Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-29 / 180. szám, péntek

Mély meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió nemzetei és a mostani szovjet vezetők elsősorban az egész emberiség békéjét kívánják biztosítani, hogy békés feltételek mellett jobb jövőt lehessen építeni Joszip Broz-Tito elnök beszéde a belgrádi dolgozók gyűlésén Belgrád, június 28. (ČTK). — Jo­szip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a belgrádi dolgozók gyűlésén köszönetet mon­dott a szívélyes fogadtatásért. Tol­mácsolta a Szovjetunió nemzeteinek és a román'népnek őszinte és szívé­lyes üdvözleteit. Tito elnök kijelentette: Gyakran mélyen meghatott az a szívélyesség, amivel az egyszerű emberek, a váro­sok munkásai, a kolhoztagok, öregek és fiatalok fogadtak. Éppen ezért háromhetes szovjetunióbeli tartóz­kodásunk szinte rövidnek tűnt. Mind­ez világosan mutatja, milyen öröm­mel üdvözölték a Szovjetunió nem­zetei a velünk való baráti kapcsola­tok felújítását. A Szovjetunió lakosai­val való találkozásaink alkalmával meg­avőzödtünk arról, hogv mindaz, ami 1948-ban történt, teljesen távol állott tőlük, és számukra érthetetlen volt, hogy éppen úgy teher volt nekik is; mint nekünk, és az az óhajuk, felejt­sünk el mindent, s hogy ez a nyo­masztó kölcsönös viszony, amely né­hány évig tartott, tanulság legyen a jövőben, hogy soha ehhez hasonló már ne történjék. A szovjet emberek e kívánságával természetesen egyet­értettünk és tolmácsoltuk nekik a jugoszláv nép óhaját, hogy az orszá­gaink közötti együttműködés minél gyümölcsözőbb legyen és barátságunk még jobban megszilárduljon. s Rendkívül nagy hatással volt ránk az a hatalmas technikai hala­dás, amit a Szovjetunióban minden szakmában észleltünk. Láttuk, hogy sokat építenek ott, láttuk a hatal­mas üzemeket és gyárakat, láttuk a beláthatatlan búzatáblákat. De amint már mondottam, a legmé­lyebb benyomást a szovjet emberek tették ránk, akiknek örömtől sugárzó arcából és szeméből azonnal ki lehet olvasni, hogy látják jövőjük nagyságát, hogy a szocializmus öntudatos építői. Lát­tuk, hogy az utóbbi két és három év folyamán hatalmas haladást tettek előre és most világos előttük az, hogy mi a lényege és alapja ennek az óriási fejlődésnek. < Tito elnök nagyra értékelte azokat a dokumentumokat, amelyeket a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság, valamint a Szov­jetunió Kommunista Pártja és Jugo­szlávia Kommunista Szövetsége között írtak alá és hangsúlyozta, hogy nagy lépést jelentenek a belgrádi deklará­ció továbbfejlesztésének és megvaló­sításának útján; úgy jellemezte őket, mint olyan okmányokat, amelyek meghaladják a két ország közötti kapcsolatok keretét és nemzetközi fontosságú dokumentumok. Mély meggyőződésünket senki sem rendítheti meg, — hogy a Belgrád, június 27. (MTI) — Joszip Broz-Tito köztársasági elnök és a jugoszláv kormányküldöttség szerdán este 7 órakor megérkezett Belgrádba. Tito elnök fogadására a belgrádi pályaudvaron megjelentek a nemzet­gyűlés Elnökségének elnöke és alelnökei, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei és tagjai a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­ságának és végrehajtó bizottságának tagjai, a tömegszervezetek képviselői, a tábornoki kar, a jugoszláv kulturális élet és az egyház képviselői, vala­mint a diplomáciai testület képviselői. Tito elnök meaérkezése után a pályaudvar előtti díszemelvényről be­szédet mondott a téren egybegyűlt mintegy kétszázezer embernek. Szovjetunió nemzetei és a mosta­ni szovjet vezetők elsősorban a^ egész emberiség békéjét kívánják biztosítani, hogy békés feltételek mellett jobb jövőt lehessen építeni. Tito elnök á továbbiakban a jugo­szláv kormányküldöttség szovjetunió­beli útjának külföldi visszhangjával foglalkozott és megállapította, hogy a nagy többség ezt az utat kedvezően ítéli meg és helyesen értelmezi, mint a nemzetközi együttműködés elmélyí­tésének és a béke megszilárdításának megerősítését. De egy jelentéktelen kisebbség — folytatta Tito — ezt nem szívesen látja, vagy pedig gyakran rossz értelemben magyarázza utun­kat, mint a kommunista erő valami­lyen jellegzetes újbóli összefogását, amint mondani szokták „a szabad vi­lág ellen". Ogy gondolom, hogy min­denki, aki évek óta figyelemmel kí­sérte külpolitikánkat, ezt abszurdum­nak tartja. Bizonyosan nem kell eltitkolni, hogy a legnagyobb esztelenség len­ne, ha a szocializmust építő orszá­gok között nem volnának meg a baráti kapcsolatok és együttműkö­dés. Sohasem titkoltuk azt a tényt, és még kevésbé csinálnánk ezt most, hogy szilárdan állunk az új igazságos társadalmi rendnek — a szocializmusnak építése útján. (Taps.) Ezért logikus, hogy azokkal az or­szágokkal, amelyek ugyanezen cél fe­lé haladnak, a lehető legjobb kapcso­latokat igyekszünk fenntartani. Tito alnök hangsúlyozta, hogy Ju­goszlávia a nyugati országokkal nem­csak a mostani jó kapcsolatokat akar­ja megőrizni, hanem még jobban el akarja mélyíteni őket, ahogyan ez megfelel a más, vagyis kapitalista társadalmi rendszerű államokkal való békés együttműködés és aktív egymás mellett élés politikája szellemének. Tito elnök kijelentette, hogy Ju­goszlávia a népi demokratikus orszá­gokkal a jövőben szilárd kapcsolato­kat akar teremteni. Most rendkívül gyümölcsöző gaz­dasági és kulturális együttműködést kezdtünk úgyszólván minden szo­cializmust építő országgal. I NÉHÁNY SORBAN A REUTER HÍRÜGYNÖKSÉG tudó­sítója közli Dzaskartáből: -z indonéz hadsereg június 27-én jelentést tett közzé, hogy Celebesz szigetén 35 ezer felkelő engedelmességet esküdött az Indonéz Köztársaságnak és vezéreik közvetítésével ígéretet tett a fegy­verletételre. (ČTK). AZ ÜJ KlNA SAJTÓIRODA jelenti, Kim Jon Ju, dél-koreai honvédelmi miniszter kijelentette, hogy Dél-Kp­reában ettől az évtől kezdve minden évben 200 000 újoncot hívnak be. Egyidejűleg közölték, hogy erélyesen fellépnek azokkal szemben, akik ki akarják kerülni a katonai szolgála­tot. (ČTK). AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT Központi Bizottsága kedden fejezte be ülését. Részletesen megtárgyalták Palmiro Togliattinak, a párt főtitká­rának a VIII. pártkongresszus össze­hívásáról szóló beszámolóját. A Köz­ponti Bizottság egyhangúlag jóvá­hagyta a határozatot, amelyet a leg­közelebbi napokban tesznek közzé, majd két bizottságot választottak, amelyek kidolgozzák a pártprogram és a tézisek javaslatát. (ČTK) AZ ÜJ K INA sajtóiroda közli, hogy a thaiföldi kormány június 21-től beszüntette a nem stratégiai árufaj­ták zárlatát. Thaiföld és Kína között a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése várható. (ČTK). SZERDÁN, JÜNIUS 27-ÉN kezdő­dött a budapesti Dinamo-sportcsar­nokban a Dolgozó Ifjúság Szövetségé­nek II. kongresszusa, amelyen az or­szág minden részéből ezer küldött vesz részt. A kongresszus június 30­ig tart. (ČTK). A FRANCÉ PRESSE hírügynökség jelentése szerint június 26-án az iz­raeli—egyiptomi határon az „El Sat­ha"-i sávban összetűzésre került sor, melyet az izraeli katonák támadása idézett elő az egyiptomi őrjárat el­len. Emberéletben nem esett kár. (ČTK). JÜNIUS 26-ÄN a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánykül­döttségének tagjai Kim Ir Szen mi­niszterelnök vezetésével , ellátogattak G. Damjanovhoz, a Bolgár Népköztár­saság nemzetgyűlésének elnökéhez és A. Jugovhoz, a Minisztertanács elnökéhez. (ČTK). A LHUMANITÉ JELENTI, hogy jú­nius 27-én megkezdődött a bírósági eljárás a lap főszerkesztője, André Stil elein. A. Stil-t az állam „külső biztonságának veszélyeztetésével" vá­dolják, mivel ez év június 15-én a ĽHumanité közölte az Algériai Kom­munista Párt közleményét. Amint ismeretes, ez a lap elkobzásához ve­zetett. (ČTK). JÜNIUS 27-ÉN sajtókonferencia volt Münchenben, amelyen a nyu­gat-németországi megszálló hatalmak alkalmazásában levő szakszervezetek­ben tömörülő 300 000 alkalmazott és munkás képviselője sztrájkot hirde­tett és további intézkedéseket ren­delt el a kegyetlen kizsákmányolás elleni tiltakozása jeléül. „A megszál­ló hatalmaknak mint vállalkozóknak és munkaadóknak szégyentelensége már nem ismer határt", hangsúlyozta a szakszervezeti csoport elnöke. (ČTK). JÜNIUS 1-TŐL 27-IG KARACSI­BAN kereskedelmi tárgyalások foly­tak a szovjet és pakisztáni kormány képviselői között, aminek eredménye­képpen kereskedelmi egyezményt írtak alá. (ČTK). De politikai együttműködésünk elma­rad a gazdasági és kulturális kap­csolatok mögött. Azt szeretnénk, ha azt az űrt, amely eddig köztünk és a szocializmust építő egyes országok közötti kapcsolatokban volt, minél hamarabb áthidalnák, s elmondhatnák azt, hogy nincs különbség egyetlen országgal megteremtett baráti kap­csolatainkban és együttműködésünk­ben sem. (Taps.) Joszip Broz-Tito a gazdasági együttműködéssel kapcsolatos kérdé­sekről folytatott moszkvai tárgyalá­sokkal kapcsolatban kijelentette: „A felelős szovjet személyek ha­tártalan megértésével találkoztunk és láttuk, hogy készek egészséges alapon olyan segítségben részesíte­ni bennünket, hogy megbirkózhas­sunk országunk építésének nehéz­ségeivel. Ez a mód felel meg nekünk a leg­jobban és szívesen érvényesítenénk más országokkal való kapcsolataink­ban is. Amikor megismertük a Szov­jetunió rendkívüli technikai előrehala­dását, meggyőződtünk, hogy az a nagy segítség, amelyet a Szovjetunió olyan beruházási eszközök szállításá­val valósít meg, amelyek további épí­tésünk szempontjából és fizetési mér­legünk kiegyenlítése szempontjából rendkívül fontosak, reális. Erről a kérdésről tárgyal most Moszkvában küldöttségünk és az a meggyőződé­sünk, hogy a tárgyalások sikerrel végződnek. Tito elnök beszédében a továbbiak­ban egyes nyugati lapok kitalálásai­nak tüntette fel azt, hogy állítólag | vi'ágon. Jugoszlávia elveszti függetlenségét. Azt is elmondhatom, — folytatta az elnök, — hogy a szovjet vezető tényezők egyszer sem, egy szóval sem nyilatkoztak arról, hogy korlátoznunk kellene a nyugati országokkal való kapcsola­tainkat gazdasági, politikai vagy kulturális téren. Ellenkezőleg, az ő álláspontjuk megegyezik a miénk­kel, hogy ezt az együttműködést folytatni' kell és el kell mélyíteni, mivel ez általánosságban eredmé­nyes és megerősíti a nemzetek kö­zötti bizalmat és békét. Ami a külpolitikai kérdéseket il­leti, amelyekről szó volt, — mon­dotta tovább Tito —, kijelenthetem, hogy a legfontosabb kérdésekben né­zeteink megegyeztek, vagy nagyon közel álltak egymáshoz, mégpedig főleg a Németország egyesítésének, a leszerelésnek, az európai biztonság­nak kérdéseiben és az Egyesült Ál­lamok azon feladatában, hogy meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy Közép-Keleten a helyzet újból stabilizálódjék. A német kérdésről Tito ezeket mon­dotta: Ügy véljük és én ezt újból hang­súlyozom, hogy ez a német nép Ugye és a többieknek segíteniök kell abban, hogy Németország újbóli egyesítésének kérdése reális meg­oldást nyerjen. Tito elnök továbbá a jugoszláv kormányküldöttség romániai látogatá­sával foglalkozott. Megállapította, hogy a „jugoszláv-román nyilatkozat nem­csak nagy lépés előre, hanem alapját képezi a baráti kapcsolataink és együttműködésünk megszilárdulásá­nak". Tito elnök megemlítette, hogy a küldöttség megtárgyalta a Romániá­ban élő jugoszláv kisebbség kérdését is. Az a nézetem, — mondotta befe­jezésül —, hogy a Szovjetunióba és Romániába tett útunknak rendkívül nagy jelentősége van a továbbfejlődés szempontjából és hogy rendkívül ked­vező hatással lesz a nemzetek közöt­ti együttműködésre a világnak nemcsak ebben a részében, hanem az egész A katonai megszállás a rabszolgaság egyik fajtája A tuniszi miniszterelnök követeli a francia katonaság távozását Tuniszból Párizs, június 28. (ČTK). — Habib Burgiba tuniszi miniszterelnök, aki jelenleg Párizsban a francia kormány­képviselőkkel a két ország közötti katonai és diplomáciai együttműkö­désről tárgyal, nyilatkozott a Monde című lapnak, kijelentvén a . többek körött: .Elismerjük, hogy a tuniszi fegy­veres erők önmagukban most nem tudják biztosítani Tunisz védelmét. A francia fegyveres erők ezt a fel­adatot átmenetileg teljesíthetik. De sohasem engedjük meg, hogy „a nyugati stratégia" örve alatt, vagy pedig „a szabad világ védel­me" címén a francia katonaság je­lenléte országunkban és főleg Bi­zertában tartóssá váljék. Az ország bármilyen megszállása idegen kato­naság által az ország beleegyezése nélkül függetlensége elleni táma­dást jelent, és a rabszolgaság egyik formája. Burgiba hozzátette, hogy a tuniszi kormány a mostani francia-tuniszi tárgyfalások célját abban látja, hogy meghatározzák a francia katonaság távozásának módját Tunisz területé­rői Szíria harcolni fog az imperializmus ellen A szíriai kormány nyilatkozata Damaszkusz, június 28. (ČTK) — Június 27-én este felolvasták a szí­riai parlamentben Sabri Asali kormá­nyának nyilatkozatát. A Francé Pres­se hírügynökség jelentése szerint a kormány vállalta, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül megkezdi a tár­gyalásokat Egyiptommal, hogy meg­erősödjenek ezzel az országgal kap­csolatai. A kormány reméli, hogy vé­QÜI megvalósulhat a teljes arab egysén és kijelenti, hogy megerő­l/ Munkáselbocsájtások Angliában London, június 28. (ČTK). — A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a „British Motor Corporation" brit automobilkonszern vezetősége elhatározta, hogy pénteken 6000 mun­kást elbocsát. A konszern eddig 55 000 dolgozót alkalmazott. A jelentések to­vábbá közlik, hogy a legközelebbi időben a munkások nagy része he­tenként csak 3—4 napot dolgozhat. A felmondás okául a gépkocsik vá­sárlása után járó adó emelését, a részletfizetések megnehezítését és a költségek növelését hozták fel, ami a kereslet csökkentését okozta. Az el­bocsátásról szóló döntés az alkalma­zottak körében rémületet váltott ki. A felelős vezetők egyike az intézke­dést úgy tüntette fel, mint a kor­mánypolitika következményét, ameiy „elindította a munkanélküliséget" š melynek senki sem ismeri a végét. siti az arab országok és Izrael kö­I zötti kapcsolatokat, és igyekezni fog az Arab Liga alapokmányának meg­szilárdítására. Kijelenti azt is, hogy támogatni fogja Algériában a nem­zeti felszabadító mozgalmat. A szíriai kormány nyilatkozatában továbbá közli, hogy harcolni fog az imperializmus ellen, szembehelyezkedik a katonai paktumokkal és támogatni fogja Bandung szellemét. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kormány szabad és független politikát akar folytatni Egyiptom politikájával összhangban. Szíria kész elfogadni bármilyen külföldi segítséget, ha nem lesz politikai feltételekhez kötve. A kormány meg akarja valósítani a terv­aazdálkodás politikáját és korlátozni akarja . behozatalt. Ezenkívül köte­lezi magát, hogy kiépíti a szociális biztosítás rendszerét. Goa India szerves része Delhi, június 28. (ČTK). — Az in­diai rádió közlése szerint Goának> az India nyugati részén elterülő portu­gál gyarmatnak néppártja brit nem­zetközösség miniszterelnökéinek lon­doni konferenciájához memorandumot intézett, amelyben hangsúlyozza, hogy Goa India részét képezi. A memo­randum főként Nagy-Britanniát hívja fel, hogy a portugál kormánynál jár­jon közbe Goa békés kiürítése érde­kében. Eden nehéz napjai brit világbirodalmat feszítik a megzabolázhatatlan nemzeti erők, és az 1926-ban létrehozott Brit Nemzetközösséget (Commonwealth) nagyon gyenge szálak fűzik össze. A legutóbbi világpolitikai események merőben ellentétes csoportokra osz­tották a nemzetközösség tagjait. Leg­jellemzőbb példaként el. g megemlí­teni, hogy a közösségen belül ott ta­láljuk a támadó katonai szövetségek híveit a semlegesség hirdetői mellett, sőt ott van. a ceyloni miniszterelnök is, aki a nemrégi választások után kijelentette, hogy Ceylon örjálló köz­társaság akar lenni. Az évek óta felgyülemlett problé­mák megoldásának igényével hívták össze a Brit Nemzetközösség érte­kezletét, amely szerdán kezdte meg munkáját. Eden miniszterelnök nehéz dologra vállalkozott, amikor a tárgya­lások tíz napja alatt az álláspontok összeegyeztetését tűzte programjára. A zártkörű értekezleten az alábbi miniszterelnökök vesznek részt: Neh­ru (India), Bandaranaike (Ceylon), Mohammed Ali (Pakisztán), St. Lau­rent (Kanada), Maureis (Ausztrália), Holland (Üj Zéland), Strijdon (Dél­alrikai Unió), Malvern (Közép-afrikai Szövetség) és az elnöklő Eden. A Daily Mail szerint Eden beszá­mol a szovjet államférfiak angliai látogatásainak eredményeiről, majd mérlegelni fogják a Szovjetunióhoz való új viszony kialakításának lehető­ségeit. Megvitatják egv újabb négy­hatalmi kormányfői találkozó össze­hívásának szükségességét. Felvetik a Nemzetközösség legége­tőbb kérdéseit: Ciprust, Szingapúrt és Malájföldet, valamint Anglia létfon­tosságú tengeri útvonalai mentén fekvő támaszpontok (Malta, Aden stb.) problémáit. Tanulmányozni fog­ják a sterlingövezet gazdasági és pénzügyi kérdéseit. Több angol lap szerint Eden megkísérli az értekez­leten „a szovjet kereskedelmi háború ellensúlyozásának lehetőségeit meg­találni". Az értekezlet minden bizonnyal bő­velkedik feszültségben, s az alapvető nézetek teljes eltérésében. A Times szerint két fontos kérdésben megosz­lanak a nézetek a Nemzetközösségen belül: „Az egyik a kommunista tömb­bel szemben tanúsított magatartás, a másik a faji kérdés". Ez valóban ke­mény dió, hiszen a tárgyaló asztalnál üi a békés egymás mellett élés elvét hirdető, a Szovjetunióval jó viszonyt tartó Nehru és a szovjetellenes kato­nai tömb híve Mohammed Ali, pa­kisztáni miniszterelnök. Az Adverti­ser című ausztráliai lap szerint: „Az indiai semlegesség a legjelentősebb változás a Commonwealth életében". A Dél-afrikai Unió faji megkülönböz­tetését pedig legélesebben elítéli a Nemzetközösség egy sor tagja. A tárgyalásokon a napirendi pontok mellett minden bizonnyal szőnyegre kerül a Nemzetközösség léte és táv­latai is. Az angol politikusok látják, hogy egyre nehezebb feladat össze­tartani a különböző politikai beál­lítottságú, más-más gazdasági érde­keket követő egykori koronagyarma­tokat. A . brit politikusok lépéseket tettek annak érdekében, hôgy a Nem­zetközösséget kiszélesítsék. Felszólí­tották az európai országokat is, hogy lépjenek be, ýs olyan hiú ábrándok is elhangzottak,' hogy egyszer majd ta­lán a nemrég önállóvá lett Indonézia, Burma és Szudán is tagja lesz a brit nemzetközösségnek. Az amerikai terjeszkedési politika ellensúlyozására kiagyalt terv azonban a jelenlegi vi­lágpolitikai viszonyok között nem áll reális alapon. Egyelőre Eden minisz­terelnöknek sokkal nagyobb gondot okoz az, hogyan nyerje meg a brit politikától egyre távolodó országok tá­mogatását, hogyan gyakoroljon rájuk befolyást. Egyes megfigyelők szerint ez az igyekezet hatással lehet a brit politikára és nyeresége lehet a nem­zetközi helyzet enyhülésének. Az értekezlet tart, érdeklődéssel várjuk az eredményeket. Sz. B. A francia katonaság és az algériai felkelők között erős harcok folynak Párizs, június 28. (ČTK). — A Fran­cé Presse tudósítója jelenti Algériá­ból, hogy a katonai hivatalok köziései szerint a legutóbbi 24 óra folyamán Algéria különböző részeiben a francia katonaság és az algériai felkelők kö­zött újabb fegyveres összetűzésekre került sor, amelyekben több mint 100 felkelő vesztette életét. A tudósító azt is közli, hogy az egyik összetűzésben a Tltmcen-i Mu­zulmán egyetem 26 volt diákját is megölték, akik a felkelőkhöz csatla­koztak. OJ s z 5 1956, jüahís íc 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom