Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Párfiának országos konferenciája Ladislav Maše k elvtárs felszólalása (Isbereci kerület) (folytatás a 10. oldalról) bői nincs elég a textiliparban. Ezenkívül egyáltalán nem megfelelő termelési programokat állítanak össze részükre. A második műszakok megszüntetése éfe ismételt bevezetése egyes üzemekben csaknem szabállyá vált. Ez azután igen káros befolyást gyakorol a káderek stabilizálására. Egyszer felvésznek új embereket betanításra, akik míg megtanulják a jóminőségű gyártmány készítését, igen sokat elrontanak. Máskor a dolgozók állományát csökkentik és jól képzett szakembereket is elbocsátanak, akik más szakmákba mennek dolgozni és többé nem jönnek vissza. Ezt a jelenlegi bérpolitika is elősegíti. Egyes dolgozók, akik más munkaszakaszra mennek, többet keresnek, sokkal kedvezőbb munkafeltételek mellett és érthetően azután már hallani sem akarnak textilgyárról vagy üvegfúvásról. Mi ennek az oka és hogyan lehet kiküszöbölni? Azt hisszük, hogy az okok elsősorban a tervezés rossz módszerében, a Belkereskedelmi-. Külkereskedelmi- és KönnyűipariMinisztériumok közötti elégtelen együttműködésben rejlenek. Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumok dolgozói a Könnyűipari Minisztériumot okolják azért, hogy hatalmas tömegű normánfelüli tartalékok halmozódnak fel az üzletekben, hogy olyan anyagokat gyártanak, melyeket senki sem vásárol, hogy a szállítási határidők tűrhetetlenül hosszúak és a gyártmányok minősége, különösen a kikészítés és festés tekintetében nem kielégítőek és nem felelnek meg a fogyasztók követelményeinek. Panaszkodnak, hogy a termelés nem bővíti ki a választékot úgy, mint kellene, nem hoz új, szép és ízléses szövetmintákat és fajtákat kellő mennyiségben. Nekünk viszont az a benyomásunk, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium dolgozói néha nem tudják mit is akarnak. Amit a Belkereskedelmi Mir nisztérium dolgozói kiválasztanak az általános kollekcióból, azt a kerületek stb. dolgozói visszauta»ítják. Főleg minden év első negyedévének folyamár célszerűtlen reilenciákra kerül sor. melyek a termelést szószerint fejtetőre állítják. A termelésben csupa olyan anyagok halmozódnak, melyeket senki sem akar átvenni. Az első negyedév e nehézségei évrőlévre növekednek. Dolgozóink joggal kérdik, hogy ki felel ezért és nemcsak javulást, de a bűnösök megbüntetését is követelik, mert azt hiszik, hogy itt rosszindulat van. A Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumok dolgozói azt állítják, hogy őket nem érdeklik termelésünk nehézségei, anyagi és gazdasági kérdéseink sem. Ez olyan benyomást kelt. mintha még kellő jóakaratuk sem volna a problémának egész népgazdaságunk érdekeivel összhangban való megoldására. így azután kölcsönös becsapásokra kerül sor, aminek semmi köze sincs a szocialista gazdaság fogalmához, és ezekre a helytelen formákra csak ráfizetünk. Az eredmény azután egyrészt a fogyasztók elégedetlensége, másrészt külkereskedelmünk nehézkessége. Kérjük tehát saját kísérleti elárusító helyek létesítését legalább a kerületi városokban, továbbá a termelés és a fogyasztók közötti felesleges közvetítők kikapcsolását, a minisztériumok közötti együttműködés megjavítását, ami biztosítaná mindkét fél szükségleteinek szem előtt tartását. (Taps.) Josef Blažek elvtárs felszólalása (jihlavai kerület) A jihlavai kerület dolgozóinak a második ötéves terv irányelvtervezetére vonatkozó csaknem összes megjegyzései tárgyilagosak voltak és teljes mértékben kifejezték azon Őszinte törekvést, hogy megszabadítsuk népgazdaságunkat a kulturális és közéletet összes hiányosságaitól és így gyorsabban haladjunk előre. Bizonyos kételyek és aggodalmak is megnyilvánultak. Kerületünknek csaknem összes járásában a munkások és más dolgozik gyakran rámutattak a munkalehetőség általános hiányára, főként a nők foglalkoztatásában. A dolgozók joggal mutatnak rá, hogy ez az állapot mindenekelőtt kerületünk — főleg annak egyes körzetei — alacsony ipari színvonalából és az ipar előnytelen elosztásából, kedvezőtlen öszszetételéből ered. Kerületünk ipari termelése összterjedelmének több mint 30 százalékot a könnyűipar, 26 százalékát az élelmiszeripar stb. képezi. Emellett kerületünkben olyan járások vannak, melyekben a foglalkoztatottság mélyen a kerületi átlag alatt áll és helyenként a járás lakosságának számából még 1500 személyt sem ér el. Érthető, hogy ez az áldatlan állapot komoly gondokat okoz nekünk. Ezeket a gondokat még az is növeli, hogy éppen az utóbbi időben a könynyűipari, élelmiszeripari, fafeldolgozó és kőművesipari üzemekben széleskörű vitát folytattak a borús kilátásokról. Egyes üzemekben, az alacsony termelési feladatok következtében az elbocsátás kérdése előtt állunk. Ennek ellenére egyes minisztériumokban azt állítják, hogy a dolgot már rendezték és a munkaerők mérlege egyensúlyban van. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy nálunk áprilisban márciushoz viszonyítva a nyilvántartott munkaerőállomány 360 emberrel csökkent, másrészt pedig számos ember jelenkezik állandóan munkára. A fent említett és további tények kedvezőtlen befolyást gyakorolnak a lakosság életszínvonalára, mely nálunk az országos átlag alatt van. Ez a helyzet a fokozatos elnéptelenedést és főleg a fiatal embereknek állandó más ipari kerületekbe való elköltözését okozza. Egyáltalán nem érthetünk egyet azzal, hogy kerületünkben nem fogunk ipart építeni, melynek számára elegendő nyersanyagunk és munkaerőnk van, sőt, hogy kerületünk ipari építését korlátozzák. A kerületben nagy nyersanyagalap van a kőfejtésre és feldolgozásra, tehát az előgyártmányok termelésére. A kerületünkben fejtett kő jő minőségű és nagy mennyiségben található néhány körzetben, ahol megvannak á szükséges tapasztalt káderek is. Csupán ki kell fejleszteni és korszerűsíteni a fejtést, kiterjeszteni és a kőbányákat szükséges gépekkel ellátni. Mindeddig természetesen olyan a helyzet, hogy az útépítéshez és a gyártáshoz szükséges másfajta követ és kavicsot még Szlovákiából is hozatunk kerületünkbe. Emellett a kőművesek panaszkodnak, hogy nálunk korlátozzák az építkezési termelést. Ily módon feleslegesen megterheljük a szállítást és azon panaszkodunk, hogy nincs elég vagonunk a szén számára, ugyanígy van ez gyakran a téglával, tetőfedőcserepekkel és más dolgokkal is. Fakitermelésünknek több mint harmadát más kerületekbe szállítjuk további feldolgozásra, habár kerületünkben a fafeldolgozó ipar szép ha-: oyományokkal rendelkezik és kellő "s'tételek és kapacitások vannak bővítésére. Különösen az építőasztalosságót lehetne kifejleszteni és mús kerületeket is ellátni. Ezt a termelést azonan korlátozzuk és építkez'éseinkre még Prágából is hozatunk ajtókat és ablakokat. Erdeinkberi már egészen helytelenül túlsók fát termelünk, de a kitermelt faanyag összmennyiségéből csupán 8 százalékot dolgozunk fel papírgyárainkban. A többit más kerületekbe szállítjuk, melyek ugyancsak fakombinátok kiépítését tervezik, melyek számára nálunk kell munkaerőt szerezniök. Ugyanez a helyzet az élelmiszerés részben a textiliparban is. Az utóbbi két évben megszüntettük szeszgyáraink és keményítőgyáraink kétharmadát, habár közismert, hogy nálunk termeljük a legtöbb burgonyát. Kerületünk mezőin tervezik a köztársaság legnagyobb lentermeszrő területét, de ipari feldolgozását lenvászonra másutt végzik, habár nálunk megvannak a szükséges épületek és munkaerők hozzá. A bányászatnak és kohászatnak a cseh-morva fennsíkon való múltbeli jelentékeny fejlődésére való tekintettel azt hisszük, hogy kerületünk természeti gazdasága kihasználatlanul marad. Ezért a kerületben rendes geológiai kutatást kellene végezni. Annak ellenére, hogy már a X. kongresszuson beszéltek erről, meg kell mondani, hogy mindeddig csaknem semmi sem történt ez ügyben. E néhány példa és kerületünk általános helyzete azt bizonyítják, hogy eddig főleg a tervezés terén számos egészségtelen, a szocialista irányítás és tervezés alapelveitől idegen munkamódszerek nyilvánulnak meg főleg a minisztériumokban. Gyakran megtörténik, hogy a kerületi nemzeti bizottság helyes határozatot hoz, melynek realizálása az illetékes minisztérium beleegyezésétől függ. De a minisztérium egyetlen hivatalnoka megváltoztathatja mindezt a kerület életének konkrét ismerete nélkül. Nem érthetünk egyet egyes miniszterek és minisztériumi dolgozók azon állításával, hogy a járások és kerületek nem törődnek az országos érdekekkel és ezért nem lehet nagyobb jogkört bízni rájuk, ezzel el lentétben naponta meggyőződtünk arról, hogy az emberek szeretik köztársaságunkat és mindent megtesznek az ország erejének növelése érdekében. Ezt bizonyítják azok a sikerek és kezdeményezések, melyek iparunkban és mezőgazdaságunkban is megmutatkoznak. Tekintettel arra, hogy a kerületet iparilag nem fejlesztik, a lakásépítkezés is igen csekély. Szüntelenül növekszik az emberek elégedetlensége, akik lakást követelnek és haragjuk a nemzeti bizottságok ellen irányul, amelyek nem elégíthetik ki jogos igényeiket. Csupán néhány nagyobb városban jelenleg több tízezer lakásra van sürgősen szükség, mert pl.'

Jihlava városban több'lakás válik lakhatatlanná, mint amennyi újat építenek. Habár itt országos jelenségről van szó, mely a kulturális lakásigények növekedését mutatja, a lakásépítkezés elosztását nem végzik felelősen és a második ötéves terv irányelvtervezetének számaiban az elosztásnál éppen úgy járnak el, mint azelőtt. Azt hiszem, ez helytelen. Felkértük a miniszterelnökségi hivatalt, hogy küldjön ki bizottságot kerületünkbe helyzetünk felülvizsgálására. Mindeddig nem kaptunk választ. Az irányelvek nagy lakásépítkezést terveznek, azonban a lakásegységek elosztásánál a kerületi nemzeti bizottságok mellett legalább egy kisebb résszel a könnyűipari üzemek lakásépítkezésére is kell gondolni, melynél az ilyen irányú beruházásokat korlátozták. Például a humpoleci Sukno nemzeti vállalat 1948 óta csupán 12 lakásegységet épített és ezt is az igazgatósági alapból és a normán felüli anyagtartalékból. Ezeknek a lakásegységeknek építését még most sem fejezték be. Josef Novák elvtárs felszólalása (Karlov/ Vary-i kerület) Karlovy Vary-i kerületünk dolgozói naqy figyelemmel kísérik az országos konferencia üléseit. Küldötteink hírt kaptak arról, hogy a konferencia ülésének első két napján kerületünk 60 községében és üzemében beszélgetések folytak, amelyeken a dolgozók nagy rokonszenvvel fogadták és támogatták azokat az intézkedéseket, melyeket javaslatként az országos konferencia elé akarok terjeszteni. A munkaidő csökkentésének kérdéséről van sző, mely munkásainknak gondot okoz abban az értelemben, hogv mit teqvünk ennek érdekében, hogy az állami terv feladatait rövidebb munkaidővel is teljesítsük. Számos olyan további kérdés is van, — főleg az adminisztrációs apparátus csökkentése, — melynél kételyek támadnak aziránt, hogy már néhányszor hoztunk ilyen határozatokat és ennek ellenére nem volt semmilyen eredmény az adminisztráció csökkentésében. A dalovicei porcelángyár dolgozói ezt írják kerületi pártszervezetünknek, „Köztünk munkások közt v még nagv tartalékok vannak. Ha tanácskozni fogtok velünk, ha nem dobjátok félre megjegyzéseinket, akkor két éven belül paradicsomot teremtünk köztársaságunkban". (Taps.) Ennek ellenére még elég probléma marad kerületünkben, melyeket sem mi, sem pedig a központi szervek nem oldanak meg következetesen és ezek azt okozzák, hogy a népgazdaság és a kultúra egyes ágaiban a többi kerületek mögött maradunk. A legkiterjedtebb beruházási építkezéssel rendelkező kerületek közé tartozunk, azonban azok a tapasztalatok, melyeket az idei beruházások biztosításában szereztünk, bebizonyították, hogy mily nehéz és tövises utat jelent, míg ha nem is teljes, de részleges eredményeket elérhetünk. A sokolovi^ bányakörzetnek a második ötéves tervben előírt nagy feladatok következtében megnövekednek a lakásépítési követelmények is. A sok fontos érdek következtében igen korlátolt lehetőségük van építőtelkekre és ha végül ezt a problémát is megoldjuk, akkor az új bányászlakásokhoz szükséges víz biztosításának kérdésébe ütközünk. Azt mondhatná valaki, hogy a második ötéves terv irányelvtervezete számításba veszi a sokolovi terület vízvezeték építésének befejezését. Ez annyit jelent, hogy elméleti szempontból minden rendben van. Természetesen a gyakorlat kissé más. A jelenlegi vízvezeték lassacskán nehézkességünk és tehetetlenségünk hétéves emlékművévé válik. Az előzőleg kidolgozott harmonogramok szerint már 1953-ban vizet kellett volna kapnia Sokolovnak. Sajnos, olyan a helyzet, hogy a befejezetlen vízvezeték és a többi közberuházások veszélyeztetik a sokolovi bányakörzet lakásépítkezését már az 1957. évre is. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez az akció kormányfeladat és azt hiszem sokat használna, ha a köztársaság kormánya is többet foglalkozna saját feladatai és határozatai teljesítésének ellenőrzésével. Dolgozóink számos olyan nehézséget megértéssel fogadnak, melyeket /nás sürgősebb dolgok miatt most nem oldhatunk meg. De nem értik azokat az aránytalanságokat, melyek munkánk hibái következtében keietkeztek. Ilyen problémákkal találkozunk a petipeski körzet szénfejtésének fejlesztésében is, ahol a második ötéves tervben valósággal a semmiből hatalmas bányakörzetnek kell kinőnie évi sok millió tonna barnaszénfejtési teljesítménnyel. A sok utasításban, mely hozzánk érkezik, azt hangsúlyozzák, hogy fordítsunk nagyobb gondot kerületi útjaink állapotára. Mi elismerjük a központi helyek ezen utasításának jogosságát és a Közlekedésügyi Minisztérium nagy segítségével igyekszüíik megoldani e nagy feladatokat. Sajnos így sem vagyunk elégedettek, mivel az utak karbantartási, generáljavítási és kiépítési feladatai nem elégítik ki még a termelés szükségleteinek biztosítását sem, kerületünk országútjai állapotának szükségleteit sem, a különféle felmerülő véletlenekről nem is beszélve. , Az országutak állapota növeli közlekedési költségeinket, tönkreteszi a jármüveket, meghosszabbítja az utazási időt és ez okozza a kései munkábaiárásokat. Nem titok, hogy számos községet ki kellett vonnunk az ellátásból és sok qvermek nem látogathatja az iskolát országutaink katasztrofális állapota miatt. . Kerületünk iparának köréből még két problémát szeretnék megemlíteni, melyeket mindeddig nem tudunk megoldani. Nálunk történelmi nevezetességű és világhírű hangszerkészítés van. A világ sok államában szerzünk barátokat gyártmányaink szállításával. Teljesen érthetetlen előttünk, hogy a kraslicei nagyszabása AMATI vállalat jelenleg leküzdhetetlen anyaqi nehézségekekel bajlódik. Az ottani munkások vezetőjükkel együtt valóban szakmájuk mesterei és művészei. Csak az a kár, hogy már hosszabb idő óta igen homályos termelési távlatokban hagytuk őket. A második probléma az ipari termelés munkalehetőségeinek kiterjesztése, főként egyes járásainkban, a kraslicei és aši járásokban. A kormánynak a határmenti járások fejlesztésére vonatkozó határozata alapján nagy költségekkel betelepítjük ezeket a járásokat, de másrészt a munkalehetőségek csökkentésével kitelepítjük őket a kerületből és ezzel megkeserítjük dolgozóink életét. A legmagasabb párt- és kormányszervek ismerik helyzetünket. Azt sem állíthatjuk, hogy nem tesznek semmit ebben a kérdésben. De miért megv minden olyan nehezen? Szeretnénk, ha Poláček miniszterelnökhelyettes elvtárs utolsó levele valóban az utolsó adminisztratív intézkedés lenne és gyakorlati munkára kerülne sor az elhagyott gyárépületek területének kihasználására, mindenekelőtt a volt rotavai vasmüvek kihasználására. • (Taps.) A legnagyobb hiányosságaink és tartalékaink a mezőgazdasági termelésben vannak. Egységes földművesszövetkezeteink és az állami gazdaságok a kerület egész mezőgazdasági területének 84 százalékán gazdálkodnak. A kerületre tervezett üzemek közül maguk az EFSZ-ek birtokolják a mezőgazdasági terület 70 százalékát. Arra törekszünk, hogv a mezőgazdasági termelésben is legalább olyan résszel járuljunk köztársaságunk termeléséhez, mint kerületünk iparával. Sajnos, eddig nálunk a mezőgazdasági termelés helyzete ilyen: 1930ban kerületünk területén 135 000 szarvasmarha volt. 1955 évben 79 000 szarvasmarha Ebből 1930-ban volt 74 000 tehén 1955-ben pedig csak 37 000 tehén Csupán a sertés- és juhtenyésztésben értünk el kedvező eredményeket, de a kerületek között itt is a 18. helyen állunk. Gyakran összehasonlítjuk helyzetünket a szomszédos Plzeň és Űstí kerületek helyzetével. A mérleg eddig sajnos túlságosan kedvezőtlen ránk nézve. A podboraňi járásban, melyről azt mondják, hogy az a mi Ukrajnánk, 1929-ben a mezőgazdaság 24 000 állandó munkaerőt foglalkoztatott, míg ma itt csupán 7000 a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Egy dolgozóra csaknem nyolc hektár mezőgazdasági földterület esik, ebből az EFSZ-ekben 8,4 hektár földterület, míg a többi központilag tervezett üzemekben 22,3 hektár mezőgazdasági földterület esik egy dolgozóra. A kormány 1954-ben hozott, a határvidék betelepítésére vonatkozó határozata részben megoldotta a hiányosságokat. Több mint 4500 új dolgozó érkezett a kerület EFSZ-eibe, GTÁ-aiba és állami gazdaságaiba. Feltétlenül szükséges azonban tovább folytatni a mezőgazdasági épületek beruházási építkezéseit kerületünkben, sokkal gyorsabban, mint másutt, éiezenkívül még fontos lenne az összes gép- és traktorállomások korszerű oépekkel való legtökéletesebb felszerelése. Kerületünknek segítséget kell nyújtani szakértő dolgozók csoportjainak kiküldésére, amit egy miniszterelnökhelyettes vezetne s ez a csoport a kerületi pártszervezetekkel és nemzeti bizottságokkal együttműködve kiértékelné kerületünk mostani politikai-gazdasági helyzetét, felülvizsgálná a Karlovy Vary-i kerület qazdasági és kulturális fejlődése érdekében hozott határozatok hatékonyságát. Jan Bureš elvtárs felszólalása (prágai kerület) Novotný elvtárs beszámolója helyes választ adott ""azokra a nagyrészben bíráló hozzászólásokra, amelyeket a pártszervezetek a XX. kongresszus után lefolyt vitában tettek. Ügy vélem, hogy a XX. kongresszus legnagyobb tanulságainak egyike az a tudat, hogy a főirányvonal helyességének ellenére megvalósításában hibákat követhetnek el a vezető funkcionáriusok is. Szükséges tehát, hogy a gazdasági és politikai irányítás munkáját is szüntelenül ellenőrizze a tagság tömege. A főirányvonalat többé-kevésbbé helyes különböző eszközökkel és módszerekkel lehet megvalósítani. Kell, hogy a konferencia világosan megmondja: a miniszter, vagy a Központi Bizottság tagjának bizonyos probléma megoldására vonatkozó nézetével nem egyetérteni még nem jelenti azt, hogy nem értünk egyet a párt főirányvonaiával. Tehát a pártban mutatkozó helytelen nézetek ellen harcolni kell, de vigyázzunk, nehogy a bátor és alapos kritika friss hajtásait túlzásba vitt gyanúsítással és felháborodással elfojtsuk, vigyázzunk, nehogy mesterséges módon szítsuk a munkások és az értelmiség között a régi és csak az ellenség javát szolgáló ellentéteket. Felszólalásomban szeretnék részletesebben foglalkozni tudomänyun építésének egyes problémáival, ľa lán sehol sem olyan feltűnőek építésünk sikerei, mint a tudományban Az első ötéves terv idején megalapítottuk a Csehszlovák Tudományof Akadémiát, a Szlovák Tudományo' Akadémiát, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémiát, a minisztériumok mellett a reszortintézetek százai létesültek, a fiatal tudományos dolgozók ezreit neveltük, 17 űj tudományos folyóiratok tucatjait adtuk ki stb. és számos más hasonlóan figyelemre méltó sikert értünk el Komolyan kezdtünk arra törekedni, hogy necsak az iparban, hanem a tudományban is nagyhatalommá váljunk. De nelytelen lenne e sfkerek mellett meg nem látni azokat a hibákat, amelyeknek következményeivel ma küzdünk. Elsősorban ideológiai munkánkban voltak komoly hiányosságok. Sok zavart idézett elő ebben az iránybaa brnői ideológiai konferencia, me lyet čepička elvtárs, nemzetvédelrri (Folytatás a 12.oIdalon.) O.J S Z 0 1956. június 18. 11