Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája A JAVASLATI BIZOTTSÁG JELENTÉSE Előterjesztette dr. Járomi r Dotanský elvtárs, a politikai iroda tagja a miniszterelnök e/ső helyettese A iavaslatl bizottság megbízásából jóváhagyás végett az országos kon­ferencia elé terjeszteni a második öt­éves terv összeállításának irányelv­tervezetét. A benyújtott határozati javaslat egybefoglalja egyrészt a párt-, gaz­dasági-, társadalmi és állami éle­tünk fontos területeinek direktíváit é6 elvi következtetéseit, másrészt az SZKP XX. kongresszusa eredményei­nek és tanulságainak megtárgyalásá­ból. valamint a második ötéves terv irányelveiről lefolyt vitából származó eredményeket. Ez a határozati javas­lat továbbá tartalmazza a Központi Bizottság munkájából levont legfon­tosabb következtetéseket és országos konferenciánk tárgyalásainak eredmé­nyeit. Az egész tagság hatalmas politikai aktivitása, a nyílt kritika fejlődése a háború előtti időszak óta pártunk­ban, a hallatlan mértékben folyó vé­leménycsere lehetővé tette, hogy a konferencia megtárgyalja a legfonto­sabb feladatokat és olyan intézkedé­seket hozzon, amelyek nélkülözhetet­lenek szocialista építésünk további gyors és merész előrehaladásához. Ezek az intézkedések egészükben és kihatásukban partunk életének és népi demokráciánk fejlődésének fon­tos szakaszát képviselik. Miből indul ki a benyújtott hatá­rozat? Elsősorban abból, hogy előttünk ál! reális perspektívája annak, hogy el­érjük azt, hogy nemzeteink életéből egyszer s mindenkorra eltűnjenek a háborúk. Ezzel együtt előttünk ál! az a forradalmi kilátás, hogy a leg­rövidebb történelmi időn belül gaz­dasági téren túlszárnyaljuk a legfej­lettebb tőkés országokat. A határozat továbbá abból indul ki, Jiogy a szocializmus építésének bel­ső frontján hazánkban olyan fázisba léptünk, amikor napirendre kerül a szocializmus anyagi termelési bázisá­nak felépítése és a szocialista ter­melési kapcsolatok teljes túlsúlyának biztosítása a mezőgazdaságban iš. A termelő erők további fejlesztésével összhangban széleskörű intézkedése­ket kell megvalósítanunk a dolgozók életszínvonalának sokoldalú emelésé­re. Végezetül abból indul ki, hogy szo­cialista gazdaságunk magas színvo­nalának, a munkás-paraszt szövetség szüntelen szilárdulásának, a dolgozók szocialista öntudata növekedésének és népi demokratikus hatalmunk erejé­nek alapján lehetővé és szükségessé válik, hogy további intézkedéseket, tegyünk a szocialista demokrácia el­mélyítésére. A határozati javaslat abból indul ki, hogy mindezeket a feladatokat csu­pán a szocializmus építésében elért eredmények alapján tűzhetjük ki és oldhatjuk meg, azoknak a sikereknek alapján, amelyek bizonyítják, hogy pártunk irányvonala teljesen bevált, helyes, megfelel a gazdasági és tör­ténelmi feltételeknek. Az országos konferencia által el­határozott intézkedések komplexu­mának fontos részét képezi a második ötéves terv. irányelveinek jóváhagyá­sa. Ez az irányelvtervezet a párt gaz­dasági programját jelenti a legköze­lebbi öt évre. Az irányelvtervezet el­ső ízben alapvető arányaiban beépíti gazdasági törekvéseinket a szocialis­ta világrendszernek abba a törekvé­sébe, hogy a legfejlettebb kapitalis­ta országokat a legrövidebb történel­mi időn belül elérje és túlszárnyalja. A javasolt intézkedések a marxiz­mus-leninizmus alkotó szellemének újjáéledését fejezik ki és azt bizo­nyítják, hogy a párt erélyesen valóra váltja az SZKP XX. kongresszusából levont tanulságokat, saját helyzetünk elemzésének alapján és választ aj az kra - problémákra, amelyek tár­ladalmunk fejlődése folyamán me­íülnek fel. I. Az országos konferencia határozati javaslata ajánlja a CSKP KB irány­elvtervezetének jóváhagyását, ame­lyet az 1956—1960. évi népgazdaság­fejlesztési második ötéves terv ösz­szeállítása céljából adott ki. Tekin­tettel az irányelvek elvi jelentőségé­re, ezt a tervezetet a CSKP KB nyil­vános vita tárgyává tette. A javasolt­bizottság most a széleskörű vitában elhangzott hozzászólások feldolgozása alapján módosított irányelvtervezetet nyújt be jóváhagyás végett. Az irány­elvtervezet közzététele után a vita célja az volt, hogy a lehető legna­gyobb számú dolgozók előtt ismer­tesse a második ötéves terv politi­kai és gázdasági jelentőségét, főleg országunk további előrehaladásának szempontjából a szocializmus felé, valamint a kapitalista világgal foly­tatott békés versenyünk szemszögé­ből. Az volt a célja, hogy a dolgo­zókat mozgósítsa a termelésben és gazdaságban levő tartalékok feltárá­sára. a haladó technika bevezetésére, a terv egyenletes teljesítésére és túl­teljesítésére, a munkatermelékenység gyors növelésének útjában álló aka­dályok kiküszöbölésére és az önkölt­ségek csökkentésére. A dolgozókat arra kell vezetnie, hogy gondosan mérlegeljék a beruházási költségeket és a beruházások hatásosságát. Ennek alapján fel kell használni a dolgozók gazdag termelési és szer­vezői tapasztalatait az irányelvek pon­tosabbá tételére és 'minőségének megjavítására. A dolgozók kezdemé­nyezését és törekvéseit a fő felada­tok biztosítására kell irányítani, ame­lyeknek teljesítése a második ötéves terv megvalósítása szempontjából döntő fontosságú. Az irányelvek megtárgyalásán — amit a pártszervek és szervezetek irányítottak és szerveztek — részt vett a Nemzeti Front valamennyi ré­sze. A vitában tevékenyen részt vett a dolgozók túlnyomó többsége — — kommunisták és pártonkívüliek, a szakszervezetek és ifjúsági szer­vezetek tagjai. A második ötéves terv irányelveinek megtárgyalása az egy.k legszélesebb körű és legtermékenyebb vita volt 1945 óta. A második ötéves tervnek konkrét számadatai alapján, amelyeket az üze­mek gazdasági tevékenysége fő mu­tatószámai alapján dolgoztak ki, 119 kiválasztott üzemben tárgyalták meg az irányelvtervezetet. A vita bizto­sítására ezekben az üzemekben több mint 350 vezető gazdasági dolgozót, a Központi Szakszervezeti Tanács és a CSKP KB dolgozóit küldték ki. A többi üzemekben, hivatalokban és minisztériumokban, a járási és ke­rületi pártbizottságokban vita folyt az irányelvtervezet közzétett részé­ről, esetleg saját számadatairól és egyéb konkrét adatairól. E vita meg­szervezésében a központi hivatalok további néhányszáz gazdasági dolgo­zója, nagyrészt a pártapparátus, az' FSZM és a CSISZ dolgozói kapcsolód­tak be. A vita hozzászólásait és javaslata;? bizottságok dolgozták fel, amelyek minden pártszerv mellett megalakul­tak, kezdve a párt alapszervezeteitől. A bizottságok összefoglalták azokat a hozzászólásokat és javaslatokat, amelyeket az üzemek keretében meg lehet oldani és feldolgozták a többie­ket, amelyeket a taggyűlés jóváha­gyása után a CSKP járási bizottsá­gainak adtak át, mint az irányelvter­vezet módosító vagy kiegészítő ja­vaslatait. A többi hozzászólást pedig felsőbb gazdasági szervekhez juttat­ták el. Hasonlóképpen dolgozták fel a CSKP járási bizottságainak hozzá­szólásait, a CSKP kerületi bizottságai pedig az egész kerület szempontjából dolgozták fel azokat és elküldték a CSKP Központi Bizottságának. Szlo­vákiában az SZLKP kerületi bizott­ságai az SZLKP Központi Bizottságá­ra küldték a hozzászólásokat, ahol ezeket komplexen egész Szlovákia vi­szonylatában feldolgozták és megtár­gyalásuk után a CSKP Központi Bi­zottságára juttatták. A vita eredményei egyértelműleg megerősítik a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja által kitűzött fő irány­vonalnak, a szocializmus építésének helyességét, kifejezésre juttatják a dolgozók egyértelmű egyetértését a második ötéves tervvel, a CSKP KB által javasolt irányelvek alapvető cél­jaival és feladataival. Egész közéletünk nagyfokú aktivi­tása és érdeklődése helyesen a fő gazdasági politikai problémák konk­rét és tárgyi megoldására irányult. A dolgozók túlnyomó többsége az irányelvek megtárgyalásánál szilárd akaratról tett tanúságot, hogy telje­síti a második ötéves terv nagy fel­adatait, leküzdi a nehézségeket és kiküszöböli a fogyatékosságokat, ame­lyek fejlődésünk ütemét fékezik. Ezt bizonyítja az a sok százezer vita­hozzászólás, indítvány és javaslat, amely a tárgyalásokon elhangzott. A mintegy félmillió hozzászólásból az alsóbb pártszervekben való meg­tárgyalás és feldolgozás után a ke­rületi bizottságok, az üzemek és más szervek, valamint szervezetek és egyé­nek mintegy 40 ezer különfélébb ja­vaslatot, indítványt és hozzászólást küldtek be a Központi Bizottság ko­misszióinak. Ezek a hozzászólások népgazdaságunk úgyszólván vala­mennyi területét érinťk, az egyes ágazatok kérdéseit, a termelőerők széthelvezését. a beruházási felénítés problémáit, a technikai fejlődést, a tudomány és a kutatás fejlesztésének kérdéseit. A munkatermelékenység és az alkalmazottsáa fokozásával, a munkáért való jutalmazás és az életszínvonal emelkedésének problé­máival, a káderek nevelésével, a kul­túra fejlesztésével, a szervezés, az irányítás és a tervezés, a pénzellátás, a nyilvántartás és a statisztika, a cél­szerű decentralizáció és egyszerűsítés problémáival foglalkoznak. Társadal­mi életünknek nem volt olyan sza­kasza, amely figyelmen kívül maradi volna. Dolgozóink ilyen módon meg­mutatták, hogy igazi gazdákká válnak és felelősséget éreznek társadalmi életünk további fejlődéséért, amelyet tevékeny részvételükkel iobb ered­ményekhez akarnak segíteni. Ezekből a hozzászólásokból az irány­elvtervezetbe — és ezt a javaslattal együtt a konferencia elé terjesztik jóváhagyás végett — csupán azokat foglalhattuk bele, amelyek tartalmuk­nál fogva megfelelnek az egész nép­gazdaság alapvető céljai, valamint az egyes ágazatok fő irányzatait és fel­adatait kitűző irányelvek jellegének. Emellett elkerülhetetlenül szükséges volt figyelembe venni gazdaságunk lehetőségeit és amint erről Široký elvtárs beszámolójában már említést tett, a helyes hozzászólásokat is ab­ból a szempontból kellett megbírálni, vajon az irányelvekbe való belefog­lalásuk nem zavarja e meg tervünk realitását. Az irányelvtervezetbe belesoroltuk azokat a hozzászólásokat, amelyek az irányelveket fontosabbá és jobbá te­szik, anélkül, hogy változtatnánk alap­vető arányain. Javasolják az irányel­veknek a termelés minősége, a mű­szaki fejlődés egyes problémái, a gépipari "termelés irányzata, a gaz­daságosság, a munkabiztonság és a dolgozókról való gondoskodás néhány kérdésével való kiegészítését, esetleg egyes további feladatok hangsúlyo­zását, más esetekben a javasolt di­rektívák konkretizálását, mint példá­ul a mezőqazdaságban és további ren­delkezéseket, amelyek a benyújtott javaslatiról nyilvánvalók. Azok közé a kérdések közé. amelyeknek jelen­tőségét a második ötéves terv szem­pontjából külön ki kell emelni, a hozzászólások után a bevezető rész­ben újból besorolták a vasúti köz­lekedés és a külkereskedelem problé­máit. Javítottunk, illetve elhagytunk néhány számadatot és nem pontos fogalmazást. Számos olyan hozzászólás, amely a kerületek egyes ágazatainak prob­lémáira és különféle részletkérdések­re vonatkozik, nem érvényesülhetett a második ötéves terv irányelveiben, mert ezek az irányelvek csupán az alapvető feladatokat oldják meg. Ezek a hozzászólások azonban segítséget nyújthatnak a minisztériumok pers­pektíva terveiben, amelyeknek össze­állítását az irányelvek jóváhagyása után kezdjük meg és ezért azokat eljuttattuk az egyes minisztériumok­hoz. Rendkívüli értéke van a dolgozók kezdeményezésének, amely kifejezésre jut a tervezés, a népgazdaság irányí­tása. a pénzelés egyszerűsítése, az anyagi-műszaki ellátás, a decentrali­zálás, a jogkörök fokozása kérdései­hez benyújtott hozzászólásokban. E hozzásszólások túlnyomó részére vá­laszt ad az országos konferenciának e kérdésekkel kapcsolatos határozati javaslata. A javasolt intézkedések bővítik a nemzeti bizottságok jogkörét a gaz­dasági és kulturális országépítésben és számos eddig központilag irányí­tott vállalatot a nemzeti bizottságok hatáskörébe helyeznek át. Ez intézkedések előkészítését — amelyek nagy részét 1957. január l-ig kell megvalósítani — azonnal meg kell kezdenünk, mégpedig a nemzeni bizottsáaok legszélesebb körű rész­vételével és biztosítani kell, hogy va­lamennyi decentralizált vállalat és in­tézmény az átvétel idejében is hibát­lanul dolgozzék. Ebben segítséget kell nvúitaniok a minisztereknek és a mi­nisztériumok apparátusának. A vitában nagy figyelmet szentel­tek a beruházási felépítés kérdései­nek/ Sok követelmény hangzott el az üzemek, vállalatok és kerületi bi­zottságok részéről, hogy fokozzák fo­lyamatban levő beruházásaikat és új beruházásaikat egyrészt a termelési alapok, másrészt a lakás, iskola, kul­turális, egészségügyi és szociális be­rendezések, közlekedési vonalak ős közszolgáltatási intézmények felépí­tése terén. Ezek a követelmények abból a tö­rekvésből erednek, hogy a lehető leg­nagyobb mértékben kielégítsék a la­kosság szükségleteit, továbbá előnyös munkalehetőségeket teremtsenek a kerületben vagy járásban, a legrövi­debb időn belül felhasználjanak min­den helyi lehetőséget egyes ágazatok fejlesztésére. Nyíltan meg kell azon­ban mondanunk, hogy a felsorolt kö­vetelmények — jóllehet helyi szem­pontból egyenként jogosultak is — nem valósíthatók meg egészükben, mert a beruházás terjedelmének leg­alább 30—35 milliárd koronával való növelését jelentenék, ami a tervezett terjedelmet kb. 20 százalékkal halad­ja meg. A második ötéves terv irány­elveiben meghatározott berttházások terjedelmét maximálisnak kell tarta­nunk egyrészt a nemzeti jövedelem felosztása, másrészt pedig e beruhá­zások építőanyaggal, gépekkel és be­rendezésekkel, munkaerővel és ter­vekkel való reális biztosítása szem­pontjából. Ha másként osztanánk fe! ezt a jövedelmet, megváltoztatná a terv koncepcióját, amelynek elvi he­lyességét a vita megerősítette. Hogy jobban kielégíthessük a beruházá;: felépítésre tett javaslatokat, különös figyelmet kell szentelni a legnagyobb takarékosság, a beruházási építkezés legnagyobb hatékonysága elérésére irányuló ötleteknek. Jelenleg ez a legfőbb út, ami a beruházási épít­kezés magasabb igényeinek kielégí­téséhez vezet. Ez okból a módosított irányelvtervezet feladatul tűzi ki, hogy valamennyi minisztérium a má­sodik ötéves tervben készülő építke­zések építészeti szerelési munkáin át­lagosan 5 százalékos megtakarítást, érjen el. A beruházások felosztásával kap­csolatban komoly hozzászólások hang­zottak el, amelyek rámutatnak egyes területek arányos fejlődése ellen el­követett hibákra. Ilyen jellegűek vol­tak a kelet-szlovákiai kerületekre, fő­leg a prešovi kerületre, de épp így a Karlovy Vary-i, budejovicei, jihlí­vai és hbereci kerületekre vonatkozó hozzászólások. Komoly kérdések ezek, de megítélésüknél abból kell kiindul­nunk. hogv minden intézkedésünk el­lenére, amelyeket megvalósítottunk, vagy meg akarunk valósítani ebben az ötéves tervijen, már nem elégít­hetjük W valamennyi kerület szük­ségleteit és nem oldhatjuk meg mind­azokat a problémákat, amelyek közül sok a kapitalizmus időszakának egyenlőtlen fejlődéséből maradt visz­sza. Annál bonyolultabb a helyzet, mert arról van szó, hogy számos já­rás gaedagabb fejlődését biztosítsuk főleg a határvidéki járásokét. Az egyes területek tervezett fej­lődési ütemének a második ötéves terv irányelvtervezetében levő ezen hiányosságait ismerjük és nem hú­nyunk előttük szemet. Kiküszöbölésü­ket a népgazdaság tervezése további elmélyítése egyik legfontosabb fel­adatának tartjuk. Azzal tudjuk alapo­san megoldani, ha megkezdjük gaz­daságunk hosszú évekre, 10—15 év­re szóló fejlesztési perspektivikus tervének kidolgozását. A kérdés meg­oldása továbbá attól függ, mennyi­re tökéletesítjük és fokozzuk orszá­gunk további nyersanyagforrásaira vonatkozó ismereteinket. A helyzet megjavításához bizonyára hozzájárul a nemzeti bizottságok jogkörének fo­kozására irányuló intézkedés és szük­séges lesz, hogy az Állami Tervhiva­tal és a minisztériumok a problémák megoldása politikai és gazdasági Je­lentőségének teljes tudatában fele­lősségteljesen osszák fel az újonnan épülő beruházási kapacitásokat. Nyíl­tan megmondjuk azonban, hogy le­hetőségeinket e téren korlátozza az a tény, hogy a beruházási felépítés alapvető iránya elsősorban a már meg­állapított és ellenőrzött nyersanyag­éi tüzelőanyag alapok feltárására irányul amelyeket a leghatékonyabban és a leggyorsabban felhasználhatunk. A ja­vasoló bizottság tekintetbe veszi a konferencia küldötteinek hozzászólá­sait és szem előtt tartva a komoly gazdasági és politikai problémákat, ajánlja, hogy az irányelveket egé­szítsék ki Kelet-Szlovákia, főleg a svidníki, stropkói és medzilaborci já­rások fejlesztése perspektivikus ter­veinek kidolgozásával. Gazdaságunk lehetőségeinek szem­pontjából kell megítélni azt a sok hozzászólást is, amelyek az életszín­vonal gyorsabb emelkedését célozzák a bérek és fizetések emelésének, az árak leszállításának, a személyes és társadalmi fogyasztás fokozásának és főleg a iáradék- és szociális biztosí­tás megjavításának kérdéseire vonat­koznak. E hozzászólások túlnyomó része helyesen a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás elvé­nek következetesebb érvényesítésére, a bérrendszer és a munkák normá­zásának megjavítására, a lakosság élelmiszerellátása további megjavítá­sa, a fogyasztási árucikkek minősé­gének javítására, a lakosságnak nyúj­tott szolgálatok mennyiségének és minőségének fokozására irányulnak. Az egyre fokozódó igények hajtóerő­ként hatnak a termelés fejlődésére, a munkatermelékenység növekedésére. Ezeket az igényeket csak olyan mér­tékben lehet kielégíteni, ami megfe­lel a munkatermelékenység elért szín­vonalának. A vitában fontos helyet kell adni a munkatermelékenység emelését cél­zó, valamint a gazdaságosság foko­zásával foglalkozó hozzászólásoknak. A dolgozók ezekben a tényezőkben helyesen látják a termelés növelésé­nek, az életszívonal emelése nagy feladatai biztosításának fő eszközét. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet szenteltek a munka megszervezése konkrét kérdéseinek és a munkaszer­vezés megjavítására irányuló intéz­kedéseknek, az új technika bevezeté­sének a munkahelyeken, a műhelyek­ben. az üzemekben és vállalatokban, a népgazdaság valamennyi ágazatá­ban. A pártszervezetek kötelességé lesz, hogy ezeknek az ötleteknek és hozzászólásoknak megvalósítása az üzemek és vállalatok vezetőségének elsőrendű feladatává váljék és eb­ben hatásos segítséget és támogatást nvújteanak a fő osztályok és minisz­tériumok. Nagy érdeklődést keltettek a me­zőgazdasági termelés problémái a második ötéves terv irányelveivel kap­csolatos vitában. Ez az érdeklődés és figyelem kifejezésre juttatja, hogy a dolgozók helyesen értelmezik, mily nagy jelentőségű a mezőgazdasági termelés fejlődése a második ötéves terv fő céljainak és feladatainak tel­jesítése, a népgazdaság arányos fej­lődésének biztosítása és a nép élete színvonalának növelése szempontjából. A vita azokra a kérdésekre irá­nyult, amelyek a szövetkezeti gaz­dálkodási formák további bővítésének anyagi, szervezési és politikai felté­teleit vizsgálták a falvakon. Azokra a kérdésekre irányultak, hogyan lehet a legteljesebben kihasználni a megfe­lelő temészeti és gazdasági feltéte­leket a mezőgazdasági termelés in­tenzitásának fokozására és a mező­gazdasági termelés irányításának meg>­javítására. A második ötéves terv feladatainak megítélésénél a dolgozók értékelték a szakképzett káderek jó előkészíté­sének nagy fontosságát és számos hrzzászólásban foglalkoztak a káde­rek nevelésével, a különböző fokú is­kolák tanításának megjavításával, az általános műveltséget adó szak- és főiskolák kérdéseivel, az iskolaügyek szervezésével. Foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a szakképzett káderek és szakemberek nevelését gazdasá­gunk és társadalmunk szükségleteihez kell idomítani. A hozzászólások aján­lották, hogy fokozott gondoskodásban részesítsük az iskolák anyagi és ká­derbeli ellátását, biztosítsuk azt, hogy jobb kapcsolatban álljanak a gyakor­lattal. A második ötéves terv irányelvei­vel kapcsolatos vita egészben véva tehát megerősítette a dolgozók ma­gasfokú öntudatosságát és azt, hogy helyesen értelmezik gazdaságunk problémáit. Megerősítette azt is, hogy a dolgozók gondolkozásában szilárd gyökereket vertek a szocialista or­szágépítés elvei, melyek megkövete­lik a nehéziparnak, mint az ország gazdasági erőalapjának és a nép élet­színvonala tartós emelése alapjának elsődleges fejlesztését. A szervezetek egész sora hozzászólásokat fűzött az irányelvek megvitatási határidejének meghosszabbításához, ami arról ta­núskodik, mily magasfokú felelőssé­get éreznek további fejlődésünk lét­problémái iránt. Igaz, hogy az irány­elvek megtárgyalásának határideje nem volt túlságosan hosszú, ami ösz­szefüggött azzal, hogy már előre biz­tosítani kellett a második ötéves terv irányelveinek maximális mértékben való összehangolását a szocialista tá­bor többi országai népgazdaságának fej­lődésével is. Ezért a Központi Bizott­ság az irányelveket akkor bocsátot ta vita alá, amikor e kérdések lé­nyegükben már világosak voltak. Külön hangsúlyozni kell, hogy az irányelvek elfogadásával nem ér vé­get a problémák megvilágításáról fo­lvó alkotó vita és munka, a népgaz­daságunk egyes ágazatainak fejlődé­sével kapcsolatos kérdések megvilá­gítása. Ellenkezőleg, ennek csak az elején tartunk, -mert előttünk áll a feladat, hogy az irányelvek alapján kidolgozzuk az egyes ágazatok fejlő­(Folytatás a 8 oldalon.) 0 J S 7 ö 1956. június 17. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom