Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

A CSKP Központi Bizottságának irányelvei a (Folytatás a 4. oldalról.) 3. Tegyük belterjesebbé a már meg­művelt területen a gazdálkodást és növeljük 230 ezer hektárral a szán­tóterületet, főleg az ugaron heverő földekből, nevezetesen Karlovy Vary, České Budejovice, Plzeň, Ostí n/La­bem, Ostrava, Olomouc, Besztercebá­nya, Nyitra és Prešov kerületben és biztosítsuk állandó meqművelésük fel­tételeit. Ezenfelül 60 000 hektárnyi kishozamú rét és legelő termőképes­ségét rekultiváció révén kell növelni oly módon, hogy átmenetileg felszánt­juk és termékenyebb takarmánynö­vényekkel vetjük be. Óiból termővé kell tenni az eróziós és kizsarolt földeket. 4. A kenyérgabona termesztését fő­leg azáltal fokozzuk, hogy a búza hektárhozamát 19 százalékkal, a ro­zsét 16 százalékkal növeljük. 2,2-sze­resére kell bővíteni a nagy fehérje­tartalmú magvastakarmányok vetés­területét (hüvelyesek és hüvelyes­gabonakeverékek). A teljes viaszérés­ben betakarított magkukorica vetés­területét 74 százalékkal kell növelni, hozamát 29 százalékkal fokozni. Azo­kon a vidékeken, ahol a kukorica nem érik magba, a teies viaszérésre ter­melt kukorica vetésére legalább száz­ezer hektárt kell kijelölni. Növelni kell az ipari burgonya keményítőtartalmát és a legjobb minőségű fajták szám­arányát fokozni kell a fogyasztásra szánt burgonya termesztésében. 5. Ki kell terjeszteni hagyományos ipari növényeink vetésterületét. A cu­korrépa cukortartalmát több mint 18 százalékkal kell fokozni, a cukorgyá­raknak szállított cukorréDa mennyisé­gét 31 százalékkal. Ezt elsősorban az­által érjük el, hogy fokozzuk a cu­korrépa hozamait és kibővítjük ve­tésterületét. A cukorrépa vetésterü­letét 7 százalékkal növeljük, neveze­tesen Plzeň, České Budejovice, Hradec Králové, Pardubice, Karlovy Vary, Bratislava, Nyitra, Kassa, Beszterce­bánya és Prešov kerületekben. Oj telepítések révén javítsuk meg a komlókertek állapotát, fordítsunk nagyobb gondot a komló termeszté­sére, elsősorban a permetezésre, a szárításra és a tárolásra. Ezáltal biz­tosítjuk a termelés gyarapodását és a komló jobb minőségét. Gondoskod­ni kell a len jobb ápolásáról és vesz­teségmentes betakarításáról. 6. A hektárhozamok növelését fő­leg azáltal biztosítsuk, hogy terjeszt­jük a növényápolás bevált haladó módszereit, lényegesen növeljük a műtrágya és mész felhasználását, na­gyobb mennyiségben alkalmazunk ne­mesített vetőmagot, amely megfelel a helyi természeti viszonyoknak. Meg kell javítanunk a természetes trágya kihasználását, el kell terjeszteni a komposzttrágya készítését és a zöld­trágyázást. Használjuk fel trágyaké­szítésre a városi és ipari hulladéko­kat. A talaj szerkezetének mielőbbi megjavítására fogjunk hozzá a tőzeg­fejtéshez és használjuk fel trágyázás­ra. Legalább 600 000 hektárnyi terü­leten, amelyet pillangósvirágú növé­nyekkel, magvastakarmányokkal, bur­gonyával és cukorrépával vetünk be, növeljük lényegesen a baktériumtar­talmú trágyák alkalmazását. A folyékony és gáznemű trágyák arányát növeljük a felhasznált nitro­géntartalmú trágyaféleségeket tartal­mazó tiszta tápanyagok 6 százaléká­ra. A lehető legnagyobb mértékben alkalmazzunk vegyianyagokat a gyom pusztítására a növények kártevői el­len, elsősorban aerosol permetezés­sel és repülőgépről való széthintés­sel. Alkalmazzunk olyan vegyianyá­gokat, amelyek fokozzák a növény f-.ilődését, főleg a cukorrépánál, a zcldségnél és a szőlőnél. Lényegesen növeljük az állami gazdaságokban és az EFSZ-ekben a hibrid kukorica­vetőmagvak termelését és elsősorban különleges vetőmagtermesztő gazda­ságokban termeljünk elegendő lucer­na, fűmagot és ültetőburgonyát. Olyan mennyiségben, amely a tervszerű ve­tésforgóhoz szükséges. A vetőmag­termesztés fejlesztésével kapcsolat­ban megfelelő figyelmet kell szentel­ni a méhészetnek. Csökkentsük a magveszteségeket a kombájnnal történő betakarításnál és megfelelő körülmények között két műszakban arassunk kombájnnal. Csökkentsük a burgonya elraktározá­sánál, valamint a takármányfélék és szénabetakarításnál keletkező veszte­ségeket. Tovább csökkentsük a be­gyűjtési és elraktározási vesztesége­ket a begyűjtési szerveietekben, a szárítóberendezések teljes felhaszná­lásával és a raktárhelyiségek befoga­' képességének növelésével. A szántóföldek és rétek termőké­pességének fokozása érdekében az öntözőberendezéseket újjá kell épí­teni és bővíteni olymódon, hogy az öntözött területek mintegy 890 ezer hektárt tegyenek ki. Az öntözött és locsolt területek nagyságát, főleg a száraz vidékeken 50 ezer hektárra növeljük. 7. Építsünk üvegházakat és me­legágyakat az ipari központok és nagyvárosok közelében levő gazdasá­gokban és támogassuk az ilyen épít­kezéseket az EFSZ-ekben. Használjuk fel az ipari üzemekben mellékter­mékként keletkező gőzt és meleg vi­zet a zöldség gyorsított termelésére. Biztosítsuk, hogy a zöldségnek a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz való szállítása legalább 30 százalék­ra fokozódjék. Fokozott gondot szen­teljünk a gyümölcskertek fejleszté­sének és több gyümölcsfát ültessünk ki főleg a kihasználatlan hegyol­dalakra. 8. Növeljük az állattenyésztési ter­melés intenzitását és érjünk el or­szágos méretben egy hektár mező­gazdasági föld után 50 kg-os átlag­súlyt és 660 liter tejhozamot, egy hektár szántóföld után pedig vágó­sertésnél 110 kg-ot és 470 tojást. A termelés fokozását elsősorban a gazdasági állatállományok hasznossá­gával és számának növelésével és a megfelelő fajták tenyésztésének bő­vítésével kell elérni. A tehenek át­lagos évi tejhozamát 2230 literre nö­veljük, a vágómarha átlagsúlyát 420 kg-ra, az egy juhról nyírott gyapjút 3,7 kg-ra, a 100 tehéntől egy év alatt felnevelt borjúk számát 80 darabra és az egy anyasertéstől egy év alatt felnevelt malacok számát átlagosan 11 darabra. A szarvasmarhaállományt 10 százalékkal és a tehénállományt 5 százalékkal növeljük. Egy hektárnyi felületű halastóból érjünk el 180 kg haltermést és fokozottan tenyész­szünk vízibaromfit az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban. 9. Az állatenyésztési termelés fej­lesztésének- biztosítása céljából nö­veljük a takarmány termelését és javítsuk meg felhasználását. Növeljük azoknak a takarmánynövényeknek a termelését, amelyek egy hektár föld­ről a legtöbb tápanyagot nyújtják. Növeljük a zöld kukorica és a te­jeskukorica vetésterületét. Lényege­sen javítsuk meg az állandó rétek és legelők kihasználását és gondozá­sát. Fejlesszük a takarmánynövények silózását. Növeljük a takarmányke­verékek termelését és használjuk fel teljes mértékben az élelmiszeripari hulladékokat. Fokozzuk a zöldtakar­mány mesterséges szárítását, főleg a burgonya és a répaszeletek szárítá­sát. A mesterséges szárítás céljaira használjuk fel az élelmiszeripari mi­nisztérium vállalatait és fokozatosan lássuk el azokat megfelelő szárítóbe­rendezéssel. Javítsuk meg az etetés technikáját, alkalmazzunk antibiotiku­mokat, elsősorban aureomicint (B-12 vitaminnal és egyéb anyagokkal kom­binálva is), úgy, hogy 1960-ban így végezzék a sertés és a baromfi hiz­lalását az állami _ gazdaságokban és az EFSZ-ek közös tenyészeteiben. A legnagyobb mértékben harcolnunk kell zootechnikai intézkedésekkel az állati betegségek megelőzéséért. Elegendő takarmáhykészletet bizto­sítsunk a téli időszakra és érjük el, hogy az év folyamán egyenletes le­gyen a hústermelés. 10. Lényegesen emelni kell a me­zőgazdasági osztályok irányító és szervező munkájának színvonalát. A tervekben és a tervek szétírásában biztosítani kell a mezőgazdasági ter-*, melés helyes széthelyezését és a helyi természeti és gazdasági felté­telek hatékony felhasználásával a le­hető legnagyobb mennyiségű termé­ket kell elérni 100 hektár mezőgaz­dasági és szántóföldön. 11. Lényegesen javítsuk meg az ál­lami gazdaságok termelési és gaz­dasági eredményeit, tekintettel fon­tosságukra a mezőgazdasági szövet­kezetek kiépítésének folyamatában. Lényegesen növeljük az úllami gaz­daságokon a hektárhozamokát és a gazdasági állatok hasznosságát. Fo­kozzuk az állami gazdaságokban a ta­karmányfélék termelését úgy, hogy 1960-ban a központi alapokból kiadott takarmányok részaránya az 1956. évi mennyiség felére csökkenjen. Egészítsük ki az állami gazdaságok gépállományát úgy, hogy befejezhes­sük a legfontosabb növények gondo­zásának komplex gépesítésé^. 1957­től kezdve az állami gazdaságokban valamennyi tehénistállót és sertés­hizlaldát komplex gépesítéssel épít­sük fel. Gépesítsük a fáradságos munkákat az eddigi istállókban, ame­lyek az utóbbi években épültek, főleg az állatok itatását, a takarmány elő­készítését és az állatokhoz való szál­lítását, elsősorban a trágyalévai való műveleteket és a fejést gépesítsük. A termelés fokozásával, a dolgo­zók stabilizálásával, a termelés gaz­daságosságának fokozásával és a munkatermelékenység növelésével ér­jük el az állami gazdaságokban a termelési önköltségek lényeges csök­kentését. Biztosítsuk valamennyi dol­gozó produktív kihasználását a mezei idénymunkákon kívül is. 12. Szilárdítsuk meg az EFSZ-ek gazdálkodását, bővítsék tagalapjukat és szervezetten alakítsunk új szövet­kezeteket, A haladó termelési és gé­pi technika bevezetésével és a mun­katervezés megjavításával, valamint jobb jutalmazási rendszerrel fejlesz­szük az EFSZ-ek gazdálkodását úgy, hogy mind a termelés ökonómiájá­val, mind pedig az életszínvonallal kifejezésteljesen bizonyítsa a szocia­lista nagytermelés fölényét és lénye­gesen jobb eredményeket érjen el, mint az egyénileg gazdálkodók. Növeljük az EFSZ-ekben a közös állatenyésztési termelés intenzitását. Az egy hektár mezőgazdasági föld utáni vágómarha termelését 56 szá­zalékkal, a tejhozamot 46 százalék­kal, a vágósertések termelését 24 százalékkal, a tojásét 38 százalékkal kell növelnünk. Az EFSZ-ek gazdasági fejlődését közös termelési berendezések, főleg marha-, sertésistállók és baromfiólak tipizált terveinek alapján történő építésével biztosítsuk. Az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban meg kell oldani a belső szállítás kérdését és megfelelő mennyiségű és alkalmas tí­pusú járművet kell biztosítanunk szá­mukra. Biztosítani kell, hogy az EFSZ-ek 1957-től kezdve az újonnan épített tehén- és sertésistállókba ve­zessék be a komplex gépesítést és hogy az újonnan adaptált és a meg­levő istállókban hatékonyan gépesít­sék a fáradságos munkákat, főleg az itatást, a takarmány előkészítését és az állatokhoz való szállítását, a trá­gyalével való műveleteket és a fe­jést. Az EFSZ-ek, főleg az újonnan ala­pított szövetkezetek beruházási fel­építését egyszerű és gyors tervezé­si előkészítéssel, rugalmas és meg­felelő anyagellátással, valamint gé­pesített eszközökkel kell biztosítani. Ajánljuk az EFSZ-eknek, hogy for­dítsák anyagi eszközeiket helyi for­rásokból származó építőanyagterme­lésre is. Biztosítsuk az EFSZ-ek vezető dol­gozói és tagjai szakképzettségének rendszeres fokozását. Az EFSZ-eket meg kell erősíteni a mezőgazdasági közép- és főiskolák végzettjeivel is. Különös 'és rendszeres gondot kell fordítani a falvak iskolai tanulóira, akik az általános iskolákból közvetle­nül a mezőgazdaságba, vagy mező­gazdasági tanonciskolákba mennek. 13. Továbbra is nyújtsunk terme­lési segítséget a kis- és középparasz­toknak a mezőgazdasági termelés nö­velésére irányuló törekvésükben, meggyőzően mutassuk meg nekik a szocialista mezőgazdasági nagyter­melés előnyeit és nyerjük meg őket a szövetkezet tagjai közé. 14. Jelentősen növeljük a mező­gazdaság gépesítésének színvonalát, a mezőgazdaságnak 36 300 traktort, 8300 gabonakombájnt, "7100 burgonya­kombájnt, 3900 répakombájnt, 3400 kukoricakombájnt, 5800 silókombájnt, elsősorban a magasszárú növények számára 400 komlókombájnt, 5000 hétkévés kévekötőgépet, 17 500 trak­torral vontatott vetőgépet 7600 auto­matikus cséplőgépet, nagyteljesítmé­nyű rakodógépeket és autóbágereket trágyarakodás céljára, traktor pót­kocsikat, valamint további gépeket kell juttatni. A gép- és traktorállomásokat tel­jes mértékben használjuk fel a me­zőgazdasági tudomány legjobb tapasz­talatainak és ismereteinek terjeszté­sére. -Az EFSZ-ek fejlődésének biz­tosítása céljából a mezőgazdaság fo­kozódó szocializálásával összhangban építsük ki a gép- és traktorállomás brigádközpontjait. A gép- és traktor­állomásokat lássuk el szakképzett ká­derekkel; érjük el a munkaerők sta­bilizálását, főleg a traktorosok és kombájnvezetők egész éves alkalmaz­tatottságának megszervezésével és a brigádközpontok jobb felszerelésével. Ezeket az állomásokat lássuk el fej­let gépi berendezésekkel, óly módon, hogy a géppel végzett mezei munkák terjedelme, beleszámítva a cséplést, is, több mint kétszeresére emelked­jék. Biztosítsuk valamennyi segédmun­ka gépesítését és így az egyes mun­kafolyamatok gépesítéséről térjünk át a fő mezőgazdasági növények gondo­zásának és betakarításának komp­lex gépesítésére. A gép- és traktorállomásokon nö­veljük a munka minőségét, tegyük gazdaságosabbá üzemüket és az átlag­hektárra eső költségeket legalább 23 százalékkal csökkentsük. 15. A mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlesztésének biztosítása cél­jából folytassuk tovább a határvi­dék önkéntes betelepítésének akció­ját és minden téren emeljük a határ­vidéki járások gazdasági és kultu­rális színvonalát. Folytassuk tovább az új telepek számára történő lakó­házak összpontosított célszerű adap­tálását és fejlesszük az állami tá­mogatással történő egyéni lakásépí­tést. Növeljük a szántóföldek területét és biztosítsuk tartós megművelésü­ket és termőképességük növelését. Biztosítsuk az állattenyésztési ter­melést, főleg a szarvasmarhatenyész­tés gyors fejlesztését és a hegyvi­dékeken vezessük be a szállás- és a karámgazdálkodást. A határvidék általános gazdasági színvonalának ja­vítása céljából fokozott gondoskodást kell szentelni a lakosságnak nyújtott szolgálatoknak, a lakások karbantar­tásának és javításainak, valamint az ipari üzemek karbantartásának, nem csökkenteni, hanem növelni kell a munkalehetőségek számát, különösen az üzemképes objektumok felhaszná­lásával a határvidéken. 16. Az erdészetben fokozott gon­dot fordítsunk az erdőkre, növeljük az erdők termőképességét, valamint egyéb fontos vizgazdasági és kli­matikus funkcióit, amelyeket egyes körzetekben a túlzott fakitermelés, vagy egyéb kedvezőtlen befolyások megzavartak. Fokozatosan csökkentsük a faki­termelést úgy, hogy 1960-ban 20 szá­zalékkal alacsonyabb legyen, mint 1955-ben volt. A fakitermelésnél és fával való müveleteknél előforduló veszteségeket csökkentsük a kiter­melt fa alapos kihasználásával, főleg a helyes műveletekkel és osztályo­zással. Legalább 450 ezer hektár erdőte­rületet fásítsunk be és érjünk el azt, hogy 1960. végéig ne legyenek egy évnél öregebb irtványok. Évente át­lagosan legalább tíz millió nyárfa és fűzfacsemetét ültessünk ki, ebből Szlovákiában 6 milliót s a faiskolák te­rületét legalább 3000 hektárra növel­jük. Csökkentsük a fásításnál kelet­kező veszteségeket oly módon, hogy a kiültetés utáni 5 éven belül ne pusztuljon el a facsemetéknek több mint 25 százaléka. Fokozzuk a facse­metékről való gondoskodást, megfe­lelő jó minőségű facsemetéket bizto­sítsunk, úgy, hogy az ötéves terv fo­lyamán a fásítás intenzitása fokoza­tpsan növekedjék. Az erdőgazdálkodási terveknek megfelelően valamennvi 40 éven aluli erdőben végezzünk ritkítást. Fokozott figyelmet szenteljünk an­nak, hogy erdei utakat építsünk a nehezen hozzáférhető hegyvidékeken, lényegesen gazdaságosabbá tegyük építésüket és megteremtsük a fa­kitermelési helyek egyenletes elosz­tásának feltételeit. Fokozott gondos­kodást kell szentelnünk a favágók át­meneti elszállásolásának erdei mun­káikon. Csökkentsük a tüzelőanyag részará­nyát a fenyőfatermelésben 8,2 szá­zalékra, és a lombos fák termelé­sében 45,2 százalékra. Gépesítsük a nehéz- és fáradságos munkákat átlag legalább 60 száza­lékra a fakitermelésben, az erdők megközelítésében, a fa elszállításában és felrakásában. A motoros fűrészek évi átlagos tel­jesítményét legalább 3600 térfogat­méterre, a traktorok teljesítményét az erdők megközelítésében 4500 tér­fogatméterre, a teherautók évi tel­jesítményét a fa fuvarozásánál 5500 térfogatméterre és a traktorokét 4400 térfogatméterrel növeljük. III. Közlekedés és távösszeköttetés 1. Korszerűsíteni és állandóan bő­víteni kell a közlekedés technikai alapját, fokozni biztonságát és lénye­gesen javítani irányító tevékenységét valamennyi fokon. A szállítás egész terjedelmét (az üzemekén kívül) 1960-ig 44 száza­lékkal (tonnákban) növelni kell. Rendkívül fontos feladatunknak tart­juk a vasúti szénszállítás biztosítá­sát az észak-csehországi és sokolovi barnaszénmedencékből. El kell ér­nünk, hogy lényegesen meggyorsul­jon a vasúti szállítás és emelked­jék az utazás kultúrája. 2. A vasúti áruteherforgalom ter­jedelmét tonna-kilométerekben 35 százalékkal kell növelni. A személy­szállításban 1960-ban mintegy 7—8 százalékkal több személyt kell szállí­tani, mint 1955-ben. El kell érnünk a vasúti közlekedés lényeges meg­gyorsítását. E feladatok elvégzése céljából lé­nyegesen növelni kell főleg a műsza­ki színvonal jelentős emelésével a fontos vasútvonalak és rendezőpálya­udvarok üzemi kapacitását. A vas­úti közlekedésben a technikai fejlőd dés fő irányvonalának a nem gazda­ságos gőzzel való közelekedésnek vil­lamos és Diesel-motorok közleke­désre való fokozatos átállítását kell tekinteni. Az elektromos és Diesel­motoros vontató részarányát a brut­to-tonnakilométerekben szállított egész szállítási terjedelem egy ne­gyedére kell emelni. Ezzel kapcso­latban növelni kell a vasútvonalak és állomások biztonsági berendezéseinek automatizálását. Üzembe kell helyeznünk további 750 kilométer hosszúságú vasútvo­nalat. Az Ostí nad Labem — Česká Tŕebová — Valašské Meziŕici — Žili­na — Košice vonalat villamosítani kell, valamint a Praha — Kolin vo­nalat és meg kell kezdeni a Hra­nice — Bohumín és további szakaszok .villamosítását. Az elektromos vonta­tást további 284 villanymozdonnyal és 44 villamosközlekedési eszközzel kell biztosítanunk a peremvárosi for­galomban. A vasútvonalak és állomá­sok felépítésében nyert tapasztala­taink alapján a villamosítást olyan módon kell végeznünk, hogy csupán a bevezető vágányokat és a váltó­kat kell átalakítani. Ki kell küszö­bölni a villamosítás előkészítő ter­vében mutatkozó hiányosságokat, va­lamint a szakképzett káderek neve­lésében levő hibákat. Az 1957-es évtől a teherszállítás­nál a nem gazdaságos gőzmozdonyo­kat Diesel-mozdonyokkal kell helyet­tesíteni: a vasúti közlekedési esz­közök állományát mintegy 440 drb. 1200 lóerős Diesel-mozdonnyal kell bővíteni. A villany- és Diesel-moz­donyak javítása céljából műhelyeket és mozdonyszineket kell építeni, szakképzett kádereket kell nevelni a karbantartási és gépkezelési mun­kákra. Lényegesen korszerűsíteni kell a teher- és személykocsiállományt. 2100 modern személykocsit kell be­állítani, ebből legalább 45 hálóko­csit és mintegy 36 ezer, főleg négy­tengelyes tehervagont; a nyitott te­hervagonok állományát főleg önmű­ködő kiszóróval ellátott vagonokkal kell bővíteni. A tehervagonokat ha­marosan el kell látnunk új csehszlo­vák gyártmányú automatikus fékek­kel. A tehervonatok átlagsúlyát 935 ton­nára kell növelni, terjeszteni a túl­súlyos mozgalmat, tovább növelni az iránytehervonatok számát, csökken­teni a kocsik vesztegelési ideiété, a ki- és berakodásnál el kell érni a kocsifordulónak 3,6 napon való meg­gyorsítását. Lényegesen meg kell ja­vítani a tehervagonokkal való gaz­dálkodást. A műszaty, gazdasági mu­tatószámok megjavításával a közle­kedés terén csökkenteni kell a tűze­lőanyagfogyasztást. Az átlagos napi teherberakodást 26 ezer vagonegy­ségre, vagyis 20 százalékkal kell emelni. A kirakodásnál és berako­dásnál végzett munkák gépesítését 80 százalékra kell fokozni. A kirakodási és berakodási munkák gépesítése szá­mára megfelelő berendezéseket kell biztosítani, amelyek megfelelnek a ko­csiál omány összetételének. S kocsi­egységek sztatikai kiegyensúlyozását 17 tonnára, vagyis 8 százalékkal nö­veljük. 282 kilométer automatikus blokkbe­rendezéssel ellátott vonalat kell üzembehelyezni. Ki kell építeni az automatikus blokkberendezést az ústi nad Labem — Nimburg — Kolin vo­nalon és további vonalakon és be kell azt fejezni a Praha — Česká Tŕebo­vá vonalon. Automatikus váltókkal és vágányfékekkel kell ellátni legalább 5 rendezőpályaudvart és dróttalan összeköttetéssel 18 rendezőt. Meg kell kezdeni a vasútak autóstoppal való ellátását. Az eddiginél sokkal gyor­sabban kell bevezetni a vasúti forga­lomba a haladó közlekedési berende­zéseket és biztosítási technikát. A pályafenntartásban maximális mérték­ben gépesíteni kell a nagy fáradságot igénylő munkafolyamatokat, elsősor­ban a pályafenntartás javításának és helyreállításának munkálatait. A vas­úti töltések általános javításainak évi mértékét 600 kilométerről 900 ki­lométerre kell emelni és el kell ér­nünk, hogy az egész vasúthálózatban a vonalaknak legalább 35 százaléka 20 tonnás tengelynyomású és 29 százaléka 18 tonnás tengelynyomású vonal legyen. Ezzel egyidejűleg össz­hangba kell hozni e vonalakhoz tar­tozó iparvágányok tengelynyomását. Lényeges mértékben növelni kell a betontalpfák alkalmazását a fatalp­fák helyett és a betontalpfák beépí­tését évi egy millió darabra kell emelni. Lényegesen fokozni a rés­mentes vágányok alkalmazását. Tovább kell emelni a vasúti dolgozók szakképzettségét, úgy, hogy elsajá­títsák az új technikai eszközök ke­zelését és az új technológiai eljárá­sokat. (Folytatás a 6. oldalon.) OJ SZÖ Q ľ>56. június 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom