Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártiénak országos konferenciája Václav Kopecký elvtárs felszólalása Tisztelt elvtársak! A kérdések, amelyekkel országos konferenciánk vitájában foglalkozunk, miután egybekapcsoltuk Novotnv és Široký elvtársak beszámolóinak megvitatását, egybekeverednek. Ez kétségtelenül nincs kárára országos konferenciánk rendkívüli fontos programja megvitatásának. Ellenkezőleg, tudatában vagyunk annak, mily szoros kölcsönös összefüqqés áll fenn konferenciánk tanácskozásainak két fő pontja között. Tudjuk, hogv a második ötéves terv iránvelveiben foglalt nagy országépítő feladatok teljesítése attól függ, hogyan képes a párt érvényesíteni vezető szerepét, mekkora belső erővel rendelkezik, hogvan van felvértezve ideológiailag és politikailag és mily eredményes munkát képes végezni a tömegek között. Engedjék meg, hogy felszólalásomban foglalkozzam néhány ideológiai kérdéssel és okfejtésemet Novotný elvtárs beszámolójának ahhoz a részéhez kapcsoljam, amelyben az SZKP XX. kongresszusának határozataiból következő tanulságokat illetően a pártban lefolyt vita ideológiai kérdéseiről esett szó. Ma látjuk, hogv párton belüli vitánknak ideológiai szempontból nagy volt a jelentősége, mivel lehetővé tette, hogy a pártunkban éveken keresztül nem alkalmazott módon próbára tegyük pártunk belső ideológiai erejét, és az utolsó pártszervezetekig felülvizsgáljuk a funkcionáriusok és párttagok hűségét a marxizmus-leninizmus elveihez, odaadásukat a pártvonal iránt, és bizalmukat a párt Központi Bizottsága iránt. Ha levonjuk a_vita tanulságait, azt látjuk, hogy a párt funkcionáriusainak és tagjainak túlnyomó többsége ideológiailag és politikailag már érettnek mondható megszilárdultak '-tmmunista elveik és bármily élesen is bírálják a párt tevékenységében tapasztalható hibákat és fogyatékosságokat, tántoríthatatlanul azonosítják magukat a párt vonalával. a X. pártkor.qresszus vonalával, (Taps), azonosítják magukat Központi Bizottságunk eljárásával és rendíthetetlen bizalommal viseltetnek iránta (Taps), H párt országos konferenciája számára ez bizonvára örvendetes megállapítás. Országos konferenciánknak azonban figyelembe kell vennie azt is, hogv a vita során pártunkban kevésbé örvendetes jelenségek is felmerültek, amelyek egyes párttagok és funkcionáriusok ideológiai tisztázatlanságára és bizonytalanságára mutatnak. A vita során kiderült, hogv a párt sokéves öntudatosító munkája, noha a X. kongresszus után fokozódott, még mindig nem biztosította a párt marxi-lenini elveinek helyes értelmezését, hogv egyes szervezetekben még mindig nem küzdöttük le a párt rossz összetételének hatását és nem sikerült még mélységes kommunista meggyőződéssel áthatni egyes párttagokat például az értelmiségiek soraiból. Ojból rá kell mutatni, hogv ideológiai tisztázatlanságból ered egy igen helytelen vélekedés, amely a vita során szerepet játszott. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán hozott határozatok megítélése és a belőlük pártunk számára következő tanúlságok megvitatása során a párt funkcionálisainak és tagjainak egv része — bár csupán igen kis része —, abba a hibába esett, hogv úgy vélte, a személyi kultusz és a párt tevékenységében lábrakapott nem lenini módszerek elítélése elfordulást jelent attól a vonaltól, aimelvet a párt az elmúlt években megvalósított és amelyet követ. Egyes elvtársak nem értették meg, hogv egészen más valami a személyi kultuszból és a pártmunka helvtelen módszereiből eredő hibák és ismét egészen más doloq a maga lényegében a párt irányvonala. Ezek az elvtársak nem fogták fel, hogy a kommunista párt vonalát bizonyos időszak tárgyi előfeltételei szabják meg és e vonal Marx, Engels és Lenin tanításának alapvető elméleti tételeire, a társadalmi fejlődés törvényeiről szóló tudományos tanításra támaszkodik, tehát a pártvonal e lényegét nem forgathatják ki a <"-~mélyi kultusz előidézte hibák, a párt életében és tevékenységében előforduló helytelein módszerek. Id

A"7ük emlékezetünkbe a moszkvai Pravda ismert cikkét, amelv hangsúlyozta, hogv Sztálin személyiségének káros kultusza és a helytelen sztálini módszerek ellenére is a Szovjetunió Kommunista Pártiának vonala minden időben helves volt. mivel e vonal lenini vonal volt, mivel e vona. a Szovjetunió Kommunista Pártjának, mint Lenin pártjának vonala 12 0 J SZÓ 1956. június 17. j volt, mivel e vonalat a Szovjetunió Kommunista Pártjának hétmillió tagja i váltotta valóra, akiket lelkük mélyéig áthatott a marxizmus-leninizmus tudományos tanításának szelleme (Taps). Ugyanez vonatkozik Csehszlovákia Kommunista Pártjának vonalára is. A mi pártunk vonala minden időben helyes volt. Helves volt Gottwald vezetésének P~^SZ időszakában, helyes volt a X. pártkongresszus óta, helyes ma is, és érvényben marad mindaddig, amig nem váltjuk valóra a szocializmus építésének nagy feladatát hazánkban (Taps). Pártunk vonala helyes, mivel lenini vonal, mivel Marx, Engels és Lenin tanításának megcáfolhatatlan tudományos igazságain alapul. Az SZKP XX. kongresszusa határozatainak világában helyessége még szembetűnőbb. És az SZKP XX. kongresszusa határozatainak szellemében pártvonalunk még sikeresebben váltható valóra, mivel a személyi kultusz tendenciáinak leküzdésével és a pártélet lenini elveinek teljes újraéledésével egyidejűleg a CSKP képes lesz még jobban végezni munkáját a szocializmus építésének irányításában, a dolgozó nép javának és boldogságának biztosításában (Taps). A pártnak ezért vissza kell utasítani a párttagok egv kis részének helytelen nézeteit, akik a XX. kongresszus határozataiból következő tanúiságokkal kapcsolatban kétségbe akarták vonni a CSKP vonalát, — a X. kongresszus vonalát — és alá akarták ásni a bizalmat a párt Központi Bizottsáqa iránt, amely következetespn és sikerrel valósítja meg a X. pártkongresszus vonalát, bár eközben bírálatot érdemlő hibák is történnek. A pártnak hasonlóképpen vissza kell utasítania azokat a megnyilvánulásokat is, amelyek a XX. kongresszus határozataiból következő tanulságokkal foglalkozó vitában újból felléptek és amelvok szöges ellentétben vannak a lenini elvekkel. Tagadhatatlan, hogv egves pártszervezetekben helytelenül értelmezték a vitát, és a bírálat e helyeken n^ha csúnva és méltatlan formát oltott. Ez például abban nyilvánult meg, hogv egvesek személves rágalmakra, pletykákra voltak hajlamosak, amiről Lenin azt mondta, ez az a módszer amellyel a kispolgári elemek bévülröl meggyöngíthetik és felbomlaszthatjuk a pártot. Á párt eg.ves funkcionáriusai és tagiai a járton belüli demokráciát és a vita szabadságát oly liberálisan, oiv békülékeny szellemben értelmezték. hogy nsm válaszoltak, nem léptek közbe, midőn a párt fórumán a vita során olyan nézeteket terjesztettek, amelyeknek semmi közük a kommunista ideológiához és amelyekben idegen, a párttal szemben ellenséges polgári ideológia jut kifejezésre. A párton belüli demokrácia minden szabálya ellenére a párttagok parányi csoportja, amely javarészt bizonyos rétegekből tevődött össze, igyekezett rákényszeríteni a maga véleményét a párttagok túlnyomó többségére, akik híven kitartottak a pártvonal mellett és bizalommal viseltettek a párt Központi Bizottsága iránt. A vitában kétségtelenül olyan emberek is igyekeztek befolyásolni a többieket, akik tudatosan a pártfegyelem felbomlasztására törekedtek, és a pártmunka kérdéseinek párton belüli megvitatását a párt keretén kívülre akarták vinni, amire a párt ellenségei vártak, Bizonvára helves volt azonban, hogv a párt Központi Bizottsága e jelenségek ellenére sem tett semmit, amit a párton belüli vita. a párton belüli bírálat szabadságának korlátozásaként lehetett volna értelmezni. Mert amint ma örömmel értékeljük párton belüli vitánk általában pozitív jellegét, ugyanúgy a vita értékes eredményének kell tekintenünk azt is, hogy nem maradtak titokban a párt ideológiai gyöngéi. A párt ideológiai harcát bizonyos irányba összpontosíthatja, hogy következetesen leküzdje egyes tagjainak ingadozását, szétzúzza a kispolgári elemek terjesztette és gyakran az ellenség keltette különféle ideológiai és politikai koncepciókat. * * * Már megmondták, hogy ideológiai munkánkban most rendkívül nag.v figyelmet kell fordítanuk két tényezőre. mégpedig az írókra és a főiskolásokra. Az írókkal kapcsolatban meg akarom mondani, hogv reményekkel vártuk a Csehszlovákiai írók Szövetségének áprilisi kongresszusát. Azt várt'A- hogv az írókongresszus a legnagyobb komolysággal vitatja meg a szépirodalom kérdéseit, amint arra íróink már h^czú ideie felkészültek, Feltételeztük, az SZKP XX. kongreszszusának határozatai hozzájárulnak ahhoz, hogv az írók kongresszusukon új, derűlátó szellemben és teljes gazdagságában foglalkozzanak a szépirodalmi alkotó munka tárgyaival és módszereivel. Ebben az értelemben szövegeztük meg azt az üdvözlő levelet is, amelyet Központi Bizottságunk intézett az írók kongresszusához. Ismeretes mindnyájunk előtt, miiven volt az írókongresszus lefolyása. Mivel a kongresszus éppen arra az időre esett, amikor megindult pártunkban a vita az SZKP XX. kongreszszusának határozataiból következő tanulságokról. ez visszatükröződött az írókongresszus menetén is. A dolgok úgy, alakultak, hogy a szépirodalmi alkotó munka kérdései az írókongceszszuson egyszeriben háttérbe szorultak. Az írók kongresszusa egyhetes tartama alatt gyakran oly politikai jelleqet nvert, hogy nem térhetünk napirendre fölötte. • Hogy a kérdést megvilágítsuk, mindenekelőtt tisztáznunk kell íróközösségünk ideológiai és politikai öszszetételét. Ismeretes, hogv a kommunista és útitárs írók jelentették ugyan a háború előtti cseh és szlovák irodalomban a legkiválóbb alkotó egyéniségeket, számra azonban — nem voltak sokan. Még kevesebben maradtak a háború után, úgyhogy a kommunista írók ma többségükben fiatal művészek, akik ideológiailag még nem eléaaé érettek és politikailag tapasztalatlanok. Kommunista íróinkat mindig arra vezettük, hogy a Csehszlovákiai írók Szövetségében egybefogják az írókat, tekintet nélkül alkotó irányzatukra, és egykori ideológiai, politikai beállítottságukra. Arra vezettük a kommunista írókat, hogy megteremtsék az írók széles frontját, természetesen az irodalmi alkotás alapján, nem pedig valamiféle elvi engedmények alapján, amelyeket az eavkori polgári írók politikai és eszmei nézeteinek javára, esetleg olyan emberek tisztázatlan nézetei javára tettük volna, akik a forradalmiságot gyakran anarchista értelemben fogják fel és képesek ma túlzó radikálisokként. holnap túlzó liberálisokként fellépni. (Taps). Az írókongresszuson azonban az történt, hogy az írói alkotó munka problémáinak megvitatása helvett egyes írók a kongresszust arra használták fel. hogv szónoki emelvényről nyilvánosan f~'vessék párton belüli vitánk kérdéseit és kirohanásokat intézzenek népi demokratikus rendűnk ellen. E lehetőséggel olyan emberek is vissza éltek, akik nvilván évek óta vártak e kedvező alkalomra. Meglepetésünkre az írókongresszuson tanúi voltunk a legszemenszedettebb liberalizmus szellemében végbemenő igen szenvedélyes kirobbanásoknak, amelyeken pirulás nélkül vettek részt nemcsak olyán írók, akiket a szocialista realizmus radikális védelmezőinek ismertünk, hanem olyan emberek is, akik az írókongresszusig szerfelett könyörtelen, szektáns inkvizítoroknak számítottak. Az írókongresszusnak természetesen más oldala is volt. Méltatni és értékelni kell mindazoknak az íróknak a magatartását, akik azért szólaltak fel a kongresszuson, hogv kifejezésre juttassák odadásukat rendszerünk és pártunk iránt, hogy elismerésüket nyilvánítsák mindazért, amit a munkásosztály és a dolgozó nép tett országunkban a kulturális forradalomért, amit tett azért, hogv íróinknak és művészeinknek lehetőséget biztosítson az alkotó munkához. (Taps). Mindnyájan tudjuk, mily nagv jelentőségű volt az írókongresszuson egyes elvtársak állásofglalása Štoll, Nezval, Stehlik, Taufer és más, nevezetesen a szlovák írók felszólalásai. (Taps). Egyes írók ugyan teljesen helytelen elképzelést kényszerítettek magukra feladatukról a pártunkban végbemenő bírálattal kapcsolatban, és se nem látva, se nem hallva harsogták el a kongresszuson ezt az elképzelésüket, így aztán vitafelszólalásaik nagy szenzációt jelentettek a Literárne Noviny számára, és sajnos a „Szabad Európa" számára is. A „Szabad Európa" most nyilván arra vár, hogv mikor kezdjük megrendszabályozni azokat az írókat, akik a kongresszuson kirohantak rendszerünk ellen. A „Szabad Euróna" azonban hiába vár. Maguknak az íróknak a dolga, hogv tisztázzák állásfoglalásukat a kongreszszusukon elhangzott felszólalásukhoz. És az írószövetség gondja. (Taps). íróink hivatása nemzeti hagyományaink szellemében is ez: híven egv sorban haladni a néppel, a dolgozó néppel (közbekiáltás: helves! Viharos. hosszantartó taps) és odaadón szolgálni a nép nemes törekvéseit, amelyek célja új, magasabbrendű társadalmi rend felépítése országunkban. Rendületlenül bízunk benne, hogy íróink mind tovább haladnak előre mellettünk, a mi utunkon, amely elvezet a szocializmus győzelméhez hazánkban. (Taps.) Bevált harcos társainkhoz, kiváló kommunista íróinkhoz fordulunk. Marié Ma.jerovához, Vítezslav Nezvalhoz, Marié Pu.imanovához. Jarmila Glazarovához. Václav ftezáčhoz, Jan Drdához, Vilém Závadához, František Branislavhoz, Miloslav Stehlíkhez, František Hečkohoz, Vlado Mináčhoz. Milan Lajčiakhoz és a többi író elvtársakhoz, foglalkozzanak tevékenyen a Csehszlováiai írók Szövetsége munkájának kérdéseivel, a Literárne Noviny irásmódszerével, és adjanak neki helves irányt. (Taps.) A párt megígéri minden támogatását e törekvésben, amelynek célja a Csehszlovákiai írók Szövetsége további munkájának helyes irányítása lesz. Már hangsúlyoztuk, hogv a párt nem szándékszik előírni az íróknak alkotó munkáink módszerét, fenntartja magának azonban azt a lehetőséget, hogv az írók között is érvényesít se nevelő hatását a szocializmus szel lemében. x A pártnak e feladatát most az ed diginél határozottabban és rendszeresebben kell teljesítenie. Kétségtelenül mi is vétkesek vagyunk abban, hogv az írókongresszuson ilyen helvtelen jelenségekre kerülhetett sor. Keveset törődtünk íróink eszmei fejlődésével. Meagvöződtünk róla, hogv nem elég csupán jóakaratunkat fitogtatni az írókkal és művészekkel szemben, szükség van arra is, hogv ideolóqiai és politikai szempontból is a leglelkiismeretesebben foglalkozzunk velük. Ez számunkra az írókongresszus ko molv tanulsága. A pártnak ideológiai és politikai nevelő munkáját most még lelkiisme retesebben kell végeznie a művészek között. Emellett ügyelnünk kell tf ra, hogv az elvi, ideológiai és politikai vonal megvilágítása az alkotó művé szek soraiban művészi téren is azok nak az új nagy eszméknek a lehető legtevékenyebb kihasználását jelentse, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa fejtett ki, és minél tevékenyebb kihasználását mindazoknak az új lehe tőségeknek, amelvoket az egyre szélesülő nemzetközi kulturális kapcsolatok hoznak magukkal. Szeretném még ehhez hozzáfűzni, hogv a tudósok, tudományos kutató munkások, a műszaki értelmiség so raiban a pártvita hatása sokkal kedvezőbben nyilatkozott meg, Ma még sokkal nagyobbra kell értékelnünk például a tudományos dolgozók értekezletét. amelyet a közelmúltban hívott össze a Csehszlovákiai Tudományos Akadémia és amely már a pártvita ideién ment végbe. Ezen az értekezleten is elhangzottak bíráló sza vak, igen éles bíráló szavak, de ez a bírálat pozitív jellegű volt, és igen értékesen járult hozzá a tudománv, az új technika fejlesztésére irányuló törekvéseinkhez. (Taps.) Azt kívánnók, hogv érdemes tudósaink, kiváló tudományos dolgozóink, akik tanárokként működnek főiskoláinkon, teljesen felismernék kötelességeiket, és latba vetnék tekinté lyüket azoknak a törekvéseinknek a támogatásában is, amelyek célja helves irányba terelni a főiskolások gondolkodásának fejlődését. (Taps.) Elvtársak! Tudják, hogy a pártban lezajlott vitával kapcsolatban egves főiskolai karokon határozatokat fofadtak el, amelyek különféle követeléseket tartalmaztak, politikai célzatú szövegezésben és néha kihívó mó don irányultak népi demokratikus államrendünk és pártunk ellen. A főiskolások fellépése éppen akkor ment végbe, amikor nyilvánosságra került a CSKP Központi Bizottságának 1956 április 16-i fontos határozata a főiskolák színvonalának emeléséről és továbbfejlesztéséről. E határozatban döntés történt számos jelentős intézkedésről. amelyek az 1956—57-es iskolai évtől fogva megjavítani hivatottak főiskoláink munkáját, és számos olyan kérdést is megoldanak, amelvekkel kapcsolatban a főiskolások egv része sajnálatos akciókra ragadtatta magát. Rá akarok mutatni néhány különösen célzatos követelésre, amelyeket a főiskolások határozatai tartalmaznak. Ide tartozik például egves karok hallgatóinak követelése, amelv szembeszegül d marxizmus-leninizmus előadásával főiskoláinkon. Novotnv elvtárs már beszélt erről beszámolóiában és helyesen mutatott rá. hogy a marxizmus-leninizmus főiskolai előadásai ellen irányuló kifogások sok esetben a marx-lenini tanítás helvtelen, dogmatikus magyarázata, amin kétségtelenül változtatni kell. Világos, hogv a marxizmus-leninizmus nem hittételi dogmák összessége, hanem minden tudományok tudománya, és éppen ezért kell a marxizmus-leninizmust előadni „a főrskolákon, amelyek tudományos alapon hivatottak elméleti és szakszerű felkészülést nyújtani a hallgatóknak. A marxizmus-leninizmus a munkásosztály forradalmi tanítása, tudományos. dialektikus materialista és történelmi materialista világnézetet ad és népi demokratikus köztársaságunkban minden iskolai oktatás és nevelés alapja. A főiskolákon a marxizmus-leninizmus előadásai elvi jelentőségűek és mellőzhetetlenek. mivel marxistaleninista világnézeti és elméleti felkészültség híján ma nem foghatunk hozzá bármiféle tudományos szaktanulmányokhoz. Ezért nem engedjük meg. hogy valaki értetlenségből lebecsülje a marxizmus-leninizmus oktatását vagy korlátozását követelje. Annál kevésbé engedjük, hogv valaki elfogultságból támadja és főiskoláinkról eltávolítani akarja a marxizmus-leninizmust. (Taps.) Az-knak a főiskolásoknak, akik szembeszegültek a marxizmus-leninizmus előadásaival, meg kellene érteniök, hogy főiskolai előkészületük feladatát nem gondolták végig, hogy képzettségüket nem társadalmi rendünk, a szocializmus érdekeinek szempontjából értelmezték. A munkásosztály és a dolgozó nép munkája értékeiből óriási összegeket fordít a főiskolák fenntartására és a főiskolások ösztöndíjaira. (Taps.) Ha valamennyi főiskolás élvezni akarja a kellő bizalmat, és a bizalom érzésével akarja magát tanulmányainak szentelni, úgy tudnia kell, hogv országunkban a viszonyok a háború előti időkhöz képest osztályszempontból alapvetően megváltoztak, hogv népi demokratikus köztársaságunk a mun-! kásosztál.v, a dolgozó nép állama, szocialista jellegű állam, tehát a főiskolák és a főiskolások számára is ma máp' elvek érvényesek, mint a tőkés' köztársaság idején érvényben volt polgári liberális elvek, amelvekkel ma egyes főiskolások fellépnek. Láttuk, hogy a marxizmus-leninizmus tanítása elleni kirohanásokkal egyidejűleg egyes főiskolások határozataikban a főiskolai oktatás úgynevezett szabadságának követelményével is fellépnek. Értelmezésükben ez a szabadság azt jelenti, hogv főiskoláinkon engedjük meg bármiféle, a marxizmus-leninizmussal ellentétes nézetek, idealista, polgári reakciós nézetek és elméletek terjesztését, amelyeket a munkásosztály és a dolgozó nép elutasít, és amelyek hirdetését főiskoláinkon nem engedjük meg. (Taps.) Egyes főiskolások most az úgynevezett föiekolai szabadság helyreállításával lépnek fel, s a főiskolai hagyományokra hivatkoznak. Nem egyszer hangsúlyoztuk, hogv becsüljük a múlt hagyományait, amennyiben nincsenek ellentétben az ŕ i idők viszonyaival Ismeretes, ellentétes nézetekkel szemben azt ajánlottuk, hogy tartsuk meg főiskoláinkon a különféle hagyományos külső formákat, méltóságokat és szertartásokat. Nem érthetünk azonban egyet a főiskolai szabadság olyatén értelmezésével, hogy a főiskolákat önkormányzat ürügyén emeljék ki állami és társadalmi rendünkből, hogy új szocialista környezetünkben olyan autonóm intézményként kísértsen, amelv szellemével egv, más társadalmi rendbe, az első köztársaságba vagy a múlt évszázadba tartozik. A burzsoázia megengedhette a főiskolai szabadság különféle szabados értelmezéseit, mert megfelelt neki a tudás úgynevezett szabadsága, amely a tudatlanság szabadságát is jelentette, a legzavarosabb nézetek és a legkülönfélébb reakciós tetszelgések ápolásának szabadságát. Mi azonban azt akarjuk, hogy főiskoláink messzevilágító fénypontok legyenek, a legrangosabb műveltség terjesztésének gócai, hogy a szocializmus építésének szükségleteit, népünk szükségleteit szolgálják és minden hallgatónak értékes, sokoldalú felkészültséget adjanak, felvértezve őket új, szocialista társadalmunk értelmiségének feladataira. (Taps.) Ezért a főiskoláknak minél szorosabb kapcsolatban kell állaniok életünkkel. társadalmi rendünkkel. Jellemző azonban, hogyan értelmezik egves főiskolások az úgynevezett főiskolai szabadság helyreállításának követelménveit. Az például, amit az előadások kötelező hallgatásával és a kötelező vizsgákkal kapcsolatban, továbbá a főiskolai tanulmányok régi rendszerének feltámasztásával kapcsolatban követelnek, gvakorlatilag meggyöngítené és megszüntetné annak biztosítékát, hogv a főiskolán töltött éveiket —. mialatt a nagy anyagi áidoza' okkal az állam biztosítja létfenntartásukat. — a hallgatók valóban szorgos, rendszeres tanulmányokra használnák fel, hogy megszabott idő múltán kellő általános és szakmai műveltséggel haovíák el a főiskolát és egvetemileg képzett dolgozókként kapcsolódianak be minél előbb a gvakorlati életbe, a termelő munka folyamatába. Ismeretes, hogv a főiskolások májusi „mulatságuk" alkalmával a régi doktori címek helyreállítását is követelték, amelyeket 1953-ban eltöröltünk, miután más országokhoz hasonlóan nálunk is bevezettük a „kandidátus" és „doktor" címek tudományos (Folytatás a 13. oldalon.)