Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-07 / 158. szám, csütörtök

Folytatódnak a szovjet-jugoszláv hivatalos tárgyalások N. A. Bulganyin ebédet adott Joszip Broz-Tito jugoszláv elnök tiszteletére Moszkva, június 5. (TASZSZ). — Amint már tegnapi I ebédet adott Joszip Broz-Titonak, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság elnökének tiszteletére. Áz ebéd rendkívül szívélyes légkörben folyt le, N. A. Bulganyin és Tito elvtárs pohárköszöntőt mondottak Hl 13 fíÁNYIN - Testvérnépeink elégedettek lehetnek PMLUMmill . az országai n|< között kialakult jó viszonnyal számunkban jelentettük, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Nagy Kreml Palotában Kedves elnök elvtárs! Kedves elvtársak! Közös érzéseinket fejezem ki, ha azt mondom: igen örülök, hogy ön és harcostársai itt vannak velünk egy ba­ráti körben. A szovjet kormány nevében szívből köszöntöm önt, Tito elvtárs, nejét, Jovanka Broz Tito elvtársnöt, önöket Kardelj és Popovics elvtárs és fele­ségüket és összes barátainkat, akik önökkel együtt ideérkeztek. Egy éve múlt, hogy mi — Mikojan, Sepilov elvtárs, én és mások — Hrus­csov elvtárssal együtt kormányunk­rak és az SZKP Központi Bizottsága elnökségének megbízásába önöknél jártunk Belgrádban. Mindig mély meg­elégedéssel emlékszünk vissza talál­kozásainkra és megbeszéléseinkre. Mindig hálásan idézzük emlékezetünk­be azt a vendégszeretetet és figyel­met, amelyben ön és kollegái jugo­szláviai tartózkodásunk alkalmával ré­szesítettek bennünket. Szívből kívánjuk ma, hogy jól és hasznosan töltsék idejüket szovjet földünkön. És mindent megteszünk, hogy úgy érezzék magukat körünkben, mint jó barátok között. Az önök moszkvai tartózkodásá­nak első napjai már bebizonyítot­ták, hogy a szovjet emberek nagy szeretettel viseltetnek Jugoszlávia népei iránt. Testvéreknek, harco­társaknak, fegyvertársaknak tekint­jük őket a kommunizmusért, az emberiség legragyogóbb jövőjéért folyó harcban. Az. hogy ön hozzánk érkezett, ked­ves Tito elvtárs, nagy esemény a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság baráti viszonyában. Az elmúlt esztendőben önöknél tett látogatásunk alkalmával történt ta­lálkozások és megbeszélések eredmé­nyeként helyreállott szocialista álla­maink, népeink hagyományos testvéri barátsága. Népeinknek sok közös cél­ja és feladata van. Belgrádban nyilatkozatot írtunk alá amelyben meghatároztuk a szovjet— jugoszláv kapcsolatok továbbfejlesz­tésének útjait. Ebben a nagyszerű do­kumentumban kifejtettük azokat az igen fontos elveket, amelyekre tá­maszkodva a két ország kormányai most kapcsolataikat fejlesztik. Ebben a dokumentumban kifejtettük a Szov­jetuniónak és a szocialista Jugoszlá­viának a legfontosabb nemzetközi kérdésekre vonatkozó álláspontját is és> megszabtuk a két ország kőnket feladatait a további együtt műkő" ben. Most már a leghatározottabban ki­jelenthetjük, hogy azokat az intéz­kedéseket, amelyeket ebben a nyilat­kozatban megjelöltünk, közös erőfe­szítésekkel sikeresen megvalósítottuk. Kapcsolataink jelentékenyen fejlőd­tek és megerősödtek. Jó alapja ez a politikai együttműködés, a gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok továbbfejlesztésének. Testvérnépeinknek most minden alapjuk megvan arra, hogy mélysé­gesen meg legyenek elégedve a két ország között kialakult jó viszony­nyal. Ez feltétlenül megfelel a szov­jet és a jugoszláv nép érdekeinek. Emellett nem túlzás, ha azt mon­való mostani viszonyunt: teljesen a nagy lenini elvekből indul ki. Ezek az elvek: a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, ezen államok szuverenitásának és területi épségé­nek tiszteletben tartása. Fontos rámutatni, hogy Jugoszlávia álláspontja sok nemzetközi problémát illetően megegyezik a Szovjetunióval. Minden alapunk megvan arra, hogy úgy véljük: az álláspontok megegyezése lehetővé teszi, hogy még jobban kiterjesszük együtt­működésünket nemzetközi téren. Ez pedig feltétlenül elő fogja se­gíteni a békének és népeink biz­tonságának megszilárdítását. A szovjet-jugoszláv nyilatkozat alá­írása óta eltelt esztendő a történelmi jelentőségű változások és nagyszerű tettek éveként került be országaink történetébe. Viszonyunkban az a legfontosabb és legértékesebb, hogy nyíltan meg­mondhatjuk egymásnak azt, amit gondolunk, mert tudjuk, hogy helye­sen értelmezzük, mint jó és igaz ba­rátok. Minthogy ez pedig így van, meg lehetünk győződve arról, hogy barátságunk és együttműködésünk ezután is növekedni és virágozni fog a kölcsönös megértés és biza­lom szilárd alapján, a lenini elvek alapján. Emelem poharamat arra, hogy ba­rátságunk fejlődjék és erősödjék, hogy örök és megbonthatatlan legyen, hogy sohase homályosítsa el semmi sem, hogy szocialista államaink barát­dom, hogy a Szovjetunió és Jugosz- sága boldogságot és jólétet hozzon lávia viszonyának rendezése nemcsak népeinknek. a két ország együttműködése és ba­rátságának helyreállítása szempont­jából nagy jelentőségű, hanem jelen­tékeny befolyást gyakorol az egész nemzetközi életre is. Jugoszláviával A barátságra! Tito elvtársnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének egészségére! A barátra, a leninistára, harcos elvtársunkra! Ked­ves barátaink egészségére! T! TO • Béketörekvésünk és ragaszkodásunk a marxi-lenini . eszmékhez lehetővé teszi barátságunk elmélyítését Kedves miniszterelnök elvtárs, kedves elvtársak! Ojbó! hangsúlyozni kívánom, milyen őszintén hálásak elvtársaim és há­lás vagyok én is azért a melegségért és szívélyességért, amelyben a baráti szovjet országban részesültünk. Akár vezető személyekkel, akár a nép széles rétegeivel találkoztunk, a bcrátság és a figyelem egyforma kifejezésével "ogadtak bennünket. Ez a néhány nap, amelyet eddig országukban töltöttünk, lehetővé tet­te számunkra, hogy megismerkedjünk a Szovjetunió népeinek a termelő­erők fejlesztése és a jólét fokozása terén elért kimagasló eredményeivel. A mintaszerűen megművelt földek, a beláthatatlan arányú építkezések, Moszkva új örömteli arculata, a ki­tűnően megszervezett hatalmas me­zőgazdasági kiállítás, az állandó ipari kiállítás csarnokaival és tudományos bemutatóival — mindez csupán egy része az önök munkájának, amelynek eredményeit csak itt-tartózkodásunk gazdag p.ogramja keretében ismer­hetjük meg közvetlenül. De már, az eddig látottak is mély benyomást gyakoroltak reánk. Mindez a szovjet emberek és a szovjet kormány alkotó és gyümölcsöző erőfeszítéseiről ta­núskodik, amelyek az új intézkedé­sekben és a hatodik ötéves terv nyo­mán megnyíló távlatokban jutnak ki­fejezésre. Ezek a benyomásaink teljesebb tartalmat adnak annak az elisme­résnek, amellyel Jugoszlávia népei a Szovjetunió népének és kormá­nyának a népek közötti új viszo­nyok megteremtésére irányuló tö­rekvéseit követik. Vitathatatlan, hogy a szovjet kor­mánynak az utóbbi években tett kez­deményezései lényegesen előmozdí­tották a nemzetközi feszültség eny­hülését. Nagy jelentőségű volt ebben a vonatkozásban az egyes országok felelős vezetőinek felújított szemé­lyes érintkezése, és a a magam részéről teljes mértékben osztom önöknek azt a véleményét, hogy az a személyes érintkezés és közvetlen véleménycsere, amely a Szovjetunió kormányküldöttségének országunkban tett látogatásakor jött létre, gyümölcsöző hatással volt a mi kapcsolatainkra. A Szovjetuniónak az a törekvése, hogy tárgyalások és megállapodások útján döntsék el a vitás kérdéseket, hogy minden ország együttműködjék, tekintet nélkül a meglevő társadalmi, gazdasági és politikai különbségekre — lényeges része annak a mind ki­fejezettebben jelentkező irányzatnak, i hogy új alapra helyezzék a nem­' zetközi kapcsolatokat. Mindez már előmozdította és még inkább elő fog­ja mozdítani a népek közvetlen és általános érintkezését a kapcsolatok minden területén, ki fogja küszöbölni azt a bizalmatlanságot, amely a múlt következményeképpen még mindig megvan. Az ilyen fejlődés még, erő­sebben előtérbe helyezi a már meg­érlelődött problémák megoldásnak szükségességét. Nagy jelentőségé eb­ből a szempontból azoknak az aka­dályoknak leküzdése, amelyek még mindig gátolják a szabad árucserét, a szélesebb alapokon nyugvó együtt­működést Európában. Szeretném en­nek kapcsán megemlíteni a leszere­lés problémáját, mint azon problémák egyikét, amelyek sürgős megoldásra várnak. Jugoszlávia népei üdvözölték a Szovjetunió kormányának a fegy­veres erők csökkentéséről hozott legutóbbi határozatát, azt tartják ugyanis, hogy ez a határozat elő­mozdítja a nemzetközi bizalc^n erő­södését és ezzel egyebek között lehetőséget nyújt az egyetemes le­szerelés kérdésének megoldására az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében. Szeretném külön kiemelni," milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak Ju­goszlávia népei annak, hogy a szov­jet kormány kész támogatást és se­gítséget nyújtani a nem eléggé fej­lett országok és az új nemzetek gaz­daságfejlesztési erőfeszítéseihez. Ez a készség a legvilágosabban rámutatott korunk egyik alapkérdésére. A nem­nemzetközi légkörben beállott pozitív változások nyomán jelentkező új sza­kaszában kifejezésre jutott egyfelől az a tény, hogy az egyes országok gazdasági és társadalmi haladásának útjai különbözőek, éppen a különbö­ző fejlettségi foknál és az illető or­szágok különböző fejlődési feltételei­nél fogva, másfelől pedig az a tény, hogy általános haladást és az elté­rések enyhítését csakis a nemzetközi szolidaritás és együttműködés teljes fejlesztése útján lehet megvalósítani. Ilyen körülmények között hatékonyab­ban lehet majd az ENSZ keretében fejleszteni és összehangolni a nem­zetközi gazdasági segítésre és együtt­működésre irányuló kísérleteket. Jugoszlávia népei ezért teljes meg­értéssel és rokonszenvvel figyelik az önök kormányának törekvéseit, amely igyekszik felkutatni nemzet­közi vonatkozásban a vitás kérdések közös békés megoldását és ezzel megszilárdítani a békét. A békére és a nemzetközi együtt­működésre irányuló e törekvések azonossága, valamint a Marx, Engels és Lenin eszméihez való ragaszko­dás lehetőséget nyújt országaink sok­oldalú együttműködésének és barát­ságának további elmélyítéséhez. Szi­lárd meggyőződésem, hogy országaink sokoldalú együttműködése hasznára válik népeinknek, lehetővé teszi a vélemények és a tapasztalatok ki­cserélését, ami nagy hasznot jelent­het a szocializmus fejlődésére. Emelem poharam Bulganyin elvtárs és a többi vezető szovjet elvtárs egészségére, a Szovjetunió és Ju­goszlávia barátságának továbbfejlő­désére népeink és a világ békéje ja­vára. Tito elvtárs a moszkvai autógyárban Moszkva, június 5. (ČTK) — Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke június 5-én a Moszkvai Autógyárba látogatott. Az üzem igazgatóságának épülete előtt a vendégeket ezrekre menő tömeg üdvrivalgással fogadta. A. E. Krylov, az üzem igazgatója a jugoszláv elnököt és kíséretét dol­gozószobájába vezette. Itt tájékoztatta azokról a változásokról, amelyek az üzemben 1946 óta végbementek, amikor is Tito elnök utoljára járt ott. k Az üzem igazgatója ezután megkérdezte az elnököt, mit óhajt megte­kinteni. „Fémmunkás vagyok — mondotta Joszip Broz Tito — és gyorsan tu­dok tájékozódni az önök bonyolult termelésében. Szeretném megnézni a hidegsajtolást. Ez nagyon érdekel." A jugoszláv vendégek ezután az üzem igazgatójának és N. I. Sztrohin automobilipari miniszternek kíséretében számos üzemrészleget megtekin­tettek. Tito elnök beszélgetett a munkásokkal és nagyon figyelmesen meg­tekintette az új „Zis — 127" autóbuszt, amely városok közötti utasforga­lom céljaira készült. A jugoszláv vendégek továbbá megtekintették az automobilmotorok szerelését, a fó futószalagot, és az üzem több más osz­tályát. Éppen ez idő tájt ért véget a reggeli műszak. A munkások, hivatalnokok, mérnökök és technikusok ezrei megtöltötték az autóbusz- és motorgyártó­üzemrészleg és a préselőüzem közötti óriási udvart. Az egyes épületek között transzparenseket függesztettek ki a következő feliratokkal: „Forró üdvözletünk Tito elvtársnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöké­nek!" „Éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek megbonthatatlan barátsága és együttműködése!" Az üzem dolgozóinak gyűlését A. I. Fapejev, az üzemi pártbizottság tit­kára nyitotta meg. Elsőnek egy öreg munkás, a köszörülőműhely dolgozó­ja szólalt fel. Többek között a követ­kezőket mondotta: „Mi munkások örömmel üdvözöljük hazánkban Jugoszlávia vezető ténye­zőit. Jól tudjuk, hogy Tito elnök elv­társ országunkba érkezése nagy jelen­tőségű nemcsak Jugoszlávia és a Szovjetunió szempontjából, hanem nagymértékben hozzájárul az egész viláo békéjének megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A gyűlés végén Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke mondott beszédet. Tito elvtárs beszéde „Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy Jugoszlávia kormányküldöttségének, országunk dolgozóinak és elsősorban a jugoszláv munkások nevében üdvözöljem önö­ket. Az önök kormányának meghívására jöttünk a Szovjetunióba, miután Bul­ganyin, Hruscsov és Mikojan elvtár­sak Belgrádba látogattak, miután kö­zösen megbeszéltük dolgainkat, meg­egyezésre és arra a következtetésre jutottunk, hogy semmisem akadályoz­za barátságunkat és együttműködé­sünket. Egy év telt el azóta s mi ez­alatt az idő alatt nagy haladást tet­tünk együttműködésünkben. Jugo­szlávia és a Szovjetunió népei meg­győződtek arról, hogy nem volt kö­zöttük semmi olyan, ami elválaszthat­ná őket, és ami mégis súrlódást oko­zott, az már a múlté. Most a jövőre kell gondolnunk, népeink jövőjére és elhatároztuk, hogy a barátság és az együttmű­ködés, az egyetemes béke megszi­lárdításáért vívott közös harc, a jobb élet építésében nyújtott köl­csönös segítség útján fogunk ha­ladni. Egy elvtárs itt azt mondotta, hogy Jugoszláviában járt. Lényegében nincs mit hozzátennem ahhoz, amit mon­dott. Valóban a véres felszabadító háború, a fasiszta hódítók .nyomán maradt temérdek pusztulás után Ju­goszlávia népei nagyon gyorsan ha­ladnak előre országuk felépítésében és iparosításában, annak az ország­nak újjáépítésében, mely elmaradott agrárország volt s lakosságának élet­színvonala nagyon alacsony fokon ál­lott. Most, amikor itt vagyunk önök kö­zött, meggyőződhetünk arról, mily nagy lépést tettek azóta, hogy utol­jára 1946-ban itt jártunk. Láttuk a pompásan megművelt föl­deket, láttuk az új gyárakat, óriási üzemeket, mint ezt az üzemet iá, amiben jelenleg vagyunk. Megfi­gyeltünk még egy dolgot, amit nem lehet lebecsülni: A Szovjetunió pol­gárainak arcán most mosoly ül, szemük bátran tekint a jövőbe. Emelt fővel, egyenesen járnak, jól vannak öltözve és jól tápláltak. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy mun­kájukat befektették a szocializmus felépítésébe jobb jövőjük érdeké­ben. Drága munkás elvtársak! Meg kell, hogy mondjam, hogy Jugoszlá­via dolgozói a legjobb és leghűsé­gesebb barátaik. Biztosítom önöket, hogy Jugoszláviába való visszatér­tünk után elmondjuk, hogy Jugo­szlávia népeinek a Szovjetunió né­pei a legjobb barátai. A szocializmus és a kommunizmus felépítésében végzett nagy munká­jukban sok sikert kívánok önöknek a jövőbén is és e helyről kiáltom vi­lággá; „Éljen, a nagy szovjet nép! Éljen a Szovjetunió! Éljen a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság népeinek barátsága!" A gyűlés részvevői Tito elnök be­szédét viharos tapssal fogadták és szüntelenül éltettik a megbonthatat­lan szovjet-jugoszláv barátságot. -REMÉNYTELJES TEKINTETTEL NÉZÜNK A JÖVŐBE Tito elnök moszkvai tartózkodásának első napjai Már negyedik napja látja vendégül a Szovjetunió J. Broz-Tito elvtársat, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét éy a többi jugoszláv vezetőt. Mbszkvában már megkezdődtek a két kormányküldöttség képviselőinek tár­gyalásai. Természetesen egyelőre még nem beszélhetünk konkrét eredmé­nyekről.- Mindazok a közlemények, amelyeket eddig kiadtak, a beszédek és pohárköszöntők, amelyek különféle alkalmakkor elhangzottak, teljes egy­értelműséggel egy dologról beszélnek: A szívélyes, meleg és baráti légkör­ről, a kölcsönös megértés teljességé­ről. Egy következtetést már most teljes biztonsággal, csalhatatlanul le­vonhatunk. Azt a tényt, hogy a szí­vélyesség és a meleg érzések, me­lyekkel Tito elnököt és Jugoszlávia többi képviselőit a Szovjetunióban fogadták, minden várakozást felül­múltak és Moszkva kevés alkalommal látott ily hatalmas testvéri és baráti manifesztációt, mint most. Ezek a tények, melyekről saját szemükkel és fülükkel győződhettek meg a nyugati hírügynökségek és a sajtó tudósítói, a legtalálóbb választ adják mindazoknak Nyugaton, akik a jugoszláv küldöttség szovjetuniói út­jára, mint valami kényes politikai ..pikantériára'' tekintettek rosszaka­ratú szemüvegükön keresztül és eb­ben a látogatásban bizonyos fokig szenzációs eseményt láttak, azt várva, hogy a múltbeli elkülönülés valamiképpen visszatükröződik majd a személyes találkozók légkörében, bizonyos nyomottságot, tartózkodást, hidegséget okoz. Mindazok, akik ilyesmit vártak, ter­mészetesen kellemetlenül csalódnak. Ezzel szemben viszont örülnek az emberek százmilliói, akik a jugoszláv küldöttség látogatásában, a két fél tárgyalásaiban joggal látnak hatalmas hozzájárulást a szovjet-jugoszláv kapcsolatok megszilárdításához és el­mélyítéséhez, hatalmas nyereséget a világbéke megszilárdulása szempont­jából. A politikailag egészségesen gondolkozó emberek e százmillióinak a forró baráti és nyílt légkör egyál­talán nem érthetetlen. Egészen természetes v és a legna­gyobb mértékben előnyös az a tény, hogy ma, amikor teljesen szilárdak valamennyi téren a kapcsolatok, s ezenfelül szüntelenül mélyül a két nép testvérisége és együttműködése, a Szovjetunió és Jugoszlávia képvi­selői figyelmüket teljes mértékben a jelenre és a* jövőre irányítják, ami kétségtelenül további haladást rejt méhében. Világosan és meggyőzően fejezte ki ezt Tito elvtárs a Moszkvai Autógyárban mondott beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy mindaz, ami a két országot elválasztotta, mö­göttünk van már, és most a jövőre kell gondolni, a béke javára történő barátság és együttműködés fejleszté­sére. A Szovjetunió és Jugoszlávia kép­viselőinek tárgyalásai tovább folynak. A küldöttséget kísérő jugoszláv új­ságírók azt mondják, minden felté­tele megvan annak, hogy nagyfon­tosságú eredményeket érjenek el, nemcsak a politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatok terén, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti együttműködésben is. Emil Šíp. 0 J szö 1956. június 2. W

Next

/
Oldalképek
Tartalom