Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciára Václav Kopecký elvtárs felszólalása (Folytatás a 12. oldalról.) ranqfokozafcként való használatát. Az egykori doktori címeknek csupán az a gyakorlati ielentőséqük volt, hogy az úgynevezett főiskolát végzett, főiskolai műveltségű emberek társadalmi helyzetét jelezték. Főiskolásainknak nem kell siratniok ezt a régi címkórságot és tudniok kell, hogy nincs visszatérés a régi viszonyokhoz. Nincs visszatérés a társadalmi különbségekhez, a társadalmi fennhéjázáshoz. Tudniok kell azt is, honv népi demokratikus köztársaságunkban az értelmiségnek a munkás oldalán, a dolgozó ember oldalán a helye (Taps). Sajnálatos, hogv egves főiskolások nem értik meg, mily kitüntető számukra ez a hely a munkás, a dolgozó ember oldalán, és hogv nem becsülik meq, mennyi bizalmat, mennyi gyengéd figyelmet és mennyj áldozatkész qondoskodást tanúsítanak irántuk munkásaink, dolqozóink. Sajnálatos, hoöv eoves főiskolások olyan köveetelésekkel lépnek fel. amelyek, gyenesen a munkások, a dolgozók kigúnvolásaként hatnak és ezért nem alkothatják komoly tanácskozások tárgyát. Másrészt ki kell jelentenünk, hogy a Közoktatásügyi Minisztérium, a kormány és a párt a legnagyobb fiovelemmel foglalkozik majd azokkal a sürgető követelésekkel, amelyeket a főiskolások juttattak kifejezésre, akik túlnyomó többségükben valóban főiskoláink munkájának megjavítását és a főiskolai hallgatók tanulmányi viszonyainak megjavítását tartották szem előtt. Nagyra becsüljük a szellemi dolgozókat, a tudományos munkásokat technikusokat, érnököket, orvosokat, pedagógusokat és mindazokat a művelt embereket, akik becsületesen részt vesznek közös nagy munkánkban, a szocializmus építésében. El kell azöiiban érnünk, hogy főiskolásainkból olyan új értelmiségiek nőjjenek fel, akik szívükkel-lelkükkel a mieink lesznek és becsületesen fognak tanulni, hogy tudásukat, képességeiket hazánk szocialista felvirágoztatásának szolgálatába állítsák. Megtaláljuk és meg kell találnunk azokat a nevelési módszereket, amelyek révén befolyásolhatjuk az összes főiskolást, hogy úi társadalmi rendünk, a szocializmus reménységei legyenek. Még határozottabban fogunk arra törekedni, hogy teljes egészében megmutatkozzék 1953. évi iskolaügyi reformunk hasznossága, hogy helyesnek bizonyuljon, beváljon általános oktatásunk új rendszere, és a középiskolai oktatás egész rendszere is, amelv szocialista társadalmunk részére művelt embereket hivatott nevelni és új főiskoláinkra egyre nagyobb számban felvezetni munkásaink, parasztjaink, dolgozó értelmiségünk tehetséges, a szocializmus ügye iránt odaadó fiait és lányait. Ha általában vizsgáljuk, milyen jelenségeket hozott számunkra az a nagy belső erjedés, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után olv nagy erővel indult meg pártunkban, megállapíthatjuk, hogy pártunk valóban megállta ideológiai és politikai szilárdságának próbáját. Magától értetődik, a párt vitájával kapcsolatban olyan momentumok is felmerültek. amelyeken komolyan gondolkoznunk kell. Néhányukról beszéltem. Ellenségeink kétségkívül azt remélték, hogv kihasználhatják a helyzetet. Számos ellenséges provokátor lépett sorompóba, hogv támadja pártunkat és kormányunkat és hogv kihívó fenyegetések segítségével igyekezzék érvényre juttatni törekvéseiket, amelvek azt jelentették volna, hogv visszafelé fordítsák országunkban a fejlődést, el a munkásosztály szocialista vívmányaitól és veszélyezt°ssék népi demokratikus rendszerünk tuljadonképpeni lényegét. Különféle helvekről váratlanul olvan jelszavakat hallottunk, amelyeket a levitézlett tőkés urak polgári liberális fegyvertárából jól ismerünk. A polgári liberalizmus hírverői, a szabadság csalfa jelszavával igyekeztek befolyásolni a tapasztalatlan, megtévesztett embereket. Érthető, hogv a munkások felháborodtak, amikor értesültek a különféle kihívó határozatokról és látták, micsoda elemek igyekeznek kisajátítani maguknak a „szabadság" jelszavát. A munkások joggal fogadták gyanakvással a „szabadság" szót. amely az egykori urak szekértolóinak szájából hangzott. Jól tudják, hogy ezek az emberek például a sajtószabadság követelésével kezdik mondókájukat, gondolatban azonban már a tőkés vállalkozás szabadságának követelését készítik elő és végső céljuk a régi rend feltámasztása. A munkások ezért félreérthetetlenül kijelentették, nem tűrik, hogy valaki polgári liberális jelszavakkal próbálja feltámasztani az eltemetett régi tőkés társadalom szellemét. A munkások félreérthetetlenül kifejezésre juttatták, nem tűrik, hogy valaki kihívó akciókkal zavart keltsen és megnehezítse a szocializmus építését; kijelentették, nem tűrik, hogy valaki a polgári liberalizmus és a polgári demokratizmus álszent jelszavaival megpróbáljon betörni a munkásság osztályhatalmának. a dolgozó nép hatalmának rendszerébe. A munkások megmutatták, hogy készek megszalasztani mindenkit, aki megpróbálna ártani köztársaságunk, a szocializmus építése ügyének országunkban. (Taps.) És a munkások, a dolgozók megmutatták, hogy készek félreütni azokat a piszkos kezeket, amelyek fenyegetik a Szovjetunióhoz fűződő szent és örök barátságunkat. (A küldöttek helyükről felállva éltetik a Szovjetuniót). A munkások, a dolgozó emberek megmutatták, hogy sziklaszilárd biztonsággal legyőzhetetlenül védelmezik népi demokráciánk, szocialista országépítésünk minden vívmányait. Megmutatták, hogy egvségesen. egv emberként állnak Csehszlovákia Kommunista Pártia, szeretett pártjuk mögött (viharos taps), híven helytállnak pártunk és a Nemzeti Front kormánya mögött, hogy sikeresen továbbfolytathassuk a szocializmus építésének nagy müvét. Elvtársak! Országos konferenciánk, amelyen a párt oly sok köztiszteletben álló érdemes régi dolgözója vesz részt és amelynek lefolyása mindnyájunkra olv mély benyomással van, nyilván nagy küldetést teljesít. A konferencia bebizonyítani hivatott, hogy az a megú.ihódási folyamat, amelyet a CSKP az SZKP XX. kongresszusa határozatainak meqvitatásával kapcsolatban átélt, megerősítette a pártot, megszilárdította egységét és összefogását, új aktivitást öntött belé és maqasabb színvonalra emelte a párt egész életét. A konferencia bebizonyítani hivatott, hogy a párt képes megoldani a munkájában felmerült hibák és fogyatékosságok megszüntetésével, pártunk és államunk munkájának általános megjavításával kapcsolatos valamennyi problémát. A konferencia bebizonyítani hivatott, a pártnak megvan min^°n előfeltétele ahhoz, hcypv a második ötéves terv jegyében mozgósítsa Csehszlovákia egész dolgozó népét, hogv sikeresen harcbaszálljon a szocializmus megvalósításáért országunkban. (Nagy taps.)Mutassuk meg. elvtársak, hogv teljes egészében tudatában vagyunk országos konferenciánk nagy küldetésének! Mutassuk meg, hogv megbonthatatlan egységben összefogva a párt Központi Bizottságával és büszkén magasra emelve Csehszlovákia Kommunista Pártjának dicső zászlaját, a leninizmus út ián lelkesen haladunk előre, előre jövő úi győzelmeink felé, a szocializmus felépítéséért hazánkban, annak a fontos célnak az eléréséért, amelyet a szocialista világrendszer elsőségének meqteremtése, a tartós béke biztosítása jelent. (Hosszantartó taps, a küldöttek helyükről felállva éltetik a CSKP-t.) František Zupka elvtárs felszólalása Fogyatékosságaink bírálata még soha sem volt olyan nyílt és nem hatolt be olyan mélyen a hibák gyökeréig, mint most. Megtartani, továbbfejleszteni és helyes irányba terelni a do'gozók széles tömegeinek aktivitását, a mindennapos munka alkotóerejévé változtatni, a második ötéves terv feladatai legjobb teljesítése érdekében, ez pártunk, valamint szakszervezeti mozgalmunk elsőrendű feladata. Ebben van biztosítéka annak is, hogy munkánk minden szakaszán jelentős fordulat következzék be a munkamódszerekben. Amikor pártról beszélünk, nemcsak a pártszervekre és a pártapparátus szerveire gondolunk, hanem az egész pártra, a csaknem egy és félmillió párttagra és jelöltre. Szükségesnek tartom ennek hangsúlyozását, mivel párttagjaink közül sokan még nem látják tisztán, hogy minden párttag bármely munkaszakaszon teljes felelőséggel tartozik azért, hogy munkahelyén hogyan harcolnak a párt irányvonaláért, hogyan válnak a párt élfal kitűzött feladatok mindannyiuk ügyévé. Csak ha minden párttag és funkcionárius teljesen tudatára ébred ennek a felelősségnek, merít erőt é-3 akaratot, hogy mindennapos munkájával hozzájáruljon a párt akcióképességének növeléséhez, ideológiai és szervezési egységének megszilárdításához. A párttagok jogainak és kötelességeinek helyes értelmezése és érvényesítése nélkül az erős centralizáció kiküszöbölése és életünkben a demokratikus centralizmus elvének érvényesülése is elképzelhetetlen. Novotný elvtárs beszámolójában rámutatott arra, hogy az erős centralizmus az államapparátus nagyméretű bürokratizálására, végül pedig a pártmunka bürokratizálására is vezet a központi és az alsóbb szervekben egyaránt. Ez a szervek, szervezetek és a tagság kezdeményezésének gyöngülését idézte elő és a feleiősség csökkentését. Másképpen ez nem is lehetett az eddigi munkamódszerek mellett. Az erős centralizálás, amely a személyi kultusz légkörében burjánzott, a párt vezető szerepének érvényesítésében is gelentős károkat okozott. A párt ahelyett, hogy megnyerte és vezette volna a tömegeket és irányította volna munkájukat, egyre nagyobb mértékben vállalta magára az állami igazgatás szerveinek, a gazdasági szerveknek és nem egyszer a tömegszervezeteknek feladatát. Az ilyen eljárás arra vezetett, hogy a nemzeti bizottságok, a gazdaság' szervek és a tömegszervezetek dolgozói elvesztették érzéküket a felelősséghez és önállósághoz. Megszokták, hogy helyettük valaki teljesíti a rájuk váró feladatokat, vagy hogy csak azt kell elvégezniük, amit konkréten feladatukul tűztek ki. Ahhoz az elvhez igazodtak, hogy amit rám bíznak, megcsinálom, amit nem mondanak, azt nem kérdezem. Ezáltal egyfelől aláásták a szervek és egyének kezdeményezését, másfelől pedig ez a dolgozóknak a tömegektől való elszigetelődésére vezetett. Ügy dolgoztak, hogy kielégítsék a felsőbb szerveket, vagy a magasabbrangú funkcionáriusokat, akik a feladatokat rájuk bízták. Nem tartották szükségesnek megmagyarázni a dolgozóknak a hozott határozatok vagy intézkedések célját vagy jelentőségét. Az a nézet volt érvényben, hogy mindaz, ami felülről jön, jó és rendben van. Nem érdekelte őket, mit beszélnek a tömegek, nem törődtek vé-. leményükkel. Ez egyrészt azért volt, így mert sokan nem tudták, mihez kezdjenek, amikor a tömeghangulatot megállapították. Az ilyen munka károsan tükröződött vissza a"szakszervezeti mozgalomban is. Fokozatosan gyengül a szakszervezetek és a dolgozók szervezeteinek közvetlen kapcsolata is a tömegekkel, amiről ma az üzemek szakszervezeteiben élénk vita folyik. Novotný elvtárs itt bírálta a szakszervezet munkáját. A bírálat helyes és indokolt. Igaz — és hangsúlyoznunk kell — hogy a szakszervezetek nem teljesítik megfelelően küldetésüket és súlyuk, tekintélyük csökkent. Nem elegendő csupán beszélni a szakszervezetek jelentőségéről és tekintélyük növeléséről, vagy pedig a szakszervezetről úgy beszélni, mint a legjelentősebb tömegszervezetről. Alaposan elemezni kell a szakszervezeti mozgalom jelentősége hanyatlásának okait és konkrét intézkedéseket kell elfogadni, amelyek a szakszervezetben működő kommunisták számára helyes és valóban lenini irányelvet jelentenének, ami szintén mérvadó lesz a csaknem két és félmillió pártonkívüli szakszervezeti tagság számára is. A szakszervezetek mindig legerősebb támaszai voltak a pártnak és ma is azok, mivel összekapcsolják a pártot a munkásosztállyal. E kapcsolat kibővítését és megszilárdítását biztosítjuk, ha a dolgozók meggyőződnek arról, hogy a szakszervezetek az ő szervezeteik, hogy az ő érdekeiket védik és ezért minden egyén személyes érdeke, hogy szakszervezeti tag legyen. A dolgozók érdekének fogalma alatt az összes kérdések csopontját kell értenünk, amelyek kifejezik személyi és társadalmi szükségleteik kielégítését. Ezek azok a feltételek, amelyek mellett a munkás munkáját végzi, amelyek mellett a dolgozók munkájukon kívül életüket töltik. A bérek, a fizetések, a munkabiztonság védelme, a betegbiztosítás, a jövedelembiztosítás, a munkajog normáinak helyes érvényesítése, a lakásépítés, a kultúrális élet és az emberről való sokoldalú gondoskodás további kérdései ezek. A Központi Szakszervezeti Tanács IV. plenáris ülése, amely kapcsolódott pártunk Központi Bizottságának márciusi üléséhez, bírálóan boncolta a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkáját a felsorolt szempontok alapján. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek munkája elmaradozik az élet követelményei mögött, minek következtében gyöngült a dolgozók bizalma a szakszervezet iránt és lazult a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveinek kapcsolata a tagság tömegeivel. Az ülés egyidejűleg konkrét intézkedéseket fogadott el a szakszervezetek munkájának megjavítására. El kell érni a szakszervezetekben minden kommunista aktivizálását, éppen úgy, mint a többi tömegszervezetekben. Ez pártunk legfőbb érdeke, mivel a kommunisták aktív szakszervezeti munkája nélkül nem szilárdul meg pártunk kapcsolata a munkásosztállyal. E mu.iKa elhanyagolásának káros voltáról Lenin ezeket mondja: Ahogýan a kitűnő motorral és elsőrendű gépekkel felszerelt legjobb gyár is megszűnik működni, ha elromlik a motort a géppaJ összekötő szerkezet, ugyanúgy elkerülhetetlen szocialista társadalmunk katasztrófája, ha rosszul van felépítve, vagy rosszul működik a kommunista pártét a tömegekkel összekötő szerkezet. vagyis a szakszervezet. Ezt az igazságot szervezésileg biztosítanunk kell mindenappos életünkben és tevékenységünkben. Hogyan tegyük ezt? Erről beszélt Novotný elvtárs a X. kongresszuson. A szakszervezetekben hellyel-közzel még vannak anarchoszindikalista nézetek és más, a munkásosztállyal szemben el lenséges nézetek. Ezek fő okát abban kell látni, hogy a pártszervek és szer vezetek felülről lefelé nem sokat foglalkoznak a kommunisták munkájával a szakszervezetekben, annak ellenére, hogy a szakszervezetekben tömörült munkásaink és alkalmazót tamk nagy többsége. Elég ha belenézünk a kerületi pártbizottságok üléseinek jegyzőkönyvébe és meggyőződünk arról, hogy egyes kerületekben hosszú időkön át nem vitatják meg a szakszervezetekben működő kommunisták munkáját. A szakszervezeti mozgalom lebecsülése — mondotta Novotný elvtárs — néha arra vezet, hogy a pártszervezetek pótolják a szakszervezetet és ezzel gyengítik jelentőségét és tevékenységét. Áz ilyen kapcsolatot határozottan meg kell változtatni. Rendszeresen értékelni kell a szakszervezetek munkáját és a szakszervezetekben működő kommunistáknak világos irányelveket kell adni tevékenységük végzésé re. Buzdítóan hat az egész pártra a Központi Bizottság példája. Ezért javaslom, hogy a Központi Bizottság egyik ülésén a napirendi pontok egyikében vitassák meg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerepét Csehszlovákiában a szocializmus építésében. A Központi Szakszervezeti Tanács IV. plenáris ülése után, amelyen megvitattuk a szocialista törvényesség betartásának kérdéseit, egyes üze meVben élénken vitatkoznak a túlórákról, mégpedig főleg ott, ahol a túlórák jutalmazásában bizonyos homályosság keletkezett. Meg kell látnunk azt a tényt, hogy számos üzemben, ahol a termelés akadálytalan menetét különféle fogyatékosságok zavarják, a hónap végén a terv teljesítését rohammunkával hozzák be. És az ilyen vállalatokban az üzemek vezetősége és az üzemi bizottságok nagyon gyakran jól megértették egymást. Ez arra vezetett, hogy a tervteljesítés érdekében meghonosodott a túlóra ban végzett munka és akkor is dolgoztak, "amikor a béralapból nem futotta. Hallgatással tűrték, hogy a munkások nem követelték meg azt, ami a valóságban megillette őket. A IV. plenáris ülésen állást kellett foglalni ebben a kérdésben. Ezért hansúlyoztuk, hogy a szakszervezetnek elsősorban abban az irányban kell segítenie az üzem vezetőségét, hogy megjavuljon a munkaszervezés, hogy feltárják a további tartalékokat, érvényesítsék az új technikát és olyan állapotot érjenek el, hogy a termelési feladatokat túlórák nélkül is teljesít hessék. De tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy az ilyen feltételeket nem lehet mindenütt egyszerre megteremteni és hogy egyes üzemekben még szükség lesz olykor-olykor a terv ré gi módoiy való teljesítésére részben rohammunkával. De átmeneti időszakról van szó, amelynek a szakszervezetek és a gazdasági 'szervek segítségével minél rövidebbnek kell lennie. Azon a szakaszon, ahol a jelenlegi időszakban nem vagyunk annyira felkészülve, hogy a termelési feladatokat normális munkaidőben teljesíthetnénk és kénytelenek vagyunk túlórában is dolgozni, kitartunk amellett, hogy a túlórákat a dolgozóknak teljes egészükben fizessék meg, hogy az ehhez szükséges béralap meglegyen. Hisszük, hogy technikai értelmiségünk és a munkásság szoros együttműködéssel képesek lesznek minden szakaszon megjavítani a munkaszervezést úgy, hogy a túlórában végzett munkával végez és megteremti a munkaidő megrövidítésének előfeltételeit. Voltak olyan hangok is, amelyek egyes megszakítás nélküli munkamenetekben, pótjutalmazás bevezetését követelték, az éjszakai műszakokért vagy pedig az éjszakába nyúló műszakért, aminek az volt a célja, hogy a lehető legcélszerűbben használják ki a villanyáram fogyasztását. További műszakok, valamint a megszakítás nélküli munkamenet bevezetése lehetővé teszik azoknak a tartalékoknak jobb kihasználását, amelyekkel a gépek kapacitásának hiányos és nem egyenletes kihasználásában rendelkezünk és ez az egész érdekét szolgálná. Természetesnek tartjuk, hogy minden pillanatban rendelkezésünkre áll a villanyáram, a víz, a gáz és más közberendezések, az egészségügyi szolgálat, a közlekedés. Szenet, ércet és más ásványokat, amelyek a szocialista építés fő nyersanyagalapját képezik, éjjel is fejtenek, mivel így követeli a szocialista építés érdeke. Szükséges, hogy az elvtársak tanulságot vonjanak le ebből a tényből és meggyőzzék az alkalmazottakat arról, hogy a normális és éjszakai műszakok bevezetését nem lehet kapcsolatba hozni pőtjutalmak követelésével, ez nem fér öszsze az érvényes munkajogi normákkal, sem pedig a közösség érdekéhez való elvtársi viszonnyal. Ezért sem a párt, sem a szakszervezet nem ért egyet az ilyen nézetekkel és követelményekkel és ezek helytelenségét meg kell magyarázni mindenütt, ahol találkozunk velük. Örömmel üdvözöltük, hogy pártunk Központi Bizottsága határozatot fogadott el, hogy ez év október 1-től minden ágazatban heti 46 órára csökkentik a munkaidőt a bérek és fizetések csökkentése nélkül és hogy a munkaidőbe beszámítják a 15 perces uzsonnaszünetet is. Ezzel a határozattal kapcsolatban a pártfunkcionáriusok és az üzemek szakszervezetei előtt felvetődött az a kérdés, hogy az uzsonnaszünet eddigi ledolgozása helyes volt-e vagy sem. Erre a kérdésre egyöntetű választ adhatunk, hogy helyes volt. A szünetek ledolgozását abban az időszakban kezdtük meg, amikor ipari termelésünk terjedelmének gyors növelésére és a munkatermelékenység gyors ütemben való emelésére törekedtünk; abban az időszakban, amikor a munkafegyelem megszilárdításáról volt szó. Népgazdaságunk fejlődési ütemének meggyorsítása érdekében történt ez. Akkor ez összhangban volt a párt és a kormány politikájának céljával, ÉS ezek az intézkedések küldetésüket teljesítették. Éppen azáltal, hogy az üzemek nagy többségében megszilárdult a munkafegyelem, jobban ki volt használva a munkaidő és bevezették a nap' tisztán 8 órás munkaidőt, megteremtették az új, a munkásság számára hasznos intézkedések előfeltételeit. Amilyen örömmel üdvözlik a szakszervezetek aj. új intézkedéseket, éppen olyan lelkesedéssel látnak munkához és megtesznek mindent Široký elvtárs kijelentésének teljesítéséért, hogy a munkanap folyamán egyetlen perc se vesszen kárba. (Taps.) Václav Siműnek felszólalása Három kérdésről fogok beszélni, amelyeknek rendkívüli jelentőségük van második ötéves tervünk nagy céljainak megvalósításában: a népgazdaság tervezésnek és irányításának leegyszerűsítése és megjavítása, a munkaidő megrövidítése és a beruházási építkezés megvalósítása. Az első kérdésről. Népgazdaságunk irányítása és tervezése megjavításának fő eszköze a mostan

1' körülmények közepette kétségkívül a decentralizáció és az ezzei kapcsolatos egyszerűsítés. A decentralizációnak az az alapvető jelentősége van munkánk megjavításában, hogy felszabadítja a dolgozók széles tömegeinek kezdeményezését és kiküszöböli azon bürokrata korlátozások nagy részét, amelyek akadályozzák a dolgozók alkotó tevékenységét. A helyesen végrehajtott decentralizáció lehetővé teszi a termelés és a munkatermelékenység növelése további tartalékainak feltárását, s a termelés színvonalának emelésére és az önköltség további csökkentésére vezet De a decentralizálástól nem lehet várni, hogy magától meghozza a beruházási és anyagi eszközök gyarapodását; megteremti azonban a feltételeket ahhoz, hogy ezeket az eszközöket célszerűbben és hatékonyabban lehessen kihasználni. Hogy a jelenlegi időszakban ilyen nagyra becsüljük a decentralizálás jelentőségét, ez nem jelenti azt, hogy gyengíteni akarjuk a tervgazdálkodás alapelveit. Akarjuk és megvalósítjuk a de(Folytatás a 14. oldalon) OJ szö - 1956. június Ti 13 I