Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-17 / 198. szám, kedd

AIX. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL Jugoszláv film Jugoszláviának a háború előtt még nem volt önálló filmművészete, annál meglepőbb, hogy a felszabadulás után sorra jelentkezik olyan művekkel amelyek széles nemzetközi elismerésre tarthatnak igényt. Mi voltaképpen az új jugoszláv filmeket csak azóta ismerjük, hogy népeink között megszilárdult újra a barátság és a kulturális kapcsolatok is elmélyültek. Amit eddig láttunk, főleg arról adott tanúságot, hogy a jugoszláv film dolgozói alkotásaikban drámai feszültségre, egyszerű jellemfestésre törekszenek és szívesen merítenek a közelmúlt, az ország fasiszta megszállásának erős. drámai pillanatokban bővelkedő eseményeiből. Mindenképpen érthető ez a törekvés, hiszen a jugoszláv népeknek partizánmozgalma, felszabadító harca — amellett, hogy a leghálásabb témakör — a leggazdagabb jellemábrázolásra ad alkalmat, valósággal körképet nyújt az ellenállásban résztvett pozitív erőkről és az élet megteremtésének kerékkötőiről. A fesztiválon bemutatásra kerülő Nyomozás is az ellenállásnak egyik múvészi kordokumentuma. A belgrádi illegális pártnyomda történetének egyik izgalmas fejezetét tárja fel és kimondott célja bemutatni azt az áldozatos harcot, amelyet a jugoszláv hazafiak országuk felszabadításáért folytattak. Ennek a harcnak nem egy névtelen hőse volt, aki a vére hullásával segítette meg az új idők, a szabad élet felvirradását. Zsorzs Zskrigin, a film rendezője hiánytalanúl kihasználja az illegális küzdelmek drámaiságát, ügyesen állítja szembe a negatív erőket a film pozitív hőseivel anélkül, hogy erősebben sablonba esnék. Nem hoz különösebben újat, de nem is esik tévedésekbe és nagy érdeme, hogy a film első felében a rendőrségen lejátszódó vallató jelenetekben nem esik naturalizmusba. Jajgatás, hörgés, öklözés, vér nélkül tudja a hazafiakra váró borzalmakat érzékeltetni és kivégzésük tényét is egyszerű eszközökkel érzékelteti. Egyszerű munkások, néhány orvos, egy. fiatal lány és egy rendőrségi ember — ezeknek a nyomdát rejtő és az illegális sajtót készítő hősöknek állít emléket a film, amely méltán ébreszt figyelmet, hiszen amiről beszél, a mi múltunknak, a mi pártunk illegális működésének történetét, a mi hőseink és vértanúink életét és tetteit idézik elénk. A cinemascope Magyärul a legalkalmasabb neve talán panorámás film volna a 12—14 méter széles felületre vetített filmnek. A technika a cinemascopeval határozottan új sikert könyvelhet el, újdonságot, amelynek fényűzését egyelőre csak a nagyvárosok engedhetik meg maguknak. Itt Karlovy Varyban a 3500 személyt befogadó impozáns külsejű és lenyűgözően látványos szabadtéri moziban a fesztivál első napján a Vörös tenger titka című francia panorámás film került bemutatásra. Az újhatott, a cinemascope hangbeli előnyei a szokott hangosfilmekkel szemben határozottan megmutatkoztak, a széles felület azt is magával hozza, hogy lényegesen többet láthat a néző, a háttér erősebb funkcióhoz juthat, de mindez csupán technikai előny. Egyelőre nehéz következtetni vagy jóslásokba bocsátkozni, vajon művészi tekintetben jelent-e majd gyarapodást az újdonság. A Vörös tenger titka egy kevéstagú expedíciónak tengerfenéki kutató munkáját és vízalatti kalandjait mutatja rendkívül szép színekkel és érdekességgel is. Ez az érdekesség azon)an a film hosszadalmassága miatt megcsappan és mire az expedíció tagjai ismét hajóra szállnak, a néző kész az ítélettel: a hangos filmet itt nálunk aligha fenyegeti veszély mindaddig, amíg a panorámás film nem találja meg a maga önálló művészi kifejezési formáit, ahogy a hangosfilmnek 25 esztendővel ezelőtt meg kellett találnia a némafilmmel szemben. - Hozzátehetem, hogy lényegesen kisebb most a különbség, hiszen hangosfilm mind a kettő. Szakerrberektől hallom, hogy Hollywood keresi az új formát, de egyelőre — és ez igen jellemző Hollywoodra — a külsőségekben. Cinem-iScopefilmjeink tárgya a legtöbb esetben a cowboyok világába vezet. Merész lovaglóbravúrokat mutat és a széles felület most határozottan a nagyobb természetességnek illúzióját kelti. A játék intimebb jeleneteinél azonban önműködő függönyökkel szűkíti a fe-. lületet, kénytelen-kelletlen meg kell maradni a rendes hangosfilm méreteinél. hogy el ne vesztíse a '-színészi alakítás átéltségéből eredő hatást. Egy magyar dokumentum és egy kínai bábfilm Az eddig bemutatott rövidfilmek közt a márciusi dunai jeges árvízről készült magyar dokumentumfilm keltette a legnagyobb hatást a híradásnak tömörségével, drámai rövidségével. Hildebrand Istvánnak, a film fényképészének sikerült az ember és vagyonmentés munkájában az egyszerű emberek, katonák, gépkocsivezetők, munkások pátoszmentes hősiességéről hírt adni. A jeges ár rontó eleméivel viaskodva mindenütt győz a bajtársiasság, az emberi szolidaritás, amelyet a nagy veszély pillanatai váltanak ki a telkekből. Tanúságtétel ez a kis film, mennyi jóra, önfeláldozó nemességre képes az ember, ha jönnek a megpróbáltatás nehéz órái. És nagy élmény — a fesztiválnak eddig talán legmaradandóbb élménye számomra — a Csodaecset című, alig húszperces kínai bábfilm. Arról van benne szó, hogy Ma Liangnak, a kis pásztorfiúnak leghőbb vágya, hogy festhessen. Mindent felrajzol, amit lát, de nincs ecsete, amivel oly szép dolgokat festhetne. Ekkor csoda történt: egy ismeretlen öregember jelenik meg, megajándékozza Ma Liangot egy ecsettel és eltűnik. A kisfiú szíve vágya teljesül, festeni kezd és minden megelevenedik bűvös ecsetje nyomán. Ma Liang ily módon az egyik szegényt egy báránykához, a másikat igavonó baromhoz juttatja. Egy nap meglátja a csodát a gazdag ember és kényszeríteni akarja Ma Liangot, hogy neki fessen. Ma Liang megtagadja a gazdag kívánságát és ezért a kapzsi ember halálra ítéli. Az ecset azonban nem engedelmeskedik a gazdagnak és ezért kiadja a parancsot, hogy ne végezzék ki. Ma Liang aranyhegyet fessen a pénzsóvár gazdagnak, hangzik az újabb parancs, és Ma Liang ezúttal engedelmeskedik. Tengert is fest, hajóra ülteti a gazdagot, majd vihart bocsát rá. A kapzsi ember belefullad a tengerbe és Ma Liang zavartalanul tovább festhet a szegényeknek. Örök mese ez új köntösben, megható példázat a jóról és a gonoszról, amely fiatalnak, gyereknek, öregnek egyaránt sokat mond, mert emberi, mély és örök. Egri Viktor Rádioaktív kobalt a gyógyítás szolgálatában Vitalij T. kazahsztáni kombájnvezető súlyosan megbetegedett. Megállapították, hogy orr-garat rákja van. A sebészek nc-m vállalták az operációt. A moszkvai 1. számú orvostani intézet klinikáján azonban kobalt-besugárzást alkalmaztak, s két hónap múlva a „menthetetlen" beteg visszatért az életbe, a munkához. Három éve rendszeresen ellenőrzik és az orvos mindmáig egészségesnek találta a kombájnvezetőt. Az eset nem egyedülálló. A klinikán már több menthetetlennek tartott beteget gyógyítottak meg. Valamennyien dolgoznak, sportolnak, úgy mint régen. S mindezt mi tette lehetővé? Az, hogy az intézetben felállították a szovjet szakemberek által tervezett készüléket, amely gyógyító gammasuga nem rádium, hanem rádioaktív kobalt. Az intézet készülékének kobalttöltése 400 gramm rádiummal egyenértékű. Ez hatalmas mennyiség. Öszszehasonlításként -csak annyit, hogy —. a háború előtti legnagyobb rádiumsugárzó mindössze 12 gramm rádiumot tartalmazott. A készülék veszélytelen használatát hatmázsás ólomgömb biztosítja. Ennek közepén helyezik el a sugárzó anyagot. A kezelőorvos vastag betonfallal elválasztott másik helyiségben tartózkodik és innen irányítja a készülék munkáját. A besugárzás mindössze néhány másodpercig, esetleg egy percig tart. Ekkor a gép automatikusan kikapcsol. Az új fajta besugárzó készüléket sikeresen alkalmazzák daganatmütétek után, utókezelésként. Sok esetben műtét helyett is használják. Madrid előtt - Prága védelméért Spanyolországban 1936-tól 1939-ig harcoló Nemzetközi Brigádok Csehszlovákiában élő. A-I t önkéntesei ez év szeptemberében Prágában a Nemzetközi Brigádok megalakításának 20 éves évfordulója alkalmával országos találkozót rendeznek. Nemrégen nyilt meg Prágában a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének rendezésében a spanyol polgárháborúval és a Nemzetköz, Brigád harcaival foglalkozó kiállítás. Júniusban találkoztak a Nemzetközi Brigád egykori bratislavai önkéntese,. A találkozás az önkéntesek ama szilárd elhatározásának jegyében folyt, hogy még jobban részt akarnak venni hazánk építő munkájában, a nemzetközi együttműködés megerősítésében és a békeharcban. A szeptember 15-re tervezett országos találkozóra a Nemzetközi Brigád néhány más országban élő önkéntesét is meghívják. Húsz évvel ezelőtt, 1936 nyarán Franco tábornok zsoldosai és ellenforradalmi csapatai fellázadtak a törvényes spanyol köztársasági kormány ellen. A nép széles rétegei, az üzemek munkássága ellenállt, puszta kézzel támadta meg a kaszárnyákat, sok helyütt lefegyverezve az áruló tiszteket és fasisztákat. A néo legális köztársasági kormánya védelmére kelt, Francot nyíltan a fasiszta olasz és náci német kormányok támogatták csapat-, hadianyag és repülögéoszállitmányokkal. A nyugati „demokratikus hatalmak" az úgynevezett „be nem avatkozás" álláspontjára helyezkedtek. Az álszemérmes amerikai, angol és francia kormányférfiak „semlegességet" prédikáltak, s közben minden eszközzel segítették a fasiszta beavatkozókat, hogy megfojtsák a fiatal Spanyol Köztársaságot. Ekkor csak a Szovjetunió lépett fel erélyesen a spanyolországi fasiszta agresszió ellen. Ezenkívül a nemzetközi szolidaritás jegyében nemzetiségi, faji és valláskülönbség nélkül a dolgozók nagy tömege támogatta sok államban pénzzel, élelmiszerekkel, ruhaneművel, gyógyszerekkel a Spanyol Köztársaság megsegítésére irányuló akclóka-. A munkásosztály, parasztság és értelmiség legöntudatosabbb szabadságszerető rétegeinek és ifjúságának egy része, de az idősebb generáció tagjai is önként jelentkeztek az alakulófélben levő új köztársasági spanyol hadseregbe. Később, 1936. szeptemberében megalakultak a Nemzetközi Brigádok is, melyekben 53 nép fia harcolt a köztársaságiak oldalán a fasiszta beavatkozók ellen. A dolgozók csupán kötelességüket teljesítették, amikor erejükhöz mérten segítséget nyújtottak Spanyolország forradalmi tömegeinek. Tudatában voltak annak, hogy Spanyolország felszabadítása a fasiszták járma alól nemcsak a spanyolok ügye, hanem az egész haladó emberiség közös ügye. A párttagok, de a pártonkívüliek is nagy számban jelentkeztek és kijátszva a csehszlovák, osztrák, olasz, német és francia rendőrség éberségét, kerülő utakon, illegálisan utaztak ki Franciaországba, hogy onnan már szervezetten juthassanak ki Spanvolországba. A CSKP, a I Vörös Szakszervezetek és a Nemzetközi Munkásszolidaritás szervezetei is támogatták az önként jelentkezőket, akik tudták, hogy Madridnál dől el Prága sorsa is, mert ha a Spanyol Köztársaság elbukik, akkor a" telhetetlen és nagy étvágyú náci Németország vérszemet kapva, lenyeli a többi független államot is. De hiába rázták fel a kapitalista országokban levő kommunista pártok a dolgozók és a szimpatizáló, vagy közömbös emberek lel-" kiismeretét. Sokan nem vették észre a közelgő nagy veszedelmet. Csak amikor mtr elérkezett a müncheni szégyenteljes diktátum, amikor az ún. „demokratikus" szövetséges államok teljesen cserbenhagyták Csehszlová-1 kiát. tértek észhez. spanyol nép és vele a Nemzetközi Brigádok leírhatatla-i nul nehéz körülmények között harcol-* tak több mint 32 hónapon át a spa-2 nyol, német és olasz fasizmus egyen sült ereje ellen, amelyet az USA, Anglia és Franciaország reakciós körei is támogattak. A Nemzetközi Brigádok' tagjai különféle egységekben, melyek a nemzetközi antifasiszta mozgalom kiemelkedő egyéneinek és más szabadságharcosoknak, mint például Di-f mitrov, Liebknecht, Gottwald, ThäW mann, Garibaldi, Dombrowski, Petőfi, Ziška, Lincoln, Edgár André vagy Rákosi neveit viselték, sok ütközetben hősiesen harcoltak az összes frontp-: kon. Kitartottak az utolsó leheletig és a Katalániában való visszavonulásnál francia területen fogcsikorgatva, utol1 sóknak rakták le fegyvereiket. Abban az időben Csehszlovákiát feldarabolták és Prágába bevonult Hitler. A csehszlovák önkéntesek nagy része franciaországi, afrikai, vagy később német koncentrációs táborokba került, s csak alig több mint egy negyedrésze tért vissza hazájába. A spanyol polgárháború és a Nem-" zetközi Brigádok hősi harca a nemzetközi munkásszolidaritás történetének egyik legfényesebb korszaka. Azóta húsz év felt el, ez alatt új nemzedék nőtt fel, amelyik vajmi keveset tud a spanyol nép és a Nemzetközi Brigádok heroikus küzdelméről. A kapitalista rendszer ideje alatt a dolgozó nép ellenségei ócsárolták a Nemzetközi Brigádok önkénteseit, a fasiszta uralom alatt üldözték, börtönökben tartották, vagy meg nem alkuvó magatartásukért kivégezték őket. Sokan estek el a második világháború idején Európa szabadságharcának különféle frontjain. Akadtak azonban olyanok is, akik az utóbbi éveidben az interbrigadisták ténykedését rosszakaratúan eltorzították, az önkéntesek becsületébe gázoltak. A SZKP XX. kongresszusa új fényt derített a Nemzetközi Brigádok szerepére és az egész világ előtt visszaadta az Interbrigádok önkénteseinek makulátlan becsületét. ovotný elvtárs a CSKP KB ez évi márciusi ülésén ebben a kérdésben szintén állást foglalt, amikor kijelentette: „Elitéltük a spanyolországi önkéntesekkel kapcsolatos helytelen nézeteket. Világosan kijelentjük, hogy fasiszta ellenes forradalmi harcosoknak maradnak, akiknek nagy forradalmi érdemeik vannak a fasizmus elleni harcban." g—

k. donság varázsa természetesen erősen | garakat bocsát ki. Az új készülék rnanatkozásban vitassák meg. Hangsúlyozta: „Fontos, hogy ne adjunk tápot a „függetlenségieknek", ne szüntessük meg függetlenségüket, hanem hozzunk létre még egy új fokozatot, hozmuk létre az egyenjogú köztársaságok föderációját." A LENINI JAVASLATOK és tervezeti módosítások elvileg megváltoztatták a köztársaságok egyesítésére kijelölt utat. Nem az „autonomizálás", hanem a köztársaságok teljes egyenjogúsága és az egyenjogúságon alapuló önkéntes egyesülése — ez a szovjet köztársaságok egységes szövetségi államban való egyesítésének ama alapja, amelyet Lenin javasolt. A központi bizottság albizottsága Lenin utasításainak megfelelően átdolgozta a határozattervezetet és azt megvitatás céljából a párt központi bizottságának plénuma elé terjesztette. A plénum 1922. október 6-án jóváhagyta az előterjesztett határozattervezetet, amelynek első pontja így szólt: „Szükségesnek tartjuk, hogy Ukrajna, Belorusszia, a Kaukázusontúli Köztársaságok Szövetsége és az OSZSZSZK között szerződés jöjjön létre arról, hogy nevezettek a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségében egyesüljenek azzal a fenntartással, hogy mindegyiküknek joga van szabadon kilépni a szövetség kötelékéből." A határozatot, mint a szovjetek kongresszusára kidolgozandó törvény- (szerződés-) tervezet központi bizottsága adta irányelveit fogadták el. A Szovjetunió megalakulásának kérdését Ukrajna, Belorusszia és a Kaukázusontúli Köztársaságok 1922 decemberében megtartott szovjetkongresszusain vitatták meg. EZEK A KONGRESSZUSOK helyeselték a Szovjet Szövetség egyesülésének az OK(b)P Központi Bizottsága által kidolgozott alapjait és megválasztották a nemzeti köztársaságok képviselőinek küldöttségeit a Szovjetunió szovjetjeinek első kongreszszusára, a szövetségi szerződés megkötésére. 1922. december 30-án a szovjetek első össz-szövetségi kongresszusa meghozta történelmi jelentőségű határozatát a szovjet népeknek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében való állami egyesüléséről. A kongresszus által jóváhagyott deklaráció és a Szovjetunió megalakulásáról szóló szerződés alapját az egyenjogúság, a testvéri együttműködés és a nemzetköziség lenini eszméi képezték. Lenin, minthogy igen nagy gondot fordított a nemzeti p.olitika helyes végrehajtására és a szovjetek kongresszusán elfogadott^ deklaráció és szerződés gyakorlati megvalósítására, 1922. december 30-án és 31-én levelet diktált a párt soronkövetkező kongresszusa küldötteinek. A levélnek a következő címet adta: A nemzetiségek kérdéséről, vagyis az „autonomizálásr<Sl" (a levelet a Kommunyiszt című folyóirat 1956. évi 9. száma közölte). Lenin figyelmezteti a küldötteket, nehogy a szovjet köztársaságok egyesülésének gyakorlati megvalósítása során az egyenjogúság eszméit eltorzítsák, nehogy „a szövetségből való kilépés szabadsága" „írott malasztnak" bizonyuljon. Lenin élesen bírálta az „autonomizálás" védelmezőit és rámutatott, hogy ennek az elvnek hívei nem ismerik ki magukat abban a fontos, elvi kérdésben — hogyan értelmezzék az internacionalizmust. Vlagyimir Iljics rendkívül fontos, elvi tételeket állított fel a proletár internacionalizmus lényegét illetően. Elítélte a nacionalizmus általános kérdésének elvont beállítását és hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az elnyomó nemzetek és az elnyomott nemzetek nacianalizmusa között. Élesen bírálta a sietséget a nemzetiségi politika kérdéseinek eldöntésénél, és az adminisztratív intézkedéseket. Elítélte az „autonomizálás" tervét és megjegyezte, hogy ez a terv „gyökerében hamis és nem időszerű". Lenin a következőket írta: „Azt hiszem, hogy ebben végzetes szerepet játszott Sztálin hirtelenkedése és az adminisztráláshoz való vonzódása, valamint a hírhedt „szociáhacionalizmus" elleni dühe. A düh általában rendszerint a legrosszabb szerepet játssza a politikában." Lenin megjegyezte, hogy a proletariátus számára nemcsak fontos, hanem feltétlenül szükséges, hogy biztosítsa az összes nem orosz nemzetiségűek lehető legnagyobb bizalmát a proletár osztályharc iránt: „Ehhez nem csupán formális egyenlőség szükséges. Ehhez az kell, hogy a nem orosz nemzetiségűekkel szemben tanúsított magatartásunkkal, vagy engedményeinkkel valamilyen módon ellensúlyozzuk azt a bizalmatlanságot, azt a gyanakvást, azokat a sérelmeket, amelyeket a történelmi múltban a „nagyhatalmi" nemzet kormánya idézett fel." KÜLÖNÖSEN ARRA HlVTA FEL a figyelmet Lenin, hogy semmi sem gátolja úgy a proletár osztályszolidaritás fejlődését és megszilárdulását, mint a nemzeti igazságtalanság és semmire sem olyan érzékenyek „a sértődött" nemzetiségek, mint az egyenlőségre, mint ennek az egyenlőségnek a megsértésére (proletár elvtársaink részéről), még akkor is, ha ez csak nemtörődömségből történik, akkor is, ha tréfa formájában jelentkezik.,. Vlagyimir Iljics megjelölte azokat a gyakorlati rendszabályokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szerződő köztársaságok tényleges egyenjogúságát biztosítani lehessen. A legfontosabb — mondta Lenin —, hogy „erősítsük a szocialista köztársaságok szövetségét; ezt az intézkedést illetően nincs helye a kétkedésnek. Nekünk éppúgy szükségünk van rá, mint ahogy szüksége van rá a kommunista világproletariátusnak, a világburzsoázia és ármányai ellen vívott harcához". Lenin a többi között különösen arra figyelmeztette a nemzeti köztársaságokat, hogy vezessék be és tartsák tiszteletben a nemzeti nyelv használatára vonatkozó legszigorúbb rendszabályokat, s hogy harcoljanak az egység ürügye alatt elkövetett minden visszaélés és torzítás ellen. „Részletes törvénykönyvre van szükség — írta Lenin —, amelyet csak az adott köztársaságokban élő nemzetiségek dolgozhatnak ki valamenynyire eredményesen." Lenin élesen bírálta a nagyhatalmi elhajlást a nemzeti kérdésben, felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely a szovjet köztársaságok egyesülése gondolatának nagyhatalmi soviniszta torzításával kapcsolatban fennáll. Lenin előre látta, hogy a „világtörténelem holnapia lesz az a nap. amikor véglegesen felébrednek az imperializmus által elnyomott, ébredező népek, s kezdetét veszi a felszabadításukért vívott döntő, hosszas és súlyos harc". Ezért figyelmeztetett Lenin, „megbocsáthatatlan opportunizmus volna, ha mi Kelet e fellépésének küszöbén, ébredésének kezdetén aláásnánk előtte tekintélyünket, tulajdon nemzetiségeinkkel szemben elkövetett bármilyen csekély durvasággal és igazságtalansággal is." AZ 1922. DECEMBER 30-1 és 31-1 levél világosan megmutatja, milyen gondot fordított Lenin arra, hogy helyes nemzeti politikát folytassanak, hogy állandóan erősítsék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét hazánk érdekében, az új életre kelt Kelet népeinék érdekében, az egész emberiség érdekében. A lenini nemzetiségi politika vezércsillag a kommunista párt számára a nemzeti kérdésben, a soknemzetiségű, a szövetségi szovjet szocialista állam további megszilárdításában. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a központi bizottság beszámolója alapján hozott határozatában a következőket olvassuk: „A párt nemzetiségi politikájában abból a lenini elvből indult és indul ki, hogy a szocializmus nemhogy megszüntetné a nemzeti különbségeket és sajátosságokat, hanem ellenkezőleg, biztosítja minden nemzet és nemzetiség gazdaságának és kultúrájának sokoldalú fejlődését és virágzását. A pártnak gyakorlati munkája során továbbra is a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítania ezekre a sajátosságokra." Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a lenini nemzeti politika következetes megvalósítása során kiszélesíti a szövetségi köztársaságoknak azokat a jogait, amelyeknek rendkívül nagy jelentőségük van a szovjet államrendszer további megszilárdítása, a Szovjetunió népei közötti barátság, a köztársaságok közötti kölcsönös bizalom megszilárdítása szempontjából. O] C 1956. július IS, MÉSZÁROS GYULA Tímár Lajos, Rozsnyó.