Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Viliam Široký elvtárs, a CSKP KB politikai irodája tagja, miniszterelnök zárszava (Folytatás a 8. oldalról.) Elhelyezésének szempontja szerint természetesen nem igazodhatunk. Egyidejűleg, sőt mindenekelőtt az eredményesség szempontjából indulunk ki, és azt a célt követjük, hogy az ipar közelebb kerüljön a nyersanyagés tözelőforrásokhoz. A vitában néhány elvtárs nagyon bírálata Kelet-Szlovákia fejlődésének kérdéseit. Felsoroltak néhány pozitív .eredményt, amelyet e terület felépítésében "értek el. Másrészt azonban bírálták a hiányosságokat, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy nem eléggé gyors ütemben szüntetik meg e vidék komoly gazdasági elmaradottságát. Kelet-Szlovákia kérdésének,mint ismeretes, nagyon fontos nemzetiségi jellege van, mert itt él ukrán nemzetiségű lakosságunk lényeges része. E terület fejlesztése tehát az ukrán' lakosság gazdasági és kulturális elmaradása kiküszöbölésének nélkülözhetetlen útja. A párt és a kormány főleg az utóbbi években fokozott figyelmet szentelt Kelet-Szlovákiának. 1953 decemberében a CSKP KB politikai irodája nagyon alaposan megtárgyalta a prešovi kerület helyzetét és az intézkedések egész sorát hagyta jóvá a villanyosítása, az ipar kiépítése, a lakásépítés, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a kultúra és a népnevelés fejlesztésit terén. Ez a határozat fontos pozitív szerepet játszott. Ha azonban valamennyi minisztérium megfelelő figyelmet szentelt volna ennek a határozatnak, jobb volna a helyzet. Az első ötéves terv végén a lakosságnak csak 2,3 százaléka volt itt az iparban alkalmazva, 1955-ben ez a részarány körülbelül 4 százalékra emelkedett. Az elmúlt években több müvet helyeztünk üzembe, amelyek részint már az első ötéves tervben épültek, elsősorban a hencovcei cellulózegyár, a bystrai cementgyár és néhány más kisebb üzem. A kulturális intézményekre, egészségügyre és iskolák felépítésére is jelentős összegeket szenteltek a múlt években. Azonban főleg az iskolák építésének fejlődése sokkal gyorsabb lehetett volna, ha e célokra fordított eszközöket az eperjesi kerületben teljesen kihasználták és a tervfeladatokat teljesítették volna. Hiszen csupán az utóbbi két évben a prešovi kerületben 25 millió korona maradt felhasználatlanul az iskolák építésében. A második ötéves terv irányelvei, amelyeket, mint ismeretes, kiegészíti az Orlov—

Plavec—Podolinec vasútvonal építésének befejezése, további jelentős lépések kiindulópontja, mert a közlekedés kiépítése alapvető feltétele annak, hogy ezt a területet bekapcsoljuk köztársaságunk gazdasági életébe és ez a földtani kutatás mellett egyik fő feltétele Kelet-Szlovákia tervszerű ipari fejlesztésének. Pártunk Központi Bizottsága emellett következetesen a nemzetiségi kérdés megoldásának lenini elveiből, abból indul ki, hogy a szocialista állam feladata rendszeresen felszámolni azt az örökséget, amelyet a kizsákmányolás és a nemzetiségi elnyomás előző időszaka hagyott ránk. Az irányelvtervezet szerint az 1956— 1960-as években a prešovi kerületben az építkezési, szerelési munkákba bruttó 3,5 milliárd koronát ruházunk be. Homonnán egy nagyon fontos kaprolaktont gyártó üzemet építünk és egy másik üzem épül Stará Lubovňán. Természetesen nem várhatjuk azt, hogy az ötéves terv folyamán a prešovi kerület problémáit teljesen megoldhatjuk és gazdaságának színvonalát a fejlettebb gazdaságú országrészek színvonalára emeljük. Árról kell gondoskodnunk, hogy az állami szervek különös figyelmet szenteljenek a prešovi kerület északi járásai problémáinak. E eélból nélkülözhetetlenül fontos elemezni e járások gazdasági fejlesztésének feltételeit és lehetőségeit már a perspektivikus terv konkrét kidolgozásakor, úgy hogy a második ötéves tervben már jelentősebb eredményeket érjenek el. Konferenciánk nagy figyelmet szentelt a mezőgazdaság szocialista építése további fejlesztésének. Ez arról tanúskodik, hogy helyesen értelmezzük e feladat teljesítésének nagyságát, nehézségét és jelentőségét. Ez a feladat a legközelebbi szakaszban egész hazánk teljes szocialista győzelmének szempontjából alapvető politikai feladatunk. A vita megmutatta azt a nagyon örvendetes és jelentős tényt, hogy mélyen behatolunk mezőgazdasági szövetkezeti szocialista nagytermelésünk építésének bonyolult politikai és gazdasági kérdéseibe, és hogy e kérdéseket az elvtársak egyre jobban és konkrétabban elsajátítják. Számos elvtárs a vitában arról beszélt, hogy a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági termékek beadásának tervezése nem veszi eléggé figyelembe azokat a feltételeket, amelyekben a hegyes és dombos vidékeken működő EFSZ-ek gazdálkodnak. Ugyanez a nézetünk és ezért a Központi Bizottság az illetékes miniszterek és a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományi Akadémia elnökének feladatává tette, hogy alapos vizsgálatot folytasson, elemezze a hegyes és dombos vidékek szövetkezeteinek termelési irányzatát és a jövő év februárjáig minden téren feldolgozott javaslatot nyújtson be a termelés és a kötelező beadások meghatározása tervezésének rendezésére, olyan módon,' hogy összhangban álljanak e területek természeti és gazdasági feltételeivel. Mezőgazdasági szakértőink és tudósaink már néhány éve dolgoznak a mezőgazdasági termelés körzetesítésén. Ez természetesen a mi kis, nagyon különféle természeti és gazdasági körülményeink között nagyon nehéz és bonyolult feladat. E munka lényege abban áll, hogy az egyes körzetekben, amelyeknek egyforma vagy legalább hasonló természeti és gazdasági feltételei vannak, a növény és állattenyésztési termelés olyan ágazatait fejlesszék, amelyek nagyobb hozamokat hajtanak és emelik a munka termelékenységét. Ez népgazdasági szempontból nagyjelentőségű feladat, különösen most, amikor sok erőfeszítést fejtünk ki a mezőgazdasági termelés lényeges emelésére, és amikor azért, hogy egyre jobban tiszteletben tarthassuk a természeti és gazdasági feltételeket és minden helyszínen levő tartalékot felhasználjunk, bővítjük a nemzeti bizottságok jogkörét a mezőgazdasági termelés tervezésében és irányításában. rr E feladat teljesítésénél az egyes területek érdekeit egybekapcsoljuk az állam és az egész társadalom általános érdekeivel és szükségleteivel. Elsőfokú feladatként tűztük ki, hogy rövid időn belül megoldjuk a hegyes és dombos vidékek termelési irányzatát. Nem állítjuk azt, hogy a begyűjtési termények kerületenként történő szétírásánál már teljesen igazságosak lennének a szükséges különbségek az átlagos kerületi begyűjtési norma magasságában, amely tekintetbe veszi az egyes kerületek minden körülményét és sajátosságát. Ez összefügg azzal is, hogy kerületeink nem alkotnak egységes termelési területeket. Ezzel szemben azonban igyekszünk maximálisan figyelembe venni ezeket az eltéréseket, évről évre helyesebb összefüggésekre jövünk rá. Amikor azonban e kérdésekről beszélünk, nyíltan meg kell mondani, hogy ezeket a relációkat nem javíthatjuk meg a mezőgazdasági termények kötelező beadásának szüntelen leszállításával. Az államnak a lakosság életszínvonala emelése érdekében megfelelő mennyiségű beadást kell biztosítani a központi alapokba és ezzel egyidejűleg nem szabad megengednie a pénzügyi egyensúly megsértését. Ezt mindenkinek, a kormánynak, a kerületi és járási nemzeti bizottságoknak egyaránt szem előtt kell tartaniok. Ami a felvásárlási árakban megnyilvánuló megkülönböztetéseket és a különbözeti földjáradékoknál a felvásárlási árakban való beszámítását jelenti, úgy véljük, hogy ezek az intézkedések nem oldanák meg a helyzetét. A helyzet megoldásának fő eszközét, a termelés szakosításában, a legkedvezőbb feltételekkel, rendelkező szövetkezeteknek nyújtandó termelési segítségben és főleg e területeknek megfelelő gépesítésén végzett intenzít munkában látjuk. Az árak emelésében egyáltalán nem láthatunk olyan csodaszert, ami minden sebet gyógyít, éppen úgy, mint ahogy nem segít az egyszeri pénzbeli segélyek kifizetése sem. A visszamaradó szövetkezeteknek elsősorban termelési, és szervezési segítséget kell nyújtani. Konferenciánk több küldötte beszélt a mezőgazdaság gépesítésének, a gépesítő eszközök termelésének és minőségének kérdéseirpl. Az elvtársak helyesen bírálták a mezőgazdasági gépesítő eszközök fejlesztésének komoly hiányosságait és gyakran rossz minőségüket. Sok helyes bírálat hangzott el arról, hogy egyes gépesítő • eszközeink nem felelnek meg teljesen az agrotechnikai követelményeknek. Sajnos, ezek nem az első panaszok. Olyan tény ez, amely bizonyára nem válik becsületünkre, nern öregbíti sem a mezőgazdasági gépgyártó üzemek dolgozóinak, sem pedig az Automobil és Mezőgazdasági Gépipari Minisztériuma dolgozóinak hírnevét. A tökéletlen és rossz minőségű mezőgazdasági gépek nem segítik a munkás parasztszövetség megszilárdítását. Néhány felszólaló figyelmeztetett bennünket arra, mily nagy jelentőségű a szarvasmarhatenyésztés bővítése az egész mezőgazdasági termelés keretein belül. Ezeknek az elvtársaknak a szavait ki kell emelni. A valóság az", hogy nem sikerült még nekünk tartós javulást elérnünk a szarvasmarhatenyésztés fokozásában és a borjak számának növelésében. Ellenkezőleg, a tehenek száma lassan, de állandóan csökken. Ezt a kedvezőtlen folyamatot feltétlenül meg kell állítanunk. És ehhez főleg most kell tökéletesen megszerveznünk a munkánkat a széna és egyéb tartalmas takarmányfélék begyűjtésénél és nem szabad megengednünk, hogy az idén a takarmányfélék betakarításánál nagy veszteségek legyenek. Konferenciánk és vele együtt köztársaságunk összes dolgozói kedvezően fogadták számos gazdasági-szociális jellegű intézkedésre tett javaslatot. Különösen élénk visszhangot keltettek az alkalmazottak beteg- és járadékbiztosításának megjavítására javasolt intézkedések, valamint az alacsony rokkantsági és

! öregségi járadékok emelésére tett javaslatok. Hogy ez intézkedések megvilágítása során ne forduljon elő téves nézet, rá kell mutatnunk, hogy ezek az intézkedések csak a munkaviszonyból eredő járadékokra vonatkoznak, tehát nem a szociális járadékokra és a parasztok járadékaira. Úgy véljük, hogy ez indokolt is, mert az alkalmazotti viszonyból eredő járadékok emelése azt a célt követi, hogy ezeknek a járadékélvezőknek lehetővé tegye, hogy több élelmiszercikket vásárolhassanak. E tekintetben a járadékélvezők a parasztokkal szemben hátrányos helyzetben vannak. Ami a szociális járadékokat illeti, meg kell érteni, hogy ezeket a járadékokat olyan személyek kapják, akik azelőtt egyáltalán nem állottak munkaviszonyban és akiknek népi demokratikus államunk most biztosítja a létalapot. Élénk visszhangot keltett az a nézet, amely szerint kiküszöbölik a betegsegélyilletékekben levő különbségeket a munkások és a többi alkalmazottak között. Mélységes meggyőződésünk, hogy ez igazságos és helyes dolog, mert a havi fizetést kapó alkalmazottak számára is hosszabban tartó betegség esetén jelentős javulást jelent az eddigi állapottal szemben. Elvtársak, a második ötéves terv összeállításának irányelvei pártunk és köztársaságunk egész dolgozó népe elé merész és bátor célokat tűznek. Az a tény, hogy dolgozóink alkotó módon élénken vesznek részt a második ötéves terv irányelveinek előkészítésében és az a mérhetetlen érdeklődés, amellyel országos konferenciánk tárgyalását követik, arról tanúskodik, hogy készek minden erejükkel harcolni az ötéves terv igényes feladatainak teljesítéséért. Köztársaságunk dolgozó népének ez a szilárd elszántsága, munkásosztályunk, dolgozó parasztágunk és értelmiségünk egysége és megbonthatatlan szövetsége biztosítja azt. hogy mai merész terveink valósággá válnak. Ezt az egységet tovább kell szilárdítanunk, és hazánk szocialista országépítéséért vívott közös harcunk plattformján erősítenünk kell. Csupán e szövetség öntudatos egységében, a munkások és parasztok mindennapi konkrét elvtársi együttműködésében a dolgozó értelmiséggel, rejlik technikánk további sikeres fejlődése, tudományunk, ipari fejlődésünk gépesítésének és automatizálásának, mezőgazdasági-, állattenyésztési és növényi termelésünk gépesítésének további fejlődése. De nemcsak a tudományról és technikáról van szó. Ahhoz, hogy népünk élíte egyre gazdagabbá és szebbé váljék, szükségünk • van új, értékes irodalmi és művészeti alkotásokra, amelyek dolgozóink életéből fakadnak és késedelem nélkül elősegítik új szocialista nemzeti ideológiánk alakulását. Országépítésünk egyre növekvő feladatai megkövetelik, hogy iskoláink nagyszámú olyan fiatal kádert neveljenek fel, amelyek szilárd kapcsolatban állnak a néppel, olyan fiatalság növekedjen fel, amelynek eszmeisége, szakbeli igényessége igen magas. Az orszrigos konferencia részletesen megvitatta a jelenlegi helyzetet, a párt feladatait, valamint a második ötéves terv irányelvtervezetét. Válaszolt párt-, állami- és gazdasági életünk fontos kérdéseire. Fontos javaslatokról tárgyalt, amelyek pozitív, erős hatással lesznek államunk egész életére. Feladatunk azonban ezzel nem ér véget és nem is éri el csúcspontját, hanem csupán kezdődik. Pártunk politikai vonala helyes és világos. Az egész vita a rendületlen eszmei és politikai egység és tömörülés jegyében folyt le. Most minden elsősorban attól függ, hogy valamennyi pártszervezet, minden egyés kommunista mindennapi, türelmes és szívós munkában, lenini elvekre támaszkodva valóra váltsa az országos konferencia eredményeit. Üzemeink, építkezéseink, falvaink és hivatalaink pártszervezeteiben áll most a terv teljesítéséért, a szocialista országépítés további sikeréért, a bürokratikus módszerek kiküszöböléséért vívott harc elsőrendű és legfontosabb frontja, itt folyik a küzdelem azért, hogy pártunk még szorosabb kapcsolatba kerüljön népünkkel. Köztársaságunk dolgozó népe eddig még sohasem tűzhetett ki ily merész feladatokat, még sohasem állott előtte ily örömteljes perspektíva. Csupán pártunk vezetésével válik dolgozó népünk a történelem öntudatos, aktív alkotójává, ismeri fel céljait. Ezért tűzhetünk ma ily merész feladatot magunk elé, azt a feladatot, hogy elérjük és túlszárnyaljuk a legrövidebb történelmi idő alatt az egý főre eső termelésben a legfejlettebb tőkés államokat. (Taps.) Ez a kilátás mérhetetlenül ösztönzi népünket, amely tudja, hogy e versengés célja nemcsak a munka társadalmi termelékenységében szárnyalni túl a le.qfejletteb kapitalista államokat, hanem ennek alapján az egy lakosra eső fogyasztásban és a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésében. Népünk boldog lehet, hogy köztársaságunk a szocialista államok hatalmas táborába tartozik, építő céljai a Szovjetunió hatalmas gazdaságára támaszkodnak (taps), népgazdaságát a szocialista világrendszer többi államaival szoros együttműködésben fejlesztheti. Éljen derék munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és dolgozó értelmiségünk, a második ötéves terv teljesítéséért folytatott munkában hatalmasodjék népünk egysége! (Taps.) Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! (A küldöttek tapsolnak, felállnak. helyükről és „Éljen a CSKP!" kiáltásokkal éltetik a pártot.) A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG JELENTESE Előterjesztette Bruno Köhler elvtárs, a CSKP KB titkára Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán és pártunk Központi Bizottsága határozatának hatására, mely a XX. kongresszus tanulságainak a mi viszonyainkra való alkalmazásáról szól, mélyreható és széleskörű vita indult. Ebben a vitában feltárták és élesen bírálták egész pártéletúnk és pártmunkánk hiányosságait és hibáit. Egyúttal megvitatták a szocialista építés újonnan kitűzött nagy feladatait, melyeket a második ötéves terv irányelvtervezetében foglaltunk össze. Pártéletünknek e felülvizsaálásávai és a szocialista építés új nagy feladataival Összefüggésben felmerült a kérdés, nem kellene-e megváltoztatni pártunk belső törvényét — a párt alapszabályzatát. E kérdés megvizsgálása után a szervező bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem kell megváltoztatni pártunk alapszabályzatát, hanem egyes kérdésekben ki kell egészíteni, pontosabbá tenni és rendezni. Éppúgy, ahogy pártunk vezérvonala helyes és nem kíván változtatásokat, a párt alapszabályzata is helyes és egyetlen alapvető kérdésben sem követel változtatást. Ezt bizonyítja az is, hogy a párt alapszabályzatáról igen kevés megjegyzés hangzott el és ezek a megjegyzések lényegükben nem alapvető jellegűek. Pártunk alapszabályzata jó, megfelel a marxista-leninista pártnak és magában foglalja a pártélet lenini normáit, Mi szükséges azonban? Jobban kell betartani az alapszabályzatot a napi pártmunkában, jobban kell teljesíteni a párt alapszabályzatát. Alapszabályzatunk első pontja meghatározza, hogy mi a párt és fő feladatként a szocialista társadalmi rend kiépítését, a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelését, a dolgozóknak a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében való nevelését, a Szovjetunió iránti barátságát és hűségét, a világ összes dolgozóival való testvéri kapcsolatok megteremtését tűzi ki. Éppen e feladatok teljesítésére törekszünk, ezeket a feladatokat foglaljuk konkrétan az országos konferencia határozatába. E feladatok megvalósítása megköveteli a tagság jogainak érvényesítését és kötelességeinek jobb teljesítését a párt alapszabályzata értelmében. Éppen a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak szellemében és tanulságainak reánk való aplikálásával még jobban meg kell őrizni és szilárdítani pártunk egységét, mint erejének és hatalmának fő feltételét. Valóban harcolni kell a párthatározatok teljesítéséért nem pedig formálisan egyetérteni velük. A szocializmus építése valóban megköveteli minden kommunistától, hogy példát nyújtson munkájában, elsajátítsa munkájának technikáját és szüntelenül emelje szakmai- és munkaképzettségét, megszilárdítsa a tömegekkei való kapcsolatát, öntudatának emelésére, a párt és állami fegyelem betartására, az alulról jövó bírálat és önbírálat fejlesztésére törekedjék és igyekezzék teljesíteni az alapszabályzatban lerögzített többi kötelességeit is. Pártunknak csaknem másfélmillió tagja és tagjelöltje, akik köztársaságunk többi polgáraival együtt élnek és dolgoznak, hatalmas erőt képviselnek, mely teljes mértékben képes egész népünket a szocialista építés új sikereinek elérésére és bárminő akadályok leküzdésére vezetni. Ehhez az szükséges, hogy a kommunisták példaképül szolgáljanak az állampolgári és pártöntudat és erkölcs tekintetében, hogy engesztelhetetlenek legyenek az állam és párt érdekeinek megkárosítóival szemben. Ezért meg kell követelni, hogy a párttagok és tagjelöltek az alapszabályzat értelmében éljenek és dolgozzanak, melyek magukban foglalják a pártélet lenini kommunista normáit. Amit a kötelességek betartásáról mondtunk, ugyanez áll a párttagok jogainak érvényesítésére is. Elmondhatjuk, hogy éppen az utóbbi időben a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról és a második ötéves terv irányelvtervezetéről kapcsolatos vita megnyitása után pártunk tagjai nagy mértékben kihasználták jogukat a pártpolitika kérdéseinek megtárgyalásánál és a pártbizottságok, funkcionáriusok és bármely párttag bírálásának jogát is. Ezzel összefüggésben figyelmeztetni szeretnek arra, hogy az alapszabályzat negyedik bekezdése szerint a pártpolitika kérdéseit szabadon és tárgyilagosan kell megtárgyalni. Ezek az alapelvek kölcsönösen kiegészítik egymást és pártéletünkben alapvetően betartják őket. A pártpolitika kérdéseit szabadon és tárgyilagosan, a hibák és hiányosságok megszüntetésére való törekvéssel tárgyalják meg, tárgyi javaslatokat vagv koni rétan kidolgozott intézkedések, tesznek a hibák kijavítására, a mun ka megjavítására és ezért hozoti ilyen nagy pozitív eredményeket a fokozott párton belüli aktivitás. Természetesen nem szabad szemet húnyni az alapelvek megsértése felett a pártpolitika kérdéseinek megtárgyalásában, melyek előfordulnak a gyakorlatban oly módon, hogy helyenként elnyomják a bírálatot és elhagyják a tárgyilagosság és pártossáa követelményeit a vitákban. A kritika elnyomását az alapszabályzat súlyos vétségnek minősíti, melyet esetleg pártbüntetésekkel kell sújtani. Másrészt ha a pártpolitika szabad megtárgyalásánál nem veszik tekintetbe a pártéletben az alapszabályzat e normáit, ez a kommunisták megzavarásához, a pártszervezetek ingadozásához vezethet. És nem hallgathatjuk el azt, hogy a vita során egyes párttagoknál és párt(Folvtatás a 10. oldalon) OJ szö 1956. június 17.