Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

CsefisiM mmunista Pártjának országos koitférencPa Jiŕí Ryska elvtárs felszólalása (ostravai kerület) (Folytatás a 8. oldalról.) hogy milyen a helyzet a kommunis­ták elosztását tekintve a bányákban. A kommunistáknak éppen ott kellene dolgozniok, ahol valóban döntés tör­ténik a fejtési és feltárási terv tel­jesítéséről. De éppen ezeken a helye­ken legkevesebb a kommunista. A mi üzemünkben két pártszervezet van, összesen 238 taggal, közülük e leg­fontosabb munkaszakaszokon csupán 47 kommunista dolgozik. A többiek kisegítő és karbantartó munkát vé­geznek. Ennek az oka részben az is. hogy a szervezet tagjainak kora vi­szonylag előrehaladott és az öreg bányfisrok már nem végezhetnek ter­melőmunkát. Ez magától értetődőn fék?zi a pártmunkát e fontos szaka­szokon. Az új szénkészletek feltárá­sát szolgáló előkészítő munkák mind ez ideig nem mennek végbe olyan ütemben, amilyet egyes gyors feltáró kollektívák, például Ochmanský, Bo­háč és más elvtársak munkacsoportjai elérnek. Gondoskodnunk kell róla. hogy valamennyi hasonló munkacso­port elérje az említettek színvonalát. Komoly a helyzet a frontelökészitő brigádok számára szükséges legfonto­sabb anyaggal és gépekkel való ellá­tás terén is. Nincs kellő számban TH­acélszerelvény, nagyteljesítményű fú­rógép, a légnyomás sem kielégítő hiányzik sok kisebbfajta anyagféleség, nem kaptuk meg a régóta igért mil­szekund-robbantó gépeket stb. Ko­moly dolgok ezek, amelyeket gyorsan, konferenciázás nélkül kell megoldani, már csak azért is, mert hosszabb ideje beszélünk róluk. Nem kevésbé fontos bányáink eddi­gi szervezete és irányítása is. A sza­bályzat kellő hatáskörrel ruházza fel a nemzeti vállalatok igazgatóit. A gyakorlatban azonban más a helyzet, mivel a teljes jogkört a tröszt tulaj­donítja magának. Ez nem felel meg a termelő munka érdekeinek, és a ve­zetés eddigi módszere ezer lehetősé­get nyújt a felelőtlenségre, a sze­mélyes felelősség elkerülésére. Szá­mos felelős tényező és a bányászok véleménye szerint a bányák vezeté­sének eddigi rendszerében felesleges közbeeső láncszem van az OKR-kom­binát és az üzemek között: a trösz­tök. A dolgot úgy kellene megoldani, hogy az üzemeket alkalmas káderek­kel erősítenék meg, az eddigi trösz­tökből, hasonlóképpen meg kellene erősíteni szakemberekkel az OKR­kombinátot, amely közvetlenül irányí­taná az üzemek munkáját. Ügyeini kell azonban, nehogy a tíösztböl mindén alkalmazott a kombinátba szökjön és ott megbújjon valami író­asztal mögött. Leginkább arról esik szó minálunk és ezt várjuk konfe­renciánktól is, hogy lényegesen csök­ken az adminisztratíva. Ez azonban kizárólag felülről lefelé hajtható vég­re, nem pedig fo-lított irányban. Most már tőlünk függ, hogyan váltjuk valóra mi odalent az országos konferencián jóváhagyott hathatós in­tézkedésekét és hogyan járulunk hoz­zá második ötéves tervünk feladatai­nak teljesítéséhez. Arnošt Kasala elvtárs felszólalása (pardubicei kerület) A pardubicei járás egyike azoknak, ahol az országos jelentőségű vegyi­ipar van összpontosítva. A járás egyik részében fokozatosan egy üzemcso­port alakult, a Synthesia, a Rybitvi kelet-csehországi vegyiüzemek, UMA, és Két kutatóintézet. Mind­ezeket a vállalatokat jelenleg egy energetikai központ látja el. Már 1954 után valószínű volt, hogy a háború előtt, esetleg a háború alatt épült föerömű távolról sem tudja tel­jesítőerejével fedezni a felsorolt üze­mek szükségletét és ezért 1949-ben megkezdték egy új hőerőmű építését. 200 tonna gőzkapacitású » hőerőmű építését tervezték, amely megfelelt az elektromos energiatermelés kapa­citásának. Központi szerveink előtt biztosan ismeretesek azok az okok, amelyek miatt az új hőerőmű építése nagyon hosszú ideig tart. Hiszen csu­pán a próbaüzembehelyezés 1953-tól 1955-ig tartott. Igaz, hogy ebben az időben egéa® sor komoly hiányosság mutatkozott, amelyek közül legjelen­tősebb volt az a körülmény, hogy a leghivatottabb szakemberek sem vol­tak képesek a hőerőmű állandó tel­jesítményét, a feltételezett teljesít­mény 60 százaléka fölé emelni. A minisztérium átvevő bizottsága a tervező és az átadó beleegyezésével kijelentette, hogy a tartós teljesít­mény maximálisan 125 tonna, ami csak kissé haladja meg a feltételezett kapacitás 60 százalékát. Ez a teljesít­mény még a saját fogyasztással is csökkent. Ennek a helyzetnek követ­kezményei magától értetődőek és ka­tasztrofálisnak is mondhatók, amit végeredményben teljes mértékben be­bizonyított az idei tél. Közvetlen ha­tása volt ennek 1956 első negyedévé­ben a Rybitvi kelet-csehországi ve­gyiüzemekben a termelési feladat teljesítésére. Emellett a vegyipar termelésének terjedelmét lényegesen növelni kell és a második ötéves terv­ben új üzemrészeket kell megindítani. A jövő kilátások szempontjából ez a helyzet ugyan meg van oldva, mivel ki van dolgozva a beruházási fpladat az eddigi hőerőmű bővítésére. De az az idő, amikor már számíthatunk a kibővített kapacitású hőerőmű ter­melésére, még nagyon messze van. És biztosan nem tévedek, ha azt mondom, hogy még azon radikális intézkedések mellett is, amelyeket ta­lán meg lehetne tenni, a kibővített hőerőmű feladatát legkorábban 1959­ig teljesíthetné. Az a nézetem, hogy a vegyiipari minisztérium főenergetikusának és a főosztályok energetikusainak ezt a problémát minél hamarabb meg kel­lene oldaniok. Azonnal keresniök kel­lene pótgőzforrásokat, amelyek már e télen hozzájárulnának járásunkban a vegyiiparban mutatkozó helyzet megoldásához. Ugyanilyen körülményes vegyiüze­meinkben a gáz kérdése is. Ebben az évben a Rybitvi kelet-csehországi vegyiüzemekben a termelés menete komolyan akadályozva volt és a kis­fogyasztók ellátása is korlátozva vo'.t. Javasoljuk, hogy tegyenek intézkedé­seket egy távvezeték gyors ütemben való kiépítésére Pardubice és Olomouc között és eddig az ideig, míg ez el nem készül, a világítógáz folyamato­sabb és elegendő mennyiségben való gyártását biztosítsák — a Sztálin­üzemekben és Kiadnon is. Iparunkban a termelési feladatok sikeses teljesítésével kapcsolatban msg kell látnunk dolgozóink egyes követelményeit is. EVisorban azck­nak a követelményeknek rugalmasabb elintézéséről van szó, amelyek a dol­gozóknak munkahelyükre való utazá­sával kapcsolatban fordu'nak elő. Foglalkozni kell a Csehszlovák Ál­lamvasutaknak a vállalatokkal és üze­mekkel szemben való álláspontjával. Például tanúi vagyunk annak, hogy a Csehszlovák Államvasutak akkor állí­tanak be vasúti kocsikat, amikor akar­nak, és akkor vontatják őket el, amikor akarják. A veszteglési dijat pedig az üzemek fizetik. De egész sor bizo­nyítékunk van arról, hogy a kiürített vagonok hosszú órákon keresztül áll­nak a mellékvágányokon anélkül, hogy a Csehszlovák Államvasutak onnan kivontatnák és felhasználnák őket. A járási pártbizottságban a köz­ponti és kerületi bizottság határoza­tával és beszámolójával összhangban, a pártmunka megjavításának szaka­szán új utakra tértünk. Elsősorban a járési bizottság tagjainak munkáját javítjuk meg. A járási bizottság és irodájának üléseire kollektíven gon­dosan előkészítjük az anyagot, amivé! elérjük azt, hogy az égető kérdése­ket alaposabban megtárgyaljuk. Eddig komoly hibákkal küzdünk munkánk­ban és így még nagyobb kárunkra van az, ha pártmunkánkat még valaki más is nehezíti. Ügy gondolom, hogy az egyes gyakran nagyon komoly kér­dések megoldására helyes lenne, ha a minisztérium és a főosztályok dol­gozói, főként ha kommunisták, felvi­lágosítanák az intézkedésekről vagy a helyzetről az összüzemi vagy a já­rási pártbizottságot. A pardubicei járásban talán még nem fordult elő, hogy vegyiipari minisztérium, vagy a minisztérium képviselői közül, vagy a főosztályok képviselői közül valaki ellátogatott volna a járási pártbizottságra, hogy fontos kérdésekről tanácskozhattunk volna velük. így például januárban a Dymitrij üzem I. számú részlegén bizonyos nyersanyagokban komoly hejyzet állott elő. Ennek az lett a következménye, hogy a részleg mun­kásai és technikusai saját hibájukon kívül kevesebb bért és fizetést kap­tak. A dolgozók körében mutatkozó komoly felháborodást haladéktalanul meg kellett oldani,,,-,Ezért kértük, hogy Budinsky igazgató elvtárs, lá­togasson el az üzembe. Budinsky eiv^ társ eljött ugyan az üzembe, talán foglalkozott is az üggyel, de az egész helyzetről nem értesítette sem az össz­üzemi sem a járási pártbizottságot. A pártszerveknek úgyszólván ki kel­lett nyomozniok, hogy a főosztály mennyiben vesz részt az ügy megol­dásában. Hasonló eset fordult elő az UMA üzemben is, ahol a vegyiipari minisztérium dolgbzói ellenőrizték az üzem gazdálkodását. Jelenlétük és a dolgozókhoz intézett kérdéseik érthe­tően izgalmat keltettek az üzemben. Az ellenőrzés befejezése után az elv­társak, ahogy jöttek, el is mentek anélkül, hogy az üzem valamelyik fe­lelős szervét, főleg a pártbizottságot az ellenőrzés eredményéről és intéz­kedéseikről felvilágosították volna. Az üzemben az ellenőrzés után sokkal több a találgatás, mint azelőtt, Ez természetesen nem jSrul hozzá az üzem dolgozóinak nyugalmához, nem tekintve azt, hogy az ellenőrzést vég­ző elvtársak helytelen eljárása foly­tán egyes emberek az üzemi igazga­tóval szembehelyezkedtek. A?ért be­szélek erről, hogy hasonló esetek töbl?é ne ismétlődjenek és javasoljuk, hogy keressenek megoldást arra, hogy a pártszerveket akár az üzemben, akúr a járásban megismertessék azokkal az eredményekkel, amelyeket a ve­gyiipari minisztérium, vagy a főosz­tály dolgozói az üzemben elértek. ján Zemánek elvtárs felszólalása (besztercebányai kerület) 1960-ban a kékkői szénbányáknak körülbelül 900 ezer tonna szenet kell kitermelniök, beleszámítva az épü­lőben levő üzemek fejtését. Ez az 1956. évi termelés kétszeresének fe­lel meg. A kékkői bányászok teljes tudatában vannak azoknak a felada­toknak, amelyek rájuk várnak és amelyekre már most felkészülnek. Ezt bizonyítja, hogy már két negyedévben elnyertük a Tüzelőanyagügyi Minisz­térium és a Szakszervezeti Szövetség vörös zászlaját. (TŽips.) Emellett azonban fel kell hívni az országos konferencia figyelmét né­hány fontos probléma megoldására, amely nélkül nem iehet teljesíteni e nagy feladatokat. A fokozott követelményeket a ter­vezés és a dokumentáció terén bizto­sítani kell "lódon, hogy a lehető leggyorsabban megkezdhessük a kék­kői és a felsőesztergályi új üzemek építését. Az eddigi gyakorlat azt bizo­nyította, hogy az új üzemek a hiányos tervezési felkészültség é.s az építkezé­si termelés elégtelen biztosítása miatt túlságosan hosszú ideig épültek, ezt mai nagy teladataink msl'.et: nem en­gedhetjük meg. Ez a tény ne n felel meg a szénipar fejlődése nagy köve­telményeinek. Az új üzemek felépíté­sével egyidejűleg egybe kell hangolni a felszíni berendezések felépítését olyan módon, hogy' ne maradjanak el a földalatti építkezések mögött. Az új üzemek építésével egybe kell hangolni a technikai fejlesztést és biztosítani kell a legnehezebb munkák, főleg a földalatti munkák teljes gépesítését, mégpedig kiváló minőségű bányagé­pekkel. A helyzet azonban az, hogy pótalkatrészek hiánya és az anyag rossz minősége miatt gyakori az üzemzavar a gépi berendezésekben es ezzel kapcsolatban sok a leállás a fejtésnél. Ez főleg a nehéz páncélos szállítógépek különféle fajtáinál, az ,,Ostroj" szállítószalagoknál, a villa­mos fúrógépeknél, de főieg a külön­böző típusú szivattyúknál fordul elő. Példaként rámutatok, hogy mintegy 8 kihasználtatlan fúrógépünk van, mert nem biztosították az alkatré­szek, főleg a kapcsolók pótlását. A fejtés fokozásával szorosan ösz­szefüggő további komoly problé­ma a nem kielégítő szállítás. Az üzemből történő szénszállítás teher­gépkocsikon történik, ami nagyon drá­ga és az egy tonnára eső termelési költséget átlagosan 6,50 koronával drá­gítja. Van ugyan egy vasútvonal, ame'y magyar területen átvezet, de az' csak csekély hordképességű. A teherkocsin mai hiánya ellenére a vasúti kocsikat alépítményük csekély hordképessége miatt csak 50 százalékban használ­hatjuk ki. A becslés szerint ez a vas­útvonal nem biztosítja a tervfeladatok szerint 'kibányászott szén elszállítását a most épülő Dolina üzemből sem, amely üzem 1960-ban teljes kapaci­tással fog dolgozni. Ha hozzászámít­juk a további épülő üzemek szénfej­tését, a kékkői és a felsöesztergályi bányákét_ valamint az építészeti ter­melés szükségleteit, világos képet ka­punk arról, hogy komolyan foglalkoz­nunk kell népgazdasági szempontból a Losonc—Kékkő vonal kiépítésévei. Ez­zel pedig az irányelvtervezet nem számol, jóllehet az egész járás lako­sai az irányelvtervezet megtárgyalásá­nál erre mutattak rá a leginKább. A kékkői szénmedence fejlesztése­vei kapcsolatban meg kell oldani a szociális kérdéseket és a lakásépítést, mert a terv feltételezi a munkaerők számának növekedését. E célból 960 la­kásegységet kell építeni és a legény­szállások befogadóképességét 850 ágyra kell bővíteni. A terv 368 lakás­egység építésével számol, a legény­szállások befogadóképességének bőví­tésére azonban nem gondol. Az eddigi feltételek nem biztosítják dolgozóink követelményeit. A kórház építését csak 1959-ben akarják megkezdeni; pedig az eddigi ideiglenes, 45 ágyas kórház nem képes fedezni a 37 ezer lakosú járás szükségleteit. Az egész dél szlovákiai szénmedence komoly problémája a nagy ivóvízhiány. Az ivóvíz problémáját 1950-től a mai napig nem oldották meg. A jövőben az egész területet hozzá akarják kap­csolni a közép-szlovákiai vízvezeték rendszerhez, amely mű azonban csak a harmadik ötéves tervben kerül megvalósításra. Besztercebányai kerületünk jelen­tős helyet foglal el a nyersanyagfor­rások biztosításában és a színes fém termelésben. A földtani kutatások ed­digi tapasztalatai kerületünkben azt mutatják, hogy további intenzívebb kutatással újabb színes fém- és érc­lelőhelyeket nyerhetünk, íőleg a kör­möci, selmeci, újbányái, nyustyai, lo­sonci, zólyomi járásokban. Ajáijljuk az országos konferenciának, hogy a föld­tani kutatásnak nagyobb figyelmet szenteljen, főleg a vállalatok és inté­zetek káderbeli biztosításának és az egyes részlegek kádereinek a kutató­munkák gyors és jóminöségű elvégzé­se érdekében. Alžbeta Adlerová elvtársnő felszólalása (kassai kerület) A Keletszlovákiai Gépgyár viszo­nyairól fogok beszélni. Ezt a gyárat 1949-ben kezdték építeni. 1950-ben elkészült egy csarnok. Igen örültünk neki, hogy Kelet-Szlovákiában nagy gépgyár épül. Örömünk azonban korai volt. Azóta a gyár építése nem ha­lad előre, még távlati képünk sincs a jövőről. E kérdésünkre a második ötéves terv irányelvei sem adnak vá­laszt. Milyen körülmények között dol­goznak a munkások ebben az üzem­ben? Az alapüzem egyetlen csarnok­ból áll, amelyben a megmunkáló és a bádogsajtoló nyert elhelyezést. Az alapüzem mellett van még egy műhe­lyünk is, amelyet az építőipari válla­lattól kaptunk kölcsönbe; a távolság a két épület között 2 km. Ebben a műhelyben a munkások mindent kézi erővel végeznek. Az öntöde 5 km tá­volságban van az alapüzemcől. Egy­kori kapitalista vállalat ez, amely megérett a lebontásra. Itt is a munka java részét kézi erővel végzik. Az efféle termelés semmiesetn; sem mondható gazdaságosnak; ezt bizo­nyítja, hogy vállalatunk 400—600 szá­zalék üzemi rezsi-költséget mutat ki. Ez természetesen rossz vért szül a munkások között, akik azt mondják, hoyy efféle gazdálkodás mellett soha nem vergődünk zöld ágra. Csupán az alapüzembe és vissza történi szőlli­tásoivon a második ötéves terv során Káron.millió koronát takaríthatnánk meg. A minisztérium, bár tud a hely­zetről, nem oldja meg e kérdést. Nincs állandó termelési tervünk. Ilyen viszonyok között nehéz biztosí­tani a tervteljesítést, növelni a mun­katermelékenységet, csökkenteni az önköltséget. Tavaly az alapszervezet bizottságá­nak egyre csak azzal kellett törődnie, hogy min fognak dolgozni a munká­sok, mert a volt vállalati igazgató, Uhnavy elvtárs e kérdéssel igen ke­veset törődött. Idén a helyzet any­nyiban javult, hogy év elejétől tel­jesítjük a tervet. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek, mert noha a terv teljesedik, az emberek kihaszná­latlanul töltik idejüket és elvándo­rolnak a vállalattól, mert kevés a munka. Csupán 1955-ben 1060 ember hagyta el a vállalatot. Svatoš elvtárs, a második számú főosztály vezetője ez év május 16-án meglátogatta üzemünket. Örültünk, hogy beszélni fog a vállalat konkrét feladatairól, a gyártási tervről stb. Éppen nyilvános pártgyűlés volt, ame­lyen ö is részt vett. Svatoš elvtárs azonban semmit sem mondott nekünk. Ügy látszott, Svatoš elvtárs egyálta­lán nem azért jött az üzembe, hogy segítsen, vagy problémákat megold­jon, hanem, hogy egyszerűen kirán­dulást tett Kassára. Az a benyomásom, hogy Svatoš elvtárs egyáltalában nem alkalmas személy oly fontos funkció betölté­sére, mint egy főosztály vezetése. Csak két ízben járt az üzemben és akkor is kizárólag a vállalat vezető­ségével értekezett, aztán végigsétált a csarnokon, munkással nem áilt szóba, s azt gondolta magában, hogy eleget tett a tömegekkel való kap­csolatnak. A munka biztosításának és a gép­park kihasználásának kérdését a fő­osztály úgy oldja meg, hog> egymás után leszerelteti a gépeket, mert ná­lunk nincsenek kihasználva, ahelyett, hogy gondoskodna e gépek számára munkáról. A bürokráciával kapcsolatban csak néhány gyöngyszemet említek, ame­lyek természetesen megkeserítik éle­tünket. Egy elektródhoz például, amelynek ára néhány fillér, két pa­piros kell. Zárszámadáskor úgy jár­kálnak a munkások a papirosokkal, mintha hirtelenében könyvelésre ad­ták volna fejüket. Az igazgatónak annyi illetékessége sincs, hogy dönthessen róla, ki érde­mel prémiumot. Ezt is a főosztály határozza meg, amely csak papiros­jelentésekből ismeri az embereket. Néhány szó a pártmunkáról. Párt­szervezetünk munkája fokozatosan javul. Városi szervezetünkben és egész kerületünkben sem fordult elő, hogy akárcsak egy javaslat hangzott volna el pártkongresszus összehívására. Ez­zel szemben elvtársaink a vita során indítványokkal léptek fel, hogyan le­hetne minél gyorsabban leküzdeni a hibákat, hogy biztosítsuk a párt ál­talános irányvonalának megvalósítá­sát. Igen éles bíráló szavak hangzot­tak el a párt Központi Bizottságának munkájáról is. Az elvtársak rámutat­tak arra, hogy a Központi Bizottság tagjai és a központi apparátusok dol­gozói közül igen kevesen járnak el a párt alapszervezeteibe. A Központi Bizottság tagjai nem ismerik az oda­lent kialakult konkrét helyzetet és az apparátus dolgozói gyakran helytele­nül tájékoztatják őket. Bízunk benne, hogy ez a hiba a párt országos kon­ferenciája után megszűnik. A kassai városi pártbizottság ple­náris ülésén és sok szervezetben az elvtársak azt javasolták, bővítsék ki a városi bizottság plénumát. Ebben az értelemben az alapszabályzat módosí­tását javasoljuk. A kassai városi pártszervezetnek több mint 6000 tag­ja és tagjelöltje van, összesen 240­nél tőbb alapszervezetet képvisel, a plénumnak 21 tagja és 7 póttagja van. Ekkora szervezethez képest a fenti szám igen kicsi. Ez fő­ként abban nyilvánult meg, hogy a plénum tagjai nem mindig vet­tek részt a plenáris gyűlések be­számolójának előkészítésében. Ma ezt a fogyatékosságot már megszüntet­tük. A városi pártbizottság mellett három szakbizottságot alakítottunk, az egyik az ipar továbbfejlesztésével, a másik az ipar és az építőipar mű­szaki fejlesztésével, a harmadik a vállalaton belüli önálló elszámolás be­vezetésével foglalkozik. E szakbizott­ságokban szakemberek és a legjobb pártmunkások foglalnak helyet. ÜJ S 2 O 1956. június 16 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom