Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-12 / 163. szám, kedd

A jelenlegi helyzet és a párt feladatai (Folytatás a 6. oldalról) oldását me — tanít bennünket Lenin elvtárs —, ha a tegnapi tények nem nyitották ki szemünket és nem mutatták meg, hogy a régi módszerek helytelenek voltak." A KB márciusi ülésének eredményeit az összes pártszervek és szervezetek megtárgyalták. A merész és nyílt pártos bírálat rámutatott hiányosságaink gyökerére, segített a Központi Bizottságnak az áprilisi plénumon és a konferencia előkészítésében egyes konkrét következtetések elfogadásában. A szervezetekben folyó vita megerősítette, hogy a márciusi beszámoló és a KB plénumának e határozata a munka fö és alapvető problémáira irányult. A bírálat fejlődését tartjuk a lefolyó vita legértékesebb eredményének és minden törekvésünkkel azon leszünk, hogy tovább fejlődjék a pártbírálat. Az országos konferencia elé megtárgyalásra és jóváhagyására előterjesztett számos következtetés éppen ebből a bírálotből fakad és a dolgozók gondolkodásának kifejezője. Hatékony és konkrét következtetéseket vonunk le azokból a követelményekből, hogy megjavuljon a pártszervek vezetőinek kapcsolata az alapszervezetekkel, hogy a pártfunkcionáriusokat és párttagokat jobban tájékoztassák a pártpolitika minden komoly kérdéséről. Helyes lesz továbbá egyszerűsíteni a gyűlésezések rendszerét az üzemekben és falvakon, lényegesen megjavítani a kádermunkát éš törődni azzal, hogy a pártsajtó jobban teljesítse feladatát. A vita továbbá néhány, a pártszervezet tevékenységét és felépítését illető tapasztalatot is hozott. Egyeseket közülük ajánlunk az alapszabályzatba foglalásra. A hiányosságok éles bírálata nem érintette természetesen csupán azokat a kérdéseket, melyeket országos szempontból kell megoldani, hanem azokat is, melyeket közvetlenül az egyes kerületekben, járásokban, üzemekben és városokban kell és lehet megoldani. Valamennyi helyi szervünknek le kell ebből vonnia a következtetéseket. Ha a Központi Bizottság a márciusi plénumon azt a világos alapelvet tűzte ki, hogy a kerületi bizottságoknak és a járási bizottságoknak az állami és párttevékenység központjává kell válniuk működési területükön, akkor ezt az alapelvet át kell ültetni a gyakorlati munkába. Állami és gazdasági igazgatásunk decentralizálása egyenesen megköveteli az összes helyi szervek felelősségének fokozását. A pártban folyó vita áldásos hatásának arra kell vezetnie, hogy újonnan értelmezzük a munkát, fokozzuk igényeinket minden kommunistával szemben a pártvonal gyakorlati valóra váltásánál, és hogy megszabaduljunk a régi hibáktól, a helytelen munkamódszerektől, attól a számtalan sablontól, amelyek a kérdések alkotó szellemű megoldásának útjában állnak. Egy-kettőre nem tanuljuk meg, hogyan kell ily módon dolgozni. A régi megszokás tiltakozni fog az új értelmezés ellen. A Központi Bizottság szilárdan el van rá szánva, hogy erélyesen, következetesen, ugyanakkor azonban megfontoltan és fokozatosan váltsa valóra a KB márciusi plenáris ülésének és a párt országos konferenciájának határozatait. A párt egészében helyesen reagált a XX. kongresszus tanulságaira. Ez egyben legtalálóbb válaszunk mindazoknak, akik azt hitték, hogy sorainkban csüggedés lesz úrrá. Pártunk egészséges egésznek bizonyult, bizonyságot tett eszmei érettségéről. A márciusi plenáris ülés anyagának megvitatása pártszervezeteinkben mutatja pártunk egységét, szilárd összetartását. Bizonyítja továbbá, hogy helyes volt az az eljárás, amelyet a Központi Bizottság választott az SZKP XX. kongreszszusa után és amely fokozatosan, minden téren kiértékelte a XX. kongresszus tanulságait. A vita eredményezte nagy pozitívumok ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a szavát sem, akik ingadoznak, vagy eltérnek a pártosság helyes irányától. Számos tisztázatlanság, ugyanakkor elveinktói idegen, helytelen nézet hangzott el. Nem szabad felednünk, hogy körülöttünk és köztünk is vannak még egyes emberek, akik a vitából hasznot szeretnének húzni a maguk személyes érdekeik javára, amelyek ellentétesek a párt és a nép érdekeivel. Lenin arra figyelmeztetett, hogy háromszoros figyelmet kell fordítanunk az efféle nézetekre és irányzatokra, különösen, ha a párton belül lépnek fel. Miben gyökereznek ezek a helytelen nézetek? Általában megállapítható, hogy e nézetek a párt politikájának kispolgári kritikáját tükrözik "és egyes esetekben a párt és a párt alapelvei ellen irányuló rosszakaratú támadásokba csapnak át. A párt nem elszigetelt az élettől és ežért különösen fontos pillanatokban a párton belül is érvényesülnek és jelentkeznek a kívülről beszüremlő különféle idegen hatások. Milyen helytelen nézetekkel találkoztunk a vita során? Fellépnek például különféle „szélsőségesek", akik eddigi tevékenységükben mindent feketén, rossznak látnak és nem akarják felismerni, mily óriási forradalmi változásokat hozott a párt helyes politikájának valóra váltása országunk egész életében "az elmúlt esztendő során. E nézetekkel szembe kell állítani életünk teljes új valóságát, minden vitathatatlan vívmányával, amelyeket _ komolyabb fogyatékosságok sem képesek elsötétíteni. Az alacsony színvonalból következő helytelen nézetek mellett hallani lehetett a megbújt ellenség szavát is, és támadásokat tapasztalhattunk pártunk fő irányvonala ellen. Olyan helytelen nézetekről van szó például, amelyek kétségbe vonják a Nemzed Front szerepét és jelentőségét, vagy pedig polgári liberális tézisekről, amelyek a kommunista párt vezető szerepének gyöngitését követelik és szabadságot kívánnak a burzsoázia szocialistaellenes propagandája számára, védelmükbe véve rendszerünk különböző ellenségeit. Olyan hangok sem hiányoztak, amelyek a „szabadság" ürügyén a február előtti viszonyok visszaállítását követelték. Ezek az irányzatok a párton kívül nyilvánultak meg, de nem egy kísérlet történt arra, hogy becsempésszék őket a párt soraiba is. Egyes kommunisták hibája volt, hogy nem ismerték fel idejében e törekvések osztályeílenségtől származó jellegét és nem tudtak fellépni kellő súllyal, hogy már csirájukban elfojtsák őket. Nem akarták állítólag megsérteni életünk demokratikus törvényeit és helytelenül úgy vélekedtek, hogy elég, ha az efféle megnyilatkozásokat csupán tudomásul veszik. Nem vették észre, hogy az említett esetekben nem bírálatról, hanem a párt vezérvonala ellen irányuló támadásról, a szocializmus elleni támadásról van szó. E kérdésekről nyíltan beszéltünk az üzemekben megtartott aktívákon és nevezetesen a gyári munkások, akik pártunk proletár zömét alkotják és akiknek politikai tapasztalatára, érettségére és tántoríthatatlan osztályöntudatára támaszkodik elsősorban pártunk, éppen ezek a gyári munkások a legélesebben visszautasították ezeket az osztályidegen nézeteket és kísérleteket. A párt további munkája érdekében látnunk kell, kinél léptek fel helytelen nézetek. Javarészt olyan embérekröl van szó, akiket mindmáig terhel a kispolgári lelkület és a burzsoá ideológia, továbbá politikai és osztályszempontból éretlen, ennek következtében könnyen befolyásolható emberek, például a diákok soraiból, egyes értelmiségiek, különféle központi hivatalok és intézmények egyes dolgozói. Ugyanakkor azonban visszautasítjuk az afféle véleményeket, amelyek megállapításunkat úgy akarnák magyarázni, hogy „kárhoztatjuk az értelmiséget". Az értelmiség túlnyomó többsége a munkásosztály álláspontját osztja, és tevékeny részvételét a szocializmus építésében pártunk igen nagyra értékeli. A helytelen és tisztázatlan nézetek hatására egyes pártszervezetek, elsősorban prágai pártszervezetek azt a kívánságukat fejezték ki, hogy hívjunk össze rendkívüli pártkongresszust. Ezt a követelést a KB-hez 235 pártszervezet terjesztette elő az összesen több mint 47 ezer szervezetből, ami kb. 15 000 párttag akaratát képviseli á több mint 1400 000 párttag és tagjelölt között. Meg kell említeni, hogy e pártszervezetek közül nem egyben a párttagok nagy része e követelmény ellen foglalt állást. A vita további során az említett szervezetek közül' sokban rájöttek követelésük indokolatlan voltára és visszavonták azt. Helyes jelenleg e követelés? Igaz, a párt alapszabályzata lehetőséget nyújt rá, hogy e kívánsággal feltépjenek, és ez magában véve még nem minősíthető pártellenesnek. E követelés azonban akkor volna indokolt, ha meg kellene változtatni a párt fő vonalát, ha a Központi Bizottság nem akarná vagy nem volna képes megoldani országunk fontos problémáit, ha a párt nagy részében egyenetlen nézetek lépnének fel az alapvető kérdések megoldásával kapcsolatban. Amint a tények mutatják, nem ez a helyzet. A Központi Bizottság fokozatosan megoldotta és továbbra is megoldja az országépítés kérdéseit, alapjában helyes tanulságokat vont le az SZKP XX. kongreszszusából és el van szánva rá, hogy ez irányban tovább folytassa munkáját. Amint a XX. kongresszus tanulságainak megvitatása, különösen pedig a második ötéves terv irányelveiről lefolytatott vita megmutatta, a Központi Bizottság és az egész párt egy véleményen van. Ezért félreérthetetlenül kijelenthetjük mindazoknak, akik a rendkívüli pártkongresszus összehívásának követelésével lépnek fel, hogy a párt e követelést visszautasítja, indokolatlannak és helytelennek tartja. A vita során felmerült egyes helytelen nézetekre és kételyekre a legjobban úgy válaszolunk, ha kitartóan valóra váltjuk mindazokat az új, lenini elveket, amelyekről a Központi Bizottságnak az SZKP XX. kongresszusa után hozott határozata beszél. Most arról van szó, hogy a KB márciusi plenáris ülésének határozata alapján, okulva az egész pártban lefolyt vitából, a párt szerveit és szervezeteit magasfokú aktivitásban tartsuk, tovább fejlesszük a bírálatot és az önbírálatot és széleskörű politikai tömegmunkát fejtsünk ki. A párt azáltal, hogy tudatosan valóra váltja a XX. kongresszusból következő tanulságokat, megerősítette vezető szerepét, még közelebb került a néphez és vitathatatlanul' fokozottabb mértékben élvezi minden becsületes ember bizalmát. A párt vezető szerepét nem „határozatilag teremtette meg", hanem a nép javára végzett 35 esztendős forradalmi munkájával szerezte meg. A párt azzal szerzett tiszteletet magának, hogy a munkásosztály, az egész dolgozó nép legsajátabb érdekeiért vívott harc élére állt, és e küzdelemben nem kímélt semmi áldozatot. A párt vezető szerepének semmi köze a parancsolgatáshoz, gyámkodáshoz, adminisztrálgatáshoz, e vezető szerep a meggyőzés és szervező munka alapján fejlődik ki és erősödik. Ezzel kapcsolatban komolyan kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, mi a helyzet a Központi Bizottság jóváhagyta irányelvekkel, amelyek kötelezők az állami és gazdasági szervek számára. Helyes, hogy a Központi Bizottság ilyen irányelveket adott ki? Igen, helyes. Természetesen alapvető irányelvekről van szó, amelyeket a helyzet alakulása szerint konkrétan kidolgoznak, ha kell, a legapróbb részletekig. Ki adhatna ki ilyen irányelveket a szocialista országépltés elvi kérdéseiről? A Központi Bizottság ez irányelveiben a párt és a dolgozó tön\egek tevékenységét, tapasztalatait kapcsolja egybe az állami és gazdasági szervek munkájával. Összpontosítsuk figyelmünket az elvi kérdések megoldására és fordítsunk sokkal nagyobb gondot annak ellenőrzésére, hogyan teljesítik a párt irányelveit. Ezt az ellenőrzést végezzük el a dolgozók legszélesebbkörű részvételével. Ez irányban a Központi Bizottságnak fokozott igényekkel kell fellépnie a gazdasági és állami szervekkel és az egyes felelős dolgozókkal szemben. Az alsóbb szervekben és szervezetekben főleg arról van szó, hogy teljes felelősséggel léptessék életbe a párt irányelveit, valóra váltásukba vonják be a dolgozók tömegeit, hiánytalanul bontakoztassák ki a dolgozók kezdeményezését, dolgozzanak minél önállóbban és ne várjanak mindennel a felülről jövő utasításra. A Központi Bizottság élesen bírálta a munkásosztály hatalmának megszilárdításáért vívott harcban kialakult túlzott centralizmust, amely különösen a személyi kultusz árnyékában burjánzott el. Ez a centralizmus jelentősen elbürokratizálta az állami közigazgatást, sőt a pártmunkát is mind a központi szervekben, mind az alsóbb fokon. Ez meggyöngítette a kezdeményező készséget, csökkentette az egyes szervek, szervezetek és funkcionáriusok felelősségtudatát. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogyan érvényesítsük helyesen a demokratikus centralizmus elvét. A pártban nem lehet örökkön örökké csak vitatkozni, ennek semmi köze se volna a pártdemokrácia lenini elveihez. A mi pártunk demokráciája cselekvő demokrácia, ami azt jelenti, hogy a megvitatott kérdésekről vallott nézetek szabad kicserélése után határozat következik, ezt kővetően pedig a legfontosabb — a határozat végrehajtása. Ez az elv kizárja a fegyelmezetlenség megnyilvánulásait, élesen szembefordul mindazokkal, akik fenyegetni akarnák legdrágább kincsünket — pártunk egységét és harci készségét. Szembeállítható-e a párton belüli demokrácia az öntudatos fegyelemmel? Semmiesetre sem. A párton belüli széleskörű demokrácia és az öntudatos, de szigorú fegyelem követelménye a pártnak, mint harci szervezetnek lényegéből fakad. . A párton belüli demokrácia meaerősítése tehát az öntudatos fegyelem megszilárdulására vezet és viszont az öntudatos fe-: gyelem lehetővé teszi a pártdemokrácia kifejlesztését. A pártdemokrácia kifejlesztése a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden eszközzel fejlesztenünk kell a párttagok kezdeményezését*. meg kell értetnünk velük jogaikat és kötelességeiket, s ezáltal fokozatosan be kell vonnunk az aktív pártmunkába minden párttagot. A kezdeményezés demokratikus fejlesztésének e módszere lehetővé teszi, hogy széleskörű aktívával dolgozzunk, amelynek tagjaiul fokozatosan a pártonkívülieket is megnyerjük. Tovább akarunk haladni a pártszervek mellett működő önkéntes szakbizottságok szervezésének útján, amelyek segítséget nyújtanak a párt politikai munkájával kapcsolatos konkrét kérdések, megoldásában. Erre az útra már országos pártkonferenciánk előkészítése során léptünk és leszögezhetjük, hogy ez az út jól bevált. A párt vezető szerepének helyes érvényesítése, a demokra-i tizmus széleskörű kifejlesztése azt jelenti, hogy kollektív módszerrel kell dolgoznunk. Munkánkban nem volt ritka jelenség, hogy a kollektivitás elvét csupán alakilag érvényesítették. Az agyonülésezés végeredményben odavezetett, hogy felületesen foglalkoztak a szőnyegre kerülő kérdésekkel, elsietett határozatokat hoztak, amelyek nem oldották meg az ügye-; ket. Ez a gyakorlat megakadályozta, hogy a párt funkcionáriusai és dolgozói mindig jelen legyenek ott, ahol az új tapasztalatok születnek, vagyis a munkások és parasztok között, a munkahelyeken, az alapszervezetekben. Azonos érvénnyel vonatkozik ez a megállapítás azokra a kommunistákra is, akik az állami és gazdasági apparátus felelős helyein dolgoznak. A kollektív vezetés, a vezetőszervek kollektív bölcsességé nem következik önműködőn abból a puszta tényből, hogy az illető szerv ülésezik és beszél a dolgokról. A mi munkánk gyakorlatában nem azzal sértették meg a párt alapszabályzatát, hogy a pártszervek nem ültek volna össze a megállapított időközökben. Üléseztek, nem egy esetben a kelleténél is gyakrabban, mégis megcáfolhatatlan tény marad, hogy a kérdéseket gyakran csupán formálisan vitatták meg, anélkül, hogy helyes és hathatós intézkedéseket hoztak volna. A kollektivitás nemcsak abban áll ugyanis, hogy együttesen bírálják felül a dolgokat, sok esetben halomnyi papiros adat alapján, hanem főleg abban, hogy e megbírálás során figyelembe veszik és általánosítják a széleskörű pártkollektíva eleven tapasztalatait. Helyes lešz, ha a kerületi és járási pártszervek üléseinek terminusait meghosszabbítják. Ez természetesen nem jelenti, hogy a pártszervezeteink szükség esetén nem ülhetnek össze kellő írásbeli adatok nélkül is, hogy megvitassanak egy fontos politikai problémát, kicseréljék egymással nézeteiket az élst felvetette kérdésekről. A kollektivitás szelleme csakis a nyíltság, őszinteség légkörében, az elvtársi kommunista bírálat és önbírálat szellemében virágozhatik. A pártmunka kollektivitása nem csökkenti, ellenkezőleg, fokozza a személyi felelősséget mind a problén mák megvitatásánál, mind a hozott határozatok végrehajtásán nál. Az alapvető irányelvek nem oldhatnak meg mindent előre. És éppen itt lép előtérbe a vezető dolgozó szerepe, aki szervező és harcos egy személyben. Igen gyakran rajta múlik, hogy kezdeményező készségével, helyes határozatával biztosítsa a döntés valóra váltását. Pártmunkánkban következetesen érvényesíteni kell ezt a lenini elvet: együttesen megvitatni, személyesen felelni érte! Ez elv alkalmazása elősegíti, hogy tevékeny, önálló és kezdeményezöképes dolgozóink és funkcionáriusaink fejlődjenek, akik helyesen hajtják majd végre a párt politikáját. A párt tagjainak és funkcionáriusainak nagy része bíráló észrevételeket tett a pártnak fontos belpolitikai problémákról, kül- és belpolitikán!: úiabb feladatairól való tájékoztatottságával kapcsolatban. Arra céloztak, hogy a kommunistákat ismeretekben és eszmeileg fel kell vértezni, hogy kellőn védelmezhessék és érvényre juttathassák a párt politikáját. E bírálat világában ismerjük fel, mily komoly hibát követett el a Központi Bizottság, amikor egyes elvi jelentőségű intézkedésekről nem tájékoztatta a pártszervezeteket. Fontos tanúi-, ság ez a Központi Bizottság számára, amely el van szánva rá, hogy határozottan szakítson e gyakorlattal. Szükség lesz rá, hogy a KB és a kormány tagjai rendszeresen részt vegyenek a kerületi és járási bizottságok ülésein, hogy eljárjanak a kerületi és járási pártbizottságok üléseire, a gyárakban és vvárosokban megtartott taggyűlésekre és nyilvános gyűlésekre, a kerületi és járási aktívákra. Csak az ügynek használ, ha a Központi Bizottság sokkal tüzetesebben tájékoztatja az alsóbb pártszerveket plenáris üléseinek anyagáról. Hasonló gyakorlatot kell követniök a kerületi és járási pártbizottságoknak is. A párt előtt álló feladatok megkövetelik, hogy minden tekintetben tökéletesítsük a pártapparátus munkáját. A pártapparátus szoros kapcsolatban áll a pártszervekkel. Nélküle elképzelhetetlen a választott szerv hathatós munkája. Feladata elősegíteni a párthatározatok teljesítésének megszervezését és ellenőrzését. Az apparátusnak ez a szerepe megköveteli, hogy lényegesen nagyobb igényekkel lépjünk fel munkájával szemben és ugyanakkor gondoskodjunk az apparátus dolgozóinak neveléséről, színvonalának emeléséről. Ezzel kapcsolatban helyesen el kell osztani a pártapparátus erőit úgy, hogy hathatósabb segítséget nyújtsunk az alsóbb pártszerveknek, elsősorban a termelésben működő' szervezeteknek. Fontos feladatunk marad továbbra is, hogy az ügyeket ismerő elvtársakat küldjünk ki vezető munkára a járásokba. Pártunk mindig hangsúlyozta, és szervező munkájának legfontosabb elemeként a legfontosabb helyre helyezte a káderekkel való munkát, a kiválasztásukról, elosztásukról és nevelésükről való gondoskodást. Tagadhatatlan, hogy e téren kétségtelen sikereket értünk el. Számos tehetséges, áldozatos pártmunkást emeltünk ki és neveltünk, láttunk el eszmei ismeretekkel. Megmutatkozott azonban, hogy nem minden pártmunkás foglalkozik a káderpolitika lenini elveinek szellemében az emberekkel. Megállapíthatjuk, hogy közülük sokan é kérdésben figyelmetlen, közömbös, sőt könnyelmű magatartást tanúsítottak. (Folytatás a 8. oldalon.) O J SZÔ -T 1956. június 12.