Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-28 / 179. szám, csütörtök

Eredményesen befejeződtek a Jugoszldv-román tárgy

alások Ä Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata Bukarest, június 26. (Tanjug) — A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének és kormányának meghívására Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke 1956. június 23-tól június 26-ig hivatalos látogatáson a Román Népköztársaságban tartózkodott. Joszip Broz-Tito elnökkel együtt a Román Népköztársaságban tartózkodott Ečivard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Kocsa Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todorovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagia és Jakov Blazsevics, a Horvát Népköztársaság végrehajtó tanácsának elnöke, a szövetségi végrehajtó tanács tagja. A látogatást baráti és szívélyes légkör jellemezte. A tárgyalások eredményeként közös nyilatkozatot írtak alá. A közös nyilatkozat l-es részében r Ezért mind a két fél szem előtt tarta két kormány megállapítja egyetér- I ja a hosszúlejáratú kereskedelmi tését egy sor nemzetközi kérdésben, így például helyesli az államférfiak közötti közvetlen érintkezést és a tárgyalások módszerét. Megerősíti, hogy híve az ENSZ alapokmányában foglalt elveknek és támogat minden akciót, mely az ENSZ keretében a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányul. Mindkét kormány elsőrendű problémának tekinti a leszerelést és a tömegpusztító fegyverek betiltását. s megqyőződése, hogy minden nagy és kis állam hozzájárulhat e probléma megoldásához. Mindkét kormány híve a zavartalan nemzetközi kereskedelemnek, a fokozott kultúrcserének, s kész gazdasági és műszaki segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradott területeknek. A nyilatkozat II. része így szól: A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Román Népköztársaság viszonya tekintetében a két kormány elégedetten állapította meg, hogy a két kormány közötti kapcsolat, amely a közelmúltban súlyos megrázkódtatáson ment át, az utóbbi évek folyamán, de különösen a belgrádi nyilatkozat óta, sokat javult és továbora is fejlődik, bővül. A két kormány kész arra, hogy közös erőfeszítésekkel kiküszöbölje e megrázkódtatás következményeit és biztosítsa az együttműködés további fejlődését a két szocialista ország népei jószomszédi viszonyának és barátságának érdekében. Az ez irányban elért jelentős eredmények kifejezésre jutottak a jugoszláv—román határon újból bekövetkezett normális helyzetben, megfelelő egyezmények és megállapodások útján, a kereskedelmi forgalom, valamint a vasúti és légi közlekedés egyezmény útján történő szabályozásában, a kötelezettségek kérdésének kielégítő megoldásában, amely kötelezettségek a két ország között az utóbbi néhány esztendőben keletkezett adósságokból származnak, a kulturális csere fejlesztésében, a kulturális és tudományos dolgozók kölcsönös látogatásában stb. A jugoszláv és a román kormány kifejezésre juttatta elhatározását, hogy tovább fejleszti és erősíti a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Román Népköztársaság között: együttműködést a barátság szellemében, a szuverénitás, a területi integritás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. A két kormány úgy véli, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Román Népköztársaság között fennáll a szélesebb gazdasági együttműködés fejlesztésének, a fokozottabb árucsere-forgalomnak a lehetősége. egyezménv megkötését és megbiz/a gazdasági szerveit ennek előkészítésével. Tekintetted arra, hogy a két kormány egyetertett abban, hogy a Duna hidroenergetikai forrásainak kihasználása mindkét ország érdekét szolga. ia, elhatározta, hogy jugoszláv és román szakértőkből álló vegye'bizcttságot létesít, amely megvizsgálná a Vaskapu vidékén közösen létesítendő vízierőmű felépítésének . • a.masabb lehetőségeit. A tudományos és műszaki tapasztalatok csere.ienek fejlesztése céljából a két állam gazdasági fejlődésének megsegítése érdekében a két crszf- me 'ezett, hogy megköti a tudományos és műszaki együttmüködesre vonatkozó egyezményt. A két kormány megegyezett abban is, hogy előmozdítja a kuitural's csere fejlődését, a művészi és irodalmi alkotások kölcsönös megismerését, a tudományos és művészeti dolgozók kölcsönös látogatását stb., és elhatározta, hogy e célból kulturáiis egyezményt köt. A kölcsönös megismerés látogatások, küldöttségcserék, kiadványok és tájékoztatások cseréje, a turisták kölcsönös látogatása stb. útján történik. A két kormány elégedetten állapítja meg, hogy a Jugoszláv Szövetség' Népköztársaság és a Román Népköztársaság népei között sikeresen helyreállt az érintkezés a társadalmi tevékenység különböző területein. A két kormány abból a célból, hogy elősegítse a minél jobb kölcsönös megismerkedést és közeledést, valamint a szocialista tapasztalatok cseréjét, előmozdítja és megkönnyíti a két ország politikai, szakszervezeti és egyéb társadalmi szervezeteik között a közvetlen érintkezést és együttműködést. Mindkét kormány üdvözli a jugoszláv kormányküldöttségnek a Román Népköztársaságban történt látogatása folyamán elért eredményeket és ki fejezésre juttatja meggyőződését, hogy ezek a megbeszélések, valamint a két nép képviselőinek további érintkezései különböző téren, hozzájárulnak a két szocialista ország népei közötti eovüttműködés további kiszé lesítéséhez és a baráti kapcsolatok megszilárdításához. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár saság és a Román Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy viszonyának ilyen fejlődése, valamint a két or szág együttműködése a két nép ér dekét szolgálja, de egyidejűleg jelentős hozzájárulás a béke és az együttműködés ügyének erősítéséhez Délkelet-Európában és a világon ál talában. Közlemény a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Román Munkáspárt viszonyáról Bukarest, június 26. (Tanjug). — A román-jugoszláv közös nyilatkozat aláírása után a következő kommünikét is kiadták: A jugoszláv kormányküldöttség bukaresti tartózkodása alkalmával a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának és a Román Munkáspárt Központi Bizottságának képviselői között szívélyes légkörben elvtársias eszmecsere folyt a két párt viszonyáról. A megbeszéléseken jugoszláv részről részt vett Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, Edvard Kardelj, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára, Jakov Blazsovics, Kocsa Popovics és Mijalko Todorovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagjai, román részről pedjg Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Grigore Preoteasa, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. A küldöttségek egyetértettek ab ban, hogy a két párt közötti érintke zés és elvtársi együttműködés helyreállításának és fejlesztésének fennállnak a feltételei, valamint szükségessége is. E cél megvalósítása végett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Román Munkáspárt helyreállítja két párt képviselőinek személyes érintkezését és találkozását, a pártok tevékenységére vonatkozó tájékoztatások, a küldöttségek s az iro dalom cseréjét vagy az érintkezések más formáit, amelyek hozzájárulhatnak a mindkét fél érdeklődésére számot tartó kérdésekben elfoglalt nézetek kölcsönös megismeréséhez. Ezzel kapcsolatban a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága meghívta a Román Mun káspárt Központi Bizottságát, hogy a Chivu Stoica, Emil Bodnaras, Petre I Román Munkáspárt küldöttsége te Borila és Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága politikai bizottságának tagjai, valamint Százezres népgyű és Buxarestben = Tito e nö < hazauliczott ^elgr-dba gyen látogatást Jugoszláviában Komán Munkáspárt Központi Bizottsága a meghívást elfogadta. Kedden délelőtt 10 órakor folytatódtak és kétórás tanácskozás után eredményesen befejeződtek a jugoszláv-román tárgyalások. A záróközlemény aláírására délután 6 órakor került sor a minisztertanács palotájának márványtermében. A két kormány közös nyilatkozatát jugoszláv részről Joszip Broz-Tito, román részről Chivu Stoka írta alá. Közvetlenül ezután a minisztertanács palotája előtti hatalmas téren nagygyűlést tartottak, amelyen mintegy százezer bukaresti dolgozó melegen üdvözölte a jugoszláv és román vezetőket. Nem sokkal az ünepi ülés után, este 8-kor 'Tito elnök fogadást adott. Joszip Broz-Tito elnök és a jugoszláv kormányküldöttség tagjai kedden este Bukarestből Belgrádba utaztak. A jugoszláv vendégek búcsúztatására Bukarest fő útvonalain a lakosság hatalmas tömege jelent meg. Tito elnök ,Jcék vonata" szerdán délután érkezik meg Belgrádba. \ Keresnünk keil a szocializmus felé haladás olasz útjai Palmiro Togliatti beszéde Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottsága ülésén Róma, 1956. június 26. (A ČTK külön tudósítójától) — Az Unitá, Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja kedden, junius 26-án közölte Palmiro Togliattinak, a párt főtitkárának a Központi Bizottság június 24-i ülésén, a tárgysorozat második pontjával, a pártkongresszus előkészítésével kapcsolatban mondott beszédét. P. Togliatti először megmagyarázta, miért határozták el a kongresszus összehívását és hogy a kongresszus előtti párton belüli vita során teljes mértékben a marxizmus-leninizmus tanítását kell alapul venni. „A vita során meg kell világítani a nemzetközi élet és az olasz nemzeti élet minden új tényét, valamennyi politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi szempontból. — jelentette ki Togliatti. Az Olasz Kommunista Párt főtitkára ezzel kapcsolatban rámutatott néhány új tényre a világon és ezt mondta: „Állíthatjuk, hogy a világ ma fordulat előtt áll, vagy másképpen szólva, fordulat küszöbén állunk mind a nemzetközi helyzet szakaszán, mind pedig a szocializmus felé orientálódó munkásmozgalom és népi mozgalom fejlődése terén. Kétségtelen, hogy ehhez a fordulathoz, leginkább az SZKP XX. kongreszszusa járult hozzá." Togliatti megemlítette, hogy „a XX kongresszus elsősorban abból a megállapításból indult ki, hogy a világon kialakult a szocializmus világrendszere és összeomlott az imperializmus gyarmati rendszere. Más országokban is, mint pl. Indiában, Indonéziában, Egyiptomban mind több a szocializmus útjának követését szükségszerűnek tartó hang, ami annyit jelent, hogy a szocializmus mutatta irányban íreg kell változtatni a gazdasági, politikai és társadalmi viszonyokat. Milyen következtetéseket kell levonni a világ ezen új alakulásából' Vajon következtethetjük-e azt, hogy a kapitalizmusnak vége? Nem. Ez komoly tévedés volna. A kapitalizmus fennáll, sőt bizonyos országokban, bizonyos időszakokban még fejlődhet is. A tőkések a világ egv része fölött uralkodva, hatalmukban még erősek. Vajon következtethetjük-e azt, hogy az imperializmusnak vége van? Nem, nem tehetjük ezt. Ez is komoly tévedés volna. Az imperializmus fennáll. Uralma alatt tartja legalább a föld egyharmadát. Sok nagykiterjedésű és magasan fejlett országban a tőkés gazdálkodás tartja az imperialista gazdálkodás jellegét. Fennállnak tehát és tovább mélyülnek a kapitalista világ belső ellentmondásai is. A világ összetételében beállt mélyreható változás azonban mind világosabb és nagyobb következményekkel jár az államok és a tömegmozgalmak közti kapcsolatok szakaszán, valamint a néptömegek öntudatosítása terén. Ezért ma elterjedtebb az új rendszer fennállásának lehetőségébe vetett hit. 1917-hez viszonyítva ez a hit nemcsak megerősödött, hanem egyben minőségileg is megváltozott, mivel minden országban újabb reális lehetőségek nyílnak mind szélesebb rétegeket megnyerni ahhoz, hogy ezek az országok a szocialista fejlődés útját kövessék. Tehát a szocializmus felé haladva nagy eredményeket lehet elérni a múltban követett utaktói eltérő útakon is." Togliatti ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szocializmus új utainak keresésénél igen mélyrehatóan kell tanulmányozni a társadalom objektív összetételében beállt változásokat és e társadalom megváltoztatására törekvő mozgalom célkitűzéseit. P. Togliatti beszéde további részében foglalkozott a fejlett tőkés országokban lévő kommunista pártok feladataival, különösen azon pártok feladataival, amelyek jelenleg még nem képeznek nagy erőt. Hangsúlyozta a munkáserők és más szocialista programot kitűzött haladó erők egységének és együttműködésének jelentőségét, ha azok radikális gazdasági változtatásokra felkészültek. ^ Togliatti ezután a Szovjetunió és az SZKP tapasztalatainak jelentőségéről beszélt az előbb említett erők szempontjából, hangsúlyozva, hogy a szovjet tapasztalatok tanulmányozása felbecsülhetetlen jelentőségű, de „nem láthatjuk bennük valamenynyi probléma megoldásának kész receptjét olyan országokban, amelyeket a munkásosztály és a kommunista pártok irányítanak és még kevésbé láthatjuk bennük oly kérdések kész megoldását, amelyek előtt az oppozícióban harcoló kommunista pártok és a szocializmusra orientált pártok állanak, amelyek teljesen eltérő feltételek között küzdenek, mint amilyenek között Oroszország munkáspártjának élcsapata a hatalom átvétele előtt és után harcolt." Olaszország Kommunista Pártjának főtitkára ezzel kapcsolatban kiemelte a proletár internacionalizmus nagy jelentőségét, megemlítve a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével lefolytatott minapi tárgyalásait, amelyek a két párt között kialakították a kölcsönös rokonszenv és bizalom kapcsolatait. Togliatti a továbbiak során foglalkozott azzal a szereppel, amelyet a Szovjetunió és az SZKP a második világháború előtti, alatti és utáni időszakában betöltött a munkásosztály és az egész világ munkásmozgalma szempontjából. Elméletileg elemezte a proletariátus diktatúrájának egyes ma felmerülő kérdéseit és ezzel kapcsolatban következtetéseket vont le az Olasz Kommunista Párt további politikájára vonatkozóan. „A kongresszus előtti vita középpontjában kell állnia — mondotta Togliatti — pártunk politikai irányvonala kérdésének és annak a módnak. amellyel meg kel! oldanunk Olaszorszáq qazdasáqi struktúrájának megváltoztatását a szocialista társadalom felépítése érdekében.'' Felsorolta azokat az elveket, amelyeket Olaszorszáq Kommunista Pártja politika iában alapításától kezdve a mai időkiq követett. Rámutatott arra a tényre, hogy a második világháború után Olaszországban úi feltételek alakultak ki. A fasizmus elleni harcban meqmutstkozott a munkásosztály vezető szerepe és a fasizmus megdöntése után előtérbe került az úi társadal wn felépítésének problémája. ...A demokratikus alkotmány és a benne röqzített elvek hatékonyan megvalósítva úitfpusú demokráciát alakítottak volna ki. amely eltért volna nemcsak azoktól a rendszerektől, amelyek Olaszországban a fasizmus előtt voltak, hanem a hagyományos típusú tőkés demokráciától is. E tényből eredt harcunk általános iránya, demokratikus küzdelem a köztársasági alkotmány és politikai, valamint qazdasági elvei érvényesítéséért. Ez tehát a szocializmus irányában való következetesen demokratikus fejlődés irányvonala volt, amely az alkotmányban kitűzött elvi jelentőségű reformok megvalósításának útját követte. Természetesen harcoltunk egyben a közvetlen követelményekért és a nagv társadalmi reformokért is; harcoltunk a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály egységéért; a munkásosztály pártjai nagy igyekezetet fejtettek ki. hogy legszélesebbkörű szövetséget létesítsem', a dolgozó lakosság minden rétegével, amelyek érdekelve vannak a társadalom összetételének mélyreható megváltoztatásában. És hogyan fejlesszük tovább pártunk irányvonalát? Keresni kell a szocializmus felé haladás olasz útját. Ez az olasz út szem előtt tartia a körülményeket és a már kivívott győzelmeket. Mivel ezek a győzelmek kialakították a demokratikus fejlődés széles alapját, az olasz út demokratikus alapokon tételezi fel a tovább fejlődést, a demokrácia szilárdítása és bizonyos mélyreható társadalmi reformok irányában való fejlesztése alap ián." Togliatti a továbbiakban megmagyarázta, hogv a parlament felhasználása egyik módja a mélyreható strukturális reformok megvalósításáért folytatott következetes demokratikus akció kifejlesztésének. ..Hogy ezt a lehetőségét kihasználjuk, bizonyos feltételekre van szükség. Olyan parlamentre van szükség, amelv tényleg visszatükrözné az országot és nagv népi mozgalomra van szükség, amely a parlament által — amelyben a népi erők elég komoly képviseletet érnének el — elfogadható követelményeket tűzne ki. Ahhoz, hoqv a parlament tükrözze az országot, nem elégséqes az arányos képviselet. Ki kell küszöbölni bármiféle meqfélemlítést és lelki terrct. amely útjában áll annak, hogv a parlament igazán összhangban álljon a dolgozó tömeqel: szükségleteivel. Ezért van szükség a tömegek határozott harcára és széleskörű országos akcióra." Togliatti ezután figyelmeztetett azokra a változásokra, amelyekre az utóbbi évek folyamán Olaszországban gazdasági és politikai téren sor került és hangsúlyozta, hogy állandóan fel kell tárni és tanulmányozni kell az új jelenségeket. Az ország gazdasági struktúrájáról kijelentette, hogy különleges típusú, de kapitalista struktúra maradt. „Olaszországban egyes szakaszokon nagy a fejlődés és fellendülés, amely gyakran az állam segítségétől, vagyis a protekcionizmustól függ. Emellett vannak Olaszországban olyan szakaszok, ahol elégtelen a fejlődés, vagy hanyatlás tapasztalható, amint ezt feltárja a munkanélküliség és a nyomor kivizsgálásának parlamenti akciója. A gazdaság úgy fejlődött, hogy a városokban és a falvakon is túlsúlyban van a monopolista struktúra. Ez új típusú ellentmondásokat szült, megakadályozza az ország lehetőségeinek harmonikus kiaknázását, az alapvető problémák megoldását, mint amilyenek valamennyi lakos jólétének biztosítása, a munkának kérdése, és Dél- és Észak-Olaszország közti történelmi egyenlőtlenség problémája, stb. Nem kell csukott szemmel elmenni a haladás jelenségei előtt, de nagy hiba volna, ha ugyanakkor nem vennénk észre egész területek elmaradottságát, ami a legkomolyabb jellemvonása országunknak. Ami a politikai struktúrát illeti, ez sincs összhangban az alkotmánnyal. Az alkotmányban kitűzött strukturális reformokat nem valósították meg. A polgárok megkülönböztetése még mindig érvényesül az uralkodó osztályok és a kormányzó szervek tevékenységében." Olaszország Kommunista Pártjának főtitkára az ország gazdasági és politikai helyzetének ebből az elemzéséből kiindulva ezután kitűzte a párt soronlevő céljait. „Demokratikus alapon akarjuk tovább fejleszteni a munkásosztály és a dolgozók harcát az olasz társadalom gazdasági struktúrájának mélyreható megváltoztatásáért. Az olasz társadalmat tehát olyan gazdaságra akarjuk irányítani, amely a dolgozók legnagyobb jólétének biztosításán, a munkanélküliség kiküszöbölésén, a nyomor elleni harcon alapul. Ennek elérése érdekében nagy haladást kell elérni a technikíban és az egész nemzetgazdaságban. A nemzetgazdaság új irányáért folytatott harccal kapcsolatban állnak a gazdasági követelmények, a szakszervezeti kérdések és mindaz, amit összesítve strukturális reformnak nevezhetünk. Ami a mezőgazdaságot illeti, elkerülhetetlennek tartjuk az általános földreformot, amely az alkotmányban rögzített elveken, vagyis azon alapulna, hogy korlátozni kell a föld tulajdonjogát és a földet azoknak kell átadni, akik megdolgozzák. Az ipar terén a vita során foglalkozni kell az államosítás kérdéseivel, az államnak a gazdasági élet irányításába való beavatkozása és a monopóliumok elleni harc kérdéseivel. Mivel az igazi államosítást, az államnak az ország gazdasági életébe való beavatkozását hatékonyan csak a szocialista munkáshatalom valósíthatja meg, ezeket a kérdéseket az egész munkásmozgalom és különösen a néptömegek harca fejlődésével kapcsolatban kéli felvetni." Togliatti a továbbiak során foglalkozott a munkások és a munkáltatók közti úgynevezett „emberi kapcsolatok" kérdésével, amelyekről az utóbbi években az amerikai monopóliumok mintájára egyes olaszországi monopóliumok és jobboldali szakszervezetek úgy beszélnek, mint a „haladó kapitalizmus" új formáiról. Togliatti kijelentette, hogy az olasz kommunisták azt akarják, hogy a gyárakban és minden munkahelyen igazán emberiek legyenek a kapcsolatok. „Kijelentjük azonban, hogy az emberies kapcsolatok a dolgozók demokratikus és szakszervezeti jogainak tiszteletbentartásánál, vagyis bármiféle megkülönböztetés kiküszöbölésénél és a dolgozók azon jogának elismerésénél kezdődnek, hogy valamennyi követelésükről tárgyalhatnak a munkáltatókkal, avagy azok szervezeteivel. Ha a dolgozók mozgalmát az említett követelmények és reformok irányában sikerül orientálni, akkor ez a mozgalom kétségtelenül a szocializmus felé halad" — mondotta Togliatti. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szocializmus irányában való fejlődés formái nemcsak a kommunistáktól függnek, hanem attól is, hogy mit tesz az ellenfél. Hangsúlyozta, hogy a nagy monópoltőkének erős gazdasági és politikai pozíciói vannak, amelyek közvetítésével befolyást gyakorol. Egyik eszköze a szociálreformizmus, amelynek Olaszországban két típusa van, a szociáldemokratizmus-reformizmus és a katolikus-reformizmus. Ez a két irányzat egyes kérdésekben közel áll egymáshoz, más kérdésekben eltér egymástól. Palmiro Togliatti beszédének zárórészében a párt néhány szervezési kérdéséről beszélt. Javaslatot tett, hogy a kongresszus előkészítésére két bizottságot alakítsanak, amelyek közül az egyik megvizsgálná a párt tevékenységét és a további feladatok szempontjából elfogadott következtetéseit, s tézlstervezetet terjesztene a kongresszus elé. A másik bizottság kidolgozná a programnyilatkozatot.