Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-18 / 199. szám, szerda

SEPI LOV: A Szovjetunió nem gyengíti erőfeszítéseit, amíg az atomfegyvert he nem tiltják A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése Moszkva, július 16. (TASZSZ) — Hétfőn a nagy Kreml Palotában együttes ülést tartott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szö-'etségi Ta­nácsa és Nemzetiségi Tanácsa. A két ház külügyi bizottságai nevében B. G. Gafurov mondott beszámolót a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a leszerelés ügyében a külföldi országok parlamentjeihez intézendő felhí­vása kérdésében. Ezután többen felszólaltak. A vita után a két ház egyhangúlag elfo­gadta a felhívást. A világ parlamentjei tegyenek hathatós lépéseket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa a népek közti béke megszilárdításának magasztos céljaitól vezéreltetve köte­lességének tartja, hogy felhívja a vi­lág népeinek, kormányainak és par­lamentjeinek figyelmét a jelenkor •halaszthatatla.1 és legfontosabb kér­désére, amely mélységasen foglalkoz­tatja a földgömb népeit; a fegyver­kezési hajsza beszüntetésére, a fegy­yerzet csökkentésére, valamint az atom- és hidrogénfegyver eltiltására. Sajnos, mind a mai napig nem koro­názta siker azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete tett a utóbbi évtized lyamán a leszerelési egyezmény el­érésére. A világon tovább folyik a fegy­verkezési hajsza, továDbra is felhal­moznak tömegDusztitó fegyvereket, atom- és hidrogénbombákat. Millió és millió ember továbbra js elsza­kítva él családjától, és fegyverben áll. Mindezek súlyos teherként ne­hezednek a népek vállára, elvonják őket az alkotó munkától, fokozzák a jövőjük felöli bizonytalanság érzését és egy új háború veszélyétől való félelmet. Ilyen körülmények között a világ parlamentjeinek és kormányainak, amelyek népükkel szemben felelősek államuk sorsáért, szent kötelessé­gük, hogy hathatós lépéseket tegye­nek a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére, annak bevárása nélkül, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete valamennyi érdekelt állam szempontjából elfogadható megol­dást talál majd. Erre kedvező hatás­sal van a nemzetközi feszültségnek az utóbbi időben tapasztalható eny­hülése, valamint az országok között á baráti kapcsolatok "s a jóviszony további fejlődése, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Az általános leszerelési program valóra váltásának feltételeit létre­hozó rendkívül fontos intézkedés az, hogy minden állam külön-külön csökkentse fegyverzetét. Ebben a nagyhatalmak hivatottak az alap­vető szerep betöltésére, hiszen ezek tartoznak a fő felelősséggel a világ­béke fenntartásáért és megőrzéséért. Éppen a legnagyobb fegyveres erők­kel rendelkező nagyhatalmaknak kell példát mutatniok a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésében. f A Szovjetunió, amely következete­sen folytatja a népek békéjét és biz­tonságát célzó politikáját, már hozzá­fogott fegyveres erejének, fegyverze­tének és katonai kiadásainak csök­kentéséhez. A Szovjetunió nem várta be az általános leszerelési egyez­ményt, hanem fegyveres erőinek 1955-ben végrehajtott 640 000 főnyi csökkentésén felül 1957 május l-ig ismét, s még nagyobb mértékben, 1200 000 fővel csökkenti fegyveres erejét. Ennek megfelelően csökkent: á fegyverzetet és a haditechnikai felszerelést, valamint a védelmi ki­adásokat. A Legfelső Tanács helyesli* a szov­jet kormánynak a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentését célzó ha­tározatát és e jóakaratú léoést rend­kívül fontos kezdetnek tekinti, amely megkönnyíti a leszerelési kérdés gya­korlati megoldását. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének Legfelső Tanácsa azzal a felhívással fordul a világ parlamentjeihez, hogy vizsgálják meg és támogassák a Szovjetunió ezen kezdeményezését és a maguk részéről tegyenek hathatós lépéseket a fegyverkezési hajsza megszünteté­sére, s méltóképpen járuljanak hoz­zá a népek békéjének megszilárdítá­sához. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Legfelső Tanácsának meggyőződése, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folyó harcot siker koronázza, ha a többi áilam parlamentjei minden erejüket latba' vetik e nemes cél elérésére irányuló reális intézkedések valóra váltása ér­dekében. *** A két ház együttes ülése ezután áttért a következő napirerdi pont megvitatására. A japán parlament­nek az atomfegyver eltiltása és az atomfegyver-kísérle' k beszüntetése ügyében kiadott felhívással kapcso­latban a Szovjetunió Legfelső Taná­csa részéről teendő nyilatkozatról Ivan Gruseckij küldött mondott be­számolót a Legfelső Tanács Szövet­ségi Tanácsának és Nemzetiségi Ta­nácsának külügyi bizottságai nevé­ben. Gruseckij hangsúlyozta: a Szov­jetunió elsőnek tett javaslatot az atomfegyver eltiltására, mindjárt a második világháború befejezése után. Sajnos, az atomfegyver eltiltásának kérdése még ma sem oldódott meg, A szovjet javaslatok, amelyeket minden országban hatalmas nép­tömegek helyeselnek, nem talál­tak támagatásra a nyugati hatal­mak kormányainál. Az Egyesült Álla. ok és több nyu­gati állam kormánykörei különböző ürügyekkel ma is akadályozzák a megegyezést ebben a fontos kérdés­ben. A Szövetségi Tanács és a Nemzeti­ségi Tanács külügyi bizottságai fi­gyelmesen megvizsgálták a japán parlament felhívását és határozatot hoztak, amelyben ajánlják a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának: a Legfel­ső Tanács jelenlegi ülésszakán vitas­sa meg a felhívást és fogadjon el megfelelő nyilatkozatot. * Gruseckij ezután felolvasta a nyi­latkozat tervezetét. Ezután megkez­dődött a vita. A vitában elsőnek Nyeszmejanov szólalt fel. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa több képviselőjének nevében Nyesz­mejanov a következő kérdést intézte a szovjet kormányhoz: Osztjuk a Béke-Világtanács iro­dájának véleményét, amelynek alapján azzal a javaslattal fordult az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia kor­mányához, kössenek egyezményt az atomfegyverek mindennemű kipróbá­lásának haladéktalan megszüntetésé­ről. Ennek alapján azzal a kérdéssel fordulok a szovjet kormányhoz, mi­lyen intézkedéseket szándékozik tenni az atomfegyver-kísérletek mindenütt való megszüntetése érdekében. " Ezután Ilja Erenburg emelkedett szólásra. Azt akarjuk — mondotta —, hogy a szovjet kormány tegyen meg minden tőle telhetőt, hogv teljesed­jék mind a szovjet nép, mind a vi­lág valamennyi népének óhaja. Tudja meg a világ, hogy a Szov­jetunió javasolja a többi állam­nak, szüntessék be haladéktalanul, feltétel nélkül, minden formában mindenütt az atom-fegyver-kísérle­teket. Reméljük, hogy holnap vagy egy hét múlva ugyanezek a szavak elhang­zanak majd Nagy-Britannia és az Egyesült Államok parlamentjeiben is, hogy nyugati kartársaink ugyan­ezeket a békeszerető emberbaráti célokat követve javasolják majd kormányaiknak, haladéktalanul kezd­jenek tárgyalásokat a szovjet kor­mánnyal "z atomrobbantások teljes megszüntetéséről. Ezután az említett ..'oviselő-cso­port kérdésével kapcsolatban a szov­jet kormány nevében D. T. Sepilov külügyminiszter tett nyilatkozatot. Sepilov külügyminiszter beszéde Küldött Élvtársak! A jelen ülésszakon meghallgattuk Nyeszmejanov, Erenburg küldöttek felszólalását. Vaszilevszkaja. Kornyej­csuk, Nyeszmejanov, Popova, Szur­kov, Tyihonov és Erenburg, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának küldöt­tei, a Béke-Világtanács tagjai osztot­ták a Béke-Világ tanács Irodájának véleményét, amely azzal a javaslattal fordult az Egyesült Államok, a Szov­4 OJ SZÖ 1956. július 18. jetunió és Nagy-Britannia kormányá­hoz, hogy kössenek egyezményt min­denfajta atomfegyverkísérlet hala­déktalan eltiltására és ezért interpel­lációt tett: milyen lépéseket szándé­kozik foganatosítani a szovjet kor­mány az atomfegyverkísérletek álta­lános betiltására. Ezzel kapcsolatban megbízást kap­tam arra, hogy fejtsem ki a szovjet kormánynak a küldöttek által fel­tett kérdésben elfoglalt álláspontját. A népeknek nincs hőbb kívánsá­guk, mint a tartós és szilárd béke fenntartása és olyan körülményeki létrehozása, amelyek szavatolják a nyugodt életet, a békés alkotó mun­kát, s azt, hogy az emberi ész nagy felfedezését, az atomenergiát vala­mennyi dolgozó jólétének emelése érdekében használják fel. Az emberiség képzeletében min­dig ott áll a Népszövetség szomorú tapasztalata. A Népszövetségnek a leszerelés kérdéséiben kifejtett sok­éves tevékenysége az eredmények szempontjából a teljes _ tétlenséggel volt egyenlő. A Népszövetség mun­kája a szónoklásban való végnélkül: versenygésre és talajtalan tervezetek kidolgozásra szorítkozott. Ennek eredményei jól ismertek. Az embe­riség túlságosan drágán fizette meg a Népszövetség kudarcát a leszere­lés kérdésében. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy most, az atomfegyver és a reaktív technika idején egy új háború mér­hetetlen nagy pusztításokat, ember­áldozatokat és szenvedést okozna a népeknek. Jól tudjuk, hogy olyan erők mű­ködnek a világon, amelyek számára spekulatív operációik végrehajtásá­nál az emberiség létérdekei nem je­lentettek többet egy lyukas garasnál. Ezen erők mindent elkövetnek, hogy akadályt gördítsenek a leszerelés elé, mesterségesen egyik zsákutcát a má­sik után hozzák létre. Nekünk azon­ban meggyőződésünk, hogy a jelen­legi körülmények között ezen erőket meg lehet és meg fogják fékezni, a béke megszilárdításának nemes ügye pedig győzedelmeskedik. Napjaink legállhatatosabb és Ieg­parancsolóbb követelése, amelyben A, a népek vágyai és reményei kifeje­ződnek, az a követelés, hogy a fegyverzet csökkentésében és az atomfegyver eltiltásában a szavak­ról végre térjenek át a tettekre. Most, mint még sohasem, úgy vető­dik fel a kérdés: aki valóban szá­mol az emberiség létérdekeivel, aki v a ló b a n tiszteli a földgömb lakos­sága túlnyomó többségének akaratát, aki valóban a béke és a nemzet­közi együttműködés megszilárdításá­ra törekszik, annak nem szavaikkal, hanem tettekkel kell a leszerelést végrehajtania. Sepilov ezután hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindent megtett e kér­dések megoldására, de a nyugati ha­talmak különféle ürügyekkel vissza­utasították. A Szovjetunió valamennyi állam közül elsőnek vetette fel az atom­fegyver feltétel nélküli eltiltásának kérdését. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió kezdeményezésére még tíz év­vel ezelőtt, 1946-ban az ENSZ közgyű­lése egyhangúlag határozatot hozott a fegyverzet általános csökkentésé­ről, valamint az atomfegyver eltiltá­sáról. A Szovjetunió nem gyengíti az e téren kifejtett erőfeszítéseit mind­addig, amíg az emberek tömeges pusztítását, a gazdasági és kulturá­lis központok megsemmisítését le­hetővé tevő atomfegyvert nem tilt­ják be és nem semmisítik meg. (Taps.) Minthogy a nyugati hatalmak visszautasítják azt, hogy már • most megegyezzenek az atomfegyver be­tiltásáról és megsemmisítéséről, a Szovjetunió, mint ismeretes, mas javaslatot terjesztett elő. A Szovjet kormány azt javasolta, haladéktalanul egyezzenek meg ab­ban, hogy a nagyhatalmak kötelezik magukat: a Biztonsági Tanács erre vonatkozó határozata nélkül nem használnak atom- és hidrogénfegy­vert. Az Egyesült Államok és más nyugati hataimak kormánya azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. Miért javasolta a Szovjetunió nemrégiben azt, hogy először a fegy­veres erők és a hagyományos típusú fegyverek csökkentésének kérdésé­ben egyezzenek meg? Azért, mert ki­utat igyekszik találni abból a zsák­utcából, amely az atomfegyver betil­tásába, valamint az államok fegyver­zetéből való kivonásába beleegyezni makacsul nem óhajtó bizonyos nyu­gati hatalmak állásfoglalása miatt keletkezett. A beleegyezés megtagadá­sát, sok éven át azzal indokolták, hogy az atomfegyer betiltása a Szovjetunió fölényét biztosította vol­na a hagyományos fegyverek tekin­tetében. Mikor pedig a Szovjetunió a nyugati hatalmak felé közeledve, azt javasolta, hogy először találjanak közös alapot a hagyományos típusú fegyverzet csökkentésének kérdésé­ben, a leszerelés ellenfelei azt kezd­ték hamisan állítani, hogy a Szovjet­unió elvesztette az atomfegyver be­tiltása iránti érdeklődését. A Szovjetunió következetesen arra törekszik, hogy a leszerelési kérdést elmozdítsák a holtpontról és gyakor­lati vágányokra helyezzék. Ennek megcáfolhatatlan bizonyítékául szol­gálnak nem csupán a Szovjetuniónak a fegyveres erők és a fegyverzet lé­- -y" glupilii 'Iliwll»' -i. ­r* • nyeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver betiltásáról szóló javas­latai, hanem á Szovjetunió fegyveres erőinek és fegyverzetének jelentős csökkentésére irányuló most folya­matban levő egyoldalú intézkedései is. Ugy vélekedünk, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kí­sérletek beszüntetésének kérdését ki lehet emelni az általános lesze­relési programból és ezt a kérdést önállóan, már most meg lehet oldani anélkül, hogy megoldását elhalasz­tanók addig, amíg általános meg­egyezés jön létre a leszerelés kér­désében. Mint ismeretes, ugyanezt a felfogást vallja az indiai kormány is, amelynek az atomfegyver-kísérletek beszünteté­sére vonatkozó javaslatáról most folyik a vita az ENSZ leszerelési bizottságá­ban. Sajnos, az Egyesült Államok, Ang­lia, Franciaország és Kanada képviselői ebben a bizottságban is az indiai kor­mány javaslata ellen nyilatkoztak. Az Egyesült Államok megbízottja az ENSZ leszerelési bizottságában július 13-án kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem mondhat le az atomfegy­verek fejlesztéséről. Az e fegyverekkel folytatott további kísérletekre állítólag szükség van az Egyesült Államok biz­tonsága szempontjából, és ezért az Egyesült Államok folytatja e kísérlete­ket. Nos, ennek a nyilatkozatnak az az érdeme, hogy most legalább elég vi­lágos, hogy az Egyesült Államok kor­mánya nem hajlandó támogatni azokat az atomfegyver-kísérletek eltiltására vonatkozó javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió, Jugoszlávia, valamennyi szocialista állam, továbbá India, Japán, a Nyugat és Kelet széles társadalmi rétegei részéről előterjesztettek. Sajnos, az angol kormány álláspontja ebben a kérdésben lényegileg alig kü­lönbözik az amerikaitól. Az angol kor­mány azt javasolja, hogy eleinte kor­látozzák a kísérleti robbantásokat és e robbantások teljes beszüntetésére csupán a leszerelés valamely távoli szakaszában kerüljön sor. Sőt, Anglia megbízottja a napokban a leszerelési bizottságban kijelentette, hogy a rob­bantások e korlátozása is csupán egy általános leszerelési egyezmény keretei között történhetik. Azt azonban a bi­zonytalan jövő homálya fedi, mikor kerül sor egy ilyen egyezményre. Feltétlenül egyet kell érteni Krisna Menőn indiai küldöttnek az ENSZ le­szerelési bizottságában felhozott érvei­vel. Menőn bírálta a nyugati hatalmak­nak azt a kísérletét, hogy a kísérleti robbantások eltiltásának kérdését e robbantások korlátozásának kérdésével helyettesítsék. Az indiai küldött ennek során megjegyezte, hogy a kísérleti robbantások folytatása fokozza a fegy­verkezési versenyt. Az atomfegyver-kísérletek beszünte­tése természetesen nem gyógyír minden bajra. A fő feladat az, hogy megtörténjék az atomfegyver teljes eltiltása: beszüntessék e fegyver előállítását, betiltsák használatát és kivonják e fegyvert az államok fegy­verzetéből. A szovjet kormány álláspontja eb­ben a kérdésben teljesen világos. Mi az atom- és hidrogénfegyver tel­jes eltiltását javasoljuk: a kísérleti robbantások eltiltását, az atom- és hidrogénfegyver előállításának be­szüntetését, használatának eltiltását, e fegyverek készleteinek megsemmi­sítését és e fegyverek kivonását az államok fegyverzetéből. (Taps.) A dolog most kizárólag ^ nyugati ha­talmak kormányain fordul meg. Az atom- és hidrogénfegyver-kísér­letek beszüntetése önmagában véve nem tesz szükségessé semmiféle bo­nyolult nemzetközi ellenőrzési egyez­ményt, mert a tudomány és a technika mai állása következtében azonnal meg lehet tudni minden atom- vagy hidro­génbomba-robbantást, bárhol történjék is. Ahhoz, hogy megegyezés jöjjön létre ebben a kérdésben, nincs szükség hosszú, sokoldalú tárgyalásokra sem, mert egy ilyen egyezmény létrehozása ma csak annak a három kormánynak a megegyezésétől függ, amely elő tud­ja állítani ezt a fegyvert: az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányának megegyezé­sétől. A szovjet kormánynak az a vélemé­nye, hogy a három hatalomnak — a Szovjetuniónak, az Egyesült Álla­moknak és Angliának — minden ha­logatás nélkül egyezményt kell köt­nie az atom- és hidrogénfegyver mindennemű kipróbálásának, és az e fegyverekkel folytatott kísérleti robbantásoknak haladéktalan be­szüntetéséről. Meggyőződésem, hogy a szovjet kor­mánynak ez az álláspontja, amely tel­jes mértékben megfelel az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek, he­lyeslésre talál a Szovjetunió Legfelső Tanácsában. (Viharos, hosszan tartó taps.) A felszólalások után a két ház egy­hangúlag elfogadta a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának nyilatkozatát a ja­pán parlamentnek az atom- és hidro­génfegyver és az e fegyverekkel folytatott kísérletek eltiltása ügyében kiadott felhívásával kapcsolatban. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozata az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról szóló japán felhívással kapcsolatban A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságainak javasla­tára megvizsgálta a japán képviselőház és a japán felsőház 1956 februárjában elfogadott határozatát, amelybeh kife­jezésre jutott a japán parlament tö­rekvése az atom- és hidrogénbombák előállításának és használatának eltil­tására, addig pedig, amíg egyezmény jön létre ebben a kérdésben, az e fegyverekkel folytatott kísérletek el­tiltására. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa tel­jesen megérti, hogy a japán népet kü­lönösen aggasztja a fegyverkezési verseny folytatása és az egyre újabb és újabb atom- és hidrogénbomba-kí­sérletek végrehajtása. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy csak az atom- és hidrogénfegy­ver teljes eltiltása, vagyis e fegyverek előállításának megszüntetése, haszná­latának eltiltása, készleteinek meg­semmisítése és e fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonása mentheti meg a világ népeit egy pusz­tító atomháború veszélyeitől és azok­tól a súlyos következményektől, ame­lyek e fegyver használatából hárulhat­nak az emberiségre. Ezért a Szovjetunió a háború befe­jezése óta állhatatosan törekszik az atomfegyver teljes eltiltására és az államok fegyverzetéből való kivonására és többször megfelelő javaslatokat ter­jesztett az Egyesült Nemzetek Szer­vezete elé. Igy a szovjet kormány 1955. május 10-én kelt ismert javas­lata előírja az atom- és hidrogénfegy­ver használatának és gyártásának tel­jes eltiltását és az államok fegyverze­téből való kivonását. A szovjet kormány egyúttal azt is javasolta, hogy az atom- és hidrogénfegyverrel ren­delkező államok a leszerelési program elsőrendű intézkedéseinek egyikeként kötelezzék magukat e fegyverfajták kipróbálásának beszüntetésére. A Szovjetunió 1956. március 27-i javaslata szintén előírja, hogy a ha­talmak egyezzenek meg az atomfegy­ver-kísérletek haladéktalan beszünte-. télében, tekintet nélkül arra, hogy létrejött-e a megegyezés a leszerelés egyéb kérdéseiben. Sajnos, ezek a javaslatok egyelőre nem leltek megfelelő támogatásra és az atomfegyver-kísérletek beszünteté­sének kérdése egyelőre nem oldódott meg. A Szovjetunió azonban nem szün­teti be harcát az atomfegyver teljes eltiltásáért és azért, hogy első lépés­ként haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver-kísérleteket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió és Japán népeinek néze­tei megegyeznek ebben az igen fon­tos kérdésben és kifejezi reményét, hogy a Szovjetuniónak és Japánnak ebben a nemes ügyben elfoglalt állás­pontját más államok parlamentjei is tevékenyen támogatni fogják. * Ezután az említett képviselő-csoport kérdésével és Sepilov külügyminisz­ter nyilatkozatával kapcsolatban a Szovjetunió Legfelső Tanácsa az aláb­bi határozatot hozta: Helyeseljük a szovjet kormánynak a leszerelés, valamint az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek haladék­talan megszüntetése és e fegyverek eltiltása kérdésében folytatott poli­tikáját és ennek érdekében tett gya­gyakorlati intézkedéseit. Ezután a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa több felszólalás után határoza­tot hozott, amelynek értelmében teljesíti a Karéi-Finn Szovjet Szo­cialista Köztársaság Legfelső Taná­csának azt a kérését, hogy a köz­társaságot alakítsák át Karéi-Finn Autonom Szovjet Szocialista Köztár­sasággá és vegyék fel az OSZSZSZK kebelébe. A két ház külön-külön szavazással egyhangúlag törvényt fogadott el erre, valamint a szovjet alkotmány megfe­lelő módosítására vonatkozólag. Ezzel a Szovjetunió Legfelső Taná­csa ötödik ülésszakának napirendje véget ért. Az elnök az ülésszakot be­rekesztettnek nyilvánította. p­S I

Next

/
Oldalképek
Tartalom