Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-17 / 198. szám, kedd

Cövekednek és erősödnek a béke, a demokrácia és a szocializmus nemzetközi erii Moszkva. (TASZSZ) — Az ese­ményekben gazdag háború utáni tör­ténelemben rendkívüli helyet foglal el a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa. Ezen a kongresszuson a párt, amely 200 mil­lió szovjet embert vezet a kommu­nizmus felé, felvázolta nagyméretű akcióprogramját. Ez a program óriási mértékben növelte a szovjet nép al­kotó erőit és lényegesen megváltoz­tatta a nemzetközi helyzetet. Az SZKP XX. kongresszusa után a Szovjetunióban a kommunizmus esz­méitől ihletett szovjet emberek lelkes munkájának következtében újabb je­lentős sikereket értek el az ország politikai, gazdasági és kulturális éle­tének valamennyi szakaszán. Sikere­sen fejlődnek nemzetközi kapcsola­taink is. A Szovjetunió kezdeménye­zéséből és aktív részvételével enyhül az államok közötti kapcsolatokban fennálló feszültség. Pozitív eredmé­nyek jöttek létre számos nyílt nem­zetközi probléma megoldásában is. Jelentősen megszilárdultak a béke­szerető erők pozíciói, r.étrejöttek a szilárd béke biztosításának reális fel­tételei. A XX. kongresszus nemcsak kije­lentette, hogy a béke erői ma elég hatalmasak ahhoz, hogy megakadá­lyozzák a háborút, hanem felvázolta a nagy és nemes célt — a béke meg­szilárdításának reális nropramját is. E program teljesítése lehetővé teszi egv újabb, még ^usztítóbb háború elkerülését. A különböző szoc'.ii's, po­litikai rendszerű államok békés egy­más mellett éléséről a kongresszus által kifejtett elméleti tanulságok, az a következtetés, hogy a jelenlegi idő­szakban el lehet hárítani a háborút, az a megállapítás, hogy az országok különböző formában térhetnek át a szocializmusra, elősegítik valamennyi haladó erő akcióegységének megszi­lárdítását, a szocializmus világrend­szere helvzetének további erősítését. A széles néptömegek nemcsak a szocialista országokban, hanem a tő­kés országokban is üdvözlik és támo­gatják a békének és a nemzetközi együttműködésnek az SZKP XX. kongresszusa által kitűzött program­ját. E programot magukévá tették és megkezdték a harcot teljesítéséért. Az USA államférfiai, akik igényt tartanak az egész kapitalista világ irányítására, görcsösen azokba a múlt hibákba és fogyatékosságokba kapasz­kodnak, melyeket J. V. Sztálin sze­mélyének kultusza a Szovjetunióban okozott, és amelyeket az SZKP XX. kongresszusa elítélt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága pedig már jóvátett. Az USA külügyminisztériuma félretette a dip­lomáciát és a személyi kultusz körül kifejtett propagandista kampány fő­hadiszállásává lett. E kampánynak az a célja, hogy árnyat vessen a mar­xizmus-leninizmus nagy eszméire, aláássa a dolgozók bizalmát a világ első szocialista nagyhatalma, a Szov­jetunió iránt és a kommunista és nemzetközi munkásmozgalom soraiban súrlódást és zavart okozzon. A tények azt bizonyítják, hogy ez­úttal nem olyan szokásos propaganda­kampányról van szó, mint amilyet a „hidegháború" évei alatt az USA kül­ügyin 'lisztériuma oly gyakran szer­vezett. Ezúttal széles irányzatú, új politikai tervről van szó, amelyhez az USA reakciós körei sok reményt fűz­nek. Az amerikai monopóliumok védel­mezői jó! tudják, hogy a jelenlegi fel­téte'ek között a kapitalizmus vissza­állítása a népi demokratikus orszá­gokban nem találhat hívekre és ezért a legrafináltabb eszközökhöz folya­modnak. Felhasználják ügynökségeiket, a legyőzb'tt kizsákmányoló osztályok maradványait, amelyek ellenséges ér­zéseket táplálnak a kommunizmus iránt, felhasználják ezeket az eszkö­zöket arra, hogy hálójukba bevonja­nak néhány becsületes, de politikailag nem eléggé megacélozódott embert, arra törekszenek, hogy sovinizmust szítsanak, megszakítsák a szocialista országok kapcsolatait, súrlódásokat okozzanak közöttük. Ezzel az impe­rialisták meg akarják rendíteni a szo­cialista országokat, hogy nagyméretű felforgató akciókra térhessenek át a népi hatalom és a szocialista rendszer ellen. Hasonló taktikát készítenek elő az imperializmus ideológusai a kapitalis­ta országok kommunista pártjai ellen, hogy szétzúzzák a világ munkásmoz­galmának nemzetközi kapcsolatát. A moszkvai Pravda ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozza, hogy nagy hiba volna, ha az ellenségnek ezt az új mesterkedéseit lebecsülnök. Nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy van­nak még opportunista elemek, ame­lyekre a dolgozók ellenségei kétség­telenül támaszkodnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a politikailag nem eléggé fejlett és a túlságosan hiszé­keny emberek között akadhatnak olyanok is, akik a „nemzeti kommu­nizmus"-ról hangoztatott kijelentések horgára akadhatnának, akiket megté­A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke veszthetnek az olyan kijelentések, hogy a kommunista pártok nemzetkö­zi kapcsolata „feleslegessé vált." stb. 1. A szocialista világrendszer számos ország szilárd, megbonthatatlan tömö­rülése. Azok az országok, amelyek ma a szocialista világrendszert alkotják, a munkásosztálynak és a parasztságnak az elnyomók ellen vívott hosszú és sú­lyos felszabadító harca után végeztek a kapitalizmussal. A kommunista és a munkáspártok ezen országok népeit a szociális és nemzeti felszabadulás biz­tonságos útján vezették és vezetik a leninizmusnak, a világot átalakító élő és fejlődő mozgalomnak eszméitől lel­kesítve. A második világháború előtt az olyan országok, mint Lengyelor­szág, fiománia, Magyarország, Bulgária és Albánia gyenge iparral és elmara­dott iparral rendelkeztek. Ezekben az országokban fasiszta és félfasiszta kormányok uralkodtak, amelyek ke­gyetlenül elnyomták a dolgozókat. Nemzetgazdaságuk kérdéseiben külföl­di monopóliumok döntöttek. A szocia­lizmus felépítése ezeknek az országok­nak és a többi népi demokratikus or­szágoknak lehetővé tette, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek az ed­digi gazdasági elmaradottságnak, fel­építsék nehéziparukat, felemeljék nemzeti kultúrájukat. Jellemző, hogy az ezelőtt elmaradt keleteurópai országok a szocializmus­hoz vezető úton behozzák a nehézipar legfontosabb ágazatai termelésének méreteiben a gazdaságilag fejlett nyu­gateurópai államokat. Rohamosan fejlődik a szocializmus felépítése a Kínai Népköztársaságban, szüntelenül szilárdul a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Kína ipa­rosításának terveit, amelyekről számos burzsoá „jós" még nemrégen mint megvalósíthatatlan álmokról írt, most túlteljesítik. Sikeresen valósul meg a mezőgazdaság szövetkezeti alapokon való átépítésének terve. Mindez arról az új nagy lépésről tanúskodik, amelyet a szocializmus útján valamennyi népi demokratikus ország tett, s a szocialista világrend­szer szüntelen szilárdulását bizonyít­ja. A kommunista országépítés a Szovjetunióban éppúgy, mint a szo­cialista országépítés a népi demokra­tikus országokban — a népeknek az új élet felé való előrehaladásának egységes folyamata. Teljesen világos, hogy a nagy és kis szocialista álla­mok között baráti, testvéri kapcsola­tok keletkeztek, amelyek a politikai és gazdasági fejlődés azonosságán, a végcél azonosságán alapulnak. A szo­cialista országok egyesülésében dön­tő szerepük van a kommunista és a munkáspártoknak, amelyek fennen hordozzák a leninizmus zászlaját, a népek barátságának lobogóját. Az egész szocialista tábor megszi­lárdulására történelmi jelentősége volt a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusa határozatainak. Az „SZKP XX. kongresszusa világ­raszóló történelmi' esemény'' — írta vezércikkében Kína Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának lapja, a Zsenminzsibao. A marxizmus-leni­nizmus alkotó alkalmazásának alapján a kongresszus a szovjet népnek meg­mutatta a kommunizmus sikeres fel­építéséhez vezető utat és hozzájárult a békeszerető nemzeteknek a békéért, az új háború veszélyének elhárításá­ért vívott harca további fejlődéséhez. A szocializmust építő kínai nép a szovjet néppel és más országok né­peivel együtt új hozzájárulással erő­síti a békéért és az emberiség hala­dásáért vívott nemes harc ügyét." A békéért és az emberiség hala­dásáért vívott harc nagy eszméi, amelyekért a szocializmus országai harcolnak, egyre nagyobb támogatás­ra találnak az egész világon. Nem véletlen, hogy azok a népek, amelyek nemrégen szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól, valamint azok a né­pek is, amelyek még harcolnak nem­zeti függetlenségükért és szabadságu­kért, megtalálják a közös nyelvet a szocialista tábor országaival. Egybe­kapcsolják őket a béke és a demok­rácia védelmének érdekei, az impe­rialista agresszió és reakció ellen ví­vott harc érdekei. Azonban egyes körök az USA-ban semmiképpen sem tudják megérteni a szocialista rendszer megszilárdulásá­nak történelmi törvényszerűségét a Szovjetunióban, a népi Kínában, és a népi demokratikus országokban. Még mindig arra vágyódnak, hogy vissza­térjenek a „régf aranyidők", amikor amerikai, brit, francia és német tőké­sek gazdálkodtak Kínában, Lengyel­országban, Magyarországon és más olyan országokban, melyek most az önálló fejlődés útján haladnak. Az imoei 'ilisták azt hiszik, hogy a szocialista demokratizmus továbbfej­lődésének légkörében a bírálat és az önbírálat fejlődésének légkörében ezekben az országokban ügynökeiknek sikerül a viszály magvait elvetniök. Erre használták fel például azt a vi­tát, amely Magyarországon a Petőfi­körben folyt le. Egyes elemek, akik a Magyar Dolgozók Pártjának politiká­ja ellen vannak, engedtek az impe­rialista körök kívülről jövő befolyásá­nak és megkísérelték, hogy a vita leple alatt pártellenes nézeteket el­terjesszenek s ezáltal a népi Magyar­ország ellenségeinek malmára hajtot­ták a vizet. A szabad nemzetek az új álarc alatt is felismerik az ell nséget, leleplezik és ártalmatlanná teszik. Ezzel egy­idejűleg azonban nem szabad szemet húnynunk afelett, hogy ahol gyenge a tömegpolitikai és az ideológiai nevelő­munka, ott ezt az ellenséges ügynök­ség siet felhasználni saját céljaira. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell a nemrégen lejátszódott poznani provokációra is. Ma, mindenki látia, ho; y ez a pro­vokáció ellenséges ügynökök müve. Az amerikai sajtó nem is tartotta szükségesnek tagadni a poznani ese­mények közvetlen öss-r Uggését a „hidegháború"-t irányító tengerentúli központok tevékenységével. Amint már jelentették, a New York Journal­American című lan június 30-i szá­mában cinikus nyíltsággal kijelentet­te, hogy á „szenátus elhatározta, hogy a külföldi államoknak nyújtott se­gítség keretében huszonöt millió dollárt juttat olvan tevékenység pén­zelésére a vasfüggöny mögött, mint amilyen tevékenység a poznani rend­zavaráshoz vezetett". A Poznanban működő aljas provokátorok kihasz­nálták azokat a fejlődés okozta át­meneti nehézségeket, amelyekkel Lengyelország küzd. A népi demokra­tikus országoknak vannak még bizo­nyos nehézségeik, amelyek az egész néDgazdasáo mélyreható átépítéséből, a nagy beruházási kiadások szüksé­gességéből, a háború és hitlerista meg­szállók okozta rombolás felszámolásából származnak. Előfordulnak egyes hi­bák is, mint pl. a tervezésben, ame lyek időnként aránytalanságot okoz nak a népgazdaság egyes ágazatainak fejlődésében. Ezeket a hibákat si­keresen helyrehozzák. A munkásosz­tály ellenségei azonban megkísérlik azt, hogy e nehézségeket és fogya­tékosságokat népellenes céljaikra hasz­nálják fel különösen ott, ahol meg­gyengül a kommunista- és munkás­pártok politikai munkája. Sokan, akik a poznani ellenséges provokációk ha­tása alá kerültek, nyilvánvalóan nem tudatosították azt, hogy e provoká­ciókra tulajdonképpen kik buzdítják őket. Ez azért történhetett meg, mert egyes emberek a népi demokratikus országokban nem értik meg hogy míg ezen országokban fennállnak a szocialista rendszerrel szemben ellen­_ séges oszialyerők, ezek bizonyos kö­j rülmények között felléphetnek a népi demokratikus rendszer ellen és meg­kísérelhetik hogy magukkal rántsák az ingadozó, nem szilárd elemeket, an­nál is inkább, mert a külföldi ellen­séges körök különféle provokációk szervezésére törekednek és fognak továbbra is törekedni. A népi de­mokratikus országok munkásai, pa­rasztjai és értelmisége, akik őrködnek vívmányaik felett, bizonyosan levon­ják a poznani események tanúlságait és meg tudják fékezni a munkásosz­tály ellenségét és ártalmatlanná tenni az imperialisták gonosztevő ügynök­ségét. A poznani provokáció csődje, ame­lyet a lengyel nép enyhangúlag el­ítélt, nagyon elszomorította azokat, akik még arra vágynak, hogy a népi demokratikus országokban a régi rendszert élesszék fel. Ezzel kapcso­latban jellemző, hogy a brit burzsoá sajtő nagyon egvértelműen elítéli Dullest, aki utolsó beszédeiben újból megismétli a népi demokratikus or­szágok társadalmi rendszere erősza­kos megváltoztatásáról szóló régi szó­lamokat. London hangsúlyozza, hogy a poznani mintájú kalandok remény­telenek és csupán „felesleges erő­pazarlást" jelentenek. Még az olyan kalandorok is, mint a hírhedt Bor Komorowski tábornok, aki sorsdöntő szerepet játszott az 1944. évi varsói felkelésben, kényte­lenek tudomásul venni a népi demok­ratikus rendszer szilárdságát. Bor Komorowski a poznani provokációt „reménytelennek" nevezte. Vajon az emigráns „kormány" két miniszter­elnökének és sokszáz vezető emig­ránsnak Lengyelországba való visz­szatérése nem azt tanúsítja-e, hogy még a népi demokratikus rendszer iegmegrögzöttebb ellenzői is elvesztik azt a hitüket, hogy újból vissza lehet állítani a régi rendszert? Már régen, itt volna az ideje, hogy az imperia­lista urak megértsék, hogy a szocia­lista országok közössége, — a népek történelmi vívmánya — szilárd és megrendíthetetlen, mert a szocialista országoknál, nemzeti függetlenséget biztosít, megszilárdítja nemzetközi helyzetüket, lehetővé teszi népgaz­daságuk rendszeres fejlesztését, a dolgozók életszínvonalának emelését. A szocialista országok kapcsolatai szilárdak, mert a testvéri barátság, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a minden té­ren való kölcsönös segítség elvein alapulnak. A fenyegetések, a nyomás és a különféle provokációk imperia­lista politikája csupán ahhoz vezet, hogy a szocialista országok még szo­rosabban tömörülnek. Mao Ce-tung elvtárs a szocializ­mus erőinek növekedését a követke­zőképpen jellemezte: „A Szovjetunió ma olyan hatalomra tett szert, a Kí­nai Népköztársaság oly nagy győzel­met aratott, a népi demokratikus or­szágok felépítése oly nagy sikereket ér el, az egész világ népeinek az el­nyomás és az agresszió elleni moz­galma oly méreteket öltött, barátsá­gunk és egységünk frontja annyira megszilárdult, hogy teljes joggal ál­líthatjuk, hogy nem ijedünk meg semmilyen imperialista agressziótól. Minden imperialista agressziót szét­zúzunk, minden aljas provokáció csődbe fullad." A kölcsönös segítségre és támoga­tásra támaszkodó szocialista országok leküzdik a fejlődés nehézségeit és biztos léptekkei haladnak a szocia­lista világrendszer megszilárdításának, a béke megszilárdításának útján a Ý egész világon. 2. A világ most a demokratikus moz­galom új, hatalmas emelkedésének és megszilárdulásának, a dolgozók jobb jövőjéért vívott harca egysége növe­kedésének küszöbén áll. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai feltárták a békéért és szocializmusért harcoló összes erők egyesülésének hatalmas távlatait. Ebben nagy szerepük van a kommunista pártoknak. A kommunista pártok a kapitalista országok egész sorában súlyos hábo­rús tapasztalatokon mentek át, meg­edződtek a fasizmus elleni harcban, még jobban megszilárdultak a háború után a békéért, szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott küzde­lemben és óriási történelmi tapaszta­latokat szereztek. A dolgozók a kom­munistákat a nép érdekeinek szívós védelmezőiként ismerik. Franciaor­szágban és Olaszországban a kommu­nisták nagy erővé váltak a parla­mentben. Az imperialista reakciónak azokat a kísérleteit, melyekkel a kommunista pártok elszigetelésére törekedtek, tevékenységük korlátozá­sát, sőt illegalitásba való kergetésü­ket akarták elérni, nem koronázta siker. A dolgozó tömegek valamennyi ré­tegében erősödik az egységre irányu­ló szívós törekvés. A kommunistákkal és a szocialistákkal haladó munkás­osztály egysége szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen a békéért, a munkásosztály létérdekeinek biztosí­tásáért vívott harc. Valamennyi de­mokratikus erő egységének reális le­hetősége és a kommunista pártok befolyásának növekedése nagy nyug­talansággal tölti el a munkásosztály ellenségeit, a mindenféle reakcióso­kat, a hidegháború híveit. Éppen ezért a kapitalista országokban levő reak­ciós erők főleg arra törekednek, hogy ellentéteket szítsanak a nemzetközi munkásmozgalomban. Elsősorban erre irányul az imperialista reakció vala­mennyi erejének fő igyekezete. A munkásosztály ellenségei ellenté­tet akarnak szítani a kommunista pár­tokban, meg akarják gyengíteni nem­zetközi kapcsolataikat elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjához fű­ződő kapcsolataikat, el akarják szige­telni a nemzetközi munkásmozgalom egyes központjait, hogy azután táma­dásba mehessenek át ellenük. Mire alapozzák reményeiket az im­perialista reakció politikusai és ideoló­gusai? Először is azt gondolják, hogy mivel a munkásosztály nemzetközi szervei, mint a Komintern és a Ko­minform beszüntették tevékenységü­ket, ezáltal meggyengül a marxizmus­leninizmusra támaszkodó forradalmi testvérpártok nemzetközi szolidaritása és kapcsolata. Másodszor azt remélik, hogy a kom­munista pártok, amelyek tevékenysé­gükben az egyes országok nemzeti sa­játosságaiból és feltételeiből indulnak ki, a nép érdekeit védelmezve megfe­ledkezhetnek a nemzetközi proletár szolidaritás nagy kötelezettségéről, ar­ról, hogy a nemzetközi szolidaritás megszilárdítása valamennyi ország munkásosztályának és külön-külön valamennyi országnak érdeke. Az imperialista reakciónak ez a szá­mítása nem válik be. Csupán egyes megtéveiyedett egyé­nek a munkásmozgalom soraiban, akik képesek két fa között eltévedni, és akik a fától nem látják az erdőt és csak az opportunista elemek, amelyek megfeledkeznek a munkásosztály nagy céljairól, tevékenységükben csak azok feledkezhetnek meg a nemzetközi pro­letariátus szolidaritásáról. Ez a gondolat a proletariátus vi­lágnézetnek régi, megrendíthetetlen alapja. A munkásosztály marxista pártjai tevékenységükben mindig a nemzetközi proletár szolidaritás elve szerint igazodtak és igazodnak. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a dolgozók helyesen értelmezett nemzeti érdekei nem állhatnak ellen­tétben internacionális szocialista ér­dekeikkel. A nemzetközi kapcsolat elhanyagolá­sa végül ahhoz vezetne, hogy súlyos károkat szenvednének a dolgozók nemzeti érdekei is. És ez nem is lehet másként, mert az egész újkori törté­nelem legfontosabb következtetése az, hogy a proletár internacionalizmus a munkásosztály és valamennyi dolgozó legélesebb fegyvere a mindenféle el­nyomás ellen vívott harcban, a nemze­tek szabadságának és függetlenségé­nek kivívásáért vívott harcban, a szo­cializmus és a kommunizmus építésé­ben. Valamennyi marxista munkáspárt érdekeinek egysége abban rejlik, hogy a munkásosztály és'valamennyi dolgo­zó érdekeiért harcolnak, az új hábo­rú veszélye ellen, a monopoltöke népellenes erői, a gyarmati elnyomás ellen harcolnak. Ez a proletár inter­nacionalizmus sziklaszilárd alapja. Az internacionális kapcsolatok megszi­lárdítása történelmi szükségesség rjiind a szocializmus országainak mun­káspártjai, mind pedig valamennyi ka­pitalista ország marxista pártjai szá­mára, az egész nemzetközi munkás­mozgalom további sikeres fejlődésének biztosítéka. A kapitalista országok kommunista pártjai egyre erélyesebben szembe­helyezkednek az imperialista körök támadásaival és lépésről lépésre leál­cázzák azokat a rágalmazó kampányo­kat, amelyeket a munkásosztály ellen­ségei azért szerveztek, hooy ell té­tet szítsanak a nemzc.közi munkás­mozgalomban. A kommunista oéríak- • nak az imperialista reakció ellen foly­tatott fontos történelmi harca szem­pontjából nagy jelentőségű az SZKP KB-ntk a „Személyi kultusz és követ­kezményei leküzdéséről" hozott júni­us 30-i határozata. Ezt a határo-a­tot a Francia Kommunista Párt lapja, a L'Humanité joggal nevezte „újabb fontos hozzájárulásnak a nemzetközi munkásmozgalom tevékenységéhez a béke és a szocializmus érdekében". Az SZKP KB június 30-i határ, ata a munkásmozgalom történetének je­lenlegi szakaszát a marxizmus-lsni­nizmus világos fényében mutatia be. A Szovjetunió és a kommunizmus rá­galmazóira megsemmisítő csapást mért. És a tőkés országok kommunista pártjai még magasabbra emelik a pro­letár internacionalizmus dicső marxi­lenini zász.-, .t. A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága egyet­ért az &ZKP KB határozatával. Teljes egyetértését n-ilvúnította vele Palmi­ro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára is. A Francia, olasz, belga és brit kommunista pár­tok küldöttségeinek az SZKP vezető tényezőivel az utóbbi időben Moszkvá­ban lefolyt megbeszéléseit a testvér­pártok közötti szívélyesség, őszinte barátság és kölcsönös bizalom jelle­mezte. Ezek a megbeszélések elősegí­tik a különböző országok munkásosz­tályai marxista pártjainak tömörülé­sét és testvéri szolidaritását, megszi­lárdítják kapcsolataikat és együtí .iü­ködésüket. India Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága határozatában kije­lentette, hogy az SZKP KB júniusi ha­tarozata helyesen értékeli a dolgozó nép ellenségeinek mesterkedéseit és hangsúlyozza, hogv hűnek kell marad­ni a marxizmus-leninizmus és a pro­letár internacionalizmus tudományos ideológiájához. Nagy súllyal és bizonyossággal hangzanak ma az SZKP KB június 30-i határozatának zárósorai, amelye­ket a kommunizmus erejébe vetett mélységes hit hat át: „A burzsoá ideológusok csak gyártsák meséiket a kommunizmus „válságáról", a kom­munista pártok soraiban állítólag mu­tatkozó „zavarról". Mi nem szoktunk hallgatni az ellenség efféle ráolvasá­saira. Az ellenség jóslatai mindig szétpukkantak, mint a szappanbubo­rék. Ezek a kudarcot vallott jósok megjelentek és eltűntek, de a kom­munista mozgalom, a marxizmus­leninizmus halhatatlan és életet te­remtő eszméi győzelmeskedtek 'és győzedelmeskednek. így lesz a jövő­ben is. Ellenségeinknek semmifélp ádáz rágalmazó támadása sem tudja megállítani az emberiség történelmi fejlődésének feltartózhatatlan mene­tét a kommunizmus felé." 0 .1 S V 1956. július IS, MÉSZÁROS GYULA Tímár Lajos, Rozsnyó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom