Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-01 / 121. szám, kedd

IIP Szövetkezeti tagok! Munkátok eredményeivel mutassátok meg a közös nagytermelés előnyeit. Az elmaradó EFSZ-eket emeljétek az élenjárók színvonalára! Segítsétek barátaitokat — a kis- és középparasztokat és adjatok nekik tanácsot! A GELEI HATÁRBAN A dunaszerdahelyi traktorállomás a tervezett 1200 hektár helyett 1530 hektárnyi földön veti el a kukoricát négyzetesen. Ebből csupán 120 hek­táron a gelei szövetkezetben kell így elvetnie a kukoricát. Képünkön: A gelei szövetkezet néhány tagja látható, akik nagy érdeklődéssel figye­lik a négyzetbe vető gép munkáját. Nem kis újság ez a szövetkezet­ben, hiszen először vetnek ezzel az SKGK-6 jelzésű szovjet géppel. Bízzon bennünk János bácsi Ósz G ;Ú, szemüveges bácsi ül az asztalnál. Reszkető keze az Üj Szót lapozgatja. Aztán olvasásba merül. Ki tudja hányszor teszi ezt, ki tudja hányszor vitte már az újságot a szomszédba, hogy a számára annyira érdekes cikket megbeszéljék, meg­vitassák. Mikor belépek, újságba me­rülve találom Pandi János bácsit. Udvariasan fogad, széket tesz elém. — Csak egyedül, Jancsi bácsi? — kérdezem és helyet foglalok. — Egyedül, mert a fiatalok a szö­vetkezetben vannak. Jönnek mind­járt. Ügy látom, mellékes a fiatalok tá­volléte, avagy hazaérkezésük ideje, mert az öreg azzal folytatja, hogy olvastam-e már az újságot, a mi ügyünkről van benne sző, a bodrog­köziek ügyéről. Ránézek a lapra, március 2-i szám: Latorca. Olvastam, jól emlékszem a cikkre. De nem értem, az öreg miért — Az igaz, elcsoszogok még. A múlt évben 300 munkaegységet sze­reztem, de ez a mostani nem lesz olyan. Fáradok már. — No és mit szól a Latorca sza­bályozásához ? — Átkozott folyó az. Nehéz lesz megzabolázni. De ti erősek vagytok, megzabolázhatjátok. És János bácsi megint elhallgat. Sóhajt. S ebben a sóhajban benne van, hogy szeretne még egyszer fia­tal lenni. Ojra kezdeni az életet. Megzabolázni erős karokkal a Lator­cát, amely annyi kellemetlenséget okozott már ennek a népnek. • Mert régen szabályozni kellett volna már a folyót. Hosszan e'nízem 3z öreget és búcsúzóul megszorítom kérges te­nyerét és azt mondom csendesen. — Bízzon bennünk János bácsi. Mi helytállunk. és megzabolázzuk a szi­laj „csikót". Kalapos József, Lelesz Május I tiszteletére A zselizi járásban már az ösz­szes szövetkezet végzett, a tavaszi kalászosok és a cukorrépa vetésé­vel. A tervezett cukorrépa vetés­területet 150 hektárral bővítették járási méretben. Ezen a téren le­matadás mutatkozik még az egyé­nileg gazdálkodóknál. Nagyölve­den, Farnadon, Ipolyszakállason, Lekéren, Zselizen még magra vár az egyénileg gazdálkodók földje. A málási szövetkezet csak a múlt évben alakult, de máris a járás legjobb szövetkezetei közé küzdötte fel magát. Terven felül hat hektár cukorrépít vetettek. Május 1. tiszteletére pedig köte­lezettséget vállaltak, hogy egy éven belül 30 darabbal növel*; sertésállományukat és 14 mázsa sertéshúst adnak be terven felül. Komáromi Etel, Zseliz Huszonhattal többen A vágfarkasdi szövetkezetesek tiszta számlával készülnek május 1. megünneplésére. Az első ne­gyedévi felvásárlási kötelességü­ket a tej kivételével mindenből példásan teljesítették, a marha­húsbeadást 104. a sertéshúsbe­adást 102, a tojásbeadást pedig 151 százalékra teljesítették. Az utóbbi időben a szövetkezet taglétszáma is 26 taggal növeke­dett. Huszonhat új szövetkezeti tag 68 hektár földet vitt a közi­be.' Tatar István, Vágfarkasd Az állatt-nyésztés fellendítéséért A Sárosfai Állami Gazdaság dolgozói a tavaszi munkák mel­lett építkeznek is. Az építkezésen dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy egy 50 férőhelyes tehénistál­ló építését május elsejéig befe­jezik. Az új istállóban már jobb el­helyezésben részesülnek az álJa­lok. nagyobb gondot tudnak for­dítani a gondozásukra és így lé­nyegesen emelkedik majd a hasz­nosságuk is. Álló Ferenc, Sárosfa MAI MESE A legtehetségesebb mesecsináló, az Élet, találta ki ezt a kis történetet. Én csak feljegyeztem, hátha akadnak,, akik tanulságot merítenek belőle ... Egyszer volt, hol nem volt — valahol Perbetén lehetett, — volt egyszer egy sze­gényember, meg egy szegényasszony. Ez a két ember nemcsak azért volt szegény, mert akkoriban az egyszerű embereknek ez volt a sorsuk, ha­nem mert 13 gyermek­szóinak kellett falatot juttatniok, Hej, ku­tyaéletük volt akkori­riban a sokgyermeke­seknek, hiába járt az asszony is, az ember is a gazdagok portájá­ra, ennek a 13 cső­röcskének csak nem tudtak elegendő ke­nyeret keresni! A legéhesebb azon­ban a pöttömnyi Gizi­ke volt közöttük. — Édesapám, édes­apám! — pityeregte reggel is, este is — mikor lesz már olyan jó dolgunk, hogy any­nyi főtt ételt ehetünk, mint a szomszédék Bodri kutyája ? — Majd ha meg­nősz, kislányom — biztatgatta szomorú mosollyal a szegény ­ember, — majd ha nagy leszel, szolgálni mehetsz, kapsz akkor annyi ételmaradékot, hogy még turkálhatsz is benne! így érkezett el Gi­zike „nagykorúsága", így töltötte be a ki­lencedik esztendejét, s igy indult el jóllakni végre valamelyik pesz­. tonkát kereső nagysá­gához. Hanem hát nem volt azért túlontúl vigalmas ez az útnakindulás. Tizenkét pár kerekre nyílt szemecske búcsúz­tatta Gizikét, édesany­ja csillogó könnyeit vitte ruhája díszéül, s egy-két gyanúsan reme­gő atyai szót útrava­lóul. „Maradi leányom becsületes, szived szava ne mondjon ellent eszednek, s két ke­zed munkája vezérelje mindig sorsodat!" Bizony, sovány ele­mózsia volt e2 egy vi­lággá menő kisleány­nak, dehát Gizike mé­giscsak hasznát vette. Munkahelyein becsüle­tesen kiszolgálta az urakat, s ha ember­számba nem is vették teljesen, de olyan cse­léd lett belőle, akiért néha még hajba is kap­tak a nagyságák. Hanem hát egy rossz tulajdonságát is ma­gával hozta cselédso­rába az élénkeszű kisleány. A rossz miatt való elégedetlenségét, s a jó iránt való nagy­nagy sóvár gását. Per­sze, akkor már nem egy tányérka finom étel után vágyott, egy új éhség hatalmasko­dott el bensejében, mely éhség azonban a réginél is gyötröbben tudott marcangolni. Egészebb ember, ön­magától is, másoktól is jobban megbecsült fehérnép szeretett vol­na lenni! Nagy vágy volt ez akkoriban egy egyszerű kis cselédlánytól. Gi­zike azonban e vágya teljesülésére is kapott biztqtgatást. Fur­csa olvasmányok ke­rültek kezébe, még fur­csább ismerősökkel ba­rátkozgatott össze, s ezek mind-mind arról jövendölték, hogy eljön még az a világ, amely­ben már nem a, szeren­cse, hanem az ember saját akarata formál­ja önmaga sorsát. Er­re az új világra cárt aztán tűznél lángo'ibb hittel, ez a hit erp«íű­gette a csüggedés pil­lanataiban s ennek a hitnek köszönhette, hogy nem süllyedt be­le az akkori cselédsors posványába. S íme ma boldog fiatalasszony a régi kis cseléd, férjével együtt megbecsült dolgozója a trnávkai szövetkezet kertészetének, s egy egész nép alkotó mun­káját segíti előbbre két keze nyoma ... Egyik délután, mun­kaidő után. magam is kíváncsian látogattam el Valusek Gizella mai ott­honába. Kicsiny szoba­konyhás lakásban lak­nak, közel munkahe­lyükhöz, otthonuk azonban csak úgy csil­log-villog a tisztaság­tól, — meg a szép bú­torzattól. Gizike vásá­rolta azt kertészkedé­nek első jövedelméből, a házikót tavaly vásá­rolták. de most azon tanakodnak, egy két ­szobás, fürdőszobás családi házat kellene helyette építeniök. Ele­get zsörtölődik Gizike mostanában férjével, miért is kellett azt a fránya autót megvásá­rolniok, fontosabb az embernek a kényelmes családi otthon, mint az a pöfögő, prüszkölő masina! Valusek Ferdinánd azonban mosolyogva leinti az asszonyt. — Lesz szép ház is Gizi­kém, hiszen jóformán még el sem költöttük tavalyi keresetünket, azt a 38.700 koronát! Neumann János rázza ő, mert ezt nem elég egys/er O átölvasni. „A szemem gyenge, nem x 1\ /Teleg szellő áramlik a Duna fe- WK-'f i>\ £C% WTfl El /flft LU tartottam elégségesnek egyszer el­olvadni. Mert amiről abban szó van, engem nagyon érdekel." De hát ige z lenne — teszi i fel kíváncsian a kérdést — hogy a \ második ötéves tervben ilyen nagy­szabású munkát végeznek ezen a tá- \ jon. Bólintok, hogy igen. És az öreg - 1 ben nagy érzésekkel fűtött hullámok j örvénylenek, amelyek könnycseppeket i csapnak a szempillák közé. Sokkig ] hallgat, az ablakhoz megy és me-1 rengve néz az esti szürkületbe. Ki | tudja, merre, hová szállnak gondola­M' 'eleg szellő áramlik a Duna fe­lől. Végigsuhan a táj felett, rügyet fakaszt a füzek koro­) náin. Ünnepélyes csend honol m:n­, denfelé, csak Jassa Miska nyája bé­> get. A fehérgyapjas bárányok anyj'.i­, kat keresik. Az anyabirkák pedig jó­ízűen csipkedik a friss hajtást. A ju­| hász kicsit távolabbról figyeli Iegsté­\ sző nyáját. Arca egészséges, friss, | akár a rügyet fakasztó tavasz. Még i alig 19 éves, de már komoly, méltó­parancs­a szövetkezet legboldogabb tagja. Gyerekei bizony még „neveletlenek", a legidősebb csak 16 éves, a leg­fiatalabb meg kettő. — Elégedett ember vagyok — foly­tatja most már vidáman. Nagy a családom, mégsem szenvedünk szük­séget. Gyermekeimet mind tanult emberré akarom nevelni. Házat épí­tek. Jobban mondva nem is házat. tai? Talán elmúlt időkbe, az ő ifjú­ságába ragadják az öreget, amikor § zeledik az est. Jassa Miska a Latorca még szabadon garázdálko­dott és tönkretette a termést, a pa­rasztok egész évi munkájának gyümöl­csét. Vagy tán az 1888-as és 1924-es évek fogják a képzeletét, a borzasz­tó árvízkatasztrófák, az összeomlott házak, a mérhetetlen nagy koplalás az árvízsújtotta vidéken ? Nem lehet hirtelenében megállapítani, hol jár kissé távolabb vagy negyven fiatal csendörök ugráltak elő. A áll szépen felsorakozva. Már indul- nok üvöltött, hatnának is, hisz Komárom messze , — Vissza! van, de még várnak, még valcki Mjska magáho z szorította a zászló hiányzik közülük. Még Jassa Miska nyelé t_ A cse ndőrök próbálták kicsa­nincs a fiatalok között. Ej de soká varnj kezéböl a zászlót. Könnyebb lett készül a fiú, mintha mennyasszonyért yolna arr 6, | ef ej te nj eg y acélgyűrűt, hanem „kastélyt", mondja mosolyog­menne. mintsem a Miska kezét. Foggal," kő- va. A nyolcvan új ház közül enyém . s í, tM Nemsokára feltűnt a sarkon, akire römmel harcolt. Egyszerre három- lesz a legszebb, legnagyobb. Nézze S. a 9, _ ef_'., aľ -.,. a! í,, U t! afl 9i u: a.!,ľľ' vártak. Csizmái keményen kopogtak nég y „hekus" lógott rajta, de a zász- csa k. az ot t. az a n a9y. az a cserép­a száraz úton. Kalapját juhászosan j ó mint égő láng még mindig maga- h í5 a s­a szemébe húzta. Amikor hozzájuk sa n lobogott. Az erős fiatal ember- A birkanyáj lassan halad a falu ért, a csoportból' kivált egy köpcös, nek mj nden erejét latba kellett vet- f e' é- Jassa Mihály vállára kanyarítja villogó tekintetű ifjú. Kezében össze- nj e i hogy kiszabaduljon a „fogdme- esőköpenyét és ballag a nyáj után. mely sűrű topolyafák között hivalko­dik büszke tornyával. Lassan, de visszatarthatatlanul kö­az akol felé tereli nyáját. Korábban hajt most haza, mint máskor. Az akol aj­taját alig csukta be, amikor valaki megérintette a vállát. Ahogy megfor­göngyölt zászlót tartott. Miska felé nyújtotta és így szólt: — Vigyázz rá nagyon. — Vigyázok — válaszolt Miska és dult, barátaival találta magát szem- szemh éj a összeszűkült. ben. Jól ismerte mind a hármat. Az ifjúmunkások szövetségéből ismerték már régebben egymást. — Tudod miért jöttünk? — szólalt az öreg képzelete. Nem*is fejezem O m e9 a legközelebb álló ifjú. ki kíváncsiságomat, mert az öreg egyszerre felszabadul az álmok és gondolatok világából és szinte fáj­dalmasan mondja: — Nem érem én azt meg, azt a folyamszabályozást, amivel a szilaj csikót megzabolázzák. Bíztatom, hogy megéri. Hogy nem szabad feladnia a reményt. ke­— Tudom, válaszolt Miska. — Vállalod? — Igen. —Meggyőződésünk, hogy jó zekben lesz a zászló. — Azt biz nem veszik el tőlem, — és előre tartotta hatalmas, izmos ök­lét. Olyan volt ez az ököl, akár a ko­vács pórölye, mely alatt még a vas A fiatalok már közel jártak Ko­máromhoz, amikor a nap su­garai áttörték a ködfátyolt. A menet élén magasra tartott vörös zászlót lengetett a szél. A zászló nye­lét Miska vaskeze tartotta. A felvonulók egyre szaporábban f o k magukkal cipeljek. Boldog, vo.t, szedték lábukat. Minél előbb a várcs- h o8y megmentette a zászlót, ban akartak lenni. A vörös zászlót már a pozsonyi kapun túl lengette a szél, amikor éles hang süvöltött át a levegőn. — Állj! Egy lépést se tovább. Csendőrkordon állta útját a felvo­gek" kezéböl. Utat tört magának, le- Zsebéből előkandikálnak az apró fűz­rázta magáról a csendőröket, mint fafigurák. Halad a nyáj az új laká­üldözött szarvas az agarakat. Futott so k_ előtt. Megbámulják mindegyiket, a zászlóval, futott a tömeg felé. Egy­szerre csak valaki elkapja a kezét. — Add ide a zászlót. Miska rápillantott az illetőre. Sze­me megcsillant és elengedte a zász­ló nyelét. Aztán megállt és már nem védekezett. Hagyta, hogy a csend­Megtört, megviselt az élet. § is mállik. Kemény kezek vigyáznak J^ 0^ 3^.^^ 2 0" szuronyok só­Erőm napról napra fogy. Én már $ok- § holnap a zászlóra, ra nem viszem. Q T/ r ödös hajnallal kezdődött az el jár© IV s ö — Dehogy nem, még dolgozni az EFSZ-be. A ÜJ szó ' 1956. május 1. májusi nap. A nagykeszi zsellérek, cselédek, kisparas/­q tok csoportokba verődve készültek © az útra. Komáromba mennek, hogy © jogot, igazságot, nagyobb darab ke­Jassa Miska erősen megszorította s é, te e, ezt a rövid történetet> ami t a zászló nyelét, de nem állt meg Az ^ ^ előbbi hang most rekedten ordított. — Tűz. de különösen azt a szép házat, amely a gazdájuké. Az öreg juhok még rá is bőgnek, mintha azt akarnák mon­dani: — Szép, nagyon szép. Jassa Mihály, megérdemled. A juhász is megnézi, közelebb megy, megsimogatja a meztelen fa­lakat, majd így szól: — Én erveztem ilyenre, két szoba, ok víz lefolyt már a Dunán az konyha, éléskamra, fürdőszoba, pin­eset megtörténte óta. Jassa ce is van alatta. Ugye szép? Elég Mihály arca is megváltozott nagy is, elfér majd benne a család, azóta. Csak szeme, a vidám huncut A házépítés mellett is jól élünk. Az szeme maradt a régi. Most is ott le- idén is két disznót öltem. Az egyik gelteti gyapjasait, ahol évtizedekkel pár kiló híján 400 kg-t nyomott. A ezelőtt május 1. előestéjén. Esőka- másikat húsvétra vágtam le. Ez bátjára dólve apró fafígurákat fabri- még csak malac volt, 180 kg-os. kál a gyerekeknek. Munkaközben me- ]VJ a r leszállt az alkony, amikor S" Néhány puska dördült és a lö­vések a felvonulók előtt szán­3 nyeret követeljenek. Az idősebbektől tották fe! a földet. A lövések után apja. Egyik szebb a másiknál. Ő pedig elváltunk. Búcsúzóul Jassa Mi­hály ezt mondta: hajdani Jassa Miska ma már — Már nem vagyok fiatal, de ha Mihály bácsi. Jassa Mihály bácsi, a szükség volna rá. most talán még nagykeszi szövetkezet megelégedett erősebben markolnám a vörös zász­juhásza. Nyolc élő gyermeknek az lő nyelét, mint évtizedekkel ezelőtt. Szarka István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom