Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunist a Pártjának országos konferenciája Jan Bureš elvtárs felszólalása (prágai kerület) (Folytatás a 11. oldalról.) miniszter indítványára Kopecký és JStoll elvtársak főbeszámolóival ren­deztek meg 1952-ben. Hozzájárultak ahhoz, hogy a tudományban megen­gedtük, hogy az egyes szakmákban a dogmatizmust hirdessék, vulgarizálták a dialektikus materializmust és elfoj­tották a tudományos bírálatot. Főleg a biológiai tudományokban vezetett néha az e""es szovjet vélemények kritikátlan átvétele kellőképpen nem ellenőrzött elméletek propagálására, azok elterjedésére és végleges igazr Ságként való hirdetésükre. A szov­jet tudomány igazi elismerésre talált tudósaink körében sikereivel és nagy mértékben befolyásolta tudományunk építését. Természetesen propagálásá­nak dogmatikus jellege nem használt tekintélyének szakembereink köré­ben, de főként ott, ahol a kritikát­lan frázisok a micsurini biológia vagy a Pavlovi fiziológia azonnali jelentős munkaeredményeiről nem igazolódtak be, csalódást okozott mezőgazdasági szakembereink és orvosaink egy ré­szénél. Kutatóintézeteink egész sorá­nak e propaganda szellemében foly­tatott gyakorlati működése a kutatás egyoldalúságára és elméleti és me­tóďikai lemaradására vezetett. A brnói ideológiai konferencia szel­lemében a tudományos dolgozók egesz sora, a 'tudományos problémák meg­oldásában gyakrabban alkalmazta a politikai, mint a tudományos érve­lést. Pavlov és Micsurin műveinek idézeteit a vitában gyakran többre becsülték, mint a kísérletek tényle­ges eredményeit. Méltatlan komédia játszódott le Sztálinnak a nyelvtudo­mány kérdéseiről írott munkája kö- • rül, amelyet dogmatikusan és zseniá­lis műként adtak ki, amely nélkül semmilyen haladást nem lehetséges talán egyetlen tudományágazatban sem. Nem akarom lerázni a felelős­séget ezért az állapotért a tudomá­nyos dolgozók, a kommunisták vállai­ról, akik végeredményben maguk vol­tak ennek az okozói. De tudatosíta­nunk kell, hogy ennek kialakulásá­hoz mennyire hozzájárult az ideológiai munka helytelen értelmezése, hogy mennyire befolyásolta a személyi kultusz és a tekintélytisztelet. Még nagyobb károkat okozdtt a ka­pitalista tudomány eredményeinek le­becsülése, amit a kozmopolitizmus jellen folyatott harc címén vezettek, és amit a brnói konferencia szintén . nagyon élesen hirdetett. Teljes álta­lánosságban beszéltünk a reakciós tudományról, nemcsak azokban az esetekben, amikor nyugaton valóban népellenes célokra használták fel a tudományt, hanem akkor is, amikor csupán más módszert alkalmaztak, mint amilyent mi politikailag helye­seltünk, vagy ha eltérő elméleti meg­gondolásból indultak ki. A „reakciós tudomány" címke érthetően eltérí­tette dolgozóinkat attól, hogy tanul­mányozzák a problematika tényleges állapotát, és nagyon sok értékes tu­dományos anyag maradt ismeretlen előttünk. így például a hivatalos irányzat szerint a matematikai logika „burzsoá formalizmus" volt és vele foglalkozni egyszerűen „idöfecsér­lést" jelentett. És közben éppen ez a matematikai logika bizonyult ha­tártalanul jelentősnek a matematikai gépek megszerkesztésében, amelyek nélkül a technikai haladás elképzel­hetetlen. Ezzel igaz, semmiképpen sem aka­rom azt mondani, hogy ma, ahogyan azt egyes tudományos dolgozók el­képzelik, minden kifogás nélkül át kell venni a kapitalista tudomány A Dubickoi Egységes FöMmüves­szövetkezetben mi is tanulmányoz­tuk az irányelveket és felállítottuk saját ötéves tervünket, amely felté­telezi, hogy a ránk háruló feladato­kat a mi körülményeink között 3,5— 4 év alatt teljesíthetjük. Természe­tesen ennek alapját a növényi terme­lésben, az eddigi növények hektár­hozamának növelésében és elsősor­ban abban látjuk, ahogy erről az irányelvekben is szó van, hogy a ma­gos hektárhozamú növények vetéste­rületét, mint pl. a silózásra és szem­re termelt kukoricáét, a lószemű ba­bét, növeljük, mivel ezeknél nem probléma a 45 mázsás, sőt nagyöbű hektárhozam elérése, és a takarmány­káposztáét, amely 800 mázsa, jő vi­szonyok közt még 1200 mázsa fehér­jében gazdag zöldtakarmányt is te­rem hektáronként és amellett a 17 fokos fagyokat is kibírja. Oj utaka' 41} ÜJ SZÖ 1956. június 18. minden elméleti következtetéseit. Az ideológiai lefegyverzés veszélye, amelyről Novotný elvtárs be­szélt, ma tudományos dolgozóink kö­rében komoly probléma és a pártnak a legélesebb harcot kell ellene indí­tania. De ez a harc csak akkor vál­hat sikeressé, ha az anyag mély is­meretéből indul ki, ha nem halad el figyelmetlenül a tények mellett és nem hangoztat frázisokat. A kozmopolitizmus elleni harc na­gyon kifejezően tükröződik vissza a külföldi szakirodalom beszervezé­sében. Főleg 1951 után a kozmopoli­tizmus ellen folytatott harc fokozódó poltikájával kapcsolatban következett be a kapitalista külföldről vásárolt szakirodalom fedezésére szánt devi­zamennyiség radikális csökkentése, így például, míg a Könnyűipari Mi­nisztérium tudományos intézete' 1951-ben 1730 folyóiratot hoztak be, addig 1953-ban már csak 113 külföl­di folyóiratunk volt. Hasonló volt a helyzet a többi szakaszokon is. Bár ma már bizonyos javulás állott be, de mégsem értük még el az 1951. évi állapotot sem. Emellett a szakiroda­lom hiánya a tudományos és techni­kai haladás fö akadályainak egyike. Más népi demokratikus országokban ennek jobban tudatában vannak, mint nálunk. Összehasonlítás kedvéért né­hány számadat. A Szegedi Magyar Orvostudományi tanszék pl. ez év el­ső negyedévében 280 külföld-i publi­kációt kapott. A körülbelül ugyan­olyan jelentőségű és kiterjedésű olomouci orvosi tanszék nálunk csak 30 külföldi folyóiratot kapott. Abban az időben, amikor mi körülbelül 14 500 külföldi szakfolyóiratot hoz­tunk be, Magyaországra, amelynek la­kossága kisebb, mint a mi orszá­gunké, mintegy 40 000 folyóiratot vit­tek be. A tudomány szakaszán mutatkozó fogyatékosságok sorát a tudományos intézetekben a pártmunka hiányos irányításával idézték elő, elsősorban a legfőbb országos jelentőségű szer­vekben. A Csehszlovák Tudományos Akadémián a pártmunkát az egyes szekciókon és az elnökség mellett működő párcsoportok biztosítják, amelyeket közvetlenül a központi pártbizottság irányít. De az akadé­mikusok között kevés a kommunista és ezek a pártcsoportok nagyon ki­csinyek. Például a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia biológiai szekció­ján 4 kommunista van, de a többi szekciókban sem jobb a helyzet. Az ilyen szűk fórum nem biztosíthatja a fontos problémák sokoldalú meg­tárgyalását. Gyakran előfordul, hogy egyes kérdéseket pártszempontból egyáltalán nem tárgyalnak meg és hogy e fontos intézkedéseket minden­féle előkészítés nélkül közvetlenül a Csehszlovák Tudományos Akadémia szerveiben hagyják jóvá. Hasonló a helyzet más központi hi­vatalokban is a pártmunka a tudo­mány szakaszán való irányításában. Feltűnően megmutatkozott ez a múit évben azokon a tárgyalásokon, ame­lyek a tudományos doktori cím ado­mányozásáról folytak, egyes idősebb tudományos dolgozók esetében, akik doktori értekezésük védelme nélküi kapták meg ezt a címet. Annak elle­nére, hogy a pártszervezetek a pár­tonkívüliekkel együtt követelték az összes javaslatok megtárgyalását, e kérdés körül a kulisszák mögötti mesterkedés szálai szövődtek, ami nem nagy díszére van tudományunk jó nevének. Nem törődtek a párt­szervezetek nézetével, amelyek túl­nyomó részben azt követelték, hogy keresünk, hogy a növényi és állatte­nyésztési termelésben szilárdan meg­álljuk helyünket munkásaink oldalán, hogy a közös mezőgazdasági terme­lés a lehető legrövidebb időn belül jól legyen szervezve és gépesítve úgy, ahogyan elvtársaink munkája gépesítve van a gyárakban. Szövetkezetünk gazdálkodása már a múlt évben lehetővé tette, hogy a munkaegység díjazását az 1954. évhez viszonyítva 11 koronával emeljük. Továbbá lehetőségünk nyílt, hogy szövetkezetünk alakítása óta most először biztosítsuk az idős szövetke­zeti tagok és a szövetkezeti tagok gyermekeinek ellátását. A nőknek 65 éven felül, a férfiaknak pedig 70 éven felül 2 mázsa száraz gabonát adtunk díjtalanul. Minden szövetkezeti tag 15 éven aluli gyermeke után díjtala­nul 150 kg száraz gabonát kapott. Minden gyermek, amely szövetkeze­tünkben születik, 500 koronát kap Mindezt a szociális alapból adjuk Azoknak, akik iskolázáson vesznék részt, naponta egy és fél munkaegy­séget adunk a kultúralapból. Ezzel a tudományok doktora cím adomá­nyozása a kérelmező tudományos munkája nyilvános értékelésére tá­maszkodjék. Ebben a dologban ma­guk a kommunisták sem jártak el mindig helyesen. Másképpen hogyan fordulhatott volna elő az, hogy a mezőgazdasági főiskola professzorát, Koťatko elv­társat, az ekonómiai tudományok dok­torává nevezték ki annak ellenére, hogy a tanszék tanácsa a pártszer­vezettel megegyezve a kinevezésére vonatkozó javaslatot teljesen, mind a tizenkét szavazattal elvetette, mi­vel nem végzett semmilyen tudomá­nyos munkát, amely indokolttá tenné ennek a címnek adományozását. Hasonló hibák történtek már a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudomá­nyos Akadémia alapításakor is, ami­kor egyes fiatal elvtársakat pl. Fol­tín és Macháček elvtársat akadémi­kusokká, levelezőtagokká nevezték ki, akik semmilyen tudományos mun­kát nem végeztek, sőt még hosszabb mezőgazdasági gyakorlatuk sem volt. Az ilyen módszerek, amelyek alapján a legmagasabb tudományos címeket más szempontok szem előtt tartásá­val adományozzák, mint a tudományos kutatómunka, tudományos közvéle­ményünk szemében komolytalanná te­szi a tudományos fokozatok egéjz rendszerét és támogatja a burjánzó dilettantizmust, amely elsősorban a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudomá­nyos Akadémia munkahelyein virág­zik. Ennek a helyzetnek megoldására egyetlen eszköz van. Meg kell erő­síteni a pártmunka jelentőségét a kutatás szakaszán, utána pedig a központi tudományos intézetekben. A kommunisták irányításának eddigi módja a nagy tudományos intézetek­ben, akadémiákon és a minisztériu­mokon, a Központi Pártbizottság ré­szérói nem járt kellő eredménnyel, mivel csupán a tudományos dolgo­zó kommunisták nagyon szűk aktí­vájára vonakozik. Ezért egyes ku­tatóintézetek szervezetei javasoljak, hogy a Központi Bizottság az országos jelentőségű 'tudományos intézetek mellett működő pártcsoportokat a tanintézetek és laboratóriumok üzemi szervezetei küldötteinek rendszeres meghívásával bővítsék ki. Ez lehető­vé tenné, hogy a tudományos dolgozó kommunisták széles aktívájának poli­tikai munkáját közvetlenül a Közpon­ti Pártbizottság irányítaná, elsősorban az országos jellegű kérdésekben, amelyeket nem lehet megoldani a körzeti, városi vagy kerületi bizottság hatáskörében. Az ötéves terv irányelvtervezete tudományunk elé merész feladatot tűz; utolérni és megelőzni a kapita­lista államok tudományát. Reális fel­adat ez? A tudományos dolgozók úgy vélik, hogy igen. Tudományunk rohamos fejlődése az elmúlt időszak­ban több mint jogos reményeket nyújt ebben az irányban. Beszélhetnénk még a fogyatékos­ságok egész soráról, amelyek akadá­lyozzák tudományunk fejlődését. Ilyen laboratóriumaink hiányos tech­nikai felszerelése. Ilyen kutatásunk irányának hiányos megvilágítása. De mindezeket a fogyatékosságo­kat bizonyosan jól megoldják ál­lami szerveink és Központi Bizott­ságunk. Végül szeretném hangsúlyoz­ni, hogy minden tudományos dolgozó nevében ígéretet tehetek, hogy tudo­mányunk megtesz mindent, hogy azokat a nagy feladatokat, melyeket kormányunk a második ötéves terv feladatainak biztosítására elénk tű­zött, becsülettel teljesítjük. megcáfoltuk a reakció savanyú meg­jegyzéseit, hogy a szövetkezetben nem tud megélni egy többgyermekes család, és hogy itt nincsenek kilá­tásai a kiöregedett szövetkezeti ta­goknak. Nem akarom ismételni az Agropro­jekttel és a beruházási építkezés ada­taival kapcsolatos megjegyzéseket. Csak annyit mondok, hogy helyes a Központi Bizottság döntése ennek egyszerűsítéséről. Ezzel egyidejűleg meg kell szüntetni a 10—15 tagú bi­zottságokát, amelyek látogatása csak azért ismétlődik, mivel néhány járási és kerületi funkcionárius helyeslően nyilatkozott arról, hogy egyes helye­ken tehénistállőkat lehet építeni a szövetkezeti tagok kívánságára. E funkcionáriusok körében eddig nem létezett személyes felelősség. Sok esetben a minisztériumokban készült bürokrata irányelvekre támaszkodtak és úgy látszik, hogy erről néha a mi­niszterek sem tudtak. A fék a m'­nisztériumok apparátusában van. 0<t ülnek még ma is azoknak az irány­elveknek és hirdetményeknek gyár­tói, amelyek korlátozzák és valóság­gal megkötik a dolgozók kezdemé­nyezését minden szakaszon. (Taps.) Ezeknek a bürokratáknak sikerült leszűkíteni és megcsonkítani pártunk számos jó és jószándékú határoza­tát. Az ilyen gyakorlat valóban nem lehetséges tovább. Ennek kiküszöbölésére a miniszté­riumokban, a kerületi és járási nem­zeti bizottságokban nemcsak fel kell tárni az ablakot az egészséges bírá­lat és önbírálat előtt, hanem ajtót is kell mutatni azoknak, akik még ma sem akarjuk megérteni azt, ami történik, akiknek semmi közük sincs a szocializmus építéséhez. (Taps.) Az országos konferencia határozati javaslatában olvashattunk egyes mi­nisztériumok beszüntetéséről és re­organizációjáról, ami maga után von­ja az állami apparátus csökkentését is. Szeretnék rámutatni mezőgazda­sági szakaszon néhány intézményre, amelyek jogkörét a nemzeti bizott­ságra lehet átruházni. Elsősorban a Begyűjtési Minisztérium meghatalma­zottjáról van szó, amelynek működé­sével a nyilvántartás elszakadt a közvetlen begyűjtéstől és főleg a nemzeti bizottságok tértek le a be­adási feladatok általános teljesítésé­nek és egyes földművesek beadás! kötelezettsége közvetlen teljesítésű­nek útjáról. E jogkörnek a nemzjf bizottságokra való átruházásává' megjavul a nemzeti bizottságok köz­vetlen kapcsolata a polgárokkal, de főleg a képviselő kapcsolata a pol­gárokkal és fokozódik körzetükben a termelésben és beadásban való köz­vetlen érdekeltségük.'Továbbá a be­gyűjtési felügyelőkről és az állami minőségi felügyelet felügyelőiről van szó. Az a véleményünk, hogy mind­két intézmény megfelel agronomu­saink, esetleg a járási és kerületi nemzeti bizottságok más funkcioná­rusai szakismeretének, főleg ha kel­lő utasításban, esetleg iskolázásban részesülnek. Az egységes földművesszövetkezc­tek legnagyobb problémáinak egyiké­ről, a beruházási építkezésről sze­retnék beszélni. A mezőgazdasúg szakaszán a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatban legtöbo hďzzászólás éppen a beruházási épít­kezésekről hangzott el járásunkban és az egész kerületben. A beruházá­si építkezés, amelyet a prágai kerü­letben 54,8 százalékra teljesítettünk, pénzügyi időtervben az egységes földművesszövetkezetek fejlődésének fékezője. Ez azért van, mivel a szövetkeze­tek építésének, főleg tervezésének és irányításának eddigi szervezése tú 1­ságosan bürokrata, elszakadt az élet­től és a szövetkezetek szükségletei­től. A gyakorlat olyan, hogy a Földmű­velésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó Agroprojekt túlburjánzott ap­parátusa egyfelől a kerületben épít­kezéseket tervez, másfelöl pedig a szövetkezeti tagok az Agroprojekt dolgozóinak hallgatólagos beleegye­zésével a járásban építkeznek a szö­vetkezet szükségletei és éietföltéte­lei szerint, függetlenül attól, amit fent tervbe vettek. Kerületünkben ke­vés olyan építkezést találnánk, ame­lyeket az Agroprojekt terveinek meg­változtatása nélkül építettek volna, ott pedig, ahol ez előfordult, a szö­vetkezeti tagok a mai napig sajnál­koznak rajta. Mi az oka ennek ai állapotnak? Az, hogy a mezőgazdasági építkezéseknek az Agroprojekt álta' kiadott típustervei, amelyeknek csu­pán ezen a szakaszon 62 dolgozója van, nem felelnek meg mezőgazdasá­gunk jelenlegi állapotának. Az egységes földművesszövetkeze­tek az előterjesztett építkezési típu­sokat visszautasítják, mivel nem fe­lelnek meg a zootechnika és a gaz­dasági üzemek alapkövtelményeineri és teljesen eltérő típusokat építenek. Ezáltal a típusterveken kívül — az Agroprojekt szerint — az úgyneve­zett nemtipizált helyi tervek tucat­jai keletkeztek, de szerintük ezek célszerűek, ilyenek pl. a rakovniki járásban lévő Velká Buková-t, az umiselovicei és a kostolnei EFSZ-ek tehénistállói. Legtöbb ilyen építke­zés történt a podebradi járásban és másutt. Annak ellenére, hogy ez a Most pedig a nőknek falvainkori, de főleg az EFSZ-ekben való feladatairól akarok nyilatkozni. Szövetkezeteink tapasztalata alapján merem állítani, hogy a termelésben való részvételük nélkül a mezőgazdaságban nem me­gyünk előre. (Taps.) Szövetkezeteinkben a nčlč a s'or­munkások túlnyomó részét teszik ki. De nagyon lelkiismeretesen dolgoz­nak, mint szövetkezeti elnökök, cso­portvezetők, könyvelök, előadók és mint a nemzeti bizottságok tagjai. És végül itt vannak közöttünk a leg­magasabb párt- és kormányfunkciók­ban. Szóval mellettünk állnak, nem fél­nek a munkától, a felelősségtől és így részt vesznek gazdasági, politikai és közéletünkben. Olyan tényezők, amelyekre bizonyára nagyobb figyelmet kell fordítanunk, mint eddig. Elmond­hatjuk ugyan, hogy egyenjogúak ve­lünk, hogy választhatnak és választ­hatók, részt vehetnek a közéleti te­vénkeységben stb. De mennyire törődünk azzal, hogy a nők, főleg a falvakon még jelen­tősebb helyet foglaljanak el a férfiak körében? A nemzeti bizottságok mel­lett működnek ugyan a nőbizottsá­qok, de hogyan vannak irányítva és hogyan működnek? A járási nemzed bizottságokon, igaz, van egy előadó, akinek munkakörébe tartozik a nőbi­zottságokra fordított gondoskodás is, de ez sok esetben, ahogyan mon­dani szokás, félkézzel dolgozik, mivel további két vagy három munkasza­kasz gondja terheli a vállát. Javaslom, hogy a járásokban és kerületekben külön előadó, vagy e'ő­adónő gondoskodjék a nemzeti bi­zottságok tanácsainak irányításával a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok állandó tevékenységé­ről és ügyköréről. Mi pedig, kommunisták a falvakon, járásokban és az egész olomouci ke­rületben a dolgozókkal együtt min­den erőnket mozgósítjuk, hogy eo­ben pártunknak minél nagyobb se­gítségére lehessünk. (Taps.) valóságban így van, egy tehénistálíő felépítéséhez például terjedelmes, 4,5 kg-t nyomó dokumentációt kell kidolgozni. Ezt a dokumentációt min­den tehénistálíő esetében 5 példány­ban kell elkészíteni annak ellenére, hogy típusépítkezésekről van szó. Ez azt jelenti, hogy minden tehénistálíő elkészítéséhez 22,5 kg kéknyomat kell. És erre azt mondják, hogy ez már a leegyszerűsített dokumentáció. Természetesen ezt az anyagot legna­gyobbrészt nem használják fel és a szövetkezeti tagok számára sok eset­ben nem marad más hátra, mint a terv vagy egyes részeinek átdolgo­zása. És mivel az Agroprojektnek nem szabad ezeket a típustervekei megváltoztatnia, a szövetkezeti ta­gok magántechnikusokhoz fordulnak, mint pl. nálunk, minek következté­ben az építkezések határideje kitoló­dik, megdrágulnak és az anyagbe­szerzésben nehézségek keletkeznek. Ezzel a szocialista törvényességet és az állami fegyelmet sértik, mégpe­dig a járások, a kerület és a mi­nisztérium tudtával. A legrosszabb mindebből az, hogy szövetkezeti tag­jainkban bizalmatlanság ébred rend­szerünkkel és a mezőgazdasági beru­házási építkezés tervezésével szem­ben. Erre az állapotra sokszor figyel­meztettük a Földmüvelésügyi Minis tériumot, de azért még nem tör­tént semmilyen orvoslás. A mezőgaz­dasági beruházási építkezéssel kap­csolatban rengeteg hozzászólás hang­zott el a második ötéves terv irány­elvtervezetéről folytatott országos vi­tában, amelyeket elküldtek a CSKP Központi Bizottságához. Az M-55 tí­pusú tehénistálló legutóbbi terve sem felel meg a követelményeknek, mi­vel 2.20 méteres állóhelyet ír elő, annak ellenžre, hogy a ténylepos szükséglet 2.40 m vagy 2.50 m. Ugyancsak kicsiny a keveréshez szük­séges terület is, mivel darabonként 1 négyzetmétert számítanak és az igazi szükséglet legkevesebb 2 m. Hasonló a helyzet a keverőgép elhe­lyezésével is, amelyet a terv szerint a tehénistálló végében kell elhelyez­ni, nem pedig a közepén úgy, aho­gyan ezt a közgazdászok javasolják a takarékosság érdekében. Ugyan sz (Folytatás a 13. oldalon) Karel Urbášek elvtárs felszólalása (olomouci kerület) Josef Bureš elvtárs felszólalása (prágai kerület)

Next

/
Oldalképek
Tartalom