Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Václav Siműnek elvtárs felszólalása (Folytatás a 13. oldalról.) centralizációt, de egyidejűleg biztosítanunk és állandóan szilárdítanunk kell a népgazdaság központi vezetését, fejlődésének alapirányaiban és az ágazatok közötti aránytalanságokban. Ez az alapvető követelmény semmiképpen sincs ellentétben azzal, hogy a centralizálás méreteit az irányításban és a tervezésben, valamint a konkrét tervezési formákat meg lehet és végeredményben meg kell változtatni. A múlt évek tapasztalatai nyújtanak erről tanulságot. Az állami és gazdasági apparátus kiépítése feladatának és a népgazdaság irányítása és tervezése módszereinek megvalósítása nem egészen könnyű feladat, mivel a szocialista gazdálkodás belső viszonyai lényegében bonyolultabbak, mint a kapitalista gazdálkodásban. A kapitalizmus idején számos gazdasági problémát oldottak meg elemi módon, ami természetesen összefügg a gazdasági életben az anarchia okozta veszteségekkel. A szocialista gazdaságnak teljes lehetősége nyílik ennek az anarchiának kiküszöbölésére. arra. hogy a termelés és fogyasztás között összhangot teremtsen és a termelési lehetőségeket felhasználja az egész társadalom szükségleteinek maximális kielégítésére. E feladatok megoldása nagyon bonyolult és nyíltan be kell ismernünk, hogy egyes szervezési kérdésekben számos hibát is elkövettünk. Az új szervezés kiépítésére irányuló igyekezetben bármikor megelégedtünk a népgazdaság irányítása szervezési formáinak gépies megváltoztatásával; gyakran feleslegesen elhagytuk a különféle tevékenységek szervezésének konkrét ésszerű elemeit, elsősorban a kereslet és ellátás szakaszán, amelyek a kapitalista Csehszlovákiában hosszú fejlődés eredményei voltak. Gyakran rugalmas és gazdaságos formák voltak ezek. A szervezési változások terén nem mindig tapintottunk rá a népgazdaság alapvető problémáira. Sokáig nem tudtuk megtanulni a szovjet elvtársak tapasztalataiból azt, ami a leglényegesebb, a legértékesebb, hogy a szervezést a konkrét és időszerű feladatok megoldására használjuk fel, egyik vagy másik időszak fogyatékosságai és feltételei alapján. A Szovjetunióban bizonyos, más viszonyok közt bevált szervezési formák csupán gépies átvétele, számos gazdasági dolgozó részére nagyon kényelmes volt ugyan, de a valóságban a szovjet szervezési elvek kiforgatása volt. Az Állami Tervhivatal hibáiban, a tervezésben mutatkozó bonyolultságokban és bürokratizmusban része van a minisztériumok hiányos alkotó munkájának, amelyek a gazdasági és szervező munkát a feladatok gépies szétírásával és a vállalatok követelményeinek összegezésével pótolták. Hasonló irányzatok követelése, hogy az összes nehézségeket, főleg az anyagtechnikai ellátás szakaszán felülről, a centrális terv segítségével oldják meg, a vállalatokban is feltűnt és mindmáig nem tűnt el teljesen. Ez is hozzájárult egészségtelen és nem kívánatos centralizmus megteremtéséhez és megszilárdításához. De e fogyatékosságok ellenére nagy hiba lenne, ha nem látnánk meg azokat a pozitívumokat, amelyeket az irányítás és ter.'ezés szakaszán elértünk. Kiépítettük a népgazdaság tervezési rendszerét, ami lehetővé tette a népgazdaság irányításában a szilárd rend megteremtését, lehetővé tette a tervezés tudományos alapokra helyezését. Tervezésünk lehetővé teszi a népgazdaság fejlődése alapvető arányainak megismerését és azt, hogy népgazdaságunk fejlődésének feladatait a magunk országa és a többi szocialista ország lehetőségeivel és szükségleteivel összhangban határozzuk meg. Kétségkívül a népflazdaság múltbeli centralizált irányítása e pozitív feladatának ismerete nélkül lehetetlen volna sikerrel megoldani a tervezés egyszerűsítését és az irányítás decentralizálását. Ezenkívül gondolnunk kell arra, hogy a tervezés és irányítás tökéletesebb módszereinek és szervezési formáinak elsajátítása feltételezi a népgazdaság irányításának egyes fokozatain a jogkör, a felelősség méreteinek, valamint a tervezés metodikájának megoldását. A tervezés metodikája és a jogkör szétosztása szorosan összefügg egymással. De ha tervezés metodikáját önmagában a tervezés és irányítás bonyolultsága és erős centralizálása okának tekintjük, akkor ez a probléma leegyszerűsítése. A dolog ilyen értelmezése nem teszi lehetővé a fogyatékosságok leglényegesebb 14 o j s z 0 1956, június 17. okainak kiküszöbölését. A népgazdaság rugalmasabb és hatékonyabb irányításának és a tervezés megjavításának és egyszerűsítésének fő feltétele az egyes kérdésekben való konkrét döntés jogkörének szétosztása a kormány, a minisztériumok, a vállalatok és a nemzeti bizottságok között — ami a jogkör szükséges és célszerű decentralizálásának megvalósítását jelenti. Ezt a decentralizációt leghamarabb ott kell végrehajtani, ahol a legsürqősebb. vagyis az anyagtechnikai ellátás és a termelési részfeladatok ezzel összefüggő tervezésében, a beruházási építkezés és tervezés szakaszán, a munkaerők és bérek szerJ vezésének szakaszán, ahogyan ez az országos konferencia elé terjesztett avaslatokban foglaltatik. Ezek a javaslatok abból az elvből indulnak ki, hogy nem elég a kormány jogkörét a minisztériumokra ruházni, ha egyidejűleg nem ruházzák át a minisztériumok jogkörét a főosztályokra és vállalatokra. Be kell szüntetni azt a rendszert, amikor a vállalatokat kézenfogva vezették és bürokrata módon korlátozták a legegyszerűbb mindennapi problémák megoldásában. Ilyen módon gyakran problémák keletkeztek ott is, ahol nem voltak. Véget kell vetni a mostani kényelmes rendszernek, amelynek bonyolult gépezetében elvész a felelősség, mivel mindig akad valaki vagy valami. amire az emberek kibeszélhetik magukat. De ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a decentralizáció sikere' nagy mértékben függ az irányító apparátus munkájának minőségétől annak minden fokán. A decentralizálás nem jelenti a szűk látókörű reszortrendszer és a lokálpatriotizmus elleni harc legcsekélyebb gyöngítését sem. Ellenkezőleg. azokat a dolgozókat, akikre átruházzuk ezt a jogkört, nagyobb felelősségre kell nevelnünk és hogy úgy mondjam; az összes problémák megoldásában államférfiúi állásfoglalásra. A decentralizálással a nemzeti bizottságok szakaszán különleges problémák függnek össze. Arról van szó, hogy a gazdálkodás szervezésében is teljesen megértjük azt az elvet, hogy a nemzeti bizottságok az államhatalom és a "közigazatás helyi szerve' és meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy a nemzeti bizottságok helyi jellegű kérdésekben végleges érvénnyel dönthessenek mindenütt, ahol jobban ismerik a helyi viszonyokat, mint a központi hivatalok és ahol önálló döntésükkel jobban kihasználhatják e helyi források rájuk eső eszközeit és jobban kielégíthetik a lakosság szükségleteit. Ezzel összhangban körül kell határolni a minisztériumok hatáskörét, az ún. kettős alárendeltség elvét. De közben semmi esetre sem szabad ezt úgy értelmezni, mint a gazdasági irányítás szervezett kettősségét. A nemzeti bizottságok jogkörének kibővítésével felelősségük is növekszik a mezőgazdaság fejlesztésének irányításában. Ezz?l kapcsolatban meg kell oldanunk a mezőgazdaság tervezése decentralizálásának kérdését is. A mezőgazdasági termelés eddigi tervezési módszere, amely a központilag meghatározott termelő mutatóknak egészen, egyes üzemekre való szétírásában áll, nem veszi figyelembe kellő mértékben a termelés növelése összes lehetőségeinek teljes kihasználását, amelyeket a helyi természeti és gazdasági feltételek biztosítanak. Emellett ahhoz az alapelvhez kell igazodnunk, mint fő szemponthoz, hogy elsősorban biztosítanunk kell a lakosság ellátása és iparunk számára a szükséges mennyiségű mezőgazdasági terméket. Hogy közben szem előtt kell tartanunk a természeti és gazdasági feltételeket is, és ez úton is biztosítanunk kell az egész társadalom és a dolgozó parasztság érdekeinek egybekapcsolását, ez magától értetődik. A megoldásnak a mezőgazdasági termelés rsjonizálására kell támaszkodnia. Ebben az irányban a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia előtt felelősségteljes feladat áll, amelyet pártunk X. kongresszusa tűzött eléje. Ez a feladat annál fontosabb, mivel éppen a tudományos alapon megvalósított rajonizálás alapján több szakértelemmel kezdhetjük meg a mezőgazdaság fejlődésének messzeható távlati tervezését. A tervezés egyszerűsítésének és megjavításának feladataival kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy az egész népgazdaság távlati tervezését minden fokon az általános tervezés elé kell helyezni. Ez a feltétele annak, ami nélkül a népgazdaság tervezésének és irányításának megjavítása csak részben volna lehetséges és meg kell mondanunk, hogy nagyon hiányos lenne. De nemcsak az ötéves tervről van itt szó, hanem 10—15 éves távlatokról, amelyeknek kidolgozása az egész gazdaság céltudatos beállítottsága érdekében teljesen elkerülhetetlen. Az Állami Tervhivatal Munkájának súlypontja a jövőben kell, hogy a távlati tervezésben legyen, amelyet jobban mentesíteni kell a népgazdaság részletproblémáinak megoldásától. Szükséges, hogy az egyes miniszterek saját hatáskörükben oldják meg az irányítás és kölcsönös együttműködés általános kérdéseit. Nem egészséges tünet az, hogy ha a kormány és szervei olyan kérdésekkel vannak megterhelve, amelyekben a döntés az egyes minisztereket illeti. A decentralizáció és a miniszterek, valamint az összes többi vezető dolgozók fokozott jogköre és felelőssége lehetővé teszi, hogv egyre nagyobb felelősséggel és tudományos ismeretekkel oldják meg azokat a problémákat, amelyek a népgazdaság fejlődésében mutatkozó 'alapvető arányokat befolyásolják. A második ötéves terv irányelvtervezete konkretizálja ezt a feladatot. Az egyes ágazatok hiányos kilátásai eddig az évi tervek gyakori változtatásában nyilvánultak mep, megszűnt az összhang a szükségletek és fedezetük között. A hosszú termelési folyamatokat követelő ágazatokban a termelési programokat nem teljesítették gazdaságosan; bekövetkezett a termelési programok gyakori eltolódása, a beruházási építkezés szakaszán a megkezdett és be nem fejezett építkezések nagy száma, és az új technika fejlesztésében is hiányosságok mutatkoztak. A tudomány és technika további fejlődése és eredményei gyors kihasználásának szükségessége fokozottabb igényeket támaszt minden gazdasági dolgozóval szemben. Ha teljesíteni akarjuk a másoílik ötéves terv feladatait, amelyekkel biztosítjuk az életszínvonal további emelkedését, akkor feltétlenül lényegesen emelnünk kell a népgazdaság minden fokán a tervezés és irányítás színvonalát. Arról van szó, hogy képesek leszünk-e a szocialista eko- nómia törvényszerűségének alkalmazására és azon konkrét formák kiválasztására, amelyek megfelelnek gazdasági és szociális rendszerünknek. A népgazdaság irányításának felsőbb fokán a tervezés és irányítás új formái megkövetelik az eddiqí munkamódszerek ellenőrzését. Le kell mondanunk az -aprólékos dolgok megoldásáról és rá kell térnünk az egyes ágazatok irányítására a mély gazdasági ismeretek alapján. Most a munkaidő lerövidítésének kérdéséről. A munkaidő lerövidítéss lakosságunk életszínvonala emelésének új formáját -elenti. Lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vegyenek részt a kulturális és társadalmi életben, nagyobb lehetőséget biztosít az üdülésekre, és megteremti a nagyméretű önművelődés további feltételeit. A munkaidő megrövidítése mellett is tovább nő dolgozóink keresete a munkatermelékenység növekedésével összhangban, továbbra is megvalósítjuk a szakképzett munkáért járó nagyobb bérek kifizetését, hogy bérrendszerünkből kiküszöböljük a káros egyenlősdit. A párt és a kormány közben tovább folytatja az életszínvonal emelésének politikáját, a kiskereskedelmi árak csökkentesének útján. Ezért a munkaidő megrövidítését úgy kell megvalósítanunk, hogy a termelés és fogyasztás növelésére, a munkatermelékenység emelkedésére vezessen. Természetesen várható, hogy a munkaidő megrövidítésének magának is jelentős gazdasági eredményei lesznek, a dolgozók kezdeményezésének újabb fejlődésére vezet és ezáltal a munkaidőben, a munkaszervezésben és a termelésben újabb tartalékok nagy mennyiségű feltárására vezet. A munkaidő megrövidítése és a rekreációk hosszabb tartama kedvező hatással lesz a fáradság, a balesetek és a megbetegedések csökkentésére. Azok az előnyök, amelyek a munkaidő megrövidítéséből erednek, fokozott mértékben lehetővé teszik azt, hogy dolgozó asszonyaink és leányaink, akik eddig a háztartásukat vezették, alkalmazásba menjenek. A munkaerők e jelentős forrása kihasználásának feltétele a nők számára alkalmas munkahelyek megteremtése. De a nők nagyobb mértékű alkalmazásával összefügg a munkaerők szétosztásának felülvizsgálása, mivel csak így biztosíthatunk a nők számára megfelelő munkaalkalmakat és így növelhetjük a dolgozók számát népgazdaságunk kulcságazataiban pl. az építészetben, ahol a rfíásodik ötéves tervben a munkaerők számával szemben támasztott igények lényegesen megnövekednek De könnyelműség volna, ha a munkaidő megrövidítését csupán azon előnyök szemszögéből néznénk, amelyek belőle erednek. A munkaidő megrövidítése, amit ez idén kezdünk meg, csupán első lépés azon az úton, amely d munkaidő napi 7 órára való általános lerövidítésére vezet, amit körülbelül a második ötéves terv végére szeretnénk elérni. A munkaidő általános lerövidítésének nagy jelentőségét például úgy képzelhetjük el. hogy körülbelül ugyanannyi eszközt követel meg, mint amennyire az utóbbi 3 év folyamán a kiskereskedelmi árak csökkentésére volt szükség. ,Ennek fő forrása a munkatermelékenység utólagos emelése azon színvonal fölé, &rn

i a második ötéves ter.v irányelvtervezetében foglaltatik. Ez út megkezdésének lehetőségét a kérdés gazdasági boncolása mutatja. Például az iparban a munkatermelékenység 1955-ben 8,2 százalékkal emelkedett. Ahhoz, hogy a munkaidőt 1960-ig kb. 7 órára csökkentsük, elegendő, ha az óránkénti munkatermelékenység növelésének évi ütemét kb. 9,1 százalékra emeljük. A munkatermelékenység ilyen mértékű emelése nem lehetetlen. Az első ötéves terv egyes éveiben magasabb tempót is elértünk. Fontos feltétele ennek az időveszteségek csökkentése a termelésben. Ezek a veszteségek még ma is : agyon jelentősek. Például a gépiparban egyes munkanapokon a munkaidő kiküszöbölhető veszteségei 20 százalékot, az építészetben t 30 százalékot tesznek ki. Ezzel kapcsolatban figyelmet kell fordítanunk a munkaidő jobb betartására és jobb kihasználására is. Továbbá lényegesen csökkenteni kell a munkából való elmaradást főleg az építészetben, ahol lényegesen magas és meghaladja a 12 -százalékot. De az iparban is" megvannak a lehetőségek a munkából való elmaradás csökkentésére, amely eddig meghaladja a 9 százalékot. A munkatermelékenység növelése érdekében lényegesen meg kell javítani az üzemekben a dolgozók belső széthelyezését, meg kell javítani a munkaszervezést és hatékonyan érvényesíteni kell az új technikát. Tehát láthatjuk, hogy a munkaidő megrövidítésének lehetőségei teljesen dolgozóink kezében vannak. Tehát elsősorban tőlünk függ, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan valósítjuk meg a munkaidő megrövidítését. Most pedig a beruházási építkezés kérdéséről. Ügy gondolom, hogy nem szükséges beszélnem lehetőségeinkről, ami a beruházási építkezés terjedelmét illeti. Csupán néhány megjegyzést akarok tenni a beruházások realizálásának kérdéséről. Az a feladat, amelyet a beruházási építkezésben a legközelebbi években magunk elé tűztünk, nagy. De mindennek ellenére azok a beruházások, amelyeket meg akarunk valósítani, még nem fedezik teljesen a népgazdaság szükségleteit. Tudatosítanunk kell, hogy a beruházási építkezés lassúbb ütemének 3 éves időszakából indulunk ki és hogy ezen a szakaszon az ütem fokozásának első feltétele a beruházási építkezésben az alapvető fordulat megteremtése annak előkészítésétől egészen megvalósításának megszervezéséig. A beruházási építkezés tervezése és előkészítése az irányelvekről folytatott vita menetében nagyon komoly bírálatnak volt alávetve. Bonyolultsága és kiterjedtsége gyakran a beruházások gyors előkészítésének akadályává vált. Ezért meg kell valósítani lényeges egyszerűsítését, elsősorban az aprő építkezéseken. De semmit sem könnyíthetünk a komoly és gazdasági munkán, amely a költséges beruházások tervezési előkészítésével függ össze, főleg ha tőlük függ a népgazdaság további fejlődése. A beruházó felelőssége a beruházási összegekkel való gazdálkodásért a jövőben annál n -gyobb lesz, mivel fokozni akarjuk a miniszterek, beruházók jogkörét azokban a döntésekben, hogy milyen beruházásokat kell tenni, mivel a ormány által jóváhagyott építkezések száma kb. felére csökkent. Egyidejűleg javaslatot készítenek elő, amely szerint a vállalatok és üzemek igazgatói határozhatnak a terven felüli nyereségekből megvalósított beruházási építkezések bizonyos részéről, a beruházások egyidejű anyagi biztosítása mellett az állami terv keretében. A beruházási feladatnak, amelyet a beruházó .laputasításként ad a tervező munkájához, az építkezés előkészítésére, ezért világosan meg kell határoznia a tervezésen kívül a jövőbeli beruházások m" gvalósításához szükséges gazdasági mutatókat is. Ha meg akarjuk előzni a legfejlettebb kapitalista államokat, akkor a beruházási építkezés előkészítésé ben és megvalósításában vezető elvünknek a végleges gazdasági eredmény elérésének kell lennie. Szükséges, hogy e célnak teljes mértékben alá legyen rendelve a tervező tevékenysége és nem szabad megengedni, hogy a gazdasági eredményt •csupán a technikai megoldás eredményének tekintsük. A technika, amely keresztülvitelében drágább. öncélú és végeredményben nem fogadható el. A beruházási építkezésben a modern technika alkalmazása ma elsőrendű feladat. A munkatermelékenység emelését, amit a következő öt év folyamán el akarunk érni, nem akarjuk a munka intenzitásának fokozásával megvalósítani. Szükséges, hogy ezen a téren á jobb munkaszervezéssel együtt a célszerű gépi berendezések játsszák a fő szerepet. Gépeink száma ipari építkezésünkben eddig alacsony. A beruházások egész terjedelmének kb. egyharmadát teszik ki. Ez azt bizonyítja, hogy az építkezéseken még nem léptek a túlméretezettség igazi kiküszöbölésének útjára, hogy nem valósítják meg az eddigi üzemrészlegek kihasználásának irányzatát és hogy nem mérlegelik gondosan a célszerű berendezések és az új üzemek, üzemrészlegek építését. így van ez annak ellenére, hogy ez a probléma általánosságban ismert és annak elkerülhetetlenségét, hogy a beruházási eszközöket elsősorban a valóban termelő berendezésekre kell fordítani, mindenki elismeri. Építésünk előtt az a feladat áll, hogy főleg az építészeti beruházások szakaszán a lehető legnagyobb megtakarításokat érje el. Ha rámutatunk arra, hogy az építkezésben a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodni kell az építkezési munkálatokkal, akkor ezt elsősorban azért tesszük, hogy még több lakást, még több iskolát, még több kórházat építhessünk. Ezzel kapcsolatban szóljunk néhány szót építészeink munkájáról. Építészeinknék kétségtelenül részük van abban, hogy sok esetben bekövetkezik az állami pénzeszközök fecsérlése Nem arról van szó, hogy lebecsüljük az építkezések esztétikai hatását. Az építkezés szépségének is megvan a jogos helye a szocialista társadalom építésében. De a

z építkezések esztétikai hatása semmiképpen sem követeli meg a pompázást és a nagy kiadásokat. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy a toronyépítkezések a költséges homlokzatok, párkányzatok és a monumentális kapuk drágák. Néha költségesebb dolgokat is kell építeni, de célszerűeknek kell lenniök, kell, hogy megfeleljenek szükségleteinknek, szokásainknak és népünk ízlésének. Az a követelmény, hogy építészetünkből kiküszöböljük azt, ami felesleges, nemcsak gazdasági követelmény, hanem egyúttal esztétikai követelmény is. Szeretnék még rámutatni egy egészségtelen irányzatra, amely főleg az utóbbi időben mutatkozik építészetünkben. Arról az irányzatról van szó, hogy a beruházási építkezés szükségleteit alá kell rendelni az építészeti termelés kapacitása jelenlegi széthelyezésének és a gépipari termelés úgvnevezett szállítási lehetőségeinek. Az építészeti termelés kapacitásának és a gépipari termelésnek feltétlenül el kell érnie azt a rugalmasságot, hogy képes legyen a beruházási építkezés helyben és határidőre való biztosítására, ahogyan ezt népgazdaságunk elkerülhetetlen szükségletei megkövetelik. Ezért az építészeti termelés eddigi területi szétforgácsoltságát azokra a beruházásokra összpontosítjuk, amelyek a tüzelőanyag és nyersanyagalap biztosítása szempontjából fontosak, mint pl. Ostrava, Üsti, Karlovy Vary és az egyes helyeken összpontosított lakásépítkezés. Megszervezzük az ipari építkezés specializált építkezési üzemeit. A gépipari termelésben a legnagyobb terjedelemben biztosítani kell azt, hogy az építkezésekre a gépeket és berendezéseket komplett egészekben, idejében és megfelelő minőségben szállítsák. Emellett az építkezések szervezőinek arra kell törekedniök, hogv a gépek és berendezések szerelése úgy kapcsolódjék az építészeti munkák menetéhez, hogy a termelő berendezéseket minél hamarabb üzembe helyezhessék Az építkezés helyes szervezése és az építkezések ebből eredő lefolyásai határidejének megrövidítése lehetővé teszi az építkezés., szerelési szervezetek kapacitásának jobb kihasználását, az építkezéseken - felesleges vesztegiések kiküszöbölését és p gépesítési eszközök nagyobb mértékű kihasználását. Ha érvényesítjük ezeket az elveket, akkor teljes mértékben sikeP'l biztosítani népgazdaságunk termelőerőinek anyagtechnikai alapját c-zzel egyidejűleg megtaláljuk azokat az eszközöket , amelyek a lakosság anvspi és kulturális szükségleteinek ; kielégítése érdekében az építkezés további megerősítéséhez szükségesek.