Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája A JAVASLATI BIZOTTSÁG JELENTÉSE (Folytatás a 7. oidalról.) désének ötéves terveit, a munkások, parasztok, technikusok, tudósok, ter­melési szervezők tapasztalatainak ma­ximális felhasználásával. Egészben véve csak csekély Mér­tékben mutatkoztak olyan helytelen nézetek, mint például a főosztályok általános megszüntetése, a természet­beni juttatások felújítása, a termelés tervezésének és a mezőgazdasági be­adásoknak telies megszüntetése, stb. A helytelen nézetek nem voltak töme­ges jellegűek, de ennek ellenére nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, ha­nem alaposan meg kell világítani e kér­déseket. A második ötéves terv irányelvei­hez fűzött hozzászólások, javaslatok és ötletek kifejezik a dolgozók bizal­mát Csehszlovákia Kommunista Párt­ja, népi demokratikus rendszerünk iránt. Arról van szó, ne rendítsük meg ezt a bizalmukat, hanem maxi­mális mértékben használjuk fel a dol­gozó tömegek gazdag tapasztalatalt, figyelmesen bíráljuk és vizsgáljuk meg ötleteiket és hozzászólásaikat. A megtárgyalt, irányelvek tapasztalatai­nak érvényesítése és a dolgozók kez­deményezéseinek továbbfejlesztése és helyes irányítása, kell, hogy a párt­szervezetek naponkénti gondoskodá­sának központjában álljanak és a tár­sadalmi szervezetek, a qazdasági veze­tőségek valamennyi fokon gondoskod­janak megvalósításukról. Főleg a vál­lalaton belüli és helyi létproblémákra vonatkozó jogos hozzászólások és ja­vaslatok megvalósítását azonnal meg kell kezdeni minden további felülről jövő külön intézkedés vagy utasítás nélkül. Hasonlóképpen azokhoz a javasla­tokhoz és hozzászólásokhoz, ame­lyeknek megvalósítása hosszabb időt követel meg, azon a helyen, amelyre vonatkoznak, világos álláspontot kell elfoglalni a dolgozók előtt, ismer­tetni kell megvalósításukat és a saj­tó, rádió útján előadásokkal aktívá­kon stb. át kell adni az így nyert tapasztalatokat a többi dolgozóknak. A dolgozókkal továbbra is meg kell beszélni ezeket a problémákat és nem szabad megengedni, hogy a dolgozók kezdeményezését — ami a kitűzött feladatok teljesítésének legértékesebb biztosítéka — bármilyen formában fi­gyelmen kívül hagyják, vagy elnyom­ják. Az irányelvekkel vagy a tervezett szervezési intézkedésekkel kapcsolat­ban számos kezdeményező hozzászó­lás, ötlet és javallat hangzott el köz­vetlenül itt a konferencián. Egyes kül- j döttek írásban fejtették ki álláspont- ' jukat. A javasoló bizottság a javas­latokat alaposan megtárgyalta és egyeseket közülük szükségesnek tart­ja ajánlani. A küldöttek elé írásban csak azokat terjesztettük, amelyeket elfogadásra ajánlunk. A többi hozzászólásról, amelyek itt a konferencián hangzottak el, csak az összes lehetőségek és összefüg­gések felülvizsgálása után lehet majd dönteni. A CSKP KB titkársága tá­jékoztatni foqja róluk az illetékes qaz­dasági <fcs állami szerveket és ellen­őrizni fogja, hogy valamennyit fele­lősségteljesen bírálják meg és ame­lyek alkalmasak közülük, a lehető­ségeken belül megvalósítsák. A pártszervezetek határozatai alap­ján összefoglalhatjuk azt, hogy pár­tunk egészében helyesen értelmezi az SZKP XX. kongresszusának eredmé­nyeit. Azok a határozatok, amelyeket most az országos konferencia hoz és e határozatok következetes teljesítése hozzájárul ahhoz, hogy ez a pártunk­ban végbement pozitív folyamat to­vább folytatódjék és befolyásolja a párttagoknak azt a kisebb részét, amely eddig nem látta és nem ér­tette teljes egészében és minden ösz­szefüggésében az SZKP XX. kong­resszusának eredményeit. Bizonyosan hatással lesz olyan elvtársakra — s ezek voltak a legkevesebben —, akik a kispolgári nézetek, valamint az osz­tályellenségnek kishitűségét terjesztő kísérletei és a párt erejének aláásá­sára irányuló igyekezete befolyása alatt meginogtak. Már a XX. kongresszus után az el­ső aktívákon sok szó esett a had­seregünkben folyó politikai munká­ról, arról, hogy hadseregünknek szo­rosabban kell együttélnie népünkkel és ki kell küszöbölni belőle a sze­mélyi kultusz minden következmé­nyét. Ez a bírálat segítségére volt a Központi Bizottságnak abban, hogy áprilisi plénumán határozatokat hoz­zon e kérdésekben. A Központi Bi­zottság intézkedései arra irányultak, hogy hadseregünk minden téren ha­zánk védelmi képességének megbíz­ható záloga legyen. Az országos kon­ferencia határozati javaslata olyan in­tézkedéseket tartalmaz, amelyek a hadsereget még szorosabban összefű­zi népünk életéve' és megszilárdítja azokat az elveket, amelyeken a szo­cialista állam hadserege épül. A pártszervezetekben és közéle­tünkben sok bírálat hangzott el a szocialista törvényesség megsértésé­ről. A párt Központi Bizottsága már 1953 ,tól intézkedéseket tett a szo­cialista törvényesség megsértése el­len. Hiba volt, hogy ezekről a dol­gokról nem tájékoztattuk egész pár­tunkat és közvéleményünket. Jogos volt az a követelmény, hogy olyan intézkedések történjenek, amelyek megakadályozzák a szocialista törvé­nyesség megsértésének hasonló ese­teit. Ez kifejezésre jut a javaslatban, amely olyan intézkedések egész rend­szerének fő vonalait tartalmazza, amelyek gyakorlatilag kizárják egyej egyének önkényeskedését és biztosít­ják a szocialista törvényesség betar­tását. Az illetékes pártszervek világos utasításokat kapnak, hogy fokozzák befolyásukat és felelősségüket a biz­tonsági és bírósági szervekben. A határozati javaslat zárórésze a pártmunka olyan kérdéseivel foglal­•koziK. amelyek a jelenleqi időben lépnek előtérbe. Ezek az intézkedések azt a célt követik, hogy a lenini elvek el­sajátításának folyamata a pártban a legintenzívebben haladjon előre. Nem kétséges, hogy minél gyorsabban be­hatol valamennyi pártszervezetbe a felelősségteljes bírálat és önbírálat, a széleskörű pártonbelüli demokrácia, az eszmei szilárdság és az alkotó kezdeményezés egységes szelleme, annál kevesebb hely jut a pártban a személyi kultusznak és a belőle származó ártalmas jelenségeknek. Ez azt jelenti, hogy következete­sen kell érvényesíteni és helyesen kell értelmezni a kollektív vezetés elvét, amint arra Novotný elvtárs beszá­molója rámutatott, a pártszervekben kell megoldani az elvi kérdéseket, hogy a lehető legtöbb idő jusson az alapszervezeteknek adandó segítség­re, mert ott van a politikai munka súlypontja. E politikai munka fő ér­telme az, hogy szervezeteink, funk­cionáriusaink és valamennyi pártta­gunk teljes mértékben elsajátítsák a szocializmus építésének problematiká­ját. Ennek érdekében tovább kell ja­vítani a tagok tájékoztatását, eszmei nevelését, meg kell javítani a párt­apparátus munkáját, főleg szervezői szerepét, helyesebb káderpolitikát kell folytatni, nem szabad félni attól, hogy felelős funkciókat bízunk öntudatos I munkásokra és parasztokra. A határozati javaslat megfogalmaz­za a tömegszervezetekben működő kommunisták munkájának alapvető irányelveit. Ami a Nemzeti Front egyes társadalmi szervezetei struk­túrájának leegyszerűsítésére tett ja­vaslatokat illeti, a javasoló bizott­ság úgy véli, hogy a Központi Bi­zottságnak rjiinél előbb foglalkoznia kell e kérdésekkel és intézkedéseket kell előkészítenie az üzemek és fal­vak társadalmi életének jobb meg­szervezésére. Számos hozzászólás hangzott el a sajtó tevékenységével kapcsolatban. Egyes javaslatokat és a konferencián elhangzott bírálati hozzászólásokat mérlegelik majd a sajtónk kiadásával kapcsolatos kérdések megoldásánál, mind központi viszonylatban, mind pedig a kerületekben és járásokban. A határozati javaslat megfelel ama vita szellemének, amely az egész pártban lefolyt és megfelel konferen­ciánk lefolyásának is. Ezért úgy vél­jük, hogy a javasolt intézkedések idejében jöttek és valamennyi párt­tag segítségére lesznek politikai mun­kájuk megjavításában. Érthető, hogy ez még nem meríti ki a párt sokrétű tevékenységét. Pártunk egész további munkájában rendkívül fontos, hogy még következetesebben támaszkod­junk a leninizmus szellemének meg­felelő pártalapszabályzatára. III. Zárom szavaimat, a határozatok, amelyeket országos konferenciánk hoz — mihelyt őket a Központi Bizottság jóváhagyja —, kötelezővé válnak va­lamennyi pártszervezet és párttag számára, hogy megmagyarázzák, meg­valósítsák, védelmezzék őket és min­den erejüket latba vessék azért, hogy az életben magvalósuljanak. Emellett nem közönséges, formális kötelesség­ről van szó. Az a fontos, hogy a je­len időszakban minden egyes kom­munista teljesen megértse, mily nagy felelősség hárul az egész pártra és ö maga is az alapszabályzat szelle­mében felelősséget érezzen mind­azért, amit a párt tesz. Minden egyes kommunistának meg kell értenie, hogy a határozat azokat a legfontosabD, legfőbb dolgokat fejezi ki, amelyeket i az adott szakaszban meg kell tenni, I hogy jóvátegyük a múlt hibáit és biz­tosítsuk a szocializmus további győ­zelmes előrehaladását hazánkban. Az SZKP XX. kongresszusából le­vont következtetések megtárgyalásá­nak eredményei és a második ötéves terv irányelvtervezete meggyőzően bi­zonyítja népünk bizalmát a szocia­lizmus, a kommunista párt iránt. Ezek az eredmények bebizonyították, hogy népünk a második ötéves terv­ben a jobb élethez vezető biztonsá­gos utat látja. A második ötéves terv feladatainak teljesítéséért és a konferencia hatá­rozatai valamennyi cikkelyének és valamennyi fokon való megvalósításá­ért vívott harc legyenek munkánk fő tartalma. Kell, hogy az előttünk álló összes feladatok teljesítését az egész párt biztosítsa. Ezért tovább kell erősíteni a párt egységét, erejét és akcióké­pességét, eszmeileg és szervezésileg meg kell szilárdítani a párt minden láncszemét. A mai időszak megköve­teli, hogy a párt az eddiginél sokkal nagyobb mértékben érvényesítse ve­zető szerepét az eszmei, gazdaság,, állami felépítés valamennyi szaka-szár., hogy minden egyes pártszeľvííH a tömegek igazi szószólójává é£ vezé­révé váljék. Éppúgy, mint azelőtt, ma is nyíl­tan megmondjuk, hogy nem kevés ne­hézség és akadály áll előttünk. A má­sodik ötéves terv feladatainak telje­sítése nem kis fáradságot igényel, nagy erőfeszítést kell kifejtenünk a meg nem értés, a kényelmesség, a bürokratikus szokások elleni harc­ban. Meggyőződésünk azonban, hogy egész népünk magáévá teszi a má­sodik ötéves terv irányelvtervezetét és az országos konferencia többi in­tézkedéseit, mert azok helyesen fe­jezik ki a nép legsajátabb érdekelt és szükségleteit. A teljesítésükért ví­vott harcban tovább szilárdul a párt­nak, mint társadalmunk mindenki ál­tal elismert vezető erejének tekin­télye. Elvtársak, a javasoló bizottság ne­vében ajánlom, hogy a konferencia hagyja jóvá a Csehszlovák Köztársa­ságnak az 1956—1960-as évekre szó­ló második népgazdaságfejlesztési öt­éves tervéhez kiadott irányelveit és az országos konferencia határozat: javaslatait, amint azokat a konferen­cián lefolyt vitából és a javasoló bi­zottság tárgyalásaiból származó mó­dosításokkal és kiegészítésekkel a konferencia elé terjesztettük. (Hosz­szantartó taps.) Viliam Široký elvtárs, a CSKP KB politikai irodája tagja, miniszterelnök zárszava "Elvtársak! Ügy vélem, valamennyi küldött né­zetét fejezem ki, amikor, azt mon­'dom, hogy országos konferenciánknak a pártpolitika valamennyi kérdésében elfoglalt egyértelmű álláspontja és tömör szilárdsága úgyszólván felesle­gessé teszi a záróbeszédet. (Viharos taps.) A párt egységes nézeteiben és tetteiben. Teljes tudatában van ere­jének és feladatainak. Ezért csak né­hány megjegyzést fűzök munkájához. A széleskörű vita megmutatta és megerősítette, hogy pártunk az alko­tó marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméire támaszkodva szilárdan tö­mörült Központi Bizottsága köré, amely teljes összhangban munkásosz­tályunk és egész dolgozó népünk leg­sajátabb érdekeivel pártunkat hazánk szocialista győzelmének lenini útján vezeti. A gazdag vita megmutatta, hogy konferenciánk küldöttei fenntartás nélkül egyetértenek a szocializmus felép f t;ésének vezérelvével, valamint a népgazdaság fejlesztése második öt­éves terve összeállításának irányelv­tervezetével. Ez a dokumentum pár­tunk és egész dolgozó népünk gazda­sági programja lesz a következő öt évben. A széles vita végül megmu­tatta, hogy az SZKP történelmi XX. kongresszusa eredményeinek megtár­gyalása, valamint azok a következte­tések, amelyeket ennek alapján pár­tünk Központi Bizottsága vont le és valósít meg,' a kezdeményezés, az egészséges és sokoldalú bírálat mily hatalmas áradatát szabadította fel életünk valamennyi szakaszán. Mag­mutatta, hogy ez az elvi és alkotó bírálat egyre világosabban alakult át a kommunisták és pártonkívüliek el­szánt akaratává, amellyel ki akarják küszöbölni a fogyatékosságokat, és pártunk egész munkáját, egész -.nép­gazdaságunkat, a lakosság anyagi- és kulturális szükségletéinek kielégítését újabb, magasabb, a szocializmus alap­vető céljainak megfelelő színvonalra akarják emelni. A vita lefolyása to­8 ü J s z O 1956. június 17. vábbá arról tanúskodik, hogy egész pártunk helyesen tudatosítja a szo­cialista országépités jelenlegi szaka­szának fő feladatait, világosan látja e feladatok teljesítésének útjait és módszereit. Ha a vita végén nem reagálunk valamennyi komoly bírálati hozzászó­lásra vagy a decentralizálás, a tudo­mányos- és kutatómunkák szervezé­se, a népgazdaság irányításának szervezése, stb. terén tett indítvá­nyozó javaslatra, ez nem jelenti azt, hogy e hozzászólásoknak kisebb fon­tosságot és jelentőséget tulajdonítunk. A Központi Bizottság az országos konferencia eredményeinek összefogó feldolgozása folyamán valamennyi bí­rálati és kezdeményező javaslatból levonja a megfelelő következtetése­ket. A második ötéves terv sikeres tel­jesítésének legfontosabb alapfeltétele az, hogy helyesen értelmezzük ötéves tervünk gazdasági összefüggéseit és sikeres teljesítésének politikai felté­teleit. Aat mondhatjuk, hogy a leg­nagyobb figyelem és egyben a legszé­lesebb bírálat a népgazdaság második ötéves tervben való fejlesztése terén gépipari termelésünk kérdéseit, egyes gépipari üzemek homályos termelési programjainak komoly hiányosságait illette. A termelési programok arányos stabilitása megköveteli, hogy pártunk Központi Bizottsága és a kormány ál­landó és naponkénti figyelmet szen­teljenek e fontos kérdésnek, mert lé­nyegében ettől függ népgazdaságunk gépipari ágazatának általános további megfelelő konszolidációja. Mi okozza a jelenlegi állapotot, ame­lyet jogosan bírálnak? Látni kell, hogy az egyes üzemek kapacitásának elég­tilen kihasználása, valamint minden eýyes üzem fontos termelőhelyének meghatározásában mutatkozó nehéz­ségek egyes objektív okokkal is ösz­szefüggnek. Mik ezek az objektív okok? A ter­melési programokban levő homályos pontok és gyakori változtatások okai­nak megítélésében elsősorban tekin­tettel kell lenni arra a fontos tény­re, hogy gépipari termelésünkben na­gyon magas arányban részt vesz a külkereskedelem. Ez természetesen főleg a jelenlegi időszakban a gép­ipari export terén szükségessé teszi, hogy gyakran eléggé mély beavatko­zásokat eszközöljünk gépipari üze­meink termelési programjaiban. Ez­zel összefügg az a tény, hogy az öt­éves terv megkezdése előtt még nem fejeződtek be a népgazdaság fejlesz­tési perspektíva-tervek egybehango­lásán végzett munkák a szocialista tábor államai között, amelyek éppen gépipari üzemeink termelési program­jai stabilizálásának szempontjából lé­nyeges jelentőségűek, úgy hogy e munkákat még az idén is folytatni kellett. Továbbá komolyan mérlegelni kell a katonai technikai termelésben eszközölt módosításokat, amelyek a katonai technika gyors fejlődéséből származnak. Ezeket a módosításokat továbbá szükségessé teszi az az ér­dek is, hogy hadseregünket magasfo­kú, legkorszerűbb technikával szerel­jük fel. A harmadik ok a gépipari üzemek anyagellátási, főleg nemesacélból ké­szült anyagellátási nehézségeiben rej­lik. A nemesacél kis százalékaránya az egész kohászati termelésben ked­vezőtlenül nyilvánult meg abban a tényben, hogy a színesfémekkel, el­sősorban a nikkellel és rézzel való el­látás egész helyzete szószerint kény­szerít bennünket arra, hogy gondosan takarékoskodjunk ezekkel az anya­goknak minden egyes kilogrammjá­val. Ez objektív okokon kívül látni kell a szubjektív jellegű komoly okokat is. Nem másodrangú okok ezek. El­sősorban nehézkességünkben rejlenek, olyan esetekben, amikor az előforduló hibákat gyorsan és rugalmasan kelle­ne megoldani és kiküszöbölnie Ez töb­bé-kevésbé vonatkozik valamennyi gépipari minisztériumra és fő ügyosz­tályaira, de elsősorban a Nehéz Gép­ipari Minisztériumra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy főleg a Nehéz Gépipari Minisztérium dolgozó elvtár­sai nem fejtenek ki megfelelő erő­feszítést, hogy üzemeinknek idejében megmagyarázzák és meghatározzák termelési programjukat, vagy legalább részben gondoskodjanak más terme­j lési programról. Sokszor inkább úgy tűnik, hogy a Nehéz Gépipari Minisz­térium vezető dolgozói jobban és meggyőzőbben tudnak beszélni az ob­jektív okokról és nehézségekről, mint arról, milyen intézkedéseket tettek vagy tesznek, a nehéz gépipari üze­mek kapacitásának legnagyobb fokú és legnagyobb mértékben egyenletes kihasználására, arra, hogy a vállala­tok egyenletesen teljesítsék tervüket, teljesítsék ama készítmények terme­lésének tervét, amelyek technikailag tisztázottak, pontosan betartsák és lé­nyegesen megrövidítsék a szállítási határidőket. Elsősorban a Nehéz Gépipari Mi­nisztériumnak kell lényegesen emel­nie az irányítás színvonalát, mert e minisztérium üzemeiben gyártják a kulcsfontosságú gépeket és berende­zéseket hazai beruházási építkezésünk és külkereskedelmünk céljaira. Szük­séges lesz, hogy elsősorban a Nehéz Gépipari Minisztérium dolgozói von­janak le további munkájukra nézve komoly tanulságot a konferenciánkon elhangzott éles és igazságos bírálat­ból. A gépipari ternjelés kérdéseivel kapcsolatos vita egyben megmutatta, hogy elkerülhetetlenül szükséges, hogy a pártszervezeteket, valamint a vál­lalatok gazdasági aktíváit idejében és nyíltan tájékoztassák a termelés va­lamennyi problémájáról, a kommu­nistáknak és a többi dolgozóknak is­merniök kell a hibák okait, hogy an­nál sikeresebben harcolhassanak azok ellen a jelenségek ellen, amelyeknek nincs objektív jellegük. Nagy politikai jelentőséget kell tu­lajdonítani annak a ténynek, hogy az országos konferenciánkon lezajlott széleskörű vita megerősítette, hogy gazdasági és politikai tevékenysé­günkben egyre jobban előtérbe kerül a termelőerők széthelyezésének kér­dése és azoknak a területeknek gyor­sabb gazdasági fejlesztésének kérdé­se, amelyek a népgazdaság fejlődésé­nek átlagos üteme mögött maradtak. Ezért helytelen volna, ha nem szen­telnénk megfelelő figyelmet a jihla­vai, a České Budejovice-i és főleg a prešovi kerületekből jött elvtársak el­vi kritikájának és hozzászólásainak. A termelőerők egyenlőtlen széthelye­zésének komoly hibája több súlyos okból ered. Egyrészt abból, hogy a földtani kutatásnak még nincs meg a kellő időbeli előnye és ezért az egyes területek gazdasági és ter­mészeti viszonyait gyakran nem ve­szik döntő szempontként a termelő­erők széthelyezésénél. E hibák to­vábbá abból származnak, hogy a te­rületi tervezés népgazdaságunk fej­lődése tervezésének még mindig a leggyengébb pontja, végül pedig ab­ból, hogy a termelőerők széthelye­zésének helyes politikája megköve­teli a szocializmus építése valameny­nyi gazdasági problémájának helyes perspektivikus megoldását. Éppen most tűzzük ki célunkul népgazda­ságunk egyes ágazatai problémáinak 10—15 évre szóló- perspektivikus ki­dolgozását. Jóllehet az ipar építésé­nek nagy jelentősége van, mégsem az egyedüli útja a kerület vagy a já­rás gazdasági színvonala emelésének. Nem becsülhetjük le azokat az óriási lehetőségeket, amelyek egész járások és területek előtt állanak a gazdasági fejlődés, valamint lakossá­gunk életszínvonalának lényeyes emelkedése szemszögéből, azáltal, hogy emelkedik a mezőgazdasági ter­melés. Vannak államok, amelyek la­kosságuk életszínvonalának magas fo­kát úgyszólván kizárólag a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésével érték t el. Itt van például Dánia. Igaz, lénye­ges különbségek vannak egyes vidé­keink és Dánia viszonyai között. De mégis hangsúlyoznunk kell, sok függ attól, hogyan fejlesztjük a mezőgaz­dasági termelést, hogyan emeljük ma­gasabb színvonalra. A befektetések nemcsak új üze­mekben fizetődnek ki, a földbe való befektetés is meglepően eredményes lehet, főleg a termelőerők egyenletes elosztásában az egész állam terüle­tén. Természetesen ez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy ez az elv helyesen érvényesül akkor, ha vala­mennyi kerületben, sőt valamennyi járásban egyforma az iparban és az egyéb ágazatokban dolgozó lakosság százalékaránya. A munkaerők ilyen (folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom