Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-31 / 151. szám, csütörtök

A tudomány és a technika fejlődésével az emberiség egyre köze­lebb jut ahhoz a régi nagy álomhoz, hogy elhagyja a Földet és felfe­dező útra i: dul a világűrbe, a csillagok, az égitestek világába. Az utób­bi időben a világsajtó sokat foglalkozik ezzel a kérdéssé 1, és 2—3 éven belül minden bizonnyal elindulnak a Föld első mesterséges boly­gói, amelyek a legkorszerűbb technikai felszerelések útján hírt adnak majd a Földre a világűr viszonyairól. Szeretnénk olvasóinknak beszámolni a világűrkutatás reáliz terveiről. Ezek a tervek gyakran még a merész fantázia világába tévednek, de korunk technikai fejlettsége minden kétséget kizáróan óriási léptekkel halad a Verne által megjósolt nagy felfedező útak felé. Olvasóinknak a sok értékes szovjet szakirodalomból kiválasztottunk hár~*m cikket Ezt a három tudományos fejtegetést közöljük az Oj Szó legközelebbi számaiban. PILLANTÁS A JÖVŐBE nagyhaľaĽ « acéltermelésben A szerszámok, a ter­melőeszközök fő anyaga szerint beszélünk áz emberiség kő-, bronz- PS vaskorszakáról. Hogy a vaskorszak mikor kez­dődött, nehéz megmon dani. Egyes helyeken — Egyiptomban vagy In­diában — már több ezer évvel ezelőtt, mig más­utt, például Amerikában s Óceániában az európai ember megjelenéséig egyáltalán nem ismer­ték a vasat. A római bi­rodalomban viszont már a vas volt a leggyakrab­ban használt fém. A vas diadalútját, ál­talános elterjedését ak­kor kezdte meg igazán, amikor acél lett belőle A középkor kovácsolt vasa már megközelítette az acél minőségét, de korlátolt volt termelési lehetősége. Csak a XIX. század második felében, a Bessemer és Thomas eljárások, a Martin-ke­mence s az elektromos acélolvasztás feltalálásá­val lett az acél tömeg­cikk s modern techni­kánk legfontosabb alap­anyaga. Anglia — ez a szénre épült vastömb, — aho­gyan találóan elnevezték — az acélipar hazája. De már a XIX. század utol­só évtizedében elhagyja e téren az Amerikai Egyesült Államok s egy évtizeddel később Né­metország is. A cári Oroszországnak is régi s jelentős vas- és acélter­melése volt — persze egy főre átszámítva na­gyon alacsony. A Szov­jetunió szocialista épí­tésének fő feladata a ne­hézipar fejlesztése, s ezen belül a „fekete-ko­hászat", a vas- és acél­ipar kiépítése volt. A harmincas években egy­más után hagyja el e téren is a fejlett tő­kés államokat s több mint egy évtizede már a második a világon, az Egyesült Államok mö­gött. Csehszlovákia is régi vastermelő ország. Már a háború előtt a kon­junktúra éveiben elérte' az évi kétmillió tonnát, ami a lakosság számához viszonyítva is jelentős mennyiség (140 kg). A felszabadulás óta ezt a termelést megdupláztuk. 1955-ben már 4,5 millió tonnát, egy főre 350 kg­ot termeltünk. 1960-ban acéltermelésünknek újra a felével kell többnek lennie, 6,5 millió tonna. Az egy főre eső acéltermelés Cseh­szlovákiában 500 kg-ra emelkedik s így a világ ipari nemzeteinek sorá­ban a rendkívüli jelentős harmadik helyet bizto­sítja. Az acélipart kulcslpar­nak szokás tekinteni, mértéke, fejlettsége az az illető ország egész ipari fejlettségét jellem­zi. Méltán lehetünk büszkék erre a teljesít­ményünkre, ami egyben népünk jóléte emelke­désének is biztos zálo­ga. Sz. L. Egészségügyi intézményeink is új gépeket, berendezéseket kapnak. Ezek közé tartozik a Frigera KS—6 jelzésű, fagyasztó szublimácó segítségével vérplazmát szárító, képünkön látható berendezés. ALUMINÁJMBÖL KÉSZÜLT HÁZTETŐ ELEKTROMOS AGY Kísérleteket folytatnak egy könnyű és minden igénynek megfelelő tető­szerkezet készítésén. Eddig Iegjobn eredményeket az alumínium lemez al­kalmazásával érték el. A tetőszerke­zethez 1,2 mm vastagságú és 40,6 cm széles alumínium lemezt használtak A tető súlya kellő szilárdság mellett négyzetméterenként csak 2,2 kg. Az amerikai tengerészetügyi minisz­térium elektromos számológépet he­lyezett üzembe. A számológép 24 óra alatt meghatározza egy-két hónapra előre a várható időjárást, ezenkívül segítségével kiszámítható az Atlanti­és a Csendes-óceán apály-dagály le­folyása. Nem új talál­mány ez a ké­pen látható sze. - métgyüjtő autó. Csak korszerűbb, mint évekkel ez­előtt volt. A kü­lönbség a múlttal szemben annyi és ez fontos, hogy ma már nemcsak a nagy városok utcá­in látható, hanem nem egy járási székhelyünkön is. Gépiparunk terme­lése fejlesztésével így járul hozzá ezzel is városaink tisztaságának és így kulturáltságá­nak emeléséhez. PRAKTIKUS UTAZÓTÁSKA ÜJ SZOVJET TRAKTOR A Német Demokratikus Köztársa­ságban mintképpen készítettek egy olyan utazótáskát, melynek tartófo­gantyúja leszerelhető és villanyháló­zatba kapcsolva vasalóul szolgál. A kis vasaló gyorsan felmelegszik és a ki­sebb vasalásokat magán az utazótáska oldalán lehet elvégezni. ÜJ S£0 1956. május 31. A Szovjetunióban most próbálják ki az új típusú D 57-es traktor prototípu­sát, mely a többi típustól abban téc el, hogy két vezetőfülkével van ellát­va, egymással ssembe helyezett ülés­sel és így a traktornak nem kell az irányváltoztatással megfordulnia. BETONTÖMBÖK TALPFÁK HELYETT Svájcban a sínek alátámasztására szolgáló keményfa- és acéltalpfákat vasbeton tömbökkel próbálják helyet­tesíteni. Az eddigi eredmények bizta­tóak. Az ember előtt sok akaS41y áll an­nak útjában, hogy a világűrben a Holdra és a legközelebb eső boly­gókra: a Marsra és a Venusra repül­jön. Megközelítőleg sem ismerjük mindazt, amivel egy ilyen repülés al­kalmával találkozna az ember és elő­re nem lehet tudni, hogy közben mi érhetné. Nem ismerjük teljesen a veszélyeket és váratlan jelenségeket, amelyekkel egy ilyen világűrrepülés és a bolygókon való tartózkodás ide­jén számolni kell. Minden nehézség ellenére nemrég még csak feltételez­ték, hogy az első világűrrepülést ra­kétákon, hermetikus fülkében váltják valóra. De most, hogy rendelkezésünk­re áll az új rádiótechnika, rádióloká­ció, automatika és telemechanika, azon gondolkoznak, hogyan használják fel ezeket a világűrrepülésre. Világűr-laboratóriumok A lökhajtásos motor még gyermek­cipőben járt, amikor már dolgozni kezdtek az automatikus rádiőtelevi­ziós irányításon. Az így irányított ra­kéták már 400 km-es magasságot is elértek. A lökhajtásos technika fej­lődésével egyre magasabbra jutnak majd a rakéták és ezzel együtt sza­porodni fognak a tudományos ismere­tek is, amelyeket a különleges készü­lékek és rádió segítségével nyernek mindig nagyobb magasságokbői. A mai technika nemcsak a nagy magasságokba való repülést teszi le­hetővé, hanem a tudósokat érdeklő adatok gyűjtését is. A napsugarak vil­lamos sugarakká változnak és rádió­val felfoghatók a földön. A műszerek lehetővé teszik az emberi szem által közvetlenül fel nem fogható napsu­gárrészecskék megfigyelését is (ibo­lyántúli és infravörös sugarak). A rövid világűrrepülés is gyarapít­ja és gazdagítja ismereteinket a nagy magasságokról és lehetővé teszi a vi­lágűrrepülés feltételeinek és sajátos­ságainak pontosabb felkutatását. így Képünkön a Holdra repülő rakéta pályáját látjuk A földön hatalmas tudományos köz­pontban a kiváló tudósok, orvosok és szakemberek egész serege televízión figyeli a messzi égitesten a kutatók munkáját. ját és leszállását csak így lehet biz­tosítani. Ezekben a rakétákban a Holdra megfelelő mennyiségű üzem­anyagot is szállíthatnak és ezzel je­lentősen csökkentik azoknak a világ­űrrakétáknak a súlyát, amelyek em­berekkel indulnak a Holdra. A visz­szatérésre szükséges üzemanyagokkal és más eszközökkel már itt látják el őket. Hiszen míg a rakéta a három­tagú személyzet felszerelésével együtt 500 kg súlyú lesz, a meteoritokkal va­ló összeütközéstől védő páncélburok 5—20 000 kg-ot nyom majd. A mozgó laboratóriumokkal felsze­relt világűrrakéta különleges szerke­zet segítségével hagyja el a Földet. A rakéta földünk forgásának irányá­ban fog haladni és sebessége eléri másodpercenként a 6—8 km-t. A mo­tor automatikusan fokozza sebességét másodpercenként 10,3 km-re és haj­tóanyag nélkül kezd haladni. Mikor 2,5-szer megkerülte a Földet, a leg­magasabb ponton rádiójelzéssel be­kapcsolják a motort. Ez 1,6 km-rel fokozza a rakéta sebességét. A raké­ta után egy másikat indítanak, amely üzemanyagot visz a további úthoz. Természetesen minden rádióirányítás­sal történik. A világűrrakéta folytatja útját a Hold felé. Sebessége másod­percenként még 1,02 km-rel növekszik. A rakéta egy pillanat alatt irányt vál­toztat és egyenesén a Holdnak tart. Ezután következik a legnehezebb feladat — a világürrakéta automati­kus leszállása a Holdon. Működésbe lép a hatalmas rádiólokalizációs állo­más. A fedélzeti magasságmérők fel­fogják az állomás jeleit és meghatá­rozzák a távolságot a leszállási felü­lettől, amelyet a csillagászok előre ki* is számos világűrlaboratóriumot kell létesíteni, amelyek a Föld mester­séges bolýgói lesznek és égitestünk körül fognak keringeni. A világűrlaboratőriumok — termé­szetesen emberek nélkül — pontos adatokat fognak szolgáltatni a világ­űrről. A laboratóriumokat rádióval fogják irányítani a Földről. Szükség szerint a készülékek regisztrálni fog­ják a világűr egyes részeibén a hő­mérsékletet és a levegő nyomását, a napsugárzás és a kozmikus sugárzás erejét, a Föld mágneses sarkainak erejét és hatását stb. Ehhez a mun­kához természetesen villamos energi­át használnak fel, amit a Nap ener­giájából alakítanak át fényelemek se­gítségével. Ha a laboratórium a Föld által eltakart térbe érkezik, speciá­lis akkumulátorok táplálják. Később a világürrakétákban maj­mokat és más állatokat helyeznek el. Az orvosok megfigyelik majd, hogyan lehet élni a világűrben. A készülékek mérni fogják az állat hőmérsékletét és vérnyomását, feljegyzik a vérelem­zést, kardiogramot készítenek, s az eredményeket rádión továbbítják. A televíziós készülékkel megfigyelik az állatok viselkedését a repülés alatt. Ez lehetővé teszi a világűrkutatók­nak a különleges fülke és ruha meg­szerkesztését. Rakéta a Holdon A feltevések szerint ilyen lesz a világ­űrrakéta utasainak öltözete. választanak a Holdon. Az önműködő készülék a rakétát a farkával a Hold felé fordltja és a fékezés idején a lök­hajtásos motorok működését megfele­lően szabályozza. Mikor a gép megáll, leválik róla a lánctalpon mozgó labora­tórium, amely rádiószignál segítségé­vel megindul a Holdon A tudomány legújabb felfedezései arról tanúskodnak, hogy lehetséges rádióval rakétát a Holdra irányítani Mindezeket a rádiócsillagászat segít­ségével érjük el. Hogy az ember eljusson a Holdra A repülőlaboratórium segítségéve' 1 felkutatják azt a legalkalmasabb he­lyet, ahol az embereket szálító rakéta leszállhat a Holdon. Néhánv további rakéta az emberi élethez szükséges felszereléseket szállítja a Holdra. A vi­lágűrrakéta leszállására és felszállásá­ra szükséges szerkezeteket is a Hold­ra szállítják s ezeket televíziós irá­nyítással szerelik fel. Az első kutatók addig maradhatnak a Holdon, ameddig arra szükség lesa, mert rádióirányítással minden szük­séges dolgot utánuk küldhetnek. A felfedezők nem szakadnak el a Föld­től, mert munkájukat tudósok és or­vosok figyelik állandóan. Bármiikor megkaphatják a szükséges utasításo­kat, tanácsokat és segítséget rádió­irányítású rakétával. Öltözetükre kü­lönböző készülékeket szereinek, ame­lyek a Földre jelezni fogják egészsegi állapotukat már a repülés idején és a Holdon való tartózkodásuk alatt is. Nincs ma komoly akadálya annaS, hogy a legközelebbi 5—10 évben a Holdra jussunk. És amint eljut až ember a Holdra, máris további égi-' testek, a Mars, a Venus felkutatására fog készülni. A világűrbe az utat a rá­dióirányítású, önműködő rakéták nyit­jáik meg. J Sz. Hlebrevícs. (KÖVETKEZIK „MIKOR AZ EMBEREK ELVESZTIK blÜ 3 LYUKAT).' A világűrkutatás fontos jelentősé­gén kívül sem öncélú. Elősegíti a bolygók közötti repülés előkészítését, irányított rakéták segítségével a Hold felkutatását. Mielőtt az ember a Holdra repül, tudnia kell, mi min­dennel találkozhat az életre • alkal­matlan világban. A világűr-repülő út­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom