Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-17 / 168. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának határozata (Folytatás az 5. oldalról) fontos a marxizmus-leninizmus tanítása, melyet meg kell tisztítani a dogmatikus magyarázat és a gyakorlattól való elszigetelődés összes befolyásaitól. A főiskolásoknak szociális származásuk szerinti rétegeződése a főiskolákon még mindig nem felel meg a munkásosztály és a dolgozó parasztság szerepének társadalmunkban. Ami az irodalom és a művészet kérdéseit illeti, az alapvető álláspont a Központi Bizottságnak a II. írókongresszushoz intézett levelében nyert kifejezést. A nyílt véleménycsere és a teremtő aktivitás sokoldalú fejlesztésének légköre, mely az összes szakaszokon a lenini eszmék következetes érvényesítését eredményezi, a legkedvezőbb feltételeket teremti íróink és az öszszes művészek tevékenysége számára. A párt meg van győződve arról, hogy alkotásaik nagy korszakunk tanúbizonyságát fogják jelenteni. Pártunk ideológiai munkájának feladatai megkövetelik legszorosabb kapcsolatának szükségességét a szocialista építéssel. Ezen alapvető feladat számára kell kihasználni a propaganda és agitáció összes eszközeit, a sajtót, az irodalmat, a filmet és a művészetet, valamint népművelő munkánkat. A CSKP KB márciusi határozata és a CSKP KB idén áprilisban hozott határozata értelmében, melyek magukban foglalják jelenlegi munkánk fő elveit, az országos konferencia hangsúlyozza, hoqy pártunk egész tevékenységében pártunk alapszabályzatának következetes érvényesítéséről van szó, melyben megtestesülnek pártéletünk lenini alapelvei. Hogy a lenini alapelvek 'elsajátításának folyamata pártunkban lehető legintenzívebben foly]yék, ebben olyan munkamódszereket kell alkalmazni, melyek lehetővé teszik a párt eszmei és szervezeti egyA párt Központi Bizottságának a második ötéves terv összeállítására vonatkozó irányelvtervezete a termelőerők további fejlődését feltételezi -egész népgazdaságunkban. A munkatermelékenység emelésével kell alapvetően emelni a nép kulturális és anyagi színvonalát éspedig a személyi fogyasztás és a reálbérek emelésének útján, továbbá a lerövidített munkaidő fokozatos bevezetésével. Az irányelvtervezet meghagyja a második ötéves tervben a gépipar gyártásának, a gépek és berendezések gyártási terjedelmének kb. 83 százalékkal való emelését. A termelés emelkedését az első ötéves tervtől eltérően — mikor új kapacitások kiterjedt építését valósítottuk meg — mindenekelőtt az eddigi kapacitások és a munkatermelékenység emelésével, főleg a specializáciőnak és a célszerű kooperációnak országunkban való elmélyítésével és a szo-. cialista tábor országai közötti együttműködés kiterjesztésével kell elérni. A gépipari minisztériumok és vállalatok nagy feladata, gyorsan megteremteni a feltételeket a munkatermelékenység olyan emelkedéséhez, amely biztosítaná a nép érdekében álló nagy célok elérését. Ez megköveteli, hogy az irányítás, a szervezési módszerek és a leghaladóbb technika érvényesítésének vonalán alapvetően megjavítsuk a munka minőségét minisztériumainkban és a vállalatokban is. Röviden meg szeretném említeni a munkatermelékenység emelésének egyik legfontosabb útját, amint az irányelvtervezet helyesen megállapítja — ez a specializálás és célszerű kooperáció úi-ja Látható, hogy a kooperáció jelenlegi áttekinthetetlensége, a kooperáló vállalatok gyakori változtatásai és a vállalatok csekély fegyelme a kooperatív feladatok teljesítésében jogos bizalmatlanságot keltenek a gazdasági dolgozókban e módszer iránt. A második ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vitában igen gyakran bírálták a kooperációt. Be kell ismerni, hogy a specializálás és kooperáció új. módszerét még nem tudjuk a gyakorlatban helyesen és következetesen érvényesíteni. Önbírálatot gyakorolva be kell ismerni, hogy még 6

ÜJ SZO 1956. június 17, ségének megszilárdítását és kedvező feltételeket teremtenek minden kommunista személyes felelősségének és kezdeményezésének fejlődésére. Jelenleg a párt figyelmét mindenekelőtt ezekre a munkaformákra és módszerekre kell irányítani: a) Az összes pártszervezetekben következetesen be kell tartani a kollektív vezetés és döntés alapelvét. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a kérdéseket közösen kell megtárgyalni és személyes felelősséget kell vállalni megvalósításukban. Ezzel összefüggésben többet kell dolgozni a pártaktívával, melybe fokozatosan meg kell nyerni a DártonkSvülieket is és rendszeresen ki kell használni a pártszervek mellett működő önkéntes bizottságok munkáját. b) A figyelmet az alapvető kérdések menoldására kell összpontosítani és emellett sokkal nagyobb gondot kell fordítani az irányelvek teljesítésének ellenőrzésére a dolgozók lehető legszélesebbkörű részvételével. c) A pártmunka súlypontját a munkahelyeken dolgozó emberekben kell látni. Ezért a pártszerveknek sokkal operatívabban kell dolgozniok, meg kell szüntetni a felesleges tanácskozásokat és gyűlésezéseket. Szükséges, hogy a Központi Bizottság és a kormány tagjai és más vezető párt- és gazdasági dolgozók rendszeresen részt vegyenek a kerületi és járási bizottságok ülésein, hogy eljárjanak az üzemek és városok, tag- és nyilvános gyűléseire, a kerületi és járási aktívák gyűléseire. d) Meg kell javítani a tagság tájékoztatását a felsőbb pártszervek által megtárgyalt alapvető kérdésekről a vezető dolgozóknak a gyűléseken és aktívákon való részvétele mellett, az alsóbb pártszerveknek nyújtott anyagok segítségével, instruktázs és pártsajtó révén nyújtott tájékoztatással. e) Alapvetően fokozni kell az igényességet a pártapparátus munkáj'i—

• ==— abban az időben, amikor miniszter voltam, sok hibát követtünk el a specializálásban és természetesen a kooperálásban is. Látni kell azonban, hogy a kivitelre szánt gépipari gyártmányok nagy száma és hadseregünk legkorszerűbb technikával való felszerelésének szükségessége nagy nehézségeket okozott és okoz, sőt még a jövőben is okozni fog a termelési programok változtatásában is és hogv mindenekelőtt azt kell gyártanunk, aminek nagyobb a kereslete, amit a külföldi megrendelők kívánnak. A specializált üzemek és vállalatok termelésének szervezése, a vállalatok közötti célszerű kooperáció kifejlesztése egyik alapvető feltétele egyáltalában annak, hogy a termelést vonalasan szervezzük, hogy kihasználhassuk az összes előnyöket, melyeket a tömeges futőszalaggyártás jelent a munkatermelékenység nagyfokú emelésére és az önköltségek csökkentésére. Feladatunk utolérni és túlszárnyalni a legfejlettebb kapitalista államokat az egy főre eső termelésben. Hiba lenne, ha nem látnánk, hogy az amerikai iparban éppen a specializálás, kooperálás és a futószalagon való termelés fejlesztése biztosítja a magas színvonalat és hogy ez jelenti a magasfokú munkatermelékenység egyik forrását. Az amerikai kapitalisták ösztönösen követték ezt az utat, azért követték, hogy jobban versenyezhessenek a világpiacon és a lehető legnagyobb nyereségeket biztosítsák maguknak. Miért van tehát az, hogy a mi kedvező feltételeink közepette eddig csekély sikereket értünk el a termelés irányításának ilyen módszerével? Miért vagyunk bizalmatlanok e módszerekkel szemben? Azt hiszem azért, mert hibákat követünk el a vállalatok közötti kooperáció szervezésében. Nem látjuk a kooperációt jól szervezett specializált műhelyek, üzemek és vállalatok eredménye és következményeként, hanem a kooperációt szükségmegoldásként használtuk, arra használtuk, hogy átmenetileg kitöltse az üzem szabad kapacitását. Ennek az volt a következménye, hogy az üzem erre a termelésre átmeneti termelésként tekintett, nem biztosított anyagot és termelési alapokat számára. Gyakori változások fordultak elő a kooperáló üzemekben. Az, hogy nem teljesítették a kooperatív részmunkákat, kéval szemben, mely a választott szerv fontos segítőtársa és különösen ki kell fejleszteni szervező feladatát. Meg kell javítani a gondoskodást a pártapparátus dolgozóinak neveléséről és állandóan emelni kell szakképzettségüket. Helyesen kell azért elosztani a pártapparátus erőit, hogy jobb segítséget nyújtsanak az alsóbb pártszerveknek és mindenekelőtt a termelésben levő szervezeteknek. f) Az összes felelős dolgozóknak foglalkozniok kell kádermunkával és tudatosítaniok kell, hogy a pártkádereket nemcsak az iskolában, hanem mindenekelőtt a gyakorlati munkában neveljük. A kádereket politikai, munka és erkölcsi tulajdonságaik szerint kell megítélni az illető személyes részvéteiével. Sokkal merészebben k?ll kiemelni pártfunkciókba az osztályöntudatos mupkások és parasztok soraiból a párttagokat. * * * Az orszáqos konferencia következtetései világos álláspontot foglalnak el az elért sikerekkel és a párttevékenységünkben elkövetett hibákkal szemben. A múltbeli hiányosságok nyílt bírálatával és a pártmunka legközelebbi időszakra adott világos irányelveivel a konferencia újabb ösztönzést ad a széleskörű kezdeményezés fejlesztésére politikai és gazdasági életünkben is. Az állami és gazdasági életet és a pártéletet érintő összes elfogadott intézkedések a szocialista demokrácia elmélyítésére irányulnak hazánkban és az egész nép munka- és politikai aktivitásának fejlődéséhez vezetnek. A pártszervek és szervezetek feladata, hogy az összes munkaszakaszokon emeljék a párt öntudatosító és irányító tevékenységét a pártkritika fejlesztésével, megszüntessék a dolgozók fejlődését gátló összes akadályokat, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével szilárd eltökéltséggel összpontosítsák minden erőnket hazánk szocialista felépítésére. sőbb azt okozta, hogy a másik vállalatnál sem teljesítették a tervet és így ez jogos bizalmatlanságot keltett a módszer iránt. Az ilyen irányítási módszer csekély sikerének oka egyes vállalati gazdasági dolgozóinknak és minisztériumainknak az a törekvése, hogy mindent saját maguk akarnak gyártani. Ez nem véletlen, de mélyreható gyökerei vannak. Ismeretes, hogy az európai vállalatok, főként a gépipari vállalatok, az amerikai szakosított vállalatoktól eltérően általános termelés alapján épültek, vagyis minden üzem csaknem mindent maga gyártott. így szervezték meg a mi legfejlettebb üzemeinket: a plzeňi Lenin-üzemeket, a ČKD Stalingradot, a Sokolovot, az I. Brnói gépipari üzemeket. Ezért dolgozóink nagy része nem bízik az új módszerben, és ez maradiságukból, a régi általános gyártási módszer megszokásából fakad. Azonban a szakosítás és a célszerű termelési összehangolás elmélyítése, amint azt az irányelvtervezet mutatja, teljesen helyes út, mert elősegíti sokkal magasabb munkatermelékenység elérését, mint amilyent az általános irányú termelés szervezése ad. Ezt bizonyítja a Szovjetunióban múlt évben a gazdasági dolgozók között lefolyt vita és azok az intézkedések, melyeket ma a szovjet elvtársak tesznek, hogy gyorsabban elérjék a termelés egybehangolásának és szakosításának gyakorlati eredményeit. Tehát nem a módszert kell elvetni, hanem gyorsan hozzá kell fogni azon hibák megszüntetéséhez, melyeket a termelési egybehangolás szervezésében elkövettünk. Hiszen a hibák ellenére vannak bizonyítékaink, hogy ezen az úton elérhetjük a termelés gyors emelését. Ismertetek egy példát, ahol éppen megmutatkoztak a termelési egybehangolás hiányosságai és hibái, melyeket oly gyakran és joggal bíráltak. A motorkerékpár gyártásában 1955ben egyes alkatrészek gyártását a motorkerékpár-gyártó üzemekből más üzemekbe vitték át. Hibák történtek, nem készítették elő alaposan a gyártási folyamatot és kezdetben akadozott a munka. E hiányosságok ellenére azonban rövidesen eredmények mutatkoztak. 1954-ben 55 560 motorkerékpárt gyártottunk, 1955-ben már 96 550 motorkerékpár készült. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy e hiányosságok megszüntetésével, a vállalatok együttműködésével sikerülni fog megteremteni a feltételeket a termelés további és még gyorsabb emelésére. A strakonicei Rybka elvtárs tegnapi felszólalásában helyes utat mutatott; ezt kel! követnünk, hogy biztosítsuk a munkatermelékenység emelkedését és ezzel a gépgyártás növelését. Éppen így meg kell szüntetni a gépipari vállalatokban jelenleg fennálló azon gyakorlatot is, hogy a normalizált alkatrészek biztosítása érdekében a vállalatok maguk gyártják ezeket az alkatrészeket. Ez a törekvésük azonban nagy költségeket ró népgazdaságunkra. A költségek sokszorosan túlhaladják a normalizált alkatrészek kiskereskedelmi árát. Például a dečíni gépgyár maga gyártja a normalizált csapokat. Száz darab csap kiskereskedelmi ára 10 korona, a termelési önköltségek 46 koronát tesznek ki. A komárovi Buzuluk-üz-r.- ben normalizált csavarokat gyártanak Ezek kiskereskedelmi ára 323 korina, a csavargyártás vállalati önköltségei pedig 1400 koronát tesznek ki. . Ezeket a feladatokat természetesen nem lehet egy vagy két éven belül teljesíteni, mert megkövetelik, hogy a kérdéseket alaposan meg.'árgyal juk a vállalatokkal, előkészítsük a szakosított műhelyeket, üzemeket és ellássuk őket a leghaladóbb Lechnikával mindenekelőtt az egyes sorozatos gyártású gépek normalizált alkatrészeinek és egyéb részeinek gyártására. A szakosított műhelyek, üzemek és vállalatok tökéletes szervezése a tökéletes kooperá'.ásnak alapvető feltétele. El kell kerülnünk azokat a hibákat, melyeket a termelési egybehangolás szervezésében és felfogásában elkövettünk és le kell küzdeni egyes dolgozóinknak a régi általános termelés védelmezésére vonatkozó maradi nézeteit. Ez a feladat nagy igyekezetet követel meg a gépgyári dolgozóktól, megköveteli, hogy gyorsan áttérjenek a célszerű termelési egybehangolás és szakosítás bevezetésére és ezzel egyúttal megteremtsék a feltételeket a termelési folyamat automatizálására és futószalag-termelésre. A gépipari vállalatokban jelenleg fennálló eddigi technológiai és termelési folyamatok mellett nem lehet bevezetni a teljesen automatizált és gépesített termelési folyamatokat. Hogy a legjobb eredményeket érhessük el a gépesítés és automatizálás bevezetésével, le kell küzdenünk a maradiságot, nem ragaszkodhatunk megcsontosodottan a régi elavult technológiai és termelési folyamatokhoz, hanem merészen meg kell szüntetni őket és haladó, magas termelékenységű technológiával kell pótolni. A strakonicei elvtárs arról beszélt, hogy azelőtt 30 perc alatt gyártottak egy tengelyt. Az új technológia bevezetésével egy tengely elkészítése másfél percig log tartani. Hány alkatrészt készítünk a gépgyártásban elavult technológiával csupán azért, mert valaha ezt úgy gyártottuk és nincsen bátorságunk ezt az elavult technológiát félredobni és új haladó technológiával pótolni. Az automatizálás bevezetésére nem elegendő csupán egycélú gépeket beosztani, hanem egész termelési folyamatok automatizálásával ás komplex gépesítésével kell megoldani. Nem elég a termelési folyamatokba bármilyen haladó módszereket bevezetni mint pl. a préselést, automatikus forrasztást, magasfeszültségű fűtést, és más munkafolyamatokat és emellett az összes többi munkafolyamatokat régi módon végezni. A teljesen automatizált termelési folyamatok elérése annyit jelent, hogy bátorságot veszünk az eddig használt, bevált, de kevéssé termelékeny termelési folyamatok megszüntetésére. Az automatizált termelési vonal bevezetését, szakosított műhelyek, üzemek és vállalatok kiépítését fokozatosan és merészen kell végrehajtanunk. Hasonlóképpen újjá. kell építeni az eddigi üzemeket azzal, hogy korszerűsítjük berendezésüket és kicseréljük az elavult régi gépeket. E nélkül nem biztosíthatnánk a gépipari vállalatok munkatermelékenységének szükséges emelkedését, sem pedig elegendő mennyiségű korszerű, műszakilag tökéletes és olcsó gépberendezést népgazdaságunk számára, nem lenne sem gazdaságos, sem okos új általános kapacitások kiépítésével biztosítani e feladatok teljesítését. Arra van szükségünk, hogv qvorsan és olcsón úi qépeket és berendezéseket qyártsunk és ezt csak úgy érhetjük el, ha qyorsan elsaiátítjuk a szakosított és termelésileg egybehangolt termelési-szervezési módszert, ha a régi gyárépületekbe merészen a leghaladóbb technológiát és technikát fogjuk bevezetni. Az új technológia és technika bevezetése feltétlenül megköveteli, hogy az újjáépítésnek, esetleg új kohóüzemeknek, öntödéknek és vasmegmun-. káló üzemeknek terveit felülvizsgáljuk és törődjünk azzal, hogy ne épít-, sünk új üzemeket régi technológiával. Azt hiszem nagy szükség van arra, hogy tervezőink az i}j ipari vállalatok tervezésében merészen és nagymértékben felhasználják a legkorszerűbb technikát. Azt hiszem, hogv ezzel sok pénzt takarítanánk meg anélkül, hogy csökkentenénk a nehézipar kiépítésének üte.nét. Az adott feladatok teljesítésére nálunk és a szoc ilista tábor többi országaiban, a szocialista és kapitalista rendszer békés versenye sikereinek biztosítására ki kell terjeszteni a néni demokratikus országok közötti termelési kooperációt és a népgazdasági tervek összehangolását is. Az elmúlt években végzett elégtelen munka az országok közötti gépipari termelési tervek összehangolására és az a törekvésük, hogy a népgazdasághoz szükséges berendezések és gépek többségét saját gyártásból biztosítsák tekintet nélkül az országok közötti szakosítás és kooperáció lehetőségeire, egyrészt a magas önköltségü kissorozatú darabtermelés kiterjesztését, másrp«zt az ugyanolyan típusú gépek és berendezések nem kívánatos dupla gyártását okozták az égye= orszánokban. A múlt év végén és 1956 elején gyakorlati lépéseket tettek az országok közötti tervszerű munkamegosztás irányában. Egészen világos, hogy a legfejlettebb kapitalista országok utolérésének és túlszárnyalásának feladatát nem teljesíthetnők, ha nem hangoltuk volna össze a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népqa_dasáf' terveit, ha nem mélyítettük volna el a kölcsönös munkamegosztást, ami segít a műszaki világszínvonal közös elérésében. A különleges szakbizottságok, melyek idén tavasszal dolgoztak, kedvező eredményeket értek el. A Berlinben összeült gépipari bizottság megtette az első lépéseket a gépipari termelés szakosítására, a termelési programok elosztására és a műszaki haladás további biztosítására. A munkában részt vett PZ összes népi demokratikus országok — (a Szovjetuniót is beleszámítva) — háromszáz szakembere, kiV^ek lehetőségük nyílt kölcsönösen megítélni az összes országok tervjavaslatait. A kölcsönös gazdasági seqéllyei foglalkozó tanács hetedik ülésén határozatával biztosítja e munka továbbfolytatását, s e célból állandó szakbizottságot létesítenek a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa mellett. A gépipari bizottságnak Prágában lesz a székhelye. Ez nagy elismerést jelent nekünk, egyúttal azonban naqy kötelezettséget is a gépipari bizottság sikeres munkájának biztatásában. A gépipari bizottság berlini összes tanácskozásai azt mutatták, hogy minden termelési ág maximális fejlesztése, az országokon belüli és az orszánok közötti termelési kooperáció, az összes tartalékok legjobb kihasználása és az egyes országok -feltételeinek _ figyelembevétele alapián meg lehet teremteni a félté-' teleket a kölcsönös együttműködés további elmélyítésére. Mindez megköveteli, hogy rendesen megoldjuk az orszáqon belüli kooperáció kérdését. Ez tőlünk is megköveteli, hogy a termelési programok megoszlásának figyelembevételével seqítsünk a népi demokratikus országok közötti együttműködés további elmélyítésében. Az adott nagy feladatok teljesítését azzal tesszük lehetővé, hogv állandóan elmélyítjük a szocialista világrendszer országai közötti gazdasági együttműködést. Ha mindnyájan azt az utat akarnánk követni, hogy mindenki mindent maqa fog gyártani, akkor nem tűzhetnénk ki ily nagy és merész feladatokat, mert nem teljesíthetnők őket. Az országok közös eljárása lehetővé tette a múlt évek kapitalista diszkriminációjának sikeres leküzdését. A közös, állandóan eln él.vülő együttműködés olyan fejlődési ütemét biztosít, hogy a legrövidebb időn belül utolérjük és megelőzzük a legfejlettebb kapitalista országokat. (Taps.) E feladatokat a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusából szerzett új' tapasztalatokkal és az első ötéves tervben szerzett tapasztalatokkal felfegyverkezve, teljesíteni fogjuk. Lépten-nyomon meggyőződünk népünk eltökéltségéről és naqy teremtő ereiéről, arról, hogy minden erejét e merész célok elérésének szolgálatába állítja. Közös erőnk a párt egysége, a marxizmus-leninizmushoz való hűséqe és népünknek a Szovjetunió iránti hűséqe. És mindez annak biztosítéka, hogy leküzdjük a nehézséqeket és akadályokat, hogy becsülettel teljesítjük a pártunk által kitűzött feladatokat. (Taps.) Karel Poláček elvtárs felszólalása