Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-07 / 158. szám, csütörtök

MINDEN ATTÓL FOGG, hogyan dolgozik és vezet a párt Nehéz léptű, meglett férfiak, fürge járású fiatalok igyekeznek befelé a ligetfalusi Kovosmalt kapuján, „Česť práci", „Guten Morgen", „Szabadság" hallatszik jobbról is, balról is. így köszöntik egymást az üzem dolgozói. Amikor odakalauzolnak Gábriel Pet­kóhoz, az üzemi pártszervezet elnöké­hez, felismerem benne azt a vitafel­szólalót, aki az év elején a körzeti és városi pártkonferencián az üzemi pártszervezet munkájáról és a terme­lésben felmerült nehézségekről be­szélt. De az imént a dolgozókkal valő beszélgetésünk során megtudtuk, hogy azóta sok változás történt az üzemben. A selejtet például 20 szá­zalékról 0,4 százalékra csökkentették, a tervet egyenletesen teljesítik és az önköltséget sem lépik túl. A szerszámkészítő műhelyben a za­katoló gépek mellett dolgozók között Peťko elvtárs olyan mint az öreg fa a fiatal hajtások mellett. Nagy szak­tudást igénylő munkákon dolgozik, s mindig selejt nélkül. Nem könnyű a feladata, mert jóformán mindennap más és más alkatrészt kell készítenie. Hol egyszerűbbet, hol bonyolultabbat. Eredményeinek legfőbb magyarázata, hogy következetesen betartja a tech­nológiai előírást. — Valahányszor körülnézek a mi hatalmas műhelyünkben, a jókedvű, nagyrészt fiatal dolgozókat látva, fel­tűnik előttem a múlt. Eszembe jut­nak azok az évek, amikor mestersé­gemet tanultam a podbrezovai vas­gyárban. Amikor az gorombáskodha­tott a fiatal munkásokkal, akiknek éppen eszébe jutott — mondja Peťko elvtárs. Talán éppen ezért örül annak, hogy foglalkozhat munkatársaival, kü­lönösen a fiatalokkal. Tanítja őket po­litikai ismeretekre, a munka fogásaira, beszél nekik arról, milyen fontos az anyaggal való takarékoskodás. Meg­magyarázza nekik, hogy a még fel­használható hulladék eldobása annyit jelent, mintha a kenyerét dobná el, amelyben sok munka, fáradság tes­tesült meg. Megkérdeztük Peťko elvtársat, ho­gyan valósítják meg gyakorlatban a termelés pártellenőrzését, amely a pártmunkának nagyon fontos része — s minden bizonnyal erről is szó lesz majd a küszöbön álló országos párt­knnferencián. — Talán leghelyesebb, ha egy-két példával igyekszem ezt szemléltetni. Különösen az évzáró taggyűlés után a pártszervezet bizottsága szoros kap­csolatot tart fenn az üzem igazga­tójával és az összes műszaki veze­tőkkel. Rendszeresen részt veszünk a műszaki értekezleteken, amelyeken értesülünk a feladatokról és a ter­melésben felmerülő nehézségekről. A pártbizottság a legfontosabbakat meg­tárgyalja és kijelöli a pártcsoportok számára a teendőket. Természetes ezek teljesítését rendszeresen ellen­őrzi. — így foglalta össze röviden azt, aminek segítségével minden egyes párttagot bevontak a hibák elleni harcba. Az eredmények, mint ahogy előbb említettük, nem maradtak el. Peťko elvtárs fáradhatatlan, türelmes nevelő munkájával nemcsak nagyobb eredmények elérésére ösztönzi az üzem dolgozóit, hanem növeli a sze­retetet, bizalmat pártunk iránt. Ki­küldését a CSKP országos konferen­ciájára nagy megtiszteltetésnek te­kinti. Kétségtelen, hogy meg is ér­demli. Kenyere javát már megette, h;szen közelebb van már a hatvana­dik évéhez, mint az ötvenhez, de épp olyan fiatalos lendülettel harcol most is a nép jobb és szebb életéért, a szocializmus felépítéséért, mint 35 év­vel ezelőtt a Garam völgyében a sza­badság és a haladás elnyomói ellen. — Azt várom az országos konfe­renciától, hogy rámutasson a párt­munkában felmerült hibákra, hogy ezekből tanuljunk. Azt várom a kon­ferenciától, hogy kidolgozza az élet­színvonal emelésének új feladatait, megmutassa, hogyan kell valóban még eredményesebben dolgozni, mert min­den attól függ, hogyan dolgozik és ve­zet a párt — mondja beszélgetésünk végén Peťko elvtárs. (e.) A Megbízottak Testületének ülése A Megbízottak Testülete június 6­án Rudolf Strechaj elnök vezetése alatt rendes ülést tartott. A Megbí­zottak Testülete megvitatta Michal Chudíknak, a Megbízottak Testülete első alelnökének és földművelésügyi megbízottnak az EFSZ-ek 1955. évi gazdálkodása eredményeiről szóló be­számolóját. Az egységes földmüvesszövetkezetek gazdálkodásában a múlt év folyamán további javulás állott be. A szövetke­zeti tag ok a növény és állattenyésztési termelésben általában jobb eredmé­nyeket értek el, mint 1954-ben. A termelés javulásával növekedtek az EFSZ-ek bevételei is s az 1954. évhez viszonyítva 1955-ben 25 százalékos emelkedést mutattak ki. A szövetke­zeti tagok az oszthatatlan alapba annyit helyeztek, mint amennyit a megelőző négy év során együttvéve. 1955-ben 1073 olyan EFSZ volt, ame­lyek az oszthatatlan alaphoz a bevé­telek több mint 7 százalékával járul­tak hozzá. A munkaegységekre az EFSZ-ek 100 millió koronával fizettek ki többet, mint 1954-ben. Az elért javulás mellett azonban az EFSZ-ek gazdálkodásában tovább­ra is mutatkoznak fogyatékosságok. A hiányosságok kiküszöbölésére a Meg­bízottak Testülete határozatokat foga­dott el és egyben hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok és a nemzeti bizottsá­gok a lehető legnagyobb figyelmet szenteljék és konkrét segítséget nyújt­sanak az újonnan szervezett vagy gyengébben gazdálkodó EFSZ-eknek. Ján Marko pénzügyi megbízott a Megbízottak Testülete elé terjesztette az 1956. év első negyedéve állami költ­ségvetésének teljesítéséről szóló be­számolót. A költségvetés bevételi ré­szét 98 százalékra, a kiadási részt 94,7 százalékra teljesítették. A bevételi rész tervének nem tel­jesítését az . élelmiszeripar, a köny­nyűipar és a helyi gazdálkodás vál­lalatai okozták azzal, hogy nem tel­jesítették a forgalmi adó tervét, to­vábbá az Építészeti Megbízotti Hi­vatal építészeti szerelő szervezetei és ipari vállalatai azzal, hogy nem szol­gáltatták be a tervezett nyereséget, valamint a gép- és traktorállomások az elvégzett munkák után járó fizet­ségek késedelmes beszedésével. Az állami költségvetés kiadási ré­sze nem teljesítésének oka abban rej­lik, hogy a beruházási építkezés visz­szamaradt a terv feladatai mögött, va­lamint abban, hogy az adminisztrációs költségek mintegy hatmillió koroná­val csökkentek a múlt év ugyanazon időszakához viszonyítva. A pénzügyi megbízott tájékoztatta a Megbízottak Testületét a nemzeti bizottságok költségvetési kampányá­nak lefolyásáról. 1956 április végéig 3744 tanácskozás folyt le, amelyeken 147 000 polgár vett részt. A költség­vetéseknek a polgárokkal való meg­vitatása a kötelezettségvállalásokra és a hiányosságok kiküszöbölésére irá­nyult a nemzeti bizottságok gazdál­kodásában. Az állami költségvetés eredményei­M nek megjavítása érdekében a Megbí­zottak Testülete megfelelő határoza­tokat hozott. Az 1956—57. iskolai év megkezdé­sének előkészítésére irányuló intézke­déseket valamennyi fokozatú iskolá­ra vonatkozólag Ernest Sýkora iskola­ügyi megbízott terjesztette a Megbí­zottak Testülete elé megvitatásra. Az új iskolaév előkészületeit Csehszlová.­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának azon irányelvei szellemé­ben valósítják meg. amelyek az álta­lános népnevelő iskolák színvonalának emeléséről és továbbfejlesztéséről, valamint azon okmány szellemében, amely a főiskolák színvonalának és fejlesztésének fokozásáról szólnak. A jövő iskolaév kezdetén az általános népnevelési iskolákon 1811 új szak­képzett tanító lép szolgálatba. Az 1956—57-es iskolai évben 4 népisko­lát és 13 nyolcéves iskolát létesíte­nek. Két tizenegyéves iskola alakul, mégpedig Zsellzen és Krupinán. Sámuel Takáč építészeti megbízott tájékoztatta a Megbízottak Testületét a Iipoveci vízierőmű építésének elő­készítő munkálatairól, amely erőmű­vet a kormány 1956. május 12-i ha­tározata szerint lerövidített határidő­ben 1960-ban kell üzembe helyezni. A Megbízottak Testülétének elfoga­dott intézkedéseiből a Žilinai Kerü­leti Nemzeti Bizottságra és a vízierő­mű körzetében levő nemzeti bizott­ságokra nagy feladatok hárulnak az építés szervezeti, kulturális, egész­ségügyi és szociális feltételeinek biz­tosításában. Vendégek Nagymegyeren magyar főiskolások népi mű­vészegyüttese június 3-án Alistálon és Nagymegyeren szerepelt. Nyolchónapi munka kiértékelése ez az első egész estét betöltő program. Sok-sok próba, szervezési probléma húzódik meg mögötte. Most kaptak feleletet e kérdésre: érdemes volt-e dolgozni, kitartani nyolc hónapig, önzetlenül minden külső buzdító ha­tás, munkakedvet fokozó ösztönzés nélkül. Én úgy láttam, az együttes tágjai azt tartják, érdemes volt. És a közönség, amely végignézte és a műsor minden számát lelkes tapssal jutalmazta, szintén azt mondja, meg­érte. Nézzük a programot, mi van ben­ne? Népi táncok, énekkari számok, magánszámok. A program változatos és tarka. Alkalmas arra, hogy a szlo­vákiai magyar kultúrát propagálja, terjessze és ápolja, hogy ízelítőt ad­jon népi kultúránk gazdagságából, hagyományaink nagy-nagy értékeiből. Ami az egyes számok előadásmódját illeti, művészi szempontból már nem ennyire egységesen kielégítő. Vannak gyengén és jól, de vannak egészen kiválóan előadott műsorszámok. Az énekkar legjelentősebb hibájául a helyenkint érezhető bizonytalanság, tétovázás és a szöveg nem egészen tiszta kiejtése róható fel, bár ezek olyan dolgok, amelyek idővel, több nyilvános szereplés után feltétlenül megszűnnek majd. Ennek az előfelté­tele Janda Iván gimnáziumi tanár szakszerű vezetésében meg is van, ehhez már csak az énekkar tagjainak lelkes kitartása és a jó ügy, a népi kultúránk ápolása iránti jóakarat ' szükséges, mely, úgy láttam, szintén megvan, és remélem, továbbra is meg­lesz. Legjobb számuk a Le van a bú­za aratva című népdal Erdős Dezső feldolgozásában, amely melódiájával és szinte kifogástalan formai töké­lyével őszintén magával ragadta a közönséget. tánccsoportnál nagyjából ugyanazokkal a hibákkal ta­lálkoztink. Néhol elégtelen begyakor­lottság, téves lépések, nem t egészen egyöntetű mozdulatok észlelhetők. Szépséghibák ezek, melyeket meg is érthetünk, ha számba vesszük, hogy az együttesnek többször változtak a tanítói, amíg a mostani vezetője, Ta­kács András végre megmaradt és ki­tartó komoly munkával kihozta az együttesből azt, amit ilyen körűimé­2 r i szö 1956 iúnius 7. nyek között lehetett. Nem célunk, hogy a hibákra, gyenge pontokra mentségeket keressünk, meg kell szüntetnünk őket, nem mentegetnünk. Különben is olyan dolgok ezek, me­lyek kulturális életünknek még álta­lános gyengeségei, és felületes ismer­tetésüknek nem sok értelme van. Alapos elemzésünk viszont túlnőne egy ilyen rövid írás terjedelmén, bár sorra kell kerülnie ennek is. A táncegyüttes legjobb száma a Vetélkedő, mely mind színességével, mind pattogó ritmusával méltán el­nyerte a közönség tetszését. A peda­gógiai gimnázium tanulói által elő­adott üveges tánc az est másik jó művészi teljesítménye volt. Határo­zottan kiemelkedő része a program­nak a Csalogató nevű páros tánc, me­lyet Kálmán Olga és Morvái Lajos gimnáziumi tanulók mutattak be. Harmonikus mozdulatok, remek mi­mika, átérzettség jellemzik ezt a tán­cot, mely finomságával és elevensé­gével megérdemelt nagy sikert ara­tott. IÉXIŰSÍ/ mértékben gazdagították a műsort az egyes magánszá­mok. Németh Rozália szavalatai, So­morjai György énekszámai, Karvai Béla hegedőjátéka, Ivanics János har­monikaszólója minčľ-mind kellemes perceket sztrzett a hallgatóknak. A program értékelését ezzel le is zárhatjuk, és akár befejezhetném az ismertetést, ha nem vetődött volna fel egy probléma, melyről mégis ér­demes lesz szólni: z pedig az ilyen kirándulások >\ gazdasági alapja. Alkalmam volt figyelemmel kísérni azt a szá­mítgatást és hajszát a financiális eszközök után, melyek a fellépést megelőzték. Az együttesnek vagyona nincs, az út és egyéb kiadások 2500 koronát tesznek ki. Honnan, miből fedezik ? Lehetőségek mérlegelése, tanácskozások, végre a Csemadok se­gít. Ez rendben van. De az egész helyzet valahogy nem kielégítő és egy kicsit elszomorító. Kultúrát aka­runk adni a népnek, önzetlenül, jó­akaratúlag és előbb pénzt kell fel­hajszolnunk, hogy ezt megtehessük. És ki kell alkudnunk, hogy ennyiért és ennyiért elmehetünk, különben nem tudunk fellépni. Eddig talán nem volt meg az alapja annak, hogy az illetékes szervek komolyan felfigyel­jenek az együttesre és anyagilag tá­mogassák, de most, miután komoly és értékes programja van, a több fi­nyelemnek és támogatásnak is elér­kezett az ideje! Duba Gyula Szakszervezeti küldöttségünk Naay-Sritanniába utazott A dél-walesi bányászok szakszerve­zeti szövetségének meghívására jú­nius 5-én csehszlovák szakszervezeti küldöttség utazott a nagy-britanniai Cardiffba, hogy részt vegyen az ot­tani bányásznapon. A csehszlovák küldöttséget Jirí Svatoňský, a Bányászalkaimazottak Szövetségének központi titkára vezeti. A küldöttség tagjai Jaroslav Miska, az Eduard Urxről elnevezett ostravai bánya igazgatója, a Köztársasági Ér­demrend birtokosa és Ladislav Zižka, a Központi Szakszervezeti Tanács nemzetközi osztályának dolgozója. Hollandia követe átadta megbízólevelét Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek ^Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke június 5-én a prá­gai Várban fogadta dr. Ate Seven­stert, a Holland Királyság rendkívüli követét és meghatalmazott miniszte­rét, aki az elnöknek átadta megbízó­levelét. A követ kíséretében volt Ca­rel G. Verdonck Huffnagel, a követ­ség első titkára. A megbízólevél átadásánál jelen volt V. Dávid külügyminiszter, L. Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, O. Kaisr külügyminiszteri főosztályvezető, B. Chla.i altábornagy, a köztársasági elnök katonai irodá­jának főnöke és dr. J. Fried, a Kül­ügyminisztérium diplomáciai proto­kollfőnökének helyettese. Antonín Zápotocký köztársasági el­nök és dr. Ate Sevenster követ rövid beszédet mondottak. A megbízólevél átadása és a be­szédek elhangzása után köztársasá­gunk elnöke beszélgetést folytatott a követtel, amelyen részt vett V. Dávid külügyminiszter is. ­& ' A csehszlovák kormányküldöttség visszaérkezett Hollandiából A HATÁRVIDÉKRE MENNEK A szlovákiai fiatal fiúk és lányok ezrei határvidékünkön szép eredmé­nyeket érnek el a parlagon heverő földek megművelésében. Ez idén szá­muk újabb brigádmunkásokkal gya­rapodik. Az év elejétől Szlovákiából 2223 fiatal jelentkezett brigádmun­kára a határvidékre. Közülük 1300 már megkezdte a munkát. A további brigádmunkások a legközelebbi na­pokban indulnak határvidékünkre. „Collini bűvészmester * nagyszerű mutatványa Üres üvegekből italok folynak és egyéb szokatlan jelenségek Szerdán délután visszaérkezett Amsterdamból a csehszlovák kor­mányküldöttség, amelyet dr. Franti- šek Kahuda iskolaügyi miniszter ve­zetett. A küldöttség tagjait a ruzyni repülőtéren dr. Gertrudp Sekaninová-*' Čakrtová külügymiinszterhelyettes, Bohumil Mucha, az iskolaügyi minisz­ter első helyettese, Oldŕich -Kaisr, a Külügyminisztérium osztályvezetője és az Iskolaügyi Minisztérium további képviselői fogadták. A fogadtatáson jelen volt C. G. V. Huffnagel, a prá­gai holland követség első titkára is. A büvészmester nevét tu­lajdonképpen nem is volna szükséges belevonni, csak azért ötlött most eszembe ezzel az esettel kapcsolatban, mert évekkel ezelőtt egy dél-szlovákiai városkában bü­vészelőadás után egy jóhu­morú "atyafi fogadott velem, hogy egy üres üveg bő' még száz cseppet kicsepegtet. Erre megittunk egy üveg bort. Társam az üveg nya­kának szélére papírszeletkét helyeizett, megfordította az üveget és bizony a száz cseppet kifolytatta; a foga­dást elvesztettem. De mi ez ahhoz képest, amit Rudolf Stajger (a to­vábbiakban csak Miszter X) művelt. Amit ő cselekedett, az minden várakozást felül­múlt. Az üres üvegekből csakúgy ömlött a sok, de nem csepp — hanem kóroría. Hogyan volt ez lehetséges".' — kérdezhetné a nyájas ol­vasó. Egy kis türelmet ké­rek, mindjárt megmagyará­zom. Azt szokás mondani, hogy a geniiális ötlet magva annak egyszerűségében rej­lik. Mr. X a magánéletben a CSAD-üzem fuvarozója Bra­tislavában; a munkában nem feltűnő jelenség és mégis micsoda fej! A ZDROJ üzle­teibe sört szállított. Valljuk be, kezdetben minden ment a maga útján. Szállította a sört, átvette az üres üvege­ket a ZDROJ-ok vezetőitől. Később azonban a rendes üvegeken kívül bevezet im­magináris, vagyis földöntúli, nemlétező üvegeket is. Az elárúsítóhely vezetője a be­tyárbecsület Íratlan törvénye szerint habozás nélkül alá­írta az átvételi elismervényt. A megegyzés értelmében száz nemlétező üvegért hat­van korona 60 fillért kapott és ebből Koleničnek, a ZDROJ vezetőjének 33.40 koronái hagyott — a mankóra. A ZDROJ-nak és a Nyugatszlo­vákiai Sörgyár n. v.-naic száz koronát számláztak. Ezt per­sze már közösen. Mr. X. a rendszert később tökéletesítette és alkotó módon kibővítette. Tökélete­sítette oly értelemben, hogy létező üvegeket már egyál­talán nem szállított. A lát­hatatlan üvegek szállítására nem kellett teherautó. Misz­ter X megelégedett egy au­tótaxival. Tevékenységét ki­bővítette további 16 ZDROJ­ra, melyeknek vezetői haj landók voltak pártolni őt, a jó gondolat megvalósítását. Az üvegek napi mennyiségét néhány százra emelték. A munkát mindig estefelé vé­gezte. Tökéletesített rend­szerével fél év alatt a föl­döntúli és még hozzá üres üvegekből mintegy 180 000 koronát sikerült kihoznia kemény új valutában. Egy közönséges polgár a megtakarított koronáját fél­reteszi. Mondjuk egy mosó­gépre. De Miszter X nem volt nyárspolgár, azt az elvet követte, ami a császáré, azt a császárnak, szóval — amit üvegekből nyert, azt üvegek tartalmába fektette. Csak a vállalatokat változtatta. Ezt a munkát este, késő éjszaká­ig végezte. Olyan vállalatok­ban és társaságban, amelyei; helyzetének és hivatásának legjobban meafeleltek. Dél­után három óra tájban éb­redt kimerülten. így múlt el a tél és az 1956. év első hónapja. A könyvelők és cénztár­nokok fiayelmesen üldögél­tek az utalvánvok és elLs­mervénvek felett. Figyelme­sen vizsgáltak meg minden lyukat a villamosjegyen és csak azután fizették ki az alkalmazottnak a hatvan fil­lért. Meg kell jegyezni, hogy a villamosjegyet az alkalma­zottnak alá kellett írnia, egyszersmind a pénztári u­talványt is, még jó, hegy úti beszámolót nem követeltek. Szigorú ellenőrzés mellett fi­zettek ki hatvan fillért. Vi­szont teljes nyuüalomma! fogadtak el tízezer koronás elszámolásokat. Összesen 338 543 koronáról! Néhány hónap lefolyása alatt' Eljött a tavasz és mint ahogy az már az életben szokás, az esemény folyta­tása a következő: Az egész kollektívát » büntetőtanács előtt !a'.álju> Az esemény főhőse 12 évi ingyenes ellátást, lakást &s élelmezést kapott. A többie.< azon összegeknek megfelelő elismerésben részesültek, amelyeket Miszter X. a nyo­mozás során a gentleman kufes szerint könnyen kiszá­mított. Itt a történet befeje­ződhetne. De ha a tréfát mellőzzük — és bizony az eset megítélése komolyságot kíván — az olvasóval együi r megkérdezhetnők: Hogyan történhetett meg. hogy az üzemek könyvelés, osztályain mindezt nem lát­ták? Milyen a ZDROJ és a sörgyáraik nyilvántartása és ellenőrzése? Az üzemek ve­zetői és gazdasági intézői most már elgondolkozhatnak és vakarhatják fejüket. Azonban nemcsak a sörgyár­ban és a ZDROJ-ban! Ladislav Učník

Next

/
Oldalképek
Tartalom