Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-31 / 151. szám, csütörtök

„Atommal a békéért" a neve a prá­gai Fučík-parkban három hete meg­nyílt kiállításnak. Azóta mindennap az érdeklődők tömegei tekintik meg a több mint száz gépet, műszert, mo­dellt, több mint hetven panelt fel­ölelő kiállítást. A kiállítás két egy­mással szorosan összefüggő csehszlo­vák és szovjet részből áll. A cseh­szlovák részen a látogató megismeri az atom felfedezésének történetét és az eredményeket, amelyeket tudó­saink az atomenergia békés célokra való felhasználásában elértek. A ki­állításnak ez a része azt a célt szol­gálja, hogy laikusnak is érthető mó­don megmagyarázza az atomfizika alapvető tételeit, hogy azután a szov­jet részen eléje táruló gazdag anya­got jól megértse. Megtudjuk, miből áll az atom. Szemléltető ábrákon és modelleken látjuk az atom belsejét, az atom­magot és a körülötte rohanó elektro­nokat. Az atommag neutronból és protonból áll. Hogy az atom milyen elképzelhetetlenül kicsi, azt csak példákon tudjuk érzékelni. Ha az atomot megnagyítanánk egy száz méter átmérőjű gömbre, akkor a kö­zepén lévő atommag körülbelül gom­bostűfej 'nagyságú lenne. Amellett lényegbevágóan fontos az, hogy a • mag igen sűrű az atom anyagának 99,97 százalékát teszi ki. Például, ha tisztán csak . tommagokkal megtölte­nénk egy gyüszüt, kétszázmillió ton­nát nyomna, ami több, mint a világ összes hadihajóinak súlva. ATOMMAL A BÉKÉÉRT" Az egyes elemeknek különböző nagyságú atommagjai vannak. Legki­sebb magú a hidrogén, amelynek egy protonja van. A nehézfémek atom­magjai viszont csak protonból és neutronból állanak. Az egyes magré­szecskéket * fantasztikus erő tartja össze. Ezt a tényt a fizikusok már a második világháború előtt ismerték, és próbálkoztak az atommag szét­bontásával, hogy a bennük lévő hal­latlan erőt felszabadítsák. Mindnyájan emlékszünk a hirosi­mai és nagaszaki atombomba-rob­banásra. Ez volt az atomenergia el­ső ilyen nagymérvű bemutatkozása, amely azonban háborús célokat szol­gált, és tízezreket pusztított el. Ma a haladó szellemű tudósok az atom-' energiát .nem háborús célokra, nem pusztításra, hanem az emberiség ja­vára használják fel. Az atommag felbontásához óriási erő kell. Elvben az atommagba gyor­san repülő elektron-, neutron- és proton-részecskékkel lehet behatolni. Először a Curie-házaspár végzett ilyen kísérleteket, akiknek a nevéhez a rádium felfedezése fűződik. E csodá­latos elemnek az a tulajdonsága, hogy állandóan sugároz, azaz atomrészecs­irta: Kis Éva A 200 000 kilowatt leijesitmenyu aiom-vuianyieiep modellje minden lá­togató figyelmét leköti. kéket lövell ki magából. Ez a rádió­aktív sugárzás. A rádioaktív sugárzás segítségével sikerült az atommagot megbontani, az atomokat megváltoz­tatni és mesterségesen olyan eleme­ket előállítani, amelyek szintén to­vább képesek sugarakat kibocsátani. Ezek az úgynevezett rádioizotópok. Azelőtt a rádioizotópok kutatási cé­lokra szolgáltak, mert csak igen kis mennyiségben tudták őket előállítani. Ma már a fizikusok olyan eszközöket készítettek, amelyek az atombontást sokkal olcsóbban és nagyban végzik el. Ilyen a cyklotron, betatron, szin­chrocyklotron. Ezek a valóságos „atombombázó" ágyúk azáltal, hogy megbolygatják az atommagokat, ké­pesek egy elemet más elemre vál­toztatni. Különleges szerepe van az urán 235 nevű fémnek, amely meg­felelő berendezésben, az úgyneve­zett reaktorban bomlásnak indítható, miközben egy csomó más elemmé alakul ét, és ezalatt a folyamat alatt óriási hőmennyiséget bocsát ki. Az így keletkezett hőt gőzzé változtat­ják át, amely áramfejlesztő gépeket hajt. Ez az atom-villanytelep lénye­gé. Fizika-tudásunkat kicsit felfrissítve és legalább minimális elméleti isme­retekkel felvértezve folytattuk a ki­állítás fő részének, a szovjet expo­zíciónak megtekintését. A szovjet ki­állításnak egy részét már megcsodál­ták tavaly Genfben az atom békés célokra való felhasználásának meg­tárgyalására összehívott nemzetközi értekezlet részvevői. Ebben a terje­delemben azonban, ahogy mi láttuk, még sehol külföldön nem mutatták be. Amiről eddig csak olvastunk, halottunk, azt most itt láttuk ma­gunk előtt. Meggyőződtünk róla, hogy a Szovjetunióban az atomenergiát már a békés építés számos szakaszán fel­használják. A hatodik ötéves tervben több atom-villanytelepet építenek össze­sen 2—2,5 millió kilowatt termelő­képességge 1. Az egyik ilyen 200 000 kilowatt teljesítményű villanytelep modellje a kiállításon látható. A mo­dell plexitüvegből készült, így a lá­togató a megvilágított csöveken szemléltetően megfigyelheti az atom­villanytelep működésének lényegét. Be­mutatnak egy olyan reaktort is, amilyet a Szovjetunió a népi demokráciáknak fog szállítani, és amilyet szovjet szakemberek segítségével ez év vé­géig mi is felépítünk. Az iparban a különféle rádioaktív mérőeszközök egyszerűsítik és gyorsítják a terme­lést. Például van ott egy gép, ame­lyik a hengerelt acél astagságát el­lenőrzi másodpercenként 15 méteres gyorsasággal. Igen érdekesek az urán földtani kutatására szolgáló műsze­rek. A megközelítő kutatást repülő­gépből végzik igen érzékeny rádio­metrikus készülék segítségével, majd pontosabban autóbuszból állapítják meg az urán lelőhelyét, végül a hely­színen végzett fúrásokkal még az érc fémtartalmát is megállapítják. Az or­vostudományban a rádioaktív izotó­pok egyrészt egyes betegségek diag­nózisának megállapítására, másrészt gyógyító célokra szolgálnak. Látható például a rosszindulatú daganatok gyógyításánál alkalmazott gamma jgg gép, aztán a rádiograf, amellyel meg- -i mérhető a keringő vér mennyisége. Figyelemre méltó az a készülék, amely pontosan megméri, hogy az egyes anyagok milyen mértékben en­gedik át a szervezetnek ártalmas rá­dioaktív sugarakat. A kiállításon bemutatott gépeket a Szovjetunióban már nagyban gyártják és alkalmazzák. A szovjet és cseh szakértők készségesen adnak felvi­lágosítást a közönségnek, egyes szov­jet szakemberek jól beszélnek cse­hül, mások pedig tolmács útján fe­lelgetnek az érdeklődők számos kér­désére. A látottak mély nyomokat hagytak bennem. Hosszú utat tett meg az atomfizika napjainkig. Míg azonban külföldön egyelőre nem akarnak le­mondani az atomfegyverek gyártásá­ról, a Szovjetunió és a béketábor az atomenergiának békés felhasználását tartja legfontosabb céljának. Ezt bi­zonyítja ez a valóban meggyőző és értékes kiállítás is. A képen látható készülékekkel az egyes anyagok sugáráteresztő képes­ségét állapítják meg. OOOeOOOOOOOGOOOOOOO©OOOOO©O©O©0OO©0OO©OOOOOO©^^ Színjátszóink és dolgozóink köré­ben az utolsó hónapokban szenvedé­lyes hangú vita folyt arról, vajon van-e helye öntevékeny színjátszó csoportjaink műsorában az operett sokat vitatott műfajának? A kérdés felmerült azon az aktíván is, amelyet két hónappal ezelőtt a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala és a Cse­madok rendezett a kulturális népne­velés munkájában részt vevő funk­cionáriusok részére. Az aktíván alkalmam volt az ope­rett játszásának és küldetésének kér­désében részletesen kifejtem álláspon­tomat, amelynek lényege az, hogy dolgozó népünk jogot formálhat a de­rűre, joggal kívánja a könnyű mu­zsikát, amely elszórakoztatja, pihen­teti és új munkakedvvel tölti el. Ma egyébként semmiképpen sem kell attól tartanunk, hogy az egykori polgári operett hamis érzelgősségétő! mentes daljáték károsan befolyásol­hatja színjátszóinkat, rontja közön­ségünk ízlését. Ellenkezőleg, a köny­nyű műfaj hidat ver, utat nyit a ko­molyabb zene, az operák, a szimfo­nikus muzsika megértéséhez. Ennek elengedhetetlen feltétele természete­sen az, hogy műkedvelőink megfe­lelő színvonalon játsszák ezt a fele­más műfajt, amelyre — minden sa­játossága ellenére — ugyanúgy vo­natkoznak a jó színjátszás igényei és előírásai, mint bármely más drámai műfajra. A operett tehát nem sutba való műfaj, melynek életünkben nincsen létjogosultsága és küldetése, hanem a művészetnek olyan ága, amely él, és amelynek jövője is van. Öntevé­keny színjátszóink esetében a vita helyes megoldását az jelenti, ha ki­sebb csoportok nem erőltetik a Csár­dáskirálynő vagy a Mágnás Miska előadását egy szál zenésszel vagy harmonika kíséretével, hanem a ze­nekart, táncosokat, kiállítást, költsé­ges jelmezeket igénylő operett ját­szását átengedik annak a néhány vá­rosi csoportnak, amely ezzel az igényes feladattal nagyjában meg tud birkózni. zslkájfi varázsos színeivel valóban S mese palástjába öltöztesse a boldog-i ságukat kereső fiatalok történetét. Ma is minden ütemében kellemesen csengő és gyönyörködtetően friss ez a muzsika, mint volt félévszázaddal ezelőtti bemutatóján. A rendezés a mese hangulatát va­lósággal az Ezeregyéjszaka színpom­pájára • emlékeztető gazdagsággal árasztja el. J. Valentín-Vecsei dísz­letei igen szépek, nem terhelik meg túlságosan az aráhylag kis színpadot, elég mozgást biztosítanak a szerep-, löknek és a balettkarnak is. A. Ned­védová és Bohdán Pelikán jelmezei ugyancsak sikerültek, kellően emelik a mese varázsát, és külön dicséretet érdemelnek, hogy valamennyien — a rendező, a tervezők és Rudolf Ma­charovský, a koreográfus — ízlésük­kel elkerülték, hogy a második kép, Gül Baba háreme egyetlen pillanatban se hasson pornográfiának. A szombati bemutatón a daljáték két főszereplője, Elena Kittnarová­Kurbelová és Belo Túrba játszottak. Kurbelová énekben, Túrba játékban elégített ki. F. K. Veselý idősebb ko­rát meghazudtoló fiatalos frisseséggel és bővérű komédiázó kedvvel, mér­téket tartó jellemábrážolással sok de­rűs percet szerzett a közönségnek Mujkő cigány hálás szerepében. Zde­nék Piechula Gül Babája és Jozef Kuchár budai pasája hangban és já­tékban figyelemre méltó színészi tel­jesítmény, mindketten erősségei az együttesnek, és ugyanígy megtalál­ták a mese hangját František Hudek és Jozef Kŕ"pela is. A szombati bemutatón a közönség igen melegen ünnepelte a jelenlevő szerzőt, és lelkes tapsokkal köszönte meg a színészek teljesítményeit is. A forró sikeť arra enged következtet­ni, hogy ez a fél évszázaddal ezelőtt keletkezett daljáték — amelynek ez volt az első idegen nyelvű előadása — megtalálja az utat nemcsak köz­társasánunk többi operettszínpadja, hanem a külföld felé is. Egri Viktor Magyar daljáték nagy sikere azjJLSzínpadon spanyol földön, vagy valami egzotikus, sokszor nem is létező szigeten ját­szódik le. Annál nagyobb az érdeme az Üj Színpadnak, hogy egy-két múlt századbeli orosz daljátékának sikeres bemutatása után a Gül Babával, ez­zel a meséjében és muzsikájában tő­rőlmetszett, népi jellegű magyar dal­játékkal gazdagította műsorát. František Rell, az Üj Színpad ope­rett-együttesének új igazgatója első itteni rendezésével nemcsak műsor­politikája helyességét igazolta, hanem bebizonyította azt is, hogy köztár­saságunk egyik legjobb operett-ren­dezője. Munkájának fő érdeme, hogy nem törekedett a daljáték történeté­nek „korszerűsítésére", nem fűsze­rezte Martos Ferencnek, a szöveg­könyv szerzőjének mondanivalóját „vonalas" bemondásokkal, hanem igen helyesen a mese síkján maradt, és azt mind . a belső tartalom, mind a külsőségek szempontjából nagy szak­értelemmel tolmácsolta. A daljáték alakjai valóban mintha egy régmúlt mesevilágból lépnének elénk azzal a romantikus pátosszal, amely az érze­lem vonalán elég szerencsésen kerüli e- érzelgősséget, a mulattatás vona­lán pedig a vaskosságot, a mulatta­tás olcsó eszközeit. A török hódoltság korában lejátszó­dó mesének mindössze egy történeti­leg hiteles alakja van, a Budán élt Gül Baba, a rózsák atyja, akiről a legenda azt tartja, hogy együtt ér­zett a meghódított és rabláncra fű­zött néppel. Martos a legendát a bu­dai hegyek titkos alagútját kereső, Gül Baba rózsáskertjébe tévedő Gá­bor diák és Leila, Gül Baba leánya szerelmi történetével egészíti ki. A nem nagyigényű, de a mese elemeit szerencsésen keverő játék kitűnő al­kalmat ad a zeneszerzőnek, hogy mu­Hogy mennyire helytálló ez a nézet, arról színjátszóink meggyőződhetnek, ha megnézik a bratislavai Üj Színpa­don a Gül Babát, Huszka Jenőnek, a magyar operett nagymesterének köz­kedvelt és nálunk sokat játszott dal­játékát. Megállapíthatjuk, milyen erő­próbát kíván a rendezőktől, a szín­játszóktól, mennyire megköveteli a színészektől szerepük átélését, belül­ről valé feltárását, a pártos színész' eredetibb és legjobb magyar daljá­tékok, mint Kacsóh Pongrác János vitéze, Kálmán Imre Obsitosa, Szir­may Mézeskalácsa, Huszka Jenő Gül Babája igen ritkán vagy egyál­talában nem jutottak ki külföldre. Ennek okát a szövegkönyvnek a jel­legzetesen magyar tájhoz kötöttsé­gében, a történetnek és az alakok­nak, nemkülönben a muzsikának Ízig­vérig magyar mivoltában látom. A Balett-jelenet a Gül Baba második felvonásából ábrázolást, hogy a játék igazi jóked­vet, derűt fakasszon, kellemesen szó­rakoztasson, és ne ragadjon bele csu­pán külsőségekbe, a mulattatás olcsó formáiba. Emellett ízlést, csínt kö­vetel, hogy a játék külsőségeivel, díszleteivel és jelmezeivel is jól has­son, kis színpadokon is lekösse a néző figyelmét és gyönyörködtessen. Elgondolkoztató, hogy éppen a leg­francia, majd a bécsi operett koz­mopolitizmusához szokott operettszín­házak nem láttak „üzletet" ezekben az erősen népi jellegű daljátékokban, és a múlban szívesebben nyúltak a Haway rózsája, a Leányvásár, a Mo­soly országa és más olyan magyar operettek után, amelyeknek története valamilyen elképzelt királyságban, egy dél-amerikai államban, Kínában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom