Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)
1956-05-13 / 133. szám, vasárnap
m PÁRT VÖRÖS ZÁSZLAJA ALATT Harc a kollektív szerződésért 1921. május 1. Prágában HŰSÉG Aki a pártba vetette bizalmát, soha többé nem veszíti el. Az idő halad, az évek egymásra hajolnak, elkopik az ember. S ha félszáz esztendő áll mögötted, harc, vér, szenvedés, — megfáradsz ember, a szíved meg-megbicsaklik, mint a rossz óra ketyegése. Néha elüldögélsz magányosan, szemezgeted emlékeidet, amelyek körülvesznek s nem engedik, hogy másra gondolj. Eelteszed talán a kérdést: volt-e értelme? És visszhangzik a ]elelet — mintha a cimbalom húrjába csapott volna valaki — volt, volt, volt! Mert megtaláltam a pártot, amely küzdésre indított, felavatott az életre, s megtanított arra is, hogy minden hiúságot és önzést legyőzve a dolgozó népet, sorstársaimat, a munkást és parasztot szolgáljam. Silling Miklós is a népet szolgálta, azt teszi ma is. Ötven év körüli, csontos, magas férfi. Nem egészséges már, a meghurcoltatások megviselték, arcára rótták a szenvedés jelét. Régi párttag ő is, meg a felesége is. Büszkék voltak e-re mindig, akkor is, amikor a börtön járt a párttagságért, akkor is, amikor halált osztogattak érte. Az első köztársaságban öten-hatan voltak csupán. Ennyi tagja volt Pelsőcön a kommunista párt helyi szervezetének. Természetesen sokan szimpatizáltak vele, de öt, hat embernek kellett kiállni, ha munkát követelt az éhes munkás. Öt, hat embernek kellett a tüntetők élére sorakozni. Miért? Mert kommunisták voltak. S ez a szó messzire világít, ez a szó bizalmat ébreszt, ez a szó erőt sejtet, ez a szó igazságot jelent. Kommunista, kommunisták. Silling Miklós azt mondja, hogy ez a szó nemcsak azt jelentette, hanem mást is. Még hatalmasabb erőt, még átfogóbb értelmet. Ez a szó félelmet is jelentett. Valóban. Ezt a szót rettegték a kapitalisták, rettegték a tőkés rend védelmezői, rettegték a munkásosztály árulói. Szeretet és gyűlölet edzette a kommunistákat, s a meztelen igazság adott bátorságot nekik. Silling Miklósnak is ez adott bátorságot. Mert ott volt, ott járt a tömeg élén, mikor a pelsőci és gömörhorkai munkások ellenszegülve a csendőrszuronyoknak követelték jogukat az élethez, ö is a csendőrfegyvereknek feszítette mellét 1933-ban. amikor a nekivadult csendőrök leszúrták Ruszó Istvánt. Ott volt Rozsnyón, amikor a rendőrök gépfegyverfészkeket építettek a házak tetejére. Ott volt a környék minden munkás-paraszt megmozdulásán, ÉS ott voltak társai. Sok illegális pártgyűlést tartottak nála, sok szikrát csiholtak abban az apró szobában, ahol a sokgyermekes család szorult. Ha egy idegen feltette a kérdést, hogy ki a legjobb kommunista a faluban, még a kis gyerek is rávágta: — Silling Miklós. Ismerték a barátok, de ismerte az ellenség is. Es bizony nem volt jó ajánlólevél sem a masaryki demokráciában, sem Horthy Magyarországán, ha kommunista volt az illető. Sillinget többször meghurcolták, verték, fenyegették. Negyvennégyben éppencsak megmenekült a haláltól. A fasiszták karmai közé került, megjárta a munkatáborokat, ült a szegedi Csillag-börtönben. Itthon, idehaza pedig rettegett a család, sírtak a gyerekek, a feleség. Sokszor félholtra verték a börtönben, de nem tört meg s nem vált árulóvá. Nem. Inkább a szenvedést vállalta. Ma, ha megkérdezik tőle, mi adott erőt neki a szenvedések elviseléséhez, csak enynyit mond: — A párt. Es ennyi elég, mert ebben a szóban minden benne van. Ez a szó a világ sorsát öleli fel, s a jövő útját jelöli ki. Silling Miklós ma sem tette le a fegyvert, amit a párt adott a kezébe, mert nincs megállás, tovább kell harcolni. Hisz van még tennivaló elég: itt vagyunk a boldog élet küszöbén, a jövőbe tekintünk, a holnapot építjük. Es ehhez még sok-sok erőre van szükség. A párttagok elsők voltak a harcban, s elsők ma is, az építő munkában. Silling Miklós ma is munkás ember. Dolgozik, mint más, mint millió és millió ember e hazában. Ami mögötte áll, nagyon nehéz volt, ami előtte áll, az már könnyebb. Szenvedéseiért nem várt jutalmat, sem kitüntetést. Egyet remélt, a békés, emberi élet jöttét és győzelmét. S tizenegy év slött, eljött az is. Bizony, ő is 6Qy fcis tégla abban a hatalmas épületben, aminek a neve: új viláq. Egy sorkatona a jövő frontján, a párt jó katonája. s Amikor az áruló szociáldemokrata vezérek támogatásával a csehszlovák burzsoáziának sikerült „teljesen" megszerezni az államhatalmat, szinte máról holnapra vissza akarta venni mindazt, amit a munkásosztály a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására kiharcolt magának. A lig egy évvel a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulása után Haász Zsiga, Ullmann báró bátorkeszi ezerholdas birtokának intézője kijelentette, hogy a kollektív szerződést a jövőben nem ismeri el. A párt helyi szervezete ekkor Karvánszky Géza, Miriják József, Kiss Elek, Kiss-Pisti István és mások vezetésével elhatározta, hogy a földmunkások jogainak megvédésére sztrájkba szólítják a dolgozókat. A báró majorjában dolgozó Hacker elvtárs és egy társa vállalták, hogy a sztrájk okával és annak fontosságával megismertetik a földmunkásokat. Haász Zsiga csendőröket hívott, hogy a sztrájk megszervezését megakadályozza, s Hackert társával együtt, mint lázítókat elvitette. Amikor a kommunisták megtudták, hogy elvtársaikat a csendőrök őrizetbe vették, a csendőrlaktanyára siettek s követelték a letartóztatottak azonnali szabadonbocsátását. A csendőrparancsnok ezt megtagadta, és akkor a pártszervezet vezetői küldöncöket menesztettek a munkahelyekre, de már nemcsak Ullmann báró birtokára, hanem a sok ezer holdas Schlésinger-féie qazdaságba is, hoyy az ott dolgozó munkások is jöjjenek a letartóztatottak kiszabadítására. Rövid idő múlva kaszákkal és más szerszámokkal bátor léptekkel, öntudatosan „Munkástestvérek, fel harcra készen a döntő és utolsó harcra ..." és más forradalmi indulókat énekelve több százan a csendőrség épületéhez mentek. A megijedt csendőrök gépfegyvereket állítottak a laktanya elé. A tömeg felmorajlott haragjában. A csendőrparancsnok izgatottan telefonált erősítésért. Az idegek pattanásig feszültek. Amikor a vérontás már-már, elkerülhetetlennek látszott, Karvanszky Géza elvtárs kilépett a tömegből. Ismét felszólította a csendőrség parancsnokát, hogy azonnal engedje szabadon a letartóztatott munkásokat. Hackert és társát erre szabadon engedték. A sztrájkolók most már a sztrájk személyes felidézőjét, Haász Zsiga intézőt is fel akarták keresni, hogy tárgyaljanak vele. Átkutattak minden elképzelhető helyiséget és helyet, de eredménytelenül. (Csak jóval később tudták, meg, hogy a tömeg haragjától megrémült intéző az egyik javításban lévő gőzeke kazánjában bújt meg). A sztrájkolók sztrájkbizottságot választottak és bejelentették követelésüket. Amikor az intéző úgy vélte, hogy a munkások haragja alábbf".!gyott, kijelentette: „Ha nem fogadják el feltételeinket, vidékről hozatok munkásokat." A sztrájkolók sztrájkőrséget szerveztek. A sztrájkőrségek „tekintélyes" bunkósbotokkal és egyebekkel felszerelve elálltak a falu határába vezető utakat, a vidékről érkező munkásokat megállították s megmagyarázták nekik, miről van szó, Ahol a szép szó nem használt, a sztrájktörőkkel szemben, botok juttatták érvényre a sztrájkolók akaratát. A mikor a báró makacssága következtében fennállott az a veszély, hogy az uradalom marhaállománya éhen pusztúl, a sztrájkbizottság engedélyt adott, hogy a gazdatisztek és az intézőség más csahosai takarmányt vigyenek az istállóba. Takarmányért azonban csak olyan szekér mehetett, amelynek kísérője a munkásszervezettől külön írásbeli és a szervezet bélyegzőjével ellátott engedélyt kapott. Ezt kijátszani nem lehetett, mert engedély nélkül a sztrájkőrség megakadályozta a szekerek mozgását. Ettől eltekintve a nagybirtokokon nem dolgoztak. Ez a sztrájk a munkások részéről sikerrel végződött. Száraz József. A PÁRT EGYIK KATONÁJA 1921. nekem felejthetetlen évet jelent. Ebben az évben alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja, melynek hivatalosan csak 1930 óta fagyok tagja, de valójában már a megalakulásától harcosa voltam azoknak a célkitűzéseknek, amelyekért Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Vörös Szakszervezetek harcoltak. Mindenki előtt ismeretes, hogy a szociáldemokrata vezérek árulása folytán a munkások tömegesen hagyták el a szociáldemokrata pártot és a kommunista párthoz, a kommunisták vezetése alatt álló vörös szakszervezetekhez csatlakoztak. A bratislavai villamosvasútnál is mind többen léptek ki a szociáldemokrata szakszervezetből, mert az nem az alkalmazottak jogos követeléseiért szállt síkra, hanem a munkaadók oldalára állt. A munkaadó látva, hogy az alkalmazottak nagy része szervezetlen, egymás után intézett támadást a bérek ellen és bérleszállítást hajtott végre. Azaz csak akart, mert közben a baloldali gondolkodású alkalmazottak megalakították a III. Internacionáléhoz tartozó Vasutasok Nemzetközi Federációjának szakszervezeti csoportját, melynek megalakulásánál a szakszervezeti titkárság részéről Major István elvtárs beszélt az alkalmazottakhoz a kommunisták, s a vörös szakszervezetek célkitűzéseiről. Ennek eredményeképpen csaknem az összes alkalmazottak beléptek a szakszervezetbe és felvették a harcot a bérleszállítás ellen, ami sikerrel is járt. ' Ettől az időtől kezdve a kommunista párt vezetése alatt a szakszervezeti csoport következetesen harcolt nemcsak a villamosvasút alkalmazottainak érdekeiért, hanem az egész munkásoszvaló fenyegetéssel akart kényszeríteni bennünket erre. 1931-ben, amikor tudomásukra jutott, hogy a városi képviselő testület választási listáján szerepelek a kommunista párt részéről Harmincöt éve o munkásmozgalomban Tizenhatesztendős volt Fuchs András, amikor alkalmi munkásként beiratkozott a komáromi szakszer^ vezeti csoportba. Az első komoly szervező munkával a ty politikai" "gäzďäšágT"és vö rös szakszervezet megalakulásának bölcsőjénél bízták kulturális jogaiért. m e9- Fuch s András büszkén vállalta a megbízatást. EsEngem és több más funk- ténként e |járt az üzemek és műhelyek elé, hogy beeionárust az igazgatóság szelhessen a munkásokkal. Nem sajnálta a fáradságot, minden eszközzel igyekezett Rövid idő alatt a legjobb agitátorok közé számították öt meggyőzni arról, hogy hely- a z idősebb, tapasztalt elvtársak. Sikeres népnevelő muntelenül cselekszünk, ha to- ká t végzett és számos munkást győzött meg a kizsákvábbra is az alkalmazottak mányolók ellen szervezett harc fontosságáról. Komárom követeléseiért szállunk sík- utcái csak úgy harsogtak a „munkát, kenyeret", „több ra. Mindenféle csábító igé- fizetést" követelő jelszavaktól. retekkel, — majd mikor ez A munkaadók kénytelenek voltak engedni a követenem sikerült- elbocsátással i és eknek. A kizsákmányolók azonban megjegyezték a tüntetések élén haladók nevét, közöttük Fuchs Andrásét is. ö azonban akkor a siker mámorában nem sokat törődött ezzel. így íródott be a neve a komáromi munkásmozgalom történetébe. A legszebb emlékek közé sorolja azt a napot, amikor a vörös szakszervezetben és az ifjúság körében végzett munkájáért átadták neki a fegyelmi eljárást indítottak legnagyobb kitüntetést, a pártigazolványt. Ezután még elienem azon a címen, hogy lelkesebben harcolt a közös ügy valóra váltásáért, sztrájkot szerveztem az al- A szabadság tizenegy esztendeje alatt ismerte kalmazottak bérkövetelései- csak fel jgazán> miért harcolt> és hog y érdemes volt válert. Elbocsátottak a mun- l a| nj a z üldözést, nélkülözést, küzdelmet a munkásoszkából. Én azonban meg vol- ^ a|y nagy ügyéért. Korának és megtört egészségének eltam róla győződve, hogy a i e nére fiatalos lendülettel vett részt Komárom és a Steiner Gábor hajógyár építésében. Nem akarja még ina sem, hogy öreg fáradt embernek lássák, önbizalmát erősíti az, hogy munkatársai a hajógyárban szeretik, ragaszkodnak hozzá, tanácsot kérnek tőle, szinte apjuknak tekintik a kommunisták és pártonkívüliek egyaránt. Mint az üzem első szektorának, a legnagyobb üzemrészleg pártbizottságának tagja és a műhelytanács elnöke, a dolgozók teljes bizalmát élvezi. Fuchs e vtárs éjjelt nappallá teszi, ha kell, különyes győzelmek szervezője nősen most, amikor a második ötéves terv irányelvter35 éves harcos dicső múlt- vezetét ismerteti a dolgozókkal és lelkesedve gyűjti a jára tekint vissza, megte munkások hozzászólásait, konkrét javaslatait. Az irányŕemtette a munkások és pa- elvek megvitatása kitűnő alkalom a tervezés megjavírasztok szocialista országát, tására, az anyagi érdekeltség következetesebb alkalmaamely győzelmesen építi a zására. Fuchs elvtárs példás munkájával megmutatja, szocializmust, büszkeséggel h°9y párttagnak lenni nem öncél, hogy a párttagnak áltölt el az a tudat, hogy én landóan harcolni kell a dolgozók szebb, jobb és békéis egyik katonája, harcosa sebb jövőjéért. A párthoz való hűsége adja neki az erőt voltam és vagyok ezeknek ahhoz, hogy legyőzzön minden akadályt. Szorgalmasan a győzelmeknek. tanul, hogy taníthasson. Rabay Ferenc. (e) kommunisták előbb, vagy utóbb győzni fognak a kapitalista rendszer felett és tovább harcoltam a többi munkással együtt. Ma, amikor Csehszlovákia dicső Kommunista Pártja, a munkásosztálynak a kapitalizmus felett aratott féÉletüket áldozták szabadságunkért A Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság épületén levő emléktáblát megkoszorúzták a 'község lakói. A márványlapon a nevek és az emberek szívében emlékek dicsőítik a mártírhalált halt kommunistákat. * * * J.944. október 17-én reggel a csendörök és a nyilasok járták be a községet. Névsor szerint tartóztatták le a kommunista párt tagjait. A csendőrség épületébe kísérték őket, de senkit sem vallattak ki. Tudták, hogy kommunisták. A családjuktól elválasztott és szabadságuktól megfosztott elvtársak a csendőrségen falnak állítva vártak tehetetlenül. Mögöttük fegyveres pribékek. Nem beszélgethettek egymással, nem bíztathatták egymást, csak némán nézték a sötét szoba falát. Szabó Kálmán talán feleségére és gyermekeire gondolt. Nem első esetben került őrizetbe. 1932-ben azok között volt, akik kőzáport zúdítottak a községi bankhivatal ablakaira. Akkor ismerkedett meg először a csenőrök kegyetlenségével és a fegyházzal. Dunaszerdahelyen és környékén jól ismerték, szabó Szabónak hívták, mivel szabósegéd volt. Ďe nemcsak új ruhákat készített, hanem új, igazságos társadalmi rendért is küzdött. Már csak hónapok választották el öt attól a naptól, amiért másfél évtizeden át, mint a kommunista párt hűséges tagja harcolt. Kelet felöl közeledtek a felszabadító szovjet hadsereg egységei, de öt társaival Nyugatra, Németországba hurcolták. Három napig tartott az út Flossenburgba. A vagonokban 70—70 ember szorongott. Szabó Kálmán a nagy tolongásban elvesztette társait. Másnap találkoztak ismét. Szabó elvtárs szájából dűlt a vér. Néhány fogát kiverték a fasiszták. Miért? Azt nem tudjuk. Három hétre rá Jakubcsik Ferenccel és az abonyi Szabó Józseffel elvitték a táborbői. Utánuk vitték a többieket is. Mondok Gábor az egyedüli a Dunaszerdahelyről elhurcolt kommunisták közül, aki véletlenül megmenekült a halál torkából. # * * Most, amikor pártunk alapításának 35. évfordulóját ünnepeljük, Rátok is gondolunk, mártírhalált halt kommunisták, kik népünk boldog életéért küzdöttetek és mint hősök vérrel fizettetek szabadságunkért. D. V. J.UJO. május 1. Kassan
