Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-12 / 163. szám, kedd

A jelenlegi helyzet és a párt feladatai (Folytatfts a 7. oi'dairól.) Noha véget vetettünk a kádermunka központosításának és alapelvünkkül tűztük ki, hogy a káderproblémák megoldásával minden felelős pártmunkásnak foglalkoznia kell, ezt az elvet nem váltották maradéktalanul valóra. Gyakran megfeledkezünk róla, hogy a párt kádereit nemcsak iskolákban, hanem mindenekelőtt a gyakorlati munkáhan neveljük. A kádereket politikai és erkölcsi értékeik, munkaképességük szerint kell megítélni, a széles kollektíva bevonásával és elsősorban annak jelenlétében, akiről sző van. Az eddiginél sokkal bátrabban kell a párt tagjainak sorába emelnünk az öntudatos munkásokat és parasztokat. Jelenleg még szembetűnőbben lép előtérbe a párt gyarapodása és összetétele szabályozásának kérdése. A múltban tett különféle intézkedések ellenére a pártszervek és szervezetek munkájának továbbra is komoly fogyatékossága marad, hogy kevés figyelmet fordítanak a párt gyarapodására és társadalmi összetételének szabályozására, nevezetesen arra, hogy erősödjék a párt munkás-zöme. Erről tanúskodik az a tény, hogy 1956. január 31-én a párt összes tagjai és tagjelöltjei közül csupán 36,3 százalék volt a munkás és 7,3 százalék a paraszt. Emellett meg kell jegyezni, hogy eredeti foglalkozásukat tekintve a párttagok 59.5 százaléka munkás, jelentős részük azonban az állami és gazdasági apparátusban dolgozik felelős helyen. A Központi Bizottság úgy véli, hogy jelenleg a pártba elsősorban közvetlenül az ipari termelésben dolgozó munkásokat, valamint szövetkezeti tagokat, kis- és középparasztokat kell felvenni. A gazdasági élet töbDi szakaszáról pedig valóban csak jól bevált dolgozókat kell befogadni a pártba, akik szilárdan állnak a munkásosztály pozícióin. Szem előtt kell tartani, hogy a párt társadalmi összetétele befolyásolja a pártbizottságok összetételét is, amely ez idén is kedvezőtlen marad. Nem ritkaság, hogy az egész járási bizottságban, még ipari járásokban is csak egyetlen termelésben dolgozó munkás akad. Megdöbbentő, hogy például Prága mind a 16 körzeti bizottságába idén a járási értekezleteken csak 28 a termelő munkában foglalkoztatott munkást választottak be. E kérdések megítélésénél egy pillanatig sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmusért vívott harcunk sorsdöntő frontját gyáraink és falvaink jelentik, és hogy az új társadalom legkövetkezetesebb harcosa a munkásosztály. Ennek a pártszervek összetételében is kifejezésre kell jutni. • • • Országunk szocialista társadalma építésének sokoldalú folyamatában igen fontos szerepet játszanak dolgozó népünk tömegszervezetei és érdekvédő társadalmi szervezetei. E szervezetek a Nemzeti Frontban tömörülnek, a kommunista párt vezetése alatt dolgoznak és jelentőségük már abból is nyilvánvaló, hogy tevékenységük gyakorlatilag életünk minden szakaszára kiterjed, és magába foglalja országunk lakossága valamennyi rétegének nagy többségét. E szervezetek munkáját is bírálat érte a vita során. A legfontosabb tömegszervezet a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, amely soraiban tömöríti a munkásosztály szinte teljes egészét ép egyben a többi alkalmazottat is, és amely ezáltal népi demokratikus rendünk egyik legjelentősebb aktív tényezője. A szakszervezetek az önkéntesség alapján a dolgozók milliós tömegeit vonják be a legsajátabb létérdekeikért vívott harcba, stmellyel teljes összhangban áll pártunk politikája és a szocialista országépítés fő irányvonala. Ezért éppen most, amikor megkezdjük második ötéves tervünket, a párt újból hangsúlyozza a szakszervezetek elsőrendű feladatát — feszítsék meg minden erejüket és használják ki hatalmas szervezetüknek valamennyi lehetőségét az új társadalom felépítésére, e társadalom erős gazdasági alapjának biztosítására és az emberek egyre dúsabb életének megteremtésére. A tapasztalat nem egyszer igazolta, mily fontos szerepet játszhatnak a szakszervezetek gazdasági terveink végrehajtásában, nevezetesen konkrét szervező munkájuk révén az egyes gyárak dolgozói között és azt is igazolta, mily nagy jelentősége van ezzel kapcsolatban a szakszervezetek nevelő munkájának, amely az emberek százezreit formálja a népi demokratikus állam öntudatos polgáraivá. A szakszervezeti munka döntő szerepet játszik abban, hogy az országépltés feladatainak teljesítése mindenütt összhangban álljon az emberről, az ember javuló életfeltételeiről és kulturális fejlődéséről, egészségéről és munkabiztonságáról való szüntelen gondoskodással. A szakszervezetek fő feladata, hogy tevékenyen bekapcsolják a dolgozók legszélesebb tömegeit a szocialista országépítésbe azáltal, hogy megvitatják velük és megmagyarázzák nekik ez építőmunka célkitűzéseit mind országos méretben, mind az egyes üzemek konkrét feladatainak példáján. Ennek alapján megszervezik a tömeges szocialista munkaversenyt, a legjobb termelési tapasztalatok kölcsönös átadását és az új technika alkalmazását. Igen fontos a szakszervezetek gondoskodása a dolgozók szakképzettségének gyarapításáról, kezdve az üzemi fiataloktól, akik iránt a szakszervezetek mind ez ideig gyakran mostohán viselkednek. E feladatok helyes érvényesítése a szakszervezetek vonalán a szüntelenül és rohamosan emelkedő munkatermelékenység egyik alapvető feltétele, a munkatermelékenység növekedése pedig az életszínvonal emelkedésének forrása. Emellett a szakszervezeteknek tevékenységük ez alapvető tényezőjét jobban kell összehangolniok a dolgozóknak a termelés eredményeiben való anyagi érdekeltségek elvének helyes alkalmazásával, hogy tevékenyebben léphessenek fel a bérpolitika minden elvi kérdésének megoldásánál (normák, bértarifák, stb. megállapítása) a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti bérezés elvének következetes érvényrejuttatása jegyében. A szakszervezeti munka minden tényezőjének az eddiginél sokkal teljesebben és sokoldalúbban kell tükröződnie minden üzem kollektív szerződésében és e szerződések autoritását is lényegesen emelni kell. A kollektív szerződés a szakszervezet egységes akaratának érvényesítése, kifejezésre juttatja a munkások érdekeit és kölcsönös kapcsolatait az üzem keretében. A szakszervezeteknek határozottan sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniok a kollektív szerződések kölcsönös teljesítésére. Itt 8 OJ SZO 1956. június 12. kell megjegyezni, hogy nem teljesíti és nem is teljesítheti feladatát a szakszervezet ott, ahol csupán az üzemvezetőség uszályában vonszolódik, és nem társa a vezetőségnek; ugyanakkor vitathatatlan, hogy a szakszervezetnek az üzem vezetőségével egyetértésben kell dolgoznia, de semmiesetre sem saját küldetésének rovására, feladván tagjainak elsősorban a kollektív szerződésben lefektetett érdekeinek tántoríthatatlan védelmét. Amennyiben a szakszervezetek hathatósabban és az eddiginél sokoldalúbban akarják teljesíteni fontos küldetésüket társadalmunkban, elsősorban közvetlen szervező és nevelő munkájukat kell megjavítaniuk a munkások és az alkalmazottak között közvetlenül az üzemekben, műhelyekben, az egyes munkahelyeken. A dolgozók elégedetlenek a munka eddigi állapotával, élesen bírálták különösen a CSKP KB utolsó ülései óta eltelt időszakban. Sok panasz érkezett főleg a szakszervezeti szervek papirostájékozódása, körlevelesdije ellen, amellyel az emberekkel végzett eleven munkát akarják pótolni. E helytelen módszerrel sürgősen szakítani kell. Felül kell vizsgálni a szakszervezetek szervező munkáját, egész rendszerét, vissza kel! térni egyes jogtalanul mellőzött, bár a múltban jól bevált munkamódszerekhez, nevezetesen széleskörűn ki kell fejleszteni a szakszervezeti aktívával, főleg az üzemi bizottságok elnökeivel való munkát. A tömegmunka előtérbe helyezése és a bürokrácia felszámolása kifejezésre kell, hogy jusson a szakszervezetek szervezeti felépítésében és apparátusában is, amelyet a központi szakszervezeti tanácstól le az üzemekig felül kell vizsgálni. Szilárd meggyőződésünk, hogy lényegesen csökkenteni lehet a szakszervezetek fizetett alkalmazottainak számát, elsősorban a szakszervezetek központi tanácsában és az egyes szakszervezeti szövetségek központi bizottságain, s ugyanakkor az egyes szakszervezeti szövetségek munkájára az eddignél sokkal nagyobb súlyt kell helyezni. Döntö fontosságú, hogy célszerű, határozott decentralizációt hajtsunk végre, a munka lényegét az alsóbb szakszervezeti szervekbe, az üzemekbe helyezzük át. Az apparátus létszámcsökkentéséhez hozzájárul az is, ha a szakszervezetek megszabadulnak a tőlük idegen különféle gazdasági és egyéb tevékenységtől. A kisebb apparátus azután sokkal hathatósabban fog működni, főleg pedig közvetlenül a munkások és alkalmazottak között, akik nem egyszer keserűen felpanaszolják, hogy hónapokig, sőt még hosszabb ideig is nem kerül a szemük elé szakszervezeti funkcionárius. A szakszervezeti-munkaprobléma komplexumával foglalkozott az országos pártkonferencia előtt a Központi Bizottság szakbizottsága, foglalkoztak vele a párt vezető szervei. Az eddig nyert tanulságokat — főleg a munka decentralizálásával és az apparátus csökkentésével kapcsolatban — még az FSZM legközelebbi évzáró taggyűlései előtt fel kell dolgozni és valóra kell váltani. Szocialista országépltésünk sikereiben jelentős része van ifjúságunknak. Ezt számos tény igazolja; legutóbb fiatalságunk hathatós segítsége a határvidéki termőföldek megművelésében. Kellőképpen értékeljük a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség munkáját, amellyel hozzájárult ifjú nemzedékünk neveléséhez, nem húnyunk szemet azonban a működésében tapasztalható jelentős gyöngéi felett sem. Kommunista létünkre nem lehetünk elégedettek fiatalságunk nevelésének jelenlegi állapotával, és felelősséget érzünk ezzel kapcsolatban mindnyájan, bárhol, bármily beosztásban dolgozunk. Mitől függ, hogy sikerül-e kialakítanunk a fiatal emberek életrevaló, egészséges típusát? Attól, hogy tevékenyen részt vesznek-e a fiatalok az országépítés munkájában, amely jellemük és tulajdonságaik leghatékonyabb formálója. A CSISZ azonban mindmáig keveset tett annak érdekében, hogy az ifjúság önként, meggyőződése alapján tömegesen bekapcsolódjék a Szocialista munkaversenybe, harcoljon a haladó munkamódszerekért, megismerje és elsajátítsa az új technikát. A CSISZ munkájában keveset támaszkodik szervezetének munkás-zömére és maga a szövetség szervezeti felépítése üzemeinkben sem mondható kielégítőnek. Vidéken, ahol a második ötéves tervben különösen nagy feladatok várnak ránk, az a helyzet, hogy 4500 községben egyáltalán nincs CSISZ-szervezet. Azt akarjuk, hogy az ifjúság élete örömteli legyen. Azt akar juk, hogy fiataljaink művelődjenek, megszeressék a munkát, a tudományt, a művészetet, E téren azonban a CSISZ tevékenysége igen kis vonzóerőt gyakorol és nem mindig fakad a fiatal emberek igényeiből. Gyakori jelenség a meddő és öncélú ülésezés, a magábazárkózás, a fiatal tömegek között végzendő munka elhanyagolása. eleven munkaformák mellőzése ezek a legfőbb hibák, amelyektől a CSISZ-nek szabadulnia kell. A CSISZ-szervezetek fontos politikai küldetést hivatottak teljesíteni a munkás-, paraszt- és diákifjúság közeledésében. E téren kevés összpontosított és tudatos munkát, figyelhettünk rneg, alig kerül sor közös akciók megrendezésére ifjúmunkások és diákok számára. Lényegesen fokozni kell a szocialista eszmék szellemében ifjúságunkra gyakorolt nevelő hatást; ez mindenekelőtt feltételezi, hogy az ifjúság problémái, fejlődésének kérdései pártunk mindennapos gondja legyen. Szakítani kell az ifjúság nevelésének problémáival szemben elfoglalt gyakran formális állásponttal, amely egész pártunkban uralkodó. A párt fokozott gondoskodása az ifjúság -neveléséről közvetlenül a gyárakban és a falvakon kell, hogy megnyilvánuljon. Ezért helyénvaló lesz, ha a CSKP járási bizottságai mellett hat-nyolc tagú szakbizottságok alakulnak a járási bizottság támogató szerveként, amelyek az ifjúsággal való munkával foglalkoznak majd; a CSKP kerületi és járási bzottságának egyik titkára tartson fenn közvetlen kapcsolatot a CSISZ vezető, funkcionáriusaival. Ha egész pártunk felelősségének teljes tudatában mindent megtesz azért, hogy lényegesen megjavuljon az ifjúság nevelének munkája, és minden téren rendszeres támogatásban részesiti a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget, akkor a CSISZ bizonyára gyorsabban megszabadul számos hibájától, munkájával közelebb kerül oda, ahol az ifjúság él és kiterjeszti befolyását hazánk egész fiatalságára. Az élet bizonyltja, hogyan nő nőink tevékenysége építésünk és egész társadalmunk különféle szakaszain. Az új ötéves terv egyes ágazatokban a nők nagyobb foglalkoztatottságára számít. Ezekből a tényekből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hegy mindig megfelelő színvonalon áll a nő* közötti munka. Habár állandóan nő az üzemekben dolgozó asszonyok száma, szakképzettségük általában méfl mindia alacsony színvonalú. 1 És a szakszervezetek gyakran nem veszik észre ezeket a je= lenségeket, nem hívnak egybe nőaktívákat, melyeken megtárgyalnák a kérdések megoldását. Nagy panaszok vannak a dolgozó anyák gyermekeinek gondozására, a kommunális szolgálatok munkájára vonatkozóan, stb., amire a dolgozó nő nagymértékben rászorul. Számos ilyen probléma van, melyek megoldása segítene az asszonyok munkájában. A nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok tevékenységében is sok dolgot meg kell javítani. Sok helyütt ezekből a bizottságokból csupán különféle termelési feladatok biztosítását szolgáló eszköz lett és elhanyagolják a politika? nevelő tevékenységet. A jól irányított nőbizottságok segítségével azonban sokkal jobban meg lehet nyerni a nőket a szociális kulturális nevelési és gazdasági kérdések megoldására a nemzeti bizottságokon belül, mert ezekről a nők készségesen és felelősségteljesen, gondoskodhatnak. Csupán az asszonyok között folytatott ily sokoldalú munka vezet arra, hogy tovább emelkedjék részvételük mezőgazdaságunk szocialista átépítésében. A pártszervek és szervezetek kötelessége, hogy sokkal jobban foglalkozzanak ezekkel a problémákkal, női párttagjainkkal, és a nők közötti munka terén dolgozó aktivistákkal folytatott tanácskozásokon megtalálják a helyes utat azok megoldására mind az üzemek, mind a falvak élete terén. Szabállyá kellene tenni a nőaktívák összehívását mind a párt vonalán, mind a szakszervezetek és nemzeti bizottságok vonalán. * * • Nyilvánosságunkban nagy érdeklődést keltett a CSKP KB áprilisi ülésének irányelve, hogy kidolgozzák az alapelveket egységes, önkéntes testnevelési szervezet megalakítására. Egyrészt az eddigi szervezési szétforgácsolódás és sokvágányúság, másrészt az Állami Bizottság erős centralizálása határozottan nem szolgál testnevelésünk előnyére, alapvetően meggyengítette főként az önkéntes dolgozók tevékenységét és kezdeményezését, de a fizetett apparátus állandóan bővült. Ezért bizonyára általános helyesléssel fogadják azt, hogy testnevelésünk visszatér — és erre számítunk már a jövő év elejétől — az egyetlen önkéntes szervezet alapjára, mely a városokban és az üzemekben levő testnevelési egységekre támaszkodik és a demokratikus centralizmus alapelvén van felépítve. Ugyancsak legjobban azzal kötjük össze testnevelésünk bevált hagyományait új társadalmunk szükségleteivel, ha szocialista viszonyokat teremtünk és erősítünk meg hazánkban. Az új szervezetben teljes mértékben érvényesítjük az önkéntes dolgozók legszélesebb részvételének alapelvét és a fizetett apparátust a minimumra csökkentjük. Egyúttal meg-: szüntetünk minden további helytelenséget, amely a múlt évekban ezeken a szakaszokon előfordult, beleszámítva különleges testnevelési és sportszervezetek megteremtését a hadseregben és a biztonsági szervezetekben. Új testnevelési szervezetünk önkéntes és tömeges lesz, valóban a néphez közelálló. Ebben látjuk jövő sikereinek fő alapját. Mint az előzőkből láthatjuk, társadalmi szervezeteink munkája új alapelveinek megteremtésében is, további aktivizálásuk útjára lépünk, aminek feltétele a decentralizáció, a helyi szervek jogkörének növelése, a bürokratizmus kizárása és a legszélesebb önkéntes tevékenység. Másrészt ez meg fogja követelni, hogy a pártszervek és szervezetek, a kommunisták, akik ezekben a szervezetekben dolgoznak, biztosítsák a helyes vezetést és gondoskodjanak e szervezetek fejlesztéséről. Mindezen intézkedések közéletünkben kétségtelenül jelentősen emelik az összes társadalmi szervezetek vonzóerejét a legszélesebb néprétegek között. így megerősödik befolyásuk a tömegekre és hatékonyságuk a szocialista társadalmi viszonyok kialakítására. * • » Már a CSKP KB márciusi plénumán foglalkoztunk ideológiai munkánk alapvető irányításával. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ideológiai munkának a szocialista építés gyakorlatára való irányítása helyes és eredményes. Emeli a pártszervezetek ideológiai életét, emelkedik vele a kommunisták érdeklődése Marx és Lenin müveinek tanulmányozása iránt, jobban elterjed a sajtó. De még mindig nem állíthatjuk, hogy az Ideológiai munkában teljes fordulatot értünk el és megteremtettünk minden feltételt tartós emelkedésére. Ez azért van így, mert nem vittük következetesen keresztül az élet fő problémáira, a szocializmus építésének problémáira való irányítást. Ez végeredményben érthető; ami éveken át felhalmozódott, azt nem lehet pusztán egy határozattal egyik napról a másikra megszüntetni, ehhez bizonyos időre és teremtő munkára van szükség. Ideológiai munkánkat nagyon súlyosan megkárosította az elmélet dogmatikus felfogása és az ideológiai munka irányításával szemben leegyszerűsített adminisztratív álláspont a pártfunkcionáriusok egy részénél. A dogmatizmus természetesen nem csupán az idézetekhez való görcsös ragaszkodást és a tekintélyekre való szüntelen hivatkozást jelenti. Ez végsó fokon csupán ennek formai külső megnyilvánulása. A dogmatizmus mindenekelőtt bizonyos gondolkodási mód, a tények tanulmányozásával szemben való közömbös viszony; kerüli a valóság elemzését, a marxizmus-leninizmust nem mint a világ változásainak és megismerésének módszerét alkalmazza, hanem az élet minden körülményére vonatkozó kész receptként. Ezért sem lehet a dogmatizmust egyszerre és egyszerűen „megszüntetni", hanem céltudatosan munkával és az elmélet teremtő fejlesztésével kell ezt elérni. A dogmatizmus következményeit állandóan érezzük. Ha .például a KB márciusi plénumán egyes ideológiai dolgozók közöM eszmei ingadozásra került sor, ez bizonyos mértékben azért következett be, mert előbbi dogmatizmus „biztonságukat" a teljes bizonytalanság érzete váltotta fel, kételkedni kezdtek majdnem mindenben, néha még világnézetünk legfontosabb alapjaiban is. Egyes dogmatizmustól elvakított elvtársak, akik valóságos életünket rózsaszínű szemüvegen át nézték, amikor olyan tényekkel találkoztak, amelyek látszólag ellenmondásban álltak a megrendíthetetlen dogmákkal, pánikhangulatszerű hajlamosságot mutattak és az egész múltat a legsötétebb színben láttak. Következtetéseikben az élettől való elszigeteltségből fakadó tájékozatlanság nyilvánult meg. Ez az egyik végletből a másik végletbe való gyors átmenet nem véletlen és és nem is érthetetlen: ez végeredménybén minden opportunizmusnak dialektikája. Ideológiai munkánk alapvető iránya, mint már mondottuk, az ideológiai munka és a szocialista építés gyakorlatának szo(Folytatás a 9. oldalon.)