Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-07 / 158. szám, csütörtök

A kolhoz gazdagságának forrása A KUKORICA írta V. Szorokin, a Timosevszkij járás „Út a kommunizmushoz" kolhozának elnöke Az SZKP xx. kongresszusán jó­váhagyták a Szov­jetunió nemzetgaz­daságfejlesztési hatodik ötéves ter­vének irányelveit, amelyekből kitűnik, hogy 1960-ig elér­jük a 11 milliárd pud országos gabona­termést. Az állat­tenyésztésben két­szeresére kell emelni a hús és más termékek termelését. A növényter­mesztés és az állattenyésztés további fokozásának' fontos tartaléka a ku­korica. Kubányban már régóta termesztik a kukoricát. Olyan szakértők nevel­kedtek itt fel, akik megszerették ezt a növényt és értenek termesztéséhez. A helyi növénynemesítők magasho­zamú kukoricafajtákat tenyésztettek ki és a kolhozokban, szovhozokban termesztésükkel sok tapasztalatot sze­reztek. A kolhoztagok saját tapasztalataik­ból meggyőződtek arról, hogy a ku­korica egyike a leghasznosabb növé­nyeknek. Nemcsak bőséges szemet, hanem a- szár és a levelek silózásával sok nedvdús tápláló takarmányt ad és anyagot a csövek silózásához. A kukorica betakarítása tej- és viasz­érés idején tápértékegységekben nem­csak nem csökken a tejes érettség­gel összehasonlítva, hanem általában még nagyobb. Ennek az értékes takarmánynö­vénynek nálunk a legutóbbi időkig nem szenteltünk kellő figyelmet. Ez azért történhetett meg, mert a' ter­vező szervek indokolatlanul a kaszá­lók növelésével törődtek. A mi kol­hozunkban a szántóterületek egyötöd része legelő és kaszáló volt. Ennek eredményeként az állattenyésztésnek nem volt szilárd takarmányalapja és évről évre jelentéktelen hasznot haj­tott. A termelés új módszere fokozta a kolhoztagok kezdeményezését. Tavaly tavasszal a kolhozok vezetősége a kol­hoztagokkal és szakemberekkel felül­vizsgálta a vetésterületet. Egyetlen célt tartottunk szemünk előtt: gazda­ságosan kihasználni a földet, azonos területen minél többet termelni. A kevéshozamú kaszálókat csökkentettük és hatszorosára növeltük a kukorica vetésterületét. De a vetésterület növelése csak félmunka. Fontos a növény jó gondo­zásának megszervezése és a termés idejében való és veszteségnélküli be­takarítása. Kolhozunkban ezt a fel­adatot sikerrel oldottuk meg. ,. . A kukoricát négyzetes-fészkes módszerrel vetet­«9) 1 f,, v- tük el. A sorközti munkálatok gépe­sítésével sok mun­kaegységet megta­karítottunk és így csökkentettük a szem és a takar­,, mány önköltségét, jj Felsorolok néhány adatot: A kukorica soros vetése hektáronként legalább 7 napi emberi munkát igényel, míg négyzetes-fészkes vetéssel ugyanerre a munkára elég volt 2 és fél napi emberi munka. Emellett nőtt a ku­koricatermelés kultúrája. Ismeretes, hogy a kukoricát kibújása után 10 napon belül egyelni kell és meg kell tisztítani a gyomoktól. Ha nem gépe­sítettük volna a munkát olyan ha­talmas területen, nem lettünk volna idejében készen az egyelés befeje­zésével. Meg kell dicsérni a Medvegyovsz­kij gépállomás kollektíváját. A gépe­sítők és agronómusok segítségével kolhozunkban gazdag termést értünk el. Hektáronként 40 mázsa morzsolt kukoricát kaptunk. Mária Leononova munkacsoportja 52 mázsás, Viera Te­rescsenkova munkacsoportja pedig 86 mázsás hektárhozamot ért el. '•'A kukorica alapvetően emelte a gazdaság egész szemes termését. Míg 1954-ben 10 ezer mázsa volt a ku­koricatermés, tavaly már 53 ezer má­gsa fölé emelkedett. rVyV J J -5 ? Nagy területen tej- és viaszérésben törték a kukoricát. A silógödrökbe 20 ezer mázsa csövet raktunk, ezenkívül 100 ezer mázsa zöld tápanyagot si­Ióztunk. A gazdasági ál­latok konzervált kukoricacsővel és értékes silóval va­ló etetése lehetővé tette az állatte­nyésztés produkti­vitásának és hasz­nosságának lénye­ges emelését. A fejési átlag egyet­len év alatt tehe­nenként 617 kg-ra növekedett nálunk és elérte a 2000 kg-ot. Az államnak eladtunk 1230 sertést. Száz hektáronként 1955-ben 112 mázsa tejet termeltünk az eiő­ző évi 75 mázsával szemben és 25,8 mázsa húst az előző évi 18 mázsá­val szemben. Ennek eredményeként a kolhoz teljes bevétele 16,200 000 ru­belt ért el. Sikereink csak a kezdetét jelentik annak a nagy munkának, amelyek az SZKP XX. kongresszusának történel­mi határozataiból reánk hárulnak. Minden kolhoz előtt széles távlatok nyílnak. Most minden rajtunk, kolhoz­vezetőkön, szakembereken, mezőgaz­dasági gépesítőkön és a kolhoz-tag­ságon múlik. Ogy kell dolgoznunk, hogy határidő előtt teljesítsük az öt­éves terv feladatait. Megvan a lehe­tőségünk erre. Kolhoztagjaink elhatározták, hogy a hatodik ötéves terv első tavaszát a magas agrotechnika tavaszává teszik. Amint a földről eltakarodott a hó, valamennyi traktorosbrigád és mezei csoport munkához látott. A napi tel­jesítménynormát tömegesen túlszár­nyalták. Az újítók tapasztalatainak és a haladó agrotechnikai munkamód­szereknek bevezetését nyilvánosan el­lenőrizzük. Gyakran hallunk olyan nézeteket, hogy a kubányi fekete földnek nem kell a trágya. Ez teljesen helytelen. Kiszállítottunk a földekre több mint 5000 tonna trágyát és előkészítettünk 400 tonna ásványi műtrágyát. Saját tapasztalatunkból meggyőződtünk ar­ról, hogy a földek termőképessége közvetlenül a trágyázástól és az ag­rotechnika szigorú betartásától függ. A gabonaneműek össztermésének fő tartaléka a kukorica. Ez évben 3095 ha területen vetettük ezt? az értékes növényt. A négyzetes-fészkes vetés­hez mindent gyorsan előkészítettünk. Megjavítottunk 14 vetőgépet és kép­zett munkásokat osztottunk be hoz­zájuk. Kolhozunk nagy figyelmet fordít a hibridkukorica vetésterületének nö­velésére. Ismeretes, hogy országunk­ban az utóbbi években nagy termés­hozamú hibridkukoricát tenyésztet­tek ki. A hibridek széleskörű beve­zetése a kolhozokban és szovhozokban lehetővé teszi a kukorica hozamának alapvető emelését mind nálunk, a Krasznodarszkij kerületben, mind egész Ukrajnában és más területeken, ahol termesztik ezt a növényt. Azt, hogy a hibridek termése nagyobb, be­bizonyították a tudományos és kísér­leti intézetek adatai és főleg számos kiváló kolhoz és szovhoz tapasztalata. A hibridkukorica vetése lehetővé teszi a szemtermés csaknem 30 százalékos növekedését a közönséges (nem keresztezett) kukoricafajtával szemben. Erre való tekintettel kol­hoztagjaink nagy gondot fordítanak arra, hogy ez évben az egész vetés­területre kitűnő minőségű, a mi kö­rülményeink között kipróbált hibrid­vetőmagot szerezzenek be. Úgy számítunk, hogy az idén leg­alább 90 000 q szemet és 150 ezer má­zsa silótakarmányt érünk el. A siló többségét csövekkel együtt készítik elő. Az ilyen silótakarmány — amint a gyakorlat igazolja — nagyon haté­kony eszköz a fejős állatok hasznos­ságának növelésére. A kukorica segítségével alapvetően emelni akarjuk a hústermelést. Kö­rülbelül 9000 sertést hizlalunk. Ezt a munkát úgy szervezzük meg, hogy ez évben 100 ha szántóföldre 36 mázsa hús jusson, ebből 31 mázsa sertéshús 100 hektáronként. Így kolhozunk már ez évben teljesíti az 1960-ra kitűzött feladatokat a hústermelésben. Egyik szomszédos kolhoz vezetője nemrég így szólt hozzám: „Előrelátó­an gondoskodtatok. Hiszem, hogy a kukorica teljesen biztosítja az állatok takarmányát. De hol tesztek szert ólakra?" Bizony ez komoly kérdés. A szarvasmarha és sertésállomány alapvető növeléséhez további istállók, ólak kellenek. Szarvasmarhaistállóink elegendők. De nincsen elég sertés­ólunk. Azonban itt is van megoldás. A példás kolhozok tapasztalatai alap­ján felhagyunk a drága sertésólak építésével és áttérünk az olcsóbb, könnyebb típusokra. A mi körülmé­nyeink között ezekben a sertésólakban télen is eredményesen lehet hizlalni. Az állattenyésztési termelés mun­kájában a példás dolgozók tapaszta­lataira támaszkodunk. A voronyezsi terület mezőgazdasági munkásai vol­tak kezdeményezői annak a hazafias felhívásnak, amely 1956-ban a hús-, tej- és más termék alapvető növelé­sének versenyére szólított fel. Ezt a felhívást kolhozunk dolgozói egyönte­tűen támogatták, mert hozzásegít né­pűnk életszükségleteinek és a köny­nyüipar nyersanyag-biztosítása nagy feladatának megoldásához. A széleskörű versenymozgalom, amely új erőt önt belénk és további belső lehetőségekre serkent, bevált út a kolhozgazdaságban az újabb si­kerek eléréséhez. Hangsúlyozni kell, hogy a kubányi kolhozok megtanulták a nagy kukori­catermés elérését. De a betakarítás nem mindig kielégítő. A mezőgazda­sági gépipar dolgozóival szemben na­gyok az igényeink. A kukoricát mind­eddig a KU-2-es kombájnnal takarí­tottuk be. Hogy ez a gép nem felel meg a modern követelményeknek, megállapítható abból is, hogy egy-egy műszak alatt mindössze 2,5 hektáron képes elvégezni a munkát. Hány ilyen kombájnra lenne szükség a betaka­rításhoz csak a mi kolhozunkban? De ez még nem minden. A KU-2-s kombájn nem valami tartós. A gaz­dag termés-betakarításnál gyakran el­romlik. Emellett nagy veszteséggel jár vele a munka. Tavaly ezért kénytele­nek voltunk mindenfélét megpróbálni, aminek következtében a betakarítás egészen novemberig elhúzódott. A kukorica alapvető terjesztésével nagy teljesítőképességű, erős kombáj­nokat kell szerkeszteni. A kukoricá­nak az az előnye, hogy betakarításá­nál nem számít a harmat. Ezért éj­szaka is begyűjthető. A kukoricakom­bájnok szerkesztőinek erre a jelen­tős körülményre is gondolniok kell, mért megrövidíti a begyűjtést. A kolhoztagoknak és gépesítőknek minden gondolata és törekvése arra irányuljon, hogy elősegítsék a párt XX. kongresszusának a földművelés elé tűzött feladatok teljesítését. A gabonatermelés növekedésének és a kolhozgazdálkodás minden ágazatának fontos tartaléka a kukorica. Kolho­zunk növeli vetésterületét, emeli ho­zamát és ezzel az állattenyésztés pro­duktivitását. Kolhozunk 20 millió ru­bel bevételre számít. Ilyenek terveink a közeljövőre. Nem kétséges, hogy sikerrel valóra váltjuk őket. Ebben szilárdan hisznek kolhoz­tagjaink, gépesítőink és a földművelés szakemberei. Egész energiájukkal és áldozatkészségükkel erre törekszenek. (Megjelent a moszvkai Pravdában.) * Baráti tapasztalatcsere * Nagy megtiszteltetés érte a Losonci Állami Gazdaság dclgo-: zóit. Május 20-tól 26-ig a Magyar Népköztársaságban voltak. A Biri-; tói Állami Gazdaság dolgozói látták őket vendégül. Megtekintették a növénytermelést, az új munkamódszerek alkalma­zását. A mi gazdaságunk dolgozói sokat tanultak ott. A biritói gazda-: ságban szarvasmarhákat hizlalnak,kizárólag kivitelre. A hizlalásban igeit szép eredményeket érnek el. A súlygyarapodás naponta 1,17 kg darabonként. Az anyasertésektől 11,6 malacot választanak el 18 kg-, os átlagsúlyban. A sertéshizla&sban is szép eredményeket érnek el. Megtekintették dolgozóink a Kanacs és Juhépusztai birtokot is, ahol törzskönyvezett szarvasmarhát tenyésztenek. Juhé-pusztán 4200 lite-, res fejéshozamot érnek el és 1960-ig 5000 literre emelik a fejéshoza-. mot. E gazdaságban dolgozóink megtekintették azt a tehenet is, amely 5200 liter tejet ad 4 százalékos zsírtartalommal. Nagy benyomást tett dolgozóinkra az alsótekeresi gazdaság gyü­mölcsészeti és szőlészeti iskolája és a badacsonyi birtok a Balaton partján. Küldöttségünk tagjai megtekintették a nagykiterjedésű szőlő-, ket és a gépesítést a szőlőkben. E vendég>ctás alí<a máva szocialista versenyt kötöttünk a magyarországi Biritói Állami Gazdasággal, amelyet negyedévenként értékelünk ki. Búcsúzáskor egyben meghívtuk hazánkba vendégekül a Biritói Álla­mi Gazdaság dolgozóit. Stanislav Tureček, a Losonci Állami Gazdaság igazgatója. A verseny eredményei A téli hónapokban kötelezettséget vállaltak egyes termékek túlteljesíté­sére. E vállalásukat jól teljesítik s ez ideig terven felül 40 ezer liter te­jet és 1393 kiló marhahúst adtak be. A tavaszi munkálatok idején még tyúkfarmot is építettek 500 baromfi részére. Sípos Magda, Besztercebánya A többért, jobbért A Malinovoi EFSZ tagjai május 26-án taggyűlést tartottak a második ötéves terv irányelvtervezetének reá­juk vonatkozó részéről. A vitában főleg az etetők szólaltak fel. Bírálták, hogy az őszi eleségek vetése miért nem többféle, kevert, miért csak rozsos, amely kevesebb tápanyagot tartalmaz. Machán Béla, Malinovo A kalondai szövetkezet felhívásá­ra a besztercebányai kerület több szövetkezete kidolgozta saját munka­verseny-tervét. A tavaszi munkák értékelésében a horná mičinai EFSZ került az első helyre. Három munkacsoportot alakí­tottak s a kedvezőtlen időjárás elle­nére is jól végezték munkájukat. Nagy súlyt helyeztek a rétek rend­behozására: 200 ha rétet és legelőt megszórtak műtrágyával, 12 hektár gyengehozamú rétet felszántottak, 160 hektár rétet és legelőt kitisztí­tottak, 70 hektárt mésszel szórtak meg. Hogy biztosítsák a gazdagabb termést, 56 hektár őszivetést műtrá­gyával megjavítottak. A silótakar­mányrói sem feledkeztek meg s 38 hektáron silótakarmányt vetettek, melynek kétharmadát silózásra hasz­nálják fel. Megjavult a munka A NAGYKAPOSI SZÖVETKEZETBEN A nagykaposi szövetkezet is a fel­lendülés útjára lépett. Az idei ered­mények ékesen beszélnek erről, s világosan bizonyítják, hogy ha jó a munkaszervezés, ha megvan a veze­tőség és a tagok állandó kapcsolata, akkor jól megy a munka és gazdag a termés. A nagykaposi EFSZ május végével eleget tett 100 százalékra a tejbeadásnak s június 1-től naponta mintegy 1000 liter tejet adnak el a szabadpiacon. A szövetkezetben ma már nem fordul elő, hogy a növények megmu­veletienül maradnak. Minden munkát idejében elvégeznek s a tagság igazi példaképe az egyénileg gazdálkodók­nak, akik a szép eredmények láttán elismerik a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. A jó munkakedv főként az érdemszerinti jutalmazásnak köszön­hető, melyet ebben az évben minden termelési ágban bevezettek. Ma már a nagykaposi szövetkezetben a Stei­man-bódék nem állnak üresen, meg­kezdték a borjak mesterséges neve­lését. Ezelőtt egy héttel bevezették a Surikov gyorshizlalási módszert a sertéstenyésztésben. A haladó mód­szereket a növénytermesztésben is alkalmazzák. A cukorrépánál 6 hek­táron prosenicei módszert alkalmaz­nak. A fellendülés mellett azonban még mindig van egy fájó pont, és pedig a szakkáderek nevelése. Nagyon fon­tos volna, ha a nagykaposi szövet­kezet nagyobb súlyt helyezne szak­káderek nevelésére. A szövetkezeti tagság felajánlást tett, hogy a még szövetkezeten ' kívül levőket is megnyerik a közös gazdál­kodás gondolatának. -ki­ír* Traktoros lesz belőlem..." E gyik tavaszi reg­gel, amikor a nap még fösvényen szórta sugarait a föld­re, véletlenül találkoz­tam Rudolf Kudlo CSISZ-taggal, aki nem­régen hagyta el az is­kola padjait és barát­jával, Domino Halab­rinnal a párt- és a kormány felhívására a határvidékre ment. Kí­váncsi voltam, hogy otthonától távol, hogy érzi magát, elégedett-e új életével, és hogy meddig akar ottjnarad­ni. A feketehajú, állan­dóan mosolygó fiú élet­kedvtől duzzadón be­szélni kezdett: — Amikor a határ­vidékre mentem, a töb­bi brigádoshoz hason­lóan 600 korona érté­kű ingyen felszerelést kaptam. Így el voltam látva téli kabáttal, munkazubbonnyal, ba­kancsokkal, munkakö­pennyel, sállal, kesz­tyűvel, sapkával, szóval mindennel, amire szük­ségem volt feladatom teljesítéséhez. Engem legjobban a traktoros szakma érdekelt — szerettem volna trak­toros lenni. Alig érkez­tünk meg rendeltetési helyünkre, a traktoro­sokhoz kértem magam. A žateci járásban lévő gép- éd traktorállomás egyik brigádjába osztottak be. Ott vagyok ma is. Két hó­nap múlva már valóra vált álmom. Nemsokára kitanult traktoros lesz 'jelőlem, — mondja örömmel a jövő trak­torosa. Mivel láttam, hogy a fiú jó színben van, megkérdeztem, mi a helyzet a határvidéken élelmezés dolgában. — A koszt kitűnő, — volt a válasz — a reg­gelin kívül bőséges tíz­órait is kapunk. Ebé­delni az étterembe já­runk. ahol ebéd után nyomban megkapjuk az uzsonnát is. Munka után kitűnő vacsora vár ránk, úgyhogy senki sem panaszkodhat az ellátásra. És mind­ezért — napi ötszöri étkezésért csupán 5 koronát Űzetünk. Ha­vonta ezer koronát, sőt többet is keresünk. Aki szeret dolgozni, az szé­pen kereshet Ogy igyekszem, hogy minél többet keressek, mivel karácsonyra Jáwa 250­es motorkerékpárt aka­rok vásárolni. Nemré­gen vettem egy Earo­rit kerékpárt 1200 ko­ronáért és egy sport­kabátot 240 koronáért. Közben örömtől su­gárzik a szeme. Hiszen minden fiatal fiú sze­retné megismerni szép hazánkat, és közben munkája jutalmakép­pen Favorit vagy Jáuia kerékpárt is szívesen venne. aa ivei Rudolf Kud­'"> lo fiatal CSISZ­tagnak tetszik a halár-, vidéken, elhatározta, hogy az egyéves bri­gádmunkát megtoldja két évvel. Ezenkívül mint öntudatos CSISZ­tag, vállalta, hogy tiyá­ron Bratislavában két barátját ráveszi, men­jenek vele a határvi­dékre. Ebből láthatjuk, mi mindenre képes if­júságunk' S. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom