Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-09 / 129. szám, szerda

Útközben Már ä célul kitűzött falu határában haladunk. Az úttól jobbra és balra is hatalmas százholdas parcellák terülnek el. Az egyik oldalon haragosan hullámzik a búzatenger, a másikon dúsan bokrosodik a here. Hatalmas táblák, gazdag termést ígérő földek ezek. Büszkék lehelnek rá az álsószecsei szövetkezet esek. Ahogy így elnézegetem a bő termést ígérő határt, akaratom ellenére az jut eszembe: Mi volt itt ezelőtt 11 évvel? Keskeny parcellák. Eke helyett gránátok szántották fel az ugart. A föld puskaporszagú volt. A Garam, a csacsogva folydogáló Garam vize dögszagot árasztott. Már 11 éve annak, hogy szabad a Garam népe, a gazdag termést hozó Garam menti j eke t e föld, de nekem mégis úgy tűnik, mintha csak tegnap történt volna a nagy váitozás. Már látom a fülessapkás szovjet katonákat, amint űzik az ellenséget és most egy kiválik közülük. Píros arcú, pelyhes állú ez a katona. Vattás kabátot visel, sapkáján fényesen ragyog az ötágú csillag. Balszemén fekete kötést hord. Már a nevére is emlékszem. Vasziljnak hívták. Kissé idegen kiejtéssel, de azért elég jói beszélt magyarul. Három hél'.g maradt a falunkban. Megbarátkoztunk Vaszilj elmesélte, hogy Moszkva alatt veszítette el fél szemét. Mesélt a szovjet nép életéről, beszélt a szovjet ember hazaszeretetéről, fáradságot nem ismerő szorgalmáról. Búcsúzóul pedig, amikor elhagyta a falut, azt mondta: Már ti is szabadok vagytok. Tiétek lesz a gyár, nektek terem majd a föld. Gazdagok lesztek, nagyon gazdagok. A félszemű katonának igaza volt, Tizenegy év után bátran mondhatjuk: gazdagok vagyunk. A jólét fölmérhetetlen gyorsasággal emelkedik. Épül az ország, a nép egyre jobban él. Erről beszél ma mindenki. Erről beszél a Csallóköz népe, erről beszél a Garam menti paraszt, az ostravai bányász, a füleki gyárimunkás. Az én célom is az, hogy megmutassam, hogyan élnek, a fejlődés milyen fokán állnak az alsószecsiek. Igaz, ez nem könnyű feladat, mert a fejlődés gyors iramához viszonyítva lassúnak tetszik a toll. Nehéz leírni, mert ami ma szép, jó, holnap már elavult lehet. A faluban Csend honol a faluban. Az úton libák heverésznek. Tyúkok kapargálnak a porban. Már lassan egy éve nem láttam ezt a falut. A falu belső képe vajmi keveset változott azóta. Az út poros, templom körüli része sáros, csak az odahordott kavics biztatja a járókelőt, hogy rövid időn belül már nem lesz sáros a cipője, ha végighalad rajta. Az időtől megviselt tebiplomtornyot most kömüvesállványok veszik körül. Szépítik azt is, hisz az látszik a legmeszebbre. Amíg így nézelődöm, öreg, hajlott ember tart felém. Fehér haja, deres bajusza télapóra emlékeztet. Magasan megemeli zsíros kalapját, amikor köszönésemet fogadja. Beszédbe elegyedünk. — Már 81 éves vagyok — mondja az öreg. — Sok mindent megéltem, de ami ma történik, arra soha még gondolni sem mertem. Alsószecse a TIZENEGY EV ís, ezt mondja a 81 éves bácsi. Ez igaz is. De hogyan gazdagodtak? Ügy, hogy divatba jött az egyke. Egynél több gyerek nem születhetett egyegy családban. így a vagyon nem aprózódott el, hanem egy-egy házassággal egyre gyarapodott. Ezért voltak gazdagok az alsószecsiek. És ma? Ez aztán hozomány! Ma már 3—4 gyerek is van egy családban, mégis jól élnek, jobban mint akkor, amikor az „egyke" volt a „divat". Az ú> telepen így nevezik a falunak azt a részét, ahol gomba módjára új, korszerű családi házak egész sora épül, sőt egész utcasorok. Az út mindkét oldalán épülnek a csinos, tetszetős hákoronázza majd az ács, hogy minél szebb legyen és hivalkodóbban hirdethesse: Gincsai Pál, helyesen cselekedtél, amikor a közöst választottad. Szép hozományt adtál a lányodnak. Szép a fiad jussa is. Az öreg panasza Már újból bent vagyunk a faluľXm. Melegen süt a nap. Betérünk a vendéglőbe. Az asztalok körül vagy hatan ülnek, közöttük az öreg is, akivel már -a sáros utca végén beszéltünk. Bajuszáról kezefejével, vagy talán kabátja ujjával éppen most tüntette el a sör utolsó nyomait. Megmarkolja az előtte lévő sörrel telített kancsó fülét és indul az ajtó felé. Már-már átlépi a küszöböt, de gondol egyet és visszafordul. — Még egy korsóval, jányom — szól a kimérésnél levő takaros menyecskéhez. Az öreg nagy kortyokkal issza a sört. Utána krákog egyet. Aztán újból iszik. — ízlik — szólítom meg az öreget. — Ej — legyint az öreg. — Muszáj az embernek valamivel leöblítenie a sok port a torkáról. Az ember kincse, az új „Spartak" személykocsi. Alig két hete vették. Mindennap megcsodálják, megbámulják, megsimogatják. Alig tudják elhinni, hogy az övék. Demeter Lajos valamikor mint bog? nár dolgozott a dobogói uradalomban. Akkor látott először közelről autót. De az az uraságé volt. Megbámulta, megcsodálta, de arra nem is gondolt, hogy valamikor neki is legyen ilyen tó nélkül járó masinája. — Nem a magam kedvéért vettem ják, ma ä barik „tartozik" nekünk, nem mi a banknak. De még jobban élünk, majd ha én is dolgozhatok. Eddig lekötöttek a gyerekek, A traktorosbrigádon Gyönyörű eredmények ezek. Nagy változáson ment keresztül a falu az eltelt 11 év alatt. Gazdagabb. termést ad a Garam menti föld, mint amilyet 11 évvel ezelőtt adott. Könynyebben dolgoznak és jobban élnek az alsószecsiek, mint valamikori Államunk minden téren nagy segítséget nyújt a földműveseknek, hogy a múlt agyondolgozott parasztja ma emberi módon élhessen. Az állam segítsége leghatásosabban a traktorálOj utcasor... A két fiú betétkönyve ... nyissuk csak ki manapság tiszta levegőt sem szív zak. A szép házak közül (kinek milyen az ízlése) nekem Gincsai Pál lakása tetszik a legjobban. Helyesebben mondva nem is a Gincsai bácsié ez, hanem Lichi Pálé. Tudniillik Lichi Pál Gincsai Pálnak a veje. Hozomány címén ezt a gyönyörű házat kapta Juliskával. Gincsai Pál hét és fél hektár földdel lépett a szövetkezetbe. Mint állatgondozó és fejő dolgozik a közösben. Tizenhárom gyönyörű tehenet gondoz és fej. — Kezdetben nem hittem a közöl gazdálkodásban — mondja Pali bácsi. Azok közé tartozom, akik utolsónak tudtak szakítani a múlttal. Megvallom, féltem a közös munká • tói. Most azonban látom, hogy helyesen tettem. Szeretem a szövetkezetet. A jövedelmem is több, mint amikor egyéni gazdálkodást folytattam. Pali bácsi igazat mond. Minden szó a szívéből fakad. Amikor aztán részletesen beszél jövedelméről, kis büszkeség sugárzik piros arcáról. — Az idén is negyvenhét mázsa szemesterményt vittem haza. Meg 20 000 koronát is kaptam ... No, de kell is. Most adtam férjhez a lányomat. A fiam is rövidesen asszony után néz. Már az ö jussáról is gondoskodni kell. Valóban, a szép ház mellett már egy másiknak az alapja is látszik. Odamegyünk. Megnézzük közelről. —' mondja Demeter Lajos. A fiam kívánsága volt. Nem akartam kedvét szegni, hisz velem együtt dolgozik a szövetkezetben. Hadd legyen neki, még aztán én is szívesen elmegyek egy kis autókirándulásra. Most meg már ríiintha szégyenkez•» ne is a nagy „fényűzésért" lesüti a szemét s így folytatja. — Rajtunk kívül még hat családnak van autója a faluban. Négyer. akkor vették, amikor mi. Két betétkönyv Most pedig Szakos Jánossal ismerkedünk meg. Hét hektár földjével gyarapította a közöst. Ő sem bánta 'meg, hogy azon az emlékezetes őszön felszántotta a közöstől földjeit elváhat. 'Az' a ménkű sok motor olyan lasz

t° barázdát. Héthektáros gazda port ver ... volt, de annyira sosem jutott, hogy Ojból szájához emeli a poharat, betétkönyvre rakja pénzét a bankA személykocsi, a család kincse A vetés után múltban is gazdag községnek számított a Garam mentén. Jómódú emberek lakták. De ma sokkal gazdagabb. Alsószecse gazdag volt a múltban megérintjük a csupasz betont, mert Pali bácsi ezt így akarja. Jól esik neki megsimogatni a nyirkos cementet, a téglát. Rövidesen itt is magasra emelkedik a fal. Palatetővel de ott van a család legféltettebb Nagy kortyokban issza ki a maradék sört. — Megöli az embert a sok por — folytatja tovább. Nem is élnek a mai emberek olyan sokáig, mint a ré-. giek. Hogy a mai emberek átlagos életkora milyen határon mozog, annak megállapítását bízzuk az orvosokra. Viszont igaz, hogy a felszabadulástól eltelt 11 év alatt a motoros járművek igen elszaporodtak. 11 évvel ezelőtt a „gazdag" Alsószecsén Js még a közönséges kerékpár is ritkaság volt. Ma már a kerékpár elavult valaminek számít. Motorkerékpár kell már a szecsei szövetkezeteseknek meg autó. No, de ha kell, van is. A faluban manapság negyvenegy szövetkezeti tagnak van motorbiciklije és hét családnak autója. Olyan család is van, ahol mind a két motoros jármiivet megtaláljuk. Vasárnaponként elég nagy port verhetnek, amikor végigfutnak a falun. Nem hiába szidja őket az öreg Haiker Lajos. Demeter Lajoséknáf Szép, takaros házban lakik a Demeter-család. Az udvaron szép virágágyak, azontúl a baromfiudvar és még valami — a garázs. Deszkából készült, fészerre hasonlító tákolmány, ba. Most pedig két betétkönyvnek a tulajdonosa. Összesen 15 000 koronája van a bankban. Két betétkönyve van és két szép gyermeke. Szakos Jánost nem találtuk otthon, pedig eléggé korán kerestük. lomásokon keresztül jut el a földművesekhez. Egyre több és korszerűbb gép segíti az alsószecsieket is. Pillanatnyilag szünetel a munka a traktorosbrigádon. Helyesebben mondva a szövetkezet földjein, mivel a traktorosok most is találnak tennivalót a drága gépek körül. Konzerválják a vetőgépeket és előkészítik a soron lévő munkákhoz szükséges gépeket. Szabó Gyula brigádvezető is ott van traktorosai között. Segíti őket, ha szükségét látja, és éberen vigyáz, hogy csorba ne essen gyönyörű gép-, parkján. Valóban gyönyörű látvány a sok szépen elrendezett gép. A géppark évről évre gyarapodik. Szabó Gyula brigádvezető szavai szerint 6 évvel ezelőtt még három falué volt az alsószecsi brigádközpont, pedig ahhoz még elég kevés gépük volt. Lánctalpas traktoruk egyáltalán nem volt. A traktorosbrigád összes mgyonát 6 kerekes traktor, 3 vetőgép és egynéhány borona képezte. Most pedig 7 kerekes, 3 lánctalpas traktorral dolgoznak és csak két falu tartozik hozzájuk. Ezenfelül 15 modern vetögép, 2 répakombájn, 5 kaszálógép, 2 krupmliültetógép, 2 kukoricavetőgép, 1 takarmájiyforgatógép és 2 új típusú kormányozható gép képezi a brigádközpont. vagyonát. Ilyen rengeteg gép segíti az alsóés felsöszecsi szövetkezeteseket a hektárhozamok növeléséért folytatott küzdelmükben. S a segítség nagy eredményeket szült. Gazdag termést ígér a határ Már újból kint vagyunk a szövetkezet határában. Mindenfelé szép a gabona. A szövetkezet tapasztalt agronómusával, Henzsel Mihállyal is ott találkozunk. Keresztül-kasul járja a hatalmas búza- és rozstáblákat. Nézi, tapogatja a dús búzasást. Tapogatja a földet, majd csakhogy meg nem ízleli, és mintha csak makészenlétben a traktor vontatású kapálógépek Fiatal felesége azonban ott szorgos- gának mondaná, lassan szűrődik ki kodott a világos, tiszta konyhában, erős fogai közül a szó: Munka közben mesélte el, hogy mi- —Az idén újból gazdag lesz az lyen jó soruk van a szövetkezetben, aratás. — Soha nem hittem volna, hogy SZARKA ISTVÁN hét apró gyerek mellett ennyi pénzünk legyen. Nem szűkölködünk, 0 J S Z 0 Q mindenünk megvan, sőt, amint lát-' 1956. május 9. **