Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-19 / 139. szám, szombat

Ha a nyugati hatalmak szándéka őszinte, követni fogják a Szovjetuniót ?Ib „s zegény, szegény Duites" 4 világ közvéleményét továbbra is élénken foglalkoztatja London, május 17. (ČTK). — A Daily Mirror, mely egyike a legnagyobb brit napilapoknak és ötmillió példányban jelenik meg, szerkesztőségi cikkben itéli el J. F. Dulles amerikai külügyminisztert állandó negatív álláspontja miatt és azért, mert szabotálja a nemzetközi kapcsolatok megjavítására irányuló törekvéseket. A lap „Szegény, szegény Dulles" című cikkében így ír: „Miért lép fel John Foster Dulles mindig mint a világpolitika „savanyú arca"? Mindig, amikor a helyzet reményteljesnek Ígérkezik, valami gyanúsat lát.. • Nemrégen arról beszélt, hogy a háború küszöbén álltunk. Most (nagyon gyanúsan) sopánkodik Oroszország azon határozata felett, hogy fegyveres erőinek számát 1200 000 fővel csökkenti. Senki sem állítja, hogy Oroszország ezt testvéri szeretetből tette, de mindenképpen örömünkre szolgálhat e cselekedet. Dulles úr azonban nem örül. Csak sajátos kedvetlen módján megjegyzi, hogy szívesebben látná az orosz katonákat fegyverben állni, mint azt. hogy a gyárakban atombombákat gyártanak. Az amerikaiak természetüknél fogva iobbára derülátók. Nem tudják meggyőzni az öreg gyászvitézt, hogy valahol mégiscsak kisütött a nap? Szegény, szegény Dulles!" A Daily Worker szerkesztőségi cikkben foglalkozik egyes angol lapok azon kísérleteivel, hogy lekicsinyeljék a Szovjetunió hadserege létszámcsökkentésének jelentőségét, azzal az állítással, hogy ez szerintük nem könynyíti meg a leszerelési egyezményt. A Daily Worker így ír: „A Manchester Guardian" szovjet bejelentést mint jelentéktelent félredobja azzal a megjegyzéssel, hogy „a hatalmas szovjet hadsereg kiöregedett és a Szovjetuniónak már nincs rá szüksége". Ha a szovjet hadsereg elavult és szükségtelen, kétségkívül ugyanez vonatkozik valamennyi más hadseregre is. Miért nem köthetnek hát egyezséget a hatalmak legalább hadseregeik létszámának csökkentésére? Ha a szovjet hadsereg létszámának csökkentése • nem bír jelentőséggel, mint ahogy ezt állítják, akkor miért kell várni, amíg megegyeznek az ellenőrzés rendszerében? És ha a Szovjetunió hadseregének létszámát csak propaganda céljából csökkenti, nem csökkenthetjük mi la hadseregünk állományát ugyanezen okból? Az új szovjet lépés hatalmas visszhangot kelt a brit nép körében — írja a továbbiakban a Daily Worker. Mindnyájunk kötelessége, hogy ezt a visszhangot erősítsük mindaddig, amíg a kormány nem kapcsolódik be a leszerelési versenybe, vagy pedig nem csatlakozik a nemzetközi leszerelési egyezményhez. A nyugati hírügynökségek közlése szerint egy munkáspárti képviselő az alsóház május 17-i ülésén megkérdezte Eden miniszterelnököt, hpgy a Szovjetunió által bejelentett haderőcsökkentésnek hatása lesz-e a brit kormány terveire. Eden válaszában ezt mondotta: „üdvözöljük az orosz léta szovjet leszerelési kezdeményezés számcsökkentést. Ha ez általánossá válik minden államban, akkor nem lesz kifogásunk ellene.' Eden rámutatva a brit haderők létszámának csekélymérvű csökkentésére. igyekezett azt a látszatot kelteni, hegy Nagy-Britannia a haderők létszámának leszállítását már végrehajtotta. Eden miniszterelnök elutasította a munkáspárti képviselőknek a négy hatalom értekezletének összehívására vonatkozó javaslatát, amelyen kiküszöbölnék az utolsó akadályokat, amelyek gátolják az általános leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötését. Kijelentette, hogy a brit kormány előnyben részesíti azt a tervet, hogy ezt a kérdést, az ENSZ keretében oldják meg. Azonban ismeretes, hogy az ENSZ leszerelési albizottságának nemrégiben folytatott tanácskozása konkrét eredmények nélkül, végződött, aminek oka a nyugati hatalmak mesterkedése volt. „Ez tett volt, nem üres szócséplés" Peking, május 17. (ČTK) — A Zsenminzsibao május 17-i számában „Ez tett volt, nem üres szócséplés" címen a megfigyelő így fr: „Amikor az ENSZ leszerelési albizottságának londoni ülése kudarccal végződött, a nyugati hatalmak azt kürtölték világgá, hogy ennek oka az, hogy a Szovjetunió nem hajlandó megoldani a leszerelés kérdését. A Szovjetunió erre hatalmas választ adott — elhatározta, hogy fegyveres erőinek létszámát 1200 000 fővel csökkenti. Ezenkívül ikijelentette, hogy kész mérlegelni a haderők további csökkentésének lehetőségét, ha az USA, Nagy-Britannia és Franciaország ugyanezt teszik. A Szovjetuniónak a haderők csökkentésére vonatkozó határozata abbóK a meggyőződésből ered, hogy a háború nem elkerülhetetlen. Most megvan minden lehetőség arra, hogy az államok felhagyjanak a fegyverkezési versennyel és hogy a népek és az anyagi források a békés építést szolgálják. A Szovjetunió kormányának kijelentése nagy csapást jelent azok számára, akik a szovjet támadó szellem frázisával manővereztek, hogy Indokolják saját háborús készülődéseiket. A Gunzsenzsibao „Jó példa" címen így ír: A nemzetközi feszültség további enyhülésének legfőbb akadálya a fegyverkezési verseny. Ha ez megszűnik, a nemzetközi helyzet alapjaiban megváltozik. A nyugati hatalmak mindig békeszeretetükről és azon készségükről beszé'tek, hogy hadseregeik számát csökkentik. Ďe döntő tényező a tett, nem pedig a szószaporítás. Ha a nyugati hatalmak szándéka őszinte, követni fogják a Szovjetuniót. „Soha azelőtt nem pazaroltak el annyi szót és kimagyarázkodást a tarthatatlan helyzet védelmére, mint most" New York, május 17. (ČTK) — Az amerikai sajtó továbbra is foglalkozik a Szovjetunió kormányának leszerelési nyilatkozatával. A New York Times és New York Herald Tribúne ugyanúgy, mint eddig, védik a hivatalos amerikai tényezők, Dulles, Wilson nemzetvédelmi miniszter és más katonai funkcionáriusok álláspontját, akik az ellen vannak, hogy az Egyesült Államok enyhítsenek a katonai előkészületeken. E lapok hangsúlyozzák Dullesnek a május 15-i sajtóértekezleten tett ama kijelentését, hogy „a Szovjetunió nyilatkozata nem teremt olyan előfeltételeket, amelyekre az USAnak fegyveres erői létszámának csökkentésével kellene válaszolnia". Egyes lapok és hírmagyarázók azonban az USA hivatalos tényezőinek ezen álláspontját élesen bírálják és annak revízióját követelik. így például Lerner, a New York Post hírmagyarázója ezt írja: „Az orosz határozatnak a fegyveres erők létszámcsökkentésére vonatkozó nagy jelentősége abban rejlik, hogy ez az egyik nagyhatalom azon törekvésének szemléltető megnyilvánulása, amely az öngyilkos lázas fegyverkezés megszüntetésére irányul. Ezt a határozatot az egész világ üdvözli és azon kétségek ellenére, amelyeket ezzel kapcsolatban kormányunk vezetői nyilvánítanak, jelentős mértékben megerősíti Oroszország világhelyzetét és gyöngíti Amerika pozícióit. Eisenhowernek és Dullesnek nem lesz módjában azzal vádolni az oroszokat, hogy csupán szóbeli propagandával foglalkoznak. Ez a tettek propagandája, amely sokkal hatásosabb, mint a szavaké. Lerner a továbbiakban emlékeztet a Washingtonból eredő különböző kimagyarázkodásokra és ezt írja: „Soha azelőtt nem pazaroltak annyi szót és kimagyarázkodást a tarthatatlan helyzet megvédésére, mint most. Egyenesen meglepő, milyen termékeny a politikusok esze, amikor indokokat akarnak találni arra, hogy ne azt cselekedje, ami kell, hanem csak azt, ami számára kényelmesebb. Semmiféle kimagyarázkodás nem világítja meg azt a tényt, hogy a sikertelen londoni leszerelési tanácskozások után, amikor a két fél egymást vádolta a kudarc miatt, az oroszoknak volt annyi bátorságuk, hogy egyoldalúan cselekedjenek, bennünk azonban nem volt annyi merészség. Ezáltal kormányunkat olyan kellemetlen helyzetbe sodorták, amelyből nehezen talál kiutat." Lerner úgy véli, hogy azon konkrét lépések egyike, amelyeket az USA megtehetne, a hidrogénbomba tervbevett Csendes-óceáni felrobbantásának visszavonása volna. Hightower, az Associated Press hírügynökség washingtoni diplomáciai szemleírója úgy véli, hogy a Szovjetunió a haderők létszámának további leszállítására vonatkozó határozatával „fokozza a nyugati katonai erők fenntartásával kapcsolatos nehézségeket. A Szovjetunió ezen tettében sok ország csaknem kizárólag a Szovjetunió békés törekvésének bizonyítékát látja. Egyúttal olyan cselekedetet lát benne, amely csökkenti a Nyugat védelmének szükségességét." A „Christian Science Monitor" című lap tudósítója hangsúlyozza, hogy a szovjet kormánynak a fegyveres erők létszámcsökkentésére vonatkozó határozata nagy hatást gyakorolt az egész világ, főként Európa és Ázsia népeire. így ír: „Minden egyes esetben, amikor a Kreml szót emel, abban mindig békés szándék nyilvánul meg. Washington nehezen tudja megmagyarázni, miért véli, hogy őrt kell állania a Szovjetunió határain." „Jobban kell a munkás, mint a katona" Bonn, május 17. (ČTK) — A nyugatnémet sajtó számos hírmagyarázatban foglalkozik a Szovjetuniónak a fegyveres erők létszámcsökkentéséről szóló határozatával. A hamburgi „Die Welt" ezt írja: „Az orosz lépés összhangban áll a hidegháború befejezésére irányuló nemzetközi törekvéssel és új lendületet ad a leszerelési tanácskozásoknak." A dortmundi „Westdeutsches Tagesblatt" így ír: „Kívánatos volna, ha valamennyi államban általánossá válna az a nézet, hogy jobban kell a. munkás, mint a katona." A „Freies Volk, az NKP központi sajtószerve szerint: „Nem elegendő csak beszélni a békéről és a feszültség enyhüléséről. Tettekre van szükség. És a tettek a Szovjetunió részéről valósulnak meg." A Kereszténydemokrata Unióhoz közelálló Badische Neueste Nachrichten így vélekedik: „Ez olyan szó, amely valamennyi népnél nagy visszhangra talál." A bielefeldi Neue Freie Presse szerint: „Mindenki bizonyára figyelemmel hallaná azt a hírt, hogy most a Nyugat mondott le az 500 000 főnyi nyugatnémet hadsereg felállításáról." A nürnbergi Fränkische Tagespost kijelentette: „A szovjet leszerelési nyilatkozat világszerte nagy visszhangot keltett. Figyelemreméltó nemzetközi politikai jelentősége van." A Frankfurter Neue Presse napilap így ír: „A Szovjetunió saját kezdeményezéséből hatalmas lépést tett a leszerelés kérdésében és ez változtat a nemzetközi helyzeten." A japán közvélemény követeli a Szovjetunióval való kapcsolatok gyors rendezését Peking, május 17. (TASZSZ) — A tokiói rádió közlése szerint a japán közvélemény nagy megelégedéssel fogadta a szovjet és japán képviselők moszkvai tanácskozásainak lefolyását és eredményét, a Csendesóceán északnyugati részében folytatott halászatra és a tengeri szerencsétlenségeknél nyújtandó kölcsönös segítségre vonatkozólag. A halászatról és a segélynyújtásról szóló egyezmény a japán közvélemény szerint elősegíti a szovjet-japán kapcsolatok gyorsabb rendezését. A szocialista párt nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy ez az egyezmény megnyitja a két állam közötti kapcsolatok rendezésének útját. A tokiói rádió hangsúlyozza, hogy a liberális demokrata pártban mozgalom indult meg a Szovjetunióval való kapcsolatok rendezésének meggyorsítására. A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége befejezte libanoni tárgyalásait Bierut, május 18. (ČTK). — A TASZSZ jelentése szerint május 17-én hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra Bejrutban a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének látogatásáról, amelyet Heinrich Rau, az NDK miniszterelnökének helyettese, a német bel- és külkereskedelmi miniszter vezetett. A küldöttség a libanoni kormány meghívására május 12-től 15-ig tartózkodott Libanonban, ahol a Libanoni Köztársaság ' legfelső képviselőivel tárgyalt a két ország közötti kereskedelem bővítéséről, valamint a gazdasági és technikai együttműködés fejlesztéséről. A tanácskozás megerősítette mindkét ország azon óhaját, hogy biztosítsa a kölcsönös gazdasági együttműködés fejlődését. Tömeges letartóztatások Ciprus szigetén Párizs, május 17. (ČTI<). — A Francé Presse hírügynökség nikoziai tudósítja közli, hogy brit fegyveres csapatok május 16-án Ciprus szigerögkeleti egyház püspökségén házkutatást tartottak s a város sok polgárát letartóztatták. A hírügynökség értesülése szerint Ciprus szigetén tének Pafoss nevű városában a, gö- | 529 görög lelkészt tartóztattak le. OeOOOOOGGOGOOOGOOGOOOOOG^ Klement Gotfwald Művei III. kötelének magyar kiadásához K" ' lement Gottwald Műveiben nagymértékben tükröződik a párt tevékenysége, mert mint a párt vezető tagja Írásaiban és beszédeiben megemlékezik a párt minden fontosabb akciójáról és általában a számottevő politikai eseményekről. Gottwald elvtárs magyarul megjelent III. kötete felöleli az 1931 áprilisától 1932 júliusáig terjedő időszakot. Ha elemezzük az 1931—1932-es időszakot, megállapíthatjuk, hogy két tény jellemzi. Az első tény a szocializmus sikeres építése a Szovjetunióban. 1931—1932-es években sikerrel folytatták az első ötéves terv teljesítését és enneik kapcsán rendkívüli módon megszilárdult a szovjet rendszer. A másik fontos tény, mely ežt a z időszakot jellemzi, az általános gazdasági válság. Akkor már két éve dühöngött a kapitalista rendszer általános válsága, mefly eljutott minden kapitalista országba és kiterjedt a kapitalista qazdaság minden területére. Ez a válság bebizonyította a kapitalizmus „szervezettségéről" és „életképességéről" szóló elméletek hazug voltát, mert hiszen akkor ütött ki, amikor a kapitalizm is közgazdászai a legkevésbé várták. OJ SZÖ JÉSft. május 19. A válság következményei végzetesek voltak nemcsak a kapitalista gazda6äg számára, hanem és főképpen mélyen sújtották a dolgozó tömegeit. A kapitalisták ugyanis a maguk módján úgy oldották meg a válságot, hogy korlátozták a termelést megszüntették a munkát a gyárakban és elbocsátották a munkások százezreit. így a munkásoik százezrei, majd milliói munkanélkülivé váltak, kitéve a teljes nyomornak es éhezésnek. A munkanélküliek szama 1951-ben elérte az 50 miliőt. Ugyanakkor a kapitalisták pusztították a termékeket, gabonával fűtötték a hajóikat és a mozdonyokat, a tengerbe szórták a kávét, cukorral etették az állatokat, de egyidelűleg az emberek milliói éheztek Indiában, Kínában és a kapitalista országoKoan. A gazdasági válságnak persze nagy hatása volt a kapitalizmus általános válságának elmélyülésére. Kimélyültek az ellentétek, különösen a kizsákmányolók és a kizsákmányolták •közötti ellentétek. Az osztályösszeütközések új időszaka kezdődött, a nyomorba taszított tömegek legalapvetőbb érdekeik védelmére keltek, éles harcot folytattak puszta létükért. A kapitalisták az államgépezet fokozott terrorjával válaszoltak erre, és általaban megmutatkozott a fasiszta diktatúra létesítesére irányuló törekvésük. Több kapitalista országban megindult már a fasizálas folyamata is. K

iéleződtek további ellentetek is. A gazdasági válság hatása alatt összeomlóban volt az egész háború utáni rendszer. A világnak az eíső világháború után bekövetkezett relosztása nem felelt meg a „károsult" államoknak. Emiatt a nemzetközi politikában előtérbe került a világ újrafelosztására irányuló törekvés, persze az imperialista háború útján. így az emberiseg észrevétlenül egy űj világháború kitöréséhez közeledett. Kudarcot vallot_ tak az „örök békéről" szóló elméletek, mert máris háború színhelyévé vált a Japán által megtámadott Kína. A III. kötetben közölt írások kiemelik a Szovjetunió békepoMtikáját, mely a fenyegető imperialista háború elhárítását tűzte ki céljául. Az imperialista hatalmak törekvése pedig arra irányult, hogy egységfrontot alakítsanak a Szovjetunió ellen, amit csak az imperialista államok közötti ellentétek akadályoztak meg. A Szovjetunió következetes békepolitikája nagymértékben hozzájárult a béke megóvásához. Már akkor is a Szovjetunió volt a béke igazi védőpajzsa, amint ma is a Szovjetunió a béketörekvések fő

1 képviselője. A kommunisták megmondták a népnek, hogy az imperialista hatalmak új háborúra készülnek és felhívták a dolgozókat az éberségre. Gottwald elvtárs a III. kötet írásaiban nagy nyomatékkal mutatott rá különösen arra, hogy kiéleződnek az imperialisták közötti ellentétek, de kiéleződnek a kapitalista világ és a Szovjetunió közötti ellentétek is, és ezek az ellentétek előidézhetnek újabb háborús összetűzéseket, ha a proletariátus nem lép a válságból kivezető forradalmi útra. A III. kötetben foglalt írások elemezik és magyarázzák a kapitalista Csehszlovákia helyzetét az akkori nemzetközi viszonyok között. A csehszlovák burzsoázia politikája ugyanolyan volt, mint a burzsoáziáé általában, imperialista, népellenes, szovjetellenes, háborús. Az általános gazdasági válság fokozottabb mértékben érte Csehszlovákiát, mint a többi kapitalista államot. Gottwald elvtárs „Csak a kommunizmus menthet meg" című cikkében különösen élesen megvilágította és pellengérre állította a csehszlovák burzsoázia imperialista terjeszkedő politikáját, mely főképpen abban mutatkozott, hogy fokozta tőkéje külföldre vaíó kivitelét, valamint a kiviteli dömpinget, növelte a nemzetközi kartellekben való részesedést, fokozottabb mértékben fegyverkezett és részt vett a szovjetellenes cselszövésekben. A csehszlovák burzsoáziának ez a politikája megmutatkozott a belpolitikában is, ahol fokozódott a dolgozó népre nehezedő gazdasági és politikai nyomás. A

csehszlovák kapitalisták és a jobboldali szociálist^ vezetők is a köztársaság keletkezesétől kezdve arra törekedtek hogy a dolgozó tömegekkel elhitessék a kapitalista Csehszlovákia kivételes helyzetét, mintha a burzsoá Csehszlovákiában demokratik jsabb „demokrácia" volna, mint a többi „demokratikus államban", és hogy Csehszlovákia a „nyugalom és a rend szigete" a felkorbácsolt tenger hullámain. Gottwald elvtárs azonban írásaiban leleplezte -ezt az elméletet, mely a nep becsapását szolgálja. A válság idején pedig azzal álltak elő a kapitalisták és szociáldemokrata társaik, hogy a válság leküzdése céljából a munkasoknak és a vállalkozóknak egyaránt kell viselniök a válság következményeit. Gottwald elvtárs írásában kimutatta, hogy ezek az elméletek csak azt a célt szolgálják, hogy megindokolják a válság terheinek a dolgozók vállára való áthárítását. A kapitalisták a burzsoá Csehszlovákiában is tömegesen megszüntették a munkát a gyárakban, a munkások ezrei és tízezrei elveszítették kenyerüket, napról napra nőtt a munkanélküliek száma és a hivatalos adatok szerint számuk már akkor 600.000-re rágott. Megszüntették a közmunkákat is és a munkanélküliek nagy többségét a gentl rendszer szerint kizárták a munkanélküliek segélyezéséből, a koldiusutalványok formájában nyújtott segélyezést és a munkanélküliek részére felállított konyhák is megszün-