban a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására törekszik, annak nem szavaikkal, hanem tettekkel kell a leszerelést végrehajtania. Sepilov ezután hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindent megtett e kérdések megoldására, de a nyugati hatalmak különféle ürügyekkel visszautasították. A Szovjetunió valamennyi állam közül elsőnek vetette fel az atomfegyver feltétel nélküli eltiltásának kérdését. Ismeretes, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére még tíz évvel ezelőtt, 1946-ban az ENSZ közgyűlése egyhangúlag határozatot hozott a fegyverzet általános csökkentéséről, valamint az atomfegyver eltiltásáról. A Szovjetunió nem gyengíti az e téren kifejtett erőfeszítéseit mindaddig, amíg az emberek tömeges pusztítását, a gazdasági és kulturális központok megsemmisítését lehetővé tevő atomfegyvert nem tiltják be és nem semmisítik meg. (Taps.) Minthogy a nyugati hatalmak visszautasítják azt, hogy már • most megegyezzenek az atomfegyver betiltásáról és megsemmisítéséről, a Szovjetunió, mint ismeretes, mas javaslatot terjesztett elő. A Szovjet kormány azt javasolta, haladéktalanul egyezzenek meg abban, hogy a nagyhatalmak kötelezik magukat: a Biztonsági Tanács erre vonatkozó határozata nélkül nem használnak atom- és hidrogénfegyvert. Az Egyesült Államok és más nyugati hataimak kormánya azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. Miért javasolta a Szovjetunió nemrégiben azt, hogy először a fegyveres erők és a hagyományos típusú fegyverek csökkentésének kérdésében egyezzenek meg? Azért, mert kiutat igyekszik találni abból a zsákutcából, amely az atomfegyver betiltásába, valamint az államok fegyverzetéből való kivonásába beleegyezni makacsul nem óhajtó bizonyos nyugati hatalmak állásfoglalása miatt keletkezett. A beleegyezés megtagadását, sok éven át azzal indokolták, hogy az atomfegyer betiltása a Szovjetunió fölényét biztosította volna a hagyományos fegyverek tekintetében. Mikor pedig a Szovjetunió a nyugati hatalmak felé közeledve, azt javasolta, hogy először találjanak közös alapot a hagyományos típusú fegyverzet csökkentésének kérdésében, a leszerelés ellenfelei azt kezdték hamisan állítani, hogy a Szovjetunió elvesztette az atomfegyver betiltása iránti érdeklődését. A Szovjetunió következetesen arra törekszik, hogy a leszerelési kérdést elmozdítsák a holtpontról és gyakorlati vágányokra helyezzék. Ennek megcáfolhatatlan bizonyítékául szolgálnak nem csupán a Szovjetuniónak a fegyveres erők és a fegyverzet lé- -y" glupilii 'Iliwll»' -i. r* • nyeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver betiltásáról szóló javaslatai, hanem á Szovjetunió fegyveres erőinek és fegyverzetének jelentős csökkentésére irányuló most folyamatban levő egyoldalú intézkedései is. Ugy vélekedünk, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdését ki lehet emelni az általános leszerelési programból és ezt a kérdést önállóan, már most meg lehet oldani anélkül, hogy megoldását elhalasztanók addig, amíg általános megegyezés jön létre a leszerelés kérdésében. Mint ismeretes, ugyanezt a felfogást vallja az indiai kormány is, amelynek az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó javaslatáról most folyik a vita az ENSZ leszerelési bizottságában. Sajnos, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada képviselői ebben a bizottságban is az indiai kormány javaslata ellen nyilatkoztak. Az Egyesült Államok megbízottja az ENSZ leszerelési bizottságában július 13-án kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem mondhat le az atomfegyverek fejlesztéséről. Az e fegyverekkel folytatott további kísérletekre állítólag szükség van az Egyesült Államok biztonsága szempontjából, és ezért az Egyesült Államok folytatja e kísérleteket. Nos, ennek a nyilatkozatnak az az érdeme, hogy most legalább elég világos, hogy az Egyesült Államok kormánya nem hajlandó támogatni azokat az atomfegyver-kísérletek eltiltására vonatkozó javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió, Jugoszlávia, valamennyi szocialista állam, továbbá India, Japán, a Nyugat és Kelet széles társadalmi rétegei részéről előterjesztettek. Sajnos, az angol kormány álláspontja ebben a kérdésben lényegileg alig különbözik az amerikaitól. Az angol kormány azt javasolja, hogy eleinte korlátozzák a kísérleti robbantásokat és e robbantások teljes beszüntetésére csupán a leszerelés valamely távoli szakaszában kerüljön sor. Sőt, Anglia megbízottja a napokban a leszerelési bizottságban kijelentette, hogy a robbantások e korlátozása is csupán egy általános leszerelési egyezmény keretei között történhetik. Azt azonban a bizonytalan jövő homálya fedi, mikor kerül sor egy ilyen egyezményre. Feltétlenül egyet kell érteni Krisna Menőn indiai küldöttnek az ENSZ leszerelési bizottságában felhozott érveivel. Menőn bírálta a nyugati hatalmaknak azt a kísérletét, hogy a kísérleti robbantások eltiltásának kérdését e robbantások korlátozásának kérdésével helyettesítsék. Az indiai küldött ennek során megjegyezte, hogy a kísérleti robbantások folytatása fokozza a fegyverkezési versenyt. Az atomfegyver-kísérletek beszüntetése természetesen nem gyógyír minden bajra. A fő feladat az, hogy megtörténjék az atomfegyver teljes eltiltása: beszüntessék e fegyver előállítását, betiltsák használatát és kivonják e fegyvert az államok fegyverzetéből. A szovjet kormány álláspontja ebben a kérdésben teljesen világos. Mi az atom- és hidrogénfegyver teljes eltiltását javasoljuk: a kísérleti robbantások eltiltását, az atom- és hidrogénfegyver előállításának beszüntetését, használatának eltiltását, e fegyverek készleteinek megsemmisítését és e fegyverek kivonását az államok fegyverzetéből. (Taps.) A dolog most kizárólag ^ nyugati hatalmak kormányain fordul meg. Az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetése önmagában véve nem tesz szükségessé semmiféle bonyolult nemzetközi ellenőrzési egyezményt, mert a tudomány és a technika mai állása következtében azonnal meg lehet tudni minden atom- vagy hidrogénbomba-robbantást, bárhol történjék is. Ahhoz, hogy megegyezés jöjjön létre ebben a kérdésben, nincs szükség hosszú, sokoldalú tárgyalásokra sem, mert egy ilyen egyezmény létrehozása ma csak annak a három kormánynak a megegyezésétől függ, amely elő tudja állítani ezt a fegyvert: az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányának megegyezésétől. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy a három hatalomnak — a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak és Angliának — minden halogatás nélkül egyezményt kell kötnie az atom- és hidrogénfegyver mindennemű kipróbálásának, és az e fegyverekkel folytatott kísérleti robbantásoknak haladéktalan beszüntetéséről. Meggyőződésem, hogy a szovjet kormánynak ez az álláspontja, amely teljes mértékben megfelel az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek, helyeslésre talál a Szovjetunió Legfelső Tanácsában. (Viharos, hosszan tartó taps.) A felszólalások után a két ház egyhangúlag elfogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát a japán parlamentnek az atom- és hidrogénfegyver és az e fegyverekkel folytatott kísérletek eltiltása ügyében kiadott felhívásával kapcsolatban. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozata az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról szóló japán felhívással kapcsolatban A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságainak javaslatára megvizsgálta a japán képviselőház és a japán felsőház 1956 februárjában elfogadott határozatát, amelybeh kifejezésre jutott a japán parlament törekvése az atom- és hidrogénbombák előállításának és használatának eltiltására, addig pedig, amíg egyezmény jön létre ebben a kérdésben, az e fegyverekkel folytatott kísérletek eltiltására. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa teljesen megérti, hogy a japán népet különösen aggasztja a fegyverkezési verseny folytatása és az egyre újabb és újabb atom- és hidrogénbomba-kísérletek végrehajtása. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy csak az atom- és hidrogénfegyver teljes eltiltása, vagyis e fegyverek előállításának megszüntetése, használatának eltiltása, készleteinek megsemmisítése és e fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonása mentheti meg a világ népeit egy pusztító atomháború veszélyeitől és azoktól a súlyos következményektől, amelyek e fegyver használatából hárulhatnak az emberiségre. Ezért a Szovjetunió a háború befejezése óta állhatatosan törekszik az atomfegyver teljes eltiltására és az államok fegyverzetéből való kivonására és többször megfelelő javaslatokat terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Igy a szovjet kormány 1955. május 10-én kelt ismert javaslata előírja az atom- és hidrogénfegyver használatának és gyártásának teljes eltiltását és az államok fegyverzetéből való kivonását. A szovjet kormány egyúttal azt is javasolta, hogy az atom- és hidrogénfegyverrel rendelkező államok a leszerelési program elsőrendű intézkedéseinek egyikeként kötelezzék magukat e fegyverfajták kipróbálásának beszüntetésére. A Szovjetunió 1956. március 27-i javaslata szintén előírja, hogy a hatalmak egyezzenek meg az atomfegyver-kísérletek haladéktalan beszünte-. télében, tekintet nélkül arra, hogy létrejött-e a megegyezés a leszerelés egyéb kérdéseiben. Sajnos, ezek a javaslatok egyelőre nem leltek megfelelő támogatásra és az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdése egyelőre nem oldódott meg. A Szovjetunió azonban nem szünteti be harcát az atomfegyver teljes eltiltásáért és azért, hogy első lépésként haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver-kísérleteket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió és Japán népeinek nézetei megegyeznek ebben az igen fontos kérdésben és kifejezi reményét, hogy a Szovjetuniónak és Japánnak ebben a nemes ügyben elfoglalt álláspontját más államok parlamentjei is tevékenyen támogatni fogják. * Ezután az említett képviselő-csoport kérdésével és Sepilov külügyminiszter nyilatkozatával kapcsolatban a Szovjetunió Legfelső Tanácsa az alábbi határozatot hozta: Helyeseljük a szovjet kormánynak a leszerelés, valamint az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek haladéktalan megszüntetése és e fegyverek eltiltása kérdésében folytatott politikáját és ennek érdekében tett gyagyakorlati intézkedéseit. Ezután a Szovjetunió Legfelső Tanácsa több felszólalás után határozatot hozott, amelynek értelmében teljesíti a Karéi-Finn Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának azt a kérését, hogy a köztársaságot alakítsák át Karéi-Finn Autonom Szovjet Szocialista Köztársasággá és vegyék fel az OSZSZSZK kebelébe. A két ház külön-külön szavazással egyhangúlag törvényt fogadott el erre, valamint a szovjet alkotmány megfelelő módosítására vonatkozólag. Ezzel a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ötödik ülésszakának napirendje véget ért. Az elnök az ülésszakot berekesztettnek nyilvánította. pS I